Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-27 / 86. szám, szerda

Egy agronómus véleménye „A kongresszus törekvéseink helyességét igazolta..." A kehnyeci szövetkezet agronómusát ezekben a napokban hiába keresik az irodában, a határt Járja. A faluból bennünket is oda Irányítanak. A Tagidűlőben három műtrágyaszóró traktor társaságában találtunk Pataky Gyulára. — Fejtrágyázzuk az őszieket, az évelő takarmányokat — mondja kérdezés nélkül. Alább hagyott a szeles idő, kora reggeltől, mig fel nem enged a fagy, elbírja a gépeket a talaj. Dolgozhatunk. Szerettük volna repülőgéppel elvégezni a trágyázást, de nem sikerült. Amerre a szem ellát, szépen zöldell a határ. Megkérdezzük az agronómust: hogyan teleltek át az ősziek? — Az idén már két ízben bejártam a több mint ötszáz hektárt kitevő határt, biztatóak az őszi kalászosok. Ha nem jön közbe erősebb fagyás, jó termésre számíthatunk. Az agronómus tisztségben immár több mint tizenhárom esztendeje dolgozó Pataky Gyula úgy ismeri a kehnyeci határt, mint a tenyerét. Meg tudja választani: hol, mi terem a legjobban. Azt is, melyik parcellának, illetve dűlőnek milyen tápanyagra, művelésre van szüksége. Ennek köszönhető, hogy tavaly például búzából 44 mázsás átlaghektárhozamot értek el. Igaz, a vetőmag hetven százaléka nagyhozamú szovjet búzafajta volt. — Ha az egész területet ezzel vetettük volna be, biztosan elérjük a 48 mázsás átlagos hozamot, pedig a vetésterület három százalékát tönkretették az egerek — folytatja Pataky Gyula. Fájlalja, hogy az idén nem termelhetnek kendert, mert ez a növény tíz hektáron hektáronként tisztán 13 600 koronát Jövedelmezett. — Egyébként Jól zárta a kehnyeci szövetkezet a tavalyi évet, munkaegységenként huszonöt koronát fizetett. A tavasz érkezését sejtető meleg napsugarak hatására felengedett a Tagi-dűlő talaja. Az agronómus „állj"-t vezényel a traktorosoknak. Ma már nem folytathatjuk fiúk. Holnap még korábban kezdjük, és mindaddig fejtrágyázunk, amíg elbírja a talaj a gépeket. Dél felé már a szövetkezet irodájában ülünk, s a közelmúltban lezajlott VII. szövetkezeti kongresszusra terelődik a szó, amelyen Pataky Gyula, a kelet-szlovákiai kerület küldötteként szintén részt vett. — Én magam elsősorban a növénytermesztés szempontjából kísértem figyelemmel a kongresszus tanácskozását, amely leszögezte a terméshozamok tudományos alapokon végzett növelésének, a takarmányalap saját forrásokból eredő biztosításának szükségességét. A kongresszus igazolta törekvéseink helyességét. Mi magunk is ezt az elvet valljuk, sőt a gyakorlatban is igyekszünk érvényesíteni. Már tavaly hektáronként 154 kg tiszta tápanyagot juttattunk a talajba, az idén még többet akarnánk. Kétszázhetvenezer koronát fordítunk műtrágya vásárlására, hektáronként 205 kg-ot adagolunk a termőföldbe. — A szántóterület 46 százalékán kalászosokat, 31 százalékán takarmányféléket, ebből 22 százalékon évelő takarmányokat termesztünk. Arra törekszünk, hogy saját forrásainkból elegendő takarmányt biztosítsunk az állatállomány részére. 0 Hogyan alakul gz állattenyésztés helyzete a szakosítás keretén belül? — Városkörzeti mezőgazdasági üzem vagyunk, ezért elsődleges feladatunk a tejtermelés fejlesztése. Ezenkívül hízósertések és juhok nevelésével szándékozunk foglalkozni. Ebből adódóan nem feledkezhetünk meg a rétek és legelők OVODASOK feljavításáról sem. Az első lépéseket már megtettük az elmúlt év őszén. A negyven hektáros réten bevezettük a tehenek szakaszos legeltetését. Erre vonatkozóan gazdag tapasztalatokat szereztem az NDK-ban. Nálunk is megteremthetjük annak a lehetőségét, hogy a fejőstehenek részére a hat, villanypásztorral ellátott szakaszos legelőn naponta 50—60 kg zöld, nedvdús takarmányt biztosítsunk. Erre annál is inkább szükség van, mert az idei évzáró taggyűlésen elhatároztuk, hogy a jövő évben, de legkésőbb 1970-ben egymillió liter tejet fogunk termelni. © Ez azt jelenti, hogy tehenenként háromezer literes évi fejési átlagot érnek el? — Igen, már tavaly kifejtünk egy-egy tehéntől 2260 liter tejet, erre