Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-24 / 113. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. április 24. szerda % XXI. évfolyam, 113. szám % Ára 40 fillér KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÜNK SZLOVÁKIA! LÁTOGATÁSÁNAK MÁSODIK NAPJA Szívélyesség, szeretet és őszinte, baráti lelkesedés kísérte útján Svoboda elvtársat Ctban a Slavínra, ahol megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét (CTK — felvétele) Nyárias melegre ébredt tegnap Szlovákia fővárosa. S az első gondolat innen — is onnan is a Devin-szálló felé repült, vajon hogyan aludt illusztris vendégünk? Kipihente-e a tegnapi nehéz nap fáradalmait? Ogy tűnik, hogy igen, mert 9,30 órakor Ludvik Svoboda, köztársasági elnök a bratislavai Övárosháza előtt frissen szállt ki gépkocsijából, hogy látogatást tegyen Szlovákia fővárosa polgármesterénél. Amikor a köztársasági elnök autója befutott a Prímás térre, az Övárosháza erkélyén felhangxottak a fanfárok, és megkondult a városháza tornyának történelmi harangja. Milan Hladký, Szlovákia fővárosának főpolgármestere és népviseletbe öltözött leányok, az ősi népszokás szerint kenyérrel és sóval fogadták a köztársasági elnököt és kíséretét. A Primás teret zsúfolásig megtöltő tömeg ujjongó lelkesedése kétszer is kihívta az államfőt az erkélyre, ahonnan mosolyogva, integetett tisztelőinek. Ludvík Svoboda elvtárs és kísérete — közöttUk Vasil Bifak, az SZLKP KB első titkára és František Barbírek, az SZNT alelnöke, az SZLKP városi bizottsága elnökségének tagjai és a Bratislavai Nemzeti Bizottság tanácsának tagjai — megtekintette az Övárosháza fogadótermeit, a házasságkötő termet és a Városi Múzeumot, abol különösen a híres régi gobelinek keltették fel elnökünk érdeklődését. Meghallgatta a pionírok kórusát, s néhány kedves szót intézett a fiatalokhoz. A fő polgármester Pozsony környéki borokkal is megkínálta a köztársasági elnököt, akinek a Frankovka Ízlett a legjobban. A diadalútnak is beillő kétnapos elnöki látogatás, talán eddigi legmeghatóbb pillanata az volt, amikor Ludvik Svoboda beírta nevét a város emlékkönyvébe. Mindenki átérezte e pillanat jelentőségét, mert ez az aláírás nem csupán a látogatás tanújele. Sokkal több annál. Szimbolikus jelentősége is van. Kifejezi, megpecsételi azokat az őszinte, fenntartás nélküli érzéseket, amelyekkel Szlovákia egész népe nevében Bratislava apraja-nagyja, lépten nyomon fogadja, kíséri az elnököt. S egyben ígéret is, hogy ez a szeretet, ez a bizalom nem marad viszonzatlanul, hogy a megújhodási folyamat ébresztette remények nem hervadhatnak le. Milan Hladký, Bratislava főpolgármestere közölte a köztársasági elnökkel, hogy a Városi Nemzeti Bizottság tanácsa a nemzeti felszabadítási harcban szerzett érdemeiért és a szlovák nép, Szlovákia fővárosa iránti rokonszenve elismeréseként Szlovákia fővárosának díszpolgárává választotta. A város Janko Alezy nemzeti művész „Bratislava" című alkotását ajándékozta a köztársasági elnöknek. Az államfő és kísérete az Ovárosházáról a Slavínra hajtatott, ahol már kora reggeltől gyülekeztek az emberek, hogy legalább néhány percre a köztársasági elnök közelébe kerüljenek. Idős nyugdíjasok, fiatal anyák gyermekeikkel, iskolások, óvodások várakoztak türelmesen, fiatal munkások, akik az éjszakai műszak utáni pihenést áldozták fel és külföldi turisták is, akiket a véletlen vezetett ezen a napsütötte délelőttön a szovjet hősök emlékművéhez. Ám ha már itt voltak, nem akarták elszalasztani az alkalmat, hogy láthassák a köztársasági elnököt. Forrón sütött a nap. A város finom párafátyolba burkolódzott, a Sláviu oldalán már (Folytatás a 2. oldalon) Bolgár párt- és kormányküldöttség hazáikban Újabb szerződésünk megbonthatatlan barátságunk bizonyítéka Baráti kézfogás: a képen Alexander Dubček és Todor Zsivkov íCTK — felvétele J] (CTK) — Tegnap a CSKP Központi Bizottságának ős a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívására bolgár párt- és kormányküldöttség érkezett hazánkba Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai: Sztanko Todorov, a BKP elnökségének tagja és titkára, Alcsezar Avramov, a BKP Központi Bizottsága elnökségének tagja és a Bolgár Népköztársaság miniszterelnökhelyettese, Aposztol Pasev, az Állami Tervbizottság elnöke, Konsztantyin Tellalov, a BKP Központi Bizottsága elnökségének tagja és a BKP Központi Bizottsága titkárságának osztályvezetője, Gero Grozev a külügyminiszter első helyettese, valamint Sztajko Nyegyelcsev, a Bolgár Népköztársaság prágai nagykövete, aki Prágában csatlakozott a küldöttséghez. A kedves vendégeket virágba borult napfényes Prága fogadta. A ruzynéi repülőtéren Alexander Dubček, a CSKP első titkára, Oldŕich Cerník, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, miniszterelnök, František Kriegel, jan Pillér, Joset Smrkovský, Oldŕich Švestka, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai és Martin Vaculík, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja üdvözölte a vendégeket. Ugyancsak megjelentek a fogadáson Cestmír Císar, Alois fndra és Štefan Sádovský, a CSKP Központi Bizottságának titkárai, František Hamouz miniszterelnök-helyettes, a kormány és a Nemzeti Front pártjainak más képviselői is. Dubček elvtárs üdvözlő beszédére Todor Zsivkov elvtárs válaszolt. A bolgár küldöttség délben koszorút helyezett el a Vítkovhegyen az Ismeretlen katona sírjára, majd ellátogatott a bolgár hősök olšanyi temetőjébe. A bolgár párt- és kormányküldöttség azért érkezett hazánkba, hogy aláírja az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság között. A küldöttség ellátogat Bratislavába is, ahová szerdán kilenc órakor érkezik meg. Alexander Dubček elvtárs beszéde a ruzynéi repülőtéren nél tökéletesebben tájékozódjanak hazánk fejlődéséről, s megismerjék pártunk programját Nyíltan akarjuk Önöket mlndar1 ról tájékoztatni, amit eredmé1 nyesen sikerült megoldanunk, de arról is, ami nehézségeket okoz. Eszmecserét szeretnénk folytatni a szocialista építőmunkánkban szerzett tapasztalatainkról s alkalmat adni arra, (Folytatás a 2. oldalon) Kedves Zsivkov elvtárs, kedves bolgár elvtársak, kedves barátaink I Őszinte szeretettel üdvözlöm önt, Zsivkov elvtárs, s a bolgár párt- és kormányküldöttséget hazánkban. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat. Meg vagyok róla győződve, hogy kedves emlékekkel térnek haza, mert ismét meggyőződhetnek arról, hogy köztársaságunkban megbízható barátaik vannak. Örömmel tölt el bennünket, hogy látogatásuk alkalmat ad a teljesen nyílt elvtársi beszélgetésre mindarról, amit fontosnak tartunk, ami bennünket egyaránt érdekel. Azt szeretnénk, hogy amennyire az aránylag rövid idő megengedi, míM

inden józan, tárgyilagos embernek — függetlenül attól, hogy szlováknak, vagy magyarnak vallja magát — látnia kell: az utóbbi hetekben közös dolgaink rendezésében nem kívánatos jelenségekre került sor. Szlovák laptársaink sajnálatos módon nem adtak publicitást a CSEMADOK Központi Bizottsága a magyar nemzetiségi kérdés megoldására' tett javaslatának. Ugyanakkor néhány lapban olyan cikkek jelentek meg, amelyek — enyhén szólva — semmiképpen sem szolgálják a létérdekünknek tartott kölcsönös barátság megszilárdítását. Ez az egyoldalú, nem eléggé tárgyszerű és néha hangvételében ls bántó monológ feltételezhetően befolyásolja a szlovák közvélemény egy részét. Az ilyen cikkek több esetben válaszadásra késztették az Űj Szót és magyar folyóiratainkat is. Hasábjainkon főleg védekező jelleget öltő monológ indult el, amelyben a sértett önérzet néha talán megpendítette az érzelmi húrokat és esetenként kissé háttérbe szorította az érvelést. Nem vagyunk ellene a vitának, sőt abban demokráciánk múlhatatlan tartozékát látjuk. Éppen a vitát, a dialógust, a párbeszédet hiányoljuk, amely felváltaná a poharainkba ürmöt csepegtető és semmi jóval nem kecsegtető monologizálást. Felette szükségét látjuk annak, hogy a szlovák és a magyar lapokban egyaránt kellő tárgyismerettel, túlfűtött szenvedélytől mentesen vagyis kölcsönösen toleránsán EGYENGESSÜK A KÖZÖS UTAT szóljon mindkét fél azokról a dolgokról, amelyeknek tisztázása szintén a szocialista demokrácia vizsgafeladatai közé tartozik. A párbeszédnek egyik első fecskéjét látjuk a Smena április 23-i számában teljes újságoldalon megjelent két interjúban. A szerkesztőség megszólaltatja benne Szabó Rezsőt, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkárát és Jura] Pertziant, a Matica slovenská titkárságának dolgozóját a szlovák—magyar együttélés sarkalatos, égető kérdéseiről. Bár nem titkoljuk, hogy J. Pertzian néhány válaszát fenntartással fogadjuk, erősen vitathatónak tartjuk, és ezzel kapcsolatos véleményünknek kellő formában hangot is kívánunk adni, a lényeget mégsem ebben látjuk. Számunkra sokkal fontosabb, hogy a Smena helyt adott a CSEMADOK javaslata tüzetesebb kifejtésére, és az, hogy maga a Matica slovenská titkárságának dolgozója is szorgalmazza az álláspont közzétételét a szlovák és a cseh sajtóban, illetve ennek a dokumentumnak gondos kétoldali megvitatását és összeegyeztetését a megújhődási folyamattal. A

magunk részéről ugyanis úgy véljük, itt az ideje, hogy a viszályt szülő civakodás helyett szóhoz jusson közös nyelvünk: az internacionalizmus. Az internacionalizmus, amely a többi között — és ez a lényeg — áthatja pártunk akcióprogramját is. Végső soron itt élünk egymás mellett, egy hazában, és ha vannak is megoldásra váró kérdések, célunk és utunk közös. Amúgy sem könnyű ez az út és oktalanság lénne, ha egyengetése helyett — eltorlaszolnánk. CALY IVAN Nem hátrálhatunk meg az akadályok elől — Beszélgetés Josef Srmkovský elvtárssal, a Nemzetgyűlés elnökével. A megújhodási folyamat és a magyarság nemzetiségi jogai — Turczel Lajos írása Befej'ezetlen krónika — Beszélgetés dr. Vladimír Clementis özvegyével A rezolúció — Bábi Tibor írása Az út végén — Moyzes Ilona elbeszélése Egy nagy börtön — Riport a mai Rhodesia életéből Az utolsó mézeskalácsos — Tänzer Iván magyarországi riportja Humor, rejtvények