Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-23 / 82. szám, szombat

A rozsnyói pártkonferencián HIÁNYZOTT A POLITIKUM ROZSNYÓN TÖRTÉNT a járási pártkonferencián. A folyosón az egyik küldött kissé letargikusan így szólt: „Elvtársam, Bratislavától mi jó 350 kilométerre lakunk. És Prága még ennél is távolabb esik tőlünk ..." Ennyit mondott, aztán néhány mondatot idézett fennhangon az egyik prágai körzeti konferencia anyagából és hozzátette: „Az ilyen szavakért néhány esztendeje öt-nyolc év börtönbüntetést kaphatott az ember .. A bányatechnikus zsebrevágta a Pravdát, megindult a nagyterem felé, ahol a járási vezető párttitkár a főbeszámolót tartotta. De nem állta meg, hogy ne fűzzön ahhoz ls néhány szó megjegyzést: „ ... viszont amit itt hall az ember, az tíz esztendeje is nyugodtan elhangozhatott volna. Senkit se börtönöztek volna be érte ..." A kétnapos ülésen számtalanszor elhangzottak a ma leginkább használatos szavak: „az új szellem", „a demokratizálódás szükségessége" stb., mégis az volt az ember érzése, hogy itt éppen az új szellem hiányzott. A legtöbb felszólaló — akárcsak a főbeszámoló — elsősorban a gazdasági kérdéseket érintette. A hirtelen betoppanó, tájékozatlan vendég azt ís gondolhatta volna, hogy valami gazdasági bizottság ülésezik, ahol — persze csak óvatosan — mindenki megmondja a " ^ményét. Vajon valóban olyan távol esik ma Rozsnyó a megújhodási centrumoktól? Néha-néha ügy tűnt, mintha ez a terület — egy-egy mozgalmas járással összehasonlítva — nem Bratislavától 350 kilométerre, hanem egy másik tejútrendszerben lenne. A beszámolóból és a felszólalások nagy részéből legalábbis erre lehet következtetni. Ha az ember felületesen vizsgálja a dolgokat, teljesen logikusnak látszik, hogy ma, amikor a legnagyobb gondot a gazdasági nehézségek okozzák, egy járási pártkonferenciának termelési kérdéseket kell elsősorban megvitatnia. Ez azonban, ha a nem mindennapi körülményeket vesszük figyelembe, csak látszat. Es az is csak féligazságot mond, aki azt állítja, hogy elég politikai tett az, ha valaki jól dolgozik, a rábízott feladatokat elvégzi. Mert az ma a fő kérdés, hogy egy-egy munkahelyen megfelel-e a légkör a kor igényeinek. A feladatokat végrehajtó munkást — „a közkatonát" — olyan „tábornok" vezeti-e, aki tisztában van a gazdasági életben a gyár, a járás, az ország előtt álló tennivalókkal? A LEGSZÓKIMONDÓBB DELEGÁTUSOK EGYIKE FerenCik elvtárs, a prihadzanyi EFSZ kommunistáinak küldötte többek között a következőket mondotta: „Egyetlen fejőgulyás, EFSZ elnök vagy munkás sem követett el ebben a járásban atrocitásokat, nem élt vissza a hatalmával, és senki se fudott át az ellenséghez. De tudok olyan polgári- és katonaruhás „tábornokokról", akik — átvitt értelemben — saját hadállásainkat bombázták és olyanokról is tudok, akik a szó szoros értelmében átfutottak az ellenséghez". __ Kemény, de igaz szavak ezek és ha lehetne, a soronlevő tennivalók mottójául választanám őket. A sorok között érezhető, hogy a párttagok a közéleti tisztaságot áhítják és azt, hogy a következő — főleg gazdasági feladatokat — már olyan vezetőkkel oldjuk meg, akik még nem játszották el a nép bizalmát. És éppen az ilyen hangnemű politikum hiányzott a rozsnyói járási pártkonferencián. Olyan, amely a lényegre tapintott volna, amely a hiányosságokat elemezve rámutatna arra, kik képviselik a járásban a maradi irányzatot, hogy a politikai