Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-06 / 36. szám, kedd

Szerkessze velünk a Új Szót! Több rejtvényt, vetélkedőt! Feltették a kérdést, hogy miről szeretnék olvasni. Hát mindenről, ami szép, érdekes és még tanulságos isi A rejtvényekről nem ls beszélvs, mert ez külön élmény mindnyálunk számára, akik ezzel foglalkozunk. L u kov les Gyula, Nadabula javaslom díjazott rejtvények bevezetését, Kopcsay Istvfin, Rudňany Javasolnám, hogy a keresztrejtvények megfejtői között pontverseny legyen és azokat jutalmazzák, akik a legtöbb pontszámot elérik. Izsóp Péter, Kassa Ne hagyjuk abba a rejtvénypályázatokat. Ügyes és jő ötlet volt az Ismered a Szovjetuniót! pályázat. Jó lenne, ha hasonló rejtvényverseny Indulna „Ismerd meg szép hazádat!" címmel. így megismerhetnénk hazánk íróit, költőit, üdülőit, városait, sportolóit stb. Vince Márta, Ogvalla En számtant fejtörőt vezetnék be. Batyka Gabriella (a község nevét elfelejtette feltüntetni j Szeretném, ha idővel egy zenei vetélkedőre is sor kerülne. SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM FELEDKEZETT MEG OLVASÓINK SZÓRAKOZTATÁSÁRÓL SEM. REJTVÉNYEINKET A JÖVÖBEN SEM SZÁNDÉKOZUNK KORLÁTOZNI. SŰT! EZZEL KAPCSOLATBAN ELÁRULJUK IDEI TERVEINKET: • A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából az őszi hónapokban nagyszabású rejtvényversenyt rendezünk értékes díjakkal. B Márciusban indul: Tippeljen velünk! Olvasóink — főleg a sport kedvelői — hetente tippelhetik két labdarúgó mérkőzés eredményét (a Csehszlovák Liga és a Magyar Nemzeti Bajnokság egy-egy mérkőzését). Hetente 500 korona jutalom. A feltételeket sportrovatunk a későbbiek folyamán részletesen ismerteti. • A mexikói nyári olimpia alkalmából 4—5 héten át tartó rejtvényverseny — értékes dijakkal. H Továbbra is hetente közlünk keresztrejtvényeket (külön a felnőttek és kiilön a gyermekek részére) és a megfejtőket könyvjutalomban részesítjük. • Tervezzük további fejtörők bevezetését (alapul véve olvasóink javaslatait), de ezen egyelőre még mi is törjük a fejünket... Ritka madár a bajmóci állatkertben Nagyon ritkán fordul elő, hogy az éhség arra kényszeríti hazánk legfélénkebb madarát, a fajdkakast, hogy hegyaljai falvak közelében, az embereknél keressen oltalmat és eleséget. A magas hó akadályozza az aránylag testes, nehéz fajdkakast a repülésben. A napokban az alsókubíni járás HruStfn községének határában egy jólfejlett példány a falu közelébe merészkedett. Sikerült épségben elfogni, és ma már a bajmóci állatkert lakója. Jól érzi magát új környezetében és Jó étvággyal fogyasztja az eléje tett csemegéket. Az idei kemény tél és a magas hó megváltoztatta a szabadban élő állatok életmódját is. Nemcsak az őzek, a vaddisznók, hanem a szarvasok ls leereszkedtek a völgyekbe, ahol eleség várja őket. A vadászszervezetek így óvják a vadállományt a kipusztulástól. J. KOTOULEK A Dévény-szálló elöcsarno^^ kában beszéltük meg a találkát. Jóval előbb mentem, de ó már várt. Szinte elveszett a hatalmas karosszékben: aprócska, halvány mosolyú. Bevallom, nem így képzeltem el. Nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy a vietnami Nő főszerkesztője, NHU QUYNH-nak hívják, negyvenöt éves, hat gyermeket szült, fel is nevelte őket. Két hónapja van úton, Moszkvából érkezett Csehszlovákiába. A többiről majd kivallatom, gondoltam ... Elmosolyodik, bátortalanul nyújt kezet, néha-néha feltekint a menynyezetre, elgondolkozik. Lapja