Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-03 / 33. szám, szombat

A MAGAS-TÁTRA SZÉPSÉGEIT, felejthetetlen élményt, pihenést, szórakozást és sportolási lehetőséget nyújtó előnyelt nem egy európai állam irigyli tőlünk. Különösen az idegenforgalom olyan fellendülésének korában érvényes ez, amely napjainkra jellemző. • Vajon kihasználjuk-e ezt a természet adta ritka kincset úgy, ahogy azt megérdemelné? Ki is, meg nem is. Az idegenforgalom ugyanis jó előfeltételeket követel. Korszerű szállodákat, szórakozóhelyeket, közlekedési eszközöket, utakat, gondos kiszolgálást stb. Ebből pedig a Magas-Tátrában még sok hiányzik. Az utóbbiak, a közlekedési lehetőségek a legmostohábbak. A tátrai villamosvasút elavult, nehézkes, pontatlan. A legközelebbi repülőtér, a poprádi nem tud nagyobb személyszállító gépeket fogadni. A magánturista sok esetben csak kerülő úton tud eljutni a Tátra nevezetesebb központjaiba. Az utak — különösen a szezon idején —, zsúfoltak, szervizszolgálat csak hírmondóban van. E hiányosságok különösen most ütköznek ki hatványozott mértékben, amikor Csehszlovákia az 1970-es sívilágbajnokság klasszikus számainak lebonyolítására készül, és ennek színhelye természetesen a Magas-Tátra központja, a Csorba-tó környéke lesz. A nagyszámú külföldi versenyzőkön, bírókon és szakemberekep kívül bizonyára rengeteg turista ls ellátogat majd hozzánk, és ez devizakészletünk jelentős javulását eredményezheti. Két terv, két nézet Még jóval az említett sívilágbajnokság megrendezési jogának odaítélése előtt az illetékes szervek komoly terveket dolgoztattak ki a Magas-Tátra kedvezőtlen közlekedési helyzetének gyökeres megjavítására, korszerűsítésére. A sor a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságtól, a különböző kutatási intézeteken át egészen a Közlekedésügyi Minisztériumig, majd a kormány elnökségéig vezet. A kormány ugyanis még 1963-ban rendeletet adott ki a Magas-Tátra idegenforgalmi lehetőségeinek konkrét kidolgozására, különös tekintettel a közlekedési lehetőségek és a szállodaállomány megjavítására. Két éven át több száz szakember széles körű felmérést végzett, amelynek eredménye két komolyabb javaslat lett. Kezdeményez az ifjúság • szempontok és nehézségek • Az első, amelyet a Közlekedésügyi Minisztérium szakemberei készítettek, a tátrai villamosvasút teljes átépítését, és négysávú autósztráda megépítését szorgalmazta. A másik az Állami Körzeti Tervezővállalat bratislavai kirendeltségének szakembereié. Ez a felmérés egy korszerű megoldás mellett, a modern kor minden igényeinek megfelelő közlekedési létesítmény felépítése mellett döntött. A külföldön Igen jól bevált (főleg japánban és Olaszországban) Alweg-típusú nyergesvasút pályájának kiépítését javasolta az egész MagasTátra területére. Ezt az elképzelést a Tátrai Nemzeti Park szakemberei is támogatják, mert felépítése nem zavarná meg túlságosan a látra természetes harmóniáját. A két javaslat egyeztetésénél, a költségek kiszámításánál; a gazdaságosság, illetve a költségek távlati megtérülésének előnyei, és sok más tényező figyelembevétele után így alakult a helyzet: • A Közlekedésügyi Minisztérium által javasolt terv megvalósítása 599,58 millió koronát igényel. • A másik javaslat költségesebb, mivel csak