Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-22 / 81. szám, péntek

esz holnap, másképpen lesz végre, szemek kacagnak az égre. valóban, vagy marod Ez a gondolat bujkál Jogunk van remélni, Ini is, mert már any­iyeinkben, hitünkben. , hogy miért kellett a IÍ, a jóakaratú, őszin­tiuk, és a farizeusok­s bizalmat élvezniük? s érdemleges válasz? Jó lenne hinni, hogy fk: „Testvéreim, nincs szór többet merhettek, békésebb, szebb, jobb, ussa nem volt soha, / újabb bizalmat, re­i és januári ülésének JZ újszerű, egészséges, sn hang illik hozzánk, rancs, vagy annak re­hallgatás. „A közöny nint inda a bokrokon, lássál rokon. Emberré sngő tudhat..." Nem 1 az ember és a nyár­akit e szó megillet: letes, vagyis egyenes, 1 A választ erre való­meg. De ahhoz, hogy sgyet-mást mondanunk 3 holnap érdekében. t tisztázása irt új szelleme tovább­gy csomó kérdést jo­>bek között az anya­a kétnyelvűség betar­Jjdítva^ legalább úgy, betartották. H^V pártkönyvében: Hj^^n találhatók a mi a burzsoá n tiségi vívmányo­zoi ista köztársaság­kon iunista, és fiatal ni mer. azt bizonyítják, hogy ívan ítélkezett és ren­legelemibb emberi jo­• nemzetköziség igazi magyarországi Kortárs­5szó" című ciíkkében: a a ma már hihetet­gy Kassán 1920 körül t meg. (Kassai Napló, p, Esti Újság, Szabad­i8-ban semmilyen .ma­Kassa városának. Kell élem, nem. S ha már, ik számunkra egy na­zatlan kérdés: az "1945­>ttság évei. Kik voltak ? A történelmi igazság nem kapott máig sem 947-ben írott „A vád­^Uk A szerző tiltakozó iségh<ík megküldte ak­it azóta félreállítottak, szont azóta rehabilitál­n tartozik a múlt teljes m nemzeti, csak ném­án szorosan egymáshoz lárd egységének ez is elleme máig is kísért, kajánban, a hőerőmű­an megtilthatták a ma­lyanyelvükön* beszélhes­l bemázolhatják. S akik sem görbült meg em­ADY ENDRE A hallgatókból, bólogatókból többet nem kérünk De menjünk tovább. Ki vizsgálta már felül, hogy a járási nemzeti bizottság sem tartja be a kétnyelvűséget? Járásunk negyven százaléka magyar nemzetiségű polgár, de sajnos a hiva­talos szervekben ez távolról sem tükröződik. Ki ezért a felelős? Lesz-e e téren változás a válasz­kólája is csak egy van ennek o félmillió (de van az közel egymillió is) magyarságnak, az is ta­nító-továbbképző. Miért ne kaphatnánk egy me­zőgazdasági egyetemet, vagy legalább is magyar" tanszéket? A szülők és a fiatalok igénye egyéb irányú magyar egyetem vagy katedra megadása. Tudom, hogy az ellenérv: nincsen elegendő szak­tanár magyar egyetemek megnyitásához. Ha nin­csen, kérjünk kölcsön a Magyar Népköztársa­ságból, vagy tegyük lehetővé fiataljainknak, hogy ottan végezhessék egyetemi tanulmányaikat. Ami­kor 1950-ben megnyíltak a magyar anyanyelvű iskolák, akkor sem rendelkeztünk elegendő szök­és képzett tanítóval, de az oktatást megkezdtük, mert az idő így diktálta és kívánta. Az idő ma is megérett a magyar egyetemek vagy egyelőre katedrák megnyitására is. A polgári demokrati­^•r.uííWtl^t^íHiífWAJfôiRtHíilr;'.^,.,.,.,.^,,,., Hfjw­" pw» tások utón, vagy marad minden a régiben? És ha lesz, akkor számunkra az sem közömbös, hogy kik fognak ott bennünket képviselni. A hallga­tókból, bólogatókból többet nem kérünk. És ben­nünket ne csak magyarul tudók, hanem magyarul érzők képviseljenek. Ehhez úgy vélem, akárcsak az itt élő nemzeteknek — nekünk is jogunk van. Mennyivel másképpen lett volna minden, ha ezt már 1950-től betartják fentről lefelé. Kevesebb megaláztatás, mellőzés ért volna és panaszunk, gondunk is kevesebb lenne ma. S hogy ez a jövőben már ne így legyen, most van ró lehe­tőség, biztosítsuk a feltételét minden jónak. Amíg mi lent nem tapasztaljuk kézzelfoghatóan a változást, addig a meghirdetett új szellemet csak fenntartással fogadhatjuk el. Régi igazság az, hogy újat csak