Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-15 / 74. szám, péntek

Szlovákia államjogi helyzetének rendezése a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén (Folytatás ax 1. oldalról) ezer korona, a kiadásoké vi­szont 797 millió 681 ezer koro­na. Ezzel biztosítva lenne az SZNT szervei és az irányítása alá tartozó szervezetek zavar­mentes működése. A vitában felszólaló Ladislav Pittner alezredes nem annyira a költségvetés, mint inkább a hadsereg problémáit boncolgat­ta, különös tekintettel Sejna szerepére, szökésére és az ezzel kiváltott visszhangra. A költségvetést a XVI. ülés megszavazta. A napirend követ­kező pontjaként a belkereskede­lem és a közétkeztetés problé­mái kerültek műsorra Petronel­la Višňovcová kereskedelmi megbízott előadásában. Szépít­getés nélkül feltárta a kereske­delem fogyatékosságait, ame­lyek oly közvetlenül érintik a lakosságot. Mint mondotta, a kilátások sem különösebben ke­csegtetők, mivel 1970-lg sem ér­jük el a Jcereslet és a kínálat egyensúlyát. Főleg Ipari cikkek­ben mutatkozik hiány, a leg­markánsabban az építőanyagok­ban. Ezen feltétlenül segíte­nünk kell még devizát követelő behozatal árán ls. Az árualap emelése mellett rendezni kell a kereskedelmi alkalmazottak bérét, bővíteni és korszerűsíte­ni az üzlethálózatot és nem utolsósorban minden erővel és eszközzel megkövetelni a ke­reskedelem becsületességét. Délután a Szlovák Nemzeti Tanács a belkereskedelem és közétkeztetés problémáiról folytatta a vitát. Emil Píš, Vil­ma Zacharova, Slefan Trsten­sky és Mária Kudryová válasz­tó körzetük tapasztalataira hi­vatkozva szorgalmazta a keres­kedelem és a vevőközönség re­habilitását. ftndfich Uher, belkereskedel­mi miniszter felszólalásában rámutatott, hogy az itt felve­tett problémák azonos vagy ha­sonló formában az egész or­szágban jelentkeznek. Mindez a kereskedelem szerepének helytelen értelmezésére vezet­hető vissza. A problémák meg­oldását most nem várhatjuk máról holnapra. A késó esti órákban a kép­viselők nagy érdeklődéssel hallgatták tneg František Bar­bíreknek, az SZNT alelnökének tájékoztató beszámolóját az SZNT elnökségének eddigi te­vékenységéről a párt akció­programja előkészítésével kap­csolatban Barbírek elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB januári ülését köve­tő politikai aktivitást a társa­dalom fejlesztését szolgáló tö­rekvés jellemzi. Most a legfon­tosabb a haladó erők egységbe tömörítése. Ennek kapcsán felmerül a cseh- és szlovák nép, a Szlo­vák Nemzeti Tanács és a köz­ponti szervek viszonya állam­jogi rendezésének kérdése is. A Szlovák Nemzeti Tanács El­nöksége konkrét határozatot hozott ebben a kérdésben, amelyben kifejezte álláspontját az SZNT és szervei hatásköré­vel kapcsolatban. A két nemzet kapcsolatai új rendezésének célja, hogy megszüntesse az eddigi deformációt a cseh- és szlovák nép testvéri szövetsége megszilárdításának érdekében. Az országos és szlovák nem­zeti szervek jogkörének alkot­mányos megoldása asszimetri­kus elvek alapján az eddigi gyakorlatban nem vált be, mert nem fejezte ki a két egyenjo­gú nemzet államjogi viszonyát. Az asszlmetrikus modell ob­jektív fogyatékosságait még el­mélyítette a közelmúlt politikai légköre és gyakorlata, amely kedvezőtlenül befolyásolta a szlovák nemzeti szervek hatás­körét és tevékenységét, mivel befolyásuk az ország politiká­jára és az állami mechanizmus menetére gyakorlatilag mini­málisra csökkent. Ezért az illetékes alkotmány­törvényi és egyéb legislatív in­tézkedések megvalósítására vo­natkozó javaslatok, amelyeket még a választások előtt kell véghez vinni, állampolitikai rendszerünk demokratikus fej­lődésének kezdetét jelentik. Az SZNT Elnöksége határo­zatából eredő elvek értelmében