Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)
1968-02-11 / 41. szám, vasárnap
J on Humpl, a több mint százesztendős Mélníki Mezőgazdasági Iskola neveltje. Beszélgetünk, s egyetlen elvétett hangsúly sem árulkodik arról, hogy a cseh országrészekből vetődött ide a Mátyusföldre. Olyan tökéletesen elsajátította a szlovák nyelvet. Hét évig Modorban tanított. Nyolc évvel ezelőtt került Vágsellyére. A mezőgazdasági szakiskola igazgatója. A középiskola leépül. Már ebben a tanévben nem vettek fel új növendékeket. A technikum marad. A cseh országrészekből idevetődött ember tájékozatlanságával latolgatja az iskolaügyi hatóságok érthetetlen intézkedését. — Szereden új iskola nyílik. Nyitrán, Komáromban, Dunaszerdahelyen is megmarad. Pedig nekünk igazán ideális feltételeink vannak. Szereden egy hektárnyi földje lesz az iskolának. Nekünk szép birtokunk van... Míg méltatlankodik, arra gondolok, hogy ezen a tájon azelőtt intézményesen sose tanították a földművelést. Az a mezőgazdasági technikum is nagy szerencse. Tornácon, a falumban egy fél évszázad alatt talán két ember akadt, aki mezőgazdasági iskolába járt. Igaz, errefelé mindig jól termett a föld. A környékbeli falvakat szorgalmas, hozzáértő parasztság lakta. Farkasd, Zsigárd, Pered, Sókszelőce, Negyed s a távolabbi Vágón túli részek a mezei kertészek hazája volt. Értettek a melegágyakhoz. Salátát, paprikát, paradicsomot, káposztát, kelkáposztát, hagymát, fokhagymát és dohányt termeltek. Ugyan ki tanította őket? Nemzedékről nemzedékre örökölték a szorgalmat és a hozzáértést. Aztán jött a szövetkezesítés, s mindez mintha elsodródott volna. Nem a tenyérnyi kis mezőgazdasági üzemeket sajnálom, hanem a hasznavehetetlenné vált szorgalmat és tudást. A hozzáértő mezei kertészek szétszóródtak az országban, a szövetkezetekben pedig kínos lassúsággal épültek újjá a kertészetek. Mindent újra kellett kezdeni. Jan Humpl mindezt nem tudja, mert nem tudhatja. Pedig ezek a kertészek látták el a húszas, harmincas években a morvaországi üzemek munkásságát zöldséggel és fokhagymával. A kollektivizálás idején szóródtak szét. Maguk is elmentek — Morvaországba. Ki Ostravára, Id másfelé. M ár nem is tudom, hogyan, a lótenyésztésről esik szó köztünk. Szegény lovacskák, felfalták őket a csirkék ... Az igazgató szeme szomorú is, meg vidám is. Ô, a ló. A ló a legszebb, leghálásabb állat a világon. A legintelligensebb állat. Ősidők óta barátja, cselédje, igavonója az embernek. A harctereken pedig bajtársa volt — A falura csak lóháton jut el a kultúra - mondja az igazgató. őszintén szólva nem értem. Hát persze, hogy is érthetné meg egy Ilyen faluról szökött, földtől (és lótól) elszakadt firkász, gondolom magamban. Jan Humpl eleven példával illusztrálja állítását. — Van egy tanítványunk. Odahagyta a munkahelyét, mert nem kapott lovat. Az iskolához tartozó birtokon lovakat is tenyésztünk. Köztük néhány nyereg alá valót. Itt nagyszerűen érzi magát a fiú. A ló a falu romantikája. A ló testesíti meg a sport és a természet, a civilizált ember és az anyaföld egységét. A mai fiatal a falun is megkaphatja, omit szeme, szája kíván, Van itt televízió, van rádió, motorkerékpár, moped, sőt autó, de nincs ló. Hát igen, nincs ló. Nincs ló, mert megették a csirkék. Az igazgató folytatja: — Se a televízió, s a motorkerékpár, sem az autó nem tarthatja itthon a falusi fiatalokat. A ló igen. A ló az igazi romantika. Akinek nincs niszonya a földhöz, állathoz, az megszökik innen. A ló megszeretteti magát, mert szeretetet kíván. Mindez igaz lehet, gondolom