Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-10 / 69. szám, vasárnap

Illllllllllll A

z utcában, amely a város legszélén fekszik, és mindössze vagy harminc családi házacskából áll, mindenki nagyapónak, „dedónak" hívja. Nyolcvanadik évében jár, de hatvanötnek is mondhatná magát, senki nem tartaná többnek. Ma is rendes dolgozó tagja társadalmunknak. Személyazonossági igazolványában a munkaadó pecsétje igazolja, hogy nagyapó egy nagy vaslerakat alkalmazottja. Szikár, magas ember. Megőrizte fiatalos mozgását. A múltkor az utcai pártszervezet gyűlésére igyekezett egy vagy ötven évvel fiatalabb elvtársnő társaságában. Iparkodott is szegény teremtés, hogy lépést tartson az öreggel. Amikor már nagyon pihegett, nagyapó elcsodálkozott. „Ugyan, miben fáradt el? Hiszen csak bandukolunk!" Néhány évvel ezelőtt, amikor a városba került, állás után járt. Egy bratislavai üzem főmérnöke már meg is egyezett vele, csak akkor hökkent meg, amikor a személyazonossági igazolványában a születési adatát meglátta. „Igaz lenne ez? Nincs itt valami tévedés? Maga valóban ilyen öreg?" — kérdezte. Nagyapót felbosszantotta a kérdezősködés. Mogorván válaszolt. „Ha van szeme, láthatja, hogy nem vagyok öreg. Arról meg nem én tehetek, hogy régen születteml" Ott nem járt szerencsével, egy másik helyen azonban felvették. Nagyon elégedettek a munkájával. A lerakat tágas udvarának rendben tartását meg a kapu nyitogatását bízták rá. Rendszeretete ma már szinte feltűnő. Eleinte sokan meg is mosolyogták érte. Egy szöget vagy csavart sem hagy a sárba veszni. Lehajol érte, felveszi, megtörölgeti és a helyére teszi. „Ugyan, hagyja ott nagyapó, minek fárasztja magát feleslegesen, hiszen százezerszámra van belőle a polcokon" — mondogatták neki kezdetben. Fejcsóválva fogadta az ilyen megjegyzéseket, de nem zavartatta magát. S ma már mind gyakrabban megtörténik, hogy mások is felszedegetik az udvar sarából az elhullott holmit. A keresetre nem megélhetési gondok kényszerítették, hanem elsősorban, bármily banálisan hangzik is, a belső szükséglet. Egyszerűen nem tudott munka nélkül meglenni. Másrészt meg szereti a sört, s időnként egy-két fél deci vodkát is megenged magának. Bármily mértékletesen él is ezekkel a dolgokkal, mégis megcsonkítanák a hétszáz korona nyugdíjat, amit az öreg postás — az is hetvenen felül van már —, minden hónapban leszámol a markába. Márpedig nagyapó nem kevesebbel, hanem még többel akar hozzájárulni a családi költségvetéshez. A kovácsmesterséget tanulta ki egykor a Humenné melletti kis faluban, ahol életének java részét töltötte. Fiatalkorában sokfelé megfordult munka után, Budapest építkezésein is sokáig dolgozott. Magyarul ma is elég jól beszél. Odahaza urasági kovács volt. Az évek során összekalapált magának egy telekre valót, arra nemsokára házat is épített. Mint minden falusi iparos, földműveléssel is foglalkozott, meg állatokat is tartott. Alig szűnt meg az üllő pengése a füstös műhelyben, amikor nagyapó, akkor még szép szál fiatal ember, a sebtiben elvégzett étkezés után kaszával, kapával a vállán a mezőre indult. Egy foglalkozásból nehezen tudta volna el™ tartani népes családját. Sok ember szájába kereste akkor a kenyeret. Felesége nyolc gyerekkel örvendeztette meg. Hat további gyermek még úgy került hozzá, hogy korán elhalt sógornője árván hagyta őket, a sógor pedig ahelyett, hogy a gyerekeiről gondoskodott volna, megszöktetett egy asszonyt, és elhajózott vele az Újvilágba. Soha többet hírt nem hallottak róla. „Ahol tíz embernek főznek, megkerül ott a mindennapi kenyér tizenhat ember szájába is" — Jelentette ki akkor nagyapó, és házába fogadta a szegény árvákat. Fel is nevelte őket becsülettel, ugyanúgy, mint a saját gyerekeit. Néhányból mesterember lett, mások földművelőkké váltak, egyet pedig, a legjobb eszű fogadott fiát, kitaníttatta állatorvosnak. A házastársi hűséget és a női szemérmet illetően nagyon puritán elveket vall. A mai élet egyes jelenségeit rosszalló fejcsóválással fogadja. Megfedi katonaviselt unokáját, ha megtudja, hogy leányismerőse fent járt nála a manzardszobában. „Régen voltál már fiatal nagyapó, elfelejtetted, hogy akkor te is más szemmel néztél a lányokra" — védekezik az erkölcsi prédikáció elől az unoka. Az anyja pedig, mármint a nagyapó legkisebb lánya, sokatmondó pillantással tekint nagyapóra, mire ő lesüti a szemét, és gyorsan másra fordítja a beszédet. Biztosan eszébe jutnak ifjúkori botlásai, amiktől ő sem volt mentes annak idején. Egyszer például rettenetesen összekarmolt arccal jött haza szabadságra az első világháború olasz frontjáról. A szögesdróttal, meg az olasz föld szúrós málnabokraival indokolta sérülését. Később azonban egy falubeli bajtársa kikotyogta az igazat. Nagyapó, akkor deli szakaszvezetőként egy olasz családnál volt elszállásolva. Volt ott egy szép leányzó is. A szakaszvezető udvarlással tette változatosabbá a katonaéletet. Azt természetesen elfeledte megmondani, hogy odahaza családja van. Éppen a leányzónak tette a szépet, amikor a századírnok meghozta a hírét fia születésének. A reményeiben csalódott temperamentumos leányzó villámló szemekkel támadt a szakaszvezető úrra, s az szegény száz sebből vérzett, mire tépett bőrét ki tudta menteni az ajtón. K

emény, határozott természetű ember volt. Igaza tudatában nem hátrált meg senki elől. Volt neki egy darabka rétje, azon termett a legfinomabb széna az egész határban Történt egyszer, hogy a pap hazahordatta szolgájával a nagyapó szénáját. Amikor érte ment, már csak a helyét találta. Nyomon követte az elhullajtott szálakat, s rájött, ki volt a ludas. Okosabbnak látta, ha nem csinál nyilvános botrányt, de a szénáját is vissza akarta szerezni. A következő éjszaka visszalopta a takarmányt a plébánia szérűjéből. A tiszteletes úr nagyon sérelmesnek találta ezt a megoldást, és a vasárnapi misén „kiprédikálta" a példátlan eljárást. Ez az arcátlanság kihozta a béketűrésből nagyapót, s bizony „jól Imádkozott" a tiszteletes úr, hogy néhány markos embernek sikerült őt lefogni, mert máskülönben kiporolta volna a reverendáját. A főjegyzőt is csak az mentette meg igazságos boszszújától, hogy az első világháború utolsó napjainak forradalmi hangulatától megrettenve Idejében eliszkolt a faluból. Az önkényeskedő hivatalnok jogtalanul megvonta a fronton levő nagyapó családjától a járadékot. Amikor hazajött a háborúból, első dolga volt, hogy élesre töltött fegyverrel a jegyzőségre ment, számonkérésre. Csakhogy a jegyző úr akkor már elhordta irháját. Az. évek múltával egyik gyerek a másik után repült ki a családi fészekből. A legkisebb fia maradt csak otthon. Asszonyt hozott a házhoz, s úgy gondolta, hogy nagyapó meg nagyanyó élete végéig velük marad. A tervet azonban meghiúsította a meny. A fiatalasszony ugyanis nem szívlelhette a két öreget, pokollá tette életüket, fiúk pedig nem fogta pártjukat, nem védelmezte meg őket a menyük gonoszkodásai elől. Az öregek megadással viselték a nehéz sorsukat, nem panaszkodtak senkinek, inkább mindenki előtt eltitkolták a méltatlan bánásmódot. A szomszédok azonban látták, mi történik a házban, s levelet írtak a fővárosba került legfiatalabb lánynak. Hírül adták benne, hogy a lelketlen fiatalasszony üti, veri, éhezteti anyósát meg apósát, s azok a végelgyengülés küszöbére kerültek. A szerencsétlen öregasszony kínzására például azt eszelte kl, hogy babszemeket szórt szét az udvaron, s összeszedésére bottal kényszerítette az anyósát. Lányuk még aznap vonatra ült, s magával vitte szüleit. Azóta él nagyapó az utcánkban. Életének erre a nehéz időszakára nem szívesen emlékszik vissza. Nem is emlegeti senkinek. Idő múltával elhalványodtak a fájó emlékek. Lelkében megbocsátotta az ellene elkövetett bűnöket. Megbocsátott nagyanyó nevében is, aki azóta már kiköltözött a temetőbe. A napokban mély megrendülés érte. Először láttam izgatottnak, amióta ismerem. Felháborodottan egy levelet nyújtott át. „Olvassa csak, milyen levelet kaptam a fiaméktól. Elevenen a földbe akarnak dugni, pedig semmi gondjuk velem." A levelet a menye írta. Az, aki olyan embertelenül bánt velük, míg együtt éltek. Fia nevében azt kérte apósától, hogy az örökségből tagadja ki a többi gyerekét, irassa rájuk a házát meg a a telkét. „Teljesítse a kívánságunkat drága nagyapó — áll a levélben —, hiszen maga már nagyon öreg, és hamarosan meg kell halnia!" I^agyapó meg sem kérdezte, mi a véleményem az olvasottakról, összehajtogatva a zsebébe csúsztatta a levelet, és gyorsan elfordult, .hogy ne lássam meg a szeme sarkába lopakodó könnycseppet. CAL LÁSZLÓ A haladás és a nők Ma még meglepő a következő párbeszéd: — Kérek három szabadnapot. Beteg a gyerek, itt ax orvosi igazolás ... — Tessék?! Maga akarja ápolni a gyerekel? És miért nem a fele sége? Talán megszökött az aszszony? — Ugyan dehogy. Csak a feleségemnek fontos teendői vannak a munkahelyén, nem maradhat ki. . . Az alábbi sorok megírására az késztetett, hogy rájöttem, miért tűnik ez a főnök és beosztott között elképzelt párbeszéd furcsának, szokatlannak, meglepőnek. Egyszerűen azért furcsa a dolog, mert egészen természetesnek veszszfik, hogy a beteg gyerek mellett kizárólag az anyának kell otthon maradnia. Függetlenül attól, hogy az illető anya atomtudós-e vagy miniszter, szövőnő, vagy pincér. De az ördögbe is — mondom magam ban — miért olyan természetei ez? Annyira talán ml férfiak sem vagyunk kétbalkezesek, hogy ne tudnánk tisztába tenni néhányszor egy kisbabát, négyszer naponta beadni neki kiskanállal a szirupban oldott penicillint és ne tudnánk összekotyvasztani azt a kis grízpapit! Szégyen ide, szégyen oda, valljuk be, hogy ügyességünkből ennyire nem futja. Egyszerűen nem tudjuk ezt csinálni, senki sem tanított meg rá, nincs benne gyakorlatunk. Azért vagynnk képtelenek ilyen egyszerű munkára, mert nekünk sokkal bonyolultabb dolgokat kell elvégeznünk: meg kell váltanunk a világot, meghódítani a világűrt, felfedezni a relativitást, rendbe kell tennünk a népgazdaságot, termelnünk kell és terveznünk, alkotnunk és főleg meg kell keresnünk a család életszínvonalára valét. , Ennél az életszínvonalnál álljunk csak meg egy pillanatra. Két ségtelen, bogy a család életszínvonalát a férj, a családapa keresetének nagysága szabja meg. Az asz szony keresete rendszerint csak amolyan pótlék (hogy teljen a „flancra" is, ahogy mondani szok tuk). Ez rendszerint így van. Ha a férj segédmunkás a második bérosztályban, akkor az asszony csak az elsőben, ha a férj művezető, az asszony legfeljebb elárusítónő, ha a férj főmérnök, az asz szony csak mérnök, és így tovább egész addig, amíg a férj nem aka démikus legalább, hogy az asszony keresetére egyáltalán na legyen szükség. Azért merem ezt igy állítani, mert például ápolónő—or vos kombinációval már taláikoz tam a házasságokban, de főorvosnő—ápoló kombinációval még nem. És azért is, mert a tudósok kiszámították, hogy hazánkban a női fizetések egyharmadával alacso nyabbak a férfiak fizetésénél és az első—második—harmadik munkásbérosztályban csaknem kizárólag nők dolgoznak, a negyedik bérosztályban egyensúly van, de már például a hatodik —nyolcadik bérosztályba kizárólag férfiak tartóz nak. Nos, így állunk. Azért kell az asszonynak otthon maradni a beteg gyereknél, mert ő keres kevesebbet, így a családot kisebb veszteség éri. Ha nincs bölcsőde, sem nagymama, akkor három évig a mama marad ki a munkából, nem az apa, hiszen az ntőbbl a családfenntartó, az ő bére, bevétele a döntő. Az asszony keresete nélkül kibírja a család, a férfié nélkül nem. S ha azután a mérnöknő mama három év múltán vissza tér munkahelyére, szakmája anynyira előrehaladt már, hogy kelli színvonalon nem képes bekapcsolódni és alacsonyabb beosztásba kerül. És elmarad férje mögött, mégha egybekelésükkor teljesen egyenrangú képzettségük és beosztásuk volt Is . . . Maradtunk tehát annyiban, hogy a család életszínvonalát elsősorban a nagyobb keresetű férj szab)a meg. Melyik család ne szeretné emelni életszínvonalát? Természetesen mindegyik. De úgyszólván mindegyik család jólétének növelésére csak egy módot Ismer: a férj felemelkedését, karrierjét. Még az asszonyok is erre serkentik a férjeket: Vidd te valamire — mondják. Az asszonyok lemondanak sok mindenről, hogy a férj tanulhasson, vihesse valamire, előbbre jusson. De kérdeni a főmérnök — mérnöknő, a művezető—elárusítónő házaspártól, a szakmunkás—segédmunkásnő házaspártól és mindmegannyi egyenlőtlen házasságban élő pártól: nem növekedne-e jobban az életszínvonaluk, nem fokozódna e gyorsabban jólétük, ha két főmérnöki fizetést, két művezetői fizetést, két szakmunkás-fizetést hoznának haza a házasfelek? Nem lenne gyorsabb az előrehaladás, ha egyenlő szakmai és kereseti színvonalra jutna mindkét fél? „A fellegekben jársz" — mondja e sorokat vállam fölött olvasva a feleségem. „Sajnos" — válaszolom neki. És megpróbálom magyarázni: Nézd. kedves, tudori, mit jelent az új szellem, az új légkör az ország fejlesztésében. Ügye vilá'-os, hogy az e^ész ország fejlődése gyorsabb, ha az elmaradott vidékek sem maradnak kiaknázatlanul. Ha azt a rengeteg ener.'iát, érvényesülni vágyást, merem állítani tudást és hozzáértést, amit a nők képviselnek, nem szorítanánk a második — harmadik bérosztályba, segédmunkára, ha nem kényszerítenénk sokukat erőszakkal a tűzhely mellé a konyhába, ba nem kötnénk le kezüket a csecsemők pelenkájával, akkor őrtási erő szabadulna fel. És micsoda összegekkel gyarapodna a családok bevétele, ha az asszonyok nagyobb képzettsé ük folytán többet keresnénekl És . . . akarom folytatni, da az asszony