Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-19 / 108. szám, péntek

ELMÜSODOTT NYOMON A tudathasadásos csaló Negyvenes, jó megjelenésű, kisbajuszos, magas homlokú, elegáns férfi beszélget egy kő­művessel. — .. szóval így mennek ma­guknál a dolgok. Tudja, én nem is erre az építkezésre igyekez­tem, ds épp itt kapott defektet a kocsi, s itt ragadtam éjszakára. Nagyon kellemetlen ... Bocsá­nat. be sem mutatkoztam, de ta­lán ismer is ... Sámuel Takáő építésügyi miniszter vagyok ... Kellemetlen ez a fennakadás. De örülök is neki, jó, ha néha közvetlenül elbeszélgethet az ember az építőmhnkásokkal. Egyébként alig marad erre idő, tudja, hogy van ez... Efnye, de azért valami pénzt hozhat­tam volna magammal, ki számí­tott erre? Nevetséges, ügye, miniszter, pénz nélkül... no, de valahogy csak megleszek ... Nincs véletlenül háromszáz ko­ronája? — Annyi nincs, de kettővel szolgálhatok miniszter elv­társ. .. — Ugyan, kérem, ne is... nagyon kellemetlen. Természe­tesen nem feledkezem meg ró­la. Azonnal, amint megérke­zem ... Aki ismeri Sámuel Takáőot, annak furcsának tűnhet a fenti jelenet, mert meglepi, mikor növesztett a miniszter ba­juszt ... De kőművesünk nem ennyire tájékozott. Meg van Il­letődve, hogy maga a minisz­ter beszél vele. Es, hogy éppen 0 segíthette ki kellemetlen za­varából ... Ha ezt elmeséli... iz — Hallotta? Oj főorvos jött a klinikánkra. Csodálatos em­ber. Dr. Kukura docens, híres agy sebész. Kassáról jött... Be­széltem is már vele. Végre re­ményem van arra a régvárt gyógykezelésre. — Es elfogad...? — Persze hogy, kit nem fogad el? Háromszázötvenért... De megéri kérem, az én betegsé­gemmel ... — Szervusz, öregfiú! Te is szabadultál? — Hogy vagy? Gyere, igyunk egyet rá, hogy mind a ketten szabadlábon vagyunk ... — Ugyan, hagyd, kérlek ... pillanatnyi pénzzavar, ez a ré­gi betegségem. Nem szeretné­lek.. . — Hogy a csudába isi Meny­nyi kell? En most jó útra tér­tem, mind látod. Nesze kétszáz. Ennyi akad még a régi haver­nál. De megadd, ám, nem min­dig állok olyan jól, mint ma... Te vén csavargó ... Egész jól nézel ki. No, gyere, megiszunk egy féldecit... * Ha valaki ügyes szavakkal és kifinomult pszichológiai ér­zékkel behálóz egy építőmun­kást kétszáz korona erejéig — akkor ez Jő emberismeretről tesz tanúságot. Ha valaki hiszé­keny betegtől háromszázötven koronát kicsal fondorlattal — akkor ez magabiztos fellépésre, s jártasságra vall. De ha vala­ki volt börtöntársát is képes „megvágni", olyan embert, aki igazán ismerheti ragadós ke­zét ... akkor ez már mester­mű. Mag kell vallani, Štefan Kakar — a három előbbi jele­net főszereplője, alias építés­ügyi miniszter, agysebész, főor­vos és támogatást kérő szaba duit fegyenc egy személyben — „szakmájának" igazi mestere. Legutóbbi, tizenharmadik sza­badulása és tizennegyedik őri­zetbe vétele közötti három hó­nap belül 14 esetben (legalább­is ennyit sikerült rábizonyítani J tíz koronától ezer koronáig ter jedő összegeket csalt ki az em­berektől a legváltozatosabb mó­don. Tíz koronáért ugyanolyan erőbedobással és mesterségbeli rutinnal „dolgozik", mint öt­százért. S talán ez a „sikeré­nek" titka. Nincs számára olyan csekély összeg, amelyet nem tartana érdeipesnek meg­lepő fantáziáról tanúskodó öt­letessége bevetésére. Bratisla­vában az állami ellenőrzés em­bereként, Plzeüben élelmiszer­ipari szakemberként, leggyak­rabban agysebészként (doktor, docens), vagy kerületi nemzeti bizottsági tisztségviselőként je­lenik meg az ország bármely pontján. Legtöbbször 600—800 koronás összeg üti a markát egy-egy „fellépésért". Minél magasabb tisztséget és hangza­tosabb titulust vállal magára, annál nagyobb a siker. Ennyi szerep vállalásához kétségtelenül kellenek bizonyos képességek. Elvégre némi hoz­záértés nélkül csak óriási koc­kázattal mondhatja magát va­laki agysebésznek. De Kakar nem kockáztat. Ö valóban „ért" a dolgokhoz. Kereskedelmi aka­démiát végzett ember, szókin­cse, alapvető műveltsége meg­van a megfelelő mese megszö­véséhez. Tudathasadásos beteg, agyoperációt is végeztek már rajta. Sokat volt kórházakban, itt szívta magába a legkülön­félébb szakkifejezéseket. Tudat­hasadása is segíti működését: ő valóban hiszi is, hogy híres agysebész, esetleg miniszter, vagy ellenőr. Ezért a legna­gyobb természetességgel beszél áldozatával... Életútja a börtön—kórház­szabad élet—börtön korvona­lon halad évtizedek őta. A bör­tönben mindig megbetegedik, vagy „megbetegedik", akkor kórházba vitetik és azután ál­lapotára való tekintettel sza­badon bocsátják, hogy néhány hónap múlva Ismét börtönbe kerüljön. Nem, nem közveszé­lyes, tettleg senkit sem bán­talmazott. Tudathasadása nem olyan, hogy állandó, zárt, in­tézeti ápolást tenne szükséges­sé. Betegsége mindig csak any­nyira romlik le, hogy az elég legyen szabadlábra helyezésé­hez ... Még a rendőrorvosokat is becsapja? Legutóbb az apátfalusi Pola­na textilgyár egyik dolgozóját csapta be: 600 koronáért üdü­lést ígért a leányának. Ezen le­bukott. De vigyázat! Ismét kö­zénk kerül nemsokára. A biz­tonság kedvéért néhány ismer­tetőjel: 43 éves, erős, magas homlokú, magabiztos fellépésű, keskeny bajusza van, fején ol­dalt dudor. Sokat és kelleme­sen szeret csevegni... VILCSEK GÉZA rafuai kerület északi csücske egyike azokaak a körzeteknek hazunkban, amely különösen fo­kozott ipari és kulturális gondoskodást igényel. Az orlovai Prefa a körzet második legnagyobb üzeme és 150 embernek ad kenyeret. Képünkön a Prela özem. (G. Bodnár — ČTK felv.) KISERLETEK AZ IDŐJÁRÁS BEFOLYÁSOLÁSÁRA Az időjárás olyan tényező, amely a földkerekség bárme­lyik táján mindenkor befolyá­solja az emberek életét és te­vékenységét. Sőt az sem ritka­ság, hogy néhol — például a sarkvidékeken, vagy a sivata­gokban — éghajlati feltételek­hez igazodik a civilizáció fej­lődése. Ám ott is,, ahol általá­ban kedvezők az éghajlati fel­tételek, az időjárás szeszélyes­sége következtében évről évre óriási anyagi károk keletkez­nek s gyakoriak az emberi éle­teket követelő katasztrófák is. Az embereket már régóta foglalkoztatja az a gondolat, hogyan védekezhetnek az idő­járás szeszélyei ellen, és ezt a földön s a levegőben egyaránt megpróbálták. Az ember — ami az időjárás mesterséges befo­lyásolását illeti —• aránylag sikeresen küzd a szőlő, a gyü­mölcs s egyes zöldségfajták termését veszélyeztető késő ta­vaszi fagyok ellen. A mikroklí­ma kedvezőbbé változtatásának lényege ez esetben a föld szint­jéhez legközelebbi levegőréteg hőmérsékletének emelése az éj­jeli órákban, ami sűrű füstöt fejlesztő tüzek rakásával válhat lehetővé. A különösen érzé­keny növényeket más módon, pL betakarással, vízzel való bepermetezéssel stb. óvhatjuk meg a tavaszi fagy káros hatá­sától. Több országban már mint­egy 300 éve próbálkoznak „eső­csinálással". A mesterséges eső lehetőségének problémáival foglalkozó tudományos dolgo­zók túlnyomó többsége a Ber­geron-elméletre alapozta kísér­leteit. Az említett elmélet sze­rint csapadék csak olyan fel­hőkből hull, amely egyaránt tartalmaz vízcseppeket és apró jégkristályokat. A kísérletek lé­nyegében abból álltak, hogy a kísérletezők bizonyos fagypont alatti hőmérsékletű vegyi anya­gokat juttattak a nagyon lehű­tött vízcseppeket tartalmazó felhőkbe. Az erősen lehütött vízcseppek e vegyianyagok ha­tására apró jégkristályokká változtak, amelyek — mivel aránylag súlyosak — csapadék formájában gyorsabban hull­nak a földre. A kísérletek cél­jaira többnyire szilárd halmaz­állapotú széndioxid, vagy pedig ezüstjodid apróbb kristályait használták. A megfelelő vegyi­anyag használatán kívül rend­kívül fontos a felhők összeté­telének hőmérséklete és pára­tartalma arányának, valamint annak a szintmagasságának is­merete, amelyen a vízpárák víz­cseppekké változnak. Köztársa­ságunkban a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia geofizikai osztályának dolgozói foglalkoz­nak a mesterséges eső előidé­zésnek problémáival. Franciaországban a Clermont egyetem tudományos dolgozói s mérnökei a közelmúltban ta­lálták fel a Meteotront — egy különleges berendezést, — mely tulajdonképpen giganti­kus hőforrás. A Meteotron 100 rendkívül nagy kőolajégővel egyszerre 3200 négyzetméter­nyi terület fölött melegítheti fel a levegőt. Az alsó légréteg nagyon gyors felmelegedése kö­vetkeztében ugyancsak nagyon gyorsan áramlik a levegő fel­felé, és ez — bizonyos időjárá­si feltételek közepette — meg­gyorsítja a sűrűsödés folyama­tát s egyidejűleg a gomolyfel­hők feltöltődését is. Két eset­ben így sikerült záporesőt elő­idézni. Habár a mesterséges eső elő­állítását célzó kísérletek közül néhány sikeres volt, a problé­ma még mindig megoldatlan, Illetve gyakorlatilag nem min­denütt s nem mindenkor hasz­nosíthatók az eddig elért ered­mények. Ezt bizonyítja, hogy mesterséges eső tulajdonkép­pen csak olyan felhőkből hullt, amelyek — talán valamivel ké­sőbb — természetes folyamat eredményeként is esőt adtak volna. Verőfényes időben még senkinek sem sikerült mester­ségesen, illetve bizonyos be­avatkozással olyan felhőket lét­rehoznia, amelyekből eső vagy hó hullott volna. Emberemlékezet óta már na­gyon sokan próbálkoztak a zi­vatarok befolyásolásával, illet­ve elhárításával. Régebben megkongatták a harangokat, vagy a viharfelhőkbe lőttek, Eddigi sikeres beavatkozó­sok ^ Küzdelem a késő ta­vaszi fagyok ellen ^ Mes­terséges eső #Jégeső el­hárítása © Orkánok befo­lyásolása az USA-ban napjainkban pedig vegyianya­gókkal próbálkoznak, éppúgy, mint a mesterséges eső előidé­zése esetén. A Szovjetunióban 1,5 millió hektárnyi területen, kísérleteznek rendszeresen a jégesők elhárításával. Lényeges csökkentésük már hét ízben si­került. A legborzalmasabb hatásfi természeti jelenségek közé so­roljuk a trópusi ciklonokat, ame­lyeket aszerint, hogy hol ke­letkeznek, hurrikánnak, orkán­nak, vagy tájfunnak nevezünk. Ilyenkor nemcsak roppant ere­jű forgószelek döntenek romba épületeket, pusztítják a termést és követelnek emberi életeket, hanem a trópusi ciklonokat kü­lönösen a tengerparton követő szökőárak és árvizek is. Az Egyesült Államokban a legutóbbi években mesterséges beavatkozásokkal próbálják csökkenteni a hurrikánok pusz­tító erejét. Ezt gyakorlatilag úgy hajtják végre, hogy a cik­lon mozdulatlan „szeme" körü­li óriási viharfelhők gyűrűjét parányi ezüstjodid kristályok­kal „oltják be", mivel feltéte­lezhető, hogy így csökkenteni lehet a ciklon első kitörésének erejét. Egy csupán közepes hur­rikán egyetlen nap alatt annyi energiát tesz szabaddá, mint 400 egyszerre felrobbanó hid­rogénbomba. 