Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-21 / 80. szám, csütörtök

SZU LÖK .NEVELŐK F Ó R U M A l_Í ... • •"'-•• A mezőgazdasági adó bevallásáról és fizetéséről A mezőgazdasági adó magába foglalja egyrészt a földadót, másrészt a mezőgazdasági üzemek jövedelemadóját. A földadót a mezőgazdasági földek hektárjaként s a természeti lehetőségek gazdasági mérlegelése alapján, differenciáltan állapítják meg. Minden szervezet s egyénileg gazdálkodó földműves, valamint mindazok az egyének, akiknek tulajdonában termő föld van — kötelesek földadót fizetni. A mezőgazdasági vállalatok jövedelemadóját az egységes földművesszövetkezetek s az állami gazdaságok teljes jövedelme alapján írják elő. Földadó bevallására minden egységes földművesszövetkezet, állami gazdaság és más szervezet köteles. Az adóbevallást az illetékes járási nemzeti bizattságnak, esetleg annak a nemzeti bizottságnak kell beküldeniük, amely az 1967. évi adót kivetette. Az adóbevallásban fel kell tüntetni minden használt föld terjedelmét, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a kérdéses parcella stb. melyik nemzeti bizottság közigazgatási területén van. Az egységes földművesszövetkezeteknek a háztáji földeket is fel kell tüntetniük. A háztáji földek utáni adót a szövetkezet vezetősége az EFSZ tagjaitól követelheti, ami pedig az állami gazdaságokat, a tangazdaságokat illeti, az adóbevallásban fel kell tüntetniük azokat a földeket is, amelyeket ideiglenesen dolgozóik rendelkezésére bocsátottak. Az egységes földművesszövetkezetek tagjai közül azok, akik háztáji földdel rendelkeznek, nem kötelesek földadó-bevallást benyújtani. Előfordul azonban, hogy egyes földművesszövetkezetek tagjai általában háztáji földek nélkül gazdálkodnak, de zöldséges, vagy gyümölcsöskerttel, esetleg más földekkel rendelkeznek. Az utóbb említettek kötelesek a szóban forgó adóbevallásra. Nem kötelesek erre azok az adófizetők, akikre a múlt évi adóbevallás alapján rótták ki a mezőgazdasági adót, és az azóta eltelt időben nem változtak meg az adófizetés szempontjából is döntő fontosságú körülmények. (Ilyen változások például a földterülettel függhetnek össze, illetve azzal, hogy a mezőgazdasági termelésre használt föld egy "részét más célú földdé nyilvánítják, további módosulást jelenthet az adómentesség iránti igény keletkezése, vagy megszűnése stb. j Az érdekelt feleknek azonban ezeket a tényeket az adóbevallás határidejéig kell közölniük az illetékes nemzeti bizottságon. A földadóval kapcsolatos adómentesség Igénylését (abban az esetben, ha újból termővé tett földekről vagy új kertekről, szőlőkről, komlóföldekről van szó), valamint a földadó leszállításának igénylését (ha állandóan vizenyős) vagy az év nagy részében elárasztott földekről, illetve olyan földekről van szó, ahol a vízgazdálkodás céljait szolgáló munkálatok vannak folyamatban az adófizetőnek minden évben, éspedig az adóbevallásban kell kifejezésre juttatnia. Abban az esetben, ha nem nyújt be adóbevallást, mivel az adókivetés szempontjából döntő fontosságú körülmények változatlanok maradtak, Igényét ötkoronás okmánybélyeggel ellátott kérvényben kell kifejezésre juttatnia. Az illetékes nemzeti bizottság az említett esetekben több mint 50 százalékkal ls csökkentheti a földadót, s egyes esetekben lemondhat igényléséről is. Az adófizetők a földadót az 1968-as évben három részletben kötelesek megfizetni, éspedig 