Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-21 / 80. szám, csütörtök

Johnson további 35000 főnyi erősítést küld Vietnamba néhány Gomulka elvtárs beszéde a lengyelországi eseményekről Washington — Johnson el­nök kedden beszédet mondott az amerikai külügyminisztéri­umban egy külpolitikai konfe­rencián, amelyen részt vettek a szélső Jobboldali amerikai lé­gió tagjai is. Ez alkalommal az elnök Ismételten kijelentette, hogy folytatni kívánja a harcot Vietnamban és hallgatóinak megígérte, hogy az Egyesült Ál­lamok győzni fog. Kongresszu­si körök szerint a Fehér Ház kb. 35 000 fővel emeli a dél-vietna­mi amerikai csapatok eddig en­gedélyezett 525 000-res létszá­mát. A dél-vietnami kormány mo­bilizációs programjának végre­hajtását is meg akarják gyorsí­tani, és a közeljövőben 65 000 újonccal növelik a fegyveres erők létszámát. Eddig a dél­vietnami hadsereg névleges lét­száma 821 000 fő volt. A dél-vietnami csatatereken kedden viszonylag elcsitultak a harcok; az egyetlen nagypbb szárazföldi összecsapás Saigon­tól 8 kilométernyire délre zaj­lott le. A felszabadító hadsereg katonái tűz alá vették a dél­McOarthy bírálja a Johnson-kormányl Washington — McCarthy sze­nátor, folytatva választási kam­pányát, kedden a washingtoni Howard Egyetemen mondott be­szédet a néger diákok előtt. A Howard Egyetem az Egyesült Áll mok egyetlen olyan főisko­^Arfjýntézménye, ahol többségben ^^Knak a néger hallgatók. Mc­Carthy éles szavakkal bírálta a Johnson-kormányt, amely éven­te 30 milliárd dollárt költ a vietnami háború céljaira, ugyan­akkor tovább nyirbálja az or­szág belső fejlesztésére, többek között' a négerek helyzetének javítására előirányzott összeget. McCarthy a jelöltek személyé­vel és esélyeivel foglalkozva ki­jelentette, hogy Róbert Kenne­dyt fogja támogatni, amennyi­ben a Demokrata Párt jelölőgyű­lése előtt kiderülne, hogy neki magának nincsen reális esélye. Nelson Rockefeller sajtóérte­kezleten jelentette be, hogy a hét végén véglegesen dönt ar­ról, indul-e a Köztársasági Párt színeiben. Ha az indulás mellett dönt — s ennek valószínűségé­re félreérthetetlenül utalt — első ízben az oregoni próbavá­lasztás listájára iratkozik majd fel. (MTI) vietnamiak állásait, ezek pedig tüzérségi és légitámogatást kér­tek. Ötórás harc után a sza­badságharcosok visszahúzódtak. New York — Roger Hilsman, az Egyesült Államok távol-ke­leti külügyminiszterének volt titkára, a „Foreign Affairs" cí­mű folyóiratban cikket közöl, amelyben a vietnami háború enyhítését, az amerikaiak kisgbb mértékű részvételét követeli e háborúban és a dél-vietnaini kormány kibővítését szorgal­mazza. Hilsman véleménye sza; rint, ha így megy tovább, való­színűleg sor kerül Észak-Viet­nam megtámadására. Ez azon­ban „aligha hoz eredményi". Comor Cruise O'Brien, volt ENSZ-diplomata, ugyancsak egy cikkben azt javasolta, hogy az Egyesült Államok az ENSZ se­gítségével „másszon ki a viet­nami csávából", úgy, hogy csak minimális presztízs kárt szen­vedjen. Moszkva — A Szovjetunió az idén a tavalyinál egyötöddel több árut szállít a haiphongi ki­kötőbe a VDK számára — je­lentette ki a szovjet haditenge­részeti minisztérium képviselő­je. (ČTK — MTI) Az indonéz ideiglenes népi gyűlés ülésszaka