új emberekkel lehet valóssá tenni. Jó lenne végre az egyenjogúság fogalmát is pontosan megszövegezni, és a megszövegezett határozatot jogi erőre emelni. Furcsa egyenjo­gúság -az, amikor az egyik mindenből többet kap, mint a másik, Ime egy kézenfekvő példa erre is. Hol van nálunk biztosítva a művelődés, a tanulás azonos feltétele az itt élő nemzetekéhez mérve? Ez nincs meg és így nem is beszélhetünk egyenjogúságról. Csehszlovákiában hivatalosan is félmilliónál több magyar él. A nemhivatalos szám ennél sokkal nagyobb, mert sok az olyan magyar nemzetiségű dolgozó, aki még 1960-ban félelem­ből vagy tudatos félrevezetésből szlovák nemzeti­ségűnek vallotta magát. Reméljük, hogy az új népszámláláskor a félelem és a félrevezetés nem befolyásol senkit abban, milyen nemzetiségűnek vallja magát. Leleszen például egész utcák val­lották magukat szlováknak, holott egy árva szót sem tudnak ezen a nyelven. Mire jó ez, kinek van ebből haszna? Tegyük lehetővé a főiskolai tanulmányokat is anyanyelvünkön Számtalanszor elhangzott kérésünk és igényünk o magyar nyelvű közép- és szakiskolák bővítésére. E téren rvem történt érdemleges változás. Főis­kus Finnország az ott élő svéd kisebbség szómá­ra anyanyelvén biztosítja az egyetemi tanulást. Miért ne tehetnénk meg ezt mi is. Jó lenne végre ezzel a kérésünkkel is érdemlegesebben és jóin­dulatúan foglalkozni. Komenský évszázadokkal ezelőtt bátran hirdette az anyanyelvű oktatás el­sődlegességét. Az idő őt igazolta. Az utóbbi idő­ben a párt is hangoztatta az anyanyelvű oktatás fontosságát, de nem elég valamit csak hangoz­tatni, meg is kell valósítani. Újabban olyan hírek keringenek, hogy megszű­nik a magyar nyelvű óvónőképzés. Ok: sok az óvónő. Nem tudom, más járásokban hogyan áll ez a kérdés, de a mi járásunkban még szükség van magyar óvónőkre. E problémát is meg kel­lene alaposabban vizsgálni, mert nem lehet szá­munkra közömbös, hogy a magyar nemzetiségű szülők gyermekei mit és hogyan tanulnak az óvo­dában. A magyar anyanyelvű gyermekek szlovák iskolában gyenge eredményeket érnek el Felül kellene vizsgálni teljes tárgyilagossággal, előítélektől mentesen, milyen tárgyi Ismeretekkel, felkészültségekkel kerülnek ki a szlovák iskolából a magyar anyanyelvű tanulók. Falun élek, tanító vagyok, így gyakran érintkezem ilyen fiatalqkkal is, és bizony fájdalommal kell megmondanom, hogy a tudásuk elképesztően minimális. A szlo­vák nyelvet sem sajátították el, hiába tanultak ezen a nyelven kilenc éven át. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen ezek a gyerekek csak 45 percig, azaz naponta legfeljebb 3 óra 40 percig hallgatják ezt az oktatási nyelvet. A szünetben és otthon is anyanyelvükön beszélnek. Felvetődik a jogos kérdés: mit tanulhatnak meg az ilyen gyerekek? Hiszen a legtöbb gyereknek anyanyel­vén is komoly problémát okoz a tananyag elsa­játítása, pedig itt a szülők is tudnak segíteni. De mit tud a szlovák iskolába járó magyar gye­ogy többet foglal­iik. Elhamarkodot­nek. Ne csodáljuk, a közülük gyerek­jndolatl-anul háza­köve tkezmé ny ekre ak, vagy nem hisz­atú figyelmeztetés­ja elpárolog a sze­tz idő előtt érkező n képes összetar­;ek manapság több­in nevelkednek. A yeztetik őket, min­t rájuk költik. Ezek i viselik el a csa­1 járó, nyakukba lókat, akényelmet­Lszor a lemondást a kenyerük a meg­ikaznek megszaba­leges tehertől. Igaz, idig sikerül mara­nert ha már' útban egérkezett a gyer­iny könyörtelen: a tésének kötelezett­éi sem oldható fel. iz sem titok, hogy ínnyire igényesek :n az emberek. Nem nyagiakat és a la­. A belső értékek, tulajdonságok te szokások ls nagy szerepet ját­szanak. A házaspárok joggal el­várják egymástól az alkalmaz­kodást, sőt az azonos színvona­lú műveltséget is. A szocioló­giai kutatások során bebizonyo­sodott, hogy csak ez biztosítja a harmóniát a házaséletben. Alaposan téved, aki azt hi­szi, hogy a fiatalok ebben a te­kintetben elnézőbbek. Kényes ízlésüket a népesedési bizottság ankétjain többször ls alkalmuk volt kifejezésre juttatni. Ám a tárgyilagosság megkívánja, hogy leszögezzük: ez a megál­lapítás nem vonatkozik a 18 éves korban nősülő, még éret­len gyerekekre. Ebben a korban tehát semmiképpen sem helye­selhető a nősülés! szándék, hi­szen csupán a válások számát szaporítják. A törvény — saj­nos — egyelőre nem gördít aka­dályt útjukba. A VALÖOKOK KUTATASA De térjünk csak vissza a vá­lóokokra és mindenekelőtt a már említett szociológiai kísér­letre. — A válások elsődleges okai­ra, vagyis a hűtlenség, az együttélés megszakításának In­dítékaira szociológiai kutatás­sal kívánunk fényt deríteni — tájékoztat dr. Haas. — Ezért minden kerületben 2—3 olyan bíróságot szemeltünk kl, ahol o tapasztalatok szerint a leggya­koribbak a válóperek. A bírók a válópereket megelőző békítő eljárás során kérdőíveket nyúj tanak át a feleknek (külön a férjnek és külön a feleségnek f akiktől több kérdéscsoport ke­retében 55 kérdésre várunk őszinte választ. Az első csoport­ba foglalt kérdések a fér], illet­ve a feleség véleményét tuda kolják élettársa tulajdonságai ról. A második kérdéscsoport bi­zonyos tények elé állítja a kér­dezettet, és önbírálat alapján készteti vallomásra (pl. hogyan tölti szívesebben szabad Idejét: olvasással, vagy barátai társa­ságában). A harmadik kérdés­csoport célja rávilágítani arra, hogyan látja az egyik és a má­sik házastárs a kettőjük neve­lése, szokásai és természete kö­zötti különbségeket. Például megegyezik-e a véleménye fér­jével (feleségével) a gyermek­nevelésről, a munkamegosztás­ról a háztartásban stb. Bosszant­ják-e a nézetellentétek vagy nem törődik velüik? Az utolsó kérdéscsoport a válófélben le vő felek szüleinek házaséleté­vel és szexuális kérdésekkel foglalkozik. A férfiak és a nők egymástól függetlenül adott válaszai az Állami Népesedési Bizottságnak 1967. október 1-től 1968. június 30-ig tartó szociológiai kutatá­saiban kiindulópontként szol­gálnak. Feldolgozásukra a ha­táridő leteltét követően kerül sor. A válóokokat maguk a váló­pereket lefolytató bírák is el­lenőrzik. Nekik olyan kérdőívet kell kitölteniük, amely a házas­társak szociális helyzetét és életkörülményeit hivatott tár­gyilagosan feltárni. Az ily módon nyert értékes adatokból a számítógépek igény­bevételével nemcsak a válások elsődleges okaira derül fény, de olyan következtetések is levon­hatók, melyek nagy segítséget jelentének a pszichológusoknak, pszichiátereknek, szexuológu­soknak, sőt a jogászoknak is ku tató munkájukban. KARDOS MARTA rekének a szülő segíteni, omikor ô sem tud szlo. vakul, pedig a segítség még a jó tanulónak is szükséges. A Rodina-školában olvastam egy ér­dekes cikket a városi iskolákban végzett felmérés­ről. A felmérés kimutatja, hogy azok a gyerel;ek lényegesen többet tudnak, akikkel a szülők ott­hon egy vagy két órót foglalkoznak naponta. Te­hát a szülők foglalkozása a gyerekekkel elenged­hetetlen a jobb eredmény eléréséhez. Ezért kell végre már e kérdésekke' is komolyan, bátran, félelelem nélkül foglalkozni. Ez társadalmi és em­beri kötelességüok. Nem lehet senki számára kö­zömbös, hogy ezrével hagyják el az iskoia pad­jait olyan gyerekek, akik a minimális tudással sem rendelkeznek. Eddig előszeretettel hangoztatták bizonyos in­tézmények, hogy mindenki olyan iskolába adja gyerekét, amilyenbe akarja. Ezt a jogot én sem vonom meg senkitől. De ki világosította fel mór őszintén a szülőket arról, hogy a gyerekéből tel­jes ember csak akkor lesz, ha anyanyelvén tanul, mert a tudást így lehet maradandóan és tökéle­tesen elsajátítani? Vonatkozik ez főleg a szín­magyar falvakra, mert más Kassa, Rozsnyó, Lo­sonc stb., ahol a gyerekek az utcán is tanulnak szlovákul, mert ott is hallják ezt a nyelvet beszél­ni. És ami a lényeg: minden időben a tárgyi tudás a döntő, a nyelv oz másodlagos. A technika, a gépek, a vegyszerek korában élünk, s mire ezek a fiatalok felnőnek, már valóban az atomkorról beszélhetünk. De felnőhetnek-e az ilyen fiatalok minden téren e korhoz? Igy, ahogyan eddig voľ nem. Ne féljünk ezt a valóságot végre kimonda­ni. A művelt ember képes hibáival szembenézni és azokat leküzdeni. Cselekedjünk mi is eképpen, még nem késő. Sok mindenről szeretnék még őszintén szólói, de félek, hogy már így is sokat mondottam, és beteljesül rajtam Voltaire máig ható bölcs mon­dása: „Igazat hirdetni és hasznos dolgot javasol­ni az embereknek - biztos módja annak, hogy üldözzenek bennünket." Egyszer már azt is vál­laltam, vállalnám újra, mert igazat mondani min­dig megéri. S mivel nagyon hiszek az igazmon­dásban, éppen ezért e cikk megkérdőjelezett cí­mét ezzel a megtoldással írom le gondolataié végére: Ha akarjuk, valóra válnak reményeink. TOROK ELEMÉP Egy előadás hallgatósága A közelmúltban tanfolyamra hívtak be. Már jóval a kezdet előtt megérkezterA, igy még jutott hely számomra az utolsó sorban. Ezt nem szabad féreérteni! Nem aludni és nem mással foglalkozni akarok, ami­kor az utolsó sort választom. Egyedüli ok, hogy hátulról mindent jól láthatok. Gyönyörködhetem abban, amint az -lőt­tem szundikáló Idősebb bácsi fefe lassan előre hajlik, majd nagí/ot zökkenve r'sz szatér eredeti helyzetében, hogy ismét elölről kezdje az egészet. A mellettem ülő szőkeség jel-felnéz az előadóra, majd folytatja tovább a kereszt­rejtvény fejtését. Az qifialt ülő néni szá mokat ír egymás alá, összeadja őket, és már tudja, hogy mennyit költött a tanfo­lyam előtt, és még mennyi pénze maradt, amivel folytathatja a bevásárlást. Az előbb ülő szemüveges féloldalt for dult. Egykedvűen szopja ceruzája végét, és többet néz ki az ablakon túli messze­ségbe, mint a beszélőre. Még nincsenek bevásárlási gondjai — ami a családi kony­hát illeti —, de ábrándozó arca következ tetnt engedi, hogy hamarosan lesznek. Egy fiatalember az első sorban állan­dóan oldalra nézeget. Mindenáron magá­ra akarja vonni a kicsit távolabb merengő barna kislány figyelmét. Bizonyára nincs még estére programja. Eszembe jut a ma­tematika, a párhuzamosan növekvő ará­nyok. Amint egyre Inkább belemelegszik a beszédbe az előadó, éppen úgy viszo­nozza egyre gyakrabban a barna lány o fiú meleg pillantásait. A szürke ruhás, lófarkat viselő kiest egyre sűrűbben néz az órájára. Ezután mindig az emelvényen szónoklóra kapja tekintetét. Még jó, hogy az ember nem távozik a másik által kívánt helyre. No meg azért nincs olyan hideg, hogy meg fázna a várakozó fiú. A magáról megfeledkezett bal szóm szédom a körmét rágfa. Még szerencse, hogy az orrában, fülében és a foga kö zött is van valami, mert az előadásról utóbb még köröm nélkül távozna. A hallgatóságból szinte kiválik egy lány. Egészen oldalt ül, ott a fogas mel­lett, ahol a kabátok lógnak. Jegyzetfüze­téből néha felnéz, majd folytatja az írást. Öt nem érdekli semmi más, csak az el­hangzó szavak. Szinte belemelegszik a Jegyzetelésbe. Felhúzza a szemöldökét, alig észrevehetően elmosolyodik, majd komoly lesz. Lám még kritikus — bele egyező és kételkedő — gondolatai is van­nak. Milyen felszólalása lesz a vitában t — gondolom magamban. Tévedtem. Nem vitázott, de a felszólalások alatt ls kitar­tóan írt. A vita véget ért. Indulok a kabátomért. Bár nem illik, de bepillantok a még min­dig Jegyzetelő kislány soraiba. Epp az utolsó mondatnál tart: csókol és ölel hű­séges angyalod... EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents