Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-04 / 94. szám, csütörtök

-Tizenkét esztendeje ismerem. Sokáig egy utcában is lak/ tunk, és élesen metszett arcvonásait, restelkedő moso' Igát', már réges régen emlékezetem vetítővásznára rögzítettem. Egymáshoz emberközelbe jutni azonban hosszú időn át mégsem tudtunk, bár zárkózottságának álarca alatt volt valami rokonszenves, lehet, a „szeretném, ha szeretnének' elérhettelen vágyának a búja. Igaz, a vágtató idő gondörvényeiben az ember elsősorban arra törekszik, hogy önmagát fenntartsa az alsó áramlatok álnok hullámai felett, és a bősi patikus fiának, halk csendes modorában, az elutasító rezerváltság mellett, csak az fedezheti fel a készséget, a jóindulatot, a féltve őrzött emberséget, aki hajlandó áttörni szűkszavúságának csalitján és öt a türelem láthatatlan harapófogójával szólásra bírni. Ekkor aztán TÖREY BÉLA, a Csehszlovák TV bratislavat stúdiójának főoperatőre szívesen beszél, önmagaról Az élet iskolájában mindenki tandíjköteles Negyvenhárom éves, az élet Iskolájában azonban sok tapasztalatot szerzett, többet mint az előző nemzedékek hatvanasai. Jőnéhányszor kezdte újra az életet, gyakran a legelejéről, hogy aztán a sok kudarc után rövid pár év alatt elérje szakmájában az elérhetőt. Elégtétellel a hangjában beszél jelenlegi munkájáról. Én csöndben hallgatom, csupán tekintetem provokál, és a főoperatőr nagy hirtelen megdöbbenve pillant rám. Nem értett félre. Előttem, indiszkrét tanú előtt teszi fel önmagának hangosan a kérdést: És ez már elég? Felelete természetesen negatív. Tőrey Bélának még sok álma, sok vis gya, nagyon sok terve van. S hogy megvalósuljanak, Ismét hajlandó a tandíjat megfizetni. Fizetett már fiatalkora óta mindmáig úgyis eleget... Bősön született, ebben a Duna menti magyar faluban nőtt fel, ott ismerkedett meg az élet első örömeivel, ott érték az első csalódások is. Gyermekkori magányát negyedik elemista korában egy öreg Kodak fényképezőgép tette szivárványossá, akkor kezdett fényképezni, akkor vált a fényképezés rabjává. Bősről a komáromi gimnáziumba került. Onnan pedig Dunaszerdahelyre. Ekkor már filmfelvevő géppel rendelkezik és saját bevallása szerint jobb kameraman volt mint diák. Negyvennégyben érettségizett Dunaszerdahelyen. Az élet küszöbén azonban megtorpant, a nagy világégés lángjai, melyek országokat perzseltek fel, Tőrey Bélát sem kímélték. Negyvennégy szilveszterén, a többi vele egykorú bősl fiúval, a németek és nyilas cinkosaik őt is elhurcolták a Harmadik Birodalomba. Társaival először a lengyel tengerpartra került. Itt a hitleri Wehrmacht dölyfös altisztjei frontkiképzésben részesítették a „bősi regimentet", amelynek egy részét aztán bevetették a szovjet hadsereg ellen. A magyar fiúk azonban nem akarták megmenteni a „Birodalmat". Lelőtték századparancsnokukat és átálltak a szovjetekhez. Tőrey Bélát és jó egynéhány társát azonban egy másik egységbe osztották be, őket a német—svájci határvidékre irányították. Ott akarták a bősl csemetéket ágyútöltelékként felhasználni a német fasiszták. Ezerkllencszáznegyvenöt április 25-én küldték a századukat harcvonalba, hogy tartóztassák fel az előrenyomuló amerikaiakat. A hősiek azonban puskalövés nélkül adták meg magukat. Ez a háború nem az ő háborújuk volt. A fegyverletétel ugyan barátságos hangulatban zajlott le, de annál barátságtalanabb volt a '-ilytrtás. Május elsején kerültek a heilbronnl fogolytáborba. Szöges drót mögött, barakk és sátor nélkül éltek Itt hosszú hónapokon át. Az eső, a szél és a hideg ellen rongyos katonaköpenyük volt az egyetlen védelmük. Három hónapon át naponta fejenként egy liter levest kaptak és húszan egy kilő kenyeret. És amikor munkába mentek vagy a munkából viszszatértek a táborba, a helyi lakosság cigarettát, kenyeret, sajtot, vagy cukorkát dobált az elcsigázott gyerek-hadifoglyoknak. A sorból kilépni azonban nem volt szabad, sem pedig a „ ... Hidat verhetne, s csak az árkot ássa, gyakran felejti, mi a hivatása...' Tőrey Béla pedig „önként" jelentkezik a termelésbe. Mint munkás dolgozik a Cérnagyárban, majd a Finommechanikai üzemben, ám a munka, amit végez, egy cseppet sem finom. Ellenkezőleg! ötvenháromban a véletlen segíti őt a Vízgazdálkodási Kutató Intézet laboratóriumába. Ezután még két átszállóhely következik, majd végre valahára ő ls elérkezik a célállomásra. Igaz, akkor már 1956-ot írnak, és Bratislavában megalakul a tv-adóállomás és a stúdió. A filmkamera örök szerelmese ezúttal nem hiába fizeti a tandíját. Még nevének hangzása sem akadály. És ötvenhat november 7-én Tőrey Bélát ls ott láthatjuk a tv három operatőre között, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bratislavai ünnepségeit közvetítik. Két éven belül főoperatőrré ptetik elő. Rengeteget dolgoföldről felvenni a könyöradományt. Az amerikaiak azonnal lőttek, s még hozzá nem a levegőbe. Később ugyan javult a helyzet, több kenyeret is kaptak, az ivóvízért és általában a vízért azonban továbbra is kézitusákra került sor. Keserves kilenc hónapot töltöttek el a bősi fiúk, köztük Tőrey Béla is, a nyugati szövetségesek fogságában, és csak 1946 februárjában szabadultak. Hazatérte után még néhány hónapot otthon pihent, ö pihent, az idő rohant, könyörtelenül száguldott előre, sebeket hegesztett ugyan, de egyidejűleg sebeket is okozott. Tőrey Bélának egyetlen vágya volt: a filmnél akart dolgozni, komoly felvevő gép lencséjét irányítani emberre, tájra. Jelentkezett is a bratislavai Filmigazgatóságon. Mivelhogy nagyon akart, bejutott az igazgatóhoz. Beuma igazgató úr tetőtől talpig felmérte a jelentkezőt, majd kijelentette, felvenném, ha más hangzású volna a neve. A kudarc azonban nem szegte kedvét. Kožehuba műtermében kitanulta a fényképészmesterséget. Negyvennyolcban a Sportfilmhez kerül, ahol nagy gyakorlatra tesz szert, majd a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal alkalmazza őt, mint önálló filmoperatőrt. Ezerkilencszázötvenegyet mutat a kalendárium. Ezerkilencszázötvenegy a falu kollektivizálása hőskorának egyik esztendeje. Falvak százaiban szakemberek és hozzá nem értők egyre-másra alapítják az egységes földművesszövetkezeteket. A Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal propagandaosztályának lelkesítő, példamutató filmekre van szüksége. Tőrey Béla egy rendező és egy aszszisztens társaságában faluról falura vándorol. Nyolc filmet készít ez a három ember, mégpedig Jó filmet (Betemették a barázdákat, Az erdeink újjáéledtek, A szebb életért, Építik a szövetkezeteket stb.), amilyeneknek az előállításához az Állami Filmnek egész dandárra van szüksége. Egy év múlva, ezerkilencszázötvenkettőben a Csehszlovák Állami Film bratislavai Igazgatója nem tűrheti a konkurenciát, betiltja a 35 mm filmek forgatását, és ezzel lehetetlenné teszi a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal filmcsoportjának a működését. Az Igazgatót Ismét Baumának hívják, akire valóban ráillenek a költő sorai, amelyeket a Duna menti emberről Irt: zik. Havonként 2—3 egész estét betöltő műsort vesz fel és közvetít. Mindmáig körülbelül 130 —135 tv-játék és még sok más, egész estét betöltő műsorszám „írható a számlájára". — Mindez ugyan nagy idegfeszültséggel járt, de fantasztikus gyakorlatra tettem szert — emlékezik vissza jólesően a főoperatőr. Kérdésemre miképpen jár el egy tv-játék felvételeinél, Tőrey Béla bevallja, hogy feladatát ma már a rutin igen megkönnyíti. Elolvassa a szövegkönyvet, s azonnal meg tudja mondani, vajon sikeres lesz-e a darab vagy sem. Nyomban tisztában van azzal is, hogyan lehet a darabot leghatásosabban realizálni. Ezt követően beszél a rendezővel, összeegyeztetik nézeteiket, majd a műépítésszel tanácskozik, hogy milyenek is legyenek a külső és belső felvételek. Ezután a rendezőé és a színészeké a szó. Az utolsó héten aztán ő ls eljár a próbákra és a rendezővel közösen megbeszéli a részleteket. Az utolsó haditanácson dől el véglegesen, hogyan ls készítse el a felvételeket, milyen legyen a megvilágítás, milyenek legyenek a fénytrükkök ... Négy, de nem egyszer nyolc hét munkája pedig 50—90 percig szórakoztatja a képernyő előtt ülő né zőt. Amikor a főoperatőr vallomása vége felé jár, nyíltan felteszem a kérdést, elégedett-e önmagával. Tőrey Béla őszinte ember. Nem tagadja, hogy eddigi eredményeivel elégedett, de ... De azért többet akarna elérni. Szeretne külföldön dolgozni legalább egy évig, hogy újat lásson és tanuljon, tapasztaljon. Szeretné bizonyítani, hogy a nem minden tekintetben modern bratislavai stúdióban elért eredményeit egy tökéletes, modernül berendezett tv-müteremben túl tudná szárnyalni. Legszívesebben német stúdiókban dolgozna, márcsak azért Is, mivel nyelvtudása munkáját és tapasztalatszerzését Igen megkönnyítené. És a bősi patikus szűkszavú fia, akinek egyetlen hobbyja a motorcsónakázás, természetesen a fényképezésen kívül, mivel hivatása mellett számára ez még mindig szórakozást ls Jelent, nagyon, de nagyon szeretne valamilyen expedícióval elkerülni Afrikába. Bármilyen nehéz körülmények között is hajlandó lenne dolgozni. Vagyis hajlandó lenne a legmagasabb tandíjat is megfizetni... Mert Tőrey Béla nagyon Jól tudja, hogy az élet Iskolájában mindenki tandíjköteles! BARSI IMRE A MUZSLAIAK VÉLEMÉNYE: ÁLLÍTSÁK VISSZA A PÁRKÁNYI JÁRÁST Szlovákia déli járásaiban a demokratizálódási folyamatban mind jobban dominálnak a nemzetiségi kérdés megoldását sürgető hangok. Ezt a tényt igazolta a 2900 lakosú Muzsla községben tartott népgyűlés ls. A helyi nemzeti bizottság üléstermében Csicsey Alajos pártelnök megnyitó szavai után Solci Géza mérnök, az EFSZ zootechnikusa, a JNB képviselője ismertette a CSKP Központi Bizottsága januári ülése óta lejátszódó eseményeket, a demokratizálódási folyamat lényegét, majd Szabó István, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke beszámolt a CSEMADOK Központi Bizottságának a nemzetiségi kérdés rendezésére tett javaslatáról. A vitában felszólalók a demokratizálódási folyamat kapcsán nemcsak országos, hanem járási és helyi problémákkal ls foglalkoztak. Sürgették, hogy a politikai téren kibontakozó demokratizálódási folyamatnak mielőbb tág teret kell biztosítani a termelésben ls. Bírálták, hogy több üzemben helytelenül osztották el az évvégi nyereségrészesedést, a munkások alig néhány száz koronát kaptak, egyes vezetők pedig 15—20 ezer koronát is zsebrevágtak. Hangsúlyozták, hogy elítélik az egyenlősdit, de a nyereségből mindenkinek a társadalomnak nyújtott munkája arányában kellene részesülnie. Egyesek szerint a szövetkezetben is tökéletesíteni kell a prémiumrendszert. A felszólalásokban igen erőteljesen hangot kapott az a követelés, hogy távozzanak a politikai és közéletből — központi, kerületi és Járási szinten, — mindazon személyek, akik kezdeményezően részt vettek a magyar családok Csehországba való kitelepítésében. Ezek a személyek — töltsenek be bármely tisztséget — elvesztették a dolgozók bizalmát, és komproinitálják a demokratizálódási folyamatot. Többen is rámutattak, hogy az érsekújvári járás jelenlegi elrendezése egy általán nem kedvező a nemzetiségi kérdés megoldása szempontjából. Kérték, hogy állítsák vissza a párkányi járást, ahol intézményesen lehetne biztosítani a magyar dolgozók teljes egyenjogúságát. A gyűlés résztvevőinek állásfoglalásában — melyet elküldtek a Járási és központi pártszervnek, — többek között ezt olvashatjuk: „Muzsla község lakói támogatják a demokratizálódási folyamat kibontakozását, a progresszív erőknek a társadalom szocialista fejlődését meggyorsító törekvését. Egyetértünk a CSKP Központi Bizottságának jelenlegi politikájával, az SZNT-nek a föderatív államforma kialakítására tett Javaslatával, valamint hazánk nemzetei és nemzetiségei teljes egyenjogúságának megvalósításával. Támogatjuk a CSEMADOK Központi Bizottságának a magyar nemzetiségű lakosság önigazgatási jogának elismerésére tett javaslatát. Ennek legfontosabb előfeltételét a magyar nemzetiségi államhatalmi, közigazgatási szervek és intézmények létrehozásában látjuk — kerületi és központi szinten —, valamint Dél-Szlovákia területi átrendezésében, illetva magyarlakta járások