kéthetenként, harminckét oldalon, színes mélynyomásban, 42 000 példányban jelenik meg. A példányszám magasabb volt, most is az lehetne, de nincs papír. Húsz beosztottja van, csak asszonyok. Munkájuk nem könnyű, sokat utaznak, még többet gyalogolnak, mindenütt ott vannak, valamenynyien politikailag is tevékenykednek. Pályafutását ő is „gyaloglással" kezdte. A francia megszállás alatt a titkos hírszolgálat összekötője volt, az ország egyik végéből a másikba ment. így sokat látott, hallott, tapasztalt. Egy évvel az érettségi előtt már az illegális kommunista párt tagja. Amint maga mondja, azóta ls „csak" politizál. — Nálunk lehetetlen nem politizálni. A politika, a harc kellős közepén élünk. Férje és két legidősebb fia elvégezve az egyetemet a légvédelmi egységnél teljesít szolgálatot. Az egyik fia Itt tanul Podébradyban elektrotechnikát. — Ha hazajön, már mérnök lesz, tévéleadókat tervez majd. A háború nem tarthat örökké. Hamarosan béke lesz, akkor pedig nagy szükségünk van az értelmiségiekre, főként a műszakiakra. — Béke lesz... Mikor? — Nem tudom, de higgye el, az lesz. És népünk győzni fog. Tudjuk, mit akarunk, mellettünk áll az igazság, és szívósak vagyunk. — Miből erőt? — Az egész világot a vietnami kérdés foglalkoztatja. Sokan segítenek is. Ki ne védené a hazáját? — Mégis, ennyi barbárság NEPONK GYŐZNI FOG! PÁLYAVÁLASZTÓK FIGYELMÉBE PÁLYAVÁLASZTÓK FIGYELMÉBE PÁLYA VÁLASZTŰK FIGYELMEI A kilencedikesek a pályaválasztás nagyon komoly problémája előtt állnak. Vannak, akik még nem döntötték el, melyik foglalkozást választják, de sokan nem is ismerik a lehetőségeket. Mivel ebben a kérdésben hamarosan dönteniük kell, ez úton szeretnék segítségükre lenni és figyelmüket felhívni a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolán való továbbtanulás lehetőségeire. Néhány végzett szakember vallomásának segítségével szeretném őket megismertetni a mezőgazdasági technikusok munkájával. Az iskola fennállásának közel húsz éve alatt a technikusok egész seregét indította el pályájukon, akikről ma már bátran elmondhatjuk, hogy Királyhelmec és Nagykapos vidékének mezőgazdasági üzemeiben a vezető dolgozók zömét alkotják. Persze, a tőketerebasi, kassai és rozsnyói járáson kívül is találkozhatunk velük. Eredményesen működnek a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban, a mezőgazdasági iskolákon, kísérleti intézetekben, közigazgatási szerveknél. Sokan sikeresen folytatják tanulmányaikat a főiskolákon. A napokban alkalmam volt elbeszélgetni néhányukkal. Feltett kérdéseimre így vallottak munkájukról és az iskolában töltött évekről. — Tanulmányaim előtt jóformán csak hírből ismertem a mezőgazdaságot — mondja Kulik István, a Királyhelmeci Állami Gazdaság állatgondozóinak egyik vezetője. Az iskolában és kint az életben aztán fokozatosan megszerettem. Munkám változatos: az állattenyésztést irányítom. Gyakran veszünk részt tenyészállat-kiállításokon, vásárokon, és jóleső érzés, ha nem kell más üzemek mellett szégyenkeznünk. Fizetésem tisztán eléri a havi kétezret és prémiumokban sincs hiány. JCiaáíd Ceňetäôég, Páluch Ferencné Dezső Valéria is szívesen emlékszik vissza a diákok dalos-táncos szórakozásaira, az egész környéken ismert iskolai zenekarra. Ma a mokcsamogyorósi EFSZ könyvelésében dolgozik és elégedett. Férje szintén ebből az iskolából került ki. — Nem bántam meg, hogy mezőgazdasági középiskolát végeztem — jegyzi meg Varga Ernő, a tiszacsernői határállomás