Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-23 / 82. szám, szombat

A rozsnyói pártkonferencián HIÁNYZOTT A POLITIKUM ROZSNYÓN TÖRTÉNT a járá­si pártkonferencián. A folyosón az egyik küldött kissé letargi­kusan így szólt: „Elvtársam, Bratislavától mi jó 350 kilomé­terre lakunk. És Prága még en­nél is távolabb esik tőlünk ..." Ennyit mondott, aztán né­hány mondatot idézett fenn­hangon az egyik prágai körzeti konferencia anyagából és hoz­zátette: „Az ilyen szavakért né­hány esztendeje öt-nyolc év börtönbüntetést kaphatott az ember .. A bányatechnikus zsebrevág­ta a Pravdát, megindult a nagyterem felé, ahol a járási vezető párttitkár a főbeszámo­lót tartotta. De nem állta meg, hogy ne fűzzön ahhoz ls né­hány szó megjegyzést: „ ... vi­szont amit itt hall az ember, az tíz esztendeje is nyugodtan elhangozhatott volna. Senkit se börtönöztek volna be érte ..." A kétnapos ülésen számtalan­szor elhangzottak a ma legin­kább használatos szavak: „az új szellem", „a demokratizáló­dás szükségessége" stb., mégis az volt az ember érzése, hogy itt éppen az új szellem hiány­zott. A legtöbb felszólaló — akárcsak a főbeszámoló — el­sősorban a gazdasági kérdése­ket érintette. A hirtelen betop­panó, tájékozatlan vendég azt ís gondolhatta volna, hogy va­lami gazdasági bizottság ülése­zik, ahol — persze csak óvato­san — mindenki megmondja a " ^ményét. Vajon valóban olyan távol esik ma Rozsnyó a megújhodási centrumoktól? Néha-néha ügy tűnt, mintha ez a terület — egy-egy mozgalmas járással összehasonlítva — nem Bratis­lavától 350 kilométerre, hanem egy másik tejútrendszerben lenne. A beszámolóból és a felszólalások nagy részéből le­galábbis erre lehet következ­tetni. Ha az ember felületesen vizsgálja a dolgokat, teljesen logikusnak látszik, hogy ma, amikor a legnagyobb gondot a gazdasági nehézségek okozzák, egy járási pártkonferenciának termelési kérdéseket kell első­sorban megvitatnia. Ez azon­ban, ha a nem minden­napi körülményeket vesszük figyelembe, csak látszat. Es az is csak féligazságot mond, aki azt állítja, hogy elég politikai tett az, ha valaki jól dolgozik, a rábízott feladatokat elvégzi. Mert az ma a fő kérdés, hogy egy-egy munkahelyen megfe­lel-e a légkör a kor igényeinek. A feladatokat végrehajtó mun­kást — „a közkatonát" — olyan „tábornok" vezeti-e, aki tisztában van a gazdasági élet­ben a gyár, a járás, az ország előtt álló tennivalókkal? A LEGSZÓKIMONDÓBB DE­LEGÁTUSOK EGYIKE FerenCik elvtárs, a prihadzanyi EFSZ kommunistáinak küldötte töb­bek között a következőket mon­dotta: „Egyetlen fejőgulyás, EFSZ elnök vagy munkás sem követett el ebben a járásban atrocitásokat, nem élt vissza a hatalmával, és senki se fudott át az ellenséghez. De tudok olyan polgári- és katonaruhás „tábornokokról", akik — átvitt értelemben — saját hadállá­sainkat bombázták és olyanok­ról is tudok, akik a szó szoros értelmében átfutottak az ellen­séghez". __ Kemény, de igaz szavak ezek és ha lehetne, a soronlevő ten­nivalók mottójául választanám őket. A sorok között érezhető, hogy a párttagok a közéleti tisztaságot áhítják és azt, hogy a következő — főleg gazdasági feladatokat — már olyan veze­tőkkel oldjuk meg, akik még nem játszották el a nép bizal­mát. És éppen az ilyen hangne­mű politikum hiányzott a rozsnyói járási pártkonferen­cián. Olyan, amely a lényegre tapintott volna, amely a hiá­nyosságokat elemezve rámutat­na arra, kik képviselik a járás­ban a maradi irányzatot, hogy a politikai és gazdasági élet