Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-06 / 5. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZÍOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. január 6. Szombat # XXI. évfolyam, 5. szám # Ára 40 fillér Közlemény a CSKP Központi Bizottságának üléséről ALEXANDER DUBCEK ELVTÁRS, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára A CSKP Központi Bizottsága 1968. január 3— 5-én folytatta a decemberben megkezdett ülésének tárgyalását. A Központi Bizottság, összhangban a XIII. kongresszus határozataival és az októberi ülésen jóváhagyott tézisekkel, amelyek a párt helyzetével és szerepével foglalkoznak szocialista társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszában, megvitatta a párt vezető szerepének, akcióképessége és munkája hatékonysága növelésének alapvető kérdéseit. A Központi Bizottság kiemelte, hogy a jelenlegi pártpolitika lényegét az egész nép egyesítésére irányuló törekvésnek kell képeznie, hogy továbbfejlesszük szocialista társadalmunkat. A Központi Bizottság ülésén teljes nézetegység nyilvánult meg a XIII. pártkongresszus határozatai valóra váltásának minden alapvető kérdésében. A Központi Bizottság demokratikus, tárgyszerű, bíráló szellemben ás teljes felelősségtudattal önmagánál kezdte meg az októberi plenáris ülés megállapításainak konkrét érvényesítését. Felmérte a jelenlegi párton belüli helyzetet, rámutatott a párton belüli irányítás munkamódszereiben és munkastílusában, továbbá a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elveinek konkrét alkalmazásában tapasztalható fogyatékosságokra. Az e kérdésekkel kapcsolatos vita széles körű volt, és részt vett benne a CSKP Központi Bizottsága tagjainak és póttagjainak döntő többtége. A Központi Bizottság a mélységesen demokratikus és fejlett szocialista társadalom létrehozására irányuló általános politikai koncepció alapján, összhangban az állampolitikai viszonylatban megkezdett demokratizálási folyamattal, a párt- és az állami csúcsszervek munkamegosztása és új kapcsolatai kialakítása, valamint annak érdekében, hogy kiemelje az elnöki funkció jelentőségét, mint ebben az országban a munkás- és a szocialista hatalom jelképét, elhatározta a köztársasági elnök és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára tisztségének megosztását. A CSKP Központi Bizottságának plénuma ezért jóváhagyta Antonín Novotný elvtársnak azt a kérelmét, hogy mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét, mentesítsék a CSKP KB első titkárának funkciója alól. Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB eddigi első titkára, hosszú évekig állt a párt élén. Személyéhez jelentős sikerek fűződnek, amelyeket a párt ezekben az években mind az országban, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban elért. A CSKP Központi Bizottsága nagyra becsüli azt az érdemdús és áldozatkész tevékenységet, amelyet Novotný elvtárs ebben a bonyolult és igényes időszakban a CSKP Központi Bizottsága élén kifejtett a párt és a köztársaság javára. A CSKP Központi Bizottsága ezért köszönetét fejezte ki. A Központi Bizottság egyhangúlag Alexander Dubček elvtársat, a CSKP KB elnökségének tagját, az SZLKP Központi Bizottságának első titkárát választatta meg a CSKP Központi Bizottsága első titkárául. Személyében testet ölt a pártvezetés kontinuitása és érvényesülnek hosszú éves pártmunkásságának tapasztalatai. Dubček elvtárs megválasztása után rövid beszédet mondott. Kiemelte pártunk politikájának alapvető lenini elveit, a párt egységét és hűségét a marxizmus—leninizmushoz létrejöttének, tevékenységének első pillanata óta. Kiemelte az internacionalizmusnak és a szocializmus fejlesztésének szocialista elveit, amelyek a csehek és a szlovákok egységes államának, országunk nemzetközi biztonságának alapját képezik. Hangsúlyozta, hogy hazánk a szocialista világrendszer oszthatatlan része, amely szilárd szövetségben áll a Szovjetunióval. A Központi Bizottság elhatározta, hogy elnökségét kiegészíti jan Pillér elvtárssal, a nehézipari miniszter helyettesével, josef Špaček elvtárssal, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkárával, Emil Rigó elvtárssal, a košicei Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati pártbizottságának elnökével és Josef Borűvka elvtárssal, a dolanyi EFSZ elnökével. Az elhunyt központi bizottsági tagok helyébe a CSKP Központi Bizottságába a póttagok soraiból a következő elvtársakat választották meg: Oldrich Rákosnlk elvtársat, a Kladnói Egyesült Acéimű vállalati pártszervezetének elnökét és Miroslav Čapek elvtársat, az olomouci járási pártbizottság vezető titkárát. A Központi Bizottság tudomásul vette, hogy a kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége elemzés alapján konkrét javaslatokat terjeszt a párt Központi Bizottsága elé tevékenységük tökéletesítésére. javaslataik elsősorban az új irányítási rendszerből, és a CSKP KB decemberi, valamint januári ülésén elhangzottakból induljanak ki. A Központi Bizottság valamennyi intézkedésével pártunk, köztársaságunk megerősítésére törekszik, egyetlen célt követ: a párt és vezetősége egységének megszilárdítását, a pártmunka lenini normáinak szigorú betartását, a párt akcióképességének fokozását és ily módon a XIII. pártkongresszus határozatainak maradéktalan valóra váltását, a XIV. pártkongresszus színvonalas előkészítése feltételeinek létrehozását. A Központi Bizottság elvárja, hogy minden kommunista és minden pártszerv következetesen és felelősségteljesen hozzálát az elfogadott határozatok haladéktalan és eredményes valóra váltásához. Figyelmünket összpontosítanunk kell főleg az ipar, a mezőgazdaság és a népgazdaság többi ágazata azon gazdasági feladatainak teljesítésére, amelyeket a CSKP Központi Bizottságának decemberi ülésén jóváhagyott határozat és az 1968. évi népgazdasági terv körvonalaz. Ehhez járuljanak hozzá a párt évzáró taggyűlései és konferenciái, a Nemzetgyűlés, a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok választásának előkészületei és a választások lefolyása, valamint a Februári Győzelem 20. és köztársaságunk létrejötte 50. évfordulójának ünnepségei is. A párt Központi Bizottságának tárgyalását áthatotta a teljes egység és felzárkózottság szelleme, ami megfelel pártunk forradalmi hagyományainak és jelenlegi igényes feladatainak. A Központi Bizottság ülése az Internacionáléval fejeződött be. A NEMZETGYŰLÉS IPARI BIZOTTSÁGÁNAK TÁRGYALÁSAI A cél: természeti kincseink racionálisabb kihasználása A Nemzetgyűlés ipari bizottságában tegnap elsőnek ľ. Macho képviselő, mérnök a vegyipari bizottság tájékoztatását véve alapul, a nyersanyagalap racionálisabb kihasználásának lehetőségeit fejtegette. Hangsúlyozta, hogy a kő- és a barnaszénfejtés gazdaságos eljárást igényel, mert a szenet vegyipari nyersanyagként kell kezelni. Nagy kár — mondotta —, hogy hazánkban oly kevés a kőolaj, hogy azzal a felhasznált menynyiségnek mindössze 3,5 százaléka fedezhető. Ugyanakkor mintegy 900 000 köbméter földgázt termelünk. A vegyipari bizottság többek között figyelmét az ércekre ős a hasznos kőzetekre összpontosította. Megállapította, hogy természeti kincseinkkel a múltban nem a legjobban gazdálkodtunk. A fordulatot az új gazdaságirányítási rendszer hivatott biztosítani. A nem hatékony üzemek leállításával kapcsolatban felmerült szociális-politikai problémákról szólva Macho elvtárs rámutatott a termékek komplex módon való feldolgozásának követelményére. A feladatok megvalósítása természetesen korszerű módszerek bevezetését és mindenekelőtt a nyersanyagok komplex kihasználását igényli. Az előadó a hasznos kőzetekkel: a kaolinnal, a magnezittel, a tűzálló anyaggal, a kvarccal stb. kapcsolatban hangsúlyozta, hogy mivel belőlük elegendő mennyiség áll rendelkezésünkre, senki sem becsüli meg e fontos és értékes természeti kincseket. Macho képviselő beszámolóját követően az első vitafelszólaló M. Ružička képviselő a kaznéjovl koalinbányák problémáit ismertette. Üj, korszerű gyár felépítését sürgette, hogy a iövőben készleteinket magunk dolgozhassuk fel, ne szoruljunk behozatalra ezen a téren és a külföldi piacon ls helytálljunk. V. Varmuia képviselő a Znojmo vidékén mutatkozó nyersanyagproblémákkal foglalkozott. L. Hanusek képviselő a magnezitipar fellendítéséről, majd a színesfémek termelésének hatékonyabbá tételéről beszélt. A napirend további pontjai a nem lakáscélokra használt helyiségekkel való gazdálkodást és a bányászok hűségjutalmát szabályozó törvényjavaslatok voltak. —km— Alexander Dubček elvtárs 1921. november 27-én született a topolčanyi járás Uhrovec községében. Apja haladó szellemű munkás, asztalos volt, aki sok ezer más sorstársához hasonlóan közvetlenül az első világháború előtt, munkát keresve kivándorolt az Egyesült Államokba. A háború után hazatért és a munkásosztály harcában külföldön, valamint idehaza nyert tapasztalatat alapján Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapító tagja lett. Két fia, Július és az egy évvel fiatalabb Alexander, így már kiskorától kezdve az öntudatos munkáscsalád körében, forradalmi környezetben nevelkedett. Miután Csehszlovákia Kommunista Pártjának I. kongreszszusán olyan felhívás hangzott el, amely szorgalmazta a segítségnyújtást a világ első szocialista államának építésében, a Dubček család Í925-ben a Szovjetunióba költözött. Itt 300 csehