Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-07 / 66. szám, csütörtök

A pisšfanyi Tesla üzem minőségellenőrző laboratóriumának dolgozói gondosan ügyelnek, a gyártás során felhasználásra kerülő vegyi anyagok megfelelő összetételére. (Bakonyi felv.) Milyen árut vásárolunk tulajdonképpen ? Kétségtelenül paradoxként hat, amikor arról értesülünk, hogy azt, ami egy szolid alapokon álló népgazdaságban megszokott, sőt megkövetelt dolog, mi mozgalom rangjára emeljük. Arról van ugyanis sző, hogy az általános gépipari vállalatok trösztje az 1969. évet a „minőség évének" kívánja kihirdetni. A mainál lényegesen jobb minőségre való törekvés azonban nem csupán a gépipari vállalatokat, hanem valamenynyi gyártó üzemet is jellemezni fogja. A jövő évben egyébként — nemzetközi részvétellel — nagy kongresszust is rendezünk, amelyen mintegy ezer európai és tengerentúli szakember hozzászól az ipari gyártmányok minőségének kérdéséhez. Valami tehát nincs rendjén a minőséggel. A fogyasztó persze megkérdezheti: milyen árut vásárolunk tehát? Igaz, nincs ország, ahol gyengébb minőségű áru is ne kerülne ki a gyárakból, ezeket azonban nagyobbrészt csak a zsibvásárokon, vagy a harmadrendű boltokban — leértékelt áron — értékesítik. Nálunk pedig? Nos, bizony nemegyszer azért az áruért, amelyről később kiderül, hogy nem üti meg a minőség mércéjét, a fogyasztónak teljes árat kell fizetnie. Az utólagos reklamáció gyakorlatilag szóba sem jöhet. % Hiányzik a következetes minőségellenőrzés A vállalatok minőségellenőrző dolgozóitól kezdve az Állami Minőségellenőrző Hivatalig számtalan szerv vizsgálja a gyártmányok minőségét. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek a piacon kapható árukkal. A „minőség évét" kezdeményező vállalatok például gyártmá"nyaiknak csupán 21 százalékát terjesztették elő ellenőrzésre. Ezek közül 21 százalék jó nemzetközi színvonalat mutatott ki, 79 százalékuk standard-minőségűnek bizonyult és 8 százalékuk nem érte el a nemzetközi színvonalat. Ez azonban kevés, hiszen már ma is elsősorban — a szó legszélesebb értelmében vett — minőség határozza meg az áru értékesítési lehetőségeit. Világszerte a fogyasztók szövetségei ellenőrzik az áru minőségét. Európában az European Organisatton for Quality Control (EOQCj egyesíti ezeket a szervezeteket. 21 tagállama között Csehszlovákia is szerepel. A fejlett országokban érvényesített egyik leghatásosabb értékelési módszer a tesztelés, amely az áru valamennyi használati tulajdonságait felülvizsgálja, objektív értékelési módszerekkel meghatározza műszaki jellemzőit, korszerűségét, műszaki kivitelezését, formatervezését és — a fogyasztó szemszögéből nézve — azt is, kielégítí-e a követelményeket, milyen mértékban hasonlítható össze a hasonló külföldi gyártmányokkal és végeredményben eldönti: ajánlható-e. A külföldi cégek nem tiltakoznak az ilyen mélyreható minőségvizsgálat eredményeinek a nyilvánosságra hozotala ellen, hiszen a jó árut nem kell félteni. Nálunk, sajnos, eltérő a helyzet: sem a külkereskedelmi vállalatok, sem a kiskereskedelmi szervezetek, még kevésbé a gyártó üzemek nem hajlandók — egyes kivételektől eltekintve — engedélyezni a teszt-vizsgálat eredményeinek közzétételét. Azzal érvelnek: ez megnehezítené értékelési lehetőségeiket. Egyéni szempontjukból talán igazuk lehet, ámde mit szól ehhez a fogyasztó? Nemcsak a hazai, hanem esetleg a külföldi átvevő is, aki csak utólag jön rá arra, hogy — ne féljünk ettől a csúnya szótól — becsapták? Mitől függ a minőség? Kimutatták, hogy a gyártmányok hibáinak csupán 20 százalékát okozhatja a munkás. A többi hibát az irányítási rendszer, a tervezés a szerkesztés és a gyártás szervezetének rovására kell írni. Ez is olyan megállapítás, amely elgondolkoztatja a fogyasztót. Joggal kérdezheti: ki felelős tehát a minőségért? Kétségtelenül nem csupán a kivitelező dolgozó, hanem a mérnökök, a műszakiak, a konstruktőrök, a tervezők stb. egész stábja is. Ezen a téren, sajnos, még számos hiányossággal találkozunk, amelyek nagyrészt abból adódnak, hogy a dolgozók nem rendelkeznek a megkövetelt szakképzettséggel és látókörrel, mi több, szűkkeblű módon csupán egyéni, esetleg üzemi érdekeiket látják. Ez padig kevés ... Népgazdaságunk fejlesztésében az egyik leggyengébb láncszem még ma is a külkereskedelem. A külkereskedelmi vállalatoknak vannak szervezeti hiányosságai — ezek közismertek —, ugyanakkor viszont gyakran kínos helyzetbe jutnak, amikor éppen az áru silány minősége vagy elavultsága miatt nem tudják kifejteni üzlett tevékenységüket és a kérlelhetetlen konkurrencíaharcban visszakozásra kényszerülnek. Az export- és importáruk értékelését végző INSPEKTA vállalat például az elmúlt évben 4 milliárd korona értékű kiviteli árut ellenőrzött és megállapította: 15 százalékuk — a rossz minőség miatt — alkalmatlan exportra. Mit várunk a „minőség évétől"? A minőséggel tehát baj van. Minél korábban kivágjuk a bajt okozó fekélyt, annál jobb. Ahhoz pedig, hogy mozgalommá emeltük a jobb minőség elérésére irányuló törekvést, talán csak ennyit: nem újdonság ez, hiszen Nagy-Britannában is — az 1966 októbere és 1967 szeptembere közti időszakban — hasonló akciót szerveztek. Ott kiderült, hogy a minőség javítására irányuló törekvés gazdaságilag nem sútja a gyártó vállalatokat, viszont felbecsülhetetlen eredményekhez vezethet. Mégis: nem tudunk megszabadulni attól a benyomástól, hogy a jó minőségre való törekvés nem lehet csupán egy éven át tartó mozgalom célkitűzése. A gazdasági szerveknek nap mint nap jobb minőségű áru előállítására kellene törekedniük — természetesen az ár indokolatlan emelése nélkül! Elvégre a vásárló bizalmáról van szó, aki nem könnyen felejt. A fogyasztó bizalma és vásárlókészsége nélkül pedig hiába törekednénk egyre nagyobb mennyiségű és bővebb választékú áru gyártására ... DÓSA JÓZSEF ílllltfHtttHM™^ JÓ SZEL A CSKP Központi Bizottsá** ga múlt évi októberi, decemberi és idei januári ülése élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Változást, fejlődést, előrehaladást vár azon az úton haladva, amelyet az ország népe 1948 februárjában választott. A CSKP KB elnökségén megtárgyalt és jóváhagyott tézisek, a XIV. pártkongresszust előkészítő programpontok nagyon sok jót ígérnek. Dubček elvtárs február 22-i beszéde arról győzte meg hazánk polgárait, hogy az utóbbi másfél évtizedben feltornyosult sok probléma megoldása nagyon határozottan és konkrétan körvonalazódik. Az utóbbi hetek eseményei nagy aktivitást eredményeztek a pártban, a kommunisták soraiban, a tömegszervezetekben, a lakosság szinte valamennyi rétegében. Az őszinte és nyílt beszédek ráébresztették a párt tagjait arra, hogy nem érdemes a megalkuvást választani: nyíltan és felelősségteljesen kell szót emelni minden ellen, ami fékezi a gyors kibontakozást. Soha nem hangzott el annyiszor, mint most az utóbbi hetekben, hogy köztársaságunkban nemzetek és nemzetiségek élnek. Dubček elvtárs február 22-i beszédében is félreérthetetlenül megmondta, hogy nincs ellentétben a CSKP politikájával, ha a nemzetek és nemzetiségek kultúrájuk felvirágoztatására törekednek. Sőt még arról is beszélt, hogy nem kell mindjárt rosszat látni a nemzeti aktivitásban I Nem véietlen, hogy ilyen hangot ütött meg, hiszen mint a népe jövőjén, boldogságán munkálkodó politikus, tudva tudja, hogy az utóbbi években furcsa helyzet alakult kl, azok voltak jók, akik behunyták a szemüket és elhallgatták a tényeket. És azok voltak a roszszak, a „gyanúsak", akik nyíltan és őszintén megmondták: nem elég csupán az elmélet helyességéről