Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-22 / 81. szám, péntek

nHHiiiiiiuifiiniriMiiUHffiiiuniniuiHHnHTiHiifiiiHHiniMifiiuEiinfEiiHiiiHiHiiimn^ HnnifiiiiHHHHHifttiHifHriiHHtiHffHiimiifHiiiiiiiHifr. SZEREPEK TISZTÁZÁSA © A csehszlovákiai magyar sajtó és a demokratizálódási folyamat E HETI KÉRDÉSÜNK MIT TENNE a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében? Olvasóink válaszaikat 1968. március 27-ig, azaz szerdán délig Juttassák el szerkesztőségiinkbe. Tüntessék tel nevüket és lakhelyüket. MÚLT HETI KÉRDÉSÜNKRE MIT TENNE ha a szakszervezeti bizottság elnöke lenne? beérkezett válaszok közül az alábbiakat közöljük: Tiszteletben tartanám a dolgozók javaslatait, észrevételeit az előforduló hibákkal kapcsolatban, s az üzem vezetőségével karöltve szorgalmaznám az ésszerű favaslatok megvalósítását. Harcolnék az Igazságos bérezésért és a prémiumelosztásért. Változtatnék a jelenlegi gyakorlaton, mely szerint az évi prémiumból a munkások csupán néhány száz koronával, ugyanakkor a vezetők több ezer, sőt tízezer koronával részesednek. TÖTH fOZSEF, Gúta Nem élnék vissza a dolgozók bizalmával. Együtt dolgoznék az üzem vezetőségével, de nem a saját érdekeimet helyezném előtérbe a dolgozók rovására. A tervteljesités mellett nem hanyagolnám el a munkások érdekeit sem. KOVÁCS BELA, Érsekújvár Tiszteletben tartanám a munkások fogait, harcolnék a túlórázás ellen, s meghallgatnám az idősebb szakmunkások véleményét. MÖRÖCZ DEZSŐ, Komárom Gondoskodnék arról, hogy a munkahelyeken szigorúan betartsák a biztonsági előírásokat és azokat a rendeleteket, amelyek a dolgozók egészségét védik. A leromlott egészségű dolgozók számára nagyobb számban biztosítanám, bogy hazai és kültöldi szanatóriumokban kezelésben részesülhessenek. Felügyelnék arra is, hogyan végzik munkájukat az üzemi orvosok. Továbbá a felsőbb szakszervezeti szervektől megkövetelném, bogy a bányászok ré szére több üdülési ntalváayt juttassanak olyan helyekre, min Máchovo Jazero, vagy a Magas-Tátra. Ezenkívül a helyi művelő dési otthon vezetőségével karöltve gondoskodnék arról is, hogy legalább egyszer egy évben Handlován is vendégszerepeljen a Komáromi Magyar Területi Színház. SOÓS LAJOS, Handlová H Ezt a tisztséget csak akkor vállalnám el, ha munkások többsége választana meg. A munkások érdekeit őszintén képviselném. Ügyelnék arra, hogy ne szlgetelődjem el a dolgozóktól. ŠTEFÁNIK GYÖRGY, Érsekújvár Nem engedném, hogy a szakszervezeti bizottság tagjait az üzem vezetősége jelölje ki. Legalább negyedévenként összehívnám a taggyűlést, s a dolgozók kezdeményezésének igyekeznék érvényt szerezni. Felvilágosítást kérnék, hogy a vezetők miért kapnak tízszer (III) annyi prémiumot, mint a munkások. NÉMETH FERENC, Töböl Arra törekednék, hogy a szakszervezet valóban szakszervezet legyen, amely egyformán védi minden dolgozó érdekeit és nem csupán a kiváltságosakét. Olyan légkört alakítanék ki, hogy az emberek ne mondhassák: „Nem szólok, gyerekeim vannak." SÍPOS FERENC, Abara Olyan törvényt javasolnék, mely kötelezővé tenné a kollektív szerződés betartását. A felelős gazdasági -dolgozók ngyan papírra vetik az Ígéreteket, de nem tartják be. Teljesítésük sok esetben elmarad. A JSZT-ba olyan dolgozókat jelölnék, akik nem ismernének se sógort, se komát — és főleg, akik nem szépítenék a jelentéseket, eredményeket a felső szervek felé. Olyan