Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-16 / 75. szám, szombat

Föderáció: Ú i alapokon a szlovák és a cseh nemzet viszonyának rendezése Szószék és folyosó Elhangzott és el nem hangzott' felszólalásoka Kassa-vidék járási pártkonferencián „Szemléltetön mutassunk rá, hogy Addigi tevékenységünkben mi volt a rosst, * ehhez vissza és vissza kell térnünk, mert máskülönben nem küszöbölhetjük ki a pártmunkában észlelt komoly fogyatékosságokat." (JAROLIM HETES mérnök, docens, kerületi titkár, a konferencián részt vevő pártküldöttség vezetője.) A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége szerdai ülésén nagy Jelentőségű és messzeható határozatot hozott, amely azt javasolja, újszerűen rendezzék a cseh országrészek és Szlovákia államjogi viszonyát. Azoknak a hosszú ideje folyó vitáknak és fejleményeknek az eredménye ez, amely gyakorlatilag ötven esztendeje foglalkoztatja hazánk politikusait, jogászait, közgazdászait és a nagyközönséget is. A föderáció * A föderáció olyan államszövetség, amelyben több állam vagy nemzet állandó kapcsolatot teremt s ezen belül közös szervek intézik a legfőbb állami ügyeket. Az ilyen államszövetség nem újdonság. A tőkésországok közül föderációnak tekintik az Egyesült Államokat, az NSZK-t, Svájcot stb. A szocialista országok közül a Szovjetuniónak és Jugoszláviának van államszövetségi rendszere. Az államszövetségben a tagállamok kölcsönös helyzetét, fogkörét stb. az alkotmány határozza meg. Az államszövetség törvényhozó szervei által hozott törvények kötelező erejűek az összes tagállam területén. A tagállamok ugyanakkor bizonyos kérdésekben fenntartják önállóságukat; külön törvényhozó és végrehajtó szervekkel, kormányokkal stb. rendelkezhetnek. Történelmi visszapillantás A most napirendre került cseh-szlovák föderáció megvalósítása előzményeinek megértéséhez bele kell lapoznunk hazánk történetébe. A tények azt bizonyítják, hogy a csehek és a szlovákok közti viszony államjogi rendezése nem volt és máig sincs összhangban a nemzetiségi politika szocialista elveivel. Az első Csehszlovák Köztársaság nem tudta igazságosan megoldani a két nemzet kapcsolatát, mert hiányoztak az ahhoz szükséges politikai és egyéb feltételek. Az uralmon levő burzsoázia ezenfelül egy egységes csehszlovák nemzet eszméjéből Indult ki, amely a szlovák nemzet teljes asszimilálódásával számolt. A történészek szerint pedig már az 1928— 1930. években teljesen világos volt, hogy a szlovákok nemzeti önállóságra való törekvése oly erős volt, hogy ebből le kellett volna vonni a szükséges következtetéseket. Ami a további fejlődést illeti, a háború után a Kassai Kormányprogram — az egyenlőség alapfán — politikai autonómia formájában respektálta a szlovák nemzet fogait. Igaz, ež a program is bizonyos mértékben csupán politikai kompromiszszum volt egyrészt a szlovák politikai képviselők, másrészt a nem kommunista pártok cseh politikai képviselői között. Különösen a nemzeti szocialisták és személyesen dr. Beneš elnök nem voltak hajlandók elfogadni a föderatív államformát. A Kassai Kormányprogramban rögzített megoldás önmagában nem volt rossz s nem kellett volna olyan következményekhez vezetnie, amilyeneknek ma vagyunk tanúi. Amennyiben ugyanis a köztársaság demokratikus módon fejlődött volna s nem következett volna be a politikai szabadságok és a demokratikus jogok mélyreható korlátozása — különösen az ötvenes években — lehetséges, hogy a köztársaság ezen az alapon Is pozitív irányban fejlődött volna. Mi történt azonban? A törvényhozó és a végrehajtó hatalom a felszabadulás után Szlovákiában a szlovák nemzeti szervek kezében volt. Tekintettel arra, hogy Csehországban nem voltak hasonló nemzeti szervek, itt a központi állami szervek egyrészt a csehek nemzeti szerveinek a szerepét töltötték be, másrészt az országos szervek funkcióját is végezték s ily módon fokozatosan a szlovák nemzeti szervek fölérendelt szerveivé váltak. Már ez a tény is megbontotta — alkotmányjogi szempontból — a két nemzet egyenjogú kapcsolatát és káros volt Szlovákia igazságos államjogi helyzete szempontjából. A későbbi években még tovább korlátozták a szlovák nemzeti szervek hatáskörét, majd végül feloszlatták a Megbízottak Testületét, s az 1960-ban törvényesített új alkotmány kiadása után a szlovák nemzeti szervek — a kompetencia szempontjából —• csupán formális szervekké zsugorodtak s elvesztették szerves helyzetüket alkotmányos rendszerünkben. Asszimmetria az áltamjogi viszonyok rendezésében Mi jellemzi az asszimetrikus államjogi modellt, amelyről ma oly sokat hallani? Elsősorban az, hogy a szlovákok és a csehek közti viszonyt az önkormányzat koncepciója szerint rendezték. Lényegében tehát két egyenjogú és egyenrangú nemzet közül (ilyen helyzetük nemzeti szuverenitásukból adódik) az egyik nemzet csupán autonóm helyzetbe futott s ez az önrendelkezés is gyakorlatilag csupán a kultúra területére korlátozódott. Az asszimetrikus modell alkotmányjogi szempontból gyakorlatilag nem is modell, hiszen csupán annak a valaminek — nem jogi, hanem geometriai — elnevezése, ami empirikusan, elméleti bázis nélkül jött létre. Az asszimetria ugyanis ténylegesen azt jelenti, hogy a két egyenrangú és egyenjogú nemzet eltérő módon vesz részt a társadalom és az egész államgazdaság irányításában. Ez az eltérés pedig adott helyzetben nem más, mint az egyik partner privilegizálása a másik rovására. Olyan paradox helyzet alakult ki tehát, hogy a szlovákoknak ma látszólag nagy privilégiumaik vannak: vannak saját nem zeti szerveik, amilyenekkel a cseh nemzet nem rendelkezik. Milyen azonban a valóság? Igaz, Szlovákiának vannak nemzeti szervei, ezek azonban mai asszimetrikus helyzetük miatt inkább nemzeti ékek, mintsem tényleges irányítószervek. Olyan országos — tehát a szlovákiai érdekeket is érintő — kérdéseket viszont, mint a külpolitika, a külkereskedelem, a honvédelem, az állami népgazdasági tervek, az ipari tevékenység túlnyomó része stb. 90—95 százalékban csupán az egyik — a cseh — nemzet képviselői vezetik és irányítják. Ebből az következik, hogy a cseh nemzeti szervek, amelyek mint ilyenek nem léteznek (funkcióikat az országos szervek végzik) gyakorlatilag nemcsak saját nemzeti gazdaságukat irányítják, hanem az egész népgazdaságot, a szlovák nemzeti szervek viszont, amelyek léteznek, gyakorlatilag nem irányitfák sem az országos, sem saját nemzeti gazdaságukat. Szimmetrikus modell — föderáció Ilyen és hasonló deformációk késztették a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségét arra, hogy március 14-én ilyen határozatot fogadjon el: „Alkotmány-törvényjavaslatot kell előkészíteni, amely szerint Szlovákia területén a Szlovák Nemzeti Tanács teljes törvényhozó jogkörrel rendelkezik, kivéve azokat a kérdéseket, amelyeket az alkotmány kimondottan a Nemzetgyűlés hatáskörébe sorol. Külön kell választant az SZNT törvényhozó és végrehaftó jogkörét. Az államhatalom e legfelsőbb kollektív szervére kell bízni Szlovákia gazdasági és közigazgatási irányítását illetően a végrehajtó hatalmat, kivéve az országos jellegű dolgokat." Gyakorlatilag föderalizmus, az államszövetség megteremtését célzó irányzat kifejezője ez a határozat. Az új demokratizálódási folyamat nyitott teret adott e régen vajúdó kérdés napirendre tűzésére és a CSKP Központi Bizottságának akcióprogramjára való beiktatására. Ma még nehéz megmondani, milyen lesz a favasolt föderáció. ID. J.J S

zándékosan ragadtam ki Heteš elvtárs beszédéből az idézett mondatot, mert manapság elég sokan azért hallgatnak, hogy ne kelljen felhánytorgatniok a múlt és az egészen közelmúlt hibáit, mások viszont arra figyelmeztetnek, ne keseregjünk, ne idézzük állandóan a múltat, figyelmünket fordítsuk mai problémáink megoldására. A mát nem foszthatjuk meg a múlttól, mert szorosan egybeszövődött életünkkel, magunkban érezzük ebben vagy abban megnyilvánuló hatását. A mát csak megtisztíthatjuk a múlt csökevényeitől, hogy az életünkben új fordulatot hozó demokratizálódási folyamat egészséges mederbe terelje törekvéseinket, — hogy az új győzedelmeskedjék a régi felett, a már társadalmilag is elvetett, elavult irányítási és vezetési módszereket konzerválni igyekvő erők ne téríthessenek le bennünket a megkezdett útról. Igaza van Heteš elvtársnak, amikor azt mondja, vissza és vissza kell térnünk a múlthoz, hogy tisztábban lássuk a ma feladatait. Hogy mit jelent ez a tisztulási folyamat, erre e szavakkal mutatott rá Eugén Kolož küldött: Eddig még soha nem beszélhettünk olyan szabadon, mint ma, hogy kifejezésre jutassuk nézetünket; a fejlődés mely útját válaszszuk..." A konferencián, amelyen a vendégeken kívül csaknem háromszáz küldött vett részt, nem hallathatja mindenki hangját. Voltak, akik beszéltek, nemcsak helyeselték, támogatták a Központi Bizottság januári plénumülésén hozott határozatot, hanem rámutattak a járásukban észlelt hibákra is. És voltak, akik hallgattak, pedig beszélniük kellett volna, dr. Rudolf Blaho, a járás vezető párttitkára szinte felszólalásra „provokálta" őket. Akik beszéltek, szlovák elvtársak voltak. Akik halgattak, magyarok voltak. Ketten vagy hárman ugyan felszólaltak. Azért hangsúlyozom a vagy-ot, mert nehéz megállapítani, kl a magyar. Már csak azért is, mert termelési kérdésről, iskolaépítésről, s a falu vezető tényezőinek széthúzásáról beszéltek, vagyis felolvasták a szlovákul megszövegezett „referátumokat". A cigarettaszünetben az előcsarnokban, a folyosón csoportokba verődtek a küldöttek. Több csoportban magyarul folyt a szó. A szepsi síkság magyarlakta falvaiból jöttek. És megtudtam: több helyen még ma ls szlovákoknak vallják magukat (a reszlovakizáció áldatlan hatása), de „azért elismernek bennünket magyar falunak". Az ember csodálkozásában még a fejét sem tudja csóválni, hogy manapság még ilyesmi is létezhet?! önérzetüket sérteném meg, ha azt mondanám, helytelenül cselekszenek? Csak felszólalásra buzdítottam őket, látják, hallják, hogy a szlovák elvtársak milyen lelkesen beszélnek, támogatják a Központi Bizottság irányvonalát, boncolják a két nemzet problémáját, ébresztik a nemzeti öntudatot. „Ha magyarul beszélnénk, fordítani kellene, elintézzük mi a problémáinkat ismeretség útján." Hát így is lehet. Ez is van ... De másképp is lehetne. A

Kassa-vidék újonnan alakult járás (Kelet-Szlovákia székhelyét járási jogkörrel ruházták fel) 107 községet (ebből két kisváros — Szepsi és Mecenzéf) ölel fel; a statisztikai kimutatás szerint 80,4 százalék szlovák, 14,5 százalék magyar, 5,1 százalék cseh, ukrán, orosz és német nemzetiségű lakost tömörít egybe. Dr. Blaho vezető párttitkár beszédében külön hangsúlyozta, hogy a járásban olyan légkört kell kialakítani, hogy a magyar polgárok valóban otthon érezzék magukat, ez nyilvánuljon meg a választásokban, a pártszervek összetételében (két magyar elvtársat választottak be a járási pártbizottság elnökségébe!) és a kétnyelvűségben is. A fiatalok részére ajánlatos lenne, ha ismernék a „hivatalos" nyelvet, a magyarlakta területen ténykedő szlovákok pedig tanuljanak meg magyarul, hogy a szervekben szolgáljanak és ne uralkodjanak. A konferencia beszámolója is leszögezi: „Manapság előtérbe került a nemzetiségi politika helyes érvényesítése, a szlovák és magyar nemzetiségű lakosok kölCSÖJ1& együttélésének problémája. Arról van szó, hogy a magyar nemzetiségű lakosok a járásban sokoldalúan érvényesülhessenek, gazdag kulturális életet élhessenek és anyanyelvükön művelődhessenek. Ezek a feltételek a járásban nagyjában meg vanak teremtve. A járási pártbizottság e problémákról tárgyalt, s a magyar nemzetiségű lakosok gazdasági, kulturális és szociális feltételeinek fokozatos javítása érdekében több intézkedést hagyott jóvá, különösen Szepsi körzetében és több más faluban ..." A beszámoló továbbá azt javasolta, hogy a CSEMADOK eddigi járási titkársága helyébe az év folyamán két járási titkárság alakuljon, a meglevő alapjában megtartaná eddigi struktúráját, a kerület székhelyén pedig körzeti szervezetek létesítésével a CSEMADOK új járási bizottságot létesíthetne. Az eddig elmondottak is sok problémát ölelnek fel, melyekről a küldötteknek beszélniük kellett volna, hogy segítsék a járási pártbizottságot a helyes törekvések megvalósításában, rámutassanak, hol, milyen nehézségek merülnek fel a helyes nemzetiségi politika érvényesítésében. A konferencia beszámolójában akad vitatható pont ls, amiről szintén érdemes lett volna szót emelni. A beszámoló kimondja, hogy a járás területén 32 CSEMADOK-szervezet működik, ez azt jelenti, hogy harminckét faluban magyarok élnek, de ugyanakkor az alapiskolákról szóló kimutatás leszögezi: csupán huszonöt iskolában tanítanak magyarul. Ha összevetjük a két számot, könynyű megállapítani, hogy még hét faluban — ahol magyarok laknak, hiszen működik a CSEMADOK szervezete! — a gyerekek az iskolai ismereteket nem sajátíthatják el anyanyelvükön. B

laho elvtárs a pártélet javítása érdekében rámutatott egy kényes kérdésre ls. Azokban a falvakban, ahol az első köztársaságban a legerősebb pártszervezetek működtek, ma a tagállományban csökkenő irányzat észlelhető. A felsorolt falvak között szerepelt Szina, Csécs községek neve is. Több faluban évek óta nem vettek fel új párttagot. Elgondolkoztató megállapítás. Külön felmérést, elemzést érdemelne ez a probléma. Nincs összefüggésben a felszabadulást követő évek nacionalista irányzatával, a magyarok jogfosztottságával, a reszlovakizációval, mely oly sok keserűséget okozott a régi, harcos magyar elvtársaknak? Blaho elvtárs szavaiból kíérződött, látja ezeket a problémákat, bár külön nem fejtegette, vitanyitó beszédét azzal zárta le, hogy a szlovákok, magyarok, németek a régi, közös harcok, a tradíció szellemében dolgozzanak ma is, következetesen dolgozzuk fel a regionális történelmet, s nagyobb tisztelettel adózzunk a pártalapító elvtársaknak ... Ezek a szavak nem buzdítanak felszólalásra? A mai élet tenniakarást követel. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a párttitkár helyettünk ls beszéljen. Helyesen beszélt, jól beszélt. De ha a szó nem kelt viszhangot, ha az elhatározást nem követik tettek, az már helytelen. Mert mindnyájunk akarásától, együttmunkálkodásától függ, hogy a helyes elhatározások ne csak megértésre találjanak, hanem meg is valósítsuk őket. A folyosói beszélgetés nem helyettesíti a szószéket. Magyarul beszélni? Fordítani kellene! Hát lefordítják az elvtársak. Az ügyeinket elintézzük ismeretség útján ... Nem intéznénk el előbb, ha mindenről tudnának a szlovák elvtársak? A járás kommunistáinak legfőbb fóruma a járási konferencia, itt szabják meg elég hosszú időszakra a legfőbb teendőket, s ha valamit elmulasztunk, nem teszünk szóvá, arra már menet közben nehezebb orvoslást találni. A cigarettaszünetben a folyosón beszélgettünk. A migléci szövetkezet vezetőség nélkül van... A szinai szövetkezet vezetősége széthúz, személyi okból a könyvelő felmondott, a meg nem értés miatt több a kiadás ... Alsóláncon csak négy párttag van ..., most már csak három, mert egyikük „kilépett", a fiát nem vették fel a kassai internátusban, „állítólag" azért, mert az apja kommunista. Ilyesmit még feltételezni sem lehet... Csécs községet kétszer is említik. Ott a magyar szülők azért nem „mernek" beszélni, mert gyerekük szlovák Iskolába Jár... Elvtárs, érdeklődje csak meg, miért nincs Csécsen magyar iskola ... Ezt nekem mondják, amikor nekik kellene tudni a legjobban, hogy Csécsen miért nincs magyar iskola ... ígéretet tettem, megtudakolom, s majd lapunkban választ adok kérdésükre. A véletlen játéka folytán előzetes magyarázattal is szolgálhatok. Hazautazom a járást konferenciáról, s az íróasztalomon levél vár. Csécsen adták fel. Idézek belőle néhány sort: „Egy pár szót szeretnék szólni A bizalom légköre című cikkéhez. A benne megírt dolgok olyanok, mintha Csécs (Üeöejovce) községről másolta volna le. Bár azt hiszem, hogy ez általános jelenség többé kevésbé egész Szlovákia, főleg magyarlakta területén. Mindenütt vannak „kiskirályok", „okosok" ... Bármilyen értelmes javaslatot ad be a „klikken" kívüli ember, figyelemre sem méltatják, s ha valamelyiknek a körmére koppintanak véletlenül, akkor öszszefog ellene az egész társaság. Csécsen is így van . • " T

alán ez lenne az oka, hogy a folyosót nem merik felcserélni a szószékkel? Sok helyütt még nagyon hiányozhat a bizalom légköre. Pártunk egészséges erői pedig erre törekszenek, mert csak a bizalom, a kölcsönös megbecsülés s az együttmunkálkodás teremti meg a legalapvetőbb feltételeket az előttünk álló nem mindennapi feladatok valóra váltásához. Ojra csak idézni tudom a 175 régi, háború előtti párttagnak Dubček elvtárshoz intézett levelét: „Teremtsük meg a bizalom légkörét, amelyben minden kommunista kifejezésre juttathatja nézetét. E nélkül nem éledhet fel bennünk az együttmunkálkodás érzete, a felelősségérzet mindazért, ami a pártban történik." PETROCI BÁLINT