Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-23 / 112. szám, kedd

ŕA FESTŐ VISSZAPILLANT... RENATO GUTTUSO művei prágai tárlatának margójára szicíliai Sajátos Ize és zamatja vari Guttuso Jelenlegi prágai kiállításának. Ez a harminchat olajfestmény és vagy hatvan rajz meg akvarell, amely egytől egyig az 1966-os esztendő folyamán Jött létre, ugyanis nem más mint egy önéletrajzi ciklus. A festő egy pillanatra megállt, visszapillantott emberi és művészi múltjára, s megpróbálta megteremteni azt, ami az irodalomban már évszázadok óta élő hagyomány, a festészetben azonban mindmáig ismeretlen valami (talán Picasso életművében villannak fel ittott az ilyen utalások), megpróbálta ecsettel és rajzceruzával megteremteni egy festő „emlékiratait". Hogy ez a Guttuso-experimentum mennyire is új valami, azt már maga az a tény is bizonyltja, hogy e képciklussal kapcsolatban kénytelen vagyok a kimondottan irodalmi kifejezést, az „emlékiratot" használni. Sajátos és szokatlan valami ez az önéletrajzi képciklus, de ha valakinél érthető és megokolt, akkor Rcnato Guttusónál kétszeresen érthető, mivel művei minden időben szorosan összefüggtek hazájának és az 5 életének legfontosabb eseményeivel, s ezek ugyanakkor társadalmi jelentőségűek is voltak. A szicíliai születésű festő a Palermo szomszédságában fekvő Bagheria községben töltötte gyermekkorát, szegény, földhözragadt parasztok között és az ősrégi Palagonia villa tőszomszédságában, amely évszázados parkjával és mesebeli szörnyetegeket ábrázoló barokk szobraival éppen olyan termékenyltően hatottak a kis Renato érzékeny lelki világára, akárcsak a falusi szekérgyártó rikítószínekben játszó kétkerekű szicíliai kocsijai. Apja a filantrop agrármérnök jogásznak szánta tehetséges fiát, aki azonban 1931- ben végleg hátat fordít a jogi tudományoknak és ettől kezdve csakis a festészetnek él. Renato Guttuso elejétől fogva ellensége a fasizmusnak. Ezért is fordít hátat a fasiszta rendszert eunuch módjára kiszolgáló futurizmusnak, valamint a hideg, hivatalos és hazug novecento kifejezéstelen művészetének. Példaképet az európai festészet nagy múltjában keres és talál. Caravaggio és az olasz barokk, a franciák: Gericault, Delacroix, Courbet és Daumier, Cézanne és van Gogh, de főleg Matisse és Picasso azok, akik erősen hatnak fejlődésére és tökéletesítik képeinek nyelvezetét. Am ugyanakkor festészetében van valami, ami a mexikóiakra, elsősorban Orozco művészetére emlékeztet. Guttuso képei, melyeket eleinte az expresszionizmus lázas nyugtalansága jellemez (igaz, ez az expresszionista komponálási és kifejezési módszer életműveiben újból meg újból visszatért) és helyenként durván elnagyoltak a kor tragikumának adnak hangot. Harminchétben festi meg Goya híres képének hatása alatt a Vidéki sortüzet, s ezt Federico Garcia Lorca emlékének szenteli. A fasiszta kritika ekkor kezdi el hajszáját ellene és amikor a Keresztrefeszítés című képe 1942-ben Bergamoban díjat nyer, Mussolini rendőrfalkája az illegalitásba kényszeríti a festőt, aki az olasz ellenállási mozgalomhoz csatlakozik. Ecsetéhez azonban itt is hü marad. Negyvennégyben megfesti a Gott mit uns című, megrázó képsorozatot, s ebben, mint szemtanú a Fosse Ardeatineában ártatlanul kivégzett háromszáz honfitársának borzalmas haláltusáját örökíti meg... Nem véletlenül, szükségszerűen soroltam fel a mostani prágai tárlattal kapcsolatban ezeket az életrajzi adatokat. Renato Guttuso jelenleg itt látható képei ugyanis, mint ahogyan azt már elöljáróban említettem, színes és plasztikus visszaemlékezésének és újból meg újból felelevenítik emberi és művészi pályafutásának egyes mozzanatait, s ezek a mozzanatok minden esetben képek, gyakran régi, híres képeknek visszatérő emlékei, illetve képeinek motívumai. A tárlat legszebb képei közé határozottan a mély, harcos humanizmussal telített Keresztrefeszítés tartozik, amely nem más mint a Bergamoban 1942ben díjat nyert nagy vásznának felvillanó emléke. Régi élmények és emlékek, színes, de ugyanakkor gyötrő tükre a Picasso Guernicaját idéző alkotása, A háború győzelme, ahol a guernicai lófej mellett ott látjuk Franz Marc és František Kupka víziót, valamint a varsói ghetto halálbakészülő vézna kis ÍM Wm Guttuso: Palagonia zsidógyerekének e tárlaton többször is visszatérő sziluettjét is. Nem kétséges, hogy mind tartalmilag, mind pedig formailag, a Keresztrefeszítéssel együtt éppen ez a festmény alkotja a kiállítás csúcspontját. Vagy talán mégsem? Hiszen a tragikus Fossa Ardeatina vagy még Inkább a nyugodtszépségű és mégis lenyűgöző Fehérharisnyás nő (alcíme: Hódolat Courbetnek) elfeledhetetlen élményt jelent a tárlat látogató számára. És ha a „Nap és van Gogh füle, Seurat, Cézanne, Picasso" című festményt vesszük szemügyre, mely a nevezettek alkotásainak montázsából állt össze, (ezúttal is Guttuso tiszteletadását kell benne látnunk, aki ilyen módon nyilvánítja ki nagyrabecsülését mestereivel szemben), mondjuk meg őszintén, ez a kép éppolyan megragadó, mint a Szerelmesek ciklusa vagy a Maffia bűntettei című képéhez készült tanulmányai és a gyermekkor szépségeit, rémüléseit idéző Palagonia sorozat. Érdekes, hogy Renato Guttuso modern és színekben tobzódó, nem egyszer a fauveisták színskáláját Igénybevevő művei mellett (Vörös felhő, Kocsik festője) vállalja azokat a fényképszerű naturalisztikus képeket is, amelyek minden fejlődési fokán, minden változása ellenére vissza, visszatérnek (Metafizikus éj 1940-ben, G. Guttuso, az agrármérnök stb.J. Nem találkozunk viszont a háború utáni monumentális képeinek emlékével.). Szicíliai Földnélküli Jánosok honfoglalása Csata az Ammiragliói Hídnál, melyen Garibaldi emlékének áldoz) I A nagy olasz realista festő, aki a háborús évektől kezdve tagja az Olasz Kommunista Pártnak, jelentős alakja a mai olasz festészetnek, de nem egyedülálló és elszigetelt jelenség, amit a fiatalabb festőnemzedék (Manzú, Fazzinistb.) figuratív festészete is bizonyít. Művében szerves egységben nyilvánul meg művészi és emberi magatartása és alkotói programjának irányvonala is töretlen. „A ma művészetének az igazság keresésében szabadságra van szüksége, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a világon élve, maga is teremtője a világnak", mondja Guttuso. És művészeti hitvallásához híven alkotja nagyszerű műveit, ahogy ezt a jelenlegi tárlat is igazolja. BARSI IMRE ÉPtuiiiffl Á világmindenség rejtélye — a quasar Ha az égboltot rádióteleszkóppal vizsgáljuk a méteres hullámhosszak tartományában, kétféle jelenséggel találkozunk. Az egyik a folytonos háttéremisszió, amely részben a mi galaktikánkból, részben extragalaktikus forrásokból származik, a másik csoportba pedig a "néhány ivpercnyi vagy annál kisebb kiterjedésű kompakt források tartoznak. Körülbelül 8000 ilyen kompakt forrást fedeztek fel mostanáig, de csak néhány száz nagyobb intenzitásút vizsgáltak meg részletesebben. Ezek közül néhány a mi galaxisunkban van és szupernóva kitörések maradványa. Sok rádióforrást halvány galaxissal lehetett azonosítani, amelyek távolságából azt következtethetjük, hogy ezek rádióemisszióia igen nagy, bizonyos esetekben milliószor nagyobb, mint a Galaktika, az Androméda-köd, vagy