magamban. Eszembe jutnak gyermekkorom meséi a táltosokról, sőt a mitikus kentaur is eszembe jut. Talán igaza van az igazgatónak: ember és természet egysége a lovasban testesül meg. Tökéletes egység. Mégsem értem ezt a romantikát. Engem egy egész ménes, vagy egy egész istállóra való ló se tartott volna otthon fiatal koromban. Egyébként is: a romantika korok szerint változik. Az ötvenes évek elején a traktor volt a romantika. Mindig az volt a romantikus, amiből kevés volt. Az ötvenes években traktorok berregtek a rossz költeményekben és a csapnivaló könyvek lapjain. Egy sereg zeneszerző és szövegköltő arra pazarolta tehetségét, hogy a hihetetlenül prózai traktort dalba foglalja, csak azért, mert nagyon kevés volt belőle. A költeményekben „vasparipa" lett a traktorból. Valami igaza mégis van az igazgatónak. Még a gépesített romantika se lehetett meg a ló, illetve paripa nélkül, legalábbis ebben az újsütetű költői frázisban. T ehát a ló nemcsak romantikus pedagógiai eszköz^ aminek az a hivatása, hogy a falusi ifjúságot otthonához kösse. A ló elsősorban igásállat, és gazdaságilag mindmáig kifizetődik. — Mindaddig, míg nincs elég pneumatizált szállítóeszköz a mezőgazdasági üzemekben a belső közlekedés ellátására, a lóiga a legkifizetődőbb - mondja az igazgató. - Egy lóiga évi önköltsége a mezőgazdasági üzemben körülbelül ötszáz korona. A traktoré tizenkét és fél ezer korona. Száz hektár földre még ma is kifizetődő két-három ló tartása. Nem beszélve arról, hogy minden kertészet tulajdonképpen lótrágya bázisra épül. A melegágyak mesterséges fűtését nem lehet elképzelni, mert nagyon drága lenne. Józan, meggyőző, okos szavak. Sokkal közelebb férnek hozzám, mint a ló segítségével megfogalmazott romantika. Már maga a kifejezés is rendkívüli bizalmatlanságot ébreszt t>ennem. Köznyelvre fordítva körülbelül annyit jelent, hogy ábránd- és illuzió-kergetés. Volt idő, amikor a parasztok százával hagyták oda a falvakat. Ez'eleinte kívánatos is volt: kellett a munkaerő az iparban. Később ez a vándorlás már nem is volt kívánatos, mégis folytatódott. De nem hiszem, hogy a romantikának bármi köze is lett volna a jelenséghez. A mátyusföldi mezei kertészek nem szoktak ábrándokat kergetni. Józan megfontolás alapján hagyták abt>a annak idején a zöldségtermelést. Azt mondták: nem fizetődik ki... Az iskolaépület folyosóin nyüzsgő, vidám fiatalemberekkel találkoztam. Az iskola növendékeivel. Elnéztem, hogyan sorakoznak az ételldosztó ablakhoz. Józan mátyusföldi parasztemberek fiai. Szeretik a földet, a mezőgazdasági gépeket, a traktort és kombájnt, a lovat is. Talán még a romantikát is ... Sajnos, ismerem csavaros, mégis nagyon egyszerű észjárásukat Tudom azt is, hogy kaphatók bármilyen romantikára, ha - kifizetődik. Ismertem egy vágsellyei fiatalembert A vágsellyei szövetkezetben dolgozott valamikor, aztán egy nap beállt Collinihoz bűvészinasnak. Hatalmas vóndorkocsival járta a világot. Bejárta e keskeny és hosszú hazát, s még vagy hat országot Megtanulta, hogyan kell hosszú cilinder alól nyulat és kanárimadarat elővarázsolni, kardot és tüzes parazsat nyelni. Oktalánságnak tartottam, hogy valaki ilyen bizar mesterség miatt odahagyja becsületes foglalkozását és szülőföldjét. Azt hittem fiatalos kalandvágy hajtotta. Dehogyis. Háromszor annyit keresett meg a cilinderre) és a varázspálcával, mint a szövetkezetben. r Jji brándkergetés volt, de kifizetődött Csakhogy ami kifizetődik, az * * nem ábrándkergetél. BABI TIBOB Romantika Örömtelen élet „A részeg ember nem feltűnő, mert sok a faluban a szeszes