növényvédelmi zárszolgálatának technikusa. Nagyon szeretem és fontosnak tartom a munkám. Hazánk növénytermelését védem azzal, hogy a külföldről behozott mezőgazdasági termékeket vizsgálom. Ha betegség vagy kártevő fordul elő, a küldeményt visszairányítom. Munkahelyem olyan, mint egy laboratórium. merítenek ennyi ni sem akarom. Ráncóknak nyoma sincs. — Fáradt? — Sohasem vagyok az. Nincs rá időm. — Mennyit alszik naponta? — Négy-öt órát, néha kevesebbet. — Ha jól tudom, még három kis gyermeke egyedül van otthon. — Egy öreg asszony vigyáz rájuk, neveli őket. Hétköznapjaikról mesél. Nyelvezete költői, mint általában a keletiek gondolatformálása, összehasonlításokat, virágneveket, természeti jelenségeket emleget — közben persze egészen másról beszél. Amit mondunk, azt sokféleképpen, ilyen szópen is el lehet mondani. Számunkra ez szokatlan, náluk állítólag mindenki így fejezi kl magát. Mintha verset olvasnék: a törékenység, a tisztaság, de a bátorság és a szívósság versét is. Mintha költészetté válna ez a törékeny asszonyka, mintha Vietnam maga is a költészet volna. A fájdalom hósi eposza ... — Miért jött Csehszlovákiába? — Hogy megköszönjem a segítségüket, hogy megköszönjem fiam és sok vietnami társa tanítását, hogy viszonozzam az újságíróik nálunk tett látogatását. Hogy lássam, milyen lesz országunk, ha béke lesz. Gyönyörű hazájuk van. Mi is ezt akarjuk. Jöjjön el, és győződjék meg róla, hogy képesek vagyunk rá. — Hiszem, tudom, hogy így lesz. Az egyetemen a vietnami kollégák voltak a legkitartóbbak, a legszorgalmasabbak. De elmenni? Az nem olyan egyszerű ... — Miért, mi mindenkit szívesen látunk, aki nem fél. — Nem félek... Ha haza megy, mit ír majd rólunk? — Amit láttam: sok szépet és sok jót. És megmondom azt is: így kell. láttán nem üti tel <i fejét az elkeseredettség? — Erőt ad. Maguknál csak azt tudják, hogy valahol távol, Vietnamban harcolnak, szenvednek, éheznek, rongyokban járnak. Ha fógságba esnek a felkelők, megkínozzák őket. Csakhogy van ám más ís. Kl tud például arról, hogy egyetlen egyetem sem zárta be kapuit, hanem a dzsungelben tovább folyik az oktatás. Építünk, olvasunk, rizst termelünk. Szórakozunk ís és szeretünk. Irodalmi életünk megszokott medrében folyik, könyveket adunk ki. A falvakon színdarabokat tanulnak, énekelnek, táncolnak. Soroljam tovább? \M acsorázunk. Zöldséget és * rizst eszik, mint otthon. Megszokta. Közben elnézem arcát. A jellegzetesen simán hátraszorított haj finoman keretezi bronz arcát. Szeméből annyi derű sugárzik, szinte hinn eszélgetésünk rendkívül " felkavart. Zavart, hogy a mosoly egy pillanatra sem tünt el arcáról. Az én generációm a háborúra csak nagyon halványan emlékezik. Inkább csak ösztönünk diktálja, hogy valami borzasztó, katasztrófád lis. Fegyverropogást hallunk, lángokat, könnyes szemeket, romokat látunk. Az az érzésünk — nincs menekvés. És ez a mosoly, ez az optimizmus megtévesztett. Vagy talán mégsem? Sokkal inkább meggyőzött: béke lesz ... Mikor? — Nem tudom, de higgye el, az lesz. És népünk győz!... OZORAI KATALIN Dzsigány Imre utolsó éves és Vass Béla másodéves főiskolai haHgatókkal a téli szünetben találkoztam. Ha itthon járnak, sohasem mulasztják el meglátogatni azt az iskolát, melynek falai közt szerezték meg az érettségi bizonyítványt. Sikeresen folytatják tanulmányaikat a Nyitral Mezőgazdasági Főiskolán. így szólaltathatnám meg a végzettek döntő többségét, akik ma megbecsült