Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-14 / 104. szám, vasárnap

Húfvéti titok VAGBESZTERCENEL, a Kis-Fátra örökzöld fenyveseinek ölelésében éleset kanyarodik a szeszélyes folyam és a völgyben ki; gyózó országút ... A hegyoldalak között, sziklák és erdők közé ékelődve fekszik egy hosszú házsorból álló község: D o m a n i ž a. Itt él és dolgozik Dudáková Stefánia, a népművészet mestere. Munkája, a szebbnél szebb mintájú művészi hímes tojások tették ismertté nevét ország- világszerte. Havonta átlag száznyolcvan— fcétszáz tojást fest. Nagy részük Franciaországban, Olaszországban, a tengerentúli Argentínában és egyebütt talál vásárlóra. Természetesen, különösképpen ilyenkor, húsvét táján jár sok látogató a háború előtt épült faluvégi téglaházba. Dudáková Stefánia mindenkihez egyformán kedves, még meg is vendégeli művészetének csodálóit, s ha teheti, akkor föltétlenül kielégíti a látogatók kívánságait. Csak egyet nem tenne meg a világ minden kincséért sem: nem árulja el művészetének igaz műhelytitkait, legföljebb körvonalazza azokat: — Minden tojásfestőnek sajátos, egyéni stílusa van. En példálu viasszal dolgozom. A kifújt tojást először az alapfestékbe mártom, aztán viasszal vonom be az első rétegnyi díszítést, aztán ismét festés és viasz következik másodszor, harmadszor, s ez még ismétlődik néhányszor... Végül meleg ronggyal letörlöm a viaszt. Ekkor látszik meg az eredményi De ha a rongy gyűrődéseiben csak egyetlen szilánknyi kemény tárgy volt vagy a festék nem fogott egyenletesen, akkor ... Stefánia asszony a barátságos, világos konyha egyik sarkában, a cseréptűzhely kihűlt lapján dolgozik a legszívesebben. Szótlanul. Összpontosított figyelemmel. Enyhén barázdált homlokáról elröppennek ilyenkor a gondfelhők, arcán elsimúlnak a vonások, és tekintetét egy pillanatra sem emeli föl a készülő mintáról. Katonás sorban ott vannak előtte művészi munkájának szerény, egyszerű kellékei: a festékek (amelyeket egyéni tapasztalat alapján a legkülönbözőbb anyagokból házilag állít elő, mert ez is hozzátartozik a „műhelytitkok" egyikéhezf, az ecset, a t számtalan redisztoll, és a féltve őrzött méhviasz... Elnézem öt s közben azon gondolkozom, hogy a tehetség parányi szikrája miként faraghat valakiből világszerte ismert művészt. Minden bizonnyal a környező csúcsok csendje és az erdők suttogása ihlette őt több évtizedes munkássága során ... A számos elismerés, oklevél vagy futalom ellenére mégis közvetlen, egyszerű maradt... Ma is zavarban van, ha váratlanul ^Pflkr be egy-egy hívatlan vendég, vagy ha nem tud azonnal adni az elhangzó kérdések valamelyikére. ''.-)

A/zem a kezeit A finomságot, végtelen pontosságot igénylő munka ellenére tenyerén bőrkeményedések, f orradások. Annál nagyobb csodálattal követem hát fürge ujjait, amint a milliméternél is vékonyabb, törékeny tojáshéjra a változatos mintákat varázsolja. Mélyet sóhajtva, mosollyal a szája szögletében mondja: — A hímestojások találták meg Argentínában élő fivéremet Is... ??? — Több mint harminc éve már, hogy kivándorolt, és az évek folyamán megszűnt közöttünk minden kapcsolat. Egy alkalommal azonban valahogy szóba került az eset a fölvásárló központban. Készségesen a segítségemre siettek: megmondtam a címét, amelyre még emlékeztem, ők becsomagoltak néhányat és elküldték neki. Hosszú hetekig vártam a választ. Már-már a reményemet vesztettem, amikor egy napon a következő sorokat kézbesítette a posta: „Kedves családi Köszönjük az ajándékot, mindenkit üdvözlünk. írjatok