megépítésében 426,83 millió korona költséggel számol. Ebbe az öszszegbe természetesen nincs bekalkulálva az Alweg-típusú vasúthoz szükséges, külföldről importált szerelvények, valamint más, az építéshez és üzemeltetéshez szükséges berendezés ára. Az utólagos számítások szerint erre még 50 millió deviza-koronára lenne szükség. Ésszerű elgondolások, gazdasági Az idő sürget Ahogy látjuk, a két terv lényegében két nézetet képvisel. A Közlekedésügyi Minisztérium természetesen saját elgondolásait szorgalmazza, és fő érvnek a tetemes összegű deviza hiányát hozza fel. A másik elgondolás hívei számos melléktanulmánnyal bővítették ki javaslatukat, érvelnek, elgondolásuk helyessége, gazdaságossága mellett. Legfontosabb érvük így hangzik: az Alweg felépítése óriási lendületet adna a tátrai idegenforgalomnak és a költségek, beleértve a beruházásokat és a devizaköltségeket, 10—12 éven belül megtérülnének. Melyik áll közelebb a valósághoz? Amikor a napokban részt vettem egy sajtókonferencián, amelyet az SZNT idegenforgalmi bizottsága, a sívilágbajnokság rendezőbizottsága és a Smena című szlovák nyelvű napilap szerkesztősége . rendezett az Alweg-akció és általában a tátrai idegenforgalom hely* zetéről, egy pillanatra sem volt kétséges számomra, hogy a Smena által el' indított, s most már szinte országos mozgalommá nőtt Alweg-akció meghozta első gyümölcsét és feltartóztathatatlanul tör előre. Ez a meggyőződésem most sem változott meg, ám az említett sajtókonferencián tapasztalt, szinte túlfűtött lelkesedés, önfeláldozás, tettrekészség mellett a lehetőségek figyelembevétele után nyugodtabb vizekre sodródtak képzeletem hajói. Az idő ugyanis, 1970 tele, kozmikus sebességgel közeledik, és jogosan merül fel a kérdés, vajon nem hamarkodnánk-e el ezt a valóban komoly, alapos tanulmányt és tudományos megalapozottságot igénylő népgazdasági beruházás valóra váltásának lehetőségét. Egy fél megoldás ugyanis több kárt okozna, mint hasznot. Nem beszélve arról, hogy pillanatnyi gazdasági helyzetünk minden nagyobb összegű befektetésnél komoly megfontolást tesz szükségessé. Ezeket a gondolatokat fejtette ki január végi bratislavai látogatása során Jozef Lenárt miniszterelnök, amikor az Alweg-akcióval kapcsolatban leszögezte, hogy a végleges döntésnél a szakembereké és a szükségesség megítéléséé lesz a végszó. A Smena hasábjain hetek óta ifjúsági szervezetek, munkacsoportok, intézmények, üzemek és egyes személyek nevei jelennek meg, az Alweg-akcióra történt önkéntes előjegyzés összegének közlésével. Az akció külön bankfolyószámláján már több mint tízmillió korona vár sorsára. A szocializmus építésére tettrekész ifjúságunk büszkeségére válik, hogy a Magas-Tátra újjáépítésére indult kezdeményezés lavináját ő indította el, de az ifjú hév, a tenniakarás és az Önfeláldozás mellé párosítanunk kell a lehetőségek, a gazdasági szempontok szigorú tényezőjét is. TÓTH GÉZA A MAGAS-TATRA KÖZLEKEDÉSI PROBLÉMAI ORSZÁGOS ÜGGYÉ VALNAK Az ALWEG-akcióról-mellette és ellene LEVELEK NYOMÁN Bonyodalmak a fokhagyma körül AZ ÜGY még a nagy árvfi Idejére nyúlik vissza. A gútal szövetkezet (komáromi járás), hogy nagyobb jSvedelemhez juttassa a tagokat, szerződést kötött a Zelenina nemzeti vállalattal fokhagyma termesztésére. A tokhagymát a tagok