alkotmány-törvényjavaslatot kell előkészíteni, amely szerint Szlovákia területén a Szlovák Nemzeti Tanács teljes törvény­hozó jogkörrel rendelkezik, ki­véve azokat a kérdéseket, ame­lyeket az alkotmány kimondot­tan a Nemzetgyűlés hatásköré­be sorol. El kell választani az SZNT törvényhozó- és végre­hajtó jogkörét. Az államhata­lom e legfelsőbb kollektív szervére kell bízni Szlovákia gazdasági és közigazgatási irá­nyítását illetően a végrehajtó hatalmat, kivéve az országos Jellegű dolgokat. Nem csupán a formális-jogi aktus a lényeg, hanem a Szlo­vákia gazdasági, költségvetési és egyéb szervezeteinek komp­lex irányításában kifejezésre jutó konkrét jogkör és felelős­ség. Ezen elvek megvalósítása fel­tételezi, hogy az SZNT további végrehajtó szervekkel bővül, azokon a szakaszokon, ahol ed­dig ezek hiányoznak. A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége azt javasolja, hogy legfelsőbb vég­rehajtő szervének neve Szlová­kia Minisztertanácsa legyen. A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége e határozatát a CSKP KB, az SZLKP KB és a köztársaság kormánya elé ter­jeszti javasolva, hogy a benne foglalt elveket vegyék be a párt akcióprogramjába és a kormány, az SZNT és egyéb szervek munkájának hatékony­ságát fokozó intézkedések szö­vegébe. A Szlovák Nemzeti Tanács ülése ma folvtatja munkáját. —sk— Öngyilkos lett a nemzetvédelmi miniszter helyettese? (CTK) — Csütörtökön dél­után váratlanul meghalt Vladi­mír Janko altábornagy, a nem­zetvédelmi miniszter helyettese. A Csehszlovák Sajtóiroda mun­katársával a Nemzetvédelmi Minisztérium nem volt hajlandó közölni az elhalálozás okát. Más forrásokból szerzett infor­mációk szerint Janko altábor­nagy öngyilkosságot követett el. Csehszlovák kereskedelmi tárgyalások Pekingben Peking — Milan Honusek külügyminiszter-helyettes veze­tésével csütörtökön csehszlovák kereskedelmi küldöttség érke­zett Pekingbe, hogy aláírják a csehszlovák—kínai kereskedel­mi egyezmény ez évi jegyző­könyvét. Elhunyt Horváth András elvtárs A komáromiak szeretett és nép­szerű Horváth Bandi bácsija 73 éves korában elhunyt. Személyé­ben örökre eltávozott sorainkbél egy nagyszerű elvtárs, aki egész életét a pártnak szentelte. Fegy­verrel a kezében harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. Bátorságáért, becsü­letes kiállásáért maga Lenin elv­társ tűzte mellére a kitüntetést. Erdemeiért pártunk és az álla­mi szervek magasan értékelik. Egész sor állami kitüntetés: a Munkaérdemrend, a Vörös Csillag Érdemrend, a Szovjetunió Vörös Csillag Érdemrendje, a Kiváló munkáért stb. kitüntetés tulajdo­nosa volt. Emlékét a veterán kommunis­ták, az egész járási pártszervezet tagsága őrizni fogja szivében. Ha­gyatékát, melyet személyesen Dubček elvtársnak üzent, magun­kénak tartjuk: 0<*y védjük pár­tunk egységét, mint szemünk fé­nyéti SZABÖ IMRE, a járási pártbizottság dolgozója, Komárom BMtKMlwrssxssArsssssztrSsr*^^ Nagygyűlés Klement Gottwald halálának 15. évfordulója alkalmából A CKD elektrotechnikai üze­mében tegnap délután megtar­tott nagygyűlés Klement Gott­wald halála 15. évfordulójának jegyében folyt le. Pontosan 15.00 órakor megjelentek az emelvényen: O. Cerník, J. Do­lanský, /. Hendrych, D. Kolder, B. Laštovička, /. Lenárt, J. Pil­lér, O. Simúnek és J. Špaček, A. Kapek, Š. Sádovský,»M. Va­culík, a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai, P. Hron, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, a Nemzeti Front képviselői és a többi vendég. A nagygyűlést az állatni him­nusz elhangzása után M. Va­culík, a CSKP prágai városi bi­zottságának vezető titkára nyi­totta meg. Üdvözlő szavai után B. ProkoS érdemes művész Kle­ment Gottwald egyik beszédé­ből idézett részleteket. Ezt