20 százalékát legkésőbb április 30-ig, 30 százalékát augusztus 31-ig és 50 százalékát november 30-ig. Ha a kivetett földadó nem haladja meg a 100 koronát, úgy az egész összeg befizetése legkésőbb 1968. március 31-ig esedékes. Az 1967. évi jövedelemadó bevallása minden egységes földművesszövetkezet, állami gazdaság, valamint a faj- és magnemesítő intézetek igazgatósága által irányított gazdaságok számára kötelező. Mezőgazdasági földdel rendelkező más szervezetek nem kötelesek mezőgazdasági jövedelemadót fizetni. A szervezet az adóbevallás-' ban feltüntetett jövedelemadót az illetékes nemzeti bizottságoknak legkésőbb 1968. március 31-ig köteles megfizetni. . Amennyiben az állandó dolgozókkénti átlagos havi jövedelem nem haladja meg az 1000 koronát — a jövedelemadót nem vetik ki, s a szervezet ebben az esetben adóbevallásra sem köteles. A szervezetek jövedelemadójának alapja a minden tevékenységből származó bruttó Jövedelem — kiegészítve az esetleges hozzászámítható és csökkentve a levonható tételekkel. A földművesszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak közös szövetkezeti vállalatok jövedelmében való részesedést — a Pénzügyminisztérium határozata értelmében — nem számíthatják hozzá az egységes földművesszövetkezetek, illetve állami gazdaságok megadóztatható teljes jövedelméhez. A jövedelem százalékban kifejezett adókulcsa 1 százaléka annak az összegnek, amely meghaladja egy-egy állandó dolgozó 1000 koronányi átlagos havi jövedelmét. A szervezetekre kivetett jövedelemadó teljes összegét a helyi nemzeti bizottságok kapják meg, s ezzel a bevételükkel feltöltik tartalék- és fejlesztési alapjukat. Ez az elv abban az esetben ls érvényes, ha az illetékes járási nemzeti bizottság vetette ki az adót. Amennyiben a mezőgazdasági üzem néhány nemzeti bizottság közigazgatási területéhez tartozó földeken gazdálkodik, a jövedelemadó összegét az illetékes helyi nemzeti bizottságok között kell megfelelő arányban szétosztani. A nemzeti bizottságok ezt a bevételt elsősorban az adott község szociális, Illetve kulturális létesítményeinek tökéletesítésére fordítják. Az egységes földművesszövetkezetek tagjai — arra való tekintet nélkül, hogy háztáji földdel is rendelkeznek, vagy pedig a háztáji földek nélküli szövetkezet más földjén gazdálkodnak —, továbbá az állami gazdaságok, az iskolai gazdaságok, az iskolai mezőgazdasági üzemek dolgozói csak bizonyos termények (gyümölcs, zöldség, eper, szőlő stb.) termesztéséből eredő jövedelem után kötelesek mezőgazdasági adót fizetni, éspedig abban az esetben, ha háztáji földeken, vagy ideiglenes használatra rendelkezésükre bocsátott földeken gazdálkodnak. Mezőgazdasági adót kell fizetniük a szakosított állattenyésztési termelésből eredő jövedelem után is. Az említett földeken végzett mezőgazdasági termelésből eredő egyéb jövedelemre az említett adókötelezettség nem vonatkozik. Abban az esetben, ha valaki 500 négyzetméternél kisebb területen termeszt gyümölcsöt, zöldséget s,tb., vagy pedig legfeljebb 15 méhcsaládot gondoz — feltételezhető, hogy az adóalap 400 koronánál kevesebb — (ez esetben nem vetnek ki adót), az illető adóbevallásra sem köteles, amennyiben erre az illetékes nemzeti bizottság külön fel nem szólította. I. P. — Hallod-e öreg cimbora? — telefonálja Pogácsa Félix barátom. — Este felé f átruccanhatnál hozzánk, jó borom van. — Tudod, hogy a jó bornak nem vagyok az