Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-30 / 89. szám, szombat

A MAGYAR NEMZETISÉG KERDrSÉNEK DEMOKRATIKUS MEGOLDÁSA Rendezzük közös dolgainkat OLVASÓINK VÁLASZAI A CSEMADOK KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATÁRA A CSEMADOK rimaszombati járási bizottsága Tekintettel arra, hogy a vá­lasztási törvényeket és irány­elveket a párt Központi Bizott­ságának decemberi és januári ülése előtt adták ki, javasoljuk a vőlasztősi törvények megvál­toztatását, a képviselőkre vo­natkozó javaslatok felülbírálá­sát. Kérjük, hogy az összes fo­kú nemzeti bizottságok, az SZNT és a Nemzetgyűlés vá­lasztott és végrehajtő szervei­ben és apparátusaiban a nem­zetiségi kulcsarány érvényesül­jön. A vegyes nemzetiségű já­rásokban a vezető funkcioná­riusok részére feltételül kell adni a járásban élő nemzetisé­gek nyelvének ismeretét. Mind­azok, akik hivatali, vagy más társadalmi beosztásuknál fogva a lakossággal érintkezésben áll­nak, ismerjék a járásban élő nemzetiségek nyelvét. javasoljuk, hogy mielőbb tart­sunk népszámlálást, azzal a ki­kötéssel, hogy a legutóbbi fo­gyatékosságok ne ismétlődjenek meg. Mivel a járási és a kerü­leti szervek eddigi munkájában fogyatékosságok fordultak elő — különös tekintettel a járási és a kerületi iskola- és műve­lődésügyi osztályokra —, me­Jyek fékezték a magyar szelle­mi és kulturális élet és az ok­tatásügy egészséges, ésszerű és zavartalan kibontakozását Já­rásunkban, javasoljuk, hogy a Jövőben a járási szervek mind anyagi, mind erkölcsi téren messzemenően támogassák a Járás magyar dolgozóinak Igé­nyelt kulturális téren és segít­senek orvosolni a járás terüle­tén felmerült valamennyi kul­turális és oktatásügyi problé­mákat, beleértve azokat is, me­lyek a felsőbb szervek hatás­körébe tartoznak, s ezzel segít­sék elő a tiszta és félreértések­től mentes légkör kialakulását. A JNB iskola- és művelődés­ügyi osztálya a magyar nemze­tiségi kultúrügyek intézéséhez kérje ki a CSEMADOK JB el­nökségének a véleményét — szakemberek bevonásőval —, valamint mindenkor vegye fi­gyelembe a CSEMADOK JB el­nökségének a kulturális élet fellendítését célzó kezdeménye­zését. Nyissanak magyar osztályt a Járási Művelődési Házban, ja­vasoljuk, hogy a JNB iskola- és művelődésügyi osztályán ráter­mett és minden tekintetben megfelelő felügyelőt alkalmaz­zanak (magyart). Javasoljuk, hogy az iparitanuló- és az üze­mi szakiskolákban magyar nyelvű oktatást is vezessenek be, a járási marxizmus—leni­nizmus esti egyetemen és a ma­gasabb fokú pártiskolákon nyíljon magyar tagozat, az egyes szakiskolákban biztosít­sanak megfelelő magyar tan­könyvet; ahol arra igény mu­tatkozik, nyissanak magyar óvodákat, a nyitrai Mezőgazda­sági Főiskolán és a bratislavai Komenský Egyetemen létesítse­nek magyar tagozatot, kérjük az 1945—48 között történt hely­ségnév-változtatások semmis­nek nyilvánítását, az elnevezé­sek megváltoztatása előtti visz­szaállítását; járásunkban a két­nyelvűség elvét írásban és szó­ban minden téren tartsák be, s erre teremtsenek anyagi ala­pot. Javasoljuk a járás déli ré­szén nagyobb ipari üzemek lét­rehozását. Kérjük, hogy az 1945—48 kö­zött indokolatlanul meghurcolt magyar dolgozók ügyét vizsgál­ják felül és rehabilitálják őket. Ugyancsak vizsgálják felül az 1948 után meghurcolt magyarok ügyelt és őket is rehabilitálják. Javasoljuk, hogy a lenini nem­zetiségi politika helyes értel­mezése érdekében Jelenjen meg Juraj Zvara „A magyar nemze­tiségi politika megoldása Cseh­szlovákiában" című műve szlo­vák és magyar nyelven. A kas­sal kormányprogramból töröl­jék a magyar nemzetiségű dol­gozók jogfosztottságáról szóló részt. Javasoljuk, hogy azokat a funkcionáriusokat és vezető állásban levő