Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-07 / 97. szám, vasárnap

A CSKP Központi Bizottsága ülésének vitája Alexander Dubček elvtárs zárszava Kedves Elvtársak! Tárgyalásaink befejezéséül csak néhány megjegyzésem len­ne, mivel az egész vita zársza­vát sebtiben nem készíthettem el. Tárgyalásaink azt igazolják, hogy a Központi Bizottság plé­numa képes feladatának telje­sítésére, amelyet kezdeménye­lően és nagy felelősséggel ok­tóberben, decemberben és janu­árban kézbevett. Az elnökválasztás, az akció­program, az új kormány javas­lata és a további dokumentu­mok minden bizonnyal igazolják a nyilvánosság előtt, hogy a párt a szocialista demokrácia januárban kezdődött megújho­dási és fejlődési folyamatának élére tud állni. Amint mondottam, nem fog­lalok állást az egyes vitafelszó­lalásokkal kapcsolatban. A hely­zettel és az egyes pontokkal kapcsolatos állásfoglalás benne van a javasolt dokumentumok­ban. A vita igazolta az egyértelmű szándékot, hogy tovább folytas­suk a megkezdett müvet, noha bizonyos eltéréseket láthatunk az eddigi fejlődés értékelésében és a továbbiakkal kapcsolatos nézetekben. A nézetkülönbség főleg e folyamat ütemét és a tár­sadalom különféle rétegeiben való egyenletességét érinti. To­vábbi munkánk érdekében min­den nézetet figyelembe lítell venni. Az egész vitából azonban egyértelmű a következtetés: jó ügyet képviselünk, a párt és az egész nép ügyét. S ezt kitartó­an, megfontoltan, bátran, s ugyanakkor körültekintően kell előrevinnünk. Ezt szem előtt tartva két do­logról akarok beszélni. Először is nagy súlyt kell vet­nünk utunk további kidolgozá­sára, és ezzel kapcsolatban el kell döntenünk a kongresszus összehívására tett javaslatokat, mert azt akarjuk, hogy valóban programmal rendelkező kong­resszus legyen. Másodszor, az akcióprogram következetes megvalósítására kell törekednünk. Az első kérdéshez. E plénum vezető beszámoló­jában kijelentettük, hogy meg kell gyorsítani a rendes XIV. kongresszus előkészületeit. Ha­ladéktalanul meg kell kezdeni annak tartalmi előkészítését, és Időpontját a problémák tárgyi meghatározása s azok megoldá­si módja alapján kell kitűzni. A CSKP KB elnöksége a plená­ris ülés folyamán is foglalko­zott a rendkívüli kongresszus összehívására vonatkozó javas­latokkai. A CSKP KB elnöksége figy határozott, hogy megmarad a beszámolóban kifejezett javas­lat mellett. Erre több okunk is van. Először is tudatosítanunk kell, mit várunk a következő kongresszustól. Az akarjuk — s ezt több felszólalás is han­goztatta ezen az ülésen, s végül a párt vezető szerepének érvé­nyesítése szempontjából is lé­nyeges —, hogy ez a kongresz­szus igen komolyan megfontol­tan és mérlegelve készítse elő a következő időszak pártpoliti­kájának tartalmi részét. Olyan koncepciót kell előkészítenünk, amely a maga módján gondola­tilag és formailag egyaránt tel­jesebbé formálná az akcióprog­ramot, tovább fejlesztené mos­tani javaslatát. A politikai munka ilyen kon­fcepciója nem készíthető el a fej­lődésünk új szakaszában kiala­kult helyzet kellő elemzése nél­kül, melyre az utóbbi hónapok páratlan aktivitása jellemző. Ogy véljük, hogy ehhez az elem­zéshez mégis bizonyos időre van szükség, ha azt akarjuk, hogy valóban tárgyilagos, ma­ximálisan tudományos legyein, s ne egyoldalú, a pillanatnyi hangulatból adódó. Szükségünk van az ebben az időszakban felmerült problémák elemzésé­re és besorolására, valamint azok besorolására is, ame­lyek a XIII. kongresszus utá­ni időszakban keletkeztek, de mindeddig nem elemezték és nem dolgozták fel megfele­lően, sőt Javaslat sem történt -megoldásukra. Nem mehetünk megoldatlan problémákkal, tisz­tázatlan politikai helyzettel a párt rendkívüli kongresszusára. Másodszor: nemcsak a kornak megfelelő új politikai tartalom­mal akarunk a kongresszus elé lépni, hanem az új alapszabály­zat kidolgozására kell töreked­nünk, amely ugyancsak vissza­tükrözné a párt jelenlegi hely­zetét a társadalomban, vala­mint politikai érettségének fo­kát. Számos további jelentős do­log van még itt, melyeknek megoldásához mihamarabb, ám mégis megfontoltan kell hozzá­látnunk. Mi legyünk a kezde­ményezők köztársaságunk al­kotmányának megváltoztatásá­ban, és itt ismét nem csak a nyilvánvaló deformáció vagy megoldatlan problémák helyre­hozásáról van szó, hanem va­lóban megfontolt koncepcióról, amely a következő években megfelel majd a társadalom szükségleteinek. S végül az utolsó probléma­kör, amely, úgy gondolom, leg­inkább Indokolta a rendkívüli kongresszus összehívását: az egyes káderproblémák. össze­függnek azokkal az aggodal­makkal, vajon ez a Központi Bi­zottság képes lesz-e a további időszakban e feladatok megva­lósítására. Elvtársak! A megújhodási fo­lyamatot ez a Központi Bizott­ság Indította el. Bebizonyította politikai érettségét s azt, hogy képes megküzdeni az olyan ko­moly helyzettel, amilyen a múlt év végén volt nálunk. Ez a Köz­ponti Bizottság sürgős káder­változtatásokat hajtott végre a CSKP KB elnökségében, javas­latokat tett az új kormányra és intézkedéseket foganatosít a Nemzetgyűlés munkájának akti­vizálására. Engedjék meg, hogy ez alka­lommal is köszönetet mondjak azoknak az elvtársaknak, akik a Központi Bizottság elnökségé­ből, titkárságából vagy egyéb központi funkciókból távoztak. Emberileg köszönetet mondok mindazért, ami jót végeztek, hogy megértve az idők szavát, levonták a következtetéseket és ezzel segítettek a Központi Bi­zottságnak a káderváltozások megoldásában. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának elnöksége és a kor­mány elnöksége gondoskodik majd munkájuk tárgyilagos ér­tékeléséről és beosztásukról, el­helyezésükről. Ez a Központi Bizottság, amint az ülés vitája is igazolja, képes arra, hogy a következő időszakra akcióprogramjával a társadalom elé vigye politikájá­nak tartalmi javaslatát. Ez a Központi Bizottság kész az ak­cióprogramot szervezésileg is biztosítani s ezzel megtenni a legkomolyabb lépést: a szándé­kok mezejéről áttérni a tettek­re. Ez a Központi Bizottság nem­csak felelős a XIV. pártkong­resszus programszerű koncep­ciós jellegéért, hanem képes is kidolgozni. Ezért szükséges, hogy a CSKP KB elnöksége pontosabban meg­határozza a kongresszus előké­szítésének tárgyi, tartalmi ré­szét, intézkedéseket tegyen, s amennyire csak a munka enge­di, minél előbbre hozza az ösz­szehívás időpontját. Ügy véljük, hogy meg kell őrizni ezt a biztonságot a párt­ban és a társadalomban egy­aránt. Gondoljunk a rendkívüli kongresszus összehívásának pszichológiai momentumára és annak következményeire az egész társadalomban, ha nem fogjuk megoldani a problémá­kat, amelyek ma a párt és az egész társadalom előtt állnak, s amelyeknek megoldását köve­telik. Számos bonyolult problé­ma vár megoldásra, akár a szakszervezeti mozgalomban, akár a Nemzeti Front Központi Bizottságának munkájában, az ifjúsági mozgalomban, államjo­gi vonalon, valamint a párt és az állami tevékenység más terü­letein. Ezeket a problémákat alaposan meg kell fontolni, elő kell készíteni, s aztán kezdhet­jük meg a kongresszus előké­születét. Ezért az adott időszak­ban a rendkívüli kongresszus összehívása nem eléggé indo­kolt. A járási konferenciák meg­mutatták, hogy a CSKP Közpon­ti Bizottságának van kire tá­maszkodnia a CSKP KB utóbbi