ellensége. Hánykor menjek? — Hét felé jöhetsz. Várlak öregem. A megbeszélt időpontban bekopogtattam Féllxékhez. Barátom nyitott ajtót és szokása szerint megölelt, megcsókolt. — Gyere, gyerel — invitál beljebb. — Helyezd magad kényelembe — és készségesen rángatja le a nagykabátomat. — Kedves feleséged? — Elutazott az édesanyjához. Legalább nyugodtan leszophatjuk magunkat. A másik szobából éles gyerekhang sivít ki a félig nyitott ajtón. — Majd megmondták anyunakI — Mondod az öreganyádat7 — kiált vissza Félix. — Megmondom, hogy nyakaltad a bort. — Fogd be a szád, mert kitépem a füledet. A hétéves kölyök kiszalad és körültáncol bennünket. — Megmondom, megmondom! — Mit mondasz meg? Csak hajtod a magadét, mint aki bedilizett, ahelyett, hogy köszönnél Varjú bácsinak. — Csókolom, Varjú — Megállj csak, te vén tróger, ezt is megmondom. Megmondom anyunak, hogy agyon akartál verni! — Látod, így vagyok — mondja a barátom. — Őnagysága egyszeNevelés bácsi! Téged ls megmondlak! — Dehát mit mondasz meg, Félixke? — kérdezem a gyerektől óvatosan. — Azt, hogy vedeltek. — Azt sem tudod, mi az. A fiúcska lapos tekintettel néz rám, és fölényesen leint: — Hogyne tudnám. Anyuka mindig mondja, hogy az apu közönséges disznó, mert folyton vedel. Tudod, Varjú bácsi, az apu egy szesztestvér, és hülyére issza magát... — Elég, te csirkefogói — hördül fel Félix barátom és nyakoncsapfa a gyereket. — Mars vissza a szobába leckét írni! A kis Félix bömbölve menekül vissza a szobába és onnan kiabálja: r'úen fogta magát és elutazik az anyfához, de a kölyköt a nyakamon hagyja, hogy így ellenőrizzen. Hát vedelek barátom, hadd pukkadozzon őnagysága! Az asztalra helyez egy demizsont, poharakat kerít és hozzálátunk a szopogatáshoz. Barátom és vendéglátóm, amikor megmelegszik kissé a füle, körülményes előadásban vázolja családi helyzetét, elsősorban anyósának praktikáit és felesége őnagyságának múltszázadbeli felfogását az élet örömeiről. — Pofátlanság, érted, pofátlanság, amit velem művelnek! — dörgi és nagyot csap az asztalra. A nagy zajra beszalad Félixke, ránk bámul és harsányan röhög. — Apu, te már kikészültél, de a Varjú bácsi állatian bírja. — Takarodj innen, te kis tetű, mert eltaposlak — kiált rá az apja magából kikelve. — Csak próbáld meg, de felpofoztatlak anyuval. — No várj csak! — sziszegi Félix barátom és felugrik, hogy nyakoncsípje a gyereket. — Ne verd meg szegénykét — állok közibük, — ő még nem tudja mit beszél, csak szajkózik. — Nekem ne szajkózzon egy ilyen kukac ... — Kukac vagy te! — felesel Félixke a hátam mögül. — Kukac, kukac ... — replikázza Félixke és én jobbnak látom átmenteni a másik szobába. — Hallottad, miket kiabál az apjának? — mondja Félix barátom, amikor visszatérek. — Hát ide jutottam, testvér. Eltűnődve bámul a poharába és nagyokat sóhajtozik. — Csak tudnám, kitől tanulja ezeket az útszéli szavakat ez a kis hülye? Csak tudnám? DÉNES GYÖRGY z esz tétik ai nevelés tárgya a zenei nevelés, az ének lett. Milyen nagy volt az öröme, amikor a hatodik osztályban a zenei nevelési órára a tanító gyakran magnetofonnal vagy lemezjátszóval érkezett és szebbnél szebb melódiákat szólaltatott meg. A zene Iránt egyébként is érdeklődő kislány most már belekóstolt a zenehallgatás élvezetébe és a pedagógus révén bizonyos zeneértésre tett szert. Zenerajongása nem merült ki az iskolában, otthon is szenvedélyesen hall* gatta a klasszikus