Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-03 / 33. szám, szombat

KEDVES FIATALOKI Számos felnőtt és ifjú olvasónk egybehangzó kérésére már megígértük: ifjúsági rovatot indítunk! ígéretünknek eleget téve, ma közöljük először „Halló, fiatalok!" címen. Lapunknak ezen a helyén állandó, belső, őszinte kapcsolatba remélünk lépni az ifjúsággal. Rendszeresen írunk majd egy-egy, a fiatalságot érintő időszerű társadalmi, tanulmányi problémáról, interjúkat közlünk híres színészekkel és énekesekkel, külföldi tudósítóink révén röviden beszámolunk más országok fiataljainak életéről, szakszempontból adunk tanácsot a tizenévesek gyakori vívódásában, útkeresésében és bizonytalankodásaiban ... Természetesen, a fiatalok kívánságai s a mi szándékunk közötti teljes összhangnak egy feltétele van, mégpedig az, hogy írjanak nekünk minél gyakrabban. Mindenről. Arról is, ami tetszik rovatunkban, arról is, ami nem. Reméljük, alkalomról alkalomra érdeklődéssel várják majd fiatal olvasóink lapunk ifjúsági rovatát. — Nem csupán akusztikus zenét adunk, hanem optikait is. Az embereknek ez ügy tetszik, hogy tapsuk az egész színpadot és a falakat is megremegtetll — állítják magukról a The Move angol beategyüttes tagjai. A Who csoport után, amely Iránt már csökkent a lelkesedés, most a Move lendült „támadásba". Az együttes külön érdekessége, hogy tagjai szigorúan az 1938. évi divat szerint öltözködnek. Kétsoros öltöny, csíkos ing satöbbi.. . — Ez aránylag olcsó — mondják —, elég kinyitnunk nagyapáink szekrényeit, azokban mindent megtalálunk. Carl Wayne, a csoport vezetője kollégáit: Roy Woodot, Trevor Burtont, Chris Ketfordot és Bev Bevant már iskoláskoruk öta ismeri. A The Move együttes tagjai meg vannak győződve arról, hogy nemcsak jó komikusok, hanem kitűnő muzsikusok Is. Első feljátszásuk — a „Night of Fear" volt, ez azonban véleményük szerint még nem rájuk Jellemző alkotás. Ezzel szemben nagyon büszkék az „I can hear the Grassgrow" című legújabb szerezményre. — Ez mutatja meg igazi arculatunkat — mondják. Igazuk van, hiszen ez a szám hozta meg számukra a világsikert. Hová, tizenöt évesek ? Ez év júniusában — az utóbbi évekhez hasonlóan — az AKl-k kilencedik osztályát befejezve, Szlovákiában mintegy 80—90 ezer tizenöt éves fiú és leány áll majd az élet rajtvonalára. A magyar tannyelvű alapiskolát végzettek száma a fentieknek körülbelül egytizede: több mint nyolcezer'. Vajon hol és miképpen helyezkedhetnek el a szebbnél szebb terveket tápláló serdülök tízezrei? Ezt a kérdést válaszolta meg a HF-nek MÖZSl FERENC elvtárs, az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatala nemzetiségi osztályának főtitkára. — Az SZNT elnöksége sokat foglalkozik a tizenöt éves ifjúság elhelyezkedési kérdéseivel. Az 1968-as esztendő a népesedési hullám éve, melyben aránylag sokkal nagyobb lesz a kötelező iskolalátogatást befejező 15 évesek száma az elhelyezhető tanulők számánál. Ennek értelmében az iskolaügyl szervek és a tervhivatal úgy határozott, hogy egyrészt növeli az általános és szakközépiskolákba fölvehetők számát, másrészt pedig emelte az lparltanuló-iskolák befogadóképességét is. Ily módon, minden 15 évesről gondoskodtunk. Természetesen, az ún. divatos foglalkozásokat oktató középiskolák továbbra sem vehetnek majd fel korlátlan számú elsőst, de balsiker esetén más szakmát választva, mindenki találhat továbbtanulási lehetőséget. HF: Ogy hallottuk, jelenleg tartalmi átépítés történik az általános- és a szakműveltséget nyújtó középiskolákon ... — Igen. Az általános középiskolát sikerrel elvégző fiatalok, ha nem sikerült a felvételi vizsga, vagy egyéb okok miatt nem folytatják tanulmányaikat főiskolai-egyetemi szinten, tanácstalan megtorpanás helyett, rövid átképzés után szakmunkásokként dolgozhatnak majd. Az ehhez szükséges alapokat az iskolai oktatás keretében szerzik meg. Megszűnik továbbá a szakiskolák szűk körű szakosítása ls. Ehelyett inkább bővebb általános műveltséget, a választott szakban pedig széles körű tájékozottsági alapot kapnak a tanulók. HF: Melyek a leggyakrabban előforduló pályaválasztási problémák és Ön milyen pályákat ajánlana olvasóinknak? — Feltétlenül forduljanak bizalommal Iskolájuk pályaválasztási tanácsadással megbízott pedagógusához, aki minden bizonnyal tárgyilagosan felméri rátermettségüket és adottságalkat. Ma még nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Hasonló feladattal van megbízva minden JNB munkaerőgazdálkodási osztályán egyegy dolgozó ls. Szükséges ez az együttműködés, hiszen a tanulók általában nem ismerik kellő mértékben a kínálkozó lehetőségeket, de saját képességeiket seml Én a nevelési céljaiban ma már új általános középiskolákat Javaslom elsősorban. Ezek egyúttal lehetővé teszik az érettebb korban történő végleges pályaválasztást. A szakközépiskolák közül pedig a nagy jövőjű vegyi-, közgazdasági- és az újonnan alakult szolgáltatási szakközépiskolát ajánlanám. Az ipari szakmát választókat illető tanácsom: a fiatalok igyekezzenek a családjukban már hagyománynak számító szakma iránt érdeklődni. Így ugyanis nemcsak a különböző „mesterfogásokat" sajátítják el gyorsan, hanem a jó munkát fémjelző készséget is. Nem csupán a szakmák mestereit, de művészeit nevelhetjük ily módon. aJ&uáJh k&ktáá. Stkerült CSISZ-rendezvényröl szerzett tudomást a HF: a bratislavai Duna utcai magyar általános iskola Ifjúsági szervezete tegnap a Carlton kávéház termeiben az Iskola volt és jelenlegi tanulóinak első reprezentatív diákbálját rendezte meg. A mu latság sikeréről és visszhangjáról KULCSÁR TIBOR-nál, a Duna utcaiak CSlSZ-munkájának pedagógiai Irányi tójánál érdeklődtünk. — Már tavaly ts felvetődött az a gondolát, hogy az eddig már több száz érettségizett s az ennél is jóval több kilencéves alapiskolát végzett tanulónk számára egy diákbált rendezzünk. A kezdeményezés a fiatalok körében a vártnál nagyobb visszhangra talált. Ogy érezzük, végzett és mai növendékeink egyaránt igénylik a szórakozást, s ezért iskolánk diákbálját hagyományossá tesszük. Tegnapi tapasztalataink alapján, más Iskolák CSlSZ-szervezetetnek ls ajánlhatom egy-egy hasonló dlákmulatság szervezését. Diákbal! Toll végen: Alain De/on A mozivászon „szépfiúja" válaszol Alatn Delon egyike a legismertebb európai színészeknek. Már évek óta alakit bánatos arcú szépségeket. Az általános vélemény szerint szeszélyes, s így nem könnyű rávenni, hogy válaszoljon az újságírók kérdéseire. íme, néhánv röpke kérdés és válasz: • Sok szerencséje volt. Ogy vélt, hogy