Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-24 / 83. szám, vasárnap

Progresszió és mi S

zinte példa nélkül áll hazánk történetében az a közéleti aktivitás, amely a CSKP Központi Bizottsága januári ülése, és főleg az utóbbi hetekben országszerte kibontakozott. Ha valaha is találó volt a megállapítás, akkor ma valóban az: zajlik az élet. Az oly hosszú évekig elzárt zsilipek megnyíltak, s az emberek gátlástalanul, őszintén, szívből megmondják véleményüket életünk ezernyi kérdéséről. Az újságok végre újra újságok lettek, a széles közvélemény informátorai, harcos, agitatív szervezői, szócsövei. Soha olyan érdeklődés nem nyilvánult meg a rádió és televízió iránt, mint ma. Soha olyan érdeklődés nem volt a múltban ezerszer agyonúnt gyűlések iránt, mint most. Az apolitikusnak és még nem tudom mi mindennek kikiáltott ifjúság forrong, és ifjú lendületével, szenvedélyével és harcosságával felsorakozott a progresszív erők mellé, s teljes súlyával támogatja. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a 14—15 éves gyerekek, akiket a rádió műsorából a •zenén kívül soha más nem érdekelt, most Dubček és Smrkovský, Biíak és Borüvka beszédeit hallgatják, s szenvedélyesen vitatkoznak a hallottakról. Olyan emberek vetik magukat bele ebbe a zajló áramlatba, akiknek azelőtt szavát nem lehetett venni, akiknek minden mindegy volt. A progresszív erők a pártban és az egész közéletben céltudatosan törnek előre és szorítják vissza a múltat konzerválni akaró regresszív erőket. Elvi vitában és nem adminisztratív eszközökkel. Az emberek érzik és tudják, hogy most olyan döntő fordulathoz érkeztünk, amely megszabja jövőnk alakulását, sorsunk és egész életünk hogyanját és mikéntjét, Am éppen .ezért szükségszerűen felvetődik a kérdés: ebbe a párt által meghirdetett és a párt vezette megújhodási, demokratizálódási folyamatba hogyan kapcsolódott be a csehszlovákiai magyar kisebbség? Hogyan hallatja szavát, hogyan veszi ki részét az egész társadalmunkat átfogó demokratizálódási folyamatból, hogyan küzd a progresszív erők győzelméért? És a demokratizálódási folyamat adta lehetőségekkel élve a csehszlovákiai magyar kisebbség hogyan küzd léte és sorsa alapvető kérdéseinek rendezéséért? Nem hangzatos szavak ezek, hanem az életes valóság. Mert ha sorsfordulóról beszélünk, akkor ebben mi, csehszlovákiai magyarok is nemcsak, hogy érintett felek vagyunk, hanem sorsunk alakulásának aktív, cselekvő részesei kell, hogy legyünk. Korparancs számunkra, hogy a progresszió élvonalában állva küzdjünk a társadalmi megújhodási folyamat teljes győzelméért, hiszen immár ötven éves kisebbségi sorsunk kezdettől és mindenkor meghatározta magatartásunkat és cselekvésünket. Kisebbségi sorsunkból adódott és adódik, hogy mindenkor a progresszió szolgálatában álljunk, mert kisebbségi létünk és életünk alapvető érdekei szükségszerűen megkövetelik, hogy a társadalmi haladást szolgáljuk. H

ogy ez mennyire így van, hogy a mi esetünkben a progresszió és a kisebbségi sors szinte egy fogalmat alkot, ennek bizonyítására példáért nem is kell a messze múltba visszamennünk. Eléggé szemléletes, ha arra utalunk, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának javaslata a magyar nemzetiségi kérdés rendezésére, két-három hónappal ezelőtt nemcsak nem jelenhetett volna meg, hanem kezdeményezőit, megalkotóit a burzsoá nacionalizmustól kezdve a párt és az állam egységét bomlasztó tevékenység összes jelzőivel megvádolták volna. Csupán ez az egy példa is félreérthetetlenül és egyértelműen bizonyítja, hogy egyrészt nemzetiségi problémáink alapvető, de ugyanakkor részletekig menő megoldása csak a demokratizálódási folyamat végigvitelének eredményeként oldható meg, ami pedig azt jelenti, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbségnek egy emberként és tevőlegesen részt kell vállalnia ebből a folyamatból. Másrészt pedig azt bizonyítja, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség jogos igénye a még megoldatlan kérdések rendezésére a progressziót, a demokratizálódási folyamatot szolgálja, mivel e folyamat célja éppen az, hogy megoldja társadalmi és gazdasági életünk megoldatlan problémáit, így a nemzetiségi kérdést is. A demokratizálódási folyamat életképességét, viharos előretörését éppen az bizonyítja, hogy nem áll meg a félmegoldásoknál, hanem minden kérdésnek a gyökeréig akar hatolni. Bajainkat, problémáinkat és sérelmeinket mi ismerjük a legjobban. Éppen ezért ezeket nekünk, a csehszlovákiai magyar kisebbségnek kell elmondanunk. Nyomatékosan hangsúlyozom a szót: a csehszlovákiai magyar kisebbségnek. S ezzel azt akarom mondani, hogy mindenkinek. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán néhány ember mondjon véleményt a magyar kisebbség helyzetéről és annak rendezéséről. Nemcsak arról van szó, hogy néhány ember nem sajátíthatja ki — még akkor is, ha nincs is ez szándékában — a magyar kisebbség helyzetéről való véleményalkotást, hanem s - > v-vw (Tóthpál Gyula felvételei főképp arról, hogy ki-ki maga tudja kisebbségi létünkben milyen problémái, sérelmei vannak, s hogyan képzeli el azok megoldását. Továbbá arról van szó, bár az alapvető kérdéseket központilag kell rendezni és megoldani, de nem várhatjuk azt — mint ahogy eddig volt a helyzet —, hogy minden, a magyar kisebbség helyzetét és sorsát érintő kérdést fent oldjanak meg. Lényegében tehát arról van szó, hogy ne nélkülünk döntsenek rólunk. Arról van szó, hogy elérkezett az Ideje és lehetősége annak, hogy a magyar kisebbség sorsa intézésében hallassa szavát és abból tevőlegesen kivegye részét. A

z ismert események: az 1945 utáni jogfosztottság, a kitelepítés, a reszlovakizálás, a Csehországba való elhurcolás, a vagyonelkobzások, az EFSZ-ek alakításánál elkövetett törvénysértések és brutalitások, továbbá a magyar nemzetiségi kérdés felemás megoldása és eltorzulása többek között azzal a szomorú következménnyel járt, hogy a magyar kisebbség jelentős része passzívvá, közömbössé vált a politika, a közélet iránt, sőt sok emberen a kisebbrendűségi érzés vett erőt, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a hivatalokban számos esetben úgy bántak vele, mint aki csupán megtűrt polgára ennek az országnak. Mindennek következményeit: a passzivitást, a közömbösséget sajnos még ma, az új helyzetben is érezni. És ez az ami nincs jól, ez az, amin változtatni kell. Fel kell ismernie minden embernek, hogy ebben az országban az élet minden területén döntő fordulat következett be, hogy a magyar kisebbség is végre olyan helyzetbe került, amikor is kezébe veheti sorsának intézését. Éppen ezért ebben a helyzetben a passzivitás óhatatlanul is fékezője a demokratizálódási folyamatnak s ezen belül a magyar nemzetiségi kérdés rendezésének. Tudjuk, hogy a vidéken, a falvakba és a járásokba — s minél messzebb a centrumtól, annál inkább — még nem jutott el a demokratizálódás, a megújhodás folyamata. Nem véletlenül! Nem véletlen az, mivel sok helyütt éppen azok a vezetők, akiknek kötelességük volna ezt a szellemet éleszteni, az embereket a szókimondásra bátorítani, saját önző érdekükben tudatosan fékezik ezt. De hogy kik ezek, és milyen oknál fogva teszik ezt, csak a nép tudja. Ebből viszont az következik, hogy ezt a kérdést és a többi helyi problémákat csak a nép, az ottani lakosság oldhatja meg. A demokratizálódási folyamat lényege éppen az, hogy minden kérdésben a döntő szó a népé legyen. S