muzsikát, azokat a műveket, melyekkel már az iskolában megismerkedett. Szüleinek ez nem tetszett és különféle megjegyzéssel megfosztották lányukat a zenehallgatás élvezetétől, az elmélyüléstől. Ne kövessük az Ilyen és az ehhez hasonló példátl Ellenkezően: ha azt látjuk, hogy gyermekünket valóban szórakoztatja a zenehallgatás, ne akadályozzuk őt meg ebben, hiszen a zenében rejlő szépségek felismerése nevelési szempontból is komoly haszonnal jár, befolyásolja a gyermek érzelmi világának és lelki alkatának fejlődését. A SZÜLÖK A GYERMEK szépérzékének fejlesztése érdekében a rendszeretet kialakítá-i sával, a rend megkövetelésével tehetnek a legtöbbet. A gyermeknek meg kell szoknia, hogy környezetében mindig a lehető legnagyobb rend legyen. Nem értünk egyet teljes mértékben azokkal a szülőkkel, akik azt hangoztatják, hogy nem lehet i rendet tartani ott, ahol kisgyermek van. A lakás harmonikus rendjét ugyanis egy-egy játékszer még nem bontja meg. Az sem helyes viszont, ha a lakás rendbentartása kizárólag az édesanya, esetleg a munkaképes nagymama feladata. Az iskolás gyermekektől már meg kell követelni, hogy dolgaikat tartsák rendben. Bízzuk meg őket apróbb teendők elvégzésével. Nem szabad megtűrnünk azt sem, hogy a gyermek holmija, ruhája vagy cipője a rend és a tisztaság szempontjából kifogásolható legyen. Mindezt természetesen nem lélektelen fegyelmezéssel, „dresszúrával", hanem szoktatással kell elérnünk. Kétségtelen, ha gyermekünk az Iskolában és odahaza is kellő esztétikai nevelésben részesül, kifinomul az ízlése, öltözködésében kerülni fogja a szélsőséges divatot, érzékkel válogatja meg a színeket, nem követi majd a divathóbortot. A fejlett esztétikai érzék ezenkívül hatással van a viselkedésre, a magatartásra, az egyén lelkivilágának fejlődésére is. A kifonomult esztétikai érzékkel rendelkező emberről nehéz lenne elképzelni, hogy modortalan, durva viselkedésű, aki képes lenne vandál módjára viselkedni. Feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a természetjárás is a szépérzék fejlesztésének eszköze. Ne akadályozzuk meg tehát gyermekünk természetjárását. BEFEJEZÉSÜL szeretnénk még szólni az olyan jellegű szórakozásokról is, melyek nagy mértékben befolyásolják az esztétikai érzék kialakulását és fejlődését. A zenehallgatáson, az irodalmi alkotások szépségeiben való gyönyörködésen kívül számos szórakozás szinte játékos módon járul hozzá gyermekeink esztétikai érzéke fejlesztéséhez. Ilyen kedvtelés például a bélyeggyűjtés, mely a szabad idő hasznos kihasználásán kívül a gyermek szépérzékét is fejleszti. A színes, művészi reprodukciók gyűjtése — az esztétikai érzék fejlesztésével — a képzőművészet, főleg a festészet terén való jártasságot is elmélyíti. A kellő hozzáértéssel és bizonyos fokú igényességgel végzett amatőrfényképezés — elsősorban a serdülőkorú gyermekek körében — ugyancsak az esztétikai érzék fejlesztésének egyik kiváló eszköze. Ezek olyan kedvtelések, melyeket egyáltalán nem lehet haszontalan időtöltésnek nevezni, és ha valamelyik gyermekünk kedvenc szórakozásai közé tartozik, adjunk meg hozzá minden támogatást. SÁGI TÓTH TIBOR BÁR AZ ESZTÉTIKAI nevelés az iskolai oktató-nevelő munka szerves része, mégis feltétlenül szükséges, hogy a szülői ház is részt vállaljon belőle. Mi az esztétikai nevelés? Röviden talán így fogalmazhatnánk meg: a szépérzék kialakítása és fejlesztése. Az esztétikai nevelés fő