Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-06 / 5. szám, szombat

ANDREJ MIHALKOV—KONCSALOVSZKtl: GENEVIÉVE TABOUIS: ZAY LÁSZLÓ BUDAPEST! LEVELE CL bét puiancmtat Hat este hetenként Az igazolványom szerint Mihalkov a nevem, de meggyőződésem, hogy Koncsalovszkij vagyok, mondotta a 30 éves forgatókönyvíró (Henger és hegedű, Ivan gyermekkora, Andrej Rublev és rendező, A fiú és a galamb, Az első tanító). A nagyapja Petr Koncsalovszkij neves festőművész volt, apja Szergej Mihalkov ismert költő, fivére Nyikita Mihalkov népszerű színész, sógornője Anasztázia Vertyinszká neves színésznő, a sógora Julián Szemjonov ismert Író, és a felesége Natalia Arimbaszarova, a szovjet film egyik csillaga. A múlt év vége felé Prágában részt vett a szocialista filmgyártás szimpóziumán s e látogatás alkalmával folyt le beszélgetésünk. — Meséljen valamit új filmjéről. — Jó film. A címe: Aszja Kljacslnova története, aki szeretett, de nem ment férjhez, mert büszke volt. — A cím maga húsz métert tesz ki, a film a mai faluról szól. — Miért éppen a faluról? — Jurij Klepikov, a fiatal tehetséges forgatókönyvíró felajánlotta ezt a forgatókönyvet éppen mielőtt Kirgíziába mentem. Az első tanító-t forgatni. Mondtam neki, hogy meg akarom csinálni; kiváló írás, remek dialógusokkal. És Klepikov várt két évet. A forgatókönyv alapján tíz különböző filmet lehetett volna készíteni; hagyományos, csaknem banális ez a forgatókönyv. Hősei a mi falusi filmjeink hőseit juttatják eszünkbe, olyan filmkolhozi alakokat. Úgy hogy attól való aggodalmamban, hogy az eredmény ne legyen a szokványos filmkolhoz, nem színészeket, de eredeti típusokat kezdtem keresni. Szociológiai filmet akartam készíteni, bemutatni a mai falut, nemcsak gazdasági szempontból, hanem elsősorban pszichológiailag, hogy a filmből világosan kitűnjék a hagyományok folytonossága és a nyelvezet sajátossága. Ezért minden hangot szinkronban forgattunk, mindenki úgy beszél, ahogy az számára a legtermészetesebb. < — És hamarosan látni fogjuk? — Biztosan. A Szovjetunióban rövidesen a mozikba kerül. Ami azt illeti, a filmem körül volt vita elég, dehát ez természetes. Az ilyen egészségtelen érdeklődés a filmek és általában a művészeti alkotások iránt azonban csak árthat — mindjárt a betiltásról beszélnek, a művészből mártírt csinálnak s ez nem használ sem a filmnek, sem a rendezőnek. — Van valami közös az ön új filmje és az Elnök című film között, amiről azt mondották, hogy végre objektív képet ad a szovjet faluról. — Nincsen. Csak a téma. Az Elnökben szociális problémákat mutatnak be, míg Aszja története az orosz-szovjet falu szellemét akarja ábrázolni. — Élt valamikor falun? — Nem, nem éltem. A film egy állapotos leányról szól, aki viszonzás nélkül szereti leendő gyermeke apját, egy durva és primitív embert. S van itt egy városi férfi, aki Aszját szereti, tekintet nélkül arra, hogy gyermeket vár és sánta. Megnyerte őt belső tisztaságával és azzal, hogy nincsenek kisebbrendűségi komplexumai. Aszja azonban nem akar hozzámenni, annak ellenére, hogy terhességének nyolcadik hónapjában magával vinné őt a városba. S azután megszül a mezőn s a gyermek apja ebben a pillanatban tudatosítja, hogy Aszját szereti. De a lány már nem akarja és maga