egyéneket, akik 1945 óta napjainkig a helyes nemzetiségi politika fejlődésé­nek gátlói voltak, s elvesztet­ték a tömegek bizalmát, kész­tessék lemondásra. Javasoljuk, hogy járásunk magyarlakta vidékein az em­léktáblák szövegét két nyelven fogalmazzák meg és a magyar vonatkozású műemlékeket és kulturális emlékeket állítsák helyre, a közép-szlovákiai kerü­letben adjanak ki magyar nyel­vű újságot. A Komáromi Magyar Középiskola szakszervezeti tagsága A Komáromi Magyar Közép­iskola szakszervezetének min­den tagja teljes egészében he­lyesli és támogatja Csehszlová­kia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának decemberi és januári plénumának határoza­tait. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy ezeket a gyakor­latban érvényre juttassuk, s egy emberként sorakozzunk fel pártunk mögé ebben a megúj­hodási folyamatban, a Szovjet­unióval és a szocialista orszá­gokkal való testvéri együttmű­ködés szellemében. Továbbra magunkévá tesszük és támogatjuk a CSEMADOK Központi Bizottságának és a Szlovákiai írószövetség magyar szekciójának a nemzetiségi kér­dés megoldására tett javasla­tait és bízunk abban, hogy a pártunk által vezetett demok­ratikus törekvések keretén be­lül ez a kérdés is az interna­cionalizmus szellemében meg­nyugtató és igazságos megol­dást nyer. Meg vagyunk győ­ződve, hogy ennek a kérdésnek megoldása hazánk nemzetei és nemzetiségei testvéri együttélé­sét szolgálja. A Somorjai Magyar Középiskola és Kilencéves Alapiskola tantestülete A Somorjai Magyar Középis­kola és a Kilencéves Alapiskola tantestülete nyilvános pártgyű­lésen foglalkozott a hazánkban folyó demokratizálódási folya­mattal. Teljes mértékben egyet­értünk a CSKP KB januári plé­numának határozataival, s ne­velőmunkánkban igyekszünk ezeket az útmutatásokat a gya­korlatba is átvinni. Teljes mér­tékben helyeseljük a CSEMA­DOK Központi Bizottságának a magyar nemzetiség problémái­nak rendezéséről szóló terve­zetét, és magunkévá tesszük a Szlovákiai írószövetség magyar szekciója vezetőségének állás­pontját. Ogy érezzük, hogy ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása záloga annak, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúságot a szocialista hazafi­ság, az aktív internacionaliz­mus szellemében, a kommunis­ta erkölcs követelményeinek megfelelően tudjuk nevelni. Ja­vasoljuk, hogy a párt akció­program-tervezetének kidolgo­zásakor az említett dokumen­tumokat vegyék figyelembe. Teljes egyenjogúságot követel AZ UKRÁN DOLGOZÓK KULTURÁLIS SZÖVETSÉGE KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA A Csehszlovákiai Ukrán Dolgo­zók Kulturális Szövetsége Közpon­ti Bizottságának plénuma, mint a csehszlovákiai ukrán dolgozók egyetlen társadalmi szervezete, támogatta a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága decemberi é> Janoári határozatait, amelyek te­ret nyitottak a széles körű de­mokratizáció számára. Hazánkban a szocialista demokrácia egyik Igen fontos kérdése a nemzetiségi kapcsolatok helyes és teljes ren­dezése, a cseh és a szlovák nem­zet, valamint az ukrán, magyar, lengyel és német nemzetiségi ki­sebbségek között. A valódi egyen­jogúságnak láthatóvá kell válnia egyrészt a társadalmi élet minden területén, másrészt az állam új közjogi rendezésében is. Csehszlovákia ukrán—ruszin la­kossága a második világháború alatt a cseh és a szlovák néppel együtt tevékenyen és tömegesen harcolt a demokratikus Csehszlo­vákia felújításáért. A fasizmus ellen folytatott kö­zös harcban acélozódott meg a csehek, a szlovákok és ax ukrá­nok teljes egyenjogúságon nyug­vói erós és megrendithetetlen ba­rátsága. Sajnos, ex ax alapelv ax akkori politikai körülmények miatt nem rögzítődött a Kassai Kor­mányprogramban, és nem válha­tott a háború után államunk el­rendezésének egyik tényezőjévé. Az Ukrán Nemzeti Tanács, amely népünk akaratából a nemzeti fel­szabadítás! harcok közepette ala­kult meg, nem kapott elegendő támogatást a csehszlovák politi­kai és állami szervek részéről, ho­lott szilárdan támogatta a Gott­wald kormányt. A csehszlovákiai nkránoknak ez a helyzete 1948-lg bizonyos mértékben kompromlsx­sxomnak tekinthető, mivel a Nem­zeti Front még nem volt mentes az első köxtársaság nemeztiségi politikai gyakorlatának hagyomá­nyától. Exzel szentben nem érthet­jük meg, hogy a februári esemé­nyek után egészen máig miért nem oldották meg az ukrán nem­zetiségi kérdést, éspedig az egyen­jogúság alapján. Ezt bizonyítja, hogy még a május 9-i alkotmány sem rögzítette a nemzeti kisebb­ségek jogait. De az 1980. évi al­kotmány sem biztosítja — az ál­talános demokratikus jogok mel­lett — a nemzeti kisebbségek sok­oldalú fejlődésének lehetőségeit. Sőt, a személyi kultusz idején az ukrán lakosság társadalmi életé­ben durva torzulások keletkeztek. Felszámolták az SZNT Közoktatás­ügyi Megbízotti Hivatala mellett működő ukrán tanügyi osztályt, az ukrán népművelési és kulturá­lis felügyeletet és elsorvadt a Kárpát Ifjúsági Szövetség. Ennek következtében egyre jobban zsn­gorodott a nemzeti kisebbség fej­lődésének lehetősége, és megte­remtették a teljes asszimiláció le­hetőségét. Népűnk a háború kö­vetkeztében Is úgyszólván a leg­több anyagi kárt szenvedte. Né­hány ezer család hajléktalanná vált, és népünk földi barlangokban tengette létét megfelelő állami tá­mogatás nélkUl, és ennek követ­keztében kénytelenek voltak a cseh határövezetekbe települni. Természetes, hogy ott elvesztették kulturális nemzeti kapcsolataikat és asszimilálódtak. A kedvezőtlen gazdasági és társadalmi körülmé­nyek miatt népünk jelentős része áttelepült a Szovjetunióba. De még azok számára sem nyíltak kedve­ző politikai, gazdasági, szociális, kolturálls, a valódi egyenjogúsá­gon nyugvó körülmények, akik Itt maradtak a sxülőföldön. Ax ukrá­nokkal kapcsolatos hivatalos poli­tika csupán a szociális problémák részleges megoldására redukáló­dott, de a kerület gazdasági elma­radottsága nemcsak hogy nem csökkent, de relatíve még tovább mélyült. A munkaképes lakosság tömegei nem találtak megfelelő munkalehetőséget, és ennek kö­vetkeztében életszínvonaluk kerü­leti viszonylatban a legalacso­nyabb. Ifjúságunk nem látott a szülő­földön kedvexű távlatot és ezért elvándorolt a köztársaság más ke­rületeibe, ahol a nyelvi adottsá­gok következtében asszimilálódott. Súlyos torzulásokat szenvedett az nkrán nemzeti kisebbség kulturá­lis élete, amely a kedvezőtlen tör­ténelmi fejlődés következtében még nem alakíthatta ki saját ar­culatát, nem változhatott korsze­rű etnikai csoporttá, és ennek kö­vetkeztében még nem alakulhatott ki népünkben az egyűvétartozás szubjektív tudata. Amikor a cseh­szlovákiai nkránoknak nemzeti és knlturálls megújhodásukhoz sok­oldalú támogatásra volt szüksége, fejlődésüket meggátolta az ún. nk­rán bnrxsoá nacionalizmus gyanú­ja. Ezért ebben a nehéz politikai atmoszférában éppen az nkrán kulturális nemzetiségi élet szen­vedte el a legnagyobb torzuláso­kat: a vallási kérdések admi­nisztratív megoldása, az ún. bur­zsoá nacionalisták igazságtalan elítélése és az ukrán iskolaügy majdnem teljes felszámolása. Az ukrán lakosság asszimiláció­ját szorgalmazó politikai gyakor­lat egy teljesen deformált hivata­los ideológia és politika követ­kezménye. Ezt bizonyítja a CSKP Központi Bizottságának 1961. évi junnári „A kelet-szlovákiai kerü­let további politikai és gazdasági Egyforma feltételeket A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG LEVELE A CSKP