Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-15 / 74. szám, péntek

H£V£S/ 7 — embeŕeK B Gyermekgyilkosság egy angliai kórházban 1948. május 15-én éjjel 2 órakor az angliai Blackburn Queens-Park kórházának ügyeletes orvosa izgatottan telefonált a rendőrségre. A kórház gyermekosztályáról eltűnt egy négyéves kislány, june Anne Devaney. A gyermekosztály szolgálatos ápolónője röviddel 11 óra után még nyugodt álomba merülve látta a kislányt, ám amikor háromnegyed órával később körútját végezte, June ágyát üresen találta. Kisietett a szobával szomszédos kis földszintes szárnyépületbe, ahol a gyermekosztály toilettjeí voltak, de June nem volt ott. Visszafelé menet észrevette, hogy a folyosón lévó, a kertbe néző ablaktól, mely szellőztetés végett mindig nyitva volt, a fényesre viaszkolt gumipadlón lábnyomok vezetnek a betegszobába, June ágyához — mezítlábas vagy harisnyában járó felnőtt ember nyomai. Az eltűnt kislány ágya alatt desztillált vizet tartalmazó kórházi palack hevert — amikor az ápolónő legutóbb a betegszobában járt, a palack még a megszokott helyén, a szoba másik végében egy tolókocsin állt. Az ápolónő ekkor döbbent arra, hogy fél tizenkettő körül furcsa neszt hallott a folyosón, mely mintha egy gyermek hangjára hasonlított volna. Akkor a neszre a folyosóra sietett és a kertbe vezető ajtót nyitva találta. Mivel künn heves szél fújt, azt hitte, attól tárult kl az ajtó, ezért becsukta és nyugodtan visszament a gyermekosztály konyhájába. Ez a nesz most más, aggasztó megvilágítást kapott, gyorsan felriasztotta tehát a kórház egész éjszakai személyzetét. Három óra volt, amikor az egyik rendőr a kerítés falának tövében a magas fűben rátalált a kis June holttestére. A négyéves kislányon az elvetemült tettes nemi visszaélést követett el, majd a falhoz csapva szétroncsolta a fejét. B Az egyetlen nyom a gyilkos ujjlenyomata Már virradni kezdett, amikor Campbell, Lancashire grófság rendőrfőfelügyelője a helyszínre ért. Mivel röviddel azelőtt két kiderítetlen gyermekgyilkosság történt, az egyik közülük Blackburn közelében, a várható közhangulatra való tekintettel nem merte egyedül vállalni a nyomozás felelőségét és a Scotland Yardhoz fordult segítségért. Még a délelőtt folyamán megérkezett Capstick főfelügyelő két munkatársával. A helyszíni szemle és a kórház személyzetének kihallgatása alapján szerzett ismeretek erre engedtek következtetni: a tettes, aki nyilván Jól kiismerte magát a kórház területén, 11.15 és 11.45 között, cipőjét levetve az egyik nyitott ablakon lépett be a gyermekosztály folyosójára, bement a betegszobába, a palackot esetleges meglepetéstől tartva fegyverként vette magához, több gyermekágynál megállt, míg végül az alvó Junet választotta kl, kivette az ágyából, majd az ajtón át kilépett a kertbe, felvette cipőjét és áldozatát a kerítésfalhoz vitte. Mindez azonban nem adott olyan támpontot, amelyből a nyomozásnál kiindulhattak volna. Campbell felügyelő időközben rögzített minden ujjnyomot, amely a betegszobában, a falakon, ablakokon, éjjeli szekrényeken, székeken, játékszereken fellelhető volt. Ugyanakkor ujjlenyomatot vettek a kórház egész személyzetétől valamint a gyermekosztályon az utolsó hetekben megfordult látogatóktól és ezeket összehasonlították a szobában lefényképezett ujjnyomokkal. Kitűnt, hogy az ujjnyomok túlnyomó többsége az orvosoktól, ápolónőktől, gyerekektől és látogatóktól származik — kivételt csak néhány ujjnyom képezett, melyek