Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)
1968-02-16 / 46. szám, péntek
MIRŐL IR A RUDE PRAVO? Hogyan tovább Pártunk januári központi bizottsági ülésének margójára Josef Sinrkovský elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja a fenti címmel írt cikket a Rudé právo február 9-1 számában. Tekintettel az írás rendkívüli időszerűségére, elvi jelentőségére és gondolatgazdagságára, szükségesnek tartjuk legalább kivonatosan ismertetni. Elöljáróban utalunk arra, amit a cikkíró kifejezetten hangsúlyoz, csak a saját véleményének ad hangot. Véleményünk szerint azonban fejtegetése feltehetően összhangban áll a párttagság és a pártonkívüliek döntő többségének nézeteivel. Közös köztársaság A januári központi bizottsági ülés határozatai közül a legnagyobb érdeklődést az a döntés váltotta ki, hogy kettéválasztják a legmagasabb párt- és állami tisztséget — állapítja meg Smrkovský elvtárs. Ezzel kapcsolatban olyan kérdések is felmerültek, ml volt ennek az intézkedésnek az értelme. Nincs e Itt arról szó, hogy csupán a személyek változtak, minden más marad a régiben, vagy arról, hogy a „cseh kormányzást" felváltja a „szlovák kormányzás". Sőt akadtak egyesek, akik ebben a lépésben a párton belüli munkáselein gyengülését, az értelmiségiek f előtti meghátrálást láttak. „A legutóbbi KB ülésen a vitában sok szó esett a szlovák kérdésről — így kezdi a válaszadást Smrkovský elvtárs. — Ez valóban egyike a megoldást követelő alapvető feladatoknak. Azonban távolról sem az egyedüli és fő feladat. Mi nem vertük észre, hogy a szlovákok jogosan szorgalmazzák néhánv alapvető kérdés rendezését, amely összefügg a két nemzet viszonyával, főleg együttélésük mindennapi gyakorlatával." A továbbiakban rámutat arra, hogy Szlovákiára úgy tekintettek, mintha minden problémája, elsősorban a gazdasági kiegyenlítődés kérdése már rendezve volna. S ezzel párhuzamosan, főleg az 1960. évi államjogi módosítások, valamint a „prágai" centralizmus támogatása és fokozása folytán komoly politikai problémák merültek fel. „Határozottan nem elégedhef-s tünk meg egyes emberek »szatócskodó® számításaival, hogy nálunk az emberek két harmaha cseh, egy harmada szlovák. Még ha számításon kívül is hagynánk a nemzeti kisebbségeket (de ezek sorsát is fontolóra kellene vennünk, hogy köztársaságunkban valóban otthon érezzék magukat) akkor sem mondhatnánk, hogy ez a három harmad alkotja köztársaságunkat, hanem két egyenlő és egyenjogú nemzet. Ennek a ténynek elismerése természetesen nem jelenti a szlovák érdekek előnyben részesítését és a cseh érdekek szem elől tévesztését." A cikkíró ezután bírálja a cseh közvélemény számottevő részét azért, mert a szlovák kérdést, Szlovákia problémáit nem fogja fel helyesen, régi előítéletek hatása alatt áll, sőt az utóbbi időben az is kedvezőtlenül befolyásolja, hogy sok szó esik az ún. szlovák nacionalizmus feléledéséről. Persze ezeknek a cseh „patriótáknak" megvannak a szlovák ellenlábasaik Is. Helyesen látja Smrkovský elvtárs a helyzetet, amikor találó egyszerűséggel leírja: „Nincs nagyobb cseh nemzeti érdek mint ennek a köztársaságnak a szilárdsága, amely a szlovákok nélkül elképzelhetetlen. S ez megfordítva is érvényes. Más szóval: az ország egysége közös érdek, és belső viszonyainkat, kapcsolatainkat úgy kell rendeznünk, hogy ez meg( feleljen a korszerű szocialista közösség érdekeinek. A Központi Bizottság ezt most felismerve, 8. pártunk történetében első ízben került a CSKP élére szloB. vák kommunista, de nem azért, mert szlovák, hanem azért, • mert tapasztalt és bevált komk munista. Nincs itt tehát szó a szlovákok valamilyen „támadásba lendüléséről", amint azt cseh környezetben egyesek kellő Információk híján magyarázzák" — hangsúlyozza a cikkíró. Bízzunk az értelmiségben Ezt követően rámutat arra, hogy a januári központi bizottsági ülésen senki sem veszélyeztette a párt munkásjellegét. A vitában felszólaló munkásokat, földműveseket, értelmiségieket az az őszinte törekvés vezérelte, hogy a köztársaság, a nép és a szocializmus megerősítésének ügyét szolgálják. Az értelmiség-ellenes hangulatkeltéssel szemben Smrkovský elvtárs alig cáfolható érvet vonultatott fel: „Szóval: ha a múlt században nem alakulhatott és nem fejlődhetett volna ki forradalmi munkáspárt Marx és Engels nélkül, annál kevésbé épülhet a szocializmus 1968-ban a tudomány, az értelmiség nélküllll Ezért a munkások és a; értelmiségiek közti bármilyen bizalmatlanság élesztgetése helytelen és ügyünkre káros." Az a nézet sem állja meg a helyét, hogy pártunkban tulajdonképpen nem történt semmi, csak a vezető párttisztség viselője lett más. A személyi változás sokkal fontosabb és alapvető jelentőségű szükségszerűséget fejezett kl — érvel Smrkovský elvtárs. Ebben jutott kifejezésre az a múlhatatlanul fontos követelmény, hogy távolítsuk el utunkból mindazt, ann már hosszabb ideje gátolja a haladó törekvések valóra váltását, a XÍII. kongresszus határozatainak teljesítését, a párttagság és az egész nép alkotó kezdeményezésének kibontakozását. További igény: „ ... kiküszöbölése mindannak, ami eltorzította a szocializmust, ami nem hagyta nyugton a lelkiismeretet, fájdalmat okozott és az emberek hitét, lelkesedését kegyetlenül megtépázta. Teljes következetességgel be kell fejezni azoknak a kommunistáknak és más polgároknak a rehabilltását, akiket ártatlanul elítéltek a politikai perekben, hogy ml kommunisták bátran tekinthessünk mindenkinek és egymásnak a szemébe ls." Ez tehát annyit Jelent, summáz a cikkíró, hogy következetesen és őszintén, minden fenntartás nélkül demokratizálnunk kell pártunk és egész társadalmunk életét. A Központi Bizottság példamutatása A Központi Bizottság legutóbbi ülésén éppen ebben a vonatkozásban járt el példamutatóan. Tanújelét adta annak, hogy kezd azzá válni, aminek lennie kell: a párt valóban vezető szervévé a kongresszusok közti Időszakban. Ebből a szempontból ennek az ülésnek a jelentősége Smrkovský elvtárs véleménye szerint évtizedekre visszamenően párját ritkítja pártunk történetében. Olyan gyakorlatnak vívta kl a létjogosultságát, amely összecsendül népünk demokratikus érzéseivel, elképzeléseivel. Természetesen ennek a gyakorlatnak érvényre kell jutnia minden alacsonyabb fokú szerv, intézmény és szervezet munkájában is. Mik tehát a soronlevő feladatok, miután a januári plenáris ülést követően a Központi Bizottság már nem egyszerű jóváhagyó szerv, hanem a párt vezető láncszeme lett. Itt a válasz: „Az első feladat ismertetni a párttal, az egész párttal a központi bizottsági ülés tárgyalásának tartalmát. E tárgyalás jellegét és módszerét az egész pártban, minden láncszemében érvényesíteni kell. Föntről le teret kell adni a becsületes, nyílt véleménycserének. A hangerővel és a funkcióval szemben előnyben kell részesíteni az érvek erejét, a közömbös és passzív bólogatással szemben az aktivitást. Nagyon téves lenne mindezt Időleges kampányfeladatnak tartani. Hosszan tartó folyamat ez, amelyben az első lépés a párt következetes tájékoztatása mindarról, ami történt, beleértve a történtekkel kapcsolatos nézeteket is, Informálni kell fentről lefelé és megfordítva, konkrétan és az igazságnak megfelelően. „A párt és az egész társadalom életének szüntelen demokratizálása