Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-24 / 113. szám, szerda

m Megbecsült öregek Kedves, bensőséges ünnepélyt rendeztek Bodrogszerdahelyen a város legidősebb polgárai részére. A találkozót a HNB mellett múkődő polgári ügyek bizottsága, a Nőszövetség és a Vöröskereszt helyi szervezete hívta össze. A jól sikerült rendezvényen 59 idős polgár vett részt. A helyi alapiskola növendékei dalokkal, táncszámokkal és más értékes műsorral szórakoztatták az ünnepelteket. Az egybegyűlt bácsik és nénik hangulatát könnybelábadt szemük s örömük mutatta a legjobban. Részükre ez a nap ünnepnap volt, hiszen legtöbblüknek életében sok-sok szenvedésben, nyomorban, robotban volt része. Nyolcvanadik, kilencvenedik évüket tapossák, sőt Székely Józsi bácsi már a századikhoz közeleg. Most már békés, megérdemelt öreg napjaikat élik. Bőkezűen gondoskodnak róluk. Ök maguk is érzik, hogy nincsenek egyedül, szeretet, megbecsülés veszi őket körül. NACIY JÖZSEF Ne névtelenül A minap kél panaszos levél érkezett szerkesztőséglinkbe. Az egyik névtelenül, • másik vagy húsz aláírással. (Az azonban az első látásra (eltűnt, hogy a neveket a levél Írója maga irta alá.) Mindkét levélben a szőgyéni szövetkezet vezetőire panaszkodtak. — ... itt csak a sőgorság, komaság folyik ... — panaszolta többek között a levélírónk. Azt is megemlíti: „a tagság részéről sok lenne a panasz, de senki sem mer beleszólni, mert ha valaki szól, az olyan munkát kap, hogy biztosan megbánja tettét. Az ami a szövetkezeti alapszabályzatban van, hogy a legfelsőbb főrum a taggyűlés, nálunk csak papíron létezik." Sok mindent (elsorolnak még a panaszosok úgy nagy általánosságban, de konkrét adatokkal semmit sem támasztanak alá. Sebaj, nézzilnk azért utána, ki az, akit bírálatáért áthelyeztek más, rosszabb munkakörbe. A szövetkezeti demokrácia megsértését igazoló kézzelfogható bizonyítékra van szükség. Igen ám, csak a helyszínen — amint az előre is teltételezhető volt — nincs senki, aki ilyesmiről tudna. Rácz Ferenc, az egyik állítólagos aláíró. Csodálkozott, amikor faggatni kezdtem. Kiderült, hogy ő az egészről semmit sem tud. Bizonyítékul ceruzát fog, és bemutatja a kézírását, amely a levél írójáétól valóban eltérő. Akárki is írta a levelet, nem a legszebben járt el. Egyáltalán miért volt erre szükség? Különösen ma amikor a demokratizálódási folyamat a legfelsőbb szervből, a CSKP Központi Bizottságából Indult ki, és példát mutat arra, hogyan kell helyesen eljárni. A névtelen levél (rója azt is említi, hogyha az Oj Szó szerkesztősége nem tud a szőgyéni szövetkezetesek helyzetén segíteni, akkor Alexander Dubček elvtárshoz, a CSKP KB első titkárához tordulnak segítségért. Ebben senki sem akadályozhatja meg az ismeretlen levélírókat, viszont a mi véleményünk az, hogyha mégis akadnának rendezésre váró dolgok, a névtelen levelezgelések helyett megpróbálhatnák a taggyűlésen nyíltan, konkrét adatokkal alátámasztva tisztázni azokat. Meggyőződésünk, hogy Igy kevesebb (áradsággal több rm jutnának. (b|) Üj technika a vasúton A TEHERFORGALOM LÉNYEGES MEGNÖVEKEDÉSE • MILLIÓ A TÁTRAI KÖZLEKEDÉS MODERNIZÁLÁSÁRA • NOVEMBERBEN VILLAMOSVASOTON PÁRKÁNYBA 140 MÁR 19B8. IV. 24. A vasúti forgalom fejlesztésének lemaradása a háború utáni években még ma is érezteti hatását az egész népgazdaságban. Az elavult technika, a pályák elégtelen áteresztőképessége és úgyszintén a rendező pályaudvarok számos hiányossága is lassítják a közlekedést és a vagonok körforgását. Az utasok jogosan panaszkodnak, hogy az utazás vasutainkon távolról sem minősíthető korszerűnek és hasonlóképpen a vasút szolgáltatásai sem kielégítők. A következő években a vasút korszerűsítési üteme lényegesen megnövekszik, hiszen ezt a szállítással szemben támasztott fokozódó követelmények rohamos fokozódása is megköveteli. 1970-ben például csupán szlovákiai viszonylatban 40 százalékkal megnövekszik a teherforgalom. A vasúti forgalom nagymérvű fokozását elsősorban a Szovjetunióból a hazánkba irányuló behozatal, továbbá a Kelet-szlovákiai Vasmű, a bratislavai Slovnaft és egyéb nagyvállalatok és üzemek termelésének a növekedése is megköveteli. A felmérések szerint a vasúti szállítással szembeni igények a hetvenedik év után is tovább fognak növekedni. Csupán a Keleti Vasút évente több mint egymilliárd koronát fordít a műszaki fejlesztésre. Sok tízmillió koronát emészt fel ebben az évben a Bratislava— Párkány közti szakasz villamosítása is. amelyen — előreláthatólag — már novemberben villamosmozdonyok bonyolítják le a forgalmat. Érsekújvár lakosai végül modern vasútállomást kapnak s Kassán is épül az új pályaudvar. A vasútnak ma a tátrai villamosvasút okozza a legnagyobb gondot, annak ellenére, hogy 1969-ig 140 millió koronát fordít modernizálására. A korszerűsítést célzó négy legfontosabb létesítményt már tavaly óta építi a Bratsilaval Vasútépítő Vállalat. Korszerűbb külsőt kap és nagyobb teljesítményű lesz egyebek között az Ötátrafüred és a Tarajka (Starý Smokovec —Hrebienok) közti földi sodronykötélpálya is. A tátrai villamosvasút pályáját átépítik, hogy alkalmas legyen az üj, háromvagonos szerelvények üzemeltetésére. A tervek szerint 1969-ben már 18 ilyen „hármasiker" bonyolítja le a forgalmat a Magas-Tátra vonalain, amelyek naponta — a csúcsforgalom idején — gyakorlatilag több mint 30 ezer utast szállítanak majd. (A mai vagonokban naponta csupán kb. 7,5 ezer utas számára van hely.) Csaknem 13 milliós beruházással megkezdik az Űj Csorbatő vasútállomás építését is és korszerűsítik a többi tátrai vasútállomást. 1970-ig űj arculatot kap a mozdonypark is. Diesel- és villamosmozdonyok bonyolítják le a szállítási teljesítmények csaknem 92 százalékát. Dél-szlovákiai viszonylatban különösen fontos a Bratislava— Párkány közti szakasz villamosítási munkáit végző vállalatok közös felajánlása, hogy egy hónappal a kormány által meghatározott határidő előtt, tehát már november végén befejezik ezt a feladatot. A legigényesebb gócpontok közé az érsekújvári, a galántal és a párkányi pályaudvar tartozik. Az építési és szerelési munkák terjedelmét illusztrálja — egyebek között — azt is, hogy ebben az évben több mint 192 millió koronát fordítunk e legfontosabb déli vasútvonalunk villamosítására. JOZEF BARANĎOK A MAGYAR NEMZETISÉG KÉRDÉSÉNEK DEMOKRATIKUS MEGOLDASA Rendezzük közös dolgainkat Olvasóink válaszai a CSEMADOK Központi Bizottságának javaslatára Járási építővállalat Dunaszerdahely Egyetértünk a CSKP KB januári ülésének határozataival. Követeljük, hogy a szakszervezet megnyirbált jogait adják vissza. Javasoljuk egy országos szakszervezeti konferencia öszszehívását a VI. kongresszus határozatainak felülvizsgálására. A szakszervezeti tagoktól beszedett tagdíjak 75—80 százalékát hagyják meg az alapszervezetnek, hogy abból hatásosabban segíthessen a dolgozókon. Javasoljuk magyar képviseleti szervek létesítését a járási nemzeti bizottságtól kezdve egészen a legfelsőbb szervekig, melyek a magyar dolgozókkal együtt döntenének sorsukról. önálló magyar könyvkiadó létesítését javasoljuk. A CSEMADOK a jövőben érdekvédelmi szervezet legyen s ezt a jogát foglalják törvénybe. Kérjük a Kassai Kormányprogram felülvizsgálását és a magyarokra vonatkozó szégyenteljés részek törlését. Mindenütt be kell biztosítani a kétnyelvűséget, ahol vegyes lakosság él. Javasoljuk a területi átszervezés és a választási törvény megváltoztatását, az egymandátumos körzetek visszaállítását. Szükségesnek látjuk új népszámlálás megejtését, és a rehabilitáció igazságos lefolytatását. Javasoljuk, hogy a főiskolák mellett magyar tagozatokat létesítsenek. Követeljük Szlovákia, s benne Dél-Szlovákia iparosításának meggyorsítását, hogy mielőbb elérje Csehország ipari szintjét. Kérjük, hogy a városok és falvak neveit magyarul is használhassuk. Molnár Géza, Gúta A régi sérelmeket megbocsájlani lehet, de feledni sohasem. Tény, hogy húsz éve jönnek a papírok rakásra, s egyet sem tudok elolvasni. Van sokszor gyűlésünk, ahová minket is elhívnak, órák hosszat beszélnek, de nem tudjuk, hogy mit. Hát ez a legnagyobb lenézése az embernek. A városunkban 13 ezer lélek él, ennek 70 százaléka magyar, de egyetlen magyar felirat sincs az üzleteken, vagy az utcákon. Még az a szerencsénk, hogy az elnökünk tud magyarul. Vannak hibák, de azért nincs ok a kétségbeesésre. Bízunk a pártban, amely körültekintően megfogja oldani a nemzetiségi kérdést is. Most minden becsületes polgárnak az a kötelessége, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül összefogva támogassa a párt őszinte törekvéseit. Lovász Lajos, Vágsellye Nem vagyok jogász és nem ismerem az államrendezés eddigi formáját, ezért csupán az egyszerű átlagembereket érintő problémáról írok. Tudjuk, hogy a múltban a gyakorlat sokszor eltért az elmélettői, s az 1960as átszervezés után nagyon hátrányosan alakult helyzetünk. Sok esetben tapasztalhattuk például, hogy környékünkön a hivatalokat elfoglaló egyének, akik naponta kapcsolatba kerültek a dolgozókkal a magyar szóra elutasító választ adtak, nem tudnak, vagy nem akarnak tudni magyarul. Sok hivatalnok szigorúan ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy csakis a hivatalos nyelven beszéljen. Szerintem ez ellentétben áll a párt irányelveivel. Mégis a Galántai Helyi Nemzeti Bizottság titkára kijelentette, hogy a kisebbség tanulja meg a hivatalos nyelvet, mert a hivatalnokok nem tanulhatnak meg magyarul. Ha ezt egy hivatalnoki gyűlésen mondta volna hagyján, de ő ezt a járási konferencián jelentette ki, ahol azt a pártot képviselte, amely kezdettől fogva a proletár nemzetköziség szellemében harcol. Nehezen kívánhatja meg valaki az 50—60 éves vagy még öregebb falusi emberektől, hogy vénségükre nyelvet tanuljanak, amikor u hivatalokban érvényesülni akaró, jól fizetett egyének nem képesek, vagy nem akarják megtanulni a lakosság nyelvét, amelynek szolgálatában állanak. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi irányelvek a nemzetiségi kérdés marxista megoldását keresik. Ogy gondolom, hazánk iránti kötelességeink egyformák, tehát a jogainkat is el kell ismerni. Az egyenjogúság nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a magyar munkás egyenlő munkabért kap a szlovák munkással. A lényeg az, hogy a lakosság százalékának arányában a magyar dolgozók is képviselve legyenek a HNBtői kezdve egészen a Nemzetgyűlésig. És az arány mutatkozzék meg a magyarajkú párttagok létszámában is, valamint a pártszervekben és tömegszervezetekben, a választott és végrehajtó apparátusban mind politikai, közigazgatási, mind a gazdasági intézményekben és hivatalokban. A CSEMADOK tornai helyi szervezete Egyetértünk a CSEMADOK KB állásfoglalásával. A magunk részéről követeljük legyen magyar nemzetiségű képviselőnk a helyi nemzeti bizottságtól kezdve a Szlovák Nemzeti Tanácsig és a Nemzetgyűlésig, minden fokon. A magyarságnak legyen képviselője a kormányban. A kétnyelvűséget tartsák be szóban és írásban az élet minden területén, önálló igazgatású magyar iskolát kérünk. Kérjük, lehessen magyar nemzetiségű mindenki, akinek személyazonossági igazolványába hivatalból más nemzetiséget írtak be. Rugalmasabban kellene intézni a csehszlovákiai magyar írók és költők művelnek kiadását, a kereslet figyelembevételével. Helyi népkönyvtárunkba kérünk egy magyar nemzetiségű alkalmazottat is, aki gondoskodna a magyar irodalom szélesebb körű népszerűsítéséről. A CSEMADOK nyitrai járási bizottsága A magunk és járásunk több mint 17 000 magyar nemzetiségű polgára képviseletében kijelentjük: egyetértünk pártunk legutóbbi üléseinek határozataival, valamint a CSEMADOK állásfoglalásával a nemzetiségi kérdés megoldása ügyében. Javasoljuk a választási törvények és irányelvek megváltoztatását és szükségesnek látjuk, hogy a jelölő bizottságokban kellő arányban a magyarajkú lakosság is részt vegyen, s bizottságok vegyék figyelembe a CSEMADOK javaslatait. Járásunkban magyar választókörzetek kialakítását javasoljuk, s olyan nemzetiségű állampolgárok jelölését a különféle szintű nemzeti bizottságokba, amelyek a lakosság nemzetiségi részarányának megfelelnek. Követeljük, hogy a legközelebbi népszámlálást az eddiginél alaposabban és tárgyilagosabban készítsék elő. Követeljük az 1945—48 közötti, a magyar nemzetiségű lakosságot sújtó diszkriminációs intézkedések törvényerejű hatálytalanítását és annak közlését a sajtóban. Járásunk magyarlakta községei kulturális fejlődésének egyik alapvető feltétele a nemzetiségi iskolák továbbfejlesztése. Szükségesnek tartjuk egy szakemberekből álló bizottság kinevezését, amely a magyar tanítóság aktív bevonásával kidolgozná a magyar iskolák önálló igazgatásának rendszerét. A magyar tannyelvű iskolák önálló irányítása értelmében kell megjavítani járásunkban is a magyar iskolák irányítását. Minden eddiginél határozottabban kell megoldani járásunkban a magyar tannyelvű óvodák problémáját. Járásunk nyolc magyarlakta községében ún. „vegyes" óvodák vannak, amelyekben azonban szlovák nyelven jjölyik a tanítás. Meg kell tehát határozni, melyik óvodában, hány magyar tannyelvű osztály van, s ott biztosítani kell káderszempontból is a magyar nyelvű oktatást. Az összevont Iskolákat mindenütt önálló igazgatás alá kell helyezni. Biztosítani kell a járás magyar nemzetiségű felnőtt dolgozóinak továbbképzését is. Ennek érdekében Nyitrán is meg kell nyitni az általános középiskola magyar tannyelvű esti tagozatát. A