Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-07 / 37. szám, szerda

AZ ELKÉPZELÉS VALÚRA VÁLT A múlt év elején az Oj Élet földművesszövetkezetben (Szalka, Leléd, Kiskeszi) gyökeres változás történt. Annak idején Bogdán Ferenc, a szövetkezet elnöke újságolta, hogy megkezdték a szarvasmarha szintetikus takarmányokkal való etetését, fűthretővé építették át a kocák óljait és bevezették a malacok korai elválasztását. Egyszerre szinte soknak tűnik ennyi újdonság, hiszen az érsekújvári járásban mindenki úgy tudta: az említett szövetkezetek a sereghajtók közé tartoztak. A három gazdaság egyesülése után azonban, mintha valóban új élet kezdődött volna a szövetkezetben. Az újdonságokkal nemcsak kísérleteztek, hanem be is vezették. Ma már mind a 320 szarvasmarhát az említett módon hizlalják, a malacokat pedig négyhetes korban választják el, a kocák ötven százalékát fűtött ólban tartják. Tavaly ilyenkor Bogdán elvtárs még csak arról beszélhetett, hogy mit várnak az új módszerek bevezetésétől. Azzal számolt, hogy kocánként 16-ról 18-ra növelik az elválasztott malacok számát, s ez a 40 000 koronás befektetéssel szemben, 60 000 korona hasznot hoz majd. Többet nem is várhatott, mert még sok volt a kiselejtezés előtt álló anyaállat. Igaz, néhány még most is akad belőlük, de egyre csökken a számuk. Az elnök arra is számított, hogy a szintetikus takarmányokkal való hizlalás révén kilónként 4—5 koronával csökken a marhahús önköltségi ára. Most azonban csaknem egyévi tapasztalat után kiderült, hogy lényegében a terv és a valóság között nincs nagy eltérés, és ha mégis van, az is csak a szövetkezet javára. Már tudjuk, hogy még most is folyamatban van az öreg kocák kiselejtezése. Ennek ellenére a várt 18 malac helyett 19-et sikerült elválasztani egy-egy anyasertéstől. Tehát nem 60 000 hanem 90 000 korona hasznot hozott a 40 000 koronás befektetés. A növendékkocák jól érezték magukat a fűtött ólban. A korai elválasztás sem ártott a malacoknak. A hizlaldában az átlagos napi súlygyarapodás 53,5 dkg darabonként, viszont ezelőtt csak 32 deka volt a napi súlygyarapodás. E téren szinte az utolsók közül küzdötte fel magát az elsők közé az Oj Élet. A 19 elválasztott malac már komoly eredménynek számít. És még mindig nem használtak ki minden lehetőséget. Kilátás van rá, hogy a gazdaság az életerős kocaállomány háromnegyed részénél kétévenként eléri az ötszöri malacnevelést. Bár a korán elválasztott malacok drága takarmányt esznek, a költséget mégis csökkentik. Előzetes számítás szerint 226 korona helyett csak 180 koronába kerül a malacok felnevelése. Hasonlóan szép nyereség mutatkozik a szarvasmarha-hizlalás terén is. Kezdetben 7 kiló kukoricacsutka, 2 kiló melasz, 0,7 kiló hugyanyos keveréktakarmány és a hozzá szükséges foszforsav, valamint etilalkohol volt egy-egy hízómarha napi takarmányadagja. Hízott tőle a jószág, de 'Vladimír Kostolník mérnök, a gazdaság zootechnikusa kevesellte ff súlygyarapodást. A hugyanyos keveréktakarmány adagját a súlykategóriáknak megfelelően 1—2 kilóra növelte. Így, ha minden szükséges anyag a rendelkezésre áll — mert szeptemberben ls előfordult, hogy kifogyott a kukoricacsutka és szalmával kellett helyettesíteni, ami jelentősen rontotta á hízás ütemét —, az átlagos napi darabonkénti súlygyarapodás meghaladja majd a 80 dekát. Az idén jobban ügyelnek rá, hogy kellő mennyiségű csutkára tegyenek szert. Megvásárolják a szomszédos gazdaságtól is. Egész évre egy vonatszerelvényre valót (40 vagonnal) etetnek fel belőle. Ezzel 8 vagonnyi abraktakarmányt takarítanának meg, ami elegendő két vagon sertéshús előállításához. A vezetők