ÉS AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTT­SÁGÁHOZ ÉS A KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁGHOZ A dunaszerdahelyi járási pártvezetőség kiszélesített plénumülése — amelyen részt vettek a járás összes pártszervezeteinek elnökei, a helyi, a városi és az üzemi bizottságok elnökei, valamint a járási pártvezetőség aktivistái — 1968. március 27-én megtárgyalta a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága decemberi és januári plenáris üléseinek hatására kialakult helyzetet. Egyetértünk a kibontakozó megújhodási folyamattal, amely köz­életünk demokratizálódásához vezet és új, tágabb teret nyit az alkotó kezdeményezésnek. Teljes mértékben támogatjuk a Dub­ček elvtárs köré tömörült progresszív erőket, azonosítjuk ma­gunkat forradalmi célkitűzéseikkel é* azzal, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának szüksége van politikai programra, amelyet a CSKP Központi Bizottságának ülése fog jóváhagyni. Mi is szük­ségét érezzük a párt politikai programjának, amely majd alapfel­tételt jelent a munkások, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség egységének létrehozására nemzetiségre való tekintet nélkül. Teljes mértékben azonosítjuk magunkat a Csehszlovákiá­ban élő két egyenrangú nemzet viszonyának államjogi rendezésére tett javaslattal. Azon a véleményen vagyunk, hogy a két nemzet viszonyának föderatív alapon való rendezése a jövő fejlődés szem­pontjából a legreálisabb. A magyar kisebbség helyzetét és az ebből szerzett tapasztala­tokat tekintve azon a véleményen vagyunk, hogy a programnak igazságosan és reálisan kell visszatükröznie a kisebbségek valódi helyzetét. Igaz az, hogy az erőszakos asszimiláció, amely a múlt­ban különböző formákban nyilvánult meg, nem lehet a nemzetek és a nemzetiségek öntudatos közeledésének kiindulópontja. Az igazság az, hogy az elmúlt 20 év alatt világosan bebizonyosodott a magyar kisebbség létjogosultsága a politikai és a társadalmi élet minden területén. Ezért alkotmányilag és államjogilag is rendezni kell helyzetünket, hogy a magyar lakosság teljes mér­tékben kinyilváníthassa hazafiasságát közös hazánkhoz. A duna­szerdahelyi járási szervek következetes internacionalista nemze­tiségi politikát folytatnak. Ezek a szervek lehetőségeikhez képest mindent elkövetnek azért, hogy biztosítsák a kétnyelvűséget, hogy minden ember olyan nyelven nyilvánítsa ki nézetét, amely a leg­közelebb őll hozzá. Ebben a folyamatban nem alkalmaztunk sem­minemű erőszakot. Ezért a járási pártvezetőség, a járási nemzeti bizottság egyaránt élvezi a szlovők és a magyar lakosság bizalmat és elismerését. Ugyanakkor azonban anyagi és szociális téren egész sor problémával találkozunk, amelyek fékezik a teljes egyenjogúság elérését. Nagyon érzékenyen érint bennünket — mind a magyar, mind a szlovák lakosságot — a munkalehetőségek biztosításának durva elhanyagolása. Ezért követeljük, hogy az ipari foglalkoztatottság Szlovúkia-szerte arányos legyen. A kultú­ra, az egészségügy és más területeken is komoly hiányosságokkal találkozunk. Az iskolaügy szakaszán a magyar gyermekek számá­ra kedvezőtlenek a feltételek. Ezért járásunk kommunistái egyet­értenek a CSEMADOK Központi Bizottságának álláspontjával. Meggyőződésünk szerint a felsőbb és a központi szervek nem teremtettek kellő feltételeket a nemzetiségi kisebbségek teljes egyenjogúságára. Az a véleményünk, hogy a CSKP politikai prog­ramjának a rehabilitációval foglalkozó részéből világosan ki kel­lene tűnnie, hogy a rehabilitáció érinteni fogja a Csehszlovákiában élő valamennyi — nemcsak bírósági, hanem politikai és polgári sérelmeket szenvedett — polgárt, nemzetiségre való tekintet nél­kül. Ezért kérjük a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságát, hogy a CSKP politikai programjának megtárgyalásakor vegyék figyelem­be megjegyzéseinket és javaslatainkat. Egyúttal komoly elégedetlenségünket fejezzük ki amiatt, hogy a tömeges hírközlőeszközök néhány dolgozója felelőtlenül ma­gyarázza a demokráciát. Járási pártkonferenciákról is elfogultan tájékoztatták a nyilvánosságot. A járási pártvezetőség munkájával tekintélyt szerzett a lakosság körében. A járási pártvezetőség és a kommunisták aktívája szükségesnek tartja hangsúlyozni, nem azonosíthatjuk magunkat azzal, hogy egyesek a hírközlőeszközöket egyéni nézeteik terjesztésére használják lel, amelyek sok esetben a párt ellen irányulnak, elítélik a pártot, a közbiztonsági szer­veket, az egész hadsereget, a szocializálást, és nemegyszer a párt múlt évi politikáját. Nem kell szégyenkeznünk mun­kánkért, éppen ezért nem tűr­jük, hogy bárki is jogot formál­jon arra, hogý a szemétdomb­ra vesse még a jó cselekedete­ket is. Szükségesnek tartjuk, hogy a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának funkcionáriusai aktívabban lépjenek fel az ilyen nézetek ellen, amelyeknek sem­mi közük a demokráciához. Ojból hangsúlyozzuk, hogy teljes mértékben a demokrácia, a szólás- és a sajtószabadság, tehát a CSKP Központi Bizott­ságának januári határozatai mellett vagyunk. Fontosnak tartjuk, hogy min­den társadalmi megmozdulás, így a megújhodási folyamat élén is Csehszlovákia Kommu­nista Pártja álljon, mint a progresszív fejlődés, a szocia­lista hazafiság és az interna­cionalista eszme biztosítéka. fejlődésének néhány kérdése", el­mű határozata és azok a módsze­rek, amelyekkel ezt megvalósítot­ták. Ma már köztudomású tény, hogy ezt az okmányt Emil Chle­bec és M. Rázus, az SZLKP kelet­szlovákiai kerületi bizottságainak titkárai állították össze, a homon­nai járás politikai tényezői ellen felhozott mesterséges vádak alap­ján és kizárólag az nkrán iskolák felszámolását célozta. Amikor elismerjük, hogy hazánk életében a múltban súlyos defor­mációkra került sor, akkor azt is el kell ismernünk, hogy ez még nagyobb' mértékben és veszélye­sebben torzította a nemzeti ki­sebbségek életét. Ezért a nemzeti kisebbségek kérdéseinek megoldá­sánál nem a jelenlegi számadato­kat kell figyelembe venni, hanem egészen 1945-lg visszamenőleg kell eltávolítani a hibákat. Megállapítjuk, hogy a csehszlo­vákiai nemzetiségi kisebbségek képviseletéhez nem elegendő csu­pán a társadalmi kulturális szer­vezetek (KSUP, CSEMADOK), mert ez nem biztosíthatja kielégítő mó­don hazánkban a nemzeti kisebb­ségek egyenjogúságát. Vélemé­nyünk szerint erre a legalkalma­sabb forma a nemzetiségi önigaz­gatás. Ezért fel kell újítani ax Ukrán Nemzeti Tanács tevékeny­ségét. Az egyenjogúság alapelvei­nek realizációja céljából szüksé­gesnek tartjuk, hogy az nkrán és magyar kisebbség tagjaiból álló albizottság dolgozza kl a párt ak­cióprogramjának illetékes szaka­szát. Biztosítjuk a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságait, hogy Cseh­szlovákia nkrán nemxetiségü dol­gozói minden erejükkel támogat­ják a progresszív törekvéseket, társadalmi életünk demokratizá­ciós folyamatában. A Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága Dunaszerdahely, 1988. márc. 27. A DUNASZERDAHELYI JÄRÄS KOMMUNISTÁINAK AKTlVÄJA • BUDAPESTEN tartják 1989. őszén az UNESCO 13. Nemzetkö­zi Művészettörténész Kongresszu­sát. Több mint 800 szakembert várnak a találkozóra a világ min­den tájáról. • A BRECHT-SZÍNHÁZ a Berli­ner Ensemble társulata május 9­én a kölni Schausplelhausban vendégszerepel. Az együttes Az anya elmü Gorkij-regény Brecht által színpadra alkalmazott vál­tozatát mutatja be.

Next

/
Thumbnails
Contents