Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-21 / 110. szám, vasárnap

t Itt készül az „állatpogácsa LÁTOGATÁS A SZENCI KAFILÉRIÁBAN ff Szene határában két éve áll egy különös épület. A bejárat felöl nézve akár kórháznak is vélhetné az ember. Rendezett, füves udvarát tekintve pedig üdülőhelynek. Az udvaron túl azonban hangárszerű épülettömbök merednek a magasba és felettük óriási gyárkémény ágaskodik. A bejáratnál személygépkocsik parkolnak, de a kapun át speciális, zárt teherautók érkeznek és távoznak. Vajon mit hoznak és visznek? Az alig néhány méternyire húzódó országúton is érezhető erős klórmészszag sem árulja el, hogy a város legfiatalabb üzeme nem más, mint kafiléria. Mégpedig a maga nemében egyetlen ezen a környéken, hiszen Szlovákiában hasonló csak Zsolna, Zólyom és Eperjes mellett található. Egy kafiléria ugyan Nyitrán is van, de az lényegesen kisebb és egyszerűbb. De ezt már a nagyon készséges Karol Michálektól, az üzemvezetőtől tudtam meg, aki végigkalauzol az egyes részlegeken, s közben a laikus számára könnyen érthető szakmagyarázattal szolgált. Első utunk az üzem legnagyobb csarnokába vezetett. Ide járnak be az említett teherautók is, melyekről lerakják a szállítmányt — elpusztult állatok maradványait. Most éppen egy szép tehenet hoztak, amely ellés közben múlt ki. A kövezeten jó néhány döglött borjú, tehén, ló, baromfi hever. Egy bárányt és kutyát is látok. A mennyezeten csigasorok, láncok és kötelek összevisszasága. Ezek segítségével játszi könynyedséggel emelgetik a hentesek a többmázsás állatokat. Amelyik állatnak a bőre értékesíthető, azt lenyúzzák. A bőrt egy nyíláson az egyik pincehelyiségbe továbbítják, ahol besózzák, majd csomagolják. A test többi részét földarabolják és hatalmas katlanokban 130— 150 fokos gőzben főzik. A négy darab, 1500 kilogramm befoga1968. IV. 21. dóképességű katlan egy másik óriási csarnokban van, de a húst a boncolóhelyiségbe vezető ajtfkon rakják bele. A megfőzött húsból 180—200 atmoszféra nyomással pogácsát sajtolnak. A préseléssel zsiradékot is nyernek, amely szappan- és gliceringyártásra szolgál. A termelt pogácsa kétharmadrészét megőrlik, és közvetlenül a takarmánykeverő központokba szállítják. A pogácsát pedig Brnóba viszik, ahol kivonva belőle a még bennemaradt zsiradékot — tartósítják. Az üzem udvarán zsiradékkal töltött bádoghordók állitak. — Az utóbbi időben a zsiradék iránt nem tanúsítanak kellő érdeklődést. Ezért az elmúlt napokban már arról ís tárgyaltunk, hogy a felesleget külföldön fogjuk értékesíteni — mondja Michalek elvtárs. Közben a vízfertőtlenítő rézslegbe érkezünk. — A kafilériából elfolyó szennyvizet előbb sterilizálni kell — magyarázza kalauzom. — Vagyis fel kell forralnunk. De még így is csak szűrőberendezésen áthaladva jut el a kanálisokba. A különböző állatbetegségek elterjedésének megakadályozását szolgálja az üzemnek a helyszínen működő mosodája is, valamint a jól berendezett zuhanyozók. — Honnan szállítják ide az elpusztult állatokat? — Elsősorban a szövetkezetekből és állami gazdaságokból. Különösen sok szállítmány érkezik a baromfitelepekről. A vágóhidakról főleg belsőrészt kapunk. — A kafiléria elsőrangú feladata tehát az elpusztult állatok eltüntetése? — Igen. Jól jövedelmező üzem vagyunk. Ezt mindennél ékesebben bizonyítja, hogy például tavaly 49 tonna bőrt adtunk le. 100 kilogramm húsból 32 kg terméket nyerünk. Jelenleg havonta átlag 100 tonna takarmánylisztet és 40 tonna zsiradékot állítunk elő. Ebből a termékből azonban még mindig behozatalra szorulunk. Korszerűbb felszereléssel mi is többet termelhetnénk — mondja búcsúzóul az üzemvezető. Közben ismét a kapunál állunk, ahol egy teherautó várja, hogy kiengedjék. Vajon mit visz? De hiszen már tudjuk ... FÜLÖP IMRE Eoy szövetkezet esztendeje számokban NEMESÚCSA. Kedves olvasó, itt találod a komáromi járás egyik legjobban gazdálkodó szövetkezetét. És ha már így megszólítottalak, hadd kérjem elnézésedet azért, hogy most az egyszer a betűvel szemben a számokat részesítem előnyben. Ezt azért teszem, mert adódnak esetek, amikor a számok talán a leírt szónál is kifejezőbbek. Pontosabban, egyértelműbben beszélnek. A nemesócsai szövetkezet 1771 hektáron gazdálkodik, vagyoni értéke 32,5 millió korona. A szövetkezet egyik erőssége a jó talajgazdálkodás. A múlt esztendőben a szerves trágyán kívül hektáronként még 228 mázsa tiszta tápanyagot juttattak a földbe. Ez hozzávetőleg kétszerese a szlovákiai átlagnak. A munkákat minden szakaszon idejében és jól elvégezték. Az eredményt a legfontosabb terményekből az alábbi adatok mutatják (zárójelben a tervezett hektárhozam): búzából 45 mázsa (29) hektárhozamot értek el, rozsból 26 (25), őszi árpából 38 (27), tavaszi árpából 37 (29), zabból 23 (22), kenderből 78 (60), őszi keverékekből 35 (22) mázsát. Az állattenyésztésben szintén igen jók az elért eredmények. Ez természetesen összefügg a növénytermesztésben elért sikerekkel, azzal, hogy többek között sikerült megteremteniük a szükséges takarmányalapot. A szövetkezet régebbi elképze.'ése, hogy létrehozzon egy jól jövedelmező, magas szintű, állattenyésztést. A múlt évben ez már sikerült. A tejtermelést az év kezdetén tehenenként évi 2800 literben szabták meg, viszont elérték a 3393 literes átlagot. Akadt azonban olyan fejő is, aki elérte a 3590 literes évi átlagot. Az elválasztott borjak száma 46-tal haladja meg a tervezettet, a napi súlygyarapodásuk 64 deka helyett elérte a 74 dekát. Az elhullás a minimumra csökkent. Az egy kocára jutó malacválasztás átlag 19 darab. A hízóknál az évi hústermelést 2600 mázsában szabták meg, ellenben 2621 mázsát értek el. Az állattenyésztés piaci termelése a múlt esztendőben a következőképpen alakult (zárójelben a tervezett mennyiség): marhahúsból 1209 (892) mázsa, sertéshúsból 2751 (2500) mázsa, gyapjúból 14 (11) mázsa, választott malac 624 (300) darab, tenyészjuh 57 (50) darab, tojásból 147 170 (134000) darab, tejből 1 025 895 (763 000) liter. Lássuk, hogy a jó gazdasági eredmények hogyan hatottak a szövetkezet pénzügyi helyzetének alakulására. A szövetkezeti vagyon az egy esztendő alatt 1 799 000 koronával gyarapodott. Lényeges dolog, hogy a szövetkezetben a termelési költségek évről évre csökkennek. Az állattenyésztésben ők már egyetlen termék előállítására sem fizetnek rá. Az alábbi táblázat is ezt bizonyítja Termékek Marhahús Sertéshús Tej Tojás Termelési költségek 12,01 korona 10,66 1.92 0,92 Eladási árak 13,44 korona 12,84 2,33 0,99 Hogy a szövetkezet fejlődéséről bizonyos képet tudjunk alkotni magunknak, szükséges, hogy összehasonlítás céljából előráncigáljunk néhány adatot, mondjuk az 1964-es esztendőből. Most következő táblázatunk azt szemlélteti, hogy a közbenső években mennyire jutott gazdaságilag a szövetkezet A termelés volumene koronában össztermelés értéke 1 ha területre Piaci termelés értéke 1 ha területre összbevétel 1 ha-ra 1964-ben 13 581 000 8 137 8 119 000 4 864 9 303 000 