ülésein előterjesztett akció­program tartalmának és szelle­mének továbbfejlesztésében. A járási konferenciák bebizonyí­tották a párt magvának szilárd­ságát, melyet teljes mértékben támogatnunk kell, s amelyre Központi Bizottságunk maradék­talanul támaszkodhat. Nem is beszélek már a dol­gok gyakorlati részéről, arról, hogy a rendkívüli kongresszus összehívása vagy a kongresszus összehívásának túlságos meg­gyorsítása, ha még ebben az év­ben kerülne rá a sor, gyakor­latilag csupán féléves Időszakot adna. S ha el is tekintünk an­nak tartalmi előkészítésétől, csupán azokat az irányzatokat igazolná, amelyek a mai prob­lémák súlypontját, hangsúlyo­zom — kizárólag a személyi változásokban látják. Noha tud­juk, hogy egyes káderváltozá­sok a Központi Bízottságban a következő kongresszuson elke-* rülhetetlenek lesznek, a lényeg a politikai módszernek, a mun­ka tartalmának és lényegének sokoldalú elemzése. Mindez el­vonná a figyelmünket a pilla­natnyilag legfontosabb felada­tokról: az akcióprogram meg­valósításától, attól, hogy mé­lyebben átgondoljuk a pártmun­ka koncepcióját kifelé a társa­dalom felé, valamint a párton belül is. Az egész Központi Bizottsá­got, az állami szervek, a kerü­leti és járási bizottságok kom­munistáit a párton belüli viszo­nyok konszolidálására, valamint a párt Központi Bizottságában megtárgyalt akcióprogramból eredő feladatok megoldására kell irányítani. így egyesíthet­jük a pártot és utána nekilátha­tunk a kongresszus előkészíté­sének és összehívásának. Mindenkit hívunk és bevo­nunk a munkába, aki részt akar venni a mai feladatok megoldá­sában. Nem lehet az embereket egyetlen konkrét fellépésük vagy egyszeri magatartásuk alapján véglegesen elítélni. Lát­nunk kell, hogy az emberek vál­toznak, képesek felismerni az új problémákat, és új álláspon­tot elfoglalni. Meggyőződésem, hogy az egyes funkciókból távozó elv­társak közül sokan átmehetnek más szervekbe és intézmények­be. Gondoljuk meg, hogy hívhat­nánk össze a rendkívüli kong­resszust még ebben az eszten­dőben, amikor egyes kerületi bizottságok a kerületi konferen­ciák elnapolását követelik, ami­kor a Nemzetgyűlés elnökségé­nek, a kerületi és a járási párt­bizottságoknak, valamint a nagy nyilvánosságnak kérésére a vá­lasztásokat kitoljuk az év végé­re. A következő kongresszuson — abban az esetben is, ha rend­kívüli kongresszus lesz — bizto­san megkérdezi tőlünk a párt, mit tettünk az akcióprogram megvalósítása érdekében. Azt gondolom, hogy a rendkívüli kongresszus, ha nem hozna sem­mi mást, csak néhány változást a Központi Bizottságban, csaló­dást okozna a pártaktíva nagy részénél és dolgozó népünk döntő többségénél, sem mint megelégedést. Felelősek va­gyunk az egész pártnak és az egész társadalomnak azért, hogy kielégítő választ adjunk az idő­szerű problémákra, melyeknek súlypontja a mi politikánk tar­talmi vonásában van. Itt ls he­lyénvaló a megfontolás, nem szabad elhamarkodnunk a dol­gokat, ha nem akarunk a szub­jektivizmus hibájába esni. Az adott helyzetben nem tar­tom helyesnek, hogy a plénum a rendkívüli kongresszus mel­lett foglaljon állást, inkább meg kell gyorsítani és intenzívebbé kell tenni a rendes XIV. kong­resszus előkészületeit és vele egyidőben a párt távlati koncep­ciós programján végzendő mun­kálatokat. A Központi Bizottság elnök­ségének elemeznie kellene és pontosan körülhatárolnia azo­kat a tárgyi problémákat, ame­lyek a XIV. kongresszus elé ke­rülnek. Javaslatot kellene ten­nie a XIV. kongresszus előké­szítésére, annak tartalmi Irány­vonalára s ezzel kapcsolatban kell mérlegelni és Javasolni an­nak időpontját is. Ez a feladat lenne a következő