előtt Djakarta —- Djakartában ál­talában azt feltételezik, hogy a z indonéz ideiglenes népi gyű­lés március 21-én kezdődő 5. ülésszaka viharos lesz ugyan, de Suharto tábornoknak és kor­mányának a győzelmével fog végződni. Még az ülésszak előestjén is Djakartában megbeszélések folytak Suharto tábornok és a politikai pártok vezetői között. Suharto tábornok az utóbbi napokban tárgyalásokat foly­tatott a közös akciófront vezetőivel is, akik nem szállnak ugyan közvetlenül szembe a tá­bornokkal, de követelhetik an­nak a rendkívüli teljhatalom­nak a megszüntetését, amellyel Suhartót az ideiglenes népi gyű­lés 1966. év ülésén felruházták. Az ülésszakot biztonsági in­tézkedések előzik meg, amelye­ket főként a hétfői tüntetések után jelentősen megszigorítot­tak. (ČTK) WALDHEIM osztrák külügy­miniszter szerdán látogatást tett Vaszilij Kuznyecov és Vla­gyimir Szemjonov szovjet kül­ügyminiszter-helyettesnél. Az államférfiak között eszmecsere folyt a feleket kölcsönösen ér­deklő kérdésekről. AMERIKAI ÉS DÄNIAI szak­emberek nyilatkozata szerint a grönlandi területen lezuhant, négy hidrogénbombát szállító amerikai repülőgép által kelet­kezett radioaktivitás teljesen megszűnt, és sem az emberéle­tet, sem a növényi vegetációt nem fenyegeti veszély. A CIPRUSI MINISZTERTA­NÁCS úgy döntött, hogy hatály­talanítja azt az Intézkedést, amely megtiltotta, hogy a Nico­siában működő külföldi nagykö­vetségek hivatalos kapcsolatot létesítsenek a ciprusi török kö­zösség vezetőivel. A közlemény hangsúlyozza, ez nem jelenti az „ideiglenes ciprusi török kor­mány" elismerését, az Intézke­dés célja csupán a légkör eny­hítése. A KÖZVÉLEMÉNY és a sajtó nyomására a brazil kormány vizsgáló bizottságot állított fel azoknak a bűntényeknek a fel­derítésére, amelyeket egyes faj­üldöző személyek és csoportok az indián őslakosság tervszerű kiirtása céljából követtek el. A TOKIÖI KÜLÜGYMINISZTÉ­RIUM közlése szerint a japán kormány a jövő hét elején tízta­gú gazdasági küldöttséget me­neszt Csehszlovákiába, Magyar­országra és Jugoszláviába. E küldöttség Japán és az említett országok kereskedelmi kapcso­latai bővítésének lehetőségeit tanulmányozza. LONDONBAN bejelentették, hogy az 1968—1969 költségve­tési évben emelik az adókat. A bútorra, ruhaneműre és háztar­tási cikkekre kirótt fogyasztási adót 1,5, a gépkocsik adóját 6, a bőrárukra és órákra kivetett adót 50 százalékkal emelték. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke szerdán Ivan Ba­sev külügyminiszter, Konstan­tin Popov energetikaügyl mi­niszter és Svetlana Doskalova igazságügyminiszter kíséreté­ben egyhetes hivatalos látoga­tásra Törökországba utazott. GRECSKO MARSALL, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere március 20-án ötnapos hivatalos látogatásra Irakba utazott, hogy átadja Aref elnöknek N. Podgor­nlj üzenetét. Varsó — Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára kedden beszédet mondott a LEMP varsói városi pártaktí­vá'ának ülésén. Többek között kijelentette: hz országban ta­pasztalt eseményekben világo­san jelentkezik a választóvo­nal, egyfelől a szocializmus erői, másfelől a legkülönbözőbb reakciós erők között, egyfelől a lengyel—szovjet szövetség és barátság politikája, másfelől a csődbe jutott reakciósok szov­jetellenes politikája között. A világosan látható választóvonal egyik oldalán áll az a politika, amely garantálja Lengyelor­szágnak határai sérthetetlensé­gét. az ország sokoldalú fejlő­dését, másik oldalán pedig azok mesterkedéseivel találkozunk, akik a pusztulás útjára szeret­nék taszítani Lengyelországot. Gomulka rámutatott arra, hogy a munkások és a diákok határozatai -között azért volt alapvető különbség, mert a munkások azonnal megértették, hogy melyik a valódi választó­vonal a szocializmus és a reak­ció között, míg a diákok egy része szovjetellepes személyek befolyása alá került. A legutóbbi események részle­tes magyarázata előtt Gomulka kijelentette, hogy még ma sem lehet elemezni valamennyi prob­lémát. „Erre idő kell, de a fenn­álló kérdésekkel még a kong­resszus előtti kampányban rész­letesen foglalkozni kell. A to­vábbiakban azt a kérdést vetette fel, miért vették le a nemzeti színház műsoráról Miczkiewicz „Űsök" című darabját és foglal­kozott az írószövetség varsói szervezetének rendkívüli ülésé­vel, melyen több szónok támad­ta a szocializmust és Lengyelor­szágot. Tényekkel bizonyította, hogy a darab betiltása csupán ürü­gyül szolgált a további szeny­nyes tevékenységhez, a tünteté­sekhez és a zavargásokhoz. Harc folyt a párt vezetősége, a kormány és a népi Lengyelor­szág ellen. Gomulka leleplezte egyes emberek, igy Klsielewski és Jasienicy igazi arcát. A reakciós körök a szabadság jelszavával nyerték meg az if­júságot, de a jelszó mögött egész más célok állnak. Gomul­ka a továbbiakban elemezte a tüntetések szervezőinek céljait. Ezek a csoportok azonosak a reakciós lengyel emigránsokkal és a népi Lengyelország ellen­ségeivel. A továbbiakban a cionizmus és a z antiszemitizmus közti kü­lönbségről beszélt. A Lengyelor­szágban élő zsidókat három csoportba osztotta, olyan embe­rekre, akik nem érzik magukat lengyeleknek, kozmopolitákra, valamint a népi Lengyelországot támogató zsidókra. Kijelentette, félreértés lenne, ha valaki azt állítaná, hogy a szocializmust elsősorban a cionizmus veszé­lyezteti. Leszögezte, hogy azok a zsidók, akik nem érzik hazá­juknak Lengyelországot, azok előbb vagy utóbb elhagyják. Akik Izraelt tekintik hazájuk­nak, azoknak hajlandók va­gyunk útlevelet adni — mondot­ta Gomulka. Országunk állam­polgárait egyetlen ismérv alap­ján ítéljük meg: milyen a viszo­nyuk a szocializmushoz, álla­-munk és népünk alapvető érde­keihez. Gomulka foglalkozott a diá­kok követeléseivel is és kiemel-' te a tudományos dolgozók, ne­velők felelősségét, valamint az ifjúság körében végzendő poli-­tikai munka megjavításának szükségszerűségét. TOVÁBB TART A NEMZETKÖZI VALUTAVÁLSÁG Washington — A Fehér Ház szóvivője közölte, hogy John­son elnök aláírta a kongresszus két házában megszavazott tör­vényjavaslatot, amely megszün­teti a belföldi bankjegyforga­lom 25 százalékos aranyfedeze­tét és ezzel 10,7 milliárd dollár értékű aranyat szabadít fel az Egyesült Államok nemzetközi kötelezettségeinek kielégítésére. A dollár aranyfedezetének törlése nem érinti az egyszerű amerikai átlagembert, akinek az elmúlt időszakban már amúgy sem volt módjában arany ra váltani a dollárt. Csupán az aranyműveseknek