háztáji földjeiken (10—15 áron) vagy köztes növényként termesztették, s ezt aztán a szövetkezet ax 6 hasznukra értékesftette. Csakhogy ... Es itt kezdődött a baj. A Zelenina azzal az indoklással, hogy a fokhagyma étkezésre és tárolásra alkalmatlan, nem vette át az árviz után megmaradt termést. Késiőbb kiderült, hogy elhamarkodott volt ez a döntése. A szövetkezet a tagok nevében pert indított, amit meg ts nyert, és >87 000 korona kártérítést kapott. Ezt az összeget a tagok között szétosztotta, illetve kifizetése még jelenleg is tart. Négy gútai lakos aláírásával levél érkezett szerkesztőségünkbe. A levélírók nem tartják igazságosnak a pénz eloszlását. A többi között azt Írják, hogy 1965-ben még ők is tagjai voltak a szövetkezetnek (1966 őszén léptek ki), de a pénzből mégsem részesü)tek. Figyelmet érdemel levelüknek az a része is, amelyben azt állítják, hogy az árvíz által részben elvitt és megromlott fokhagyma árát térítette meg a Zelenina. Az ügy tisztázásakor viszont kiderült (ami érthető és logikus), hogy a szövetkezet a Zeleninától az árvíz által tönkretett fokhagymáért nem követelhetett és nem is kapott semmit (ez a biztosító hatáskörébe tartozik). A kártérítést csupán az épségben maradt fokhagymáért kapta. A négy panaszos közül háromnak az elöntött területen volt a fokhagymája, csak Angyal Józsefé nem. így 6 is azok között szerepel, akik részesülnek a pénzből, és át is veheti a szövetkezet pénztárosától. Először a taggyűlés olyan döntést hozott, hogy aki kilépett a szövetkezetből, annak nem jár pénz. A tagok viszont tekintet nélkül arra, hogy elárasztott területen volt-e a fokhagymájuk vagy nem, egyenlő arányban, illetve a terület nagyságához mérten részesülnek kártérítésben. Ezek szerint Angyal Józsefnek sem járt volna pénz. A vezetőség azonban módosította az előző döntést, aminek alapján a ma már nem szövetkezeti tagnak is kifizetik a megszabott összeg 50 százalékát. Forró jános és Horváth Miklós, akiknek a fokhagymája az elárasztott területen volt, megértették, hogy nekik valóban nincs mit keresniük, mivel ezért nem fizetett a Zelenina. Nem is hoztuk volna nyilvánosságra az ügyet, ha a minap nem érkezik egy további panaszlevél. Lengyel Gyula kifogásolja benne, hogy ugyanazon terület után miért kapott csak feleannyi pénzt, mint a szövetkezeti tagok. A fentebbiekből ez már kiderült, és a szövetkezet vezetői is megmagyarázták volna neki, ha felvilágosításért hozzájuk fordul. Levelében azt írja, hogy 1950től tagja volt a szövetkezetnek, és az árvíz után munkahiány miatt otthagyta. Igen ám, de a szövetkezet a pert csak 1966ban indította meg egy taggyűlést követően. A vezetőség tudatta a tagokkal, hogy a per pénzbe kerül. A szövetkezet előlegezi ugyan a szükséges ösz•szeget, de ha elveszti a pert, a költségeket a tagoknak kell viselniük. A jelenlevők tudomá sul vették és vállalták a kockázatot, s a szövetkezet vezetősége a megbízásukból indította meg a pert. így a tagok nevében jogosan teszi föl azt a kérdést is: „Vajon ha a pert elvesztik, a költségek megtérítésére is jelentkeznének a volt tagok?" Tíz év óta a legjobb eredmények Szövetkezeti évzárók a košicei járásban A košicei járásban is megkezdődtek az EFSZ-ek évzáró taggyűlései. Elsőként a közel hatszáz hektáron gazdálkodó