megérdemelte? — Igen, gyakran szerencsém volt, ez azonban nem fontos. Sok embernek van szerencséje, és ugyancsak sokat elhagy a szerencse. Mellettem egy kissé kitartott... • Brigitte Bárdot után ön a legjobban fizetett francia színész. Nagyobb tiszteletdíjakat kap, mint fean Moreau vagy Belmondo? — Gablnnál Is nagyobbakat ... B Szépsége nagy hasznára vált... — Sosem állítottam magamról, hogy szép vagyok. Ezt mások állítják rólam. EgyébIránt a szépség nem fontos. Ami lényeges: a báj. • Azt állítják önről, hogy csúnya tulajdonságai vannak: önPrandl S. felv. ző, cinikus és a hangulatok rabja. Miért alakult ki önről ilyen vélemény? — Azért, mert szép vagyok és sikereim vannak. Az emberek pedig nem szeretik az isteneket... • Kit csodál? — Lucchino Viscontit, aki ma is úgy tud élni, mint egy herceg kétszáz esztendővel ezelőtt. Rajta kívül feleségemet, aki rendkívül nyugodt és megfontolt. • Vannak barátai? — Két barátom van. Ogy véli, hogy kevés? Aki azt állítja, hogy tlz barátja van, nem mond Igazat. • •••••••••• ••••••••••• 1) J F 1 l ••••••••••• ••••••••••• HÁROM NŐVÉR (szlovák) Sokféle oka lehet a múlt művészeti felelevenítésének. Ez a sokféleség természetesen nem jelenti azt, hogy az okoknak nem lehet közös vonása is. Van, sőt kell, hogy legyen: a társadalmi hasznosság. Štefan Uher, a legjobb szlovák filmrendezők egyike, Három nővér című új filmjében közeli, még alig-alig történelmi múltat ébreszt, tehát nyilvánvaló: ő is azt a célt tűzte maga elé, hogy munkájával hasznára legyen a mai társadalomnak. A nemzeti önmegismerést szorgalmazza, a közelmúlt tetteiből való okulást sürgeti azzal, hogy témáját abból a korból választja, amelyben mai életünk volt születőfélben, vagyis amelyben új társadalmi rendünk kezdett formálódni, s amelyben sokminden tisztázásra, elemzésre, magyarázatra vár még. Uher feladatát ez — érthetően — nagyon megnehezítette, s alighanem ez okozta filmjének egynéhány fogyatékosságát is. A Három nővér története lényegében két fő szálon gömbölyödik. A volt kulák apa három lányát apácának adta, hogy vagyonát ne kelljen közöttük megosztani, s egyetlen fiának adhassa azt. De miután földjeit a népi hatalom elvette, számkivetetté vált. Fia kiutasítja új otthonából, ezért apáca lányainál keres menedéket, de csak a legkisebb könyörül rajta. A vagyonimádat átka a lányok sorsában és az apa hányattatásában teljesedik ki, a kulák fösvénységéért nagy árat kell fizetniük, ugyanakkor e nehéz helyzetben ls érvényesül a családi együvé tartozás ősi elve. Ez az egyik tanulság, s ez a történet a keret. Nem új sem a tanulság, sem a történet, s ha a filmnek csak ez lenne a tartalma, nagyon el kellene gondolkodni azon, mi e mü küldetése a mai néző szempontjából. Más ls történik azonban a filmben. A központi téma egy állami gazdaság vezetőségének és az ide került apácacsoportnak egymás közötti viaskodása. A gazdaság vezetőségének hallatlan fejtörést okoz az apácacsoport felszámolásának problémája, de sehogy sem tud zöld ágra vergődni. A megoldásnak nincs is meg az előfeltétele, hiszen a vezetőség minden tagja annyira primitív és határozatlan, hogy a feladat szemmel láthatóan meghaladja képességeiket. Kapva kapnak minden lehető és lehetetlen ötleten, de kétségbeejtő téblábolásukból még a járási, illetve SELLŐ A PECSÉTGYŰRŰN kerületi funkcionáriusok sem tudják kisegíteni őket. Komédia ez a javából. De mit szól hozzá a néző? Rokonszenve kétségkívül az apácák felé fordul, akikről különben az is kiderül, hogy istenfélelmük adta boldogságuk ellenére lényegében szerencsétlen sorsú emberek — ami természetesen igaz —, s nem a disznóólakban vagy a nap égette tarlón végzett munka a legfőbb büntetésük, hanem eltékozolt életük, dicstelenül elmúlt ifjúságuk. Persze, ennek felismerése is inkább érzés dolga, hiszen a film, ha a humánum jegyébea szól is róluk, sorsuk bemutatásában nem annyira következetes, hogy minderről kellő határozottsággal meg ls győzzön bennünket. Ugyanakkor a gazdaság vezetőségének komikus beállítottságával mintegy felmenti az akkori társadalmat annak felelőssége alól, hogy nem tudott segíteni ezeken a szerencsétlen sorsú embereken. A valóságban Igaz, hogy akkoriban nagyobb gondok miatt főtt a vezetők feje, de ez a filmből egyáltalán nem tűnik kl. Az elmondottakból talán már nyilvánvaló, hogy sem egységesség, sem következetesség nincs ebben a filmben, tehát felemás megoldásaival szinte zavarba hozza a nézőt. S ez nemcsak a tartalomra, hanem a formára is vonatkozik. A balladai stílus, a képi kompozíció, a zene és a mindenes udvari félnótásnak a három lányról szóló, refrénként megmegismétlődő dala megfelel az apa és három lánya közti konfliktusnak, de ellentétben áll az állami gazdaság vezetőségének kacagtató ügyetlenkedésével. Štefan Uher tehetséges filmrendező, s Alfonz Bednár is jó forgatókönyvíró, amit a film egyes jelenetei s általában művészi kivitelezése ugyancsak bizonyít. A mű egésze azonban, különösen sajátos egyveleg jellege nem növeli tekintélyüket Kár, hogy munkájuk közben nem érvényesült nagyobb alkotói fegyelem. A szereplők részérói kivételes alakításnak nem tapsolhatunk, de a játék általában elismerést érdemel. A főszerepeket játszók sorában — Stanislava Strobachová, Alžbeta Bathová-Pletorová, Mária Sýkorová, Pavol Chrobák, DuSan Blaškovtč — láthatjuk Alžbeta Štrkulovát is, Csehszlovákia tavalyi szépségkirálynőjét. Kedves lénye bizonyára sok nézőt vonz majd a filmszínházakba. (magyar) A hazai magyar közönségnek nem ismeretleji ez a film, hiszen a budapesti tv-adásában már sokan láthatták. A második világháború éveibe visszanyúló kémtörténet a televízió igényei szerint készült, s ezt a látványosabb, mozgalmasabb NEM AKART GYILKOLNI krimikhez szokott néző mindJárt észreveszi. Kár, hogy Mihályfi Imre rendező nem tömörítette jobban a cselekményt, a részletezés ugyanis helyenként kimondottan unalmas. A filmben sok népszerű magyar színészt láthatunk. (szovjet) A XVIII. századbeli Grúzia népi hősének mondába Illő tetteiről regél — nagyon rokonszenvesen — ez a szovjet film. A kegyetlen uralkodó, a törököt kiszolgáló hercegnő ellen folyik a küzdelem. A szépséges grúz lányokat rabszolgaságba adja el a töröknek, s Maci, a nép bátor fia ezt igyekszik megakadályozni. A film Anton Purceladze regénye nyomán készült Georgif Sengelaja rendezésében. A romantikus hőstörténetek kedvelői bízvást megnézhetik. Egy alig Ismert világ tárul majd eléjük, ízléses, szép művészettel alkotott műben. ( szó f J. Čierny és A. Štrkulová a Három filmben. nővér című szlovák