célja, hogy gyermekeinkben kialakítsa azt a készséget, mely lehetővé teszi számukra felismerni, illetve megkülönböztetni a szépet. A szép iránti vonzódás általában az ember veleszületett tulajdonsága. Bizonyára minden szülő megfigyelte, hogy gyermeke már egészen kicsi korában is örült a szép játékoknak, kedvvel játszott a színes labdákkal, kockákkal, vagy a szép kivitelezésű gumiállatkákkal. Azt is megfigyelhették viszont, hogy a gyermek nem ritkán semmiféle „esztétikai igényeket" nem támasztott játékaival szemben és például a sáros fadarabot madzagra kötve nagy buzgalommal húzta s eszébe sem jutott, hogy játéka nem szép. Azt is megfigyelhettük, hogy a legtöbb gyermeknek nincs érzéke a természet szépségei iránt. Erre utal az a tény is, hogy a gyermekek a legszebb virágokat gyakran letapossák, leszaggatják. Figyelmüket ugyan lekötheti a természet valamely jelensége, de csak legritkább esetben veszik figyelembe a természet valódi szépségeit és nem tudnak gyönyörködni a táj szépségében, a rét pompázó virágszőnyegében, a virágbaborult gyümölcsfákban. Mindez azt bizonyítja, hogy még nem alakult ki a gyermek szépérzéke, még nem tudja kelőképpen értékelni a szépet és megkülönböztetni azt a kevésbé széptől vagy a rúttól. Ennek kialakítása és fejlesztése az iskolai és a családban végzendő esztétikai nevelés feladata. A szülők feladatát megkönynyíti, hogy a gyermekekben van egy ösztönös vonzódás, érdeklődés a szép iránt. Milyen öröm például, amikor a kisiskolás megkapja az első doboz színes ceruzát. A sok ceruza rögtön „alkotótevékenységre" ösztönzi őt és nagy buzgalommal rajzolni kezd. Mennyi kifejezőkészség és realitás van a gyermekrajzokban: visszatükrözik a gyermek lelki világát, sajátos látásmódját, arról tanúskodnak, miként látják ők a világot, az embereket, a tárgyakat. Ezek a rajzok gyakran a gyermek alakuló esztétikai érzékét ls mutatják. A gyermekrajzokról szólva önkéntelenül felvetődik az a gondolat, hogy párhuzamot vonjunk az ember lelki világa és esztétikai érzéke között. A fejlett szépérzékkei rendelkező ember szebbnek, érdekesebbnek látja a világot, igényesebben él, mint az, aki nem képes érzékelni az őt körülvevő szépet. Szükséges tehát, hogy minden eszközzel támogassuk gyermekünk esztétikai érzékének fejlődését, hiszen vitathatatlan, hogy a szép felismerése és értékelése szebbé, tartalmasabbá teszi az életet. AZ ISKOLÁBAN a gyermek sokoldalú esztétikai nevelésben részesül. Az iskola nemes szándékát és hasznos munkáját azonban a szülőnek ls támogatnia kell. Kérdés, milyen formában történjen ez a támogatás. Mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy a mí'uészeti tevékenység formái nem erőltethetők. Nem lehet zeneművészszé nevelni valakit, ha semmiféle zenei adottsággal nem rendelkezik. Az esztétikai nevelés tehát semmiképpen sem nyilvánuljon meg oly módon, hogy gyermekünket — minden alapos indok nélkül — beíratjuk a zeneiskolába. Ennél sokkal hasznosabban hozzájárulhatunk az iskolai esztétikai neveléshez oly módon, ha lehetővé teszszük, hogy gyermekünk odahaza is foglalkozzék az esztétikai nevelés során elsajátított ismeretekkel. Az elmondottakat illusztráljuk egy páldávai: P. Zsuzsi már óvodás kora óta szeretett énekelni, jó zenei hallása volt. A szép dallamok és a zene nyújtotta szépségek iránti gyermekkori vonzalom tartósnak bizonyult, mert Zsuzsinak az iskolában egyik kedvenc tan1988. III. 2