és gazdasági élet megújhodását a jövőben már ne gátolhassák. A járás egészére — így a pártéletre is — az alacsonyfokú gazdasági fejlettség nyomja rá bélyegét. Az aktivitás, az őszinte szókimondás hiánya részben ezzel is magyarázható. A rozsnyói járás azon kevés járások egyike, ahol évről évre csökken a lakosság száma. Helyben nincs elég munkalehetőség, márpedig ez — mondjuk ki a szót köntörfalazás nélkül — bizonyos fokú létbizonytalansághoz vezet. A felszólalásokból ez szinte sehol se tűnt ki, de annál több szó esett erről a folyosón, ahol a küldöttek mintegy kommentálták az el nem hangzott és az elhangzott véleménynyilvánításokat. Például így: „Senki se szeretné elveszíteni a lakhelyéhez közel eső munkahelyet.' Bizonyos mértékben a küldöttek szájára is „hangfogót" tesz ez. Ki tudja, mi történhet még, gondolják sokan. Ogy tűnt, mintha egyesek még nem tudnának arról, hogy országos viszonylatban milyen méreteket ölt a megújulási mozgalom. Ez pedig már a fizikai értelemben vett távolság elégtelen méretű leküzdésével függ össze. Elsősorban az információ hiányával. CSAK EGYETLEN KÉRDÉST, a magyar nemzetiségűek tájékoztatását vegyük szemügyre. A helyzet magyar vonalon a legaggasztóbb. A leggyorsabb, legszemléletesebb és legelterjedtebb tömegtájékoztató eszköz — a televízió — például a járás lakossága legalább egyhamadánál egyáltalán nem hat. Nem, mert — nyelvnehézségek miatt nem nézik a hazai tv-műsort. A mai bonyolult helyzetben mutatkozik meg leginkább a csehszlovákiai magyar nyelvű televíziós adás hiánya. A járás falusi lakosságának a zöme — ahelyett, hogy a képernyőn megjelenő, haladó irányzatú politikusok véleményét hallgatta volna meg, például a járási pártkonferencia előestéjén ls, legfeljebb csak a budapesti televízió vidám műsorát szemlélhette. Ugyanez a helyzet a rádióműsorral is, mert a magyar adás vagy nem hallható, vagy csak kurtán figyelmeztethet egy-egy fontos hazai eseményre. A hazai magyar sajtóról sem mondható el, hogy a szükségletnek megfelelően képes a a lakosság tájékoztatására. Az egyetlen napilap nem versenyezhet a fél tucatnyi szlovák nyelvű napilappal. Ezek a hiányosságok — sajnos többnyire csak a konferencia-termen kívül — foglalkoztatták a küldötteket. A JÁRÁS NEMZETISÉGI PROBLÉMÁJÁT sem lehet említés nélkül hagyni, hiszen emberek ezreinek hozzáállásáról, aktivitásáról vagy paszszivitásáról van szó. Tényleges és nem mondvacsinált probléma ez. Élő, aktív ember — a kuntapolcaiak küldötte — panaszkodott például az egész plénum előtt, mert még a közelmúltban is megtörtént, hogy egy aktíván felszólalt magyarul, és a teremben rövid idő múlva másodmagával maradt. A szlovák elvtársak közül nem akadt ember, aki „megáll]"-t kiáltott volna, aki azt mondta volna: nem aszerint kell egy embert értékelnünk, milyen nyelven beszél, hanem aszerint, mit mond. A konferencián sokáig egyetlen szlovák nemzetiségű elvtárs sem szólt hozzá érdemben a szlovákok és a magyarok közötti nemzetiségi problémához. Végül az egyik — a jolsval küldött — felszólalt, de ebben nem volt köszönet. Elmondta, hogy ő személy szerint ugyan nincs a magyarok ellen(lll), de nehézményezi, hogy a szlovák iparitanuló iskolában a magyar gyerekeknek nehézséget okoz a nem anyanyelven tanulás. Arra egy percig sem gondolt, hogy más megoldás is lehetséges. Például, hogy a magyar anyanyelvű fiú magyarul tanulja meg az ácsmesterség, vagy a kőműves szakma fortélyait. Vajon az-e a célunk, hogy az iparitanuló-iskolákban a fiúk, lányok nyelvet tanuljanak, vagy pedig az, hogy tökéletesen elsajátítsanak egy-egy szakmát? Meglehetősen régi, tíz-tizenöt évvel ezelőttinek is beillő mederben folyt nagyrészt a vita. Mégis meglátszott, hogy az emberek érdeklődnek az iránt, mi történik Prágában, Bratislavában. Sokan még így teszik fel a kérdést: vajon miről szabad beszélni? Mindez az utóbbi tíz-tizenöt esztendő gyakorlatának a maradványa, amikor az emberek megtanultak felülről irányítva gondolkozni. Jellemző erre az egyik jolsvai küldött esete, aki keserű szájízzel mondta el felszólalásában, hogy Chlebec elvtárs, a kerületi pártbizottság titkára az egyik gyűlésen — miután a plénumot tájékoztatta a lakosság hangú latáról — a következő szavakkal támadt rá: „Ki jogosított fel arra, hogy így beszélj? Meg hogy ilyen dolgokról beszélj?" AZ ÜJ SZELLEM ROZSNYÓN még nem vonult fel teljes fegyverzetében. Ma még a párttagok sem mind tudják, ml a teendő, milyen módon kell harcolnunk az avas, begyepesedett gondolkodásmód ellen. De azért már pirkad ott is. A maradiságnak a becsületes emberek Rozsnyón ls nemet mondanak. TÓTH MIHÁLY A CSEMADOK központi titkárságának állásfoglalása Mi, a CSEMADOK központi titkárságának kultúrpolitikai dolgozói felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy a CSEMADOK tagsága és a magyar dolgozók körében végzett kulturális népművelő munkánkat a proletár internacionalizmus eszméje vezérelte. Munkánk fokozásával továbbra is ehhez akarunk hozzájárulni. Arra törekszünk, hogy a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyar dolgozók világosan lássák és megismerjék a szocializmus építésének fő feladatait. Kijelentjük, hogy teljes egészében egyetértünk Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága decemberi és januári ülésének, valamint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága januári ülésének határozataival és az ezeknek következtében azóta beállt változásokkal. A CSEMADOK Központi Bizottságának e határozatok szellemében kidolgozott és elfogadott állásfoglalásával és a nemzetiségi kérdés megoldására előterjesztett javaslatával minden pontban azonosítjuk magunkat, azt helyesnek, ésszerűnek és reálisnak tartjuk. Szükségesnek tartjuk azok mielőbbi • maradéktalan megvalósítását a nemzetiségi kérdés helyes megoldása szempontjából. A CSEMADOK Központi Bizottsága által előterjesztett határozatok és javaslatok gyakorlati megvalósítását és a hazánkban megindult politikai élet demokratizálódási folyamatát az alábbi munkánkkal kívánjuk elősegiteni: Megteszünk mindent annak érdekében, hogy a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyar dolgozók magukévá tegyék és kövessék az Aj 'progresszív irányzatot. Egy emberként sorakozzanak fel Csehszlovákia Kommunista Pártja mögé és aktívan kivegyék részüket az akcióprogram gyakorlati végrehajtásából. Tegyék magukévá a CSEMADOK Központi Bizottságának a nemzetiségi kérdés helyes megoldására tett javaslatát és kivétel nélkül foglaljanak állást mellette. A magyar dolgozók juttassák kifejezésre állásfoglalásukat azzal is, hogy tömegesen belépnek a CSEMADOK ba. Megállapításunk, hogy a vegyes lakosságú járásokba még nem ért el a decemberi és januári plénumülések határozatainak szelleme. A demokratizálódási folyamat nem jár sikerrel, ha csak „fent" valósul meg, „lent" pedig marad minden a régiben, ezt igazolják a dél-szlovákiai járásokban megtartott járási pártkonferenciák is. Meggyőződésünk, hogy hazánkban a nemzetiségi kérdés megoldása nem jelentheti csak a nemzetek egymáshoz való viszonyának megoldását, hanem a teljes egyenjogúság szelleméMikor lesz új kórház Losoncon? ADALÉK „ORVOSRIASZTÓ-E LOSONC?" CIMÜ CIKKÜNKHÖZ MIELŐTT BEKÖSZÖNT A TAVASZ Több mint három hónapja hiába Járok a kassal Sverdlovova 17. sz. alatti szaküzletbe permetező-készülékbe való szelepért, egyszerűen nincs. E nélkül pedig a permetező-készülék nem használható. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akinek szüksége lenne rá, hiszen közeledik a tavasz, s mindenki szeretné megpermetezni gyümölcsfáit. Béres Károly, Kassa Pontosan egy évvel ezelőtt közöltük „Orvosriasztó-e Losonc" című cikkünket, amelyben bíráltuk a nemzeti bizottságok álláspontját az orvosi lakásokkal kapcsolatban. A lakásprobléma megoldása nélkül lehetetlennek látszott a járásban oly szükséges orvosok letelepítése. Most ismét felkerestük dr. František Šimáčeket, a járási népegészségügyi intézet igazgatóját, s megkérdeztük, tapasztalható-e előrehaladás a Járás orvosproblémájának megoldásában. Az igazgató így válaszolt: — A helyzet kedvező alakulásáról számolhatok be, legalábbis, ami Losonc városát illeti. A nemzeti bizottság az új lakótelepen, a Május 1. téren az állami építkezésekből öt lakást ígért az orvosoknak még ez év első felére. Ezenkívül lehetőséget kaptunk a szövetkezeti építkezések terén. Jelenleg 103 szövetkezeti lakás épül az egészségügyi dolgozók részére. Füleken azonban már nem ilyen rózsás a helyzet. Az ottani intézet működése aligha biztosítható, ha az elvtársak a városi nemzeti bizottságon nem járnak el hasonlóképpen, mint Losoncon. A vidéken szintén sok probléma akad még, de fő eredménynek számítjuk a losonci helyzet megoldását, mert a hozzánk érkező fiatal orvosok először a járási székhelyre kerülnek. — Mi a helyzet az új losonci kórház ügyében, amelyről már régen sok szó esett? — tesszük fel a további kérdést. — Ez a kérdés most a legégetőbb. A második kategóriába tartozó típuskórházról van szó 1230 férőhellyel, egy csecsemőgondozóról 100 férőhelylyel, új higiéniai és járványügyi állomásról, 85 férőhelyes gyermekotthonról és egészségügyi nővérképző iskoláról. Kétségtelenül nagy beruházás ez. De figyelembe kell venni, hogy az új nagykürtösi, a mai losonci, valamint a rimaszombati járás egy része tartozik intézetünk egészségügyi gondozása alá. A tervek szerint az egész intézményt 1937—75 években kellene átadni rendeltetésének. Még el sem kezdődött azonban a tervek megvalósítása, s máris a határidők eltolódása fenyeget. Bratislavában „indokolatlan lokális érdekekről" beszélnek, amikor követelményeinkkel fellépünk. Pedig, hogyan is lehetne szó lokális követelményekről, amikor területi létesítmény tervei forognak kockán. Dr. Šimáček szavaihoz csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy „lokális érdekekről" az egészségügyben még akkor sem lehetne beszélni, ha történetesen nem területi intézményről lenne szó. Az egészségügyben a lokális érdek is az emberek egészségének érdeke. Ez pedig semmiképp sem lehet negatívan értelmezni. A határidők bármi néven nevezett eltolódása egy amúgyis fejlődésben elmaradt vidékre mért igazságtalanság lenne. VILCSEK GÉZA ben kell megoldani a nemzetiségi kérdést is. Szükségesnek tartjuk, mint egyik legfontosabb