intézkedéseket foganatosítanék, melyek megakadályoznák, hogy a bőség kosarából egyesek pukkadásig lakomázhassanak, a munkások viszont morzsányi kóstolót kapjanak. Konkrétabban ez azt jelenti, hogy a prémiumokat reálisabban osztanám el, éspedig, hogy az igazgatók ne kapnának 15—20—25 ezer koronát, a munkások pedig csak 100—300 koronát. Végül pedig: az olyan funkcionáriust, aki elnyomja és nem veszi tekintetbe az egyszerű emberek véleményét, vagy másokat eltávolít funkciójából csak azért, hogy magyar nemzetiségű stb. — azonnal meneszteném a vezető beosztásból. FERENCZ JÓZSEF, Rapp Nem félemlíteném meg a munkásokat, ha megmondják az igazat. LIPTÁK JÁNOS, Losonc A szakszervezett funkcionáriusok nem biztosítfák következetesen a kollektív szerződésben leszögezett, fogos követelések teljesítését. Ez pedig kötelességük lenne. EKE ELEMÉR, Hanva Egységesek a magyar főiskolások Folyamat indult, melyben két évtized merevsége olvad. Szót kérnek és szólásra emelkednek azok ls, akiktől eddig megvonták a szót, vagy akik fáradtan, fásultan merültek hallgatásba, mert szavuk hosszú Időn át siket fülekre talált. Felvetődik a felelősség kérdése. Ki és kik idézték elő azt a helyzetet, amelyben megbénult a nyelv, elnémult az ajak és a gondolkodást is megszabott normák közé próbálták sajtolni? Az utóbbi napok folyamán a CSEMADOK Központi Bizottságának és az Ojságíró Szövetség magyar tagozatának ülésén a csehszlovákiai sajtót ls elmarasztalás érte, amiért a megindult demokratizálódási folyamatot nem támogatta kellő erélylye) és azonnal — megindulásától kezdve. A kifogás jogosságának elismerése mellett tisztázásra szorul néhány kérdés. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a csehszlovákiai magyar sajtó sajátos helyzetét. Tudjuk ma és tudtuk a múltban is, hogy olvasóink több segítséget, több érdekvédelmet vártak nemzetiségi sajtónktól. Olvasóink leveleikben és személyes beszélgetések során többször kifogásolták azt a tényt, hogy a lapok színvonaluk általános és folyamatos Javulása mellett kevés helyet szentelnek a magyar dolgozókat érintő nemzetiségi problémáknak. Nem egyszer beszéltünk erről mi — újságírók, a sajtó dolgozói is különféle fórumokon, öszszejöveteleken. Kis túlzással több esetben megállapítottuk, hogy sok-sok lapszámunk nyugodtan megjelenhetett volna a világ bármely részében, mert tartalmában annyira nem tükrözte azok problémáit, akiknek íródott. Sőt, a ciprusi törökök és görögök nemzetiségi problémáinak sokkal több helyet szenteltünk, mint a hazai magyarság ügyeinek. Mi volt hát az oka annak, hogy a nemzetiségi problémáknak olyan szűk tér jutott a magyar sajtóban, természetesen lapunkban is. Nem a kedvezőbb mérleg végett, de az igazság kedvéért szeretnénk leszögezni, hogy a múltban ls nemegyszer állást foglaltunk egy-egy bennünket közvetlenül érintő társadalmi és nemzetiségi problémához. Példaként ide sorolhatnánk a háztáji kérdésében, továbbá a füleki és kálnai óvoda, a szenei Iskola és a kétnyelvűség, valamint az anyanyelvi oktatás ügyében lapunk hasábjain többször az illetékes szervek nemtetszése ellenére is kifejtett álláspontunkat. Ugyanakkor tudatában voltunk annak, hogy a felvetett kérdések bármennyire ls égetőek és segítették olyvasóink tájékozódását, sőt az illetékes szerveket is nem egy esetben cselekvésre késztették, mégis csupán egy-egy (bár általánosítható) jelenségre