agronómusok, zootechnikusok, szövetkezeti elnökök, szakiskolai tanítók, mérnökök. Ki-ki képessége, ügyessége szerint érvényesül és járul hozzá mezőgazdaságunk felvirágoztatásához. Az iskola végzettjei ma ís könnyen elhelyezkednek. A kelet-szlovákiai síkság rendezésével a jövőben a technikai káderek újabb tömegére lesz szükség. Ezért az iskola az 1968/69-es tanévben két első osztályt nyit, bőséges lehetőséget biztosítva az érdeklődőknek. Az iskola négyéves, és érettségi vizsgával végződik. A diákok tanulmányi elmenetelüktől és szüleik anyagi helyzetétől függően, mint a többi középiskolában, ösztöndíjat kapnak. Az iskola diákotthona gondoskodik a tanulók ellátásáról, kulturális és sportolási igényük kielégítéséről. így a távolabbi vidékről is bátran jelentkezhetnek diákok. A jelentkezési ívet Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, Vefké Kapušany, okres Trebišov címre küldjék. JAKAB SÁNDOR, Nagykapos Népjóléti gondoskodás - számokban Mire költ az állam 15 milliárdot? A családi pótlék hazánkban a népjóléti és populációs politika egyik Jelentős tényezője. Juttatása pénzben vagy más formában történik, és a kedvezményezetteknek mint családi pótlékot, árvajáradékot vagy gyermeknevelési járadékot folyósítják, emellett ugyanezt a célt szolgálják az ösztöndíjak, a szülési 4 segély, a terhességi járadék és a beszerzési segély. A termé-" szetbeni juttatást az állam ingyenes tankönyvek, tanszerek, iskolai étkeztetés, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, kollégiumok és internátusok formájában biztosítja a társadalomnak. E szociális létesítmények és juttatások költségeiből a szülők csupán elenyésző töredéket viselnek. Természetesen nem feledkezhetünk meg a családtagok számának megfelelően nyújtott adókedvezményről, lakbér- és közlekedési kedvezményekről és más szociális jellegű juttatásról sem. 1965-ig az állam 4,2 milliót fordított az önálló keresettel nem rendelkező — tehát a tanköteles korban levő — gyermekekre A pénzügyi juttatások összeg 1965-ben 6 milliárd 666 millió korona volt, ebből 4 milliárd 966 millió volt a gyermekekre kifizetett családi pótlék, 155 millió a nevelési hozzájáru)ás, 300 millió az árvajáradék, 287 millió az ösztöndíjak, 80 millió a családtag ápolásáért folyosított járadék, 153 millió a szülési segély és 65 millió a beszerzési segély összege. Ugyanakkor 2 milliárd 287 millió koronát fordítottak természetbeni szociális juttatásokra. Ebből 356 milliót az iskolai étkeztetésre, 573 milliót az óvodákra, 269 milliót a bölcsődékre, 150 milliót a napközi otthonokra és klubokra, 600 milliót a gyermekotthonokra, internátusokra, csecsemőgondozó intézetekre, ifjúsági szociális létesítményekre, 134 milliót kollégiumokra és 205 milliót tankönyvekre és tanszerekre fordítottak. A családoknak és a gyermeknek nyújtott kedvezmények összege 1965-ben 6 milliárd 330 millió korona volt. Ebből 4 milliárd 500 millió volt az adókedvezmények, 130 millió a lakbérkedvezmények és 500 millió a közlekedési kedvezmények összege, és emellett az állam 1 milliárd 200 millió koronával járult hozzá a gyermekek felruházásához. A fenti adatokból megállapítható, hogy az állam nyújtotta juttatások összege — 15 milliárd 283 millió korona volt, vagyis 50 százaléka annak az összegnek, amit a csehszlevákiat családok fordítanak gyermekeikre. Az állami juttatások erős tagoltsága következtében azonban egyesek nem tudják a népjóléti gondoskodást kellőképpen értékelni.