Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-07 / 97. szám, vasárnap

£ CSKP Központi Bizottsága ülésének vitáin (Folytatás a 7. oldalról.) adott volna okot a legsúlyosabb pártbüntetésekre, hanem ellenkezőleg megfontolt elbírálásra, tárgyilagos felmérésre késztetett volna. Am az a tény, hogy haladéktalanul a negyedik kongresszus után legfelsőbb helyeken apriori úgy döntöttek, hogy az írók közül néhányan vétettek, s mindjárt megállapították pártbüntetésük okát is, ezenkívül a kongreszszuson elhangzottakat idegen ideológia bomlasztó hatásának tudták be és pártellenes cselekedetnek minősítették azt, amit általában a folyamatban levő nézeteltérések, az eszmei vita, esetleg az éles bírálat szemszögéből kellett volna figyelembe venni s mérlegelni. Jómagam az említett okokból nem vettem részt — bár erre felszólítottak — a szeptemberi plenáris ülés anyagának előkészítésében. A plenáris ülésen nem szólaltam fel, mivel egyrészt személyemet bírálták, másrészt az Ideológiai bizottság képviseletében részt vettem az előbb említett beszélgetéseken, és azt is láttam, hogy senki sem hajlandó minden idegeskedés nélkül, kellő tárgyilagossággal szembenézni a tényekkel, a valósággal. Éppen ezért támogatom a Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottságnak azt a javaslatát, hogy felül kell vizsgálni a szeptemberi plenáris ülésen hozott határozatokat. Auersperg elvtárs a rehabilitációval kapcsolatban kijelentette, hogy bár ezt a folyamatot örömmel veszi tudomásul, s elvileg helyesli, az alig vagy csak nagyon csekély mértékben irányul azok ellen, akik az ötvenes években elkövetett törvénysértések ihletői vagy közvetlen hordozói voltak. Furcsának tartja, hogy azok, akik lelkiismeretét a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértésekért bűn terheli mint Bruno Köhler, Viliam Široký, Karol Bacílek és Pavel Dávid, úgy úszták meg az egészet, hogy mégcsak pártbüntetést sem kaptak, sőt megdorgálásban sem részesültek. Ez nyilván mind erkölcsi, mind politikai szempontból csorbítja pártunk tekintélyét. Ugyanez vonatkozik azokra, akik az állambiztonság személyi osztályán dolgozva keresték az ellenséget pártunkon belül, vagy ugyanezt tették a központi pártapparátus osztályain. Mások pedig embertelen módszerekkel hajtottak végre vizsgálatokat, s továbbiak az akkori igazságszolgáltatás gerinctelen képviselőiként a bíróságokon fejtettek ki hasonló tevékenységet. Pártunk Központi Bizottságának ezzel kapcsolatban is határozottan oda kellett volna hatni, hogy elvileg kell megoldani mindazt, amit eddig meg nem oldottak, vagy pedig csak megalkuvó módon oldottak meg. Auersperg elvtárs felszólalása végén a következőt hangsúlyozta: „Manapság nem könnyű kommunistának lenni, mert ez nem jelent kiváltságos helyzetet, hanem felelősségteljes társadalmi küldetést. Ezért minden kommunistának őszinte önbírálattal be kell látnia a múltban elkövetett hibáit, le kell számolnia fogyatékosságaival, s ahol a párt megköveteli, minden erejét latba vetve szilárdítania kell a kommunista eszmék erkölcsi hitelét, s a maga részéről is minden kommunistával vállvetve hozzá kell járulnia a szocializmus további felvirágoztatásához." Lehetőség nyílik nemzeti jövedelmünk gyarapítására OLDŔICH VOJTAS elvtárs felszólalása A marxizmus megújhodásáról van szó VÁCLAV SLÁVIK elvtárs felszólalása Magam elé képzelem az üzemekben, a főiskolákon, a kulturális intézményekben Ú legutóbbi gyűlések