szorítkoztak. A nemzetiségi kérdés teljes megoldásáról az elmúlt évek folyamán, pontosabban a párt Központi Bizottságának decemberi és januári plénuma előtt általában kevés szó esett. Nemcsak lapunkban, hanem az egész csehszlovákiai sajtóban! Nem is kerülhetett sor a nemzetiségi kérdés lenini rendezésére ott, ahol a demokrácia alapvető elvei sem érvényesültek. A nemzetiségi kérdés megoldatlansága is a társadalmi és államjogi deformációkat tükrözte és Igazolta. A nemzetiségi kérdés nem nyert megoldást a cseh és a szlovák nemzet esetében sem. Ezt bizonyítja az a tény, hogy csak most kerül sor a két nemzet államjogi helyzetének végleges rendezésére. A csehszlovákiai magyar nemzetiség helyzetének, jogainak teljes tisztázását is meg kellett előznie a most folyó demokratizálódási folyamatnak pártunkban és egész társadalmunkban. Egészen törvényszerű az ls, hogy a magyar nemzetiség problémáinak megoldására sem kerülhetett sor addig, amíg a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös viszonyának rendezése nem került napirendre. A csehszlovákiai magyar sajtó dolgozóinak döntő többsége — helyzeténél fogva — már akkor is a demokratizálódás lelkes, elkötelezett és fenntartás nélküli híve volt, (helyesebben: lett volna), amikor a demokrácia még csak hőn óhajtott kívánság volt és hiánya sokszor ajkunkra fojtotta a szót. S nem csupán a bátorság hiánya gátolt tjennünket abban, hogy ez a legszentebb meggyőződésünk nem tükröződhetett lapjaink hasábjain. A kiállás kérdése kissé bonyolult és nem szűkíthető sem egyénekre, sem munkaközösségekre. Az újságírói kiállást a problémafelvetés, az állásfoglalás és az elvekért vívott küzdelem jelenti. Am a probléma felvetése a kézirat vándorútjának csak az első — bár nélkülözhetetlen stádiuma. Az első akadályt a szerkesztőségi jóváhagyás jelentheti. Az egyszemélyi felelősség rendszere azzal is jár, hogy negyven, de akár száz ember munkájának lecsapódása a lap hasábjain egy ember jóváhagyásától függ. A pártsajtót a párt illetékes szervei és az apparátus illetékes dolgozói Irányították akkor ls, amikor a pártéletben egészségtelen, az utóbbi plénumokon mélységesen elítélt munkastílus, munkamódszer honosodott meg. Ez rányomta bélyegét a sajtóra ls. A párt legfelsőbb szerveiben egyének jogot formálhattak arra, hogy maguk határozták meg, mi közölhető a sajtóban és mi nem, miről szabad és miről nem szabad tájékoztatni a közvéleményt. Az alsóbb szervek és az apparátus pedig a felsőbb rendelkezések és tilalmak végrehajtását biztosította és szigorúan ellenőrizte. A felsőbb és a szerkesztőségi irányításon túl éveken át teljhatalmú joggal állt a szerkesztőség és főszerkesztő felett a Belügyminisztérium szerve: a sajtóellenőr, aki bármikor leállíthatott írásokat, cikkeket. A helyzeten sem az új sajtótörvény, sem a sajtóellenőrzés más elnevezése sem változtatott lényegesen, mert a demokrácia deformációjának szülötte volt és létezése annak igazolása. Nem az egyéni felelősség elhárításáról van szó. Ami a múltban történt, azért mindannyiunkat terhel némi felelősség a jövő nemzedékek előtt. Erkölcsi felelősség. Munkánkkal Igy vagy úgy szolgáltuk a deformációkat eredményező és azokat tartósítani szándékozó gyakorlatot. Akkor is, ha ezt a munkát kényszerből, sokszor meggyőződésünk ellenére végeztük. Akkor is, ha a helyzeten egyéni kiállásunk semmit se változtatott