Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-04 / 34. szám, vasárnap

HOL VAN VIETNAM AZ AMERIKAI KÖLTÖK FELELNEK A nemzet, Amely költőit nem szítja lázadásra megölt őket. Esküszöm hogy minden fa államtitok, zöld rejtjelekkel sötétlik. Melyek romboló nyomozásra ingerelnek szükségszerűen. Hiszen soha egy nép nem pusztul el, amíg költői bele nem törődnek a pusztulásba. Eveline Bates Az elmúlt év elején New Yorkban egy költői antológia jelent meg, melyben nyolcvanhét amerikai alkotó, egy vietnami költő és két gyerek foglal állást versben az emberiség legnagyobb ügye, a béke mellett, az írástudó felelősségével emeli fel szavát a háború ellen, és bírálja Amerika hivatalos köreinek álláspontját a vietnami vérontásban. Nem lehet eléggé dicsérni az Európa Könyvkiadót, hogy ezt a kötetet a legjelesebb magyar költők tolmácsolásában oly páratian gyorsasággal adta a magyar olvasó kezébe. Alkalmunk nyílik így meggyőződni, hogy létezik egy másik Amerika is, a szellem legjobbjainak Amerikája, akiknek tiltakozása a vietnami háború ellen — a kötetet összeállító Walter Lowenfels szerint — olyan erős, amelyhez hasonló az első világháború óta nem hangzott el. A gyűjtemény címadó versét Lawrence Ferlinghetti írta, akiről tudnunk kell, hogy a beat nemzedék, a magát az amerikai társadalomból önként kirekesztő, nyugtalan közérzetü, minden felelősséget elhárító, kábítószerekkel élő fiatalság irodalmának egyik legjelentősebb képviselője. Ám a művész elkötelezettségét „oltárian kiröhögő" Ferlinghettit elhagyja fricskázó kedve, amikor véresen komoly gonosztettek ellen kell tiltakoznia. A földgömböt pörgető Kukoricamálé ezredese így döbben rá a háború iszonyatára: „ ... mert ez a világ egyszerre nagyon-nagyon csuszamlós lett valami furcsa vörös folyaA két amerikai gyermek közül, az 1959-ben Brooklynban sr.aietett Larry Jacobs hétéves Ünnepi előkészületek %kij 100. születésnapjára Moszkvai tudósításunk A Szovjetunióban már folynak az előkészületek az év nagy kulturális eseményeire, Gorkij születése 100. évfordulójának megünneplésére. A nagy szovjet Írónak lbö8. március 28-án lesz a századik születésnapja. Az egész ország színházaiban Gorkij-darabok felújítására kerül sor. Március végén a legjobban sikerült előadásokat színházi hét keretében Moszkvában is be fogják mutatni. Ugyancsak országszerte felolvasóesteket, irodalmi délutánokat rendeznek, amelyeken fellépnek a elismertebb szovjet írók is, akik kiizül sokan Gorkij tanítványainak, felfedezettjeinek számíthatják magukat. Megjelennek Gorkij összegyűjtött művei kritikai kiadásának első kötetei, valamint visszaemlékezések, tudományos munkák egész sora, amelyek ax író életével, alkotó tevékenységével foglalkoznak. Gorkij hangját is felidézhetik az ulvasók: elkészítik Gorkijnak a szovjet írók első kongresszusán elmondott beszédének hanglemezét. Az ünnepségek középpontja Moszkvaban és Gorkijban, a nagy író szülővá. sában lesz. A Gorkijról elnevezett Világirodalmi Inté*- , a Lomonoszov Egyetem és a tudományos akadémia tudományos ülésszakot szervez. Gorkij városban a múzeumban és a helyi egyetemen ugyancsak emlékülést tartanak. A születésnapon, tehát március 28-án a Kreml Kongreszszusi Palotájában lesz a központi Snnepség, amelyen valóban az egész ország sxíne-java adózni fog a nagy lrú é« lorradalmár emlékének. NEMES JÁNOS déktól, ami végigcsorgott rajta keresztül-kasul csordogálva az összes ocsmány határokon és ez a világ tovább pörgött mini gyorsabban és gyorsabban ugyanabban az oly eleve elrendeltetett irányban ..." A beat Irodalom másik nagysága, Allén Ginsberg, az „Üvöltés" iskolát nyitó, nagyhírű szerzője sem hiányzik a tiltakozók sorában. Közölt versrészletének sorai a jelen amerikai politikusait gúnyolják, a múltba kalandoznak és szertelenségük, szókimondó nyerességük ellenére kitűnő szolgálatot teljesítenek: megdöbbentenek és felr-áznak. íme: „Anyámat ez ölte meg / belehalt a hidegháborús pszichózisba / elmegyógyintézetben tíz éve immár / fejében hírszolgálatok drótjai zizegtek / és légben ágáló fantom-hangú politikusok / mocskolták be kislányos lényét." Nhat Hanh vietnami költő, irodalmár és buddhista szerzetes, aki a Princeton Egyetemen tanult, és a Columbiai egyetem tanára volt, 1966 tavaszán Amerikába látogatott és a New York-1 városházán olvasta fel a kötet Zöld kertünk című bevezető költeményét. Kassák Lajosnak mesterien sikerült a vietnami költő biblikus szépségű, Ézsaiás próféta szavaira emlékeztető sorait magyarul tolmácsolnia. (Életének talán utolsó fordítói munkája volt.) Teljes egészében ke)lene ezt a páratlanul mély és szép verset idéz.nem, amelyben a szerzetes-költő rajongó megszállottsággal ajánlja fel testét a testvérnek mondott ellenfélnek: volt, amikor Gyógyulásodat várom, Vietnam című verse nyomtatásban megjelent. Julié Gibson, a másik gyermekköltő ez idő szerint Milwaukee-ben középiskolai tanuló, de Róbert Joseph Sigmund a „háborús uszító" című vers költője is csupán tizenhétéves volt. A kötet Életrajzi jegyzeteiben olvasom, hogy jelenleg a Cleveland State University hallgató és Békék című első könyvének kiadása tervbe van véve. Meglepően újszerű, magvas versét Bábi Tibor fordította jelesen. A gyűjteményt, amelynek felvilágosító, küldetéses szerepéhez nem férhet kétség, különösen fiatal versmondóink figyelmébe ajánlom. Tavaszi szavalóverseink számait bőségesen gazdagítják a kötet szebbnél szebb, mondanivalójukban megragadó költeményelvei. EGRI VIKTOR E

z a vasárnapi ebéd valahogy nem sikerült úgy, mint máskor. Más vasárnapokon derűs, sőt ünnepélyes ünnep volt Anyuval a kis vendéglőben ebédelni, a mosolygó, kicsit szemtelen Tóni pincérnél rendelni, a vendéglő zsibongása is kellemes volt, Anyu kiöltözötten, frissen, fiatalon ült mellette, az egész szertartásra — bármennyire ismerte is már előre — udemes volt várni. De ma valahogy nem tudott örülni semminek. Meglátta, amit azelőtt észre se vett, a tegnapi pörkölt emlékét — üzenetét, az abroszon, Tóni ásított, lustán és elkésve kapta a szája elé a kezét, töredezettek voltak a körmei, felső fogsorában gusztustalan rés tátongott, Anyu is valahogy hervadt volt, szótlan és ő maga — hogyan fogalmazza meg — viszolygott, félt ettől a vasárnaptól. Attól, hogy mi jön ebéd után, hogy ő igenis meg fogja mondani Anyunak, tudja nagyon jól, hogy fáj neki, de ő nem tehet róla, Anyu kínozza magát ezzel, nincs ebben semmi különös, de mégis, bárcsak már túl lenne rajta. Megették a tortát is, Anyu gavallér volt, ezúttal tortát rendelt mignon helyett, ráadásul még megkérdezte: „Pista, akarsz te is feketét?" ezt máskor soha nem tette, ő elpirult, mosolyogva rázta meg a fejét, Tóni is mosolygott ós persze, hogy csak egy szimplát hozott, Anyunak. Azután Anyu fizetett és