más közeli galaxis sugárzása. Ezeket a nagy teljesítményű forrásokat nevezik rádiógalaxisoknak. Ml A QSS? Nagyfelbontóképességű műszerekkel számos olyan forrást is észlelnek, amelyek sok esetben csillagszerű optikai objektumokkal azonosíthatók , ezért nevezték el őket quasistellar forrásoknak (QSS), vagy röviden quasaroknak. Br. Sandage szerint ezeknek az objektumoknak z optikai spektrumában olyan vonalak találhatók, amelyeket csak igen nagy vöröseltolódással tudunk magyarázni. Ennek a vöröseltolódásnak az eredete még vitás. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy az univerzum általános tágulásából származó Doppler-effektus okozza és a quasarok nagy távolságban helyezkednek el. Néhány csillagász véleménye zerint a QSS-ek lokális jellegűek és nincsenek a Tejútrendszeren kívül, hogy ne kelljen feltételezni az igen nagy rádió, optikai és ibolyántúli emissziót. Ebben az esetben a vöröseltolódásra azonban más magyarázatot kell keresni. A szakemberek nagyrésze mégis azt a nézetet vallja, hogy a quasarok nagy távolságban vannak. Az észlelések alapján több módon tudják mégkülönböztetni a quasarokat és a rádiőgalaxisokat, mégis nehéz éles határvonalat húzni közéjük: több forrás olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alapján mindkét osztályba sorolható. A legnagyobb teljesítményű rádiógalaxisok által kisugárzott energiát 1061 erg nagyságrendűnek tételezzük fel, ennek kellene felszabadulnia a sugárzást kibocsátó galaxisban. Ha viszont a quasarok vöröseltolódását kozmológiai eredettel magyarázzuk, akkor a legerősebb forrásokból származó emisszió mértéke szintén ilyen nagyságrendű energiákra utal. KOZMOLÓGIAI INTERPRETÁCIÓ 1964 kezdetén még csak 9 quasart ismertek, jelenleg pedig több száz objektumról bebizonyosodott, vagy gyanús, hogy ilyen típusú forrás, és még tetszés szerinti sokat találhatunk, állítja Allan R. Sandage, a Cornell University kutatója. Szerinte is quasarok mibenléte még rejtély. Léteznek azonban olyan tények, amelyek azt mutatják, hogy a quasarok részt vesznek az univerzum általános expanziójában. Egyebek között a quasarok gyors fényváltozása az oka annak, hogy egyes csillagászok kételkednek az észlelt vörös eltolódások kozmológiát magyarázatában. A kérdés még jelenleg sincs eldöntve. A folyó vita olyan, mint egy 1920-as, régi film felújítása. A téma ugyanaz, csak a szereplők mások. Eredeti verzióban a történet középpontja a galaxisok távolsága volt. Ma a quasarok állnak a középpontban. Helyi jellegűek-e ezek a források, vagy a Hubble távolságnál helyezkednek el? (E. P. Hubble amerikai csillagász a Wilson-hegyi obszervatóriumban működött; kutatómunkája főleg a kozmikus ködökre, a csillagtendszerekre és a velük összefüggő kozmológiai kérdésekre terjedt ki.) Most is szükség lenne egy olyan döntő kísérletre, mint akkor A quasarokra vonatkozó megválaszolatlan kérdések tehát: 1. mik ezek az objektumok valójában?; 2. hol helyezkednek el?; 3. hasznosak-e? A harmadik kérdés két területet érint. Hasznosak és érdekesek-e a quasarok a fizikában mint új jelenségek, amelyek a részecskéknek és tereknek különleges feltételek mellett megvalósuló viselkedéséről mondanak valamit? Másrészt a quasarok lennének-e nagy vöröseltolódásukkal azok az objektumok, amelyek a csillagászatban és a kozmológiában (a világegyetem tér- és időbeli szerkezetével foglalkozó tudomány) mint a múltban égő távoli jelzőtüzek, megvilágítják a fejlődés és kezdet problémáit? Erre a kérdésre a valószínűleg mindaddig nem adunk választ, amíg az első és második problémát meg nem oldottuk. Számos