Időszakban a CSKP KB elnökségének egyik legfőbb munkája. Az akcióprogram minden bi­zonnyal jó kiinduló anyag lesz, nemcsak a párt, a pártszervek és -szervezetek számára, ha­nem a Nemzeti Front, a társa­dalmi szervezetek, a Nemzet­gyűlés és a kormány munkája számára is. Nem félek kimon­dani elvtársak, hogy a kormány összetételében tett Intézkedé­sek kezeskednek Központi Bi­zottságunknak és népünknek arról, hogy ebben az összeté­telében a kormány biztosítani tudja a további aktív tevékeny­séget gazdasági, kulturális és politikai téren is. Ogy vélem, hogy ebben az összetételben a kormány biztosítani tudja szo­cialista építésünk továbbfej­lesztésének sikeres munkáját. Az új kormánytól a politikai és gazdasági problémák egész komplexumának megoldását várjuk, ugyanakkor a gazdasági problémák megoldása marad a legfontosabb vizsgatétel, hogy valóban át tudunk-e térni a szavakról a tettekre. E plénum után ezt hangoztassuk minden munkahelyen. Ezzel a követelménnyel for­dulok erről a helyről a pártak­tívához, minden komunistához, a szakszervezetek dolgozóihoz, a fiatalokhoz és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szervezetei­hez, valamint minden dolgo­zónkhoz, hogy kövessenek el mindent Csehszlovákia Kommu­nista Pártja politikájának konk­retizálása és megvalósítása ér­dekében; tegyenek meg min­dent a pártunk akcióprogram­jának megvalósítására irányuló törekvések egyesítése érdeké­ben. Ezzel át is tértem a másik problémakörre, az akcióprog­ram valóra váltására Mi jelle­mezte tárgyalásainkat? Ogy vélem annak követelménye, szüksége, amit most valameny­nyien érzünk, figyelmünk össz­pontosítása a Központi Bizott­ság, annak apparátusa, a kerü­leti és járási pártbizottságok, az alapszervezetek politikai­szervező munkájára, hogy való­ban a párt egész szervezete ha­tározottan hozzálásson a meg­fogalmazott időszerű feladatok teljesítéséhez. Ez lesz a legmeg­győzőbb válasz arra, hogy ha­tározatainkat igazán komolyan gondoljuk, és hogy szavaink nem térnek el a tetteinktől. A szocialista demokrácia el­mélyítésével kapcsolatos szán­dékok kiváltotta hatalmas, lel­kes egyetértést a kommunisták mindennapos politikai munká­jának, a lakosság legszélesebb rétegeinek aktivitására és gyü­mölcsöző munkájára kell vál­toztatni. Nemcsak széles körű véle­ménycserét kell kiváltanunk, hanem elsősorban hozzá kell járulnunk az olyan kérdések megoldásához, amelyeket az akcióprogramban foglaltunk össze, s amelyeket ma a leg­fontosabbaknak tartunk. A két kérdés — az akcióprog­ram teljesítése, a távlati prog­ram előkészítése és ezzel kap­csolatban a kongresszus előké­szítése — szorosan összefügg. Munkánkkal megteremtjük az alapot a következő lépésekhez és tanulságokat gyűjtünk a kö­vetkező kongresszusra. Igazán marxista alapon fogunk eljár­ni, az elméleti következtetése­ket milliók gyakorlatában fog­juk felülvizsgálni. Ez adja a biztonságot, hogy valóban Jól fogjuk szolgálni a népet. Mindent el kell követnünk, hogy a következtetések valóban átmenjenek népünk társadalmi tudatába, mert az ő munkájuk­tól függ a kitűzött célok valóra váltása. Nehéz receptet adni arra, hogyan lehetne a legszé­lesebb rétegeket megnyerni e feladatok teljesítésére. Kl a leg­fontosabb? Pártépítésünk me­lyik láncszeme döntő a kitűzött feladatok teljesítése szempont­jából? A kerületi, Járási és alapszer­vezetek dolgozóinak, az üzemek és a mezőgazdaság dolgozóinak mondjátok meg, ha hazamen­tek, hogy ők a legfontosabbak, ők a döntő tényezők előrehala­dásunk útján, róluk tárgyaltunk. a CSKP KB e jelentős ülésén. Ha ilyen kérdéseket kaptok a sajtó, a rádió, a televízió és ha­sonló munkahelyek