marad. — Mondjon valamit a szimpóziumon látott csehszlovák filmekről. — Tudja, a mi táborunk országai előtt, álló problémák és azok a problémák, amelyek Franciaország, vagy Olaszország előtt állanak teljesen eltérőek. Az ember ideálok nélkül cinikus és impotens, az ilyen ember semmiben sem hisz. De én hiszek. Hiszem, hogy az alkotó művészet aktívan segíthet mindent, ami haladó. Néhány fiatal rendező (csehszlovák rendező is) filmjeiben passzivitást érzek, mintha távol akarnák magukat tartani az égető problémáktól s inkább a tiszta művészet felé fordulnak. Ez a magatartás méltatlan, én egyszerűen nem értem, hogyan él az Ilyen ember, mit szeret és mit nem szeret, mitől szenved és mi izgatja. Alapjában véve talán maradi vagyok, de semmi esetre sem fenegyerek, viszont a hagyományok híve. — Mivel magyarázza ezt, a neveléssel? — Igen. Talán a nevelés és a számomra oly drága orosz kultúra. — Sokan vannak önöknél, akik tudatosítják és tisztelik a kulturális hagyományokat? — Talán igen. ö, biztosan. Biztosan! Lassan megy ez, de azért, mert rengeteg ember elvesztette a hitét s a tiszta egzisztencializmusban él, annak legutolsó formájában. S éppen a művészet az, amelyik az emberekben felébresztheti az ideálok utáni vágyat. — Konkrétan milyen ideálokra gondol? — Természetesen a humanista eszményekre. A jó és a rossz ... A hét parancsolat... — Hogy, hogy hét? Hiszen tíz van. — Lehet. Én csak hetet ismerek el. Gondolkoznunk kell és dolgoznunk, éreznünk, hogy országunk gazdái vagyunk. — Ezt tudjuk, ez ismert... — Éppen az a szerencsétlenség, hogy ezek frázisok lettek. Pedig ez az igazság, ezért akarok én filmeket forgatni. A művészetre nem lehet úgy tekintenünk, mint valamilyen szerszámra, amely a tömegeket gondolatokkal oltja be. Ha a művész alkotásában nem őszinte teljesen, az eredmény bizonyára ötven százalékkal kisebb lesz. Kell, hogy a művész feltétlenül meggyőződéses ember legyen, határozott állásfoglalással. — A cseh filmek között Ismer ilyen nagybetűs alkotást? — Nem tudom. Ilyen film kevés van. Talán Formán. — A Tűz van, babám? — Művei általában. És természetesen Evald Schorm. — Elégedett Az első tanító című első filmjével? — Szeretem, ez az első gyermekem. De egy csomó dolog nem sikerült benne. Sokkal több, mint ami sikerült. — Kevés a tapasztalata? — Biztosan. Vegyük például a Nyolc és fél forgatókönyvét s adjuk egy átlagos tapasztalattal rendelkező rendező kezébe és értelmetlen abrakadabra lesz belőle. Fellini és Chaplin. Ez a két rendező a filmgyártást a korszak szimbólumává emelte. Hogy az emberből olyan művész váljék, mint Fellini, ahhoz szenvednie kell. Sohasem hiszem el, hogy Fellini közönyös ember. A tehetség belső erő, az a szükséglet, hogy az ember kifejezze énjének belső állapotát. Az Igazi művéz kezében minden anyag eszközzé változik nézetének kifejezésére. — Mik a tervei? — A legfontosabb, hogy a következő tíz évet ne veszítsem el. Megállás nélkül szeretném a filmeket forgatni, egyiket a másik után. Évente kettőt is. Nem lenne semmi akadálya, ha lenne elég forgatókönyv. Szeretnék több lehetőség között válogatni, ezért néhány forgatókönyvet megrendeltem. Most Turgenyev egyik művére gondolok. (A Film a doba című lapban megjelent interjú rövidített fordítása.J „ELSODORT DIPLOMÁCIA" EGY ÚJSÁGÍRÓNŐ MEGFIGYELÉSEI, 1919-1939 A szerző ma a francia ós a nemzetközi újságírótársadalom kimagasló egyénisége, a becsületrend lovagja, tizennégy külföldi kitüntetés tulajdonosa. Mint publicistát a világ nagyjai mellé sorolhatjuk, s az eddig megjelent müvei politikai éleslátásról tanúskodnak. A legkiemelkedőbb könyvsikere az 1958-ban Párizsban kiadott viszszaemlékezésének volt, amelyet most „Elsodort diplomácia" címen adunk a magyar olvasók kezébe. E munkájában mint egy párizsi napilap kiilöntudósítója a Népszövetségben eltöltött másfél évtized élményeit írja le. A francia külügyminiszterek bizalmas partnerüknek tekintették s így mindenkit ismert, akinek a húszas és harmincas években befolyása volt az európai helyzet alakulására. Tabouis könyvének legnagyobb erénye: életközelsége. Tudományosan is dokumentálható részletek, drámai leírások, a történelem változásait jellsmző pillanatképek váltakozásával képet alkothat magának az olvasó a két világháború közti francia és európai diplomáciáról. — d — Harmincnál több szobor, 11 letve dombormű képezi a bratislava Városi Képtár legújabb tárlatának anyagát. Ez az életműre visszatekintő kiállítás a 70 esztendős Josef Pospišil három évtizedes szobrászati tevékenységéről való megemlékezés. Az eredetileg tanítói pályára készülő fiatalember belesodródik az első világháború forgatagába. Hároméves szibériai fogsága alatt csupa kedvtelésből sikerült figurákat farag fából, amelyek jó plasztikai érzékre vallanak. Hazatérte után egyik munkája felkelti a híres prágai szobrász Jan Stursa figyelmét, aki arra buzdítja Pospišilt, hogy iratkozzék be a képzőművészeti főiskolára. Ott Stursa vezetése alatt fejezi be tanulmányait 1927-ben. A műfajbeli hagyományokat nélkülöző szlovák szobrászat ifjú képviselői tapasztalatlanul s hiányos felkészültséggel láttak hozzá tevékenységükhöz. Tucatszámra készítették a háborús hősöket, a politikai és kulturális élet képviselőit dicsőítő, csupán méreteikben „monumentális" munkákat. Közben Pospišil is — mint többi kortársa — időhiány miatt elhanyagolta az intim és egyé ni hangú plasztikákkal való foglalkozást. Pedig ez szobrászi alkatának inkább megfelelt volna. Jobbat és becsesebbet Régóta tudtuk, most hivatalosan is közzétették: a budapesti televízió az új esztendőben a hétnek hat estéjén sugároz már műsort. Hányféleképpen is kommentálhatjuk ezt a hírt! Hat nap szobafogság — mondhatnók gúnyorosan, de ezt is: hat estén gyullad föl az ismeretterjesztés, a műveltség, a művészet modern varázslámpása városon és falun, az otthonokban, s micsoda hallatlan lehetősége ez a kultúra terjedésének! Ügy vélem, a magunk hajlandóságán, okuló szándékán, okos válogatásán kívül elsősorban a műsortól függ, hogy a két szélső vélekedés közül melyik válik valóra, hogy a bővebb adásidő a haszontalan szobafogságot, vagy műveltségünket növeli-e. Formai tekintetben az új műsorszerkezet azt ígéri, hogy az új, a pénteki adásnapon a TV-Híradó első kiadása előtt ismeretterjesztő, ifjúsági és politikai adásokat láthatunk majd, a két híradó közötti, fő műsoridőben pedig irodalmi-művészeti fejtörőket, művelődés-politikai adásokat, dokumentumfilmeket láthatunk elsősorban. Az 0j Szó olvasói bizonyára örömmel üdvözlik, hogy a budapesti tévé-adó a Jövőben szombat délelőttönként ismétli meg érdekesebbnek tartott adásait, így a szabad szombatokra is juthat budapesti műsor. Tartalmi szempontból ls örtudott volna e téren produkálni. Erről győz meg néhány érzékenyen kezelt márványszobra: a poétikus Asszonyfej (1925), és egy kedves fiú-portrét (1931), meg a finom fogalmazású fából faragott Melanchólia, melyekből közvetlenség és az érzés melege árad. Sikerültek a magánjellegű arc mások is. A hivatalos portrék pedig valóban hivatalosak, a kor szabványos ízlését kielégítők. Külső hasonlóságot mutatnak, de a szobrász egyéni szemléletét nem jellemzik. Kivételt képez a F. Urbáneket ábrázoló szerpentinből faragott színvonalas mellszobor. — Az országszerte látható emlékmüvek közül kiválik az Eperjes határában emelt, az 1830-as parasztlázadásra utaló igényes kompozíciójú Győzelem, amelyet lendület és dinamika éltet. — Az ötvenes évek előírásos pionír és munkásszobrai a kultusz Irányzatát idézik. Az utóbbi években Pospišil főként értékes restaurációs tevékenységet fejt ki. Több városunkbeli és vidéki épület plasztikai díszének adta vissza eredeti szépségét. — Pospišil a szlovák szobrászat alapító nemzedékéhez tartozik. S amint maga vallja: „Nem stilizátor, inkább naturalista, s az életnek szenvedélyes megfigyelője." BARKANY JENÖNÉ vendetes ígéreteket fedezhetünk föl a műsortervekben. As első negyedévnek minden hetére Jut egy-egy tévé-játék, sőt: a tizenhárom egyike három részes. Fölsoroljam, mit várhatunk? Rényi Tamás kis mozaikfűzért készített Kérdések a szerelemről címmel. Tabi László vígjátékot írt a tévének. Gyárfás Miklós a hellén korban játszódó komédiában Az utolsó háború problémáiról szó! Kelett Márton rendezésében. Egy-egy tévé-játék készült Jack London, Kazimlerz Brandys, Arthur Miller és Gorkij müveiből, az utóbbi az író születésének centenáriumára. Maróti Lajos, Brecht, Németh László és Diirrenmatt fizikus-drámáiból készített öszszeállítást. Irodalmi hagyományokat elevenít föl Pártos Géza, amikor Csáth Gézának, a századelő tehetséges írójának egyfelvonásosát viszi képernyőre. Két tévé-játék is foglalkozik 1944-gyel, kettő pedig mai témákkal; az utóbbiak egyikét Bor Ambrus, másikát Illés Endre írta, mindkettőt Mihályfi Imre rendezte. Ehhez a kurtára fogott fölsoroláshoz hozzáfűzhetném, hogy kilenc színházi közvetítés is szerepel a műsortervben, hogy az Ifjúság számára Katkics Ilona hat folytatásban elkészítette Móra Ferenc regényének, a Kincskereső kisködmönnek tévé-változatát, hogy Klasszikusok tévé-filmen címmel új sorozat Indul, s hozzá a Hamlet, a Don Carlos, egy Moliére és egy Gorkij lesznek az elsők a sorozatban, meg hogy szombat éjszakánként különleges játékfilmeket sugároz majd a tévé, így elsőkként a Szegénylegényeket, a Szerelem című svéd filmet, a Rocco és fivéreit. Megemlíthetném, hogy vitaműsor készül a szocialista hazafiságról, portréfilm Mezey Máriáról és Ruttkay Éváról, hogy intervíziós dokumentumműsor emlékezik a sztálingrádi csatára, hogy a gazdagodó zenei műsorban Ernest Ansermet hangversenyét közvetítik, s hogy rendkívül érdekesnek ígérkezik a képzőművészeti műsorok terve. Mindez azt a reményt erősíti bennünk, hogy a budapesti adó fölemelt műsorideje nemcsak a képernyő előtt töltött időt növeli, hanem a színvonalas, méltó szórakozás, a műélvezet lehetőségeit is fokozza. KULTURÁLIS HÍREK • Alla Larionova játssza A rejtélyes hindu című új szovjet film női főszerepét. A filmet a moszkvai Kísérlett Filmstúdióban Pjotr lodorovszkij rendezte. • Gazdag színházi évadot ígér a New York-i színházi világ. Oj darabbal jelentkezett Arthur Miller, Edwar Albee, Tennessee Williams, sőt készül Eugen O'Neill új darabjának bemutatója ls. h j agyon tanulsá• * gos értekezleten vettem részt a minap. Több vállalat közös munkával elkészített egy mesterséges fennsíkot, két kts bérccel az oldalán, de a fennsík még a megnyitás előtt behorpadt, és az egyik bércből a tervezett határidőre csak egy ötvenhat centiméteres bucka készült el. Az értekezleten részt vett valamennyi illetékes tervező és kivitelező vállalat, vezető beosztású képviselőjével. Az egyetlen napirendi pont a létesítmény körüli viszszásságok felderítése és bírálata volt. A központi referátumot a legtekintélyesebb és a legjobban felháborodott elnökigazgató, az ellenőrzési és vizsgálati feladatokkal megbízott különbizottság főmunkatársa tartotta, részletesen és mindenre kiterjedően szedve izekre az építkezés körül SOMOGYI PÁL: JÓ JELENSÉG és alatt történt súlyos hibákat. Az előadót követő hozzászólások egyértelműen igazolták a referátum minden szavát. Néhány felszólalás az őszinte, nyílt hangú megbeszélésről: B. K., a talajegyengető csoport főtervezője: „... Megengedhetetlen, ahogyan a talajegyengetés előkészítése történt. Egyetlen talajvizsgálatot sem tartottunk, amikor pedig a körmünkre égett már a terminus, talajgépek helyett bergmanncsöveket és egy szárnyashajót szállítottunk az építkezés színhelyére. Egyszóval felháborító jelenségeket tapasztalhattunk a munkánk körül." P. P., bérctervezést csoportvezető felszólalásából: „... Nem találok megjelelő szavakat a munkánk lefestésére. Csak egy példát hozok fel: a bérc tervrajzait takarítónőink megfordították a rajzasztalon, s az ebből eredő félreértés következtében a kivitelezők völgyet építettek a bérc helyén. Mire a htbás építkezés nyilvánvaló lett, már sok időt és energiát veszítettünk el, ráadásul a betonozókat magam engedtem el októbertől februárig szüreti mulatságra, s nem számoltam azzal, hogy a frissen kevert beton fél év alatt erősen megköt és nehéz vele dolgozni." Zs. A. építk. valtaik. vez. h.: „ ... Nem is értem, hogy olyan képzett szakembernek, mint nekem és munkatársaimnak nem tűnt fel, hogy a fennsík alá nem került sem föld, sem homok, sem • másféle ismert építőanyag, amely megakadályozta volna, hogy a fennsík behorpadjon. Egyenesen nevetséges dolog, ha nem volna olyan szomorú." A fentiekből is ízelítőt kaphatott a kedves olvasó arról, hogy milyen kendőzetlenül nyílt hangú tárgyaláson beszélték meg a legillet ékesebbek, mi történt e sokat emlegetett vállalkozás alkalmával. A továbbiakban — ^ és erre a lezajlott értekezlet minden reményt megad — sor kerülhet most már arra a kendőzetlen, nyílt hangú megbeszélésre ts, melyen ugyanezen férftak azt tanácskozzák meg, hogy ml történt a szintén általuk kivitelezett, tejjel-mézzel folyó völgyelzáró építkezése során, hogy az kilyukadt. Az élet szenvedélyes megfigyelője