5 574 1967-ben 20 953 000 12 683 16 617 000 10 058 19 229 000 11 540 A fejlődés tehát nagy. És mindent egybevetve ez nemcsak a szövetkezet anyagi gyarapodását, hanem a tagok jólétének állandó növekedését is magával hozta. Hatvannégyben A szövetkezeti vállalatok megadóztatása Az egységes földműv'esszövetkezetek előző kongresszusain is, amikor arról volt szó, hogyan kell keresni az utakat a mezőgazdasági termelés tervezett fejlesztésének eléréséhez, hangsúlyoztuk, hogy tömöríteni kell a szövetkezeteket bizonyos közös feladatok elvégzésére. Közös szövetkezeti vállalatok csak a 144/1960 Sb. számú rendelet kiadása után kezdtek alakulni. Az ilyenfajta társulások szélesebbkörű tervezésének azonban gátat vetett az eddigi adórendszer, amely nem részesítette kedvezményekben ezeket a szövetkezeti vállalkozásokat. Ezeket a problémákat igyekezett megoldani a múlt év végén a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériummal együttesen. Ennek eredményeképpen jött létre az a rendelkezés, amely eldönti, hogy milyen alapból kell a szövetkezeti és az egyéb szervezeteknek a jövedelmi adót fizetniük. A rendelkezés hatálya már az 1967. évre szóló adókivetésre is kiterjed. Ennek előnye abban nyilvánul meg, hogy ezeknek a vállalatoknak az esetében ugyan megmarad az eddigi 8 százalékos nyereséglevonás, viszont megváltozik az az alap, amelyből ezt a nyereséglevonást ki kell számítani. Számolni lehet azzal, hogy ez az alap a jövőben teljesen azonos lesz azzal az alappal, amelyet az egységes földművesszövetkezet megadóztatásakor alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak a fogyasztási alap esik majd adó alá. Továbbá megállapodás jött létre a Pénzügyminisztériummal arra nézve is, hogy a társulásban részt vevő vállalatok között felosztott nyereség nem lesz adóköteles, hanem az adókivetés szempontjából a nyersjövedelemből leszámítható tétel. A szövetkezeti és egyéb szervezetek jövedelmi adóját szabályozó 113/1961 Sb. számú törvény eddigi rendelkezései szerint a közös szövetkezeti vállalatok adóalapját az adókivetési időszakban elért nyersjövedelem képezte. A Pénzügyminisztériummal kötött megállapodás értelmében ebből az adóalapból levonhatók az alább feltüntetett tételek, amelyek az egyes szövetkezeti vállalatok jellege szerint külön-külön vannak feltüntetve. A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó közös szövetkezeti vállalatoknál az adóalapból, azaz az elért nyersjövedelemből leszámítandó: 1. az anyagi biztosítás kifizetett díjtételei, 2. a befizetett mezőgazdasági földadó, 3. átutalások a mezőgazdasági ingatlanok ideiglenes használatáért, 4. juttatások az építési, forgalmi és tartalékalapokra. E tételeket egyelőre csak 1970. december 31-ig lehet leszámítani. Ezzel szemben az adóalaphoz hozzá kell adni az egyéni vagy társadalmi szükségletek fedezésére felhasznált összegeket, tehát például azokat, amelyeket a vállalat a tartalékalapból a dolgozók alapjának feltöltésére, valamint a szocialista és a kulturális igényeik kielégítésére használt fel. Az egyéb olyan közös szövetkezeti vállalatok adóalapjából, amelyeknek fő tevékenysége nem mezőgazdasági jellegű, mint például a termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása, nem mezőgazdasági jellegű termelőtevékenység stb., csak az 1—3 pontok alatti tételeket lehet levonni. Az 1967. évi adókivetésre vonatkozólag valamennyi közös szövetkezeti vállalat adóalapját még a következő tételekkel lehet csökkenteni: a) bankhivatalok után fizetett kamatok, a bérekre felvett hitelek kivételével, b) a társulásban részt vevő szervezetektől felvett beruházási hitelek után fÍ7<?tett kamatok (csak a hi-'italos bankkamatlábnak megfelelő összegig). Változás történt a mezőgazdasági jövedelmi adó kivetésében is. A rendezés arra vonatkozik, hogy a közös szövetkezeti vállalatok gazdálkodásában részt vevő egységes földművesszövetkezetek és állami • gazdaságok jövedelmüknek mely része után fizetnek mezőgazdasági adót. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok bruttó jövedelemrészesedése ezekben az esetekben sem számítanak adóköteles nyersjövedelemnek az 1967. és 1968. évi mezőgazdasági jövedelmi adó kivetése szempontjából. E rendelkezés hatályának a további évekre szóló meghosszabbításáról — a vállalatokat az állami költségvetéshez fűző kapcsolatok komplex megoldása során — fognak majd határozni. Az említett levonásokra vonatkozóan azonban a Pénzügyminisztérium úgy döntött, hogy azokat a különböző alapokra történő átutalásokat, amelyek levonhatók a bruttó jövedelemből, az adókiszámítás és az adókivetés alapjául szolgáló összegek kiszabásakor csökkenteni lehet abban az arányban, amellyel valamely szervezet kiveszi részét a. közös szövetkezeti vállalat gazdálkodásából. Ezt az arányosan levonható összeget a rendelet százalékban határozza meg, amelyet az alapokra történő összes átutalásoknak a bruttó jövedelméből leszámítható egyéb alapokhoz való arányban lehet kiszámítani. Az említett rendelkezéssel elérjük azt is, hogy kiegyenlítődjenek a gazdasági feltételek a közös szövetkezeti vállalatok és az egységes földmfivesszövetkezetek, illetve az egyes állami gazdaságok között, és ez megveti az egészséges alapjait annak, hogy az érdekeltek csak akkor válasszák a termelésnek ezt a formáját, ha n közös szövetkezeti vállalatok a progresszivitáson kívül gazdaságilag is eredményes működést tudnak kifejteni. J. P. a szövetkezeti tagok átlagos évi jövedelme még nem érte el a 14 500 koronát. Tavaly viszont már meghaladta a 24 000-ret. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet tagjainak átlagos havi keresete 2000 koronán felül van és ez már valami, komoly eredmény. Már a cikk elején említettem, hogy a nemesócsai szövetkezetet a komáromi járás egyik legjobb közös gazdaságának tartják. Hogy miért, a meglehetősen részletes gazdasági elemzéssel pontosan erre a kérdésre szerettem volna választ adni. Ha ez valamennyire is sikerült, már azt sem bánom, ha valaki azzal vádol, hogy túlságosan sok számot, adatot sorakoztattam fel. SZARKA ISTVÁN Elintéztük CSAK ROZOGA HAZAKAT BONTOTTAK LE „Léván nagyon sokan vagyunk olyanok, akik már évek óta hiába kérUnk lakást. A nemzeti bizottságon mégsem arra törekszenek, hogy megszüntessék a város égető lakáshiányát, sőt, kiváló állapotban lövő bérházakat döntenek le. Nemrég kezdték el például egy hatalmas járási szövetkezeti kultúrotthon építését, amely lakóházak lebontását követelte meg." Ezeket a sorokat ifj. Moncz László lapunk április 4-i számában megjelent bíráló cikkéből idéztük. A lévai VNB elismeri, több lakos hiába vár lakásra, nem ért egyet azonban azzal, hogy nem gondoskodnak a lakásprobléma megoldásáról. Megemlíti például, hogy az 1968 — 69-es évtől kezdve átlag 300 lakás épül majd a városban. A művelődési házra a városiak nagy szüksége van, s a lebontott házak a VNB véleménve szerint mind olyan állapotom voltak, hogy már nem volt érdemes őket megjavítani.