Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-28 / 87. szám, csütörtök

Az én tanítóm Balogúffalun al, oda kellett utána mennem, hogy újra láthassam, hogy újra megszoríthassam a kezét. Borús a nap, szeles és hűvös az idő, amikor nyitom be a kaput az udvarába, mintha az Időjárás ts figyelmeztetne, most borús és szomorkás lesz az emlék. Hiszen magam ts felnőtt ember lettem, három év híján negyvennel a vállamon, hát akkor Laci bácsi, az én tanítóm? Reggel van még, hátulról, a kertből jön elő: arcvonása a régi, a mosolygása is a régi, a Járása, a tartása sem lett más, csak a haját hintette be az idő dér pora, csak az arca és a homloka lett barázdáltabb. Megismer és örömmel kísér be a fűtetlen szobába, hiszen váratlanul érkezett a vendég, s beszól a feleségének, föfjön ki ő ts, készítsen kávét és bort az asztalra. Nehezen Indul a beszélgetés. Mert mi újat ts mondhatna egymásnak tanító és tanítvány ebben a pillanatban. A kedves, előzékeny feleség képeket mutogat, a fia esküvőjéről készült fényképeket. Az édesanya büszkeségével magyarázza, hogy a fia Idén júniusban végez Prágában az atomfizikai szakon, mint nős és mint fiatal apa most készíti a dtplomamunkáOgy mondja, úgy úfságolfa mindezt, mintha végképp semmi köze sem lenne a látogatásomhoz pedig mennyi köze vanl Hiszen szó sem esett még semmiről, és már tudom, hogy az én tanítóm, Farkas Laci bácsi már nemcsak három derék fiúgyermek apja, de nagyapa ls. Ez pedig különösen megható a tanítvány számára, mert megint azt futtatja eszébe, amit a keze alatt kötelezően és fennhangon megtanultunk, hogy Cserebogár, sárga cserebogár ... Hfa, bizony, eljár az idő. S ha a tanítvány felett is eljár, a tanítófa felett meg még fobban. Mert, hogyls mondtam csak. Illetve, hogyan ts mondja Laci bácsi. Huszonkettőben végzett Debrecenben, és huszonöttől tanít (csehországi katonáskodás), mint a nemzet napszámosa végzi a dolgát, pallérozza, okosítja a gyerekek fejét ott, ahová helyezik. Első állomása Baktl. Három esztendőt tölt itt és hat osztály huszonkét gyereke szívébe vési be a nevét. Nem feltűnően, szerényen' Legyünk őszinték: minden ember életében az a legdrágább emlék, ami az értelmét nyitogatja, vagyis az ábécé, a betű! Minden ember életében az az olvasókönyv a legdrágább, amit az első osztályban tesz kl a padjára. S minden ember szívében, élményanyagában ott él kitörölhetetlenül az a tanító, aki őt az élet göröngyös és sok buktatóval járó útjára elindította. S az én tanítóm Farkas Laci bácsi. Huszonnyolc őszén került Bátkára a régi, egytantermes Iskolába. Fiatal, lelkes emberként. Hatvan-hetven gyerek a keze alatt a nyolc osztályban, jók és rosszak vegyesen. Gazdagok és szegények vegyesen. De a tanító nem tesz, nem tehet különbséget, egyre lehet csupán tekintettel, a képességre és a szorgalomra, s ő Ilyen volt. Iszogatjuk a kávét, nézegetjük a fényképeket és közben beszélgetünk, ö annak a negyvenhárom esztendőnek az emlékeit idézi, amelyet az iskola padjaiban, a gyerekek között eltöltött, én meg arra gondolok, amtre emlékezem, hogy soha sem tudtunk örülni a késésének, az egyéb elfoglaltságának, mindig pontosan megjelent az osztályban, mintha ezzel is példázni akarta volna, hogy mindenekfölött való a lelkiismeretesség. Szigorú volt és mindig számon kérte a feladott leckét. Kérdezem: hány gyermeket foga«• - * * dott szeretettel az első osztályba, és mennyit eresztett el ugyanilyen szeretettel az utolsó osztályból? A vállát vonogatta és mosolyog. Nem tudja. Nem is gondolkozott még róla. Nemzedékek járultak a színe elé, szinte alig van a faluban és a környéken olyan, kivéve a legidősebbeket, akit ne tanított volna. Így aztán nem ts nagyon tud olyannal találkozni az úton, aki ne így köszöntené: fó napot, tanító úr! Mert ha öt nem ls, de a fiát biztosan tanította. Szerettem őt. A szigorúságát, a lelkiismeretességét, a hivatásszeretetét szerettem. Akkoriban inkább éreztem mindezt. Es féltem is tőle, hiszen melyik gyerek nem félt a tanítójától? Ha észrevettük valahol messziről, behúzódtunk előle valamelyik udvarba és megvártuk, amíg elhalad a kapu előtt. Mert úgy gondoltuk, hátha az úton ts számon kéri tőlünk a leckét. Persze, most már tudom, hogy a szép verseket ő szeretette meg velem, szavaltatott engem is minden évzáró ünnepségen, sőt szép olvasmányos könyvekkel ts megjutalmazta a jeles tanulókat. Ma is őrzök egy ilyen könyvet az ő kézjegyével. A felnőttek is szerették, tisztelték a kedvességét, az előzékenységét, meg az önzetlen tenniakarását a faluközösség érdekében. Gondjaiba vette a falu könyvtárát, négyszólamú kórust vezetett, s ma is mosolyogva emlegeti, hogy mindig pontosak, kötelességtudóak voltak a kórus tagjai, egy esetet kivéve, amikor Bornemissza nagyságos úr meghalt. Végtisztességet kellett volna tennie a kórusnak is, de a tagok nem főttek össze a próbára, mert a földesurakat még a parasztok sem szívelték. Farkas Ábrahám mentette meg a helyzetet, gyorsan tíz liter bort rendelt a kórusnak, s a bor segített, összehozta az embereket. Anynyira összehozta, hogy reggel háromig próbáltak, s talán próbáltak volna kivilágos kivirradtig is, ha az a másik földesúr még tíz liter bort hozatott volna... Az ő idefében népszerűek voltak a népszínművek és a kórusbálok is: egyszóval valóban összefogta a falut! Iszogatfuk a bort, a kávét. Emlékezünk, beszélgetünk. Még mindig tanít, s talán az lesz élete legszomorúbb pillanata, amikor végleg elbúcsúzik a gyerekektől, akik erényeikkel és hibáikkal egyetemben az élete értelmét leientették. Negyvenhárom esztendő az iskola padjai között ... a gyerekekért! Negyvenhárom esztendő a néppel... a népértI Kedves Laci bácsi, nagyon sokan vannak, akik velem együtt tisztelettel és szeretettel néznek fel rád! S engedd meg, hogy Jelenlegi tanítványaiddal együtt, mi régi tanítványaid is veled legyünk gondolatban március 28-án, a tanítók napján... MÄCS JÖZSEF Tanítók napjára Ibolya, ibolya, kék ibolya csokra, minden kis virága kinyílott hajnalra. Kinyílott hajnalra, tanítók napjára. Harmatos virággal megyek iskolába. Kispajtásaim is mind virágot hoznak, szemükben tavaszi csillagok ragyognak Felköszöntjük sorban kedves tanítónkot, aki tudományra, emberségre olctot Akinek aranyból van a szive, telke, s nem fogy el, nem fogy el sosem a türelme. Megköszönjük neki hű fáradozását, jövőre nevelő példamutatását. Megköszönjük neloi, hogy a kezünk fogja s vezet, egyre vezet napfényes utakra. Megköszönjük neld kedves biztatását, s átnyújtjuk szívünknek tavaszi virágát Dénes György. A pedagógusok köszöntése N

EM TARTOZIK a piros betűs ünnepnapok közé, mégis minden évben megünnepeljük. A tantermekben száz és százezer gyermek, az iskola falain kívül pedig az egész társadalom megemlékezik a pedagógusokról és hálás szívvel köszönti a jövendő nemzedék nevelőit, azokat, akik éretlen emberekből érett embereket formálnak. Március 28-án, amtkor a tanítókat köszöntjük, önkéntelenül safát tanítónkra gondolunk, aki csupa megértéssel és szeretettel, aggódva figyelte lépteinket, irányította és egyengette tanítványai életútját, figyelemmel kísérte növendékei pályafutását. Ezt az áldozatkész és felelősségteljes tanítói munkát ünnepeljük országszerte, mert mindnyájan tudatában vagyunk: a tanító a kultúra, a tudás és a világosság fáklyavivője. A tanítók napja előtt napilapjainkban, folyóiratainkban sok szó esett a pedagógusok munkájáról, társadalmi megbecsüléséről. Pedagógusaink ezekben a napokban állami kitüntetésekben részesülnek, elismerő oklevelek bizonyítják munkájuk társadalmi értékét és fontosságát. A napjainkat átható új szellem, a megújhodási folyamat sürgető igényekkel lép fel az iskolával és a tanítóval szemben is. Köztudott, hogy a hivatott nevelő mindig a Jövőt formálta, alkotó tevékenységével egész népét szolgálja. A szocialista pedagógus társadalmi küldetése, megbízatása az ifjú nemzedék sorsának, lövőiének formálása. Az őszinteség és igazság legyében zatló élet megszabta követelmények kommunista szellemben való nevelést, a párt és a köztársaság iránti hűség és odaadás elmélyítését, a proletár internacionalizmusból fakadó szocialista hazafiság és egészséges nemzeti öntudat fejlesztését követeli a pedagógusoktól, a tudás terjesztőitől. Ez tudományos alapokra épült ismereteket, a készségek alkotó felhasználását, önálló gondolkodást és gyakorlatiasságot kíván a tanulóktól. A szocialista eszméket mindennapi, rendszeres, példás munkával kell a gyermekek lelkébe oltaniuk. Ez a többetnyúftás a tanítóktól, a fövő építőitől még alaposabb tudást, önfeláldozó munkát, szélesebb látókört és mélyebb hivatástudatot követel. Csak a pedagógus nagyobb felkészültsége és embersége teheti valóban korszerűvé, a társadalom támasztotta igényeknek megfelelővé az iskolát, s szerettetheti meg a gyermekkel a tanulást. A

Z IFjOSÄG a jövő forrása, a társadalmi fejlődés előmozdítója. Csak a demokratikus elvek szellemében nevelt bátor kiállású, fizikailag, szellemileg és erkölcsileg fellett, egészséges iffú nemzedék vehet aktívan részt a szocialista társadalom, s a fövő sikerei építésében. Az ifjúság joga, sőt kötelessége, hogy forradalmibb, radikálisabb legyen, mint apát voltak. Az Idősebbek feladata viszont, hogy a nagy változások, a megújhodás során őrködjenek, hogy ne történjék olyasmi, mely katasztrófát jelenthetne. „Ti is ott lesztek, szót kaptok, s az ifjúsági szervezeteket önállóan fogjátok irányítani. Cselekedeteltek felelősségtelfességét azonban éreznetek kell — hangsúlyozta f. Smrkovskij miniszter a fiatalok minap megtartott nagygyűlésén. — Megfontoltan és józanul kell cselekednetek, mert az állam Igazgatása néhány év múlva a kezetekbe kerül, s szeretnénk, ha fejlett szocialista társadalmat vennétek át, ahol a nép uralkodik, s igazi ura az országnak és sorsának." Tudjuk, hogy mindnyájan felelősek vagyunk az úf nemzedék neveléséért. Annak is tudatában vagyunk, hogy az iskola az emberiesség, a tudás, a fövő műhelye. Ezért természetes a tanítókkal szemben támasztott igény, hogy ténykedésük minden területén szem előtt tartsák: harcolniuk kell a maradiság, az előítéletek, az erkölcsi kétlakiság, a képmutatás ellen. A nagy gazdasági feladatok teljesítéséhez a tudományos, műszaki, és kulturális színvonal emeléséhez feltétlenül képzett, kulturált dolgozók tömege szükséges. Ez is megcáfolhatatlanul a pedagógusok munkájának fokozott fontosságára utal. Napjainkban egyre inkább szükséges, hogy tanítóságunk érezze és tudatosítsa az oktató-nevelő munka társadalmi súlyának nagyságát, hiszen a magyar pedagógusnak védelmeznie kell a csehszlovákiai magyar dolgozók nemzetiségi érdekeit ts, munkálkodnia kell népeink és nemzeteink egységének megszilárdításán, népgazdaságunk feladatai teljesítésének elősegítésén. Mindez kemény és kitartó munkát, szívósságot, meggondoltságot és türelmet kíván. A csehszlovákiai magyar ifjúságnak szocialista köztársaságunk fiataljaival egyenrangú műveltséget kell adnunk. Éppen ezért hazánk magyar tanítóinak feladata, hogy a fiatal nemzedéket tudásuk legjavával, népeink és nemzeteink haladó kulturális örökségével vértezzék fel. Ez pedig elsősorban a pedagógusoktól kíván több tudást, nagyobb szakmai hozzáértést, felkészültséget, felelősségtudatot, sőt ha kell, többletmunkát. A TANÍTŐK NAPJA alkalmából köszöntjük a fövő útjának »» építőit, a nép nevelőit. Minden, a munkáját lelkiismeretesen és önfeláldozóan végző tanítónak kívánjuk, hogy az élet futalmazza meg a munkából fakadó örömmel, tanítványaik és az egész társadalom múlhatatlan hálájával. TÖLGYESSY MÁRIA Nincs hely a magyar iskolában? Egy tpoiynyékl olvasónk levéllel fordult szerkesztőségünkhöz, melyben az lpolynyékl szülők nevében többek közt az alábblakat írja; Február elején beiratást Jelentettek az Iskola első osztályába. El ii mentünk a helybeli kilencéves iskola igazgatójához beíratni gyermekünket. Sajnos, nagyon szomorú, hogy Vlcian János igazgató azzal fogadott, hogy a magyar tagozatra csak 30 gyereket lehet felvenni, a többi tanalöt már csak szlovák iskolába irathatják a szülők. Ezzel kapcsolatban kérdeztem a többi tanítót is, de nem mertek nyilatkozni, mert féltik az állásukat. A többi szülőtől is érdeklődtem és még szomorúbb megállapítást vettünk észre. Már ax előző években is volt hasonló eset, de akkor az volt a. kifogás, hogy nincsenek magyar tankönyvek a gyermekek számára, vagy hogy a magyar iskolának nincs jövője. Panaszunkról tudnak a HNB-n és a losonci JNB iskolaügyi szakosztályán is. A válasz: az iskola igaxgatóját nem lehet bírálni, helyesen cselekedett. Megjegyzés: a szerkesztőség ez lpolynyékl szülőkhöz hasonlóan kíváncsian várja, hogy a losonci JNB Iskolaügyi szakosztálya mivel magyarázza az említett Iskola igazgatójának ezt az eljárását. Miért nincs kultúrházunk? A ml falunk is épül, szépül, nagyon sok az Aj ház, neonfény világit este, az ntakat is rendbe tették, de egyről úgy látszik, megfeledkeztek. Nincs kultúrházunk! Hová járjanak a fiatalok, ha nincs szórakozási lehetőségük? A régi kultúrház épületét eladták, a könyvtár könyvel, a lemezJátszó, a társasjátékok zár alá kerültek. Nyáron még csak elmegy az idő, de télen annál rosszabb. A HNB ígért egy helyiséget, de nem kaptuk meg. Pedig a fiatalokat érdekli a kultúra, szeretnének szórakozni. BAGONYA MARXA, Tompa.