Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-02 / 92. szám, kedd

Területi autonómiát vagy kultúrautonómiát? SZLOVÁK BARÁTAIM úton útfélen faggatnak, Igaz-e, hogy területi autonómiát akarunk. Magyar barátaim viszont fejcsóválva aggodalmaskodnak, hogy az államjogi rendezés során legfeljebb kultúrautonómiát érünk el, ha ugyan elérünk valamit, s hozzáfűzik, hogy akkor tulajdonképpen kár mozgolódni, mert ami a nemzetiségi kérdés rendezését illeti, már semmit sem, vagy csak nagyon keveset remélhetünk, mert a Jelenleg adott állapot, ha hézagosan is, de kimeríti a kultúrautonómia fogalmát. A CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalása alapján szeretném megmagyarázni barátaimnak, mit remélhetünk és mit nem remélhetünk. Előre leszögezem, hogy se nem területi autonómiát, sem pedig kultúrautonómiát. Az állásfoglalás a nemzetiségek jövőjére vonatkozóan a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának gondolatából indul ki. Nem elégedik meg az állampolgári egyenjogúság eszméjével, ezen túlmenően leszögezi, hogy a különféle nemzet- és nemzetiségbeliek nemcsak mint egyedek legyenek egyenjogú polgárai az országnak, hanem mint társadalmi csoportok is. Az állásfoglalás ennek az alapelvnek a rögzítését sürgeti, mégpedig az alkotmányban, mely az ország alapvető törvénye, s minden továbtörvénynek és rendeletnek előbbi szelleméhez kell igadnia. Államjogi helyzetünk konkrét és egyértelmű megfogalmazása nélkül lehetetlen biztosítani ezt a lényegbevágó alapelvet. Ezért van szükség az alkotmányerejű törvény megalkotására, melynek alapján olyan nemzetiségi szerveket és intézményeket kell létrehozni, hogy azok az összállami szervek részeként az egyes nemzetiségek nevében cselekvőleg vegyenek részt a politikai, közigazgatási és államhatalmi szervek munkájában, s az önigazgatás elve alapján érvényesítsék akaratukat. Az állásfoglalás pontosan felsorolja, milyen szervek és intézmények létrehozását javasolja, többek között a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások új területi átszervezését is, mégpedig úgy, hogy nemzetiségi szempontból maximálisan egységes, kompakt területi egységek jöjjenek létre. Talán a Javaslatnak ez a pontja kelti azt a benyomást, hogy területi autonómiáról van szó. Az állásfoglalás ezt a javaslatot azzal indokolja, hogy a túlnyomólag egy nemzetiségű járások politikai és gazdasági téren is Jobban fejlődnek. Itt lényegében a dunaszerdahelyi és talán a komáromi Járásban szerzett tapasztalatok kiszélesítéséről és általánosításáról van szó, mert Ilyen Járások szinte automatikusan biztosítják az állampolgári jogok súrlódásmentes, zavartalan érvényesítését. Ám a kompakt járások együttvéve nem alkotnának egy külön autonóm területet, hanem a közigazgatási kerületeken belül maradnának, s a kerületi nemzeti bizottságok mellett, illetve azok keretén belül működő nemzetiségi szervek érvényesítésének az önigazgatás elveit ezen a közigazgatási szinten. Tehát a nemzetiségi államhatalmi szervek és intézmények hatásköre nem egy pontosan meghatározott területen érvényesülne, és nem is csak területhez kötődne, működésük a nemzetiségnek, mint társadalmi csoportnak az egyenjogúságát tartja szem előtt, és elsősorban ezt, mégpedig ott is, ahol nemzetiségi szempontból kompakt terülefl egységeket, Illetve járásokat létrehozni nem lehet. Ugyanakkor számbaveszi a kisebb kompakt területek adta lehetőségeket is, mert ezek jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetiségi és állampolgári jogok tényleges érvényesítéséhez. Tehát nem területi autonómia, és nem kultúrautonómial Nem sterilizált ausztro-marxista elképzelés, de nem ls nacionalista, szeparatista hőbörgés. Nem kívánjuk feldarabolni az államot, sőt szervesen bele akarunk illeszkedni az állam életébe. Ezért szlovák barátaink részéről alaptalan minden aggályoskodás, de ugyanolyan alaptalan magyar barátaink aggályoskodása is, mert a CSEMADOK Központi Bizottságának álláspontjában megfogalmazott javaslatok kielégítenek minden igényt, s megvalósításuk esetén az önigazgatás elvének speciálisan a csehszlovákiai viszonyokra való alkalmazása elégséges beleszólást biztosit a nemzetiségeknek saját ügyeik intézésébe, beleértve a politikai, közigazgatási, közgazdasági és államjogi kérdéseket is. A fentebb megjelölt aggályokon kívül magyar részről itt-ott közömbösség nyilvánul meg. Az eddigi elkeserítő tapasztalatok egyeseket eleve lefegyvereznek, s azt mondják, az a fő, ami a fazékban fő. Részben igazuk van, hiszen a nemzeti, illetve nemzetiségi érdek elsősorban gazdasági érdeket fejez ki. Kirívóan kidomborodik ez például azoknak a szülőknek a magatartásában, akik gyermekeiket boldogulásuk érdekében szlovák iskolába íratják. De áll ez megfordítva is. A józan szülő úgy gondolkodik, hogy magyar iskolába Íratja gyermekét, mégpedig azért, mert úgy véli, hogy idegen nyelven az alapismereteket elsajátítani nem tudja, és rossz bizonyítványával még tanoncnak sem veszik fel. Tehát a szűken vett nyelvi egyenjogúság kérdése mögött is anyagi, gazdasági kérdések húzódnak meg. Csakhdgy a kérdést többé nem lehet a nyelvi egyenjogúság és művelődéspolitika kérdésére zsugorítani, mert ez méltatlan lenne a szocialista demokráciához. Ha a nemzetiségnek, mint társadalmi csoportnak az egyenjogúsága nincs biztosítva, akkor az egyedek emberi jogai is szükségszerűen csorbát szenvednek, mert ilyen viszonyok közepette akarva-akaratlanul létrejönnek a diszkrimináció feltételei és lehetőségei. Nincs más mód, a nemzetiségi kérdést komplex módon kell megoldani. A CSEMADOK Központi Bizottságának álláspontjában megfogalmazott javaslat elegendő alapot nyújt erre. Ismétlem: nem területi autonómiát javasol, de nem is kultúrautonómiát, hanem az önigazgatás elvének speciálisan a hazai viszonyokra alkalmazott gyakorlati megvalósítását. A lehető legjózanabb, legreálisabb elképzelés emberi, állampolgári és nemzetiségi jogaink biztosítására. BABI TIBOR A MAGYAR NEMZETISÉG KÉRDÉSÉNEK DEMOKRATIKUS MEGOLDASA Rendezzük közös dolgainkat OLVASÓINK VALASZAI A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATARA VARGA GÉZA, téglagyári mester, Szene Örömmel fogadtuk a párt kezdeményezte demokratizálódási folyamatot. Ami a Csehszlovákiában élő magyarok helyzetét Illeti, azt ajánlom, hogy a demokratizálódási folyamat keretében kérjük a volt reszlovakizáció megsemmisítését. Rendezzenek új népszámlálást, ahol mindenki — minden befolyástól mentesen — szabadon választhassa meg a nemzetiségét. Hiszen a lakosság között még ma is vannak olyanok, akik alig néhány szót tudnak csak szlovákul és mégis — a régi kényszer hatása alatt — szlovák nemzetiségűnek vallják magukat. Továbbá azt javasolom, kapjon a CSEMADOK nagyobb hatáskört, hogy hatásosabban képviselhesse az itt élő magyar lakosság érdekeit. A CSEMADOK felbári helyi szervezete Tagságunk teljesen egyetért a CSEMADOK javasolta célkitűzésekkel, és azt minden erejével támogatni fogja. Ügy látjuk azonban, hogy a magyar lakosság aránylag kevésbé kapcsolódik be az új szellemi irányzat áramlatába. Szükségesnek tartjuk, hogy egy kéréssel forduljunk Önökhöz. Hassanak oda, hogy a bratislavai televízió és rádió a legközelebbi időben tűzzön műsorára egy olyan adást, amelyben a közéleti tényezők a magyar lakosság kérdéseire válaszolnának. Az adás időpontját a lapok néhány nappal előbb hozzák nyilvánosságra, hogy az érdeklődők telefonon vagy írásban előterjeszthessék, milyen kérdésre várnak kielégítő választ. A CSEMADOK kicsindi helyi szervezete Támogatjuk az ország föderatív alapon történő átszervezését és ennek megfelelően kérjük rendezni a magyar nemzetiség államjogi helyzetét az önigazgatás elvei alapján. Teljes mértékben egyetértünk a CSEMADOK KB-nak a nemzetiségi kérdésre tett javaslatával s kérjük annak gyakorlati megvalósítását. A nemzetiségi kérdés helyes megoldása érdekében kérjük a nemzetiségi bizonyításra irányuló új népszámlálást, a magyarlakta területeken magyar járási székhelyek kialakítását. MAGYARICS FERENCNÉ, Galánta Galánta lakosságának több mint a fele magyar, de egyetlen egy magyar bölcsőde sem létezik a városban. Óvoda már van, kétosztályos. Minek több, hiszen akinek a gyermeke szlovák bölcsődébe járt, az többnyire már szlovák óvodába adja tovább. A nemzetiségi kérdés megoldásához az is hozzátartozik, hogy ahol a lakosság 50, 60, 70 százaléka magyar, ott ugyanilyen arányszámban létesítsenek bölcsődéket, óvodákat, iskolákat és ezek élére magyar képesítéssel rendelkező vezetőket és tanítókat állítsanak. MOLNÁR FERENC, a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Technikum igazgatóságának nevében Örömmel konstatáljuk, hogy a magyar sajtó bátor hangú megnyilatkozásokban kéri azokat a jogokat, melyek az itt élő magyarságot már évek hoszszú során megillették volna. Nem szabadna elfeledkezni arról, hogy például csak a dunaszerdahelyi járás gazdasági eredményeit említsük, hogy a járás jó eredményeit azok az emberek érték el, akik akkor is odaadóan dolgoztak az EFSZ-ben (az 50-es években), amikor hónapokig egy árva fillért sem kaptak. A magyar kisebbség kérdését reálisan meg kell oldani, s ebben mi is megtesszük, ami az erőnkből telik. Tudatosítjuk felelősségünket z Uj Szó pártszervezetének állásfoglalása Az a nagyarányú demokratizálódási folyamat, mely közéletünket áthatja, nagy felelősséget ró a sajtó dolgozóira ls. Nem véletlen, hogy az Oj Szó tevékenységével kapcsolatban is több megjegyzés, észrevétel, bírálat hangzott el nyilvános gyűléseken, járási pártkonferenciákon és másutt. Ggy véljük, tartozunk a közvéleménynek azzal, hogy megismertessük szerkesztőségünk pártszervezetének állásfoglalását, mely a CSKP Központi Bizottsága decemberi és lanuári plenáris ülésének határozataiból ránk háruló feladatokat elemzi, valamint értékeli lapunk eddigi tevékenységét. Az említett állásfoglalást pártszervezetünk bizottsága 1968. március 13-án, tagsága pedig egyhangúlag az 1968. március 26-i taggyűlésen fogadta el. 1968. A CSKP Központi Bizottsága decemberi és januári piénumát követő társadalmi és politikai megújhodás, közéletünk demokratizálódása népünk, s közte a magyar nemzetiségű dolgozók helyeslésével találkozott. Alapszervezetünk kommunistái az 1968. Január 12-én tartott rendkívüli taggyűlésen egyetértéssel fogadták az említett ülések határozatait, következtetéseit. A pártszervezet állásfoglalása többi között leszögezte: „... szerkesztőségünk kommunistái tudatosítják felelősségüket, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy a párt szava eljusson a dolgozó tömegekhez,, egész közéletünket áthassa a haladó törekvések támogatása és a maradiság elleni harc." Az azóta eltelt időszak, s a magyar sajtó viszonylag tartózkodó magatartása arra kényszerít bennünket, hogy a saját portánkon elemezzük a tájékoztatás minőségével, gyorsaságával, megbízhatóságával és bátorságával kapcsolatos kérdéseket, és levonjuk a szükséges tanulságokat. A megváltozott körülmények között ugyanis teljességgel tarthatatlan az a magatartás, mely a közelmúltig jellemezte a sajtót. Arra gondolunk, hogy a sajtó munkatársai s a hivatalos politikai szervek közé a bizalmatlanság igen nehezen áttörhető válaszfalat emelt, ami az évek folyamán a gyengébb jelleműeknél kimondott komformizmushoz vezetett, az erősebb egyéniségeknek pedig szárnyát szegte és bizonyos öncenzúra kialakítását kényszerítette rájuk. Ezért az újságírókat megillető felelősség és közéleti szenvedélyesség megnyilvánulásaira csak szórványosan került sor. Az elmúlt évek politikai légkörének következménye például, hogy a csehszlovákiai magyar újságírók igen jelentős része kerülte a lényeges, a lakosság égető problémáival foglalkozó kérdések felvetését, mivel a „szőrementén" való írást a felsőbb pártszervek a kisebbségi sajtótól megkövetelték. Egyesek azt gondolták, hogy így segítik legjobban a szlovák és a magyar dolgozók közeledését, így segítik az egységes nézet kialakítását. Hogy mennyire téves nézet volt ez, azt legjobban az utóbbi két-három hónap eseményei mutatják, amikor a szabad légkörben a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek közötti megoldatlan kérdések teljes meztelenségükben a felszínre bukkantak. A CSKP KB kezdeményezte megújhodási folyamat során keletkezett helyzet mutatja leginkább, hogy problémákat dekrétumokkal, adminisztratív intézkedésekkel nem lehet megszüntetni. Nyíltan, szókimondóan, tényleges helyzetismerettel kell a sajtónak is tájékoztatni. Abban, hogy a dél-szlovákiai lakosság tájékoztatása az országos átlagnál alacsonyabb színvonalú, objektív — anyagi — Jellegű tényezők is közrejátszanak, többek között a tömegtájékoztatási eszközök lehetőségei, terjedelme, illetve — néhány ilyen eszköz (televízió stb.J teljes hiánya. Az egyetlen magyar nyelvű napilap — az D] Szó «— a tájékoztatás minősége és mennyisége tekintetében a tucatnyi gzlovák napilappal nem versenyezhet. A szlovák sajtóban olyan alapvető hozzászólások, tanulmányok és tudósítások láttak napvilágot, amelyek beszerzésére és még inkább közlésére az fJj Szó szerkesztősége még csak nem is gondolhatott. Hozzátehetjük, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó gyengéi az utóbbi hónapokban még lobban kidomborodtak. El kell ismernünk, hogy pártszervezetünk januári állásfoglalása ellenére lapunk meglehetősen késve, s a kezdeményezésben lemaradva reagált az időszerű eseményekre. Ezért — az objektív okok, terjedelem-korlátozottság, korai lapzárta stb. ellenére — indokoltnak tártjuk az olvasók, a pártszervek és a járási pártkonferenciák bírálatát. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, hogy a cseh és a szlovák lapokkal szemben szerkesztőségünk tájékoztatása hiányos volt, s gyakran az is szubjektív megvilágításban került tudomásunkra. Ezenkívül a sajtócenzúra velünk szemben még szigorúbb volt. Szerkesztőségünkben már évek óta megoszlottak a nézetek a liberalizálódás és a demokratizmus megítélésében, és ezek a véleménykülönbségek gyakran éles vitákban robbantak ki. Meggyőződésünk azonban, hogy ma már elérkezett az idő, amikor mi is egyértelműen felvehetjük a harcot a múlt minden csökevénye, deformációja ellen. Örömmel üdvözöljük a CSKP KB elnökségének március 22-1 felhívását, amely a kommunista sajtóra nagy feladatokat ró, s őszintén támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek köztársaságunk nemzetei és nemzetiségei együttműködésére épülnek. Feladatainkat látva, szükségesnek tartjuk az alábbiakat: 1

A vélemény- és sajtószabadság biztositását, hogy 1 szabadon Írhassunk minden problémáról, s az újságírók közéleti tevékenységét egyes személyek — tekintet nélkül betöl tött tisztségükre —, vagy adminisztratív beavatkozások ne gátolhassák. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a Rudé právu hoz hasonlóan a szlovákiai pártsajtó — közte az Oj Szó is — egyes személyek, vagy a pártközpont osztályai gyámkodása helyett, a kommunista újságíróknak kijáró bizalom szellemében önállóan teljesíthesse a pártkongresszusokból és egyéb határozatokból eredő feladatait. Ebbeli tevékenységéért a főszerkesztő és a szerkesztőbizottság a Központi Bizottság plénumának feleljen. 2

Szükségesnek tartjuk, hogy az Új Szó, mint * egyetlen magyar napilap, a csehszlovákiai magyarság problémáinak egészét felölelje, s minél szélesebb olvasótáborhoz juttassa el szavát, az fi| szellemet. Ennek érdekében szUkséges, hogy a lap helyzetének, lehetőségeinek elemzése alapján konkrét intézkedések történjenek a sokoldalú igények kielégítésére, s ezáltal a többi pártlappal azono* feltételek megteremtésére. (Gondolunk itt a terjedelem és a nyomdatechnikai, tuvábbá a szállítási és lapterjesztési feltételek biztosítására.) 3

Tagságunk teljes egészében támogatja a CSE• MADOK Központi Bizottságának a nemzetiségi kérdés rendezésére elfogadott határozatát. (Jgyszintén helyesli a Szlovákiai írószövetség magyar szekciója vezetőségének álláspontját. Kötelességünknek tartjuk, hogy — egészen a megvalósulásig — a felvetett kérdésekkel bátran, következetesen és rendszeresen foglalkozzunk, s tevékenységünk kiterjedjen valamennyi problémára, amely a magyar lakosság életével és helyzetével összefügg. 4

Az Új Szó pártszervezete felkéri a CSK? Központi ' Bizottságának és az SZLKP Központi Bizottságának magyar nemzetiségű tagjait, a kerületi, járási és helyi pártbizottságok magyar tagjait, a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács, illetve a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok magyar képviselőit és elvárja tőlük, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának a magyar nemzetiségi kérdés megoldására tett javaslatát minden fórumon Ismertessék, s így vigyék be a cseh és a szlovák nemzet tudatába, és annak megvalósításáért következetesen harcoljanak. Egyben arra kérjük a fent említett szervek magyar tagjait és képviselőit, hogy a CSEMADOK javaslatával kapcsolatban az Új Szóban nyilvánosan is foglaljanak állást, illetve, hogy e javaslat realizálásával kapcsolatban kitejtett tevékenységükről az Új Szóban számoljanak be választóiknak. Hangsúlyozni szeretnénk: az Új Sző hasábjai mindenkor rendelkezésükre állnak. Ugyanakkor helyesnek tartanánk azt Is, ha az Illetékes pártés állami szervek, továbbá a (Folytatás a 10. oldalon.)