szenvedélyes légkörét, a járási konferenciákat és kérdezem, a kommunisták következő gyűlései és a nyilvános aktívák hogyan fogadják majd a mi mai tárgyalásainkat. Erre gondolnunk kellene minden szavunknál és főleg a határozatok elfogadásánál. Kellő időt kell hagynunk az igényes vita után is ezekre a következtetésekre, s igyekezni kell elejét venni az egyoldalúságnak, vagy egyéb gyengeségeknek, amelyeket a januári határozatban elkövettünk, hiszen tény, hogy következtetéseinkre vár az egész párt, a legszélesebb nyilvánosság, egyes javaslatokról a Nemzetgyűlés fog tárgyalni, s a dolgok aktív résztvevőivel néhány napon belül szemtől szembe fogunk állni. Ogy gondolom, hogy sikerült megtalálnunk a felmerült kérdésekre az első pontos válaszokat. Ennek egyik bizonyítéka a lakosság legszélesebb rétegeinek érdeklődése a politika iránt, valamint a közügyek iránt. A nehézségek és az állandó jogos kritika ellenére is állíthatjuk, hogy ma nagy figyelemmel hallgatják a párt és a Központi Bizottság hangját. Ezért az utóbbi hetek fejlődésének józan és tárgyilagos értékelése alapján arra a meggyőződésre jutottam,, hogy jogos az optimizmus. Az a fontos, hogy ne a szavak optimizmusa legyen, hanem az új tetteké. Hogy okosak legyünk nemcsak a visszapillantás, hanem elsősorban a jövő szempontjából. Az emberek biztonságot, bizonyos életértékeket akarnak, amint a különféle felmérések ls mutatják. Ez megköveteli a sokkal nagyobb programszerűséget a pártmunkában, az állami és gazdasági szervek hatásköri tevékenységének kibontakozását és a társadalmi szervezetek önálló aktivitását. A mai napok lényeges kérdésének tartom, a következőt: hol a kezesség arra, hogy a megújhodási folyamat nem akad el a félúton? Hol a garancia a kibontakozott szociális demokráciára? Hogyan érhetjük el, hogy a mi demokráciánk optimálisan hatékony legyen? Illetve másképp kifejezve, hogy a demokrácia színvonala kedvezően befolyásolja a szocialista társadalom anyagi és szellemi élete alapvető kérdéseinek megoldását? Ha ezekre a kérdésekre válaszolnunk kell, elsősorban azt kell megmondanunk, hogyan értelmezzük ezt a megújhodási folyamatot. Én úgy értelmezem, hogy a marxizmus megújhodásáról van szó, annak továbbfejlesztéséről a jelenlegi időszakban és konkrétan a csehszlovák feltételek között; hogy á forradalmi hatalomnak vissza kell térnie a jogok és a szabadság társadalmának szerkezetébe, s hogy ezeket szocialista tartalommal kell megtölteni. Ugyanez azt is jelenti, hogy ezekhez a jogokhoz és szabadsághoz nem tartozik hozzá az alapvető termelőeszközök magántulajdona és az ahhoz kapcsolódó politikai osztályelnyomás, amelyektől társadalmunk már végérvényesen megszabadult. Mai tevékenységünk bizonyos értelemben a csehszlovákiai szocializmus történelmi lehetősége. S hozzátehetjük, hogy ha megújhodási folyamat nem folytatódna, vagyis a viszszahúzó erők elnyomnák, annak beláthatatlan következményei lennének. Az egyik alapvető kezesség e folyamat sikeres folytatásához minden alapvető politikai kérdés nyílt megtárgyalása a Központi Bizottság plénumán, a párt kongresszusok közötti legfelsőbb szervében, amely a decemberi és januári ülésén kezdett élni szuverén jogaival. Ez nemcsak azzal a szükségszerűséggel függ össze, hogy a párt e folyamat élén álljon, hanem azzal is, hogy a párt vezető szerepét nem tekintjük privilégiumnak, hanem kötelezettségnek az emberek közötti bizalom és tekintély állandó felújítására. Ez