első lépésként kiemelni a CSEMADOK Központi Bizottsága javaslatából a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások új területi átszervezésére tett javaslat mielőbbi megvalósítását. Mert a jelenlegi járások összetételükben fékezik a nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítását, a párt és állami szervek határozatainak teljesítését. A gyakorlat azt bizonyltja, hogy azok a járások, melyek túlnyomólag egy nemzetiségűek a politikai és gazdasági élet területén is jobban fejlődnek és eredményesebben működnek. Továbbá egységesen állást foglaltunk a központi bizottság által javasolt minden egyes pont fokozatos megvalósítása mellett. Követeljük a nemzeti bizottságokba való választások időpontjának elhalasztását, mivel a nemzeti bizottsági választásokra kidolgozott irányelvek a politikai élet demokratizálódása előtti időszakban voltak kidolgozva, s így nem érvényesül bennük az új szellem. Konkrét adataink és tapasztalataink vannak, hogy a nemzeti bizottságokba a jelöltek összeállítása sok helyen a régi módszerek szerint történt (előírták kiket jelölhetnek). A magyarlakta vidéken sok olyan egyén szerepel a jelöltek között, akik a múltban kompromittálták magukat, aktívan részt vettek a magyar dolgozók meghurcolásában, többen vannak olyanok, akik még a közelmúltban is cselekedeteikkel, kijelentéseikkel rontották a szlovák és a magyar dolgozók közti baráti együttélés szellemét. Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyar dolgozók legszélesebb tömegei megismerkedjenek a párt határozataival és irányvonalaival, a belpolitikai eseményekkel, s megismerjék a CSEMADOK Központi Bizottsága határozatát s felzárkózzanak annak teljesítésére, kifejtsék ezekkel kapcsolatos véleményüket és foglaljanak állást mellettük. A központi titkárság dolgozói biztosítják, hogy a CSEMADOK járási bizottságai a KB határozata szerint 1968. március 31-ig hívják össze a járási vezetőséget, kibővítve a helyi szervezetek elnökeivel, valamint a legaktívabb magyar értelmiséggel. A járási aktívákon a központi bizottság határozatainak ismertetésén kívül elősegítjük, hogy az ülés által hozott határozatok, állásfoglalás, a járásban legszükségesebb problémák megoldására irányuljon. Ellenőrizzük és elősegítjük, hogy az elfogadott határozatot' elküldjék Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a CSEMADOK Központi Bizottságának, az illetékes járási pártbizottságoknak, a járási nemzeti bizottságoknak, a kerületi párt és nemzeti bizottságoknak, a CSEMADOK helyi szervezeteinek, a helyi nemzeti bizottságoknak, az egységes földmfivesszövetkezeteknek, valamint a városi és falusi pártszervezeteknek. Azon leszünk, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága határozatát, illetve javaslatát a CSEMADOK helyi szervezeteinek elnökei a legrövidebb időn belül megkapják abból a célból, hogy 19B8. április 15-ig a CSEMADOK tagsága állást tudjon foglalni a felvetett problémákhoz. Erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten minél több helyi szervezet tagsági gyűlésén részt akarunk venni, hogy ott józanul megfontolt, a reális adottságoknak megfelelő határozott állásfoglalás történjen, hogy a jóváhagyott állásfoglalást elküldjék Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, az illetékes járási pártbizottságnak, valamint a CSEMADOK Központi Bizottságának. A CSEMADOK KÖZPONTI TITKÁRSÁGA KULTÚRPOLITIKAI DOLGOZÖI