kö­vetően B. Lastovička, a CSKP KB elnökségének tagja, a Nem­zetgyűlés elnöke emelkedett szólásra. Beszéde! Klement Gottwald éleiének, aktív politikai harcá­nak méltatásával kezdte. Kle­ment Gottwald irányításával — mondotta — a párt vezetősége megteremtette a munkáspártok egységes frontját, majd a nép­frontot. A nagy forradalmi változások idején a CSKP kezdeményezé­sének volt köszönhető az 1943­ban Moszkvában aláirt cseh­szlovák—szovjet együttműködé­si szerződés, melynek létrejöt­te a Nemzeti Front pártpoliti­kája győzelmének tekinthető. A Nemzeti Front politikájának ezen sikere tette lehetővé a košicei kormányprogram kidol­gozását is, melynek egyik leg­lényegesebb fejezetét a csehek és a szlovákok kapcsolatának valóban demokratikus megoldá­sát tartalmazó elve képezi. K. Gottwald és műve a helyes po­litikai irányvonal szimbóluma — folytatta- Lastovička elv­társ —, mely bírálatra és ön­bírálatra, a problémák feletti elgondolkozásra késztet. K. Gottwald politikai művé­szete 1948 februárjában csú­csosodott ki. lelentős része van ugyanis a nép győzelmében, mely megnyitotta nemzeteink előtt a szocializmus felé ve­zető utat, és abban ls, hogy a CSKP fegyveres harcok nél­kül teljesíthette történelmi fel­adatát. Ezután B. LaštoviCka a leg­utóbbi eseményekkel és hibák­kal foglalkozott. Beszéde végén LaštoviCka elvtárs az elmúlt húsz év ered­ményeit méltatta, melyek mesz­szemenően felülmúlják mind­azt, amit ugyanezen idő alatt a burzsoázia elért. A CSKP KB igyekezete a deformációk kikü­szöbölésére és arra irányul — mondotta —, hogy ezek a nem kívánatos jelenségek többé meg ne ismétlődhessenek. Ezért kell megakadályozni a hatalom összpontosítását egy személy kezében, és ezért oly fontos megteremteni a kapcso­latot a párt történetének legsi­keresebb időszakával. A nagygyűlés az Internacio­nálé hangjaival ért véget. —km — •h (CTK) — A prágai Vítkov­hegyen levő Nemzeti Mauzó­leumban tegnap felhangzott az elesett forradalmárok indulója, amikor a CSKP Központi Bi­zottságának küldöttsége meg­koszorúzta Klement Gottwald szarkofágját. Jaromír Dolanský, Oldrich Cerník, fifí Hendrych, Jozef Le­nárt, fan Pillér, Ötakar Simú­nek és Josef Špaček, a CSKP Központi Bizottsága elnökségé­nek tagjai, Antonín Kapek, Martin Vaculík és Štefan Sá­dovský, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének póttag­jai, továbbá Pavel Hron, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, valamint Vladimír Koucký és Ľubomír Strougal. a CSKP Köz­ponti Bizottságának titkárai mindaddig köztársaságunk első munkáselnökének szarkofágja előtt álltak, amíg el nem hang­zott az Internacionálé utolsó akkordja is. SEJNA TÁJÉKOZOTTABB, MINT A FŐÜGYÉSZ Amikor a közügyeket ettitktijw Dr. J. Bartuška főügyész leve­lét, amelyben követelte Sejna ki­adatását bírósági eljárás és letar­tóztatás végett, dr. Samko, a fő­ügyész helyettese február 21-én személyesen adta át Helena Lef­lerovának, a Nemzetgyűlés elnök­helyettesének azzal a kifejezett figyelmeztetéssel, hogy szigorűan bizalmas ügyről van szó, és azzal a kifejezett követeléssel, hogy az ügyet el kell titkolni. A Nemzet­gyűlés elnöke, aki ebben az idő­ben a hét végéig beteg volt, ugyaeazon a napon este értesült a levél tartalmáról. A főügyész helyettese nem fi­gyelmeztetett arra a veszélyre, ami Sejna kiadásának elhalasztá­sával járhat. Természetesen az a kérdés merül fel, hogy összehív­hatták volna előbh a rendkívüli plénumot, a Nemzetgyűlés rendes ülése előtt, már február 13-án. Az Alkotmány szerint — amint azt a Nemzetgyűlés sajtótitkára nyilat­kozatában megállapítja, és annak alapján, hogy nem hangsúlyozták a társadalmi veszélyességet, ha­nem ellenkezőleg, a maximális el­titkolást kérték — nem volt indok más