1963-ban sikeres „beoltási" kísérletet hajtottak végre. A Beulah hurrikán „sze­me" körüli viharfelhők fokoza­tosan szétoszlottak és csökkent a szélvihar sebessége is. Több esetben azonban nem sikerült a hasonló kísérletektől remélt eredményeket elérni. Az ered­mények eshetősége általában csupán 1 százalékos. Az időjárás mesterséges be­folyásolása csak korlátozott. Illetve aránylag csekély terü­leten, bizonyos irányban és csupán rövidebb ideig tartó kedvező változást eredményez­het. A kísérletek ugyanis na­gyon sokba kerülnek, úgyhogy végrehajtásuk nagyobb mérték­ben jelenleg főleg az USA-ban s a Szovjetunióban válhat le­hetővé. Dr. PETER FOGAC Esteledik már, most megyek haza munkából. Egy szűk utcából vidám mulatozás hangfoszlányal árad­nak. Valaki énekel. Magas jegenyefán... Igen, igen, hiszen kocsma van Itt. Arrafelé veszem az irányt. Az épület falához támasztva öt kerékpár áll. Kl tudja, kivárják-e tulajdonosalkat. A csevegésen, za­jongáson át hallatszik a kocsmáros káráló hangja: Záróra, uralmi Válaszul felhangzik: Nem, nem, nemnemnem, nem megyünk ml Innen el... Hirtelen kinyílik az ajtó, és enyhe ívben kirepül rajta egy — ember. Aki kidobta, még néhány szitkot kiált utána és az ajtó becsukódik. A kidobott ember úgy elterült a földön, mint a földre vetett kabát. Aztán mozogni kezdett, megpróbált felállni, s közben azt a szlovák dalt motyogta, hogy: Lístoček z brezy, dolu vodou pláva Mire lábra állt volna, újra visszaesett. Mellette termettem és igyekeztem öt tá­mogatni. — A közbiztonsági szervek dolgozója vagyok — mondtam. Amint meghallotta azt, hogy „közbizton­sági", újra le akart zuhanni a földre, aztán görcsös nevetésbe kezdett. — Hahahal Nincs egy fillérem sem, egy fillérem sem, nem büntetsz megl De tu­- dom, úgyis elinnád! — Nem büntetem meg, bácsi. Csak hazakísérem. Ez kissé megnyugtatta és barátságosabb hangon szólt: — Még csak az kellene. Kapnánk az asszonytól mind a ketten. ŕ. Azt láttam, hogy így nem megyei" vele semmire. A. kocsmából telefonáltam a szolgálatos tisztnek, CERUZAJEGYZETEK Félreértés hogy küldje ide a készültségi autót. Ezalatt „isme­rősöm" szánalmasan sírva ült a kocsma lépcsőjén. Igazoltattam, de hát nem volt semmilyen Igazol­ványa. — Hol lakik? — kérdeztem, de csak annyit tudott mondani, hogy pozsonyi. Aztán egy monológba kez­dett: — ... te még azt mondod, hogy szeretsz? Hát ne hazudj, kár a beszédért. Ha szeretnél, már régen itt lennél... Éva, drága Éva! Ne engedd, hogy elvigye­nek ezek a zsaruk ... Az alkohol egyre Inkább elhomályosította a tuda­tát. Elhatároztam, hogy régi fogáshoz folyamodom. Szemembe rántottam a sapkámat és dülöngélve rá­szóltam: — Gyurikám, egyetlen barátom, te vagy az? Sze­vasz Gyurikám! Mit üldögélsz itt? Gyere, hazavisz­lek, itt a szekerem ... Pillanatok alatt változott a helyzet. A panaszos abbahagyta a dünnyögést, felkelt és átölelte a nya­kamat. — Jó, hogy jöttél, mert már el akartak vinni a zsaruk. — Ne félj semmitől, amíg engem látsz, ne féljl Ülj bel — s betessékeltem a közben megérkezett készültségi kocsiba, Reggel tíz óra körül kopogtattak az ajtón. Egy ap­rótermetű asszonyka lépett be rajta. Tekintetéből semmi jóra nem lehetett következtetni. Hellyel kí­náltam, de visszautasította. —• Tegnap már harmadszor lopták el a férjem pénzét. Ráadásul még a kerékpárját is. Micsoda rendőrök maguk, ha mindent el lehet itt lopni?! Szavai úgy áramlottak, mint a megáradt Duna,' nem lehetett megállítani. Végre sikerült megkérdez­nem: — Asszonyom, egyáltalán nem tudom kiről, miről van szó. Hogy hívják? — Mikulascsenko — vágta rá. Elmosolyodtam. — Hát persze. Ez magának nevetséges dolog... Azért megy így minden. — Nyugalom, nyugalom, asszonyom! Figyeljen csak ide. Az asszony egy kicsit meglepődött, aztán szó nél­kül végighallgatta az éjszakai történetet. Amikor be­fejeztem, felkelt, megköszönte és kifelé Indult. Köz­ben alig hallhatóan ezt sziszegte a foga között: — Szóval, hogy ellopták a fizetésedet? No meg­állj, csirkefogó... Nem tudom, mi történt ezután az éjjeli társammal, de annyi biztos, hogy az igazi „zsaruval" csak e lá­togatás után találkozott. MARTIN KRIŠS 1

Next

/
Thumbnails
Contents