kell ezután külföldi piacokon beszerezniök, a szükséges aranyat. Londoni jelentések szerint az angol font, amely az elmúlt he­tek során többször ls veszélybe került az arany körüli spekulá­ciók miatt, megerősítette árfo­lyamát, és a most bejelentett angol költségvetés után a dol­lárral szembeni árfolyama egy­negyed centtel emelkedett. Franciaország a hét nyugati központi bank kormányzóinak washingtoni tanácskozásáról úgy vélekedik, hogy „semmi végleges" nem történt a nem­zetközi valutaválság rendezését illetően. Gazdasági programok és az életszínvonal A Társadalomkutató Inté­zet tavalyi véleményku­tatásának nemrég közzé­tett eredményei a lakosság növekvő pesszimizmusát és a munkahely elvesztésétől való rettegést tükrözik. Arra a kér­désre, vajon az osztrákok a jö­vő két évben jobban, változat­lanul, .vagy rosszabbul élnek-e majd az egyes hónapokban megkérdezettek a következő­képpen feleltek: jobban rosszabbul változatlanul nem nyilatkoztak Februárban: 10 % 32 % 44 % 14 % Júniusban 8% 38 %, 45 % 9 % Októberben 6 % 44 % 42 % 8% Arra a kérdésre, vajon számí­tanak-e saját gazdasági körül­ményeik javulására, vagy rosz­szabbodására a következő évek­ben, így válaszoltak: javulással rosszabbodással változatlan helyzettel nem nyilatkoztak Júniusban 24 % 19 % .52 % 5 % Augusztusban 20 % 21 % 51 % 7 % Októberben 16 °/o 32 % 45 % 7 % Ha most, fél évvel az utolsó véleménynyilvánítás után ismét hasonló kérdéseket intéznének az emberekhez, még az előbbi­nél is több lenne a pesszimista nézet. Hivatalos helyen nem ta­gadják, hogy egy évvel ezelőtt még 5 százalékkal voltak ala­csonyabbak a létfenntartási köl­ségek, hogy az árak tovább emelkednek, hogy egyre gyako­ribbak az elbocsátások s ezért növekszik a munkanélküliek száma, s hogy a kormány az „egészséges zsugorodást" gaz­daságpolitikájának alapelvévé tette. A félhivatalos Gazdaság­kutató Intézet is bejelentette: a jövő hónapban további ár­emelkedésekkel kell számolni. Mindenekelőtt az élelmiszerek és a különféle behozatali cik­kek drágulnak. © A Néppárt a nagytőkét védi időközben a Néppárt kidol­gozta a Korén pénzügyminisz­terről elnevezett „gazdaságsza­nálási tervét", de egyelőre még nem merik közzétenni. Korén azonban már utalt rá, amikor az államr költségvetésről be­szélve „komoly és mélyreható intézkedéseket" harangozott be annak elkerülésére, hogy a költ­ségvetési hiány valóban lő mil­liárdra emelkedjék. Szükség lesz néhány adó (főként a tö­megadők) emelésére, erősen meg kell majd húzni a költség­vetés néhány tételét. Hogy mi­lyen tételekre gondolt, az már abból is kitűnik, hogy a „túl magas szociális és iskolaügyi kiadás és a tisztviselők túl nagy fizetése" okozza elsősorban a költségvetési hiányt. A Stájer­országban olvasott katolikus Kleine Zeitung című lap ezzal kapcsolatban megjegyzi: „Va­lószínű, hogy az idén még az eddiginél is sokkal több lesz az ún. kellemetlen megterhelés (adó- és díjemelés)". Hírek ke­ringenek egy állítólagos nyug­díjcsökkentési szándékról is. Korén kiugratta a nyulat a bokorból azzal a bejelentésével, miszerint a bérpolitika megszi­gorításával kell megakadályozni a gyárosok beruházási kezde­ményezés csökkentését. A kor­mánynak az OECD-nek la Mars­chall-terv országainak szerve­zete j tett jelentéséből viszont kitűnik, hogy az osztrák ipar az idei évre 7 százalékkal, az építészeti pedig 16 százalékkal alacsonyabb beruházást tervez, s a fogyasztási árak sem emel­kednek kevesebbel, mint 1907­ben. O Gyenge alternatíva Heteken keresztül nagy han­gon hirdette a Szocialista Párt, hogy egy gazdasági ellenprog­gram kidolgozásán fáradozik. Noha sok volt az ellenvetés és az aggály e programmal kap­csolatban, a szocilista pártveze­tés végül is megegyezett a ja­vaslatban, melyet végleges jó­váhagyásra a szeptemberi párt­kongresszus elé terjesztenek majd. Kiderült azonban, hogy az „ellenprogram" semmi eset­re sem minősíthető alternatívá­nak a néppárti gazdaságpoliti­kával szemben, hanem legfel­jebb javaslatnak a kapitalista rendszer korszerűsítésére. Krei­sky szocialista párti elnök egy sajtóértekezleten kénytelen volt beismerni, hogy a Szocialista Párt gazdasági programja nem tartalmaz az életszínvonal eme­lésére és a péradó csökkentésé­re irányuló közvetlen intézke­déseket. E szocialista párti ellenjavas­lat számos pontja egyébként egyezik a Néppárt osztálypoli­tikai célkitűzéseivel. A „nem jövedelmező üzemek" leállítá­sát követeli, s ezzel szentesíti a néppárti gazdaságpolitikának azt a gyakorlatát, miszerint először tönkreteszik az államo­sított üzemeket, hogy megle­gyen az üitígy lezárásukra. Ha a szocialista párti programja­vaslat síkraszáll az államosított és a magánszektor egyenrangú egymás melletti működéséért, akkor ezzel a Néppárt malmára hajtja a vizet, amely hasonló jelszóval érte el az államosított szektor fokozott alárendelését a bel- és a külföldi magántőké­nek. Pedig a Szocialista Párt­nak a demokrácia és Ausztria függetlensége érdekében köte­lessége lenne harcolnia az ál­lamosított üzemek megvédésé­ért. © Tökéletes osztályegyüttműködés A legkiábrándítóbb azonban az, hogy ez a programjavaslat szöges ellentétben áll a még érvényben levő 1958-as szoci­lista pártprogrammal, mely csupán a kis- és a középnagy­ságú üzemeknél engedélyezi a magántulajdont, míg az új gaz­dasági programjavaslat ezt a nagyüzemeknél is elfogadja. Az új programjavaslat az 1958-as programtól eltérően teljesen a tőkés rendszer keretében mo­zog. Egyetlenegy intézkedést sem tartalmaz a nagytőkések ellen, ellenkezőleg, támogatá­sukat követeli, hogy még na­gyobbá és hatalmasabbá fejlőd­jenek. A nyereség növelését fontosabbnak tartja a dolgozók életszínvonalának emelésénél és sérthetetlenné akarja tenni a nagytőkét. Lemond minden­nemű szocialista célkitűzésről, demokratikus struktúrális re­formról. Nem meglepő tehát, hogy vagy teljesen megkerüli, vagy csak említi a demokrati­kus ellenőrzést, a munkások és alkalmazottak beleszólási jogát, holott ez — Muhri kommunista párti elnök szavai szerint — a „jövőről döntő kulcskérdése az osztrák politikának." Vajon mit vár a Szocialista Párt vezetősége egy ilyen, a burzsoá gazdaságpolitika prog­ramjához valő hozzáidomulás­től, az osztályegyüttmüködés utolsó sorompóinak ledöntésé­től és valamennyi szocialista távlat feladásától? Ogy látszik, hogy hajlandó ilyen árat fizet­ni egy újabb szocialista — nép­párti koalícióért. FRANZ KUNÉRT BÉCSI LEVELE 1 s

Next

/
Thumbnails
Contents