volna. És akkor ls, ha kiállásunk hiányát fásultsággal, fáradtsággal és az akkori viszonyok közepette teljes reményteSzerdán este megbeszélésre gyűltek össze a Bratislavában tanuló magyar főiskolások. A CSEMADOK Központi jSizottságának üléstermében megtartott, több száz főt kitevő összejövetelen üzemi dolgozók, az ifjúsági klubok képviselői, Írók, újságírók és más beosztásúak is részt vettek. A nyugodt, őszinte és barátságos légkörben lefolyt beszélgetést megelőzően dr. Szabó R e z s ő, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára, Nemzetek és nemzetiségek címmel tartott előadást. Többek között elmondta, hogy az utóbbi években rengeteg definíció született, ezek egyik része azonban túlságosan általánosítva, másik része túlságosan leszűkítve értelmezi a nemzetek és nemzetiségek fogalmát. A megújhodó marzista filozófia feladata, hogy az eddigi ismereteket felhasználva, a nemzetek és nemzetiségek sajátosságait egyformán kifejező, sablonmentes meghatározást dolgozzon ki. Kitért a CSEMADOK Központi Bizottságának a CSKP KB és az SZLKP KB januári határozatával és a nemzetiségi kérdés maradéktalan megoldásával kapcsolatos állásfoglalásra is. Hangsúlyozta, hogy e fontos dokumentum csupán alapanyag. Segítségnyújtás a párt akcióprogramja kidolgozásához, a nemzetiségek problémájálenséggel ls próbáljuk magyarázni. Ám ez a felelősség nem lehet egyforma. Más felelősség terheli azokat, akik a deformációkat hatalmi pozíciókból előidézték és körmükszakadtáig védték s más azoké, akik maguk is e deformációk áldozatai voltak. S erről van sző! Társadalmi és politikai életünkben egyesek senkitől sem kapott jogot formáltak arra, ml kerülhet és ml nem kerülhet a nyilvánosság tudomására. Egyegy problémát felvető írás leállításánál (pontosabban: letiltásánál) gyakran hangzott az indoklás: „nem szolgálja a párt érdekeit", sőt ilyen is: „a jelen időszakban nem szolgálja a párt érdekelt". Maguk állapították meg mi a hasznos és mi nem hasznos, mikor hasznos és mikor nem hasznos a párt számára. Sokszor nem az volt a szempont, hogy a felvetett probléma létezik és sürgős megoldást igényel, hanem az, hogy a problémát ne feszegessük a nyilvánosság előtt. Nem a problémák megoldására való törekvés volt a cél, hanem azok elhallgatása, mintha nem is léteztek volna. A problémák elhallgatását intézmények rendszere biztosította. Főképp ebben az időszakban éreztük a saját nemzetiségi szervek, intézmények hiányát. A nemzetiségi sérelmek orvoslását is csak azoktól a szervektől várhattuk, amelyek azokat elkövették. Meg kell állapítanunk, hogy a nemzetiségek problémái az utóbbi hetek politikai erjedésében, a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös viszonyának, kapcsolatainak rendezése folyamán ls csak néha és jobbára csak periférikusán szerepelnek. Ezért üdvözöljük a CSEMADOK Központi Bizottságának kezdeményezését, javaslatát a magyar nemzetiségi kérdés megoldására. Valóban ideje volt, hogy egyetlen nemzetiségi szervezetünk a népművelés keretei közül kitörve a politikai porondra lépjen és válalja a nemzetiségi érdekvédelmi szervezet szerepét is. A demokratizálódási folyamat köztársaságunkban csak akkor válhat az itt élő magyar nemzetiség legbennsőbb ügyévé, ha ennek a folyamatnak nemcsak szemtanúja lehet, hanem teret kap saját problémáinak rendezésére. Meggyőződésünk, hogy a deformációk folyamatos