megújhodását a jövőben már ne gátolhassák. A járás egészére — így a pártéletre is — az alacsonyfo­kú gazdasági fejlettség nyomja rá bélyegét. Az aktivitás, az őszinte szókimondás hiánya részben ezzel is magyarázható. A rozsnyói járás azon kevés járások egyike, ahol évről év­re csökken a lakosság száma. Helyben nincs elég munkalehe­tőség, márpedig ez — mondjuk ki a szót köntörfalazás nélkül — bizonyos fokú létbizonyta­lansághoz vezet. A felszólalá­sokból ez szinte sehol se tűnt ki, de annál több szó esett er­ről a folyosón, ahol a küldöt­tek mintegy kommentálták az el nem hangzott és az elhang­zott véleménynyilvánításokat. Például így: „Senki se szeretné elveszíte­ni a lakhelyéhez közel eső munkahelyet.' Bizonyos mér­tékben a küldöttek szájára is „hangfogót" tesz ez. Ki tudja, mi történhet még, gondolják sokan. Ogy tűnt, mintha egyesek még nem tudnának arról, hogy országos viszonylatban milyen méreteket ölt a megújulási mozgalom. Ez pedig már a fi­zikai értelemben vett távolság elégtelen méretű leküzdésével függ össze. Elsősorban az in­formáció hiányával. CSAK EGYETLEN KÉRDÉST, a magyar nemzetiségűek tájé­koztatását vegyük szemügyre. A helyzet magyar vonalon a legaggasztóbb. A leggyorsabb, legszemléletesebb és legelter­jedtebb tömegtájékoztató eszköz — a televízió — például a járás lakossága legalább egyhamadá­nál egyáltalán nem hat. Nem, mert — nyelvnehézségek miatt nem nézik a hazai tv-műsort. A mai bonyolult helyzetben mu­tatkozik meg leginkább a cseh­szlovákiai magyar nyelvű tele­víziós adás hiánya. A járás fa­lusi lakosságának a zöme — ahelyett, hogy a képernyőn megjelenő, haladó irányzatú politikusok véleményét hallgat­ta volna meg, például a járási pártkonferencia előestéjén ls, legfeljebb csak a budapesti te­levízió vidám műsorát szemlél­hette. Ugyanez a helyzet a rá­dióműsorral is, mert a magyar adás vagy nem hallható, vagy csak kurtán figyelmeztethet egy-egy fontos hazai esemény­re. A hazai magyar sajtóról sem mondható el, hogy a szük­ségletnek megfelelően képes a a lakosság tájékoztatására. Az egyetlen napilap nem verse­nyezhet a fél tucatnyi szlovák nyelvű napilappal. Ezek a hiányosságok — saj­nos többnyire csak a konferen­cia-termen kívül — foglalkoz­tatták a küldötteket. A JÁRÁS NEMZETISÉGI PROBLÉMÁJÁT sem lehet em­lítés nélkül hagyni, hiszen emberek ezreinek hozzáállá­sáról, aktivitásáról vagy pasz­szivitásáról van szó. Tényleges és nem mondvacsinált problé­ma ez. Élő, aktív ember — a kuntapolcaiak küldötte — pa­naszkodott például az egész plénum előtt, mert még a kö­zelmúltban is megtörtént, hogy egy aktíván felszólalt magya­rul, és a teremben rövid idő múlva másodmagával maradt. A szlovák elvtársak közül nem akadt ember, aki „megáll]"-t kiáltott volna, aki azt mondta volna: nem aszerint kell egy embert értékelnünk, milyen nyelven beszél, hanem asze­rint, mit mond. A konferencián sokáig egyet­len szlovák nemzetiségű elvtárs sem szólt hozzá érdemben a szlovákok és a magyarok kö­zötti nemzetiségi problémához. Végül az egyik — a jolsval kül­dött — felszólalt, de ebben nem volt köszönet. Elmondta, hogy ő személy szerint ugyan nincs a magyarok ellen(lll), de ne­hézményezi, hogy a szlovák iparitanuló iskolában a magyar gyerekeknek nehézséget okoz a nem anyanyelven tanulás. Arra egy percig sem gondolt, hogy más megoldás is lehetséges. Például, hogy a magyar anya­nyelvű fiú magyarul tanulja meg az ácsmesterség, vagy a kőműves szakma fortélyait. Va­jon az-e a célunk, hogy