a vizespalackon talált ujjnyomokkal egyeztek meg. A nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a legnagyobb valószínűség szerint csakis a gyilkos ujjlenyomatai lehetnek. ü Az egész város ujjlenyomatot ad Ebből az elméletből kiindulva Campbell főfelügyelő a kriminalisztika történelmében egyedülálló lépésre határozta el magát: javaslatot tett, vegyenek ujjlenyomatot minden Blackburnban lakó, Illetve a városban dolgozó tizenhat évnél idősebb férfitól. Campbell csak a közvélemény támogatásának erejében bízhatott, hiszen semmilyen törvény sem kényszeríthetett senkit arra, hogy ujjlenyomatot adjon és ezért formálisan nem is a rendőrség részéről jött ez a szokatlan kezdeményezés. Blackburn főpolgármestere kérte fel erre a lakosságot, biztosítva őket arról, hogy a tettes ujjlenyomatával való összehasonlítás után az ujjlenyomatokat azonnal megsemmisítik, az ujjlenyomatok nem kerülnek semmilyen nyilvántartóba, nem használják fel őket más körözött bűnözők identifikálására és az ujjlenyomat-vételt a nyomozók minden polgárnak a lakásán végzik el. Május 23-án, nyolc nappal a kis june meggyilkolása után kezdődött el ez a maga nemében egyedülálló akció. Blackburn 110 000 lakosú város volt, a bejáró dolgozókkal együtt tehát Campbell becslése szerint csaknem ötvenezer férfitól kellett ujjlenyomatot venni. A nyomozók a választók névjegyzékei illetve az üzemi bérlisták alapján kezdték látogatni a polgárokat. Június végén, hat héttel az akció megkezdése után az ujjlenyomat-lapok száma elérte a húszezret, július közepén a harmincezernél, július végén pedig a negyvenezernél tartottak. A keresett ujjlenyomat azonban nem volt közöttük. fl A kihagyott nyolcszáz között lenne a gyilkos? Az egyik rendőrnek eszébe jutott leellenőrizni még az élelmiszerjegyek kiadásáról készített legújabb listákat. Kitudódott, hogy még majdnem nyolcszáz blackburn! férfi van, akitől nem vettek ujjlenyomatot. Ez újra halvány reménnyel töltötte el a nyomozókat. Augusztus 11-én Caivert rendőrőrmester bekopogtatott a Birley Street 31. számú házába, melyet Grlffithsné lakott huszonkét éves fiával, Peterrel. Peter a hátramaradt nyolcszáz blackburnl férfi közé tartozott. A rendőrőrmester a törvényes előírásnak megfelelően megkérdezte a fiatalembert, hajlandó-e ujjlenyomatot adni. Peter Griffiths szótlanul odanyújtotta a kezét. Caivert este az aznap gyűjtött ujjlenyomatokat elküldte az összehasonlítást végző szakértőknek. Másnap, délután háromkor az egyik szakértő izgatottan lobogtatott meg egy lapot a kezében — Peter Griffiths ujjlenyomat-lapját. — Megfogtuk a gyilkost! Itt van az ujjlenyomat, amelyet kerestünkl Peter Griffiths, a huszonkét éves gyermekarcú gyermekgyilkos, elmebeteg apa terhelt fia, aki kiskorában hosszabb Időt töltött a Queens-Park kórházban, beismerte bűntettét. (kgy) Akit Szimőn nem felejtettek el A huszadik század emberének élete elképzelhetetlen a villanyáram nélkül, de gyors ütemben fejlődő korunk a Jelek szerint igen hálátlan azokkal szemben, akik Joggal nevezhetők a technokratív fejlődés úttörőinek. Az érsekújvári járásban, Szimőn született 1800. január 11-én JEDLIK ÁNYOS ISTVÁN. A nagyszombati, majd a pozsonyi gimnáziumban végezte tanulmányalt, de mert szülei nem támogathatták, kénytelen volt a papi pályát választani és így került Panonhalmára, a Bencés-rend központjába. Győrött, mint kezdő tanár, már az elektromos áram titkait kutatta és figyelmét főleg az áram hatására kilendülő Iránytű kötötte le. 1828-ban készítette el az első „villany forgonyt", vagyis a világ első elektromotorját. Találmányával nem mert azonban a nyilvánosság elé lépni, holott a találmány jelentőségét olyan nagyságok ls elismerték, mint például Guillemin, Daguln, Pjaunder, Ferrinl, Exner stb. Emléktábla helyett Ezután kezdett foglalkozni az ásványvíz mesterséges előállításának kérdésével. Ezzel több magyar tudós is foglalkozott, de a megoldás kezdetleges volt: egy kétrészes pohárba szódabikarbónát és borkősavat töltöttek, a két Tolyadék a szájban egyesült és Így jött létre az enyhe pezsgés. Jedlik egy gépet szerkesztett, amely a fejlődött gázt a palackokban levő vízzel, nyomás alatt elnyelette. Az eljárás önköltsége az eredeti ásványvíz árának csupán tizenketted része volt. Jedlik ezt a találmányát sem kamatoztatta, hanem a gyártás jogát átadta unokatestvérének. Jedlik gépének másolata még ma ts működik Korláton és jelenlegi teljesítménye óránként 100 liter jó minőségű szódavíz. Reméljük, 'hogy a gép rövidesen múzeumba keni!. A 19. század nagy magyar tudósát 1831-ben Pozsonyba, majd a pesti tudományos egyetemre helyezik át. A magyar fővárosban kezdi el optikai kísérleteit. Jegyzetel bizonysága szerint számtalan órát szentel a színképelemzésnek. A fény felbontásához nélkülözhetetlenek az optikai rácsok. Ezeket vonalazó gépekkel állítják elő. Fraunhoffer német tudós egy 1 mm-es üvegközre 302 vonalat rajzolt, Jedlik — Nuss Antal pesti műszerész segítségével — 21 évi munkával olyan gépet szerkesztett, amely egy 1 mm-es közre 2093 vonalat húzott. Az 1848-as események idején a tudós részt r™" www : . . Ili; ;•;.!•>:: mmmMSíi

i;': - \ . •i-;::';-..:. • : & ^ ' ' • - • - . slíi

; sliiilf Jedlik Ányos István 1870 ben vett a korszakos mozgalmakban. Tanítványa, Palatin Gergely így emlékezik meg erről: Jedlik nappal mint nemzetőr védi a sáncokat, éjjel pedig az osztógépet szerkeszti. A villanymotort többféleképpen felhasználta és többek között egy olyan villamos gépkocsit ls szerkesztett, amely akkumulátor bekapcsolásával még ma ls működik, majd a negyvenes évek elején — tehát abban az Időben, amikor még a gőzmozdony ls újdonság volt — már villamos mozdonyt, delejmozdonyt tervezett. Mivel a külföldi elemek teljesítményével nem volt megelégedve, új elemek kifejlesztésével is foglalkozott és az 1855-ben Párizsban rendezett kiállításra küldött 100 elemes telepével bronzérmet nyert. Az új elemekkel kapcsolatos kutatásai során oldotta meg az elemek akkori legnagyobb problémáját: a polarizálódást. A világ a dinamó feltalálójának Werner Siemenst Ismeri el, holott Siemens csak 1867-bea szabadalmaztatta találmányát, míg Jedlik már 1859-ben elkészítette és üzembe helyezte az első dinamót. Jedlik Ányos István ötvenhárom évi munka után, 1878-ban nyugdíjba vonult. Több mint öt évtizedes munkássága alatt 76 új találmánnyal gazdagította a tudományt, később pedig átadta tapasztalatait az őt meglátogató volt tanítványoknak. Elmondhatjuk róla, hogy 1895. december 13-án bekövetkezett haláláig, szinte az utolsó óráig, kivette részét a tudomány népszerűsítéséből és fejlesztéséből. Kiérdemelte tehát tanítványa, Eötvös Lóránd elismerő méltatását: Közöttünk már csak az emléke él tovább, nem mint szellemóriásé, akit csak bámulni tudnánk, hanem mint úttörőmunkásé, akit követhetünk. Szülőfalujában — Szimőn — még egy szerény emléktábla sem őrzi emlékét. Dicséretes a CSEMADOK helyi szervezetének szándéka, hogy a tudós születésének 170. évfordulója alkalmából pótolja ezt a mulasztást. NAGY ANDRÁS NAGY j„ Párkány „Építsünk hidat" címú írasaaak közlését a fiatalok rovatában tervezzük. Vitaindító cikknek szánjuk. Másik írásában a sztllőföld megismerése céljából Javasol kutatómunkát lapunk közvetítésével. Nagyon szép elgondolás, de a kutatás, felmérés eredményeinek összegezésére és feldolgozására szerkesztőségünk nem vállalkozhat. Ugyanakkor szívesen nyújtanánk segítséget egy erre Illetékes intézménynek. SZOBISSGK ELZA, Szomoluok Többedmagammal megütköztünk az Oj Szó jan. 23-1 számában megjelentett 13 éves bájos gyermekleánykán a csecsemőjével. Talán követendő pedagógiai mintakép akar lenni? ... Viszont kuriózum gyanánti közlése legfeljebb valami animál dicsőség! ... Elárulhatjuk, hogy a képpel kapcsolatban több észrevétel érkezett olvasóinktól. Bizonyára nem véletlenül. A 13 éves gyermekanya bármilyen bájosan ls mosolyog a képen, feltehetően nehéz élet előtt áll, amit talán még nem is tudatosít. Am » kép valóság, bármenynyire is megdöbbent bennünket — szülőket, pedagógusokat. És nem is szenzációként közöltük. Inkább figyelmeztetőül — felnőtteknek, fiataloknak egyaránt... Szerkessze velünk az Új Szót! Levelek aláírás és cím nélkül Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy adjanak tanácsot fiam ügyében, akit munkahelyén baleset ért J. V. szenei lakos Január 17-én a Dunaszerdahely végén (Komárom felé) nyílt vendéglőbe tértem be reggelire. 25 koronással fizettem, de a pincérnő csak tízből adott ki. Amikor ezt szóvá tettem, nagyon megsértődött és a konyhába rohanva megkérdezte munkatársnőjét, hogy ismeri-e ezt „az alakot" .. . Kérem az ügyet megírni az Oj Szóban tanulságként, hogy így nem lehet a vevővel bánni... B. Jenő Dunaszerdahely 20'165 megismerkednék magyar lányokkal 20 éves korig házasság céljából. Szenei olvasónk tanácsot kér. Sajnáljuk, hogy nem tehetünk eleget kérésének. Egyszerűen azért, mert a tanácsadás a helyzet teljes ismeretét feltételezi, amit levele nem tartalmaz. Amenynylben a levél írója nem közölte a nevét, nem áll módunkban kikérni azokat az adatokat, amelyekre az ügy szakszerű megítéléséhez szükségünk lenne. Dunaszerdahelyl olvasónk névre szóló bírálat közlését kéri, ugyanakkor nevét nem közli. Mindenkor szívesen adunk helyet olvasóink bíráló megjegyzéseinek, észrevételeinek. Tapasztalataink bizonyítják, hogy nem ls eredménytelenül. A bírálónak azonban a sajtótörvény értelmében vállalnia kell a felelősséget a közölt tényállás helyességéért. Szerkesztőségünknek nem áll módjában minden apró bíräs. megjegyzés kivizsgálása. Számunkra csupán a név, a cím és «." olvasó Iránti bizalom biztosíték arra, hogy a levélben foglaltak valóban megfelelnek a valóságnak. Az előbbi két esetnél ls szokatlanabb a fentebb közölt harmadik levél. Ismeretlen olvasónk apróhirdetés közlését kéri, da Mh vét, címét nem adja meg. Ha kivételesen el Is tekintenénk a közlési díjtól, kinek, hová továbbítanánk a hasonló hirdetésekre érkező sok-sok választ? A cím feltüntetésének hiánya — történjék akár szándékosan, akár feledékenységből — megnehezíti és feleslegesen szaporítja levelezőosztályunk munkáját. Üjból megismételjük: olvasóink kérésére eltekintünk nevük közlésétől lapunk hasábjain, és levélben válaszolunk kérdéseikre. Am semmi egyéni panaszok Intézését, sem bírálat közlését nem vállalhatjuk a levélíró címének Ismerete nélkül. A jedlik-féle villamos gépkocsi képe.