intézkedést hozni (összehívni a Nemzetgyűlés elnökségét, hogy döntsön az ülés korábbi összehí­vásáról, J. Sejna a Nemzetgyűlés elnökségének tagja volt). A választott eljárás — az ülést a meghatározott időpontban, feb­ruár 27—28-án megtartani — be­folyásolta a Főügyészség követe­lése, hogy az ügyet titkolják el egész addig, amíg a Nemzetgyűlés megtárgyalja, mivel a Főügyész­ség Sejna öngyilkosságától tartott. Maga a főügyész egy kérdésre azt mondta, hogy Sejnát azonnal le­tartóztatják, mihelyt a Nemzet­gyűlés beleegyezését adja (akár az ülésterem elhagyása után). Fel­tételezték, hogy Sejna a plenáris ülésen megjelenik, s hogy nem tud semmit Moravec alezredes beismeréséről. Sejna és Moravec állítólag megegyeztek — Moravec vallomása szerint, — hogy az utóbbi mindent magára vállal. A Főügyészség feltételezései, sajnos, nem bizonyultak be. Amint ez a napokban kiderült, Sejna előbb tudott az eljárásról, mint a Főügyészség. Ez a tény csak alá­támasztja, hogy a Főügyészség­nek sokkal nagyobb éberséget kel­lett volna kifejtenie, biztosítani Sejna őrzését, aki bizonyára készen volt az első jelzésre elhagyni a köztársaságot. Jellegzetes, hogy még február 26 án dr. Samek katonai főügyész a Nemzetgyűlés elnöksége 16 tag­jának tanácskozásán követelte a legnagyobb fokú eltitkolást egész az utolsó pillanatig. Ezért a ta­nácskozás nem tájékoztatta a kom­munista képviselők csoportját, amelyet ugyanezen a napon hív­tak egybe. Megállapodtak, hogy előterjesztik Sejna kiadatását a Nemzetgyűlésnek a joyászképvi­selőkkel való megállapodás után, hogy betartsák az alkotmányjogi eljárást. Ezt követőleg a Nemzet­gyűlés elnöke úgy döntött, hogy február 27-én a Nemzetgyűlés el­nökségét a délutáni szünetben egybehívja, ami meg is történt, hogy így megtanácskozza Sejna kiadatását. Az elnökség egyöntetű javaslata alapján Sejna kiadatását és letartóztatását javasolta. Ezt követőleg a Sejna-Ugyet a Nemzet­gyűlés zárt ülése tárgyalta le. A főügyésznek, valamint a katonai főügyésznek nem volt kifogása a február 27. időpont ellen, és egy szóval sem tiltakoztak a határidő lekésésének veszélyét illetően. Lehetetlenség elképzelni bár­milyen kapcsolatot is a főügyész kérelmének megtárgyalást idő­pontja és Sejna szökése között. A Nemzetgyűléstől Sejna kiadatását és nem őrzését kérték. Vitathatat­lan, hogy a főügyésznek Lomský nemzetvédelmi minisztert és Kudr­na belügyminisztert is tájékoztat­nia kellett volna, akik mindket­ten a Nemzetgyűlés elnökségének ülésén kijelentették, — könnyen megakadályozhatták volna Sejna szökését, ha őket idejekorán tájé­koztatják. Attól az időponttól kezdve, ami­kor Bohuslav Laštovičkát és Hele­na Leflerovát tájékoztatták a fő­ügyész kérelméről, tehát lebruár 21 e délutánjától, illetve estéjétől a Nemzetgyűlés rendes ülésének megkezdéséig öt és fél nap telt el. Amint később kitűnt, Sejna va­sárnap, február 25 én reggel szö­kött meg. A Nemzetgyűlés rendkí­vüli ülésének összehívása nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Sejna megszökhet, mivel a rend­kívüli ülés összehívása jelezhette számára a veszélyt. Ezt juttatta kifejezésre a főügyészségnek az a kérelme is, hogy az ügyet tartsák titokban. A Nemzetgyűlés rendes ülése időpontjának közelsége szin­tén elősegítette azt, hogy az ere­deti elgondolástól elálljanak. Az ügynek többet segített volna, ha az említett két minisztert miha­marább tájékoztatják. Sejna őrzését a Nemzetgyűlés funkcionáriusai nem szervezhették meg, ez a vizsgálattal megbízott, az ügy összes szálát és részleteit Ismerő szervek hatáskörébe tarto­zott. Szeretnénk továbbá megjegyezni azt, hogy a főügyész — habár for­málisan felkérték, ho*;y kérelmé­nek megtárgyalásánál részt ve­gyen —, inkább a szokásos