Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-26 / 115. szám, péntek

A MAGYAR NEMZETISÉG KÉRDÉSI DEMOKRATIKUS MEGOLDÁS/ Rendezzük közös dolgaink A fcőhídgyarmati pártszervezet Biztosítjuk pártunkat, hogy mindent vetünk a határozatok megvalósítása 6 ben. A januári plenáris ülés óta több pl államvezető nyilatkozott a nyilvánosság a cseh és szlovák nemzet kölcsönös vis ró). Sajnálattal tapasztaljuk azonban, mind ez ideig lényegében senki sem foglal •z itt élő magyar nemzetiségű polgárok Jével és sorsával. Meggyőződésünk, hogy lenlegi demokratizálódási folyamat telje; tékben vonatkozik az itt élő magyar nem; jogainak rendezésére is. A királyfiakarcsai pártszervezet Községünk lakossága nagy bizalommal a hazánkban lezajló eseményeket és bíz ban, hogy a nemzetiségi kérdést a teljes jogúság és a nemzetek és nemzetiségek 1 nös tisztelete alapján oldják meg. Telje szében egyetértünk a CSEMADOK javasli ami a marxista nemzetiségi politikára tí kodva az itt élő nemzetek és nemzetisége csönös bizalmának biztosítéka lehet. Ar rekszünk, hogy községünk lakosai vili lássák a fő feladatukat s azok teljesí egész hazánk javára minden erejükkel I csolódjanak. A CSEMADOK tornaijai helyi szerve Javasoljuk a választások elhalasztását hogy a választóbizottságokban a CSEMAI képviselve legyen. A nemzetiségi kulci betartását kérjük a választási bizottságok a végrehajtó szervekben is. Kérjük az eml Iák szövegeit, az üzletek címtábláit, az neveit kétnyelven feltüntetni s annak e: lyezését, hogy városunkban kiváló n egyéniségekről is nevezhessünk el ui Kérjük engedélyezzék már végre városu magyar nyelvű óvoda megnyitását. Mivel ben a magyar nemzetiségű lakosság meg zése nélkül változtatták meg városunk Tornaijáról Safárikovóra, ami azóta sem n a köztudatba, kérjük az ősrégi városnév nálatának engedélyezését. Kérjük a torna: rás visszaállítását, úgy ahogy az I960 elől a város és környéke lakosságának gaz< kulturális és politikai felemelkedése érde Javasoljuk, hogy városunkban a nfiiaiizei lett lévő szaktanintézetben 1968. szepl 1-tŐI nyíljék meg a magyar tagozat is. Albizottságunk 1968. április 1-éi déssel szögezte le, hogy a magyai egyetértenek a CSKP KB deceratx SZLKP KB januári plénumának h és iskolaügyi dolgozók szilárd hazánk gyors felvirágozását, a s zetiségre való tekintet nélkül — < tudja biztosítani. Ennek azonban a; vák Szocialista Köztársaságban élfl politikai, gazdasági és kulturális l A Csemadok KB-nak a CSKP K csolatos állásfoglalása és a nemzi javaslata vázolta a magyar tanny sének kérdését is. Az albizottság a nemzetiségi iskolák terén tett iskolaügyi politika kérdéseinek n zőket javasolja: A) Elengedhetetlenül fontos kérdésnek tartjuk a beiskolázás egyforma feltételeinek biztosítását a köztársaság egész területén. Ennek érdekében meg kell teremteni a feltételeket a magyar tannyelvű óvodák, alapiskolák ős az általános középiskolák, de főképpen az ipari iskolák és a szakközépiskolák hálózatának további bővítésére. B) A nemzetiségi Iskolák tananyagában, a tanítás formáiban, valamint ezen Iskolák irányításában kellőképpen érvényesíteni kell a nemzetiségi szempontokat is. A nemzetiségi iskolák irányításában lehetővé kell tenni, hogy a magyar tannyelvű iskolák sajátos kérdéseit, a lenini önigazgatás elve alapján, magyar nemzetiségű és kultúrájú dolgozók intézzék. Ennek érdekében: a) a kerületi és a járási nemzeti bizottságokon, hasonlóképpen mint a megbízotti hivatalban, ki kell alakítani a nemzetiségi Iskolák irányító szerveit; b) biztosítani kell a szükséges pedagógiai-módszertani kutatóintézményeket. Ad A) A nemzetiségi iskolapolitika alapkritériuma az anyanyelvi okrát is szétszórták. A kézzel fogható emlékeken: a két pipán, a feleségéhez és a nővéreihez intézett búcsúleveleken kivül más nem maradt. A leveleket Novomeskf segítségével a „Befejezetlen krónikában" hozták nyilvánosságra. A fegyházban írt többi levelének rendezésével nemrégen készültek el, úgyhogy ezek rövidesen könyvformában fognak megjelenni... Elnézem ezt a végtelenül szomorú aszszonyt. Igaz, gyenge a testalkata, de valójában hihetetlenül erős és elszánt. Jó, hogy ezek a tulajdonságok élete