elégedettek az eddigi eredményekkel, bár kezdetben nagyobb súlygyarapodásra számítottak. Ennek ellenére a hagyományos hústermeléshez viszonyítva jelentős többletbevételt értek el. Az egy kiló húsra jutó költség 6,70 korona, a közvetlen kiadások összege körülbelül 1,8 korona. Ezek szerint 3,10 koronával csökkent a termelési költség. Csak a tejtermelés okoz még gondot. Bár emelkedett a tej ára, ők még mindig 20 filléres ráfizetéssel termelik literjét. A gazdaság különféle újítások révén, azonban mégis elérte a közepes szövetkezetek színvonalát. A munkaegység értéke 18 koronára emelkedett, s egy kis szerencsével, ha az időjárás is kedvez, 3—4 koronával még több ls lehetett volna. Ám, ami késik, nem múlik. Remélhető, hogy jövőre az Oj Élet is eléri majd a 20 koronán felüli munkaegységet. BENYUS JÓZSEF Feltalálók, figyelem! Az anyagiakat nem sajnálva pályázatot hirdetünk egy rendkívüli „képességgel" rendelkező mérleg elkészítésére. Kizárólag hentesüzletekben alkalmaznánk hús és egyéb áru mérésére. A különlegesség a mérlegbe szerelt önműködő sziréna legyen, amely azonnal megszólal, mihelyt a kelleténél nagyobb erővel csapja a kiszolgáló az árut a mérlegre, illetve Idő előtt veszi le róla. Meghibásodás esetére a sziréna-szerkezet biztonsági kiegészítőjeként egv légfúvó is fontos, ami a nagy kezdősebességet kapott húst még a levegőben lefékezi, és a szükséges ideig — amíg a mérleg mutatója nyugalmi helyzetbe került — az árut annak lapjához szívja, megakadályozza az idő előtti eltávolítást. Elengedhetetlen egy visszafelelő agyközpont, amely a „Lehet több öt dekával?" kérdésre megadja a zavarba jött vevő helyett a határozott „Nem, a kuncsaft pontos kilót akar!" választ. Még lehet a mérlegben — ha ez technikailag megoldható — egy rúgós szerkezet is, amely a kelleténél nagyobb mócsing és csontmennyiséget leveszi a mérleg lapjáról. A vállalkozó gyártók küldjék pályázatukat a „Szomorú hentesek és nevető vevők" jeligére. Utóirat: Amíg a két szerkezet elkészül, addig a kedves vevők próbálják meg saját maguk helyettesíteni a kor e jövőbeli modern vívmányát! EGRI FERENC Jobbak az autótulajdonosok kilátásai Hazánkban is egyre nagyobb a személygépkocsik iránti érdeklődés, a kínálat évek óta nem fedezi a keresletet. Huszonkét esztendővel ezelőtt a fővárosban alig futott 25—30 ezer autó, a mintegy 240 javítóműhelyben pedig 3850 munkás dolgozott. Egy emberre tehát átlagosan hét gépkocsi javítása várt. És mi a helyzet ma? Csupán Prágában és környékén 78 000 autót tartanak nyilván. Megjavításukról alig 40 üzemben 1052 munkás gondoskodik. Azaz csak gondoskodna, mert ennek a túlméretezett feladatnak (egy dolgozóra ma 74 gépkocsi jut), • teljesítése szinte lehetetlen. Ezért nem is csodálkozhatunk az autótulajdonosok részéről oly gyakran elhangzó bírálaton. A munkaerőhiány és az alacsony színvonalú szakképzettség nem az egyedüli fogyatékosság ezen a téren. Ugyanilyen égető probléma a javítóüzemek és a raktárak hiánya, illetve aránytalan elosztása, korszerűsítésre váró berendezése és így folytathatnánk, egészen a pótalkatrészekig. Amíg tehát az illetékesek rendet nem teremtenek — és ez elsőrendű követelmény — addig nem sok hasznát vesszük lejlett gépkocsigyártásunknak és a kocsik kulturált árusításának sem. Ez a kérdés ugyanis szorosan összefügg a tökéletes szervísz-szolgálattal. Igényes, állandó ellenőrzés* feltételező feladatról van szó, melynek megoldása teljes megelégedésre még az egyes iparágak összefogásával sem várható máról-holnapra. De azért bizonyos javulásnak rövidesen be kell következnie. Legalább is erre mutatnak az előjelek. Például az, hogy a Központi