lesz az alapvető feltétele az öntudatos és ezért önként vállalt fegyelemnek, amelynek híján a párt elvesztené akciókópességét." Ennek a fejezetnek az összegezése is teljesen világos: „Adjuk meg a múltnak, ami megilleti — az igazságot, a jogot. Tegyük ezt haladéktalanul, szenzáció és rekrimlnálás nélkül. Viszont következetesen, hogy ezután figyelmünKet maradéktalanul arra összpontosíthassuk, ami a kommunis;áK szemében mindig a legfonio sabb — a jövőre." Milyen programra van szükségünk? Ezt a célt követi a Központ' Bizottság januári plenáris ülésének az a döntése is, hogy kidolgozzuk a párt akcióprogramját, a szocialista társadalom továbbfejlesztésének valós tervét. Ennek a programnak szükségszerűen kifejezésre kell juttatnia a lakosság egyes csoportjainak alapvető szükségleteit, vagyis politikai érdekeit is — hangsúlyozza Smrkovský elvtárs. A teljes bizalom visszaállítása azonban megkívánja, hogy előzőleg megszüntessük a feszültséget főieg a párt vezetősége és az értelmiség, Illetve a párt vezetősége és az ifjúság egy része, elsősorban a tanuólifjúság között. „Egyben tudatosítjuk, — sorolja a cikkíró a további követelményeket —, hogy újszerűen kell megoldanunk a hoszszan tartó gazdasági nehézségek következtében felmerülő szociális problémákat. Az eiső számú szociális probléma a lakásépítés helyzetének javítása. Ogy látszik, hogy a megolc'ás csak akkor lesz hatásos, ha néhány rendkívüli intézkedést foganatosítunk a fejlődés meggyorsítására. A Központi Bizottságnak ebben a programban világosan és nyíltan meg kellene mondania azt ls, milyen intézkedésekkel számol az ár-, a bér-, az adó- és a szociális politikában." A párt helyzete A párt vezető szerepének maradéktalan érvényesítése megkívánja, hogy tisztázzuk a pártés az állami szervek, az állami szervek és a vállalatok, az államigazgatás és a gazdasági szféra, az apparátus és a választott szervek kapcsolatát. Nagyon kategorikusan állítja fel Smrkovský elvtárs ezt a követelményt, mivel szerinte csak a viszony rendezése, a jogkör és a felelősség pontos meghatározása ós rögzítése után lehet mélyrehatóan megjavítanunk az Irányítást. Nem kevésbé fontos, hogy: „A nyilvánosságnak nemcsak azt kell tudnia, az adott szakaszon kinek van döntési jogköre, hanem azt ls, hogy ezért a szakaszért teljes egészében ki felel." A politikai irányításnak olyan mechanizmusát szorgalmazza, amely menet közben, normális eszközökkel biztosítaná az ellentmondások kiküszöbölését, mégpedig adminisztratív beavatkozás nélkül, ami politikai feszültséget szül. „Ez — természetesen — egyes nemzetiségi problémákra ls vonatkozik" — hangsúlyozza a cikkíró. Fejtegetése zárórészében a további kilátásokat így körvonalazza: „Csak ez az akcióprogram és főleg a teljesítése mutatja meg tehát végérvényesen, vajon valóra válnak-e azok a remények, amelyeket pártunk ós népünk a CSKP januári központi bizottsági ülésével kapcsolatban kezd táplálni. Ettől függ, vajon ez az ülés fejlődésünk határköve és az új légKör forrása lesz-e nemcsak a párttagság soraiban, hanem az egész társadalomban ls. Ne tápláljunk hiú reményeket. Semmi sem megy majd önmagától, harc és nehézségek nélkül. Semmi sem hull készen az ölünkbe. LANY A LABORATÓRIUMBAN. Szerkessze velünk az U j SZÓ-t! • HIÁNYZIK AZ AUTŰIGÉNYLÖK SORSZAMA Arra kérem Önöket, hogy más lapokhoz hasonlóan szíveskedjenek közölni az autóigénylők tájékoztatására szolgáló sorszám állását. Ganyovics Judit, H. Mýto Hasonló kéréssel több olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz. Megnyugtatásukra közöljük, hogy javaslatuk figyelembevételével nemsokára bevezetjük a gépkocsiigénylők