legsúlyosabb óráiban sem hagyták el. Ez szerinte azért van így, mert mindig a munkájának élt. Ez adta neki az erőt, hogy elviselje a nem mindennapi megpróbáltatásokat. Kikerülve a börtönből, testben és lélekben megviselve első útja Bacílekhez vezetett, öt kérte meg, szerezzen neki állást. így helyezkedett el a Prágai Városi Könyvtárban. És hogy még jobban elfoglalja magát, hogy pillanatnyi Ideje se maradjon a gondolkodásra, fordításokat vállalt. Lídia asszony ma már nyugdíjas, de még mindig nem tudja munka nélkül elképzelni az életét. Azután meg szerény a nyugdíja, szüksége van a kiegészítésére ... Lídia asszony emlékezik Ma már emlékezni is tud. Ezzel önmagának, de a férjének is tartozik. Vagy talán elképzelhető volna, hogy megfeledkezzen házassági évfordulójukról? Márciusban volt 35 éve. De sok minden történt azóta... Küzdelemben nem volt hiány, de a szép napokban sem. Harminckilencben Lídia szüleinél Prágában éltek illegalitásban. A szülök biztonságát is veszélyeztették ... Vlado akkoriban, hogy fel ne Ismerjék, botra támaszkodva sántikált és sötét szemüveget viselt. Kötelességei Moszkvába szólították, ám a határ illegális átlépése nem volt egyszerű. Első kísérlete Lengyelország felé nem sikerült. Ütja egy patakon keresztül vezetett, de közben majdnem elfogták. Sárosan, csurom vizesen lopakodott vissza a lakásba . .*. A második világháború kitörése Párizsban érte Clementist. Internálták. Amikor szabadon engedték, Londonba sietett, hogy belépjen a csehszlovák hadseregbe, de nem értett egyet az ottani módszerekkel. Ezért BeneS Skóciába internáltatta. Ott született meg a „Befejezetlen krónika". Később a londoni BBC-nél dolgozott és folyóiratokat szerkesztett, 1945-ben pedig Csehszlovákia külügyminisztere lett... A gyilkosság oka A többi már Ismeretes. Kiegészítésül talán még annyit, hogy a halálra ítélt kegyelmi kérvényére válasz nem érkezett. KI. Gottwald állítólag Sztálinhoz fordult, tőle kért véleményt... ö azonban ragaszkodott Clementis kivégzéséhez. Miért ez az engesztelhetetlen gyűlölet? Lídia asszony szerint a szörnyű gyilkosság oka a kettőjük közötti politikai ellentétekre vezethető vissza. Ezek tették Indokolttá a gyilkosságot. Különösen, ha meggondoljuk, hogy finoman szólva az „elferdülések" felülvizsgálására kijelölt bizottság még 1956ban sem talál kivetni valót a történtek ellen. Sőt, ml több Clementist még 1963-ban sem rehabilitálták teljes mértékben ... — Az elégtételt én szereztem meg neki — sóhajtja az özvegy — azzal, hogy kiadattam a „Befejezetlen krónikát". Az ügy tehát még mindig nem nyert befejezést. A rehabalitálások folyamatban vannak. Emellett az igazság megkívánná, hogy felelősségre vonják azokat, akiknek az akkori gyilkosságok a lelkiismeretét terhelik. Szerencse, hogy az akkori idők többé nem térnek vissza. Szerencse, hogy a demokrácia, a humanista szocializmus újjáéledése nem tűri többé a hazugságot, az ármánykodást és az Igazságtalanságot. Ezért kell ma teljes elégtételt szolgáltatni az élőknek, de 8 holtaknak is. KARDOS MARTA mondották neki egykedvűen. A feltételük mindössze az volt, hogy a kivégzésről — másnap hajnali négy órára tervezték — egyetlen szó sem hangozhat el közöttük. Roskadozó térdekkel, de elszántan indult Lldla asszony erre az utolsó találkozóra. Kettős rács választotta el egymástól akkor is a szerencsétlen házaspárt. Mindketten tisztában voltak a megmásíthatatlan helyzettel, de betartottők a kegyetlen parancsot. Honnan merítették az emberfeletti erőt? Erre Lídia asszony a mai napig sem képes válaszolni. Elsírja magát: — Vlado csak annyit mondott: Ha tudtam volna, hogy ma sem tesznek kivételt, hogy ma sem beszélhetünk közvetlenebbül, nem engedem meg, hogy idejőjjl Majd halkan hozzáfűzte. Tíz-tizenöt évig fog ez még turtani. Akkor azután köszöntsd az én nevemben is a szocialista Európát... Sírok y azt tanácsolta... Az ágyban fé)karjára támaszkodó asszony szeméből szivárgó könnyeket lassan felitatja az ágynemű fehér huzata. Barázdaszántotta arcán soha be nem gyógyuló sebek tükröződnek. Azon az arcon, melyen valamikor oly gyakori vendég volt a nevetés, a boldogság. Lídia Clementisová a bratislavai Nemzeti