ők megindultak hazafelé. Nemigen beszélgettek, végre Anyu megkérdezte: — Most mit olvasol? — Dickens-t, Anyu, de holnap — holnapután készen vagyok vele, hozzál majd valami mást. — Ogy... majd körülnézek ... Ma délután ... a mecscset akarod hallgatni? A fiú nyelt egyet, eh mit, nem vagyok már csecsszopó, kicsit érdesebb hangon mondta: — Nézni fogom a meccset Anyu, nem hallgatni... Az asszony megállt, hátrafordult, a fia szemébe nézett: — Kerekesékhez mész, tv-t nézni? — Igen, Anyu ... Ez az osztrák—magyar olyan érdekes, tv-n egészen más, látni is, nemcsak azt az ordítozást hallgatni ... — Szóval Kerekesékhez ... A fiú vállat vont: — Ha nincsen más ismerősünk a közelben, akinek tv-je van és az Ilus néni mindig szívesen lát, utoljára is mondta, hogy jöjjek bármikor ... Két hónapja nem voltam ott, valamikor húsvétkor... Eddig álltak az utcán, egymással szembefordulva, most az asszony megindult, járás közben legyintett és nem is hátrafelé, inkább csak úgy magának mondta: v- Hát ha annyira menni akarsz . . . A fiút elszomorította az ** asszony lemondó, bánatos hangja, kihallott belőle mindent. Ilus néni sógornője az apjának, aki őket már négy év előtt elhagyta, Pistának még nehéz feladat lett volna kielemezni, hogy Anyu menynyire gyűlöli és milyen mértékben szereti még Apát, ő nem tudja gyűlölni, nem szép dolog, hogy elhagyta, de Apa mégis csak Apa, milyen férfias; milyen okos és amellett még mulatságos is. Mi mindent tud, szent Kleofás, nincs az a kérdés amire ne tudna gyorsan és azonnal pontos választ adni. És milyen szép ajándékokat hoz, ha havonként egyszer egy szombat délutánt együtt töltenek. Anyu pedig féltékenykedik, külön Ilus nénire, mert előfordult már, hogy amikor ő Ilus nénihez megy tv-t nézni, akkor véletlenül Apa is felbukkan ott és együtt van vele, az engedélyezett havi egy szombaton kívül. Tudja, fáj ez Anyunak, nagy bánat ez de miért? ö szereti Anyut, igazán szereti, Anyu mindent megtesz érte, egész nap dolgozik, külön munkát is vállal, fordít, csak hogy neki meglegyen mindene. Ö ezt elismeri. Nem hálátlan fiú ő, nem igaz. De ez túlzás, hogy annyira el akarja zárni Apától. — Anyu, gyere velem te is tv-t nézni. — Ilus nénihez? Gondolod, hogy én oda beteszem a lábam? — Miért? Ilus néni szeret téged, mindig olyan kedveseket mond rólad és a húsvéti tésztából is küldött neked velem... — az anyja mellé ért, belekarolt újra, így próbálta rábeszélni. Az asszony megállt, keserűen nézett a fiára: — Tartsa meg a süteményét ... De ha te menni akarsz, ha nem tudsz élni anélkül a nyomorult tv nélkül, hát csak menj... Én nem tartalak viszsza... Megint külön mentek, elől az asszony, háta mögött, most már elkeseredve, dühösen, a fia lépdelt. így megköti magát az Anyu. Hát akkor ő is. Ö nem akarta megbántani, Anyu úgy csinál, mintha összeesküvést szőne ellene a háta mögött. „Tudom, hogy szenved, látom, egészen meggörnyedt, de maga tehet róla, igenis ő, nem énl" A szomszédos kis parkból ** vad csatazaj hallatszott, néhány fiú rúgta a labdát. A kerítésen túlra, az utcára perdült a labda, Pista lába elé. Nagyszerű alkalom, a fiú belerúgott, de rosszul célzott az úttestre repült a futball. A mellékutcából abban a pillanatban kahyarodott KÍ egy nehéz teherautó, amikor Pista, hogy a rossz lövést korigálja, a labdához ugrott. Az idill: csendes budai utca, kevés sétálóval, néhány játszadozó gyerekkel, hirtelen úgy látszott — tragédiába fordul. A súlyos gép első kerekei közé perdült a labda, az utána futó fiú az utolsó ni' lanatban vette észre a kocsit, meg akart fordulni, ki akart térni, megbotlott, és elesett. Két járókelő kiáltott, az anya sikoltott, arca elé kapta a kezét. A hetykesapkás sofőr két kézzel kapott a volánhoz, egész testével ráfeküdt, a fék sikoltott és nyöszörgött, a lejtős úton a kocsi nagynehezen megállt. Sok ember kiáltozott, beszélt, az asszony lehunyt szemmel, eltakart arccal még mindig ott állt mozdulatlanul a járda szélén, nem mert felpillantani, körülnézni. Vége az életének, ha Pistának vége, akkor az ő életének is. Mozdonyok rohantak agyában gondolattöredékekkel, foszlányokkal, a rémület vad hullámai mostak el mindent. És ekkor néhány másodperc, vagy perc után, lehetséges ez?, van feltámadás?, a fia hangját hallotta: — Anyu ... nincs semmi baj. Anyu... Most már levette kezét a szeméről, felpillantott, Pista feltápászkodott, nem is bicegett, ahogyan felé lépett és átölelte ... csak milyen poros volt a nadrágja, a vasárnapi, az ünneplő öltöny! — Ne sírj, Anyu, látod, hogy nincs semmi bajom, hát miért sírsz? — Hallja öreglány, jobban vigyázzon a kölyökre, mert legközelebb nem jár Ilyen szerencsésen. A fene egye meg az ilyen ugrándozó majmot... csak a foci, csak a foci, mi? ... Aztán mindig a pilóta hibás, az a gaz gépkocsivezető ... Mindenki itt köröskörül leteszi a főesküt, hogy kezetcsókolhat nekem ... Visszaült a kormány mellé, bocsapta az ajtót, a füle mellől levett egy cigarettát, kicsit megnyomorgatta, rágyújtott, aztán indított. Hármannégyen a tömegből még meg is éljenezték, ö sapkájához emelve két ujját büszkén elpöfögőtt. M

ár csak egy sarok volt hazáig. Anyu még mindig valami félelemmel szívében figyelte Pistát, hogyan jár. De semmit sem vett észre, valóban nem történt semmi baj. Otthon persze jól lekefélték az új öltönyt és Anyu rábeszélte Pistát, • feküdjön le egy kicsit a pamlagra. Pista nem akart, nincs neki semmi baja, nagyon sajnálja, hogy megijesztette Anyut, de igazán, de igazán csak elesett, még csak meg sem érintette egyetlen kerék sem. — Mégis csak jó lenne, ha lepihennél, még csak negyed három, a tv négykor kezdődik van még időd ... — Nem azért Anyu, neír azért... persze, hogy van időm, hiszen nem is megyek át, majd kinyitjuk a rádiót... — Nem mész át? ... Hiszea annyira akartál... — Hagyjuk Anyu ... bekapcsoljuk itthon a rádiót ás együtt hallgatjuk .. . Rendben van Anyu? JÁN TRUHLÁR: AZ ESTÉK NÁLUNK A furcso tájon szerteszét szórt vizek tükrén néma csendben mossák a fák ázott ruháikat. Nem is lélegzem már, mintha távoli villám űzné az időt, és a sötét a nyájként riadt falvakat Szemérmesen mutatja fel arcát a víztükörnek a hegyek fehérje. ÉS Ha az alkony árnyai takarják, a sápadt holdra költözik fel fénye. lm, vízi madár lengeti a szárnyát a vándor felé, aki nem leli a szülőházát s az éjszakát hiába kérdezi Fordította: L GALY OLGA Juli Štefanov Ĺunicssv (BNK): Téli napsütés Barsl Imre felvétele íme a mellem! Célozd meg fegyvereddel és lőj, / testvérem! Felajánlom testemet, melyet anyánk szült és / dajkált. Pusztítsd el, ha akarod. Pusztítsd el álmaid nevében, Almaidéban, amiért gyilkolsz. Hallod, könyörgök a sötétséghez: „Érjenek véget a szenvedések, Ö, sötétség, kinek a nevében gyilkolsz?" NÁDASS JÓZSEF: Könnyű baleset