az ipa­ritanuló-iskolákban a fiúk, lá­nyok nyelvet tanuljanak, vagy pedig az, hogy tökéletesen el­sajátítsanak egy-egy szakmát? Meglehetősen régi, tíz-tizen­öt évvel ezelőttinek is beillő mederben folyt nagyrészt a vi­ta. Mégis meglátszott, hogy az emberek érdeklődnek az iránt, mi történik Prágában, Bratisla­vában. Sokan még így teszik fel a kérdést: vajon miről sza­bad beszélni? Mindez az utóbbi tíz-tizenöt esztendő gyakorlatá­nak a maradványa, amikor az emberek megtanultak felülről irányítva gondolkozni. Jellemző erre az egyik jolsvai küldött esete, aki keserű szájízzel mondta el felszólalásában, hogy Chlebec elvtárs, a kerüle­ti pártbizottság titkára az egyik gyűlésen — miután a plénumot tájékoztatta a lakosság hangú latáról — a következő szavak­kal támadt rá: „Ki jogosított fel arra, hogy így beszélj? Meg hogy ilyen dolgokról beszélj?" AZ ÜJ SZELLEM ROZSNYÓN még nem vonult fel teljes fegyverzetében. Ma még a párt­tagok sem mind tudják, ml a teendő, milyen módon kell har­colnunk az avas, begyepesedett gondolkodásmód ellen. De azért már pirkad ott is. A maradi­ságnak a becsületes emberek Rozsnyón ls nemet mondanak. TÓTH MIHÁLY A CSEMADOK központi titkárságának állásfoglalása Mi, a CSEMADOK központi titkárságának kultúrpolitikai dolgozói felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy a CSEMADOK tagsága és a magyar dolgozók körében végzett kul­turális népművelő munkánkat a proletár internacionalizmus eszméje vezérelte. Munkánk fo­kozásával továbbra is ehhez akarunk hozzájárulni. Arra tö­rekszünk, hogy a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók világosan lássák és megismerjék a szocializmus építésének fő feladatait. Kijelentjük, hogy teljes egé­szében egyetértünk Csehszlová­kia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága decemberi és ja­nuári ülésének, valamint Szlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága januári ülésé­nek határozataival és az ezek­nek következtében azóta beállt változásokkal. A CSEMADOK Központi Bizottságának e hatá­rozatok szellemében kidolgo­zott és elfogadott állásfoglalá­sával és a nemzetiségi kérdés megoldására előterjesztett ja­vaslatával minden pontban azo­nosítjuk magunkat, azt helyes­nek, ésszerűnek és reálisnak tartjuk. Szükségesnek tartjuk azok mielőbbi • maradéktalan megvalósítását a nemzetiségi kérdés helyes megoldása szem­pontjából. A CSEMADOK Központi Bi­zottsága által előterjesztett ha­tározatok és javaslatok gyakor­lati megvalósítását és a ha­zánkban megindult politikai élet demokratizálódási folya­matát az alábbi munkánkkal kívánjuk elősegiteni: Megteszünk mindent annak érdekében, hogy a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyar dolgozók magukévá te­gyék és kövessék az Aj 'prog­resszív irányzatot. Egy ember­ként sorakozzanak fel Cseh­szlovákia Kommunista Pártja mögé és aktívan kivegyék ré­szüket az akcióprogram gya­korlati végrehajtásából. Tegyék magukévá a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának a nemzeti­ségi kérdés helyes megoldásá­ra tett javaslatát és kivétel nélkül foglaljanak állást mel­lette. A magyar dolgozók jut­tassák kifejezésre állásfoglalá­sukat azzal is, hogy tömegesen belépnek a CSEMADOK ba. Megállapításunk, hogy a ve­gyes lakosságú járásokba még nem ért el a decemberi és ja­nuári plénumülések határoza­tainak szelleme. A demokrati­zálódási folyamat nem jár si­kerrel, ha csak „fent" valósul meg, „lent" pedig marad min­den a régiben, ezt igazolják a dél-szlovákiai járásokban meg­tartott járási pártkonferenciák is. Meggyőződésünk, hogy ha­zánkban a nemzetiségi kérdés megoldása nem jelentheti csak a nemzetek egymáshoz való vi­szonyának megoldását, hanem a teljes egyenjogúság szellemé­Mikor lesz új kórház Losoncon? ADALÉK „ORVOSRIASZTÓ-E LOSONC?" CIMÜ CIKKÜNKHÖZ MIELŐTT BEKÖSZÖNT A TAVASZ Több mint három hónapja hiába Járok a kassal Sverdlovova 17. sz. alatti szaküzletbe permetező-ké­szülékbe való szelepért, egysze­rűen nincs. E nélkül pedig a per­metező-készülék nem használható. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akinek szüksége lenne rá, hiszen közeledik a tavasz, s mindenki szeretné megpermetezni gyümölcs­fáit. Béres Károly, Kassa Pontosan egy évvel ezelőtt közöltük „Orvosriasztó-e Lo­sonc" című cikkünket, amely­ben bíráltuk a nemzeti bizott­ságok álláspontját az orvosi la­kásokkal kapcsolatban. A la­kásprobléma megoldása nélkül lehetetlennek látszott a járás­ban oly szükséges orvosok le­telepítése. Most ismét felkeres­tük dr. František Šimáčeket, a járási népegészségügyi intézet igazgatóját, s megkérdeztük, tapasztalható-e előrehaladás a Járás orvosproblémájának meg­oldásában. Az igazgató így vá­laszolt: — A helyzet kedvező alaku­lásáról számolhatok be, lega­lábbis, ami Losonc városát ille­ti. A nemzeti bizottság az új lakótelepen, a Május 1. téren az állami építkezésekből öt la­kást ígért az orvosoknak még ez év első felére. Ezenkívül le­hetőséget kaptunk a szövetke­zeti építkezések terén. Jelenleg 103 szövetkezeti lakás épül az egészségügyi dolgozók részére. Füleken azonban már nem ilyen rózsás a helyzet. Az otta­ni intézet működése aligha biz­tosítható, ha az elvtársak a vá­rosi nemzeti bizottságon nem járnak el hasonlóképpen, mint Losoncon. A vidéken szintén sok probléma akad még, de fő eredménynek számítjuk a lo­sonci helyzet megoldását, mert a hozzánk érkező fiatal orvo­sok először a járási székhelyre kerülnek. — Mi a helyzet az új losonci kórház ügyében, amelyről már régen sok szó esett? — tesszük fel a további kérdést. — Ez a kérdés most a leg­égetőbb. A második kategóriá­ba tartozó típuskórházról van szó 1230 férőhellyel, egy cse­csemőgondozóról 100 férőhely­lyel, új higiéniai és járványügyi állomásról, 85 férőhelyes gyer­mekotthonról és egészségügyi nővérképző iskoláról. Kétségte­lenül nagy beruházás ez. De fi­gyelembe kell venni, hogy az új nagykürtösi, a mai losonci, valamint a rimaszombati járás egy része tartozik intézetünk egészségügyi gondozása alá. A tervek szerint az egész intéz­ményt 1937—75 években kelle­ne átadni rendeltetésének. Még el sem kezdődött azonban a tervek megvalósítása, s máris a határidők eltolódása fenye­get. Bratislavában „indokolat­lan lokális érdekekről" beszél­nek, amikor követelményeink­kel fellépünk. Pedig, hogyan is lehetne szó lokális követel­ményekről, amikor területi létesítmény tervei forognak kockán. Dr. Šimáček szavaihoz csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy „lokális érdekekről" az egész­ségügyben még akkor sem le­hetne beszélni, ha történetesen nem területi intézményről len­ne szó. Az egészségügyben a lokális érdek is az emberek egészségének érdeke. Ez pedig semmiképp sem lehet negatí­van értelmezni. A határidők bármi néven nevezett eltolódá­sa egy amúgyis fejlődésben el­maradt vidékre mért igazság­talanság lenne. VILCSEK GÉZA ben kell megoldani a nemzeti­ségi kérdést is. Szükségesnek tartjuk, mint egyik legfonto­sabb első lépésként kiemelni