felszámolásával, az azért felelős személyek felelősségre vonásával és távozásával megteremtődnek a feltételek, hogy nemzetiségi sajtónk — felzárkózva az egész csehszlovák sajtóhoz — maradéktalanul betölthesse azt a szerepét, amely őt nem csak megilleti, hanem hagyományaiból adódó hivatása ls az újért, az az emberi igazságért vívott küzdelemben. ZSILKA LÁSZLÓ nak a következetes megoldásához. A bevezetőt követően az előadó az Írásban benyújtott kérdésekre válaszolt, majd a gyűlés résztvevői párbeszéd formájában cserélték ki véleményüket. A többórás megbeszélčsen — politikai és kulturális életünk számos problémáját érintve, — öszszesen 50 kérdés, illetve felszólalás hangzott el. A diákok többek között megkérdezték, mi a reális biztosíték ahhoz, hogy a CSEMADOK javaslata megvalósul, mikor fogják a jogtalanul elítélt magyarokat rehabilitálni, a magyarság problémáival a cseh és szlovák sajtóban, valamint a nagygyűléseken miért nem foglalkoznak többet, mi az akadálya annak, hogy egy új magyar napilap induljon, a magyar vonalon dolgozó kompromitált és a visszahúzó erők oldalán álló vezetők mikor mondanak le, jelenleg mivel mélyíthető el leginkább a népeink közötti barátság, hogy fogadták a prágai szervek a CSEMADOK beadványát, miért mondta L ú • C a n elvtárs a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában kedden tartott gyűlésen, hogy a magyarok hét órakor kezdenek sörgyárat építeni és kilenc órakor már inni akarják az új sört, milyen további lépésre készül a CSEMADOK, ha az illetékes szervek nem realizálják a beadványt, a valóságban mennyi a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségűek száma, nem lehetne-e tudományosan felmérni, hogy mit ad a dél-szlovákiai magyarság az országnak, és mit kap tőle, a csehszlovákiai magyar ifjúság mivel támogathatná a CSEMADOK Javaslatának gyakorlati megvalósítását? stb., stb. A kérdésekre adott választ a hallgatóság megelégedetten fogadta. A beszélgetés során az a vélemény alakult ki, hogy a Bratislavában tanuló magyar főiskolások a haladás oldalán állnak, támogatják a párt januári határozatát, és lényegében egyetértenek a CSEMADOK javaslatával, egységesen támogatják a nemzetiségi probléma tökéletes megoldására irányuló törekvéseket. Elhangzott az a vélemény is, hogy a CSEMADOK-nak a haladó hagyományokra építve a lövőben bővítenie kell a jog- és hatáskörét. Az első köztársaság egyik progresszív magyar mozgalmának, a Sarlónak az volt a legnagyobb gyengéje, hogy volt értelmisége, de nem volt tömegalapja. A CSEMADOK-nak jelenleg az a hibája, hogy van tömegalapja, de nincs értelmisége. Az újat, a jót, a szabadságot, a demokráciát és a szocializmust támogató értelmiségnek nemcsak lehet, hanem szükséges ls, hogy felzárkózzék a CSEMADOK mellé és erejéhez mérten segítse a szövetségnek a megújhodásért, a nemzetiségi kérdés megoldásáért, a szocialista kultúra további felvirágoztatásáért, az egy hazában élő népek mindegyikének az érdekéért folytatott küzdelmét. A gyűlés résztvevői megállapodtak abban, hogy egy bizottság dolgozza kl a fővárosban tanuló magyar ifjúságnak az eseményekkel kapcsolatos állásfoglalását, s az anyagot küldjék el az illetékes szerveknek és tegyék közzé a sajtóban. A főiskolások legközelebb a szlovák közélet Ismert képviselőit és a csehszlovákiai magyar sajtó főszerkesztőit hívják meg beszélgetésre. BALÁZS BÉLA