sorszámának rendszeres közlését. • HÍREK EGYNAPOS KÉSÉSSEL? Az Oj Szó több olyan hírt közöl, amelyeket a szlovák lapokban már előző nap olvastam. Mi ennek az oka? Héger László, Buzica Minden napilap a hírek frisseségére törekszik. Ez elsősorban a lapzárta időpontjától függ. A cél: minden nap minél későbbre tolni a zárást, hogy minél több hírt elfogjunk. Am a lapzárta se tolható ki a végtelenségig. A lapot kl kell nyomni a vonatok és a repülőgépek indulásáig. .. Jobb műszaki felszereléssel, Jobb munkaszervezéssel a szerkesztőségben és a nyomdában tavaly december óta sikerült a lapzártát esti fél tízig meghosszabbítani. Munkatársaink és nyomdászaink áldozatkészsége folytán azonban az utolsó sporthíreket még tíz órakor is beszorítjuk... A frisseség érdekében már az is megtörtént, hogy „kikönyörögtük" a gyorsvonat tíz perccel későbbi Indítását, csakhogy kelet-szlovákiai olvasóink is megkapják a legújabb híreket... Fontosabb későbbre nyúló külpolitikai vagy sportesemények alkalmával a legfrissebb híreket második kiadásban hozzuk. Az első vonatokra szükséges példányszámot kinyomjuk, utána leállnak a nyomdagépek, a régebbi híreket kicseréljük frissebbekkel és a nyugatszlovákiai olvasók már ezeket a híreket olvashatják lapunkban. A szlovák lapokban előbb Jelennek meg hírek? Általában nem mondható. A Pravdát Bratislaván kívül Košicén is nyomják. Ök valóban frissebb híradással büszkélkedhetnek, mert az ott nyomott lap a közeli környékre eljut a későbbi vonatokkal ls, így a lapzárta kitolható. Ugyanez vonatkozik a kerületi napilapokra (Východoslovenské noviny, Smer, Hlas fudu). A többi szlovák napilap (Rudé právo, Smena, Práca, Rofnlcke noviny) ugyancsak Bratislavában készülnek és ugyanazzal a vonattal (repülőgéppel) megy Közép- és Kelet-Szlováklába mint az Oj Szó. így híreik sem lehetnek frissebbek ... Persze, megeshet, hogy egy-egy lapból kimarad valamilyen hír és csak másnap kerül közlésre. De ez kölcsönös. Ha olvasóink figyelemmel kísérik lapunkat és gondosan összehasonlítják az említett szlovák lapokkal, könnyen megállapíthatják, hogy néha egy-egy dologban meg ls előzzük őket. Máskor viszont ök bennünket. Ez már Így van az újságkészítésben. • LEHETSÉGES-E A SZOVJET TV-MÜSOR KÖZLÉSE? A szovjet tv-adás nálunk jól fogható. Ha lehetséges, kérjük a szlovák és magyar tv-műsor mellett közöljék a kijevi tv műsorát is. Klrsch Ferenc, Bodrogszerdahely Ezzel a kéréssel az utóbbi hetekben sok kelet-szlovákiai olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz. Egyelőre nem tehetünk ígéretet. Mindent elkövettünk, hogy a kijevi televízió heti műsorát időre beszerezzük. Ennek érdekében szerkesztőségünk közvetlenül a kijevi televízióhoz fordult kéréssel. Ezen kívül megkíséreljük a Novosztyl szovjet sajtóügynökség prágai kirendeltségén és az Ungváron (Uzshorodj megjelenő Kárpáti Igaz Szó címő magyar napilap szerkesztőségén keresztül ls a műsor beszerzését. Az eredményről majd tájékoztatjuk olvasóinkat. • NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ — RAJZ NÉLKÜL? Milyen kedves lenne, ha a Krónikában a névnapi köszöntő mellett ismét ott találnánk egy-egy virágrajzot. Mint az előbbi évfolyamokban volt... P a t a k y J ó z s e f n é, Somorja A névnapi köszöntő mellett régebben valóban közöltünk rajzot. Az utolsó egy virágcsokorral futó férfi apró rajza volt. Kifogás merült fel e megoldás ellen, mert a rajz karikatúrának tűnt. Nos, a rajzok közlését akkor azzal a szándékkal szüntettük be, hogy még véletlenül se sértsük olvasóink ízlését. Most azonban többek kérésére Ismét csokorral köszöntjük majd névnapot ünneplő olvasóinkat.