közbe vág: „Szép tőled. hogy így gondolkozol. Nem is vagy te rossz férj . . . csak egy kicsit buja a fantáziád. Elfelejted, hogy Idelenn délen nemcsak nyelvjárás az, hogy a gyerek csak fiút, az ember pedig csak férfit jelent . . . Nagyon messzi vagyunk még az elképzeléseidtől." Szomoráan lehorgasztom a fejem. s igazat adok neki. Igazai kell adnom, hogy megmentsem a családi békét. Elvégre neki a sok gyerekápolástól és főzéstől nem maradt ideje rá, hogy utána nézzen a szociológiai kutatásoknak és a népgazdasági elemzéseknek, amelyek tudományos alapossággal bebizonyították: a nők társadalmi szerepe gyakorlatilag másodrendű ugyan, ám képességeik egyenrangúak a férfiakéval. Ennek az egyenetlenségnek u felszámolása korparancs, a műszaki-tudományos forradalom küszöbén ennek megoldása nélkül megtorpanunk és a nők háttérbe szorítása a haladás kerékkötőjévé válik. Ez objektíve így van, szívem, akár tudsz már róla, akár nem. Sajnos, még arra sem maradt Időd, hogy megtudd. Nemméghogy megvalósítsd a kor e követelményét. VILCSEK GÉZA A DUNA-PARTON Vaorek felvétele APROHl R D E T E S • Turčianske strojárne losonci üzeme azonnali belépésre nagyobb számban alkalmaz jó fizetési le hetőségekkel: hegesztőket, vasesztergályosokat, marósokat, lakkozókat, géplakatosokat. Felveszünk továbbá munkásokat segédmunkára és betanításra is. Az érdeklődők jelentkezzenek az üzem személyzeti osztályán reggel 8-tól 14 óráig. ÜF-166 • Doprastav, n. p., Stas OS — Bratislava, Pražská 315, azonnal felvesz darukezelőt állami vizsgával K 061 autódarura, jó kereseti lehetőséggel. 0F-224 • SKODA—440 eladó 27 000 koronáért. Dun. Streda, Nám. 1. mája 15. 0-249 • Pianínó egészpáncér 100 %-os karban eladó. Jelige: 4800 korona. 0-282 • Szántóföld, valamint katlanház katlannal eladó. Levice, Malinovského 22. 0-264 • CARPATI 3 t. teherautó eladó. Komunálne služby mesta Kolárova. 0-251 • Nagytermésü rlbtzllbokrok — fehér, fekete, piros — tövenként 3 koronáért eladó. 30 db-on felült megrendeléseket kézbesít: Volár, Bratislava, Trenčianska 74. 0-253 • Munkalehetőséget keresek mtnt fordító vagy korrektor. Cím a hirdetőirodában. 0-270 • A Safarlkovo-1 (Tornaijai) Magyar Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Középiskola Igazgatósága pályázatot hirdet középiskolai tanári állás betöltésére 1968. szept. 1-től. Jelentkezhetnek azok, akik közdazdaságl főiskolai végzettséggel és hároméves gyakorlattal rendelkeznek, valamint tökéletesen bírják a szlovák és a magyar nyelvet s tudnák a könyvvitelt tanítani. Az érdeklődők küldjék el kérvényüket az Iskola Igazgatóságára. Címünk: Stredná polnohospodárska technická škola (odbor: ekonomika polnohosp.) Safarikovo. ISMERKEDÉS • 26 éves barna fiatalember szeretne megismerkedni hozzáillő leánnyal házasság céljából. Jelige: Gyöngyvirág. 0-254 • Szomorú katona megismerked' ne leánnyal, aki felvidítaná, Bratislava és Komárom környékéről. Jelige: Mindenkinek válaszolok; 0-267 KÖSZÖNTŐ • Méry Ancslnak, Kvetoslavov Drága kislányunknak és testvérünknek 16-lk születésnapja alkalmából szívből gratulálnak. Szülei és testvérei 0-271 • Rákay Lajosnak, Rozsnyó 67. Születésnapja alkalmából Jó egészséget és hosszú életet kívánnak felesége, gyermekei és unokái 0 266 • Koncz Marlkának, Sajógömör Tizennyolcadik születésnapod alkalmából sok szerencsét és bol dogságot, sikerekben gazdag liosz szú életet kíván Pisti. 0-285