šebastovcei szövetkezet tagjai értékelték múlt évi munkájuk gyümölcsét. A szövetkezet mind a kalászosokból, mind kukoricából és repcéből terven felüli hektárhozamokat ért el. A sertéshús termelési tervét 13,1, a tejtermelés tervét pedig 10,2 százalékkal túlteljesítette. Például 19 ezer liter tejet értékesített terven felül. Kocánként 16 malacot, 100 tehéntől pedig 88 borjút neveltek fel. Az aránylag kedvező termelési eredmények következtében a szövetkezet elérte a tervezett 16 koronás munkaegységŕrtéket, és az évzáró taggyűlésen közel 333 ezer koronát osztottak szét a tagok között. Ilyen jó gazdasági eredményre ebben a szövetkezetben eddig még nem volt példa, pedig már tíz éve gazdálkodik. —k. A szövetkezet vezetősége nem azoknak a nevében vállalta a sok futkosást, és előlegezte a perköltségeket, akik a katasztrófa után cserben hagyták a szövetkezetet. Ezt mindenki beláthatja. Annak idején senkit sem akartak elbocsátani, de aki nem bízott benne, hogy a szövetkezet az elszenvedett károk ellenfire Is hamarosan talpra áll, és minden áron menni akart, erőszakkal nem tartották vissza. A búcsúzás persze — egyes esetekben — nem volt a legbarátságosabb. Érthető tehát, hogy a szövetkezet vezetősége a hátat fordító tagok ügyét nem volt hajlandó képviselni. Es ebben igaza van. Hogy a szövetkezet tagsága miként osztotta el a pénzt, az a közös belső ügye. A szövetkezetben a taggyűlés döntése az irányadó. BENYUS JÓZSEF T

öbb mint hat hónapig tartott a példátlan gigászi ütközet a Don és a Voleja közti térségben. A Vörös Hadsereg hatalmas erejű ellentámadása, amely a sztálingrádi térségből indult ki és amely három front (délnyugati, a doni és sztálingrádi front

j stratégiai hadművelete volt, a szovjet csapatok egyetemes támadásává fejlődött. Ezzel megkezdődött a szovjet—német front általános áttörése. Ellentámadásunkat titokban és gondosan készítették elő. Abban az időpontban a szovjet—német fronton harcoló összes páncélos és gépesített alakulatok hatvan százalékát, több mint ezer repülőgépet, 14 600 löveget, aknavetőt, légelhárító ágyút vontak Ide össze. Én a Vörös Hadsereg sorozatvető gárdaegységei katonai tanácsának tagjaként vettem részt a sztálingrádi ütközetben. 1942 július második felében a sorozatvető gárdaegységek parancsnokával, V. Aborenkov tüzérvezérőrnaggyal együtt berendeltek a főhadiszállásra és megkaptuk a parancsot: azonnal induljunk a sztálingrádi és délkeleti frontra. A legrövidebb időn belül össze kellett vonnunk a két frontra a katyusákat, hogy segítsék csapatainkat a nagy volgai ütSorozatvetők a volgai csatában I R T A : P. GYEGTYARJOV tüzéraltábornagy kőzetben. Gyors tempóban alakultak meg az újabb és újabb sorozatvető gárdaezredek és hadosztályok. Ezeket főleg arra a három frontra irányították, amelynek csapatai Sztálingrádért harcoltak. A sorozatvető gárdaegységek fontos szerepet játszottak a volgai ütközetben. Hadd idézzek pár sort a nagy ütközet egyik résztvevőjétől, mégpedig arról, mivel járultak hozzá a sorozatvetők a közös ügy sikeréhez. Csurjov marsall, a 62. hadsereg akkori parancsnoka (a 62. hadsereg az ellenség főcsapásának irányában vívott védekező harcokat j ezt írja: „A felderítőktöl kapott adatokra támaszkodva, négyszöget rajzoltunk fel, amelyekben a