kialakításában. Mivel az érsekújvári járás jelenlegi nemzetiségi összetétele és a meghonosított irányítási módszerek az ellentétek kiéleződésének csíráit rejtik magukban, szükségesnek tartjuk a volt párkányi járás viszszaállítását, s e járás területén a magyar nemzetiségű lakosság számára a hivatalokban a magyar nyelv bevezetését. Kérjük, hogy a választásokat halasszák el a területi átszervezés utáni időszakra." - cs A magyar nemzetiség kérdésének demokratikus megoldása A CSEMADOK kassai járási bizottságának ülése A CSEMADOK kassal járási bizottságának kibővített kétnapos ülésén Rapos István, az SZLKP kassai városi bizottságának titkára tájékoztató beszámolót tartott a CSKP KB megújhodási folyamatot megindító plenáris ülésének jelentőségéről. Majd Gyüre Lajos költő, a CSEMADOK kassai járási elnökségének tagja tolmácsolta az elnökségnek az említett történelmi jelentőségű plénumülés határozataival és a CSEMADOK KB a nemzetiségi kérdés demokratikus rendezésére irányuló javaslatával kapcsolatos állásfoglalását. Az ülés részvevői vita után bizonyos kiegészítéssel elfogadták az elnökség által előterjesztett álásfoglalási javaslatot. Ebben kifejezésre juttatták, hogy elvben egyetértenek a CSEMADOK KB javaslatával, támogatják azt, de szükségesnek tartják a második szakaszban foglalt „nemzetiségek jogi helyzetének" pontosabb és konkrétabb meghatározását. Javasoljuk, hogy a kerület párt-, és államhatalmi szerveiben, valamint társadalmi szervezeteiben a nemzetiségi összetételnek, a valóságnak megfelelő számú magyar képviselőt, hivatásos dolgozót alkalmazzanak. Az említett szervezetekben és szervekben nemzetiségi bizottságot, illetve nemzetiségi osztályt hozzanak létre. A kétnyelvűséget — szőban és írásban — a vegyes lakosságú vidékeken következetesen tartsák be a különböző párt-, államhatalmi és társadalmi szervezetekben és szervekben. Következetesen vissza kell állítani a vegyes lakosságú helységekben a kétnyelvű feliratokat. Az összevont igazgatósággal működő iskolákat szét kell választani, s a magyar Iskolákat magyar Iskolaügyi szerv irányítása alá kell helyezni. Felül kell vizsgálni a kerület magyar pedagógusainak erkölcsi magatartását és szakképzettségét. A nem megfelelőket el kell utasítani a pedagógiai pályáról. A magyar óvodák és alapIskolák hálózatát kl kell bővíteni azokra a helységekre, amelyekben magyar dolgozók élnek. A kerületben magyar tanonciskolákat kell létesíteni és meg kell oldani a magyar nyelvű szakmunkásképzést főleg a Kelet-szlovákiai Vasműben és a Vajáni Hőerőműben. A reszlovakizációs, valamint a nemzetiségeket sértő törvényeket és rendeleteket hivatalosan töröljék el s az erről szóló döntést hozzák nyilvánosságra. A nemzetiségi összetétel megállapításakor ne vegyék figyelembe az 1961-es népszámlálást, hanem a tényleges állapotból indul

jamak ki. Rehabilitálják azokat a magyar nemzetiségű állampolgárokat, akiket magyar voltuk miatt fosztottak meg állásuktól, vagy akiket koholt vádak alapján sérelem ért. A magyar politikai káderképzést főiskolai szinten kell biztosítani. A képviselő jelölteket. Illetve jelöléseket felül kell vizsgálni, mivel ezeket nem a decemberi és januári párthatározatok értelmében eszközölték. A kerület mezőgazdasági területein a munkanélküliség felszámolása érdekében létesítsenek Ipari üzemeket, ahol elsősorban a helyi lakosságot alkalmazzák. Létesítsenek állandó magyar színházat Kassán, adjanak kl egy magyar napilapot és állítsák vissza a történelmi műemlékeket, utcaneveket. Nem értünk egyet Pathó Károllyal, aki az általa Javasolt magyar járásokból kihagyja a magyar jellegű városokat. Helytelenítjük és határozottan elítéljük dr. Lúčan — a pozsonyi főiskolások nagygyűlésén tett — nyilatkozatának aŕzt a részét, amely szerint: „a magyarok hét órakor sörgyárat kérnek és kilenc órakor már sört akarnak inni. Helytelenítjük és egyben kifogásoljuk a csehszlovákiai magyar sajtó tartózkodó álláspontját. A kassal kormányprogramból töröljék a magyar nemzetiségű dolgozók jogfosztottságáról szóló részt 1968. IV. 2.