nem képzelhető el az állami, gazdasági és társadalmi szervek, a dolgozók legszélesebb rétegeihez fűződő demokratikus viszony nélkül. Amint a tapasztalatok mutatják, nemcsak a társadalom, hanem a Központi Bizottság és annak szervei is türelmesen tanulhatják a demokráciát. Meg kell szokniuk, a vitában elhangzó különféle nézeteket, fel kell figyelniük a politikai kezdeményezésre, amely néha, tőlünk távol és némelykor egészen spontán jelentkezik. A felszólalások ne általános jelszavakat, hanem a reális tényeket tükrözzék, és a káderiűunkában különösen be kell tartani a szükséges szabályokat. Dubček elvtárs beszámolójának értékes gondolatai közül különösen fontosnak tartom az emberek természetes kiválasztását a politikai életbe. Meg kell fontolnunk, eléggé merítünk-e az ország emberi és intellektuális kapacitásának gazdag tárházából. Szó esett itt annak szükségességéről is, hogy ne válaszszuk ketté a tárgyi és személyi dolgokat. Ogy gondolom, ehhez hozzátehetjük a Központi Bizottság tagjai közötti tolerancia szükségességét ls. Tapasztalataink alapján úgy vélem, hogy a Januári időszaktól mind a mai napig korrekten jártunk el minden elvtárssal szemben, s így akarunk eljárni a jövőben ls. Minden bizonnyal ránk is vonatkozik az a gondolat, hogy a vitában a legmesszebbmenő toleranciára van szükség, amely megteremti a feltételeket céltudatosságra, és a reális akciókhoz szükséges bizonyos következetességre. Természetesen nem leplezhetjük, hogy különféle okokból gyengült a Központi Bizottság akcióképessége és hatékonysága. Helyes, hogy nem engedjük általában elítélni az embereket, — hiszen ez a különféle helyeken álló becsületes és áldozatkész funkcionáriusok ezreit és ezreit érinti — de azt sem, hogy egyesek pusztán szavakkal jelentkezzenek a megújhodási folyamathoz. Kérem az illetékes elvtársakat, hogy gyorsítsák meg a Sejna-üggyel kapcsolatos munkákat. Nem ülhetünk nyugodtan a Központi Bizottság plénumán mindaddig, amíg ebben az ügyben nem kapunk világos értékelést és nem vonjuk le a következtetéseket. A párt és a nyilvánosság ezt várja tőlünk. Továbbá megfontolásra javaslom, hogy a Központi Bizottság tagjai, a központi dolgozók közül ne legyen-e valamelyik üzemi, vagy intézményi .alapszervezetnek a tagja, például Prágában vagy a közép-csehországi kerületben. Természetesen előző állásfoglalásom következtében is egyetértek a csehszlovák írókkal kapcsolatos döntésünk revidiálásával. Nem tartom azonban helyesnek, ha a vitában úgy beszélnek erről, hogy hiba volt a Csehszlovák írószövetség IV. kongresszusának eredményeit megtárgyalni a CSKP KB plénumán. Szerintem elsősorban az volt a hiba, ahogyan itt az írók tárgyalásairól beszámoltak. Minden más magatartás tulajdonképpen megtagadja a Központi Bizottság plénumától a jogot, hogy ideológiai kérdésekről tárgyaljon. S ez a plénum lebecsülése. Ellenkezőleg a Központi Bizottságnak Inspiráló szerepet kellene játszania a kultúra területén. A szocialista demokrácia fejlődésének zálogát főleg ezekben a Javaslatokban és az akcióprogram következtetéseiben látom, amelyek a polgárjogok és a szabadság rögzítéséről, a köztársaság államjogi szervezésének következetes rendezéséről, az állami szervek tevékenységének kibontakoztatásáról, az Irányítás demokratikus szerveinek üzemekben történő kiépítéséről, a kulturális szövetségek autonómiájára stb. szól. Meggyőződésem, hogy ezek az intézkedések reális keretet adnak a