ŕ Rudáková Stefánia tizenkét éves volt, amikor az első hímes tojásokat festette. A faluban tanulta, egy véletlen révén: elleste a szomszédasszonytól, miként festi ő a húsvéti tojásokat. A látottakat aztán otthon egyedül is megpróbálta, és egy-két évvel később már hozzá járt egész Domaniža festetni és megmintáztatni az ünnepi asztalra kerülő vagy a vidám locsoló legényeknek járó tojásokat. — ^ A teljes igazság kedvéért szólnom kell még Ondro bácsiról fiatalasszonyról, Stefánia asszony férjéről és lányáról. Nekik —

s azt hiszem csupán nekik — elmondta a „műhelytitkok" minden csínját-bínját, — s hogy nem hiába, azt a gyakorlat igazolta. Míg Juranka — édesanyjához hasonlóan — hímestojásokat fest és művészetében már most ötvöződik az anyai hagyomány az ö sajátos, fiatalos elképzeléseivel, addig Ondro bácsi több egyszerű, házilag készített szerszámmal könynyítette már meg mindkettőjük munkáját... A himestojás-festés receptje iránt ellenben — búcsúzáskor — hiába faggatja még a legbizalmasabb vendég is, mert a titokzatos pillantással kísért válasz: — Szerzünk egy ügyes férjet, aki munkaegyszerűsítő szerszámokat készít, és vállalja az összes segédmunkát, a festékkeveréstöl és a fényesítéstól egészen a tojásszárításig. Szükség van még ezenkívül egy ügyes kezű leányra, aki szükség esetén helyettesíti az embert és megbízhatóan dolgozik. Ezután már csak maga a festés marad ... Ha mostanában a kirakatokban vagy a húsvéti locsolók fogadására készülő fiatal lányok táskájában hímestojásokat pillantok meg, mindig eszembe jut, hogy mennyi igyekezet, akarat és tudás van belesűrítve egy-egy törékeny, sokszínű hímes tojásba. A hímes tojás nem csupán húsvéti titok, de igaz, maradandó érték is . ..! MIKLÓSI PÉTER PINGÄLÄS KÖZBEN Két csehszlovákiai magyar értelmiségi párbeszéd 1968 márciusában: — Hogyhogy te még nem kérted a rehabilitálásod? Hiszen évekkel ezelőtt veled is törvénytelenül elbántak ... Mire a kérdezett: — És hogyhogy te még nem nyújtottad be a lemondásod? ... A párbeszédindító intellektuel (egyébként vezető tanügyi tényező) erre fülig elvörösödött, azon nyomban meg is bánta, hogy ilyen kényes témába kezdett. A következőképpen válaszolt: — De hiszen... én azokban az években ... nem csináltam semmit! Figyelemreméltó, elgondolkoztató, úgy is mondhatnánk gyakran előforduló csehszlovákiai magyar állásfoglalás. Nem csináltam semmit... Vessünk csak egy pillantást a csehszlovákiai magyar berkeken túlra. Mi történik szlovák és cseh vonalon? Hogyan történik ott a közélet megtisztítása? Miként hajtják végre a demokratizálódást, a vezető posztokon a személyi cseréket? Az emberek milyen kritériumok szerint ajándékozzák meg bizalmukkal a vezető funkcionáriusokat? És milyen tettekért, állásfoglalásokért vonják meg tőlük a bizalmat? Milyen erők és eszközök játszanak közre e folyamatban? Csehszlovákiai magyar körhinta Kompromittált vezetők Csehszlovákiai magyar sajátosság, hogy az országos méretekben látványosan kompromittált vezetők száma viszonylag csekély. Nekünk nem voltak nagyvonalú vezetőink, akik politikai vetélytársaik hóhérkézre adásával mocskolták volna be magukat. Legalábbis ilyenekről a csehszlovákiai magyar közvélemény nem tud. Objektív körülményeink olyanok voltak, hogy országos politikát — és sok esetben országos gazságot — a hazai magyar vezetők nem is csinálhattak. Nekünk kis stílú bólogatójánosaink voltak, akiknek fő elfoglaltsága a mindenkori politikai barométerhez való igazodás volt. Az egyetlen koncepciózus, felkészült, országos szinten is jelentős, a bonyolult húsz év alatt is tisztán maradt politikusunknak nem volt megfelelően képzett, helytálló középkáder „hátországa". A közélet megtisztításakor távolról sem elég csak a kompromittált — nagymértékben kompromittált — vezetők eltávolítása. A szlovákoktól és a csehektől csak tanulhatunk, hogyan kell következetesen végbevinni a közéleti tisztogatást. Aki csak kissé is figyeli a nem magyar nyelvű hazai sajtót, bizonyára észrevette már, hogy a funkcióban maradáshoz ma már nem elég, ha valaki az „én nem csináltam semmit"-tel érvelt. A csehszlovákiai magyar vezetők — kisebb-nagyobb funkcionáriusok — többsége éppen azzal kompromittálta magát, hogy adott esetben „nem csinált semmit". Aki öszszefüggéseiben figyeli a fejleményeket, bizonyára észreveszi azt is, hogy a hatalommal való visszaéléssel kompromittált pártfunkcionáriusokon kívül — főleg a társadalmi szervezetek éléről (lásd a szakszervezetek, a nőszövetség, az Ifjúsági szövetség éléről való funkcionáriusleváltásokat] a „nem csináltam semmit"-tel érvelő vezetőket is leváltották. Aktivitást — de ne csak parancsszóra További csehszlovákiai magyar különlegesség, hogy ezen a vonalon a vezetők döntő többsége nem képességei elismeréseként került pozícióba, hanem kinevezéssel, dekrétummal. Ez az utóbbi két évtizedben az egész csehszlovákiai társadalomra jellemző volt, de hazai magyar vonatkozásban különösen kidomborodott. Nézzük csak meg egyetlen munkaszakaszt a sok közül. Ki került a magyar sajtót irányító szervben pozícióba? Sajnos, nem a legjobb újságírók, hanem Igen gyakran fllyanok, akiknek kinevezésük előtt az újságíráshoz semmi közük se volt. És csodák csodája, aránylag rövid idő múlva az ilyen funkcionáriusokból lettek a főszerkesztők. Ez volt a helyzet a sajtónál. Ha a közélet többi szakaszát is feltérképezzük, hasonló tünetekre bukkannunk. Igaz, hogy a CSEMADOK járási titkára műveltségi problémákkal küzdött, de azért évtizedekig irányíthatta több tízezer csehszlovákiai magyar kultúráját. Mert „megbízható volt". Egyszóval: ma sokan elmondhatják, hogy: „én nem csináltam semmit". Igazuk van, semmit sem csináltak. És a leváltásra éppen ezért legalább anynyira megértek, mint ahogyan országos viszonylatban például megérett erre a szakszervezetek volt elnöke, a volt országos CSISZ-elnök, egy-egy magasrangú hivatalnok meg a többi, bizalmat vesztett kisebb-nagyobb funkcionárius. A magyar sajtó félgőzzel dolgozik Az imént nem véletlenül említettem elsőként a magyar sajtó Irányításának problémáit. Hogy csehszlovákiai magyar vonalon a múltban érvényesülő bőlogatőjánosok továbbra is ott utazhatnak — mégpedig rendszerint első osztályon — az új szellem, a demokratizálódás, a megújhődás szekerén, azt jelentős mértékben a hazai magyar újságírás elégtelen tevékenységével is magyarázhatjuk. És itt újra csak a cseh és a szlovák példára kell hivatkoznom. Amellett, hogy a párt csúcsfunkcionáriusai közül a legtöbbet a Központi Bizottság váltott le, vagy mondatott le, lgea sok más funkcionáriust — akik éppen az „én semmit-sem