Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-03 / 2. szám, szerda

ívisszfían(|...gM^wfljvissznany

<., NYH.T SZÓVAL ÉS TÁRGYILAGOSAN Kicsit késve ugyan, de feltétlenül ismertetnünk kell azt a cikket, amely a RUDE PRÁVO december 12. számában — zd — jelzéssel látott nyomdafestéket. Velősen, de ugyanakkor nyíltan, tárgyilagosan, tartalmasan beszámol annak a felmérésnek eredményeiről, amelyet a közelmúltban a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság hajtott végre a kerület magyarlakta területén. A figyelem előterében nem a kétségbevonhatatlan vívmányok és eredmények álltak, hanem elsősorban a megoldást szorgalmazó problémák. A pártszerv megállapította, hogy a helyzet távolról sem kielégítő. A múlt örökségét még nem sikerült kiküszöbölni, úgyhogy továbbra is színvonalbeli különbség áll fenn a kerület déli járásai és más vidékei között. A kevésbé fejlett terület gazdasági fellendítésében a kerületi pártbizottság kulcsfontosságú feladatot lát, és a tennivalókra felhívja a magasabb fokú pártás állami szervek figyelmét is. Bár a kerületi pártbizottság helyesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nemzetiségi kérdés nem szűkíthető le a nyelvi problémákra, rendkívül fontosnak tartja a körülmények ez irányú javítását is. A cikkíró ezzel kapcsolatban bírálja például, hogy a magyar lakosság egyes hivatalos végzéseket csak szlovák nyelven kap kézhez. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy e tekintetben a München előtti köztársaság „fiskálisai" néha következetesebbek voltak. Pedig itt nincs másról szó, mint figyelmetlenségről, amelyet az állami szerveknek ki kell küszöbölniük, mert a nyelvhasználat kérdése nagyon érzékeny terület. A felmérés különben kimutatta, hogy a magyarlakta terület nemzeti bizottsági dolgozóinak jelentős hányada bírja a magyar nyelvet, úgyhogy itt nem adódhatnak komolyabb nehézségek. Rosszabb a helyzet egyes üzletekben. A kerületben úgy kívánnak javítani a helyzeten, hogy ilyen és hasonló posztokon az új alkalmazottak felvételénél anyagi előnyben részesítik azokat, akik szlovákul és magyarul is beszélnek. Ugyanakkor törekedni fognak a magyar Iskolákon a szlovák nyelv oktatásának tökéletesítésére is. A párt-, az állami és a gazdasági szervek összetétele sem felel meg egészen a nemzetiségi összetételnek. Ennek egyik oka. hogy a múlt gyászos örökéként aránylag kevés a magyar értelmiségi és szakember. Intézkedéseket foganatosítanak ezért, hogy a magyar dolgozók kedvező feltételek mellett távúton mélyíthessék el műveltségüket, szakmat ismereteiket, örvendetesnek tartjuk, hogy a közép-szlovákiat kerületben behatóan és névreszólóan foglalkoznak ezzel a problémával. Fontosnak tartjuk azt is, hogy úgy látszik, pártunk központi napilapja is több teret kíván szentelni a nemzetiségi politika kérdéseinek. EGY ÉRDEKES BESZÉLGETÉS MARGÓJÁRA A NÉPSZABADSÁG karácsonyi számában számunkra is az egyik legfelfigyeltetőbb írás az az interjú, amelyet Rényi Péternek és Pándi Pálnak, a lap munkatársainak Lukács György adott. HOSZT SZÚ évek után jutott szóhoz egy ilyen pártfórnmon s ezt örömmel fogadjuk, mert végső soron a hibák és a tévedések ellenére ls Lukács György a marxista elmélet, filozófia és esztétika világviszonylatban élvonalba tartozó nagy egyénisége. Tetszett a beszélgetés dialektikája, hangneme is, mert a kellő tiszteletadás mellett nem hiányzik belőle a polémia sem. Az interjú első felében főleg arról esik szó, hogy hogyan tekint Lukács György az új gazdasági mechanizmus bevezetésére, és mit vár tőle. A pozitív válasz jó néhány olyan gondolatot tartalmaz, amely véleményünk szerint az új gazdasági modellre rátérő más szocialista országokban, így nálunk is megszívlelendő. Lukács György elsősorban azt szorgalmazza, hogy jobban kihangsúlyozzák ennek a folyamatnak fordulat jellegét. Ezzel kapcsolatban a többi között leszögezi: „Nálunk is és másutt is egy bizonyos tartózkodás van attól, hogy a nagy fordulatoknak fordulat jellegét kimondjuk. Inkább úgy állítjuk be a dolgokat, hogy volt egy bizonyos fejlődés, amely lényegében helyes volt, de mi most kijavítjuk és a jó helyébe egy jobb, nem pedig a rossz helyébe egy jó kerül. Legyen szabad itt a teória és a taktika nagy emberére, Leninre hivatkoznom. Amikor vége volt az orosz polgárháborúnak, 1921-ben, akkor tudvalevő, hogy Lenin kidolgozta az új gazdasági politikát. Lenin akkor nem azt mondta, hogy a hadikommunizmus tulajdonképpen jó politika volt, amelynek helyébe még jobbat állítok, hanem teljes nyíltsággal azt mondta, hogy a hadikommunizmus elvileg tarthatatlan politika volt, amelyre azonban a körülmények minket rákényszerítettek ... Az én kifogásom az, hogy az új és régi gazdasági mechanizmus ellentétességét nem hangsúlyozzuk eléggé, holott épp a lenini átmenet tanulságai bizonyítják: igen sokszor épp a „megrázkódtatás" az, amelu a tömegekre felrázó, az új feladatokra orientáló hatással van. Találó továbbá az a gondolat is, hogy az emberek egy része azért fél az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől, mert nem érti még, nem tudja mit Jelent számukra, ami természetesen a mi politikai munkánk hézagosságának bizonyítéka. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az új mechanizmus érvényre juttatása, ez a fordulat nem történhet meg máról holnapra, hanem hosszabb időszakot ölel fel. A beszélgetés további részében kifejti véleményét az irodalom és a művészet társadalmi felelősségéről. Nézete szerint: „Az irodalom igazi jelentősége az, hogy felfedi, egy bizonyos korszakban milyen nagy és mély emberi problémák merültek fel, amely emberi problémák művészi tudatosításának azután kellő áttétellel megvannak a visszahatásai magára a történelem fejlődésére." Ezután rámutat arra, hogy a szovjet irodalom ennek a küldetésnek jegyében és tudatában fogant és ért el jelentős eredményeket a húszas években. A ma szocialista irodalmát tekintve Lukács György úgyszintén alapvető követelménynek tartja az adott kor nagy emberi problémáinak megértését és megértetését. Ugyanakkor szerinte „lehetetlen bármelyik szocialista országban a mai emberről igazi regényt írni, amely ne tartalmazná a sztálini korszakkal való leszámolásnak a törekvését." Más szóval az irodalom és a művészet nem kendőzheti el a negatívumokat sem, mert csak így „mutathatja meg azt, hogy milyen ellenállási erők, milyen még mozgósítható tartalékok vannak az ember pszichéjében és moralitásában; másrészt, mik azok a buktatók, amelyek befolyásolhatják az egészen kiváló emberek alakulását is. S nemcsak a kiválóakét. TALLÓZÁS MÁS LAPOKBAN Végül fel szeretnénk hívni a figyelmet a PRAVDA december 20. számában megjelent, „Dialógusok és monológok" című cikkre, írója, Ivan Bonko, részletesen elemzi benne Herskó János Szevasz, Vera és Szabó István Apa című filmjét. Különösen az utóbbiról a legnagyobb elismerés hangján szól, rendkívüli műnek tartja és bemutatását nálunk jelentős kulturális eseménynek. Az ELET ES IRODALOM 51. száma beszámol 11 európai ország folyőiratszerkesztőinek decemberi prágai konferenciájáról. A találkozót így summázza: „Aktív politikai szellemű kulturális és irodalmi munka végzésére hívott fel tehát a prágai konferencia. Harcot hirdetett az álmos közöny ellen, széles körű tájékoztatást követelt. Felelős, alkotó gondolkodást és termékeny eszmecseréket ígért." (g. i.) Az új irányítási rendszer múlt évi tapasztalatéi Az 1967-as év az új gazdaságirányítási rendszer egész népgazdaságot átfogó bevezetésének éva volt. Üj elvek szerint gazdálkodtak valamennyi népgazdasági ágazatban. Bár a múlt évi gazdasági fejlődést az új Irányítási rendszer érvényesítési! egészében véve kedvezően befolyásolta, életbeléptetésével kapcsolatban azonban nehézségek, problémák is felmerültek. A tapasztalatokról rövid áttekintést nyújtunk olvasóinknak. Főbb népgazdasági arányok Kétségtelen, hogy 1967-ben a gazdasági egyensúly helyreállítása szempontjából bizonyos kedvező eredményeket értünk el. Vitathatatlan, hogy a javulást az új irányítási rendszer érvényesítésének javára is kell írnunk. Elsősorban is, a termelés és a nemzeti jövedelem növekedési üteme meggyorsult, a munkabérek a megelőző évekhez viszonyítva lényegesen gyorsabban nőttek, javítottuk a fizetési mérlegünket, fellendült az idegenforgalom. Alapvető, minőségi változásra azonban nem került sor. Elsősorban is a munkatermelékenység nem emelkedett kielégítően, a befejezetlen beruházások tovább szaporodtak, a készletek abnormálisan megnövekedtek, a fogyasztási cikkek piacán nem szűkült a hiánycikkek köre, a termékek minősége nem javult. A nemzeti jövedelem növekedését mindenekelőtt az ipart, az építőipari és a mezőgazdasági termelés gyors növekedése eredményezte. A tervteljesítés előzetes eredményei azt mutatják, hogy a közgazdasági szabályozók elsősorban a termelés növelésére hatnak, kevésbé már összetételére és minőségére. Bár a termelői fogyasztás lényegesen javult, a végtermékgyártáshoz viszonyítva még mindig nagy, és kedvezőtlenül befolyásolja a piaci helyzetet. Különösen érezhető ez az iparcikkeknél. A késztermékek mennyisége több, mint a megelőző évben, de részarányuk a vállalatok termékértékesítésében nem kielégítő. Kedvezőbben alakult az exportra történő szállítás, ahol a terven felüli kivitelhez fűződő vállalati anyagi érdekeltség a feladatok túlteljesítését eredményezte. Ennek azonban jelenleg az a következménye ls megvan, hogy előnybe helyezik a kivitelt a hazai piacra történő szállítások rovására. Piaci helyzet Az új irányítási rendszer érvényesítésében a legkomolyabb problémák a piaci kapcsolatokban mutatkoztak. Az új elveknek megfelelő kibontakozásukat főképp a kínálatot meghaladó kereslet, a termelők monopolhelyzete, a termelői árak és a behozatal korlátozott lehetősége akadályozza. A kereslet túlsúlya következtében a szállítók a nyersanyag- és áruhiányt úgy igyekeznek a maguk javára kihasználni, hogy a gyengébb minőségű termékekért is emelt árakat követelnek, és a termelési programot a népgazdasági szükségletekre való tekintet nélkül változtatják. A termelő ós a kereskedelmi vállalatok kapcsolatában a szállító szabad megválasztása eddig többé kevésbé csak elmélet, mert az intézkedések ellenére nem sikerült semlegesíteni a monopoltermelők erejét, és a külföldi áruvásárlások nagyon korlátozottak. Ez a helyzet egyik oka annak, hogy a hiánycikkek skálája nem szűkül. Kedvezőtlenül alakultak a mezőgazdasági ós az állami felvásárlási, illetve kereskedelmi vállalatok közti kapcsolatok a zöldség- és gyümölcsértékesítésben. Dél-Szlovákia járásaiban például a felvásárló vállalatok nem vették át a felkínált árut, aminek következtében sok helyütt jelentős menynyiségű zöldség és gyümölcs ment tönkre. A felvásárlós és kereskedelmi vállalatok nehézkességét bizonyítja, hogy például a dél-szlovákiai járások szövetkezetei több esetben nem tudták értékesíteni a barackot, a zöldpaprikát, a paradicsomot, az almát, ugyanakkor Bratislavában az állami üzletekben csak silány árut lehetett kapni és azt is drágán. A piaci kapcsolatokkal öszszefüggésben előtérbe kerül az árpolitika érvényesítése. Az árképzés érvényesítésének tapasztalatai közvetlen és közvetett áremelési irányzatokra mutatnak. A szállítók sok esetben visszaélnek a felárak alkalmazásának lehetőségével, a választékot a magasabb árak felé változtatják, nem tartják be az árelőírásokat. A tavalyi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az árképzés az új Irányítási rendszer érvényesítésének egyik sarkalatos pontjaBeruházás, műszaki fejlesztés A múlt évben az új irányítási rendszer hatása a beruházások gazdaságosságának javulásában is megnyilvánult. Kétségtelen, hogy a vállalatok hitelből és saját felhalmozásból történő beruházásainak kibővítése, illetve az állami dotációk megszorítása gazdaságosabb befektetésre ösztönöz. Egyelőre azonban az eredmények menynyisógi s nem minőségi szempontból kedvezőek. A beruházási tevékenység javulása elsősorban az iparban észlelhető, de továbbra is lassú a fejlődés a nem termelő szférában, elsősorban a lakásépítésben. A beruházások terén a legkedvezőtlenebb jelenség az, hogy tovább tart a nyomás új beruházásokra, a befejezetlen beruházások azonban egyre szaporodnak. Az építőipari vállalatok a munkálatokat értékben túlszárnyalják, a beruházási építkezéseken azonban jelentős lemaradás tapasztalható. Nem javult a helyzet a kapacitások üzembe helyezésében sem. Az ÚJ irányítási elvek érvényesítése még nem mutatkozott meg a műszaki fejlesztésben és a termelés műszaki-gazdaság! színvonalának emelésében. A vállalatok egyelőre még a könnyebben mozgósítható erőforrásokat veszik igénybe a termelés növelésében. Pozitívan kell azonban értékelni a vállalatok fokozott érdeklődését a termelési berendezések korszerűsítése és felújítása Iránt. Ezt azonban akadályozza a nehézkes megrendelés, a szállítási idő elhúzódása a termelési eszközök hazai piacán, valamint a behozatal korlátolt lehetősége devizahiány miatt. Munkatermelékenység, foglalkoztatottság, keresetek Ezen a téren igen kedvező az a jelenség, hogy a múlt évben a termelői szférában a foglalkoztatottság növekedése lelassult, az átlagbérnövekedés pedig lényegesen meggyorsult. Az elmúlt évben mintegy 5 milliárd koronával többet fizettek ki munkabérekre és fizetésekre, mint 1966-ban. A keresetek bizonyos differenciálódására is sor került, elsősorban azonban a munkások és műszaki-gazdasági dolgozók viszonylatában, s kevésbé a szakmákon belül, ahol továbbra is inkább az egyenlősdi érvényesül. A foglalkoztatottság és a keresetek alakulása akkor lett volna igazán kedvező, ha ezt a munkatermelékenység megfelelő növekedése kíséri. A múlt évben azonban az történt, hogy a munkatermelékenység növekedése elmaradt az átlagbérek növekedése mögött, holott ennek fordítva kell lennie. A termelékenység ós a bérek alakulásában ez a kedvezőtlen helyzet azt eredményezte, hogy a vásárlóerőt nem tudjuk lekötni megfelelő