probléma veszi tehál körül az univerzum rejtélyes alakulatait — a quasarokat. Nem tudjuk, stabil képződmények-e, vagy valamilyen kozmológiai folyamat megnyilvánulásai. Valójában helyük és távolságuk is ismeretlen. Az alapvető rejtély azonban: honnan származik energiaforrásuk? Milyen a quasarok fizikája, amely a most napvilágra jövő gyönyörű és bámulatba ejtő tények okozója? Ezek a kérdések idővel kétségtelenül tisztázódnak, de addig az elméleti embert gondolkozásra, az észlelőt pedig távcsövének magányos csendjéhez vezetik, hogy segítsenek megfejteni a legnagyobb rejtélyt, a teremtés tudományos történetét, amely a galaktikus rendszerek és elődeik fejlődésén keresztül tárul fel. (ah| A TUDOMÁNY FANTOMJAI A lexikon és az Értelmező Szótár szerint fantom egyaránt jelent képzeletbeli alakot, agyrémet, rémképet — és ábrándot, álomképet. De van egy harmadik jelentése is a fantomnak: orvosi célokat szolgáló alak, modell. Semmelweis életrajzából tudjuk, hogy valaha az orvostanhallgatók és bábák elméleti oktatását, sőt a szülés folyamatának bemutatását is fantomokkal végezték: rongyból készült és kóccal kitömöt primitív bábákon gyakorolhatták a szülés levezetését és a fogós műtéteket. Időközben a fantomok Jelentősége alaposan megváltozott. Nemcsak azért, mert a mesék rémalakjai filmre és képernyőre kerültek, hanem mert a rongy és a kóc helyét is műanyagok foglalták el. És a fantomok — a nagyon is kétes értékű „helyettesítő" szerep után — ma már nagy jelentőségű, tudományos kísérletekre, mérésekre adnak lehetőséget. Ezt elsősorban az teszi lehetővé, hogy bizonyos műanyagok tulajdonságait pontosan ismerve például tudjuk, hogy milyen mértékben bocsátják keresztül a különféle ionizáló sugarakat. Megformálhatunk tehát belőlük tetszés szerinti emberalakokat — fantomokat — és megmérhetjük, miként hatolnak át rajtuk a röntgen- vagy egyéb sugarak. A sugárvédelem egyik kényes kérdése: a terhes nők, Illetve a magzatok esetleges sugárártalma. Sokféle elméleti számítás készült már arról, hogy milyen mennyiségű elkerülhetetlen — ún. háttérsugárzás — éri a terhes anyát és a terhesség melyik időszakában tilos minden további besugárzás, vagy mi a mégis megengedhető sugárdózis. A számítások gyakorlati alátámasztására készítettek fantomot Budapesten, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet munkatársai. Műanyagot használtak niie a célra, azzal utánozták a testszöveteket, a medence környékének részeit. A szétszedhető és variálható fantom anyagának sugáráteresztő tulajdonságai arányosak és egybevethetők az élő emberi test hasonló tulajdonságaival. Az alak alkalmas a nem terhes, Illetve a terhesség különféle szakaszaiban levő női test utánzására. A fantomba színezett anyagból építették be a magzatot és az anyag furataiba mérőműszereket helyeztek. Ily módon értékes tapasztalatokat szereztek. Pontos ada* tok birtokéba jutottak arról, hogy a különféle módszerrel végzett röntgenátvilágltások és felvételek esetén milyen sugármennyiség érheti a magzatot. E vizsgálatok alapján egyebek között felülbírálhatják a röntgenezéssel kapcsolatos óvórendszabályokat és megszabhatják a további teendőket, például azt, hogy milyen módszerekkel csökkenthető a sugárterhelés. 1968. A kanadai légelhárító egységek olyan kamerát használnak, amely képes érzékelni egy futball-labda nagyságú testről ív. 23 visszaverődött fényt akár 25 ezer mérföld, azaz kb. 40 ezer kilométer távolságból. Ilyen berendezéssel követik egyebek » között a mesterséges holdak pályáját is. A képen a kanadai Cold Laké támaszponton működő ilyen kamerát látjuk. ^^