hitleristák a támadáshoz gyülekeztek. Éjjel, már hajnal felé, hirtelen tüzérségi tüzet és katyusák össztüzét irányítottuk ezekre a négyszögekre. Így aprítottuk az ellenség emberanyagát, őröltük fel morálisan a hitleristákat, pontos össztüzeléssel verettük ft'cef ... Különösen hatásosak voltak a katyusák tüzesapásat azokra a gyalogos és páncélos alakulatokra, amelyeket az ellenség támadása előtt fedeztünk fel. Soha nem felejtem el a 19. sorozatvető gárdaezredet A. 1. ferohin ezredessel az élén. Ez az ezred csaknem egész idő alatt a Volga meredek partja alatt táborozott, szorosan hozzátapadva a parthoz. Tüzelés előtt annyiból állott minden manővere, hogy a katyusák tíz métert hátráltak a vízbe s csak akkor lőtték ki rakétáikat. Sok száz hitlerista katonát semmisítettek meg ezek a sortüzek. A náci tábornokok egyre újabb és újabb egységeket vetettek be, amelyek hullámokban gördültek vonalaink felé. Itt aztán megtorpantak, mert a katyusák sorozattüze felmorzsolta őket..." A katyusák hatalmas erejű össztüzével indult meg a nagy ellentámadás előkészítése. Ez egy és egynegyed óráig tartott. Aztán újból megszólaltak a katyusák, össztüzük jel volt: s a gyalogság Indult rohamra. A sorozatvető gárdaegységek segítségével sikerült bekeríteni 330 ezer főnyi válogatott hitlerista sereget, visszaverni az ellenség számos veszélyes ellencsapását. Különösen veszélyesek voltak a Manstein tábornagy parancsnoksága alatt álló csapatok nagy létszámú hadseregcsoportjának ellencsapásai. Ez a hadseregcsoport megtette Sztálingrádig az út kétharmad részét. Csapataink súlyos helyzetbe kerültek. A sorozatvető gárdaegységek és alakulatok részt vettek a bekerített német-fasiszta csapatok megsemmisítésében. 1943. január 10-én hatalmas erejű tüzérségi előkészítés után kezdődött meg ez a felmorzsolás. Több ezer löveg, aknavető és katyusa fergeteges össztüzet zúdított az ellenségre, s ezzel meggyorsították a háború befejeződését. A hódítók, akik dicstelen útjukat a Volgánál fejezték be, legyen az akár Schönbergard ezredes, Lüter alezredes, Faust őrvezető vagy Hart közlegény, mindnyájan, a közlegénytől a tábornokig rettegve emlegették a katyusák megtorló össztüzét. - A sorozatvető gárdaegységek harci tevékenysége nagy elismerésben részesült. 24 sorozatvető gárdaezredet tüntettek ki harci érdemérmekkel, ötöt pedig kétszer tüntettek ki Leninrenddel és Vörös Zászló renddel. Ezek az ezredek, amelyeknek parancsnokai N. V. Vorobjov, L. Z. Parnovszkij, A. 1. ferohin és K. G. Szerdobolszkij ezredesek voltak, különösen kitűntek a harcokban. N. N. Voronov tüzérségi fômarsall, a Vörös Hadsereg tüzérségének parancsnoka, a főhadiszállás képviselője ezt írta: „1942. november 19-én a volgai ellentámadásunk alatt 115 rakétatüzér hadosztályt vetettek harcba. Ezeknek egyetlen össztüze tízezer lövedéket jelentett, vagyis 500 tonna halálthozó vasat zúdított a nácikra. Az ellenség nem bírta Idegekkel katyusáink össztüzét. Ott, ahová rakétalövedék hullott, csak felperzselt föld maradt. Csapataink a tüzérség, J közte a rakétatüzérség támoga- ' tusával és kíséretében nehéz, de győzedelmes utat tettek i meg a Volga partjától Berlinig ... A szovjet katyusák ál- ' tal Berlinre mért sortüzek a náci Németország összeomlását jj hirdették .(NOVOSTYI)