Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-19 / 108. szám, péntek

HIT HOZ Ä JOVO? „Betlehem üdvözli vendégeit" — három nyelven ezzel a felírással fogadja a vendéget egy diadalkapu. Jól esik, noha nem fáradt vándorként jöttem Betlehembe, hanem Jeruzsálemből, s mintegy tíz percet tartott a tízkilométeres út. Betlehem, a bibliai város kis település Jeruzsálem közelében, kegyhelyeivel és kolostoraival vonzza a látogatókat, s fő betételi forrása az idegenforgalom. Ez a tízkilométeres szakasz része annak a történelmi útvonalnak, amely valaha az ókori világ egyik jö közlekedési vonala volt. Történelmi események és legendák számos hőse — ősatyák, királyok, próféták jártak rajta. Ez az út összeköti Mezopotámiát — (a mai Irakot — Egyiptommal, és olyan városokat érint, mint Damaszkusz, Názáret, Jeruzsálem, Betlehem, Hebron, Bér-Séva. Méltán viselte a „királyok útla" jelzőt. A diadalkapu után éles kanyar, s máris Betlehem főterén vagyunk. A nagy teret zsúfolásig ellepték a parkoló autók, s csak a közlekedési rendőr ügyességének köszönhettük, hogy mi is helyet kaptunk. A főtér egyik oldalán emelkedik az Or Születése templom. Alacsony, keskeny bejáratú, kanyargó lépcsők vezetnek a mélybe, a jászol helyére. A templom több felekezetében: a katolikusoknak, a görögkeletieknek, a protestánsoknak külön helyük van benne. A falakon aranydíszítés és drágakövekkel kirakott a turista inkább Jeruzsálemben marad. Betlehem számára az idegenforgalom fő bevételi forrás. A piac egyik utcáján* a járdára állított alacsony széken kávézgatva beszédbe elegyedtem szomszédaimmal. Az ismerkedés könnyebb, mint a luxusszállók eszpresszóiban. Szomszédom, egy piaci árus meggyőzően magyarázgatta: — Tavaly ls elég turista járt itt, uram. Ettek, ittak, vásároltak és fizettek. — S mi lesz lövőre, mit gondol? — Attól függ, uram, amint olvasom, hogyan végződik a dollár és az arany válsága. Nekem ugyan nincs aranyam, sem dollárom, ha azonban Anglia és Amerika megakadályozza a turisták kiutazását, vagy nem ad nekik elég költőpénzt, akkor ezt mi is megérezzük, mert a gazdag országok turistái a legjobb vevők. Szomszédomnak bizonyára igaza van. A maga szempontjából nézi a dollár és az arany tőzsdei csatározását. Valahányszor Betlehemben vagyok, felébrednek a múlt emlékei. Amíg Palesztina angol mandátumterület volt, Betlehemben női börtönt rendeztek be. Bűnözők mellett palesztinai kommunista lányok is itt raboskodtak. Sokan éveket töltöttek a rideg börtönben, és a mai kommunista asszonyok, nagymamák közül sokan büszkén, de fájdalommal gondolnak vissza az ott töltött évekre. Betlehem szelíd nevéhez'(kenyérháza) nem is illett ez a kegyetlen börtön. Szép látvány, amikor a Betlehemet övező hegyek mögött leáldozik a nap, s a templomtornyok és minaretek egybevegyülnek a sötétedő égbolttal. Taxin Jeruzsálem felé tartok. Útközben birkanyájjal találkozunk. Tíz-tizenkét éves fiúcskák terelgetik hazafelé a nyájat. Egyikük tranzisztoros rádiót szorít a füléhez, ök már a modern kor betlehemi pásztorai. ikonok — orosz cárok bőkezű ajándékai. A templommal szemben van a város központja, az óváros. Templomtornyok, minaretek emelkednek a magasba. Szűk, kanyargós utak. Itt van a piac is. Kevés Ilyen hely van, mint Betlehem. A város nagyon megőrizte ókori képét: régi házak, műemlékkapuk. Gyönyörű kép tárul elénk: a szép látvány alaptónusát a város melletti kertek olajfáinak halványzöld színe adja meg. Tarka kép Az utcák szűkek, zsúfoltak. Arab fejdíszes bennszülöttek mellett idegenek tömege. Színes látványt nyújtanak a fellahok, akik mögött, teherrel a fejükön asszonyaik ballagnak, a hosszú, fekete reverendás, henger alakú kalluszos szakállas görögkeleti