az évre 2350 literes átlagot tervezünk, de ennél többet, 2500 litert is elérhetünk, ha megkapjuk a beígért száz előhasú dán üszőt. Megvásárlásukra az egymillió háromszázezer koronát már félretettük. A kehnyeci szövetkezet agronómusa és többi vezetője nagy híve a technikának, a tudományos fejlődés vívmányainak. Közülük többen, — Pataky Gyula is — az állatorvosi főiskola három évig tartó mezőgazdasági alapozó szakoktatásán is részt vesznek. Szívesen tanulmányozzák a mezőgazdasági szaklapokat, és mindazt, ami közös gazdaságuk számára hasznos, Igyekeznek a gyakorlatban megvalósítani. KULIK GELLÉRT (Bakonyi felvétele) Legyen magyar ifjúsági szervezet? Mint arról már lapunk hasábjain hírt adtunk a múlt hét végén rendkívüli ülést tartott a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága. A rendkívüli ülések általában rendkívüli eseményekhez kapcsolódnak. Ami még néhány hónappal ezelőtt, törtéhetesen a CSISZ V. kongresz^szusa után baráti beszélgetés |f közben esetleg elhangozhatott, y azt ma már nyíltan kimond: hatjuk. A Központi Bizottság is kijelentette, hogy az Ifjúsági Szövetség válságba került. A szervezet nem védte az Ifjúság érdekeit. Az „egy akol, egy pásztor" elve szinte áthidalhatatlan ellentéteket váltott ki. Pedig sok híve volt az egységes szervezetnek. Ezek azonban nem vették tekintetbe, hogy az ifjúság együvé tartozásának meghatározói célkitűzéseiben rejlenek. Amint azt a jelenlegi helyzet ls bizonyítja, a fiatalokat nem szabad és nem ls lehet érdekeiket figyelmen kívül hagyva Irányítani. Ellentéteket szült továbbá az is, hogy űr tátong a CSISZ meglevő irányelvéi és a szervezetek konkrét munkája között. Ugyancsak gátolta a tevékenységet, hogy az egység hirdetői nem vették tekintetbe: a fiatalok amellett, hogy a korazonosság összeköti őket, szociális, nemzetiségi és érdeklődési területük szerint más-más csoportokba tartoznak. Éppen ezért szükségessé válik, hogy az eddigi szervezeti forma megváltozzék és létrejöjjön Szlovákia Ifjúsági Szövetsége, amely a különböző rétegszervezetek parlamentjét képezné. Ezeket a rétegszervezeteket összekapcsolná az ideológia, a párt programja, valamint a szlovákiai ifjúság Összérdeke. összérdek alatt értem: az ifjúság társadalmi szerepét, az államhatalomban való aktív részvételét, a nemzeti és nemzetiségi érdekek tekintetbe vételét, a szólás- és gyülekezési szabadság gyakorlását, valamint az ifjúság kulturális, társadalmi és szociális igényelnek kielégítését. A fentiekből kiindulva meg kell állapítanunk, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség eddigi szervezeti felépítése nem biztosított elég teret a csehszlovákiai magyar fiataloknak ahhoz, hogy a szervezetet teljes egészében magukénak vallják. Az egységes szervezet ugyanis egységes érdekeket képviselt. Nem vette tekintetbe az ifjúság nemzeti és nemzetiségi érdekeit. Ezzel magyarázható, hogy a magyar fiatalok arányszáma alacsony volt az Ifjúsági Szövetségben. Szlovákia Ifjúsági Szövetségének szervezeti felépítésére javaslatot tettek és azt a Központi Bizottság elé terjesztették. E javaslat lényege, hogy külön önálló szervezete legyen a dolgozó fiataloknak, a főiskolásoknak, a középiskolásoknak, a nemzetiségekhez tartozó, valamint a katonaságnál szolgáló fiataloknak. Az egyes szervezetek önállóan döntenének minden kérdésben, Irányítanák és ellenőriznék az alapszervezetek munkáját. Ezeknek legfelsőbb szerve az összszlovákiai konferencia, amely kétévenként ülésezne és megválasztaná a szervezet központi tanácsát, amely a munkát irányítaná. Szlovákia Ifjúsági Szövetségének legfelsőbb szerve a rétegszervezetek képviselőinek kongresszusa lenne, amely egybehangolná az egyes szervezetek munkáját. Minden szervezet egyenrangú tagként venne részt Szlovákia Ifjúsági Szövetségének, mint föderatív szervnek a munkájában. Ogy látjuk, hogy Szlovákia Ifjúsági Szövetségének keretén belül időszerű és szükséges megalakítani a csehszlovákiai magyar fiatalok önálló szervezetét. Ez a szervezet a többi rétegszervezetekkel egyenrangú tagként képviselné a csehszlovákiai magyar fiatalok érdekeit. A nemzetiségen alapuló önállóság egyáltalán nem jelenti a csehszlovákiai ifjúsági mozgalomtól való elszakadást. Az új szervezet programjának kidolgozásában számítunk minden magyar fiatal kezdeményezésére. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága határozatot fogadott el, amely szerint össze kell hívni a magyar fiatalok képviselőinek értekezletét, hogy kidolgozzák állásfoglalásukat a szervezettel kapcsolatban. A lehetőség adva van, most már csak élni kell vele. Várjuk tehát a magyar fiatalok kezdeményezését és javaslatait. CSIKMAK IMRE visszhanQ...gMi7Pavisszhafrq;. KULTURÁLATLAN POLITIKA. ELLENTMONDÁSAI Az elmúlt évtizedben nem normális helyzet alakult ki hazánk kulturális életében. Ez a helyzet ellentétben állt az ország hagyományaival, munkásmozgalma történetével, s végső soron elveinkkel is. A politikai hatalom ugyanis konfliktusba került mindazzal, ami kulturális életünkben értéket, tehetséget, haladást képviselt. Ezzel a gondolattal indítja cikkét Ján Kopecký a RUDE PRÁVO március 24-í számában. A. Novotnýnak és körének számlájára, főleg három Ilyen alapvető ellentmondást ír. Az első, hogy míg külföldön a csehszlovák kultúra az elmúlt évtizedben egyik nemzetközi sikert a másik után aratta, addig idehaza nagyon mostohán kezelték. Nemcsak únos untalan kritika érte, hanem olyan intézkedések sorozatát foganatosították ellene, amelyek gátolták szabad szárnyalását. A cikkíró véleménye szerint — s ebben tökéletes igazat adunk neki az említett időszakban ugyan nem minden érték, de végső soron a kulturális javak zöme csak súlyos, áldozatos harc után tudott érvényesülni. Küzdelem folyt a cenzúrával, az adminisztratív üldözéssel az egyes művészek elleni kampányok, a bizalmatlanság egészségtelen légkörében. A vezető politikusok gyakran kezdetleges irányelveket ajtí

1: 'amelyek teljes hozzá nem értésről tanúskodtak. A másik ellentmondás lényege, hogy a kérdéses időszakban a művészet csak nagyon nehezen teljesíthette a társadalmi helyzetet reálisan feltérképező szerepét, mivel a negatív jelenségek kritikája nem volt kellemes a személyi hatalom képviselői számára. Míg a bölcs politika támogatja a művészi kritikát, hiszen ez a társadalom javát szolgálja, addig Novotný köre foggal-körömmel harcolt ez ellen. A szó és a tett sem fedte egymást, ez volt kulturális politikánk harmadik ellentmondása. Az elmélet ugyan nagyon biztató és szép volt, különösen a párt XIII. kongresszusa után, amikor az írók, művészek, kulturális dolgozók, tudósok örömmel fogadták és joggal helyesnek tartották a kultúra kérdéseivel felvilágosultan foglalkozó pártrezolúciót. Csakhogy a gyakorlatban egészen más helyzet alakult ki. A személyi hatalom rendszere gondoskodott arról, hogy a rezolúció csak írott malaszt maradjon. A cenzúra mind nagyobb szóhoz jutott, adminisztratív intézkedéseket foganatosítottak egyes kulturális lapok és egyes írók ellen. Ezen túlmenően Novotný köre gondoskodott arról, hogy elsősorban a munkásság ne ismerje meg a való helyzetet. Különféle pletykával, az igazság elhallgatásával és eltorzitásával Igyekezett az alkotó értelmiség ellen hangolni a munkásságot. Ebben nagy segítségére volt a tömegek tájékozatlansága. Ján Kopeeký írását azzal a következtetéssel zárja, hogy ez a kulturálatlan politika szakított nemcsak a munkásmozgalom hagyományaival, hanem a marxizmus elveivel is. ÉN HISZEK A MARXIZMUSBAN ^ Lukács György szavai ezek s abban az interjúban olvashatjuk őket, amelyet M. Broiíknak adott s amely a KULTURN1 NOVINY 11. számában jelent meg. A nagy marxista gondolkodó és esztéta elsősorban a marxista ideológia mai helyzetével foglalkozik benne. Leszögezi, hogy a marxizmus egy helyben topogott az utóbbi harminc esztendőben, amikor lényegében Sztálin döntötte el, hogy mi a marxizmus és mt ellenkezik vele. Elsőrendű feladat tehát ennek az Ideológiának a megújhodása. Persze ez folyamat, amelynek hosszát nehéz lemérnünk, mivel ez a reneszánsz nemcsak az objektív lehetőségektől, hanem a szubjektív feltételektől ts függ. Alapvető fontosságú, hogy kommunista pártjaink támogatni fogják-e a marxizmus kibontakozását, vagy gátat vetnek útjába. Természetesen minden országban más és más az ezzel kapcsolatos helyzet. Lukács György velünk kapcsolatban szószerint ezt mondja: „Ogy véljük, hogy a csehszlovákiai elvtársak éppen most figyelemreméltó fordulat részesei és sok minden arról tanúskodik, hogy Csehszlovákiában a marxizmus fejlődésének kedvezőbb feltételei vannak Dubček idejében, mint amilyenek Novotný idejében voltak." Az interjúban szó esik az új gazdaságirányítási rendszerről is. Lukács György hangsúlyozza a gazdasági reform megvalósításának szükségét. Következetes és radikális fordulatot követel az-, hogy a szocialista országok gazdasága nemzetközi méretekben ti megállja a helyét. Ennek a fordulatnak velejárója kell legyen a demokratizálódás gazdasági szinten éppúgy, mint más szakaszokon. Hogy ezen a téren milyen eredményeket érnek el az egyes szocialista országokban, ez ismét az adott ország szubjektív té- * nyezőinek aktivitásától függ. Ugyanez vonatkozik az elavult terve- m zési rendszer átformálására is. Sok függ többek között a marxista értelmiség gondolati érettségétől. Lukács György ezzel kapcsolatban célba vesz két téves elképzelést. Az egyik az a vélemény, hogy a marxizmust a Sztálin idején kiművelt formában kell megőrizni. Ennek az elképzelésnek a képviselői akarva, akaratlan szabotálni fogják a gazdasági reformot. Más értelmiségiek tévesen úgy hiszik, hogy a marxizmus megújhodása megkívánja egyes nyugati ideológiai áramlatok „abszorbálását". Ez iš helytelen. Az egyedül Járható út a marxizmus helyes módszere alapján elérni, hogy ez az ideológia összhangba kerüljön a Marx, kora óta világszerte bekövetkezett nagy változásokkal. A mai világra marxista szemmel kell nézni és ebben a vonatkozásban még csak a kezdet kezdetén tartunk. „Én a marxizmusban hiszek és nem szeretem a szektásokat. Biztos vagyok abban, hogy a marxizmus fokozatosan győzelemre jut erőszakos intézkedések nélkül is. Ezzel szemben a szektások nem hisznek a marxizmusban, mert minden szektás dejétlsta" — ez Lukács György meggyőződése. INNEN-ONNAN Kissé megkésve ugyan, de foglalkoznunk kell testvérlapunknak, az Ungváron megjelenő KÁRPÁTI IGAZ SZÖ-nak 243. számával. A világformátumú napilap két teljes belső oldalát szentelte annak, hogy szembesítse Fábry Zoltánnak 1932-ben írott „Az éhség legendája" című, Kárpátontúlről szóló megrázó riportját, amelyet a cenzúra teljes egészében törölt, a mai teljesen más, sokkal derűsebb valósággal. A riportkönyvből kivett egy-egy idézetet egyegy cikk és riport kíséri, hogy kialakuljon az összkép az új valóságról. A mérleget megvonó Kárpáton túli olvasók nézetünk szerint ls büszkék lehetnek arra a fejlődésre, amely új viszonyok között, á felszabadulás után vette kezdetét. Ezekben a mozgalmas napokban talán el ls sikkadt az a hlr, hogy a prágai Nemzeti Színház Budapesten vendégszerepelt. A magyarországi sajtóvisszhang komoly elismerésről tanúskodik. Igy például a MAGYAR NEMZET recenzense (M. B. B.) a prágaiak első előadásáról — Capek fivérek: A rovarok életéből — megállapítja: „A prágai Nemzeti Színház társulatának bemutatkozása egy nagy és érett együttesre vall, olyan együttesre, amelyben az idősebb művészek nem csupán a hagyományt őrzik, hanem lépést 'tartanak a színjátszás modern irányzataival is." Molnár G. Péter, a NÉPSZABADSÁG kritikusa, a második bemutató (Lorca: Bernarda háza) alapján arra a következtetésre jut, | hogy ezúttal nemcsak a rendező szándékai voltak meghatározóak, I hanem kitűnő színészekkel is megismerkedhetett a magyar kritika és a közönség. Véleményét így sommázza: „Dana Medrická, a * nagy színésznő alakítása azt bizonyítja, hogy nincsen olyan erős kezű rendező, aki el tudná homályosítani egy kitűnő színművész j] alakítását, mint ahogy bármekkora jelentős egyéniség legyen is egy színművész, csak magasabbra juthat egy kitűnő rendező , (Alfréd Radokról van sző — a szerk. megj.) munkájával össze- J hangoltan". lg. i.)