Színház egykori operaénekesnője ismert volt a harmincas években a zeneértő közönség körében. De később is, amikor a híres kommunista ügyvédnek, a politikai felfogásuk miatt jogtalanul üldözöttek védőjének lett a felesége. Jónevű énektanárnő hírében is állt. Szerette a mesterségét, ezért dolgozott, no meg a pénz is kellett. Hiszen Clementis az eszmének élt... 1923 óta volt a párt tagja... Rákosi, Sirok? és a többiek sokat köszönhettek neki. Kiállt értük, az igazukért verekedett, nemegyszer kockáztatva a saját és családja szabadságát, életét... És a hála? — Nem, nem azért tette — jelenti ki Lídia asszony. Eszébe jut, hogyan csodálkozott Sirok?, az akkori miniszterelnök, hogy még életben van és nem törték meg a szenvedések, nem lett öngyilkos ... Amikor végre kiengedték a börtönből, Sirok? és a többi „jóakarója" azt tanácsolta neki, változtassa meg a nevét, úgy könnyebben boldogul majd. Clementis hamvát szétszórták Ain a hűséges feleség megvetéssel fordult el a becstelen képmutatóktól. — Nincs okom rá, hogy szégyenkezzem a férjem miatt — válaszolta. — Amit Vladoval tettek az Bacíleknek, Sírokénak és azoknak a szégyene, akik kezükben összpontosították a hatalmat. Sőt Rákosié is. Az osztályharc és a hidegháború ürügye alatt kivégzésre javasoltak listáját, melyen többek között a szocialista államok külügyminisztereit is feltűntették — Rákosi továbbította Csehszlovákiába ... — Aztán ... Vladot kivégezték, és még csak a sírját sem kereshettem fel — folytatja az özvegy. 1963-ban Novotn^hoz fordult, adják kl neki legalább a férje urnáját Akkor tudta meg, hogy még a haló poEgyszer kitudódik az igazság..." Az egyszerű kórházi szobát ketten lakják. Két asszony. Egyikük gyenge testalkatú, törékeny: Lídia Clementisová, a személyi kultusz idején megrágalmazott, majd ártatlanul kivégzett külügyminiszter, dr. Vladimír Clementis özvegye. Ismét ápolásra szorul, mint azóta annyiszor. Az év java részét a fehérre meszelt falak között kell töltenie..; Régen megszokta ezt a környezetet, a hosszadalmas gyógykezelést, mely minden gondosság ellenére sem jár teljes eredménnyel,.« A fegyházban írja a „hazulról" küldött leveleket Reménykedett. Nem sejtette, hogy rövidesen ugyanabba a fegyházba hurcolják őt is, amelyben a férje senyved. Persze neki sem mondták meg, hogy egy tető alatt él a feleségével, öt is félrevezették. Azzal áltatták, hogy Lídia szabadlábon van, és az engedélyezett csomagokat és leveleket hazulról küldözgeti neki. Vidám, gondtalan hangúak voltak ezek a beszámolók a szigorú utasításoknak megfelelően. Milyen megerőltetésébe, mennyi önmegtagadásába került a szomorú valóság, a fegyház rideg légkörének a leplezése, az oktalan szórakozások kitalálása. Ugyanazon a folyosón, alig néhány méter választotta el őket egymástól... ma már tudja... De az emberi agyafúrtsággal párosult gonoszság áthidalhatatlanná tette ezt a kettőjük közötti csekély távolságot is. Egy alkalommal azonban kiderült a turpisság, akkor, amikor Lídia asszony hiába várta az engedélyezett pénzsegélyt a szüleitől. Csak hosszas sürgetés után tudta meg, hogy az összeget tévedésből a férjének kézbesítették. Időnként azután láthatták is egymást. Clementisovát ilyenkor fodrász fésülte meg, a kozmetikus megtévesztő pírt varázsolt az arcára és polgári ruhát adtak rá, mintha csak az otthon melegét hozta volna magával Ruzynöbe... Kivégzés előtt Azon a borzalmas napon is ez történt. — Ha óhajtja elbúcsúzhatik a férjétől — A lábán ki kiújuló fagyási sebek sajnos gyógyíthatatlanok ... Még abból az időből valók, amikor a hírhedt ruzynéi fegyház foglya volt. Két esztendőt töltött mezítláb sivár cellája hideg kövén. A cipőjébe csak akkor bújhatott, amikor — éjszakánként többször )8 — bekötött szemmel kihallgatásra vitték. Miről faggatták? Hazaárulásról és más bűncselekményekről, amelyeket állítólag a íérje követett el... Letörli az arcán végigpergő könnycseppeket. — A Vlado ellen emelt vádak szemenszedett hazugságok voltak. Gyilkosai ezt éppen olyan jói tudták, mint mindenki, aki ismerte. Szerencsétlen tévedés áldozata lett. Mindig bíztam benne, hogy egyszer kitudódik az igazság. Csak arra nem gondoltam, hogy ily későn.