Népi Ellenőrző Bizottság már hosszabb ideje foglalkozik ezzel a problémával, amelyről a napokban a Nemzetgyűlés ipari bizottsága is tanácskozott. A képviselők csoportja több autóalkatrészgyárban és javítóüzemben tett látogatása alkalmával személyesen is meggyőződhetett a tarthatatlan helyzetről. Megállapítást nyert végre, hol szorít a csizma. Kiderült, hogy ma, amikor évente 3 milliárd korona értékű pótalkatrészt állítunk elő, illetve importálunk, a mennyiséget tekintve aligha beszélhetnénk hiányról, csupán aránytalanságokról. Míg a pótalkatrészek egyes fajtáiból felesleg mutatkozik, más fajtákban a kínálat a múlt évben 30 millió koronával maradi adósa a keresletnek. Igaz, ez az összeg már az idén 8,5 millióra csökken és az sincs kizárva, hogy teljesen sikerül az egyensúlyt helyreállítani. Mindebből nyilvánvaló, hogy a vállalatok ma már — és innál inkább a jövőben — komplex módon igyekeznek biztosítani az egyes gépkocsi-típusok fejlesztését. Ez pedig azt jelenti, hogy a pótalkatrészekre is gondot fordítanak. — Akkor hát hol a hiba? — kérdezhetné joggal a fogyasztó, aki nem tudja, hogy a termékek előállítása és elosztása két egymástól különálló dolog. A két tényező: a termelő vállalat és a nagykereskedelem eddig ugyanis nem igen zavarta egymás köreit és ha csak lehetett, tudomást sein vettek egymás igényeiről. Kétségtelenül az új gazdaságirányítási rendszer feladata ezen a téren is a helyzet megjavítása. A gépkocsi-pótalkatrészek hiánya a szakemberek szerint a disztribúció, jelen esetben a monopolhelyzetben levő Mototechna vétke. Az ő hibája a helytelen gazdálkodás. Ám ez a fogyasztót édes-keveset érdekli. ö a pénzéért bosszankodás helyett teljes joggal pótalkatrészekre és megbízható szervízsszolgálatra tart igényt. Mi tehát a teendő? Az üzemek, amint már mondottuk, mindenekelőtt olyan intézkedéseket követelnek, amelyek megszüntetik a Mototechna monopőliumát. Ennek érdekében már a múlt évben megtörténtek a termelő és az átvevő vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok megalapozásához vezető első lépések. Az idén további fontos intézkedések várhatók az annyira óhajtott, sokat nélkülözött konkurrencia megalapozására. Számos, pótalkatrészt gyártó üzem is felépül, továbbá a raktárhiány is rövidesen enyhülni fog. Valami készül tehát, hogy az autótulajdonosoknak ne legyen okuk panaszra ... KARDOS MARTA MJL ISMERT ÉS ISMERETLEN PRÁGAIAK A nyughatatlan öregúr Ismerek sok olyan em• bert, kiváltképpen férfiakat, akik amint az élet elébük rajzolja a két megfordított számjegyet: 69, öregségről panaszkodnak. Nyugalomra és kényelemre tartanak Igényt, lassan járnak, esetleg sántikálnak is, és szívesen beszélnek fűnek-fának valódi vagy vélt betegségükről. Az az öregúr azonban — idestova hetven esztendős — akiről az alábbiakban esik szó, csupán egyetlen betegségre panaszkodik, mégpedig évszázadunk betegségére: állandó időhiányban szenved. Igaz ugyan, hogy már nyugdíjban van, de ez annál rosszabb, mert mindenki úgy véli, hogy most már mindenfélére van ideje, s az emberek ezért minden elképzelhetővel hozzá fordulnak. Ám az öregúrnak megvan a maga munkája a Csehszlovák Tudományos Akadémián, amelynek levelező tagja, s emellett még a „Vesmír" című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának is elnöke. Neve előtt két akadémiai titulus áll. Mérnök és a földtani tudományok doktora. Akkortájt, mikor Ladislav Č e p e k diákként Prágából Pfíbramba kezdett járni az ottani Bányászati Akadémiára, eszébe se jutott volna, hogy akkor is utaznia kell majd, amikor mások már öregségről panaszkodnak, s hogy végül a vonatot és egyéb szolid