ok embert visszatart a véleménynyilvánítástól az az aggodalom, illetve sokan attól félnek, hogy ezt a demokratizálódási folyamatot is elfojtják, mint ahogy többet elfojtottak már. Arra hivatkoznak, hogy 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusa után, majd 1963-ban a CSKP XII. kongreszszusa után megindult demokratizálódási folyamatot is rövid időn belül, drasztikus módszerekkel elfojtották, és hogy erre a sorsra jut a mostani megújhódási folyamat is. Elhisszük ezeknek a többször csalódott és megfélemlített embereknek az aggodalmát, hiszen mindezeket az eseményeket — lehet, hogy még súlyosabb körülmények közt — mi is átéltük és mi is megszenvedtük. Éppen ebből kiindulva szeretnénk őket meggyőzni arról, hogy most merőben más helyzet alakult és alakul ki. Az erőviszonyok a progresszív erők javára annyira megváltoztak, hogy a múlt módszerei és azok képviselői már vissza nem térhetnek. De hogy a progresszív erők győzelme végleges és elsöprő erejű legyen, ehhez az egész ország, fgy a magyar kisebbség egységes felzárkózása is szükséges. Erről van szó, és ezt kell tudatosítania minden embernek. BATKY LÁSZLÓ Ankét a demokratizálódásról V. 1. Ml A VÉLEMÉNYE A DEMOKRATIZÁLÓDÁS FOLYAMATÁROL, AMELYET A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK DECEMBERI ÉS JANUÁRI PLENÁRIS ÜLÉSE NYITOTT MEG? 2. MELYEK ÖN SZERINT A MEGOLDÁST KÖVETELŐ ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚ GAZDASÁGI, POLITIKAI, SZOCIÁLIS VAGY MAS KÉRDÉSEK? 3. AZ ITT ÉLŐ MAGYARSÁG MILYEN JOGOS IGÉNYEINEK KIELÉGÍTÉSÉT TARTJA SZÜKSÉGESNEK? BALOGH ANPRÄS, művezető, 37 éves, párttag Tornaija: 1. Minden jel arra mutat, hogy a demokratikus szellem győzedelmeskedik. Azok az egyének, akik azt gondolták, hogy a helyzet nálunk rosszra fordul, tévedtek. A megújhodás mögött a dolgozók széles rétege áll. Szerintem fontos, hogy ez a folyamat ne álljon meg félúton. Az eseményekről szükséges a dolgozókat érdemlegesen és igazságosan tájékoztatni. 2. Szeretném, ha a magyarlakta terület, képviseleti szerveikben a lakosság arányához viszonyítva helyet kapnának az arra rátermett magyar nemzetiségű emberek is. Javaslom, hogy az anyasági szabadságot hosszabbítsák meg, és ahol csak lehetőség van rá, a nők részére vezessék be az ötnapos munkahetet! Gazdasági téren nagyobb takarékosságra lenne szükség, különösen az építőiparban. Sürgősen és mielőbb meg kellene oldani a lakáskérdést. Ne legyen többé protekció. 3. A magyar iskolai szervek maguk is sok kifogásolnivalót követtek el. El kell érni a színvonalasabb oktatást, ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a kilencéves alapfokú iskolából kikerülő diákok lehetőleg beszéljék a szlovák nyelvet. Javaslom az iskolarendszer átépítését, mert senki számára sem lehet közömbös, hogy közel egymillió magyar nemzetiségű állampolgár milyen végzettséggel rendelkezik és mit produkál. A vezető helyeket betöltő egyéneknek is arra kellene törekedniük, hogy a magyarlakta vidéken a lakossággal szót értsenek. VARGA ÁRPÁDNÉ, szövetkezeti dolgozó, 33 éves, pártonkívüli, Beje: 1. A demokratizálódási folyamatot csak helyeselni tudom. Kár, hogy nem kezdődött el hamarabb. 2. A káderpolitika terén ne érvényesüljön a szubjektív nézet. A politikai tudás mellett figyelembe kell venni a szaktudást is. Szükségesnek tartom az alacsony nyugdíjak mielőbbi rendezését. 3. Érvényesíteni kellene az alkotmányba foglalt jogokat. A hivatalokban magyarul is értő és beszélő egyének dolgozzanak, hogy az idősebb korosztály is megtudja magát értetni velük. VASAS GÉZA, szabó, 44 éves, párttag, Runya: 1. A napjainkban végbemenő nagy eseményt csakis helyeselni tudom. Jó érzés, hogy az ember észrevételeit mindenhol és mindenkor bátran megmondhatja. 2. Ogy gondolom, hogy az évi nyereségrészesedést igazságosabban, arányosabban kell elosztani. Több anyagot kell biztosítani az építkezésekhez, hogy az egyénileg építkezők könnyebben juthassanak hozzá. Az egészségügyi körzetek létszámának csökkentését ls fontosnak tartanám. 3. Magyar szak- és főiskolák is legyenek. Ha ez nem lehetséges, lehetővé kell tenni, hogy az itt élő magyarok Magyarországon folytathassák tanulmányaikat. Fontosnak tartom, hogy az SZNT mellett létesítsenek nemzetiségi osztályt. A magyarlakta területen olyan funkcionáriusok legyenek, akik bírják mindkét nyelvet. GYÖMBÉR ILONA, munkásnő, 21 éves pártonkívüli, Gömörújfalu: 1. A szabad véleménynyilvánításnak csak örülni tudok. 2. Szükségesnek tartom, hogy megoldjuk a hiánycikk-problémát, ugyanakkor az ember pénzéért jó minőségű árut kapjon. 3. Az embert ne nemzetisége szerint, hanem az elvégzett munkája után értékeljék. KLAUDINYI PÁL, üzemvezető, 43 éves, párttag, Tornaija: 1. Egészséges kritika nélkül nincs egészséges politikai élet. A szabad véleménynyilvánítás csak elősegítheti az irányítást. 2. Mind gazdasági, mind politikai téren fontos, hogy a legrátermettebb emberek irányítsanak. Az üzemekben arra kell törekedni, hogy jó minőségű árut adjanak a piacra. 3. Ügy gondolom, hogy az itt élő magyarok igényei ki vannak elégítve. BÚDI ISTVÁN, lőmester, 48 éves, párttag, Oldalfala: 1. A demokratikus folyamat megindulását helyeslem. Azonban szükségesnek tartom, hogy ez ne csak fent, hanem a mindennapi életben is érvényesüljön. 2. Minden felelős gazdasági posztra hozzáértő embereket kell állítani. A mezőgazdasági üzemeknek a termelés meghatározásában szabadabb kezet kell biztosítani. A mezőgazdasági gépek minőségét javítani kell. 3. Szükséges érvényt szerezni a kétnyelvűségnek. A képviseleti szervekben és a párt vezetőségében szükséges, hogy a nemzetiségek is megfelelő arányban legyenek képviselve. MAJERCSIK LAJOS, HNB elnök, 40 éves, párttag, Gömörújfalu: 1. Fontosnak tartom a tájékoztatás megjavítását. Vigyázni kell azonban arra, hogy a hírtelen „ébredés", nehogy rossz útra vezessen. Minden vezető helyet betöltő egyén munkáját körültekintően vizsgáljuk felül. 2. Hiányosságot látok abban, hogy az alulról adott javaslatokat a fölöttes pártszervek nem vették figyelembe. A demokratikus centralizmus elvét elferdítették, ami helytelen volt. Egyszerűsíteni kellene a HNB adminisztrációját. A központosított könyvelésre is vonatkozik ez, mivel jelenleg még több a munka, mint a központosítás előtt volt. 3. Javaslatom, hogy a magyar fiatalok a főiskolán anyanyelvükön tanulhassanak, mivel így nagyobb szakmai tudásra tehetnek szert. Nagyobb teret kell biztosítani a hazai magyar kultúra kialakulásának. Elősegíteni, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adása egésznapos legyen. Javaslom a járások olyannemű rendezését, amely szerint az egyes járásokhoz túlnyomórészt magyarlakosú falvak tartoznának. Egyébként teljes egészében egyetértek a CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalásával. OKOS JÖZSEF, a városi művelődési otthon vezetője, párttag, Tornaija: 1. A demokratikus folyamatot csakis üdvözölni tudom, mivel ez megszűnteti a személyi hatalmat. Ezt a folyamatot támogatni és segíteni kell, nehogy a félúton megálljon. 2. A gazdálkodásban kl kell használni a helyi adottságokat és figyelembe kell venni a széles néptömeg javaslatait, tapasztalatait, mert a népgazdaságot sem lehet bürokratikusán irányítani. Az alacsony nyugdíjakat felül kell vizsgálni. 3. Biztosítani kell az Itt élő magyar dolgozók politikai és kulturális jogait, úgy mint a cseh és a szlovák nemzetiségű dolgozókét. Egészségesnek tartanám a nemzetiségileg vegyes lakosú járások új területi átszervezését. A magyarlakta városokban az utcák nevei és az üzletek felírásai két nyelvűek legyenek.