minőségű, választékú és mennyiségű áruval. Ez pedig az egyik fontos népgazdasági arányt: a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúlyt rosszabbítja. Felmerül a kérdés: ha a vállalatokban a termelékenység nem emelkedik kielégítően, akkor miből tudnak több bért fizetni? Bruttó jövedelem, nyereség Az árreform első szakaszának pontatlansága következtében Indokolatlanul megnövekedtek a vállalati jövedelmek. A vállalatok a tervezettnél lényegesen nagyobb nyereséget értek el. A nyereség növelésében fontos szerepet játszott a termelői fogyasztás csökkenése, az állóalapok jobb kihasználása. Sajnos azonban nem a termelési költségek általános csökkentése, sem a piaci értékesítés fokozása, hanem elsősorban a nagykereskedelmi árszint emelkedése juttatta nagyobb nyereséghez a vállalatokat. A nagyobb nyereség visszatükröződött a bruttó jövedelem képzésében. A vállalatok teljesítették kötelezettségeiket az állami költségvetéssel szemben, s fedezni tudták saját szükségleteiket is. Azon kívül, hogy kellő módon feltöltötték alapjaikat, bérkifizetésre és különjutalmakra is van pénzük. Ennek köszönhető, hogy a bérek 1966-hoz viszonyítva lényegesen gyorsabban növekedtek. A túlzott bérnövekedés megakadályozása érdekében, és tekintettel a vásárlóerő és az árualap egyensúlyára, sor került az év végi nyereségrészesedés kifizetésének korlátozására. Ha a munkatermelékenység és a bérek közötti arány a jövőben kedvezőbben alakul, akkor netu lesz szükség ilyen adminisztfatív beavatkozásra. Ugyancsak elkerülhető az az új Irányítási rendszer szellemének ellentmondó Intézkedés is — amelyet a kormány tavaly volt kénytelen hozni az indokolatlanul megduzzadt vállalati jövedelmek lecsapolására — akkor, ha a vállalatok nem a t áremelést, hanem a termelékenység fokozását, a költségek csökkentését, a termékek választékának és minőségének Javítását tartják elsődlegesnek. Az idén dől el Az új irányítási rendszer átfogó érvényesítésének első éve mögöttünk van. Mindegyikünk előtt világos, hogy bizonyos javulást eredményezett a gazdaság fejlődésében. Nem oldott meg azonban egy sor olyan problémát, amelyekkel hoszszabb ideje küszködünk. Egyesekben felvetődik talán az a kérdés, miért, talán az új irányítás nem vált be? Korai lenne még ítéletet mondani. Azt pedig egyáltalán nem állíthatjuk, hogy nem vált be. Talán az kelt bennünk kétségeket tápláló benyomást, hogy bevezetésekor azt gondoltuk, most egy csapásra minden megváltozik, minden jobbra fordul. Igaz, talán nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy az új irányítás nem csodaszer, nem varázspálca, amelynek suhintásával egyszerre meg lehet szüntetni a minőségileg kifogásolható termelést, a műszaki fejlődés lemaradását, a lakáshiányt, a hiánycikkeket stb. Hogy az új irányítás nem megváltó, hanem eszköz a kezünkben, hogy mi legyünk a helyzet megváltói. Lehet, s bizonyára így Is van, hogy az új irányítás elemei nincsenek teljes szinkronban, nem teremtenek egyforma érdekeltséget a gazdasági tevékenység minden pontján, s ezért nem sikerül a vállalatok tevékenységét teljes egészében a kívánt mederbe terelni. De ez még nem jelenti azt, hogy az új Irányítást el kell vetni. Nem elvetni, hanem tökéletesíteni kell, hogy jobban szolgálja gazdasági fejlődésünk meggyorsítását. Ennek érdekében az új irányítási rendszer alapvető kérdéseit elemeznünk kell, rávilágítva azon pontjaira, amelye ket tökéletesítenünk kell. Lapunk hasábjain erre fogunk törekedni. MÉSZÁROS GYÖRGY