közlekedési eszközöket valami olyan bizonytalannak fogja felcserélni, mint a helikopter. Igen, Cepek mérnök legutóbbi szakvéleményezését helikopter segítségével végezte. Ott szállt a megáradt Duna felett, berajzolta a térképre, meddig ér az ár, és fényképfelvételeket készített. Elmélete szerint, amelyet hosszú évek során dolgozott kl (főként a tektonikával, tehát a föld szerkezetével, medencéivel, így szénmedencéivel foglalkozik), igyekezett bebizonyítani, hogy nem csupán és kizárólag a víz volt az, amely a komáromi medencében az árvizet okozta. Véleménye szerint itt „fiatal" mozgások is jelentkeztek a talajban. Mindennap lefényképezték az elárasztott területet és az észlelt változásokat térképekre jegyezték fel. A tektonikus térkép, amelyre a változásokat feljegyezte, arról tanúskodott, hogy a vidék felülete változik, s hogy épp a talaj „fiatal" mozgásai azok, amelyekkel a jövőben számolnunk kell. C z a bebizonyított tény ^ aztán fontos szerepet játszott a Dunán építendő nagy vízmű tervelnek jóváhagyásában. Két csoport szakemberei vitáztak a vízmű általános koncepciójáról. A nyughatatlan, őszhajú öregúr így vitathatatlan érveket adott az egyik csoport szakembereinek kezébe. Valószínűleg nem tapasztal majd hálát korszakalkotó elméletéért sem (amelyet Ismét tényekkel támasztott alá) az oštrava-—karvinái szénmedencét illetően. Élete legnagyobb részét a szénnek és a földben való elhelyezkedése szerkezetének szentelte. Mint már a komáromi medence esetéből is nyilvánvaló, az emberek számára távolról sem lehet mindegy, hogy mire építik gátjaikat, gyáraikat és városaikat. S így ha Cepek mérnöknek sikerül bebizonyítania, hogy az ostravai szénmedence tektonikája más, mint ahogy eddig feltételezték, annak kétségtelenül meglesznek a következményei az építőipar, az új bányák nyitása, az Ostrava környéki útés vasútépítés szempontjából. Mert ilyen óriási kolosszusok csak ott állhatnak, ahol nem számolnak további bányászattal, s ahol a talaj összetétele megfelelő. A világ geológusai között Cepek mérnök neve jó csengésű, mert már 1937 óta részt vesz a nemzetközi geológiai kongresszusokon. Az említett esztendőben a kongresszust Moszkvában rendezték meg. Onnan Cepek mérnök a szovjet geológusok meghívására ellátogatott Bakuba és az Uraiba egy tanulmányi kirándulásra, bejárta az egész Ap seron-félszigetet és a Kaukázust. Ettől a látogatásától da tálódik további együttműködése a szovjet geológusokkal, akik akkortájt jóval előttünk jártak. Számos funkciójában együttműködött velük az új köztársaság idején is. M

it tart legnagyobb munkájának? Nem sokáig töri a fejét, a kérdést nyilván már régen eldöntötte magában. A legtöbbre becsüli Csehszlovákia általános geológiai térképét, amelynek kidolgozásában más szakemberekkel együtt a Központi Geológiai Hivatalban dolgozott, s amelyet 1:200 000 léptékű méretben adtak ki. Az egész kollektíva hosszú éveken át munkálkodott ezen a művön — a geológusok öreg nemzedéke az őket követő fiatalokkal együtt geológiai szempontból rendszeresen felmérte egész államunk területét. — Sikerült a munkát teljesen elvégezni! — jelenti kl Cepek mérnök olyan megelégedéssel, amelyet nyilván csak az tud felfogni, aki valaha dolgozott ilyen alkotáson. Mit kíván az eljövendő években? Szeretné megélni Közép- és Kelet-Európa általános geológiai térképének elkészítését, amelyet a szocialista tábor államai közti megállapodás értelmében dolgoznak ki. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság geológiai térképe szolgál egy ilyen térkép alapjául. A nyughatatlan, őszhajú öregúr bizonyára e feladat teljesítéséből is ki fogja venni a részét.