hiva­talos tárgyalásra ment Banská Bvstricára. A képviselők ezt rosz­szallással bírálták. Az ilyen eljá­rás nem bizonyítja azt, hogy az eset rendkívüli fontosságát kellő­képpen felmérte volna. A Nemzetgyűlés elnöksége elégedetlen a belügyminiszter és a főügyész eljárásával A Nemzetgyűlés elnöksége már­cius 13—14-i ülésén megtárgyalta a CSKP KB Nemzetgyűlés szervei­re vonatkozó akcióprogramját. A dokumentum társadalmi súlyára és a benne foglalt problémák sok­rétűségére való tekintettel az el­nökség elrendelte annak megtár­gyalását a Nemzetgyűlés vala­mennyi bizottságában. A bizottsá­gok kötelesek állást foglalni az egész programhoz, és hatáskörük­be tartozó kérdésekhez. A Nem­zetgyűlés bizottságai ezenkívül fi­gyelmüket a Nemzetgyűlés továb­bi fejlődésével összefüggő prob­lémák megtárgyalására fordítják. Főleg a demokratikus szellemben foganatosított alkotmányos funk­eiójára vonatkozólag, amely a CSKP jauuári plénuma alkalmá­ból jutott kifejezésre. A Nemzetgyűlés elnöksége egy­szersmind komissziót alakított, amelynek fő feladata az egyes bizottságok javaslataiból összeál­lított dokumentum kidolgozása lesz. A dokumentum a Nemzet­gyűlés szocialista társadalombeli helyzetét tárgyalja. A komisszió kikéri a Nemzetgyűlés tagjaiból álló szakbizottságok és egyéb tu­dományos csoportok véleményét is. A dokumentumot ax elnökség a Nemzetgyűlés plénuma elé ter­jeszti. A Nemzetgyűlés elnöksége meg­hallgatta Cerník miniszterelnök helyettes beszámolóját a kor­mánynak Jan Sejna ügyében el­foglalt álláspontjáról. A tárgya­láson a belügy-, a nemzetvédelmi, a külügy-, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a főügyész helyettese is részt vett. A Nemzetgyűlés elnöksége tu­domásul vette a kormány eljárá­sát, és nyomatékosan követelte, hogy a nyomozást a legnagyobb pontossággal végezzék, és egy­szersmind kérte a zárójegyző­könyv előterjesztését. A jegyző­könyv áttanulmányozása után az elnökség intézkedéseket fogana­tosít. Sajtónk olyan véleményt nyil­vánított, mintha a Nemzetgyűlés elnöksége eljárásával késleltette volna jan Sejna mentelmi jogá­nak megszüntetését, és kiadását a biztonsági szerveknek. A Nem­zetgyűlés elnöksége szükségesnek tartja kijelenteni: a Nemzetgyű­lés elnöksége a főügyész kérésé­vel február 28-án ismerkedett meg, s mint utólag bebizonyoso­dott, Sejna 2 nappal azelőtt hagyta el a köztársaságot. Ami­kor a Nemzetgyűlés elnöksége ér­tesült az tőügyész kéréséről, ja­vasolta a plenáris ülésnek, hogy tegyen eleget a kérésnek, s a Nemzetgyűlés ezt a javaslatot jó­vá ís hagyta. Vagyis a Nemzet­gyűlés elnökségén nem múlott az ügy elhúzódása. Az ügy komolyságára, valamint a Nemzetgyűlés ellenőrző funk­ciójára való tekintettel — mint az államhatalom legfelsőbb szer­ve — a Nemzctgvfilés elnöksége az Alkotmány 53. sz. 1. bekezdése értelmében javaslatot tesz a plé­numnak nemzetvédelmi és állam­biztonsági bizottság Iŕ 'isítésére. A Nemzetgyűlés elnöksége meg­hagyja a legfelsőbb bíróság elnö­kének, hogy bizonyos intézkedé­seket foganatosítson a rehabilitá elő következetes belejezésére, és hogy teljes felelősséggel betartsa a szocialista törvényességet. Meg­követeli, hogy valamennyi állami szervben, amelyek érdekelve lesz­nek az átértékelési munkálatok­ban, olyan emberek vegyenek részt, akiknek semmi kapcsolatuk nincs a múlt gyakorlatával. A Nemzetgyűlés elnöksége fel­hatalmazza az alkotmányjogi bi­zottságot, hogy a szükséges törvé­nyes normákat figvelemmel kísér­je, megtárgyald és haladéktala­nul a Nemzetgvűlés elé terjesx- 1 sze. A Nemzetgyűlés elnöksége fel- ' kéri a miniszterelnököt, utasítsa a belügyminisztert, hogy a szük- 4 séges iratokat boc«átsa a Legfel­sőbb Bíróság rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents