Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-27 / 116. szám, szombat

További kerületi pórikonferenciók kezdték meg tanácskozásukat (Folytatás az 1. oldalról) Üeményezőst. A beszámoló össze­állításakor levéltári anyagokat ta­nulmányoztak át s részletes atasl­fásokat találtak a központi szeri vektől olyan dolgokra is, mint pl. áj szálloda építése, a zvolení sta­dion Ugye, emlékmű építése stb. Jellemző erre az időszakra a párt­bfiatetések kilátásba helyezése, miden helyi kezdeményezés, önálló gondolkodás esetén. Ez a gyakor­lat a kerületi pártbizottságot 1982­ken a kezdeményező munka (el­adására vezette. Ezután a kerületi pártbizottság kizárólag a (elsőbb utasítások végrehajtójának szere­pét töltötte be csupán. A ferdíté sek 1963 bar „A kerölet politikai helyzetéről" című jelentésben csú­csosodtak kl, amely jelentés a személyi kultusz maradványainak felszámolását célzó törekvésekbe „veszélyes jelenségeket" magyará­zott bele, „nacionalista mozgoló* dást" vélt (elfedezni a napjaink* ban helyesnek bizonyult nézetek­ben. A beszámoló az 1965—87-es évek munkáját már a hibák kikü­szöbölésére irányuló igyekezettel jellemzi, és csupán a tájékoztatás fogyatékosságaival és a központi korlátozásokkal magyarázza a problémák megoldásának elhúzó­dását. A beszámoló a múlt hibái­nak elemzésekor tizenkilencszer hivatkozott objektív körülmények­re és a (elsőbb szervek korlátozá­sára. Ez a beszámolót megfosztot­ta bíráló élétől, s ehelyett lénye­gében magyarázkodó jelleget köl­csönzött neki. Hasonló szellemben hangzott el az ellenőrző és reví­ziós bizottság beszámolója is. A délután folyamán a koníeren­élán felszólalt Vasil B Ka k •lvtárs, az SZLKP Központi Bizott­ságának első titkára, a CSKP KB küldöttségének vezetője. Beszédé­ben (őleg a demokratizálódási fo­lyamat szélsőségeit bírálta, ele­mezte néhány visszaélés gyökereit és elítélően szólt a megújhodási folyamaton élősködő elemek ellen. A jelenlevők közbekiáltásokkal Jottatták kitejexésre nemtetszésü­ket az olyan hangokkal szemben, amelyeket Birak elvtárs Idézett, • PRAGA (ČTK) — A prágai kommunis­ták városi konferenciája tegnap reggel vitával folytatódott a Kongresszusi Palotában. Dél­előtt 11 óráig 118 küldött és 8 vendég jelentkezett vitára, amelyben harmadik felszólaló­ként Alexander Dubček elvtárs, a CSKP KB első titkára ls részt vett. A javasló bizottság a küldöttsé gek vezetőivel folytatott tanács­kozás után szétosztotta a küldöt­tek között a következő című ja taslatot: „A CSKP prágai városi konferenciájának nyilatkozata a párt rendkívüli kongresszusának összehívásáról". E javaslat szerint a Központi Bizottságnak legké­sőbb 1968 végéig kellene a CSKP rendkívüli kongresszusát összehív­nia. Az indoklás szerint a rend­kívüli kongresszus megtartása azért szükséges, hogy megoldhas­sa azokat a sarkalatos problémá­kat, amelyek belső válságba so­dorták pártunkat. A párt s az Dubček elvtárs beszéde a CSKP prágai városi konferencián amelyek teljesen 'nyilvánvalóan á párt egésze, a szocializmus Ugye allea irányulnak. Ismertetett olyan pánikkeltő törekvéseket Is, hogy ismeretlen tettesek éjnek idején feltelefonáltak több bratislavai diákinteraátnst és névtelenUi be­jelentették, hogy Dubček és Svo­boda elvtársat letartóztatták. A diákok erre tiltakozó tüntetést szervaztek és utólag kellett meg­magyarázni a valő helyzetet. Ilyen zavarkeltésnak serami köze sincs a megújhodási folyamathoz, olya­noknak