Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-09 / 8. szám, kedd

Sztlasori van 'Jószág bőven. Minden hektár föld után összesen 363,8 kiló húst adtak el. Igaz, ebben benne van a 23 tenyészilsző súlya ls, amit a felvásárló nem fogad el tervtelJesltményként, ám a szövetkezeteseknek ezt is fel kellett nevelni, akárcsak a 600 darab 22 kilós kismalacot. Ezeknek szintén takarmány kellett. Ebben a csallóközi kis faluban feltűnően szép eredményeket érnek el. Meg ls van a látszata, az árutermelés értéke 12191 korona hektáronként, ami természetesen a tagság jövedelmében is vísszatükrözőtőknek van min törniük a lejüket. Nagy felelősség hárul rájuk. Persze még nem tudni, hogyan kristályosodik ki a helyzet, azonban a vezetők állítják, hogy ők olcsón termelnek, és ebben igazuk van. Még olcsóbb termelési kilátások Győri elvtárs az asztalra terített tervrajz segítségével magyarázza, hogyan képzelik el az új, a 750 férőhelyes hizlalda berendezését. Jugoszláviában járt és onnan hozott érdekes újdonságokat, melyek előseglKis falu — nagy eredmények dik. Az előzőleg 30 koronára becsült munkaegység értékét még 8 korona prémiummal tetézték, nem beszélve a természetbeniekről és a háztájiról. Mindent egybevetve, a szilasi szövetkezeteseknek valóban nem lehet panaszuk a jövedelemre. Azt persze meg kell jegyezni, hogy ég a kezük alatt a munka ... Ha a szükség úgy kívánja, éjjel is dolgoznak. Nehéz körülmények között Az ember azt hinné, hogy ebben a gazdaságban minden tekintetben jók a munkakörülmények. Korántsem. Győri László mondja, hogy a sertések egy részét a kukoricaszárítők közé rögtönzött ólban hizlalták. Egy-egy sertés férőhelye csak 0,7 négyzetméter volt a szokásos 1,2 négyzetméter helyett. De mit tehettek mást, ha termelni akartak, s engedélyt az istálló építésére nem kaptak. De most már hozzákezdtek az építésekhez, amibe utólag a termelési igazgatóság ls beleegyezett. Eredetileg ugyanis az Istálló felépítését a termelési igazgatóság fölöslegesnek tartotta, javasolta, a szllasiaknak, hogy társuljanak a nagyhizlalda felépítésébe. Igen ám, a társulás még csak most van alakulóban, és ha nem növelik a termelést, csökken a munkaegység értéke. Az is kérdéses, hogy -vajon a nagyhizlalda biztosít-e olyan jövedelmet, mint az otthoni hústermelés. Problémát jelent aztán a munkaerő elhelyezése is, mert a jól gazdálkodó közös ebben nem érez hiányt, sőt fölösleg mutatkozik. A vezetik az olcsóbb termelést. Először is megjegyzi, hogy fűtőberendezést is beszerelnek, mert nem kifizetődő, ha a sertések saját maguk „fűtik" az ólat. A hideg istállóban több takarmány kell. Egy kiló hús előállításához eddig 4,05 kiló takarmányt használtak fel. Jobb körülmények között kevesebb takarmányra lesz szükség. Azonban nem a fűtőberendezésen van a hangsúly, hanem a 25 férőhelyes ketrecek elkészítésén. A lényeg az, hogy ilyen körülmények között elkülöníthetik egymástól a több mozgást igénylő Landras fajtát a nyugodt szlovák fehér fajtától. Ugyanakkor osztályozhatják az egyes kocáktól származó malacokat ls. Előre nehéz felbecsülni, hogy az újdonság menynyi takarmány megtakarításával jár. Annyi azonban bizonyos, hogy a nyugodtabb környezet jő hatással lesz az állatokra, és a kisebb csoportokban figyelemmel lehet követni egyes kocák utódainak a súlygyarapodását. így lehetővé válik a legjobb egyedek kiválasztása. Az olcsóbb termelést szolgálja majd egy másik jugoszláviai tapasztalat. Emil VanCura mérnöknek, a jugoszláv Ornica agronómusának jóvoltából több kukoricást néztek meg Győri elvtársék. A vendéglátó 100— 120 mázsás hektárhozamról számolt be és megnyugtatta a látogatókat, hogy kísérletképpen 30 hektárnyi terület beültetésére többfajta vetőmagot küld hazánkba. Ennek egyharmad részét a szilasiak kapják meg, mely alá VanCura elvtárs utasítása szerint elő Is készítették a talajt. Ami bosszantja a vezetőket Rákócza elvtárs nem hagyja szó nélkül a kenderhistóriát. A szövetkezet 25 hektár kender termesztésére kötött szerződést. Egy hétre rá kiderült, hogy a kender ára 230 koronáról 170 koronára csökkent, a minőségi normát viszont szigorították. Az összes kendert nem is adhatják el mint első osztályút, ami annyit jelent, hogy az átlagár a 170 koronánál is alacsonyabb lesz. Elismerik, hogy a kínálat és kereslet az árakat is befolyásolja, de elvárnák, hogy az illetékesek a szerződés megkötése előtt adják tudtára a gazdaságoknak a változást. Enélkül a gazdaságok nem tudnak reálisan tervezni. ^ Az is bosszantja a szilasiakat, hogy az ógyallai traktorállomással nem tudták megkötni az aratási szerződést. A traktorállomás nem vállalta a munkát, mert számára előnyösebb olyan gazdasággal kötni szerződést, ahol kisebbek a hozamok, mert gyorsabban megy a munka, ami a traktorállomás szempontjából kifizetődött, mivel nem a hozam, hanem a terület után számítja a bért. Ezért a kis gazdaság kénytelen volt megvásárolni a drága kombájnt. Tehát a kifogástalannak tűnő közös életben is sok a probléma. A szövetkezetesek azonban igyekeznek a lehető leggazdaságosabban megoldani az egyes kérdéseket, s amint a jövedelemből látjuk, gyakran el is találják a módját. BENYUS JÓZSEF 6 milliárdot Kelet-Szlovákia fejlesztésére (CTK) — A kelet-szlovákiai kerületben a múlt évben csaknem 13 000-rel nőtt az ipari üzemekben és a helyi gazdálkodás vállalataiban dolgozók száma. A legtöbb munkalehetőséget a Keletszlovákiai Vasmű nyújtja; az itt dolgozók száma megegyezik a mostani keletszlovákiai kerület területén 1948-ban alkalmazott ipari munkások számával. Hazánk legkeletibb részének fejlődéséről tanúskodik a lakosság átlagjövedelmének növekedése is, mely tavaly az előző évi 9089 koronáról 9500 koronára emelkedett. Ennek ellenére a kelet-szlovákiai kerület mintegy 2000 koronával lemarad az országos átlag mögött. Kevés a munkalehetőség főleg a nők számára, bár Košicén és környékén mintegy 5000 nőt tudnának foglalkoztatni. A kerületben több mint 8500 család költözött új lakásba. A polgári és az ipari építkezés terén azonban mintegy 50 millió koronát nem hasznosítottak. Ezt jelentős mértékben az építőanyagok, főleg a cement és a tégla hiánya okozta. Az 1967-es évben több mint 6 milliárd koronát fordítottak a kelet-szlovákiai kerület fejlesztésére. ť EH É K TAKARÓ ALATT A FOLD (Anger H

A A SZÖVETKEZETESEK körében a jövedelemre terelődik a szó, ma már a megelégedés hangján beszélnek. Ez így van rendjén. Kl sajnálná például a szép bevételt a szilasi szövetkezetesektől (komáromi járás), akik tömérdek árut küldtek piacra. De beszéljenek a tények. 970 liter tej hektáronként Az árvíz idején az 50 hektáros gazdaságról senki sem merte ' volna állítani, hogy ilyen rövid idő alatt túlszárnyalja a katasztrófa előtti eredményeit. Mert bizony akkor az egész határból csak 4,5 hektárnyi terület maradt szárazon. Most meg már azt újságolja Győri László elnök és Rákóczi József agronómus, hogy egy-egy tehén évi tejhozama átlag 3300 liter és minden hektár föld után 970 liter tejet adtak el. Valóban nem kicsiség, ha hozzászámítjuk, hogy természetbeni járandóság fejében 64 ezerszer (a munkaegységekre) 0,6 liter tejet osztottak ki, és jó néhány ezer litert belső fogyasztásra használtak fel. összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy *a tejtermelésre szakosított 23 gazdaságban — ide tartoznak a szilasiak is — az egy hektárra jutó tej 537 litert tesz ki. Hogyha az évelők betakarítása idején idegen látogatná meg a falut, a szilasiakat maradiaknak vélné. Ugyanis a mai fejlett technika korában a múltra jellemző takarmánybegyűjtést látna. Lányok, asszonyok, kezükben villákkal óvatosan rakják össze, vagy esetleg forgatják a herét, hogy a levél ne peregjen le róla. Nincsenek ők a gépesítés ellen, csak hát... Mit kezdenének az olyan lucernával, amelynek az értékes fehérjét tartalmazó levele a határban maradna. S hogy helyesen Járnak el, alátámasztja a tej- és a hústermelés. Meglepő a hústermelés is Elöljáróban annyit, hogy a szarvasmarha-előhizlaldában a napi súlygyarapodás 90 deka darabonként, ami 7 dekával több a Járási átlagnál (a Járási átlagba beleszámít a nagyobb súlycsoport is, melyben rendszerint 1 kilón belüli a súlygyarapodás!). A hízósertések súlygyarapodása 57 deka, s 8 dekával haladja meg a járási átlagot. De nem ls annyira a súlygyarapodás a lényeg, hanem inkább az egy hektárra jutó piaci termelés. Mert mit sem ér a járási átlagnál elért Jobb eredmény, ha kevés az állat. W HIIIPIIHtMSTJMTHU 36. A Feketetengeren Hatalmas luxusgőzös ringott a vízen, háromszáz európai turistával három fedélzetén. Vidám élet pezsgett minden osztályon A zajos turista népség járt már Szuhumiban, Jaltában, Szocslban ... Csak Ogyesszában bosszankodtak. Erre két okuk volt. Először is a hajó Jaltában tíz órával többet időzött, mert egy fiatal pár valahol elfeledkezett magái ól, s egész éjjel keresték őket. Ez a késés az Ogyessza megtekintésére kijelölt negyven órából tízet elrabolt, s ez dühítette a turistákat, mert Ogyesszában aztán van mit nézni. Másodszor Ogyessza heves esővel és szokatlanul erős széllel fogadta a vendégeket. Ennek pedig a turisták a legkevésbé örülnek. A hajó reggel helyett este kötött kí Ogyesszában. Fedélzetén csakhamar megjelent egy határőrtiszt két segédjével, aztán az egészségügyi ellenőr. A csoportvezetők bemutatták a névsort és átadták az útleveleket, amelyeket a tiszt egy fiókban helyezett el, s minden személynek partraszállási engedélyt nyújtott át, magánál tartva az ellenőrző szelvényt... A háromszáz utas közül számunkra csak egy érdekes. Egész idő alatt furcsán viselkedett. Egyedül lakott első osztályú kajütjében. Többször fordult meg nála orvos. Az illető kerülte az embereket. Az utasok közül senki sem tudott vclna pontos személyleírást adni róla. A turista sietett, és idegeskedett a késés miatt. Egyedül az a gondolat vigasztalta hogy aki várja őt az ogyeszszai repülőtéren, bizonyára értesült a hajó veszteglésének okairól. A kikötőben nem tudott taxit kapni. Egy járókelő tanácsára autóbuszba szállt, s félóra múlva a repülőtéren volt. Körülnézett a földszinti váróteremben, de nem találta meg azt, akit keresett. Felment az első emeletre, s végre megpillantotta az ismerős arcot. — Bocsánat, ön nem Marint várja? — Alekszej