dolgozóitól, mondjátok meg nekik, hogy ók a legfontosabbak, akikről itt szó volt, s akikre határtalanul nagy népszerűsítő, valamint szervező és állami feladat vár a plenáris ülésen megtárgyalt fontos feladatok teljesítésében. Ezt mondhatjuk és ezt kell mon­danunk a tudomány, az iskola­ügy, a kultúra és művészet te­rületén dolgozóknak is, az FSZM, az ifjúság, a nőbizottsá­gok dolgozóinak, a többi társa­dalmi és törnegszervezet dolgo­zóinak is. Azt hiszem mindenkinek iga­zat mondunk, mert valóban most mindenki fontos. S ez elsősor­ban ránk is vonatkozik, a Köz­ponti Bizottság, az Ellenőrző és Revíziós Bizottság minden tag­jára ls. A Központi Bizottság to­vábbi munkájához a szavak és tettek egységére van szüksé­günk, ebben a szervben a CSKP KB elnökségében ls, hiszen ez a feltétel a döntő- tényező, elő­revezető sikei-o-í n'nnk biztosí­tásában. Hiszek a párt erejében, né­pünk fejlettségében és érettsé­gében, valamint ennek a Köz­ponti Bizottságnak az erejében, amely ilyen hatalmas erőt ho­zott mozgásba, óriási aktivitást váltott ki és teret nyitott az előzőleg felgyülemlett problé­mák megoldásának. Ennek a szervnek az erejét már október­ben éreztem, amikor a közvetlen véleménycserére sor került, és januárban, valamint a Központi Bizottság februári ünnepi plénu­mán úgyszintén. Ugyanilyen bizalmat éreztem a párt ereje és mai mozgal­munk Iránt az emberek Iránt, amikor az EFSZ-ek IV. kong­resszusán a mezőgazdasági dolgozókkal találkoztam, ami­kor prágaiakkal, a népi milícia egységeivel, a közbiztonság és a hadsereg tagjaival találkoz­tam az Öváros téren, vagy Klad­nón az Egyesült Acélművekben, vagy Brnóban, szóval minden egyes közvetlen találkozásnál a néppel, aktívánkkal. Nem szabad és nem fogjuk ró­zsásnak festeni a helyzetet. Látnunk kell a szélsőségeket is, amelyek kárt okozhatnak meg­újhodási mozgalmunknak. Más­részt viszont látnunk kell, hogy e mozgalom legfontosabb és leg­jellemzőbb vonása haladó jel­lege. Elsősorban ennek szentel­jünk figyelmet, ezt támogassuk maradéktalanul, és ne tévesz­szük szem elől, hogy a szocia­lizmusról van szó, hogy szocia­lista demokráciát akarunk, amelyben érvényesül a párt ve­zető szerepe, hiszen a párt vál­lalja a felelősséget társadal­munk fejlődésének mai feltéte­leiért. A Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő nemzetközi kapcsolatainkról is szó van. Arról a kapcsolatról, amely Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának mindig sajátja volt és ma is az. Ha Csehszlo­vákia Kommunista Pártja és ez a Központi Bizottság eme új feltételek között érvényesíteni is akarja politikájában a cseh­szlovákiai feltételeknek megfe­lelő sajátosságokat — és ho­gyan lehetne másként, ha poli­tikánknak hatékonynak kell lennie — az mit sem változtat azon a tényen, hogy kommunis­ták és Internacionalisták va­gyunk, akiknek a vérében van a nemzetközi együttműködés és együvé tartozás érzése a szocia­lista országokkal, a nemzetkö­zi komunista és munkásmozga­lommal! {Taps. J Sok munka vár ránk. Sikeres elvégzéséhez egységre van szük­ségünk. Ezért az egységért nem fogunk könyörögni. Ezt az egy­séget pártunk, ez a Központi Bi­zottság és a Központi Bizottság­nak ez az elnöksége megőrzi, s ha kell saját belső erejével mindig kialakítja. Mindegyi­künk menjen vissza a munkahe­lyére, az emberek közé és a szavak helyét mindenütt fog­lalják el a tettek. Konszolidál­juk a pártot és lássunk hozzá mindenütt konkrétan a munká­hoz. Dolgozzunk úgy, hogy érez­zük a pártunk és népünk érde­kében végzett jó munka belső örömét. Kívánom, hogy további munkánkat siker koronázza. (Taps!) 1968. IV. 7

Next

/
Thumbnails
Contents