beszélni a nemzetiségi politikában, nem elég azt mondani, hogy egyenjogúak vagyunk, és ezzel megtettük a magunkét. Valamennyien tudjuk, az idősebb magyar kommunisták pedig tapasztalatból tudják, hogy nincs rendben minden. Máig is sok az elintéznivaló, hiszen ők egy polgári demokratikus köztársaság nemzetiségi vívmányaihoz mérik a szocializmus nyújtotta lehetőségeket, amikor törvény védte a kisebbség Jogalt minden elhajlással és túlkapással szemben. Sokszor szóvá tették és szóvátettük ezt — sajnos, pusztába kiáltott szó volt a szavunk, pedig soha nem akartunk és ma sem akarunk többet, mint ami á szocializmus humánumából jár nekünk: Törvényerőre emelt kétnyelvűség, helységnévhasználat szóban és írásban, a végretíaltó szervekben való részvétel nemzetiségi kulcs szerint a* nemzeti bizottságok minden szintjén a Szlovák Nemzeti Tanácsig és a Nemzetgyűlésig; magyar tudományos intézmény, önálló könyvkiadó, és még néhány lap, amelyre szükségünk van, megfelelő anyagi ellátásban részesülő nemzeti színház fedéllel a feje fölött és fővárosi, tehát bratislavai centrummal, az eddiginél sokkal reálisabb iskolapolitika, önálló igazgatású magyar iskolákkal. A rosszakarat és rosszmájúság szólal meg abból, aki ezekben a jogos és évek óta hangoztatott kívánságokban a „gyanúsat" keresi. Végre tudomásul kellene már venni, hogy szocializmust építő országokban a nemzetiségnek is joga van a fejlődésre, intézményeinek bővítésére és gyarapítására. N incs sehol megírva, hogy a mi szerepünk az egy helyben topogás, a meglevő magyar intézmények állandósítása. Az sincs sehol megírva, hogy számunkra más perspektíva nem képzelhető el — az ötvenes évektől — csak az, hogy volt önálló magyar könyvkiadónk, aztán nem lett, volt professzionális magyar népművészeti együtttesünk (NÉPES), aztán nem lett, volt színházunk, és aztán azzal sem mi rendelkeztünk, kerületi szinten igazgatják. És sorolhatnám tovább... Az sem érthető, ami nemrégen a magyar sajtófejlesztéssel kapcsolatban történt. A bizottság ellenkező véleménye ellenére is az derült ki, hogy nem kevés, sok a magyar sajtó, inkább a meglevő lapokat kell összevonni, mintsem új lapokat Indítani. Mindez nem egyeztethető össze Dubček elvtárs február 22-i beszédének szellemével, ő ugyanis félreérthetetlenül kijelenti, hogy a nemzeteknek és nemzetiségeknek nemcsak ápolniuk, hanem fejleszteniük is kell nemzeti kultúrájukat. A józan ész dik tálja így, a helyzet reális felmérése és értékelése. Persze, az utóbbi másfél évtizedben olyan káros gyakorlat alakult ki, hogy az őszinte szónak sem ára, sem becsülete nem volt. A tényeket mellőzve magyaráztuk az elméletet, az egyenjogúságot, s ártottunk a testvéri együttélés legelemibb követelményeinek. Akarva akaratlanul bizalmatlanságot és ellentétet szítottunk, elkendőztük, meghamisítottuk a valóságot. Az új politikai vonal nyíltságra, őszinteségre törekszik, a bajok feltárására és orvosláséra. S nem csupán a gazdasági élet fejlesztése miatt. Az villáminterjú mm Új bútortípusok—bő választékban Május 3—14. között Brnóban megrendezik a közszükségleti ipari cikkek első országos mintavásárát, amely Iránt országszerte már most nagy az érdeklődés. Erre a jelentős, számos külföldi vendéget váró seregszemlére serényen készülnek a Királyhelmeci Járási Ipari Vállalatban is. Erről beszélgettünk Havrilla Dénessel, a vállalat Igazgatójával: • Milyen árucikkekkel képviselteti magát az üzem a mintavásáron? — Fejlesztési osztályunk elkészítette egy célszerű — irodákban és lakásokban egyaránt használható — íróasztal prototípusát. Kiállítunk továbbá iskolák és diákotthonok részére munkaasztalokat, fémből gyártott irodai bútorokat és magánlakóházakban alkalmas melegvízfűtéses kazánokat. • Milyen kapacitással rendelkeznek? — Amióta üzemünkben bevezettük a! szakosítást Helmecen és Perbenyíkben örvendetes előrehaldást értünk el. Felmérve lehetőségeinket és nyersanyagforrásainkat — évi 5000—6000 új típusú íróasztalt és munkaasztalt készíthetünk. • Mikor kezdik meg az új típusok sorozatgyártását? Ezt a mintavásáron és az azt követő hónapokban megnyilvánuló érdeklődés dönti el. Ugyanakkor elárulhatom, hogy Kelet-Szlovákiában már most jelentős az érdeklődés az új gyártmányok iránt. (tä) egészséges nemzeti és nemzetiségi élet kialakítása érdekében is. Smrkovsky elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a többi között arról is Irt a Rudé právoban, törődnünk kell azzal, hogy a nemzetiségek, a magyarok, a lengyelek és az ukránok otthonuknak érezzék a hazát. Erről jut eszembe, hogy unos-untalon emlegetjük a szocialista hazafiságot és a proletár internacionalizmust, csakhogy ezek eddig többnyire hangzatos szavak voltak, megfelelő tartalom nélkül. Dubček, Smrkovsky és a többi elvtárs beszédeiből kiolvasható, hogy a szocialista hazafiságnak komoly és mély értelme van. Hogy az erre vonatkozó elméletet csak a tartalom igazolhatja. Mert hazafiság elképzelhetetlen az otthon érzete nélküli Azelőtt soha senkinek nem jutott eszébe úgy feltenni a kérdést — politikai beszédben, de még tankönyvben sem — a magyar, az ukrán, a lengyel gyereknek: miért szereted a hazát? És a felelet sem következett úgy: azért, mert itt születtem és mindenben egyformán részesülök, amit a haza ad és nyújt nekem, szociális helyzetemet és nemzeti kultúrámat Illetően. Nem lehet így kérdezni és így felelni, mert szakadék tátongott a nemzetiségi politika elmélete és gyakorlata kőzött. A CSKP Központi Bizottsága ^ múlt évi októberi, decemberi és idei Januári ülésein elhangzottakból az is következik, hogy adjunk komoly értelmet és tartalmat a szocialista hazafiság eszményi gondolatának! S még valamit erről. Az utóbbi években elég gyakran hallhattuk, Itt élünk, ez az ország ad munkát, kenyeret nekünk, biztosltja megélhetésünket, a szocializmus minden vívmányában részesít bennünket. Ez így igaz, de nem teljesen, hiszen a szocializmus vívmányaihoz szervesen Illeszkednek és hozzá tartoznak a normális nemzeti életet biztosító vívmányok is. S ebben a nemzetiségek már korántsem részesültek olyan önzetlenül, s olyan gazdagon, mint a nemzetek. Pedig a népességi arányból kiindulva kellene fenntartani az egészséges párhuzamot. MÁCS JÓZSEF f r*í*íűic MIÉRT NINCS 41-ES PAPUCS Bratislava legnagyobb Október téri cipőáruházában nem kaptam 17 koronás papucsot. A kiszolgálónőtől megtudtam, hogy egy hét múlva kapnak árut. A hét nap elteltével ismét elmentem, de hiába. Az üzletben azt is megtudtam, hogy 1500 pár ilyen papucsot rendeltek. A következő héten kaptak is 17 koronás papucsot, de csak 44-es számtól felfelé. Hasonlóképpen jártam ingvásárlás közben is. 42-es számú inget sehol sem kaptam, 38-as és 43-as viszont bőven akadt. Miért gyártanak csupa kis, vagy csupa nagy számú cipőt, és inget? (Szalaba) ViiAt'^ds^A.fiqijelenú • Mikor igényelhetünk választói igazolványt? — Előfordul, hogy a választópolgár a névjegyzék közszemlére tétele, illetve a választások napja közti időszakban lakhelyéről elköltözik, vagy más komoly oknál fogva (pl. fontos hivatalos út) nem választhat abban a választókörzetben, amelynek névjegyzékén szerepel. Annak érdekében, hogy állampolgári jogával másutt is élhessen, a nemzeti bizottságtól kérheti, állítson ki számára választói igazolványt, és törölje a választók névjegyzékéből. Az említett igazolás alapján új lak-, vagy tartózkodási helyén kérheti felvételét a választói névjegyzékbe. A választás napján fezt az igazolványt felmutatja a körzeti választási bizottságn-ik, amely nyilvántartásba veszi, és az igazolványt mellékeli a név jegyzékhez. (g- '•)