a CSEMADOK Központi Bizottsága javaslatából a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások új te­rületi átszervezésére tett javas­lat mielőbbi megvalósítását. Mert a jelenlegi járások össze­tételükben fékezik a nemzeti­ségi politika gyakorlati megva­lósítását, a párt és állami szer­vek határozatainak teljesítését. A gyakorlat azt bizonyltja, hogy azok a járások, melyek túlnyomólag egy nemzetiségűek a politikai és gazdasági élet területén is jobban fejlődnek és eredményesebben működ­nek. Továbbá egységesen állást foglaltunk a központi bizottság által javasolt minden egyes pont fokozatos megvalósítása mellett. Követeljük a nemzeti bizott­ságokba való választások idő­pontjának elhalasztását, mivel a nemzeti bizottsági választá­sokra kidolgozott irányelvek a politikai élet demokratizáló­dása előtti időszakban voltak kidolgozva, s így nem érvénye­sül bennük az új szellem. Konkrét adataink és tapaszta­lataink vannak, hogy a nem­zeti bizottságokba a jelöltek összeállítása sok helyen a régi módszerek szerint történt (elő­írták kiket jelölhetnek). A ma­gyarlakta vidéken sok olyan egyén szerepel a jelöltek kö­zött, akik a múltban kompro­mittálták magukat, aktívan részt vettek a magyar dolgozók meghurcolásában, többen van­nak olyanok, akik még a közel­múltban is cselekedeteikkel, ki­jelentéseikkel rontották a szlo­vák és a magyar dolgozók köz­ti baráti együttélés szellemét. Egyik legfontosabb felada­tunknak tartjuk, hogy a CSEMADOK tagsága és a cseh­szlovákiai magyar dolgozók legszélesebb tömegei megis­merkedjenek a párt határoza­taival és irányvonalaival, a bel­politikai eseményekkel, s meg­ismerjék a CSEMADOK Közpon­ti Bizottsága határozatát s fel­zárkózzanak annak teljesítésé­re, kifejtsék ezekkel kapcsola­tos véleményüket és foglalja­nak állást mellettük. A központi titkárság dolgozói biztosítják, hogy a CSEMADOK járási bizottságai a KB hatá­rozata szerint 1968. március 31-ig hívják össze a járási ve­zetőséget, kibővítve a helyi szervezetek elnökeivel, vala­mint a legaktívabb magyar ér­telmiséggel. A járási aktívákon a központi bizottság határoza­tainak ismertetésén kívül elő­segítjük, hogy az ülés által ho­zott határozatok, állásfoglalás, a járásban legszükségesebb problémák megoldására irá­nyuljon. Ellenőrizzük és előse­gítjük, hogy az elfogadott ha­tározatot' elküldjék Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a CSEMADOK Központi Bizottságának, az il­letékes járási pártbizottságok­nak, a járási nemzeti bizottsá­goknak, a kerületi párt és nemzeti bizottságoknak, a CSEMADOK helyi szervezetei­nek, a helyi nemzeti bizottsá­goknak, az egységes földmfi­vesszövetkezeteknek, valamint a városi és falusi pártszerve­zeteknek. Azon leszünk, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsá­ga határozatát, illetve javasla­tát a CSEMADOK helyi szer­vezeteinek elnökei a legrövi­debb időn belül megkapják ab­ból a célból, hogy 19B8. április 15-ig a CSEMADOK tagsága ál­lást tudjon foglalni a felvetett problémákhoz. Erőnkhöz és le­hetőségeinkhez mérten minél több helyi szervezet tagsági gyűlésén részt akarunk venni, hogy ott józanul megfontolt, a reális adottságoknak megfelelő határozott állásfoglalás történ­jen, hogy a jóváhagyott állás­foglalást elküldjék Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, az illetékes já­rási pártbizottságnak, valamint a CSEMADOK Központi Bizott­ságának. A CSEMADOK KÖZPONTI TITKÁRSÁGA KULTÚRPOLITIKAI DOLGOZÖI

Next

/
Thumbnails
Contents