csínáltam"-mal kompromittálták magukat, a sajtó kényszerített lemondásra. Márpedig ma a sajtó: a közvélemény. Ez nem más, mint az Igazi demokratizálódás legékesebb bizonyítéka. Arról tanúskodik, hogy az új szellem nemcsak a párt Központi Bizottságában érvényesül, hanem a leleplező cikkek százaival — a közéleti megtisztulás irányításába ma már a tömegek ls beleszólnak. A csehek és a szlovákok kompromittált bírákat, ügyészeket, elasztikus hátgerincű, különböző rendű és rangú funkcionáriusokat lepleznek le. A demokratizálódás őszinteségének legjobb bizonyítéka, hogy a cseh és a szlovák nyelvű sajtóban megjelent cikkeket nemcsak hivatásos politikusok és újságírók írják, hanem a lakosság minden rétegének képviselői. A csehszlovákiai magyar sajtóból éppen ez hiányzik. Kéthárom kompromittált név ugyan az utóbbi napokban már megjelent, de félő, hogy a helyzet konszolidálódása után majd az aktivizálódási folyamatot Is ugyanazok fogják — bocsánat a kifejezésért — végrehajtani, akik a múltban éppen passzivitásukkal szereztek érdemeket. Márpedig akárhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, a józan gondolkodású ember nem hisz az ilyen embarek őszinteségében. Fiatal, bátor esntaket az élre Csehszlovákiai magyar vonalon húsz év alatt kialakult egy, ma szinte megváltoztathatatlannak tartott hierarchiarendszer. A vezető tisztségek — nevezzük nevén a gyereket — újrafelosztásánál még ma is rendszerint mindig csak ugyanazokat a neveket emlegetik. A „birtokon belül" levők neveit. Lemondatnak egy főszerkesztőt, és sokan azt gondolják, hogy ezzel minden el van Intézve. Azt eddig nyilvánosan még egyetlen vezetőtől sem kérdezték meg: Miért nem tettél semmit? Miért bólintottál, amikor a magyar iskolák likvidálásáról volt szó? Amikor véleményeddel ellentétes tettekre kényszerítettek — ha kell, jól fizetett állásod kockáztatásával —, miért nem mondottál nemet? Nem divatos dolog mostanában a példaképkeresés. En ennek ellenére is kijelentem, hogy az én példaképeim a bátor emberek. Olyanok, akik a jó érdekében kockáztatni is mernek. Akik mindenütt: akár a párt Központi Bizottságában, akár a helyi nemzeti bizottságokban, akár főnökükkel szemben is meg merik mondani a véleményüket. Tudom, a ml csehszlovákiai vezetőink azzal érvelnek: mi nem csinálhattunk országos politikát. Országos politikát, igaz, nem csináltak, de a CSEMADOK-ot például — központi és járási szinten — ők irányították. És ezzel mintegy 600 000 csehszlovák állampolgár gondolkodásmódját a passzivitás felé vezették. A magyar iskolaügyet például többnyire magyar tanfelügyelők Irányították. A magyar sajtó tevékenységét a magyar lapok főszerkesztői szervezték. Vajon nem terheli-e őket is felelősség az öncenzúráért, amelyet sokszor még akkor is alkalmaztak, amikor a politikai szemafór már zöldet mutatott. Én ezért nem szavazok csehszlovákiai magyar vezetőink nagy részének bizalmat. A nyúlról akkor sem hiszem el, hogy tigrissé vált, ha bundáját csíkosra festi. Ha az eddigi magyal vezetők Irányítása alatt kell ezután ls csehszlovákiai magyarnak lennem, úgy érzem majd magam, mint gyermekkoromban, ha a vándorcirkusszal körhinta érkezett a falunkba. A hintát mindig csak ml, szegény gyerekek hajtottuk. És az üléseken mindig ugyanazok ültek. Pedig én és a hintát hajtó többi szegénygyerek is tudtunk volna kvalifíkáltan körhintázni. TÓTH MIHÁLY