szocialista demokrácia fejlődésének, s ezek megvalósítása megteremti a feltételeket arra, hogy ez a légkör hatékonyan befolyásolja a munkát a legkülönfélébb szakaszokon, a politikában, a gazdaságban, kultúra és a tudomány területén. A Központi Bizottság januári plénumán rövid felszólalásomban arra kértem az elnökségben lévő elvtársakat, hogy ebben a legfelsőbb szervben jobb' és őszintébb elvtársi kapcsolatokat kell teremteni. Az, ami e plénum után következett, igen nyugtalanított. Határozatot hagytunk jóvá, amelyhez jóváhagyása előtt mindegyikük állást foglalhatott és kérhette kiegészítését. Ebben a szellemben tájékoztattam azokat a pártkollektívákat is, ahová kiküldtek, így pl. a pardubicei járási pártbizottság plénumának évzáró taggyűlését is. Megmagyaráztam, hogy e hatnapos tárgyalás jegyzőkönyve igen terjedelmes lesz és ezért a munkacsoportoknak elegendő időt kell adni az akcióprogram kidolgozásához. Mióta beléptem a pártba, mindig tiszteletben tartottam a pártfegyelmet. Sohasem igyekeztem elhíresztelni azokat a dolgokat, amelyek csak a pártra tartoztak. Most pedig 22 évi párttagság után azzal vádolnak, nemcsak az üzemben, hanem a járásban is, hogy nem tájékoztattam az elvtársakat a Központi Bizottság plénumainak lefolyásáról, hanem arra vártam, hogyan alakulnak a dolgok. Ez nemcsak rám vonatkozik. Ogy tudom, hasonló helyzetben vannak más elvtársak is. Mindig fegyelmezett voltam, bármilyen helyen dolgoztam is. Hittem és továbbra is hiszek abban, hogy csupán a párt- és az állami fegyelem vezet azon célok eléréséhez, amelyeket pártunk kitűz. Ezért nem érthetek egyet azokkal az elvtársakkal, akik a legutóbbi plénum után egymást vádolva és támadva a nyilvánosság elé tárták azt is, aminek legutóbbi tárgyalásunk szerint a párt talaján kellett volna maradnia. Egyszerre olyan hangok hallatszottak, amelyek a Központi Bizottság tagjait progresszívakra és konzervatívakra osztották, aszerint, ki hogyan lépett fel a nyilvánosság előtt. Ogy vélem ez nem helyes. Nekünk arra kell törekednünk, hogy végrehajtsuk az új intézkedéseket, válóra váltsuk a szocialista demokráciát és eltávolítsuk mindazt, ami ártalmas a múltban felhalmozódott a pártmunkában és gazdasági életünkben. Mindannyian óhajtjuk és már előzőleg is követeltük az egészséges megújhodási folyamat útjában álló akadályok eltávolítását. Ezért bánt engem, hogy ma egyesek csupán a fogyatékosságokat látják és bírálják pártunk eddigi 20 évi munkájában. Ez az értékelés negatívan hat főként a legfiatalabb nemzedékünkre. Teljes mértékben vallom, hogy a párt ezekben az években nagy munkát végzett dolgozóink javára. Meg kell különböztetni munkánknak azokat a fogyatékosságait, amelyek vagy tudatlanság miatt, vagy néha a nemzetközi helyzet következtében keletkeztek különösen az 1948— 1954 közötti időszakban, amikor gazdasági téren gyakran úgy kellett eljárnunk, ahogy erre főként a nyugati államok intézkedései kényszerítettek. De éppen így kell értékelni a merev centralista irányítást ls, amely hosszú ideig fékezte a gazdaságunk mielőbbi megjavítására irányuló törekvéseket. Amikor ma az elmúlt húsz év munkáját értékeljük, fők8nt azoknak az embereknek a munkájára gondolunk, akik ebben áz időszakban párt vagy gazdasági tisztséget viseltek. Látnunk kell, hogy ezek az emberek milyen helyzetben, milyen körülmények között dolgoztak bizonyos időszakokban. Nem szabad megengednünk, hogy csorbát szenvedjen a demokratizmus, hogy