papok, utánuk rövid nadrágos, szőke szakállas angol fiatalember, mellette fényképezőgépet lóbáló miniszoknyás lány... Lépten-nyomon másmás kép, bábeli nyelvzavar. Sok az üzlet, bő az áruválaszték, élénk a piac. A környék fellahjai idehozzák terményeiket, de iparcikkekben is lehet válogatni. A turisták rengeteg betlehemi emléktárgyat vásárolnak: tetszetősek és viszonylag elég olcsók. Vannak drága holmik is. Híresek az itteni gyöngyházkészítmények. íróasztalt, könyvállványt és egyéb bútordarabokat készítenek g^öngyházberakással. A templomok, mecsetek, híres épületek gyöngyházmásai sem olcsók. A gyöngyházhulladékból gombot, nyakláncot és egyéb csecsebecséket csinálnak, amiket azután gyerekek árusítanak. A városnak nincs más ipara. Betlehem 15 ezer lakosa — mohamedánok lis keresztények — az egyhiz és az idegenforgalom szolgálatában áll. Soknak Jeruzsálemben van állása. Mit akarnak a betlehemiek? Szeptemberben izraeli újságírók jártak Betlehemben, s elUeszŕlgettňk a vátis vezetőivel. Felderült a kérdés: mi legyen izineli csapatokul ffiegstňllt város sorsa? Akar- e IiTaelluz tartozni vagy isiiiét arab fennhatóság alá kerülni? A kérdésre egy folyamodvány adott választ, amelyben azt kérik, hogy Betlehem a jövőben is tartozzék oda, ahová Jeruzsálem fog tartozni. Kiemelték, hogy nem akarnak kitérni az egyenes válasz elől, nem is kérik Betlehem izraeli megszállását, hanem azt akarják, hogy ne szakítsák el Betlehemet Jeruzsálemtől, mert Betlehemnek társadalmi, gazdasági és vallási érdeke, hogy zavartalan kapcsolata legyen Jeruzsálemmel. Ez idegenforgalmi szempontból is érdekes. A-turista számára Jeruzsálem a nagyobb, többet mutató, látványosabb, érdekesebb város. A turista azonban Jeruzsálemből tíz perc alatt szívesen átrándul Betlehembe. Ha azonban az úton vízum- és vámnehézségek merülnek fel, akkor BETLEHEM KOZPONTJA (A szer lő ttlvélelij Ma h o la Petikite szemre közönséges tanzániai paraszt. Senki sem mondaná róla, hogy a boszorkányság rabja és tevékeny művelője, öltözködésében sincs semmi, ami ilyesmire valiana. Nem kántál titokzatos varázsigéket és nem táncol tűz körül, ötvenéves, kopaszodó, közönséges parasztfigura. Nehéz elképzelni róla, hogy olyan bűnt, pontosabban bűnténysorozatot követett el, amely megdöbbentette egy ország, s talán egy egész földrész lakosságát. Két esztendő leforgása alatt megölte és egymás után megette saját apját, feleségét, valamint három gyermekét. Bűnére sohasem derült volna fény, ha elég erős lett volna ahhoz, hogy felhagyjon telhetetlen kannibalizmusával. Mindez megdöbbentő és szinte hihetetlen. Az ügy két és fél évvel ezelőtt kezdődött Tanzania déli vidékének egy kis falujában, Mapelelében. Itt éldegélt Petikite szüleivel, feleségével, Litulanievel és egy gyermekkel. A parasztcsalád élete kiegyensúlyozott volt. Sem szegényebbek, sem módosabbak nem voltak az átlagnál. Kicsiny birtokuk elég gazdagon jövedelmezett, s még néhány állatot is tartottak. Távol a modern élettől a család élete egyszerű és bonyodalmaktól mentes volt. Kiegyensúlyozott és hétköznapi. Egészen addig, amíg megmagyarázhatatlan okból kifolyólag minden megváltozott. Az ötvenéves Mahola Petikite minden átmenet nélkül arra az elhatározásra jutott, hogy kitanulja a varázslómesterséget. Érintkezésbe lépett a vidék egyik közismert vajákosával, és megegyezett vele, hogy beavatja mesterségébe. Több héten át folyt a titokzatos oktatás. Az ötvenéves tanonc megtanulta bűbájos szerek készítését, és saját magán kísérletezte ki azok hatását. Ezek közé tartozott egy kakas lábának egészben való lenyelése és a szárnyas vérének elfogyasztása. Amikor Petikite sikeresen letette a vizsgát, megkapta a varázslótól a legtitkosabb orvosságot: a maroknyi magot, amit nedves földbe kellett elültetnie. A mag kicsírázott és Petikite számára teljesen ismeretlen növény fejlődött belőle. Állítólag a növény fejlődésével párhuzamosan új, eddig ismeretien vágy töltötte el az újdonsült csodadoktort. A kínzó és gyötrő vágy az emberi hús után. Petikite titokban tartotta természetellenes vágyát, még tanítómesterének sem árulta el. A boszorkányságot törvény tiltja Tanzaniában. Ez azonban nem befolyásolja különösebben a dzsungelek mélyén meghúzódó parányi falvak írástudatlan lakosait, akik továbbra is vakon hisznek a varázslók természetfeletti erejében. A helyi kormányzat pedig szemet huny az ilyesmi felett. Érthetően nem akarja kibékíthetetlen ellenségévé tenni a parasztokat. Ennek fényében nem szorul különösebb magyarázatra Petikite furcsa megváltozása és bűne. A civilizációtól messze eső, isten háta mögötti világban senkinek sem tűnt fel, hogy eltávozott az élők világából Petikite idős onyja és Petikite leánygyermeke. Felesége időközben állapotos lett. Úton volt egy újabb gyermek. Az említettek után Petikite apja következett. Senki sem gyanította, hogy az egymást követő elhalálozások szoros összefüggésben vannak Petikite ellenállhatatlan kannibalizmusával. Petikite valamilyen méreggel megölte áldozatait, majd éjjel kiásta őket, és a dzsungel mélyében rejtette el. S addig járt a húsra, amíg tartott. Igy pusztította el és ette meg az időközben született újabb gyermeküket is, majd még egyet, s végül feleségét. Ezzel azonban kimerült a sor. Családja eltűnt, de borzasztó szenvedélye megmaradt, s minduntalan gyötörte. Fogyni kezdett és halálfélelem vett rajta erőt. Abban a tudatban élt, hogy titokzatos varázsszere csak saját családjára alkalmazható. Elment hát egy távoli faluban élő csodadoktorhoz, és olyan varázsszert kért tőle, amely lehetővé teszi, hogy bárkit megölhessen és megehessen. A varázsló azonban MAHOLA PETIKITE, AKI FELFALTA CSALÁDJÁT. visszautasította kérését, sőt jelentést tett ti rendőrségen. Igy került Petikite a bíróság elé boszorkányságból eredő gyilkosság vádjával, ögyével a körzeti bíróság után Tanzania Legfelsőbb Bírósága is foglalkozott. S minthogy lehetetlen produkálni a corpus delictit és bá*mi módon bizonyítani, hogy Petikite meggyilkolta és megette családjának minden tagját, a családirtó emberevő ellen elejtették a vádat. Petikite, aki megígérte, hogy hazatérése után végleg megszabadul az azóta is viruló titokzatos növénytől, omely állítása szerint életre keltette benne az emberevési szenvedélyt, tavaly október óta büntetlenül, szabadon és magányosan él. Borzalmas tette miatt legfeljebb saját lelkiismerete vonhatja felelősségre ... , m 1968. IV. 19. 6 KÉRDÉS: Hajlandó vagy beismerni, hogy családod tagjainak megölése erkölcsi, törvényes és társadalmi szempontból egyaránt helytelen volt? FELELET: Nem hiszem, hogy bármi rosszat cselekedtem, hiszen csak megbabonáztam, majd megettem saját családom tagjait. Kit sértettem ezzel? A kérdést egy tanzaniai bíró tette fel nyilvános bírósági tárgyaláson Mahola P e t i k i t e-nek. Mint a válaszból kitűnik, a vádlott úgy véli, semmiféle bűnt nem követett el, amikor kideríthetetlen módon megölte, majd megette egész családját. Afrika a meglepetések és az európai ember számára érthetetlen történések földje. Lakói félig a varázslókkal és emberi ésszel megmagyarázhatatlan múltban, félig pedig Mercedes autóktól és léglökéses repülőgépektől hemzsegő jelenben élnek. Megérteni legalább olyan nehéz, mint magyarázatot találni gondolkodásmódjukra. Ezt bizonyítja drámai erővel az alábbi eset, amely hivatalosan bekerül az afrikai igazságszolgáltatás hasonló esetekben bővelkedő történetébe.