nyitrai általános középiskola magyar tagozata és a nyitra-gerencséri kilencéves alapiskola összevonásával egy komplex magyar tannyelvű iskolát kell létrehozni, mert csak így biztosítható, hogy a pedagógiai fakultás magyar tagozata megfelelő színvonalú gyakorlóiskolával rendelkezzék. Javasoljuk, hogy a nyitrai járási pártbizottság marxista—leninista esti egyeteme mellett nyíljék magyar tagozat is. Javasoljuk, nyíljék magyar részleg a járási népművelési otthonban és a járási népkönyvtárban. Követeljük, hogy hivatalosan is ismerjék el a vegyes lakosú községek párhuzamos szlovák—magyar elnevezéseit, és következetesen érvényesítsék a kétnyelvűséget. Javasoljuk a járási, kerületi és a központi pártbizottságokban nemzetiségi osztályok létesítését. Egyben követeljük magyar nyelvű járási újság kiadását. Szükségesnek látjuk, hogy a CSEMADOK állásfoglalását szlovák ajkú testvéreink is megismerjék s ha erre más lehetőség nincsen, akkor az Oj Szó közölje szlovák nyelven a nyilatkozat szövegét. Mivel dr. Matej Lúča n elvesztette a magyar tanítóság, értelmiség és szülők bizalmát, kérjük nevezett leváltását az SZNT Iskolaügyi megbízottja funkciójából. Pártunk határozataival és a CSEMADOK állásfoglalásával kapcsolatban egyetértésének és támogatásának ad kifejezést levelében: Lőrincz József Kassa, Kmeczko Mihály Nagyszarva, Balgha István Csáb, Vaszily Já8

os Pofany, Szlovák Magnezit zemek Jolsva, Kolecsányí Pál Nagymegyer, Lukács György Tallós, Kovács Katalin Kamocsa, Vincze Péter Kismácséd, Szelle Irén Dunaszerdahely, Kiss Oszkár Dolní Zandov (Chebi járás), Borcsik Sándor Kiskövesd, Csáky Károly Kelenye, Szabó József Komárom, Szedmák Dezső Kuntapolca, Karácsony Péterné Hodos, Ciprusz Kálmánné Bodak, Botlik József Podhajska, Korcsok Alojz Bratislava, Boliák József Kéty, Petik György Losonc, Szolcsánszky Lájos Kálna, Mészáros Lajos Kálna, Kocsis István Krasznahorka-váralja, Kocskovics Ferenc Érsekújvár, Pálházy Béla katona Hradec Králové, á losonci alapiskola párt- és szakszervezete, Vassy Ferdinándné Privigye, Erdélyi László Losonc, Szántó Zoltán Nemesabony, a Párkányi Városi Nemzeti Bizottság, Bottos Béla Balogfala, Juhász Jolán Barnya, Boző József Duzsava, Brencsik Lajos Havírov, Andrássy Irén Dunaszerdahely, Szivák József Slov. Nové Mesto, Bók Bertalan Bodrog, Bugár Zoltán Pozsonyeperj^s, Molnár Ferenc volt vöröskatona Nagykeszi, Bernáth István Nyitra, Vadaš Var lašek Iván Besztercebánya, lesek István Pelsőc, Kilencéves alapiskola Várgede, Misányik Zoltán és családja Rozsnyó, Bohácsek László tizedes Nová Bystrice, Simony község pártszervezete és tömegszervezetei. Szekeres Péter Bős, Szokolay Imre mérnök Rimaszombat, Gairl Gyula és tizenkét betegtársa ötátrafüred, Tóth István Rozsnyó, Rőth Pál Rimaszombat, Tóth Jónás Lok, Dobosi József Naszvad, Závodszky János Dubník, Kovács István és 25 tanulója Sajógömör, Drenko László Kuntapolca, György Elek Kosuty, Jávorszky Jenő Rimaszombat, Kulcsár Ferenc Szentes, Holló Gyula Camovce, Széli Alajos Komárom, Makrai Miklós Ipolyság, Faragó Sándor Rimaszombat, Molnár józsef Komárom, Válent László Sajószárnya, Horváth László Komárom, Németh Izabella Udvard, Ondró Krnő Párkány, Miticzky István Losonc, Sólyom László Losonc, Adamkó János Váhovce, Pataky László Királyhelmec, Hegedűs Miklós Losonc, Lipták János Losonc, Glczei Géza Csoltó.