Ivanovics? Nagyon örülök. Már annyira vártam, — felelte az Illető tekintetét felemelve. — Nem tehetek róla. A körülmények ... Tuliev felállt. — Nem tesz semmit. Ügy sincs hová sietnünk. Gyerünk clgaretiáznt. Lementek a toaletthelyiségbe. Sokáig azonban nem beszélgettek, mert feltűnt volna. — Minden rendben? — kérdezte halkan Tuljev. — Igen. Cseréljünk ruhát. Kicserélték egymás öltözetét és felöltőjét. Moszkvába szóló repülőjegyet adott át az idegennek, aztán felmentek az első emeletre. Az étterem előtti üvegcsarnokban leültek a sarokba, és gyakran kinéztek a nedves betonpályán csillogó gépekre. — Miér késett? — kérdezte Tuljev. — Tíz órát késett a hajó. — No, jól van, térjünk a tárgyra. — Tizenegykor légy a tengeri kikötő bejáratánál. — Marin az órájára nézett. — Most nyolc óra, van még elég időd. Odamégy a csoportvezetőhöz. Ismerittk egymást — Viktor Krug ... Csoportunknak meg kellett volna néznie a Filotov Szemészeti Klinikát, de a késés miatt kihagyták a tervből. Városnézés után elmennek valahová vacsorázni. Tizenegy előtt senki sem lesz a kikötőben. — Aligha néznének bennünket ikreknek — jegyezte meg gúnyosan Tuljev. — Ne izgulj. Ezek közül a marhák közül senki sem látott engem, legfeljebb egyszer. Az útlevélen meg a te fényképed van ... — Hogy hívnak engem? — Kari Schlechter. — Ki vagyok? — hamburgi képzőművész... Hol a rádió? — Részletes tervet találsz a zsebemben. Minden le van írva. — Nehéz itt az élet? — Majd megtudod. Minek ijesztgesselek vngy nyugtatgassalak előre. Ha egyszer a vízbe ugrottál, ússzál, hogy bele ne fulladj... Inkább mondd meg, milyen házirend van a hajón. —• Egyszerű. Odaadod a határőrtisztnek a partraszállási engedélyed, ő viszszaadja az útleveledet, ez az egész. — Mikor indul a hajó? — Reggel kilenckor. — Szovjet kikötőbe tart? — Egyenesen a Boszporusz felé. Szuhumiból jövünk. — Jól van. Elhallgattak. Marin nem tudta leolvasni Tuljev arcáról, hol járnak most a gondolatai. — Sokáig voltál itt? — Három évig. — Add ide a cigarettádat. Nálam a kajütben amerikait találsz. — Melyik kajüt? — A 17-es a jobb fedélzeten. Krug majd megmutatja, ő a szomszédod. Elbúcsúztak. Marin látta, hogy Tuljev fürge léptekkel elsiet, aztán felugrik egy autóbuszra. Mihail útközben betért egy kávéházba, aztán gyalog ment a kikötőbe. Sokáig sétálgatott a tengerparton, öt perccel tizenkettő után női hangokat, nevelést hallott. Szemügyre vette a hazatérő csoportot, de Krugot nem találta. Már megijedt. Szerencsére nemsokára meghallotta Krug hangját is, amint németül odakiáltotta nekik: — Várjanak mind a bejáratnál. Krug utánuk kullogott, mint pásztor a nyája után. Amikor Krug a közelébe ért, Tuljev félfordulatot tett feléje. Nem kerülte el figyelmét, hogy Krug kis keresztet rajzolt mellére. -- Gott mit uns — mondta halkan németül. — Gott mit uns — válaszolta Tuljev. — Minden rendben? — kérdezte Krug. — Eddig igen, — válaszolta Tuljev. — De még fel is kell jutni a hajóra. — Ne izgulj. Simán fog menni. A határőrök már ott álltak. Vagy húsz utas ment át az ellenőrzésen, amikor Krug öblös hangján elkiáltotta magát: — Schlechter! Tuljev megelőzte az előtte álló két hölgyet, és átnyújtotta partraszállási engedélyét a határőröknek. Azok összehasonlították az ellenőrző szelvénnyel, belenéztek útlevelébe, ls intettek, hogy mehet. Minden rendben. Tuljev megállt a lépcső végén, hogy megvárja Krugot. Következik: 37. UTÖSZÖ