érdeke csupán, akik a za­varosban szeratnének halászni. Blfak elvtárs a továbbiakban a közép-szlovákiai kerületi pártszer­vezet problémáival foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a munkamódszereket és a helytelen rendszert kell elltélai, nem a sze­mélyeket. Végül Blfak elvtárs a föderatív államforma ökonómiai vonatkozásait elemezte. IFJÚSÁGI KÜLDÖTT A KONFERENCIÁN Vagy 200 besztercebányai diák menetelt tegnap Sliač-lttrdäre. A diákmenet délután öt óra tájt fe­jezte be a 20 km-es utat. A kon­ferencia küldöttel lehetővé tették, hogy a diákok képviselője felszó­laljon a pártértekezleten. A fia­talok köszöntötték a konferenciát, ismertették a főiskolások állás­pontját a megújhodási folyamat­ban, kifejezték, hogy a fiatalok támogatják a haladó törekvéseket, bejelentették követelményeiket is: többek között Ifjúsági törvény és ifjúsági minisztérium létrehozását, a fiatalok arányos képviseletét a képviselőjelöltek között, a beszter­cebányai középiskolai internátus problémáinak megoldását, jobb fel­tételeket a testnevelési és klub­élet számára, főiskolai törvény el­fogadását. Kérték a konferencia küldötteit, hogy támogassák az il­letékes Intézményekben a fiatalok követelményeit. Az értekezlet el­nöksége megígérte, hogy a párt­konferencia állást foglal a fiata­lok javaslatával kaposolatban, s erről tájékoztatja majd őket. VILCSEK GÉZA egész társadalom megújhodási fo­lyamatában elért bizonyos ered­mények ellenére sem sikerült ezt a párton belüli válságot áthidalni, s ezt a Központi Bizottság 1988 ja­nuári ét áprilisi határozatai sem eredményezték. Csak a párt kong­resszusa foglalhat határozottan ál­lást e kérdésben, kivizsgálhatja a válság okait és kieszközölheti ki­küszöbölésüket Is. A párt Központi Bizottságának jelenleg Is sok olyan tagja van, akik már senkit sem képviselnek, mert elvesztették mind a kommu­nisták, mind a pártonkívüliek bi­zalmát. Ezek ai elvtársak azon­ban most is befolyásolhatják a CSKP KB döntéseit és akadályokat gördíthetnek a pártunkban s a társadalmunkban végbemenő de­mokratizálódási folyamat útjába. Ki kell zárnunk a régi hibák elkö­vetésének s a deformációk megis­métlődésének lehetőségét. Erre való tekintettel nem lenne helyén­való, hogy az említett elvtársak la döntsenek pártunk s társadal­munk létfontosságú kérdéseiről. (CTK) — Dubček elvtárs beve­•etőben utalt arra, bagy a Köz­ponti Bizottság januári plenáris ülésén megindított megújhodási (alyamat jelenleg elérte azt a fo­kot, amelyen hozzá kellene lát­aunk az áj politikai Irányvonal aéltndatos meghatározásához, s az eauek alapján adódó feladatok haladéktalan teljesítéséhez. A Köz ponti Bizottság áprilisi ülése ezt • fejlődési szakaszt a konszolidá­lás szakaszának nevezte. A konszolidálásnak bárom jel­legzetes mozzanata adja meg a szükséges faltételeket. Elsősorban a pártszervezetek s a kommunis­ták lendületesebb aktivitása, az •Iső és legalapvetőbb kádertelté­télek megalapozása annak érdeké­ben, hogy színvonalasabb legyen a Központi Bizottság elnökségének 1 titkárságának, a Nemzetgyűlé­sek, a kormánynak, a Legfelsőbb Bíróságnak, a Legfelsőbb Állam­ügyészségnek s a kerületi és a já­rási pártszervezetek vezetőségének tevékenysége. Továbbá az akció­program kellő értelmezése, mert e program felvázolja, mi a párt teendője társadalmunk fejlődésé­nek e szakaszában, végül pedig a pártkongresszus előkészítésére vo­natkozó új Irányelvek végérvényes meghatározása. Három hónapra valóban nem kevés teendő. Mindezekre a szükséges intézke­désekre való tekintettel megtettük már az első lépést annak érdeké­ben, hogy kiküszöböljük társadal­munk válságos helyzetének okait. Szükséges, hogy kellőképpen ér­telmezzük a megkezdett konszoli­dálás! folyamat jelentőségét- Ezzel kapcsolatban különfélék a véle­mények. Meg kell mondanom, hogy a konszolidálást nem értelmezhet­jük úgy, mintha véget vetne a de­mokratizálódás folyamatának, sem pedig ágy, hogy az előző állapo­tok felújítását jeleati. Nem értel­mezhető úgy sem, hogy a> eddig elért eredményeknél megállunk. Ez csak felemás megoldás és meg­alkuvás lenne. A konszolidálás nem jelentheti azt sem, hogy be­fejeződött mindannak bírálata, ami már elavult, ami túlélte magát, •em jelenti tehát a demokratikus viták befejezését aem. Jelenti vi­szont axt, hogy a nyilt, tárgyila­gos bírálatot, s a demokratikus vitát a már megoldásra megérett problémák tárgyilagos rendezésé­vel kössük egybe. A konszolidálás folyamatában elsőrendű kötelességünk arra ügyelni, hogy e folyamatban pár­tank haladjon az élvonalban. Ezt a folyamatot kommunisták kezde­ményezték és most nagyon igé­nyes feladatokat kell teljesíteniük. Most már elgondolásaink konkrét, tárgyilagos, felelősségteljes, meg­fontolt valóra váltásáról van szó, annál Inkább szükséges, hogy kommunisták álljanak e folyamat élvonalában. A megoldások kul­csak az akcióprogram, jóváhagyá­sa óta még csak kevés idő telt el, de az illetékes szerveknek s Intéz­ményeknek máris készenlétben kell leniük arra, hogy több konk­rét intézkedést megtehessenek. Igaz viszont az is, hogy ezeket az intézkedéseket megfontoltan, s alaposan kell előkészíteni. Pártunk Központi Bizottságának elnöksége azonban úgy véli, hogy rendkívüli időben rendkívüli ak­tivitás szükséges. Tekintettel kell lennünk arra is, hogy pártunknak minden nap kellőképpen kell tájé­koztatnia társadalmunkat új fel­adatainkról, erőteljesen kell befo­lyásolnia a közvéleményt, s állan­dóan utalnia kell arra, hogy amit tervezünk, azt remcsak elókíszít­jük, hanem minél előbb végre is hajtjuk. Ogy vélem, hogy már abbén a pillanatban hozzáláthatunk, a hoz­zá is kell látnunk ahhoz a munká­hoz, melynek célja a párt vezető szerepe legsajátosabb küldetésé­nek valóra váltása. Mi, kommunis­ták ugyanis semmi esetre sem le­hetünk tétlenek a megújhodás s a konszolidálás folyamatában, nem helyezkedhetünk várakozó állás­pontra, hanem mérlegelnünk s tá­mogatnunk kell azt, ami a leg­progresszlvabb, mindazt, ami ha­zánkban most s a jövőben U meg­hozza gyümölcsét. Ez nem jelenti azt, hogy elkerülje figyelmünket, ha becsmérllk, lekicsinylik s alá­becsülik a kommunisták kétévtize­des munkáját. A jelenlegi helyzet­ben új igényeket támasztunk a kommunisták tevékenységével szemben. Pártunk tagjai közül egyesek nem tartottak lépést e legutóbbi hónapokban végbemenő folyamattal, s ezért némileg tájé­kozatlanok is. Az elvtársakat meg­rendítette az a tény, hogy a múlt­ban évek hosszú során át semmi­be se vették a demokráciát és tör­vénysértéseket kiivettek el. Most azonban feltétlenül szükséges, hogy pártunk minél előbb elhatá­rolja magát a legutóbbi években érvényesített helytelen módszerek­tói, s azoktól a személyektől is, akik értük felelősséget viselnek. Bizonyos lépéseket már ennek ér­dekében is megtettünk, s határo­zottan haladónk tovább a megkez­dett úton. Feladatainkat felelős­ségteljesen, minden hisztéria és botrány elkerülésével igazságosan, a helyzet tárgyilagos felmérése alapján s következetesen akarjuk teljesíteni. Meg kell azonban le­gyeznem, hogy eddig még nem került sor az említett két évtized sokoldalú, tudományosan és tár­gyilagosan megalapozott elbírálá­sára. Erre azonbaa feltétlenül szükség van, mert az áldatlan múltból le keli vonnunk a követ­kezményeket. Engedjék meg, hogy ismét fel­hívjam figyelmüket a párt akció­képessége növelésének érdekében szükséges feladatokra. Minden kommunistának egységesen, egye­sült erővel kell törekednie kitű­zött céljaink elérésére, mindenki­nek pozitív magatartásával kell kötelezettséget vállalnia az akcló­pregram teljesítéséért. Magától értetődő, hogy ez nem zárja ki az akcióprogrammal kapcsolatos vi­tákat, sem pedig a reá vonatkozó bíráló megjegyzéseket. Igaz, ugyan, hogy alig született meg ak­cióprogramunk, egyes helyeken máris hadjáratot szerveznek elle­ne. Ogy vélem azonban, rövid időn belül megmutatkozik, kl milyen célt követ, s mi fékezheti a meg­újhodás folyamatát. Ezért minden kommunista kövesse figyelemmel a szélsőséges vagy az egyoldalú megnyilvánulásokat. Nem kevésbé fontos az is, hogy megfontoltan törekedjünk köztársaságunk min­den szocialista gondolkodású, ha­ladó szellemű, megbecsülésnek ör­vendő polgárának megnyerésére pártunk soraiba. Meg kell őket győznünk, hogy pártunk tagjai­ként erőteljesen támogathatják az ország politikai megújhodásának folyamatát. Ha azt akarjuk, hogy pártunk eleven, alkotókészségű politikai szervezet, nemzeteink élcsapata legyen, úgy egész pártunkat nagy­fokú, példamutató párton belüli demokráciának és szabadságnak kell áthatnia. Miért léptek ki a Kultúrny život szerkesztő bizottságából (ČTK) — LADISLAV NOVOMES­KÝ, MIROSLAV VÁLEK és VOJ­TECH MIHÁLIK költő nyilatkoza­tot juttatott el a CTK hoz. (A nyi­latkozatot rövidítve ismertetjük.): Mint már kijelentettük, ágy ha­tároztunk, hogy kilépünk a Kul­túrny život szerkesztő bizottságá­ból. A szerkesztő bizottság azon gyakorlata elleni tiltakozásunkul lépünk ki, amellyel nem tudunk egyetérteni. A Kultúrny íivot szer­kesztő bizottságának tagjai nyilat­kozatukban csodálkoznak eljárá­sunk fölött. Mi egyenesen megdöb­bentünk ezen a tettetett csodálko­záson, mivel elhatározásunkat már 1988. március 18-án a Szlovák Író­szövetség központi bizottságának ülésén ls kijelentettük, továbbá a Kultúrny život válságos helyzeté­ről már két ízben tárgyalt a szö­vetség elnöksége. Ennek ellenére Is kötelességünknek tartjuk, hogy megmagyarázzák álláspontunkat. Közismert tény, hogy tavaly nyár éta a szlovákiai íróközösség front­jai szemmel látbatőaa megoszlot­tak. Megnyilatkozik ex néhány olyan kérdéssel kapcsolatos állás­pontban is (az írók egy csoportjá­nak levele a IV. kongresszushoz, Mňačko esete), amelyek jelentősé­gét mesterségesen felnagyítják, hogy leplezzék a konfliktus Igazi okait. Az Igasi ok véleményünk szerint mindenekelőtt az arab—iz­raoli katonai összecsapás politikai értékelése. A durva támadások, Intrikák és pletykák céltáblájául főként azok az írók szolgálnak, Nem szállítunk fegyvert h r • r Nigériának (CTK) — A Külügyminisztérium közölte a CTK tudósítójával, hogy a IagosI csehszlovák nagykövet utasítást kapott: magyarázza meg a nigériai szövetségi kormánynak a hadianyag-szállítással kapcso­latos csehszlovák állásfoglalást. A minisztérium képviselője kije­lentette, hogy hat L—29 típusú gyakorló repülőgépen kívül, ame­lyet az elmúlt év nyarán szállítot­tak Nigériának, Csehszlovákia nem szándékozik további felszere­lést szállítani. Szabadon bocsátják Rudolf Barákot? (CTK) — A Legfelsőbb Bíróság elnöke tegnapelőtt úgy döntött, hogy a Rudolf Barák volt belügy­miniszter bűnperét illető Írásbeli anyagot a prágai Katonai Fő­ügyészség rendelkezésére bocsát­ja. Az intézkedésre azért kerül sor, mert dr. M. Richter nyilatko­zata szerint (amelyet a Rudé prá­vóban közöltek) a katonai ügyész­ség panaszt emel a R. Barák bűn­perében elkövetett törvénysértés miatt. A Katonai Főügyészség vezetője elmondta, hogy a jövő héten pa­naszt emelnek, s ezt azonnal be­nyújtják. Ennek a panasznak alapián a főügyész elrendelheti Rudolf Barák büntetése letöltésé­nek azonnali megszakítását. akik nem voltak hajlandók egyol­dalú állásfoglalásra az izraeli­arab konfliktus értékelésében, jól­lehet ez másrészt aem jelenti azt, hogy feltételek nélkül azonosítják magukat kormányunk külpolitiká­jának valamennyi szempontjával. Ogy véljük, hogy a szlovák írók, amennyiben humanista módon gon­dolkodnak és éreznek, kritikus ál­láspontot kell hogy elfoglaljanak mindkét fél sovinizmusával szem­ben. A Kultúrny íivot ezt mind ez ideig rendkívül egyoldalúan tette. Az emiitett kritériumok vetüle­tével találkozunk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság belpoliti­kai helyzetének értékelése terén Is. Meggyőződésünk, hogy a tézis: előbb demokratizálódás, csak az­után a föderallzáció, amely jelen­leg olyannyira elterjedt, • amely­nek konkrét visszhangjával a Kul­túrny iivotban is találkozhatunk — téves, s hogy ezt a két kérdést lehetetlen egymástól elválasztani, nem is helyezhető egyik a másik elébe. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a szlovák nemzet létérdeke — azaz e nemzet teljes önállósá­gának és függetlenségének meg­valósítása — feljogosít bennünket a Jelenlegi helyzetben a föderall­záció gondolatának hangsúlyozá­sára. Ennek elérése nélkül, a nem­zeti forradalom betetőzése nélkül ugyanis nem létezhet Igazi demok­rácia, legalábbis olyan demokrá­cia nem, amely a szlovák nemzet érdekeit szolgálja. Nevünkkel nem vagyank hajlan­dók tovább olyan irányiatokat fe­dezni, amelyekkel nem értünk egyet. A szélsőséges erők éppen abban az időszakban bénítják meg és bomlasztják szét a szlovákiai Iróközöaséget, amely dfintő nem­zetünk és kultúránk további sorsa számára. Ehhez nem vagyunk haj­landók asszisztálni. Mňačko visszanyerte állampolgárságát (CTK) — A belügyminiszter a 71/1967. számú törvény 65. parag­rafusa alapján érvénytelenítette a Belügyminisztérium 1967. augusztus 16-án kelt határozatát, amely megfosztotta csehszlovák állampolgárságától az 1919. január 29-én született Ladislav Mňačkót. Tekintettel ara, hogy Ladislav Mňačkó tartózkodási helye isme­retlen, a határozatot az idézett törvény 26. paragrafusa értelmé­ben közlik a nyilvánossággal. JOSEF PAVEL belügyminiszter FELAKASZTOTTA MAGÁT a ruzynéi fogház egykori orvosa (ČTK) — Április 26 án a délelőt­ti órákban prágai lakásán (el­akasztotta magát dr. Josef Som­mer 58 éves orvos, aki az ötvenes években a ruzynéi fogházban látta el az orvosi teendőket. Neve ápri­lis 23-án a Večerní Praha című lap cikkében került előtérbe. Az öngyilkosság ügyében megindult a nyomozás. FAJI ZAVARGÁSOK Angliában A dolog a múlt hét végén kezdődött, amikor Enoch Po­well, a konzervatív árnyékkor­mány hadügyi szóvivője Bii> minghamben beszédet mondott és útszéli hangon meghirdette az Angliában élő körülbelül egymillió színesbőrű kényszer­kitelepítésének szükségességét. Poivell, aki tíz nyelven beszélő tudós, nagyon jól tudja, hogy az uszításra semmi komoly ok nincs, s nyilván ezzel a köny­nyen felfújható témával akart hangulatot kelteni, hogy a nép­szerűtlen Edward Heath-et ki­szorítva ő legyen a pártvezér. Ocsmány hangon keltett han­gulatot a „vigyorgó szerencsen­gyerekek" ellen, akik állítólag angol öregasszonyokat bántal­maznak, azzal ijesztgette hall­gatóságát, hogy néhány év múl­va „vértől fognak tajtékozniit folyók". Az igazság — amint ezt az Üj Szó már néhányszor meg­írta — természetesen éppen az, hogy a színesek káros megkü­lönböztetést szenvednek a la­kások kiadásánál, a munkásfel­vételnél stb. ma kb. egymillió színes él Angliában, s a kor­mány szigorúan korlátozza a további bevándorlást. Színes bő­rű dolgozók nélkül egy napig sem tudnának közlekedni az angol vasutak, megállna az élet a kórházakban és Lonďôŕr, ­Liverpool, Manchester stb. vá­rosi közlekedésében. Powell természetesen kitűnően tudja mindezt, de úgy kalkulált, hogy „szókimondásával" nemzeti hőssé válik. Edward Heath, a párt vezére még múlt vasárnap elítélte Po­well beszédének hangnemét és kizárta Powellt az árnyékkor­mányból. Powell cseppet sem udvarias levélben azt válaszol­ta Heath-nek, hogy neki is ugyanaz a véleménye ami az Inkriminált beszédben elhang­zott, csak politikai óvatosság­ból nem meri nyíltan kimon­dani. Wilson miniszterelnök mélyen hallgatott az ügyről és alighanem örült, hogy végre a toryk háza táján van baj. Közben a parlament elfogad­ta a fafi megkülönböztetés el­leni törvényt és a konzervatív képviselők nagy többsége el­ítélte Powell nézeteit. A polgá­ri lapok közül a Daily ExpreSs (négymillió példányszám) azon­ban rögtön megragadta az al­kalmat és védelmébe vette Po­wellt, akit — úgymond — szó­lásszabadságában korlátoztak. Fasiszta agitátorok csoportja hétfőn elérte, hogy több száz megtévesztett londoni dokk­munkás a parlament elé vonul­jon tüntetni Powell mellett. Jack Dash, a dokkmunkás tö­megek ismert haladó vezetője úgy nyilatkozott, hogy tulaj­donképpen a bérbefagyasztás és a többi valódi sérelem el­len kellene tüntetni a parla­ment előtt, de nem sokan hallgattak rá. „Anglia marad­jon fehér", „Ki a feketékkel" és hasonló jelszavakkal tüntet­tek a megtévesztett munkások. Különös, szomorú látvány volt... Tegnap végre megmozdultak a haladó erők ls, több száz fia­tal tüntető vonult Powell lon­doni háza elé. „Feketék és fe­hérek, összefogva küzdjetek" — kiáltották, összecsapás nem történt, körülbelül nyolcvan rendőr vette körül a fiatalok menetoszlopát. A parlament előtt közben tovább tüntettek a félrevezetett dokkmunkások — Powell mellett. Amikor egyi­kük vitába szállt a kijövő lan Mikardo baloldali munkáspár­ti képviselővel, a fasiszta hang­adó rákiáltott: „ezzel hiába be­szélsz, mert ez egy büdös zsi­dó". Lehet, hogy néhány hét alatt lecsillapodik a fajüldöző hul­lám, de a rendőrség máris fel­készül az esetleges véres za­vargások elfojtására. Még él­nek az angolok emlékezetében Oswald Mosley feketeingesei­nek zsidóverései a harmincas években, nem felejtették el az ötvenes évek elején kitört né- ív. 27 gerellenes atrocitásokat. Ang­lia, az angol nép barátai meg­ütközve szemlélik az előítéletek } féktelen kitörését. 1968.

Next

/
Thumbnails
Contents