sor kerüljön személyes számlák elintézésére, hogy egyének döntsenek egész kollektívákról. Ez a januári plénumon magunk elé tűzött nagyszerű célok deformációja volna. A múltban mindig gazdaságunk új, progresszív erői mellett törtem lándzsát. Ezért a ml vállalatunk az elsők között vállalta az új irányítási rendszer egyes elemeinek kipróbálását. Már akkor tájékoztattam a Központi Bizottság plénumát a kezdeti jó eredményekről, de ugyanakkor figyelmeztettem is, hogy az új irányítási rendszer életbeléptetéséhez hosszú Időre szóló szabályokat kell kidolgozni, mert minden beavatkozás az év folyamán az üzem szerves életébe, negatívan hathat az embereknek az új iránti bizalmára, sőt azt mondanám, hogy erre az egész, eddigi legprogreszszívabb irányítási rendszerre. Az amire felhívtam a figyelmet a múlt évben a gyakorlatban bekövetkezett. Mindnyájan tudjuk, milyen politikai következményekkel jár a kollektív szerződések függelékének megtárgyalása. Ezért örömmel vettem, hogy e kérdéseket ls belefoglalták az akcióprogramba. Főként arról a fejezetről van szó, amely meghatározza a szocialista vállalat helyzetét és szerepét az új, önálló feltételek között és előtérbe állítja a vállalkozói tevékenységet. Vállalatunkban már hosszabb ideje, de főként most a januári plénum után széles körű vita folyik arról; milyen irányban fog tovább haladni az irányítás ésszerűsítése. Az akcióprogram kiadása után sokkal gyorsabban kell majd reagálnunk a termelési struktúrában eszközölt egyes módosításokra. Hiszem, hogy az akcióprogram mozgósítani fogja hazánk összes alkotó erőit, és ha mindenütt átértékelik az eddigi munkamódszereket elég lehetőség fog nyílni nemzeti jövedelmünk gyarapítására. Megkeressük és megmondjuk a teljes igazságot DRAHOMÍR KOLDER elvtárs felszólalása Kötelességemnek tartom, hogy mint az 1949—1954-es politikai perek felülvizsgálásával foglalkozó bizottság elnöke hozzászóljak ezekhez a kérdésekhez és felelősséget vállaljak az esetleges tévedésekért. Javaslom, hogy az akkori bizottság valamennyi tagja minden anyagot áttanulmányozhasson, hogy kollektív nyilatkozatot adhassunk ki, mert most csak személyes véleményemet fejtem kl. A Központi Bizottság Politikai Bizottságának 1962. augusztus 30-i határozata alapján született meg a döntés, hogy bizottságot hozzanak létre a pártban, a gazdaságban és az államapparátusban jelentős funkciókat betöltött személyek ellen lefolytatott politikai perek felülvizsgálására. A határozat Slánsky, Geminder, Sling, Frank, Sváb, Reicln, Fischl, Lőbl, Margolius, London, Frejka, Clementis, Hajdú, Simon, Svermová, Taussigová, H. Lomský, Polák, Fuks, Landa, Hájek, továbbá Husák, Novomeský, Okáli, Horváth, Holdoš és Závodský, valamint Smrkovský, Moškovič, Nový, Goldmann ügyét és egy közgazdászcsoport és az Outrat ügyének felülvizsgálását Irta elő. A bizottságot nem hatalmazták fel arra, hogy olyan méretekben hajtsa végre a rehabilitációt, mint ahogyan ma követelik. E munka szükségességét az élet váltotta ki, és új ismeretek is felbukkantak. Előttünk ezt a munkát a Barák-bizottság végezte. Ez a bizottság 1957. szeptemberében olyan Jelentést és javaslatokat terjesztett a Központi Bizottság elé, amelyek — ezt a mi bizottságunk munkájának megkezdésekor nyomban megállapítottuk — ellentétben álltak azokkal a tényekkel, amelyek a Központi Bizottságnak már rendelkezésére álltak. A javaslatok lényegé(Folytatás a 9. oldalon.) 1988. IV. 7. 8