itali" A dombok között megbúvó gömöri faluban élő hetven éven felüli asszony szavait idézem mottóként. Annak a családnak a szomszédságában lakik, amelynek életét az alkohol tette tönkre. Levelet kaptunk a rimaszombati járás egyik községéből. A helység neve nem fontos, mert az eset eléggé általánosítható. A levél írója — középkorú asszony —, elkeseredett hangon ismerteti szomorú sorsát. A férje állandóan ivott, mindig részegen járt haza, KIBÍRHATATLAN VOLT VELE AZ ÉLET, ezért lányával együtt elköltözött tőle. A részeges ember azóta eladogatja az együtt szerzett holmit, s ő hiába fordul bármilyen hivatalos szervhez, sehol sem kap segítséget. Közömbösség nyilvánult meg vele szemben? A helyszínen tett látogatás után azt mondhatnánk, hogy nem voltak teljesen közömbösek iránta, hiszen többen foglalkoztak ügyével. Tanácsot is kapott. Mégis úgy érezzük, hogy valami hiányzott mindebből, amit talán nem egészen pontosan úgy mondhatnánk: az igazi emberséges együttérzés. Ezért érezte úgy, hogy a szegény emberrel, akinek nincs pénze, senki se törődik, sőt elfogultak vele szemben. A férj kocsis volt a szövetkezetben. Negyvenhét éves még csak, mégis szinte emberroncs már. Az alkohol tette tönkre. A szövetkezet elnöke szerint az elvonókúra után egy ideig nagyon jól dolgozott. Csakhamar azonban újból inni kezdett. Mindig akad szállítani való a faluban. A szívességért pedig rendszerint pálinka a fizetség. Egy pohár, két pohár... és így tovább. S amikor kifogta a lovat, utána még útba ejti a kocsmát is. Dülöngélve tér haza, s ilyenkor a felesége és az eladósorban serdülő lánya a szomszédba menekül előle, hogy elejét vegyék a csúnya jeleneteknek. SZOMORÚ ÉLETSORS A feleség kérte az elnököt, vegyék el a lovat az urától, tegyék meg állatgondozónak. Akkor nem jut olyan könnyen italhoz, hátha megjavul. Sokáig nem vették komolyan a kérést. Annyi történt csupán, hogy amikor az elnök engedélyt adott a kocsisnak különfuvarra, megkérte a szállíttatót, hogy ne kínálja meg a fuvarost itallal, inkább pénzt adjon neki. Csupán néhány héttel ezelőtt tették meg a notorikus alkoholistát állatgondozónak, akkor került erre sor, amikor a szövetkezet vezetősége tartani kezdett attól, hogy részegen valami bajt csinál a fogattal. — Talán már későn történt mindez... — gondolkozik el az eset felett a szövetkezet elnöke. — Előbb kellett volna áthelyeznll A múlt év októberének derekán betelt a keserű családi élet pohara. Az anya és lánya ELKÖLTÖZÖTT ÖRÖMTELEN OTTHONÁBÓL Nem először váltak külön, sorrendben talán ez a kilencedik. Ezért alkotta meg a falu közvéleménye róluk azt a véleményt, hogy nem tudnak cirkusz nélkül élni. Amikor valamit összegyűjtenek, különválnak, amikor pedig semmijük sincs, összeköltöznek. Nehéz egy család életében döntőbírónak lenni. Teljes mértékben talán csak azok a szerencsétlen anyák és a gyermekek érezhetik át helyzetüket, akik maguk is mindennap rettegve várják haza a szesztől bűzlő családfőt. A közvélemény néha igazságtalanul mondja ki az ítéletet: — Egyformák azok mindketten, mindig cirkuszolnakl Márpedig az igazságtalan Ítélet mindennél jobban fáj. Talán ez a nézet befolyásolta a helyi nemzeti bizottság elnökének a véleményalkotását is, amikor bizonyos türelmetlenséggel kezelte a segítségért hozzáforduló aszszony panaszát. Természetbeni juttatásként és a háztáji földről mintegy húsz mázsa termést, tizennégy köbméter tűzifát, azonkívül jelentős mennyiségű krumplit kaptak. A férj az asszony elköltözése után az élelmiszert kezdte eladogatni, hogy pénzt szerezzen italra. Az előjáróságtól vágási engedélyt kapott a három mázsás hízó leölésére, s állítólag ennek a húsából ls eladott. Vásárlót keresett a televízlóra is, s tartani lehetett attól, hogy más dolgokat is elherdál. — Semmi nélkül mentünk el otthonról, akadályozzák meg az uramat abban, hogy mindenünket eladjal OSSZAK EL A KÖZÖS VAGYONT! vagy legalább Írják össze, hogy mink van és tiltsák meg neki azok eladását. Az elnök talán próbálkozott ls bizonyos lépések megtételével a vagyonelosztás végrehajtására, de a férj ezt megakadályozta. — Erélyesebb közbelépésre hiányzott a jogalap — mondta az elnök. — Nincs módomban karhatalmat használni, hogy erőszakkal bemenjek a lakásukba és elosszam a vagyonukat. Mindez nem lehet vitás, mint ahogy a közbiztonsági szervek helyi parancsnoka kijelentésének igazát sem lehet kétségbe vonni: — Hogy jövök én ahhoz, — mondja —, hogy valakinek a lakásában az egyik tárgyat az egyik félnek, a másik tárgyat pedig a másik félnek ítéljem. A járásbíróságon is a tényállásnak megfelelően tájékoztatták a panaszost, amikor a közbelépésüket sürgette. — Nem vagyunk ml nyomozók, hogy a maguk közösen szerzett vagyonát őrizzük. Az a HNB dolga. Mi csak akkor oszthatjuk el a vagyont, ha törvényesen elválnak ... Mindennek ellenére meg vagyok győződve róla, hogy ha a helyi nemzeti bizottság teljes akarattal latba veti tekintélyét és befolyását, igyekezete nem maradt volna eredménytelen. Hiszen az emberek közti kapcsolatokat nem lehet csupán paragrafusok, rendelkezések alapján nézni, szükség van igazi szívre, őszinte emberségre ls. S a meggyőző szónak gyakran nagyobb az ereje, mint a kényszerítő intézkedésnek. A járási nemzeti bizottság képviselője nem sajnálta a fáradságot, a helyszínen vizsgálta ki az asszony panaszát Ennek eredményét írásba foglalták, s harminc napi határidőn belül bizonyos intézkedések foganatosítását tűzték a helyi nemzeti bizottság elnöke elé. Az egyik Ilyen intézkedés volt, hogy a HNB biztosítsa a lakás közös használatának jogát. A férj kijelentette, hogy ő ebben nem korlátozza a feleségét. Más lapra tartozik, hogy a felesége a már említett okok miatt nem kíván élni ezzel a joggal. További feladat volt, hogy az e'.nöík vizsgáltassa ki a szocialista együttélés megsértését a férj részéről. Ez nem történt meg. A mulasztást azzal indokolták, hogy a HNB közrendvédelmi bizottságának elnöke Iskoláztatás miatt távol van. Ugyancsak elmulasztották annak az intézkedésnek a végrehajtását ls, hogy a helyi nemzeti bizottság vezetősége a körzeti orvossal együttműködve javasolja a férj intézeti alkoholelvonó kezelését, vagy pedig elmeállapotának kivizsgálását. Ezekben az esetekben már nemcsak az őszinte segíteni akarás szándékát hiányolhatjuk, hanem a kötelességmulasztásra is rámutathatunk... Közben AZ ÉLET MAGA SZÓL BELE a dolgok rendezésébe. A féBj egy nap összeesett, súlyos idegbénulással beszállították a kórházba. Talán Ily módos lehetőség nyílik káros szenvedélyének gyógyítására is. Az anya és leánya elköltöztek a faluból. A járási székhelyen parányi lakást béreltek, itt próbálnak új életet kezdeni. A fiatal lány kezdő fizetéséből tartják fenn magukat, abból fedezik minden kiadásukat, mert a ruhán kívtU semmi mást sem hoztak el régi otthonukból. Télvíz idején nehéz ilyen körülmények között az új élet kezdése. Az anya bízik abban, hogy megrendült egészsége hamarosan helyreáll s alkalmas könnyű munkát talál magának. A válóper megindult, s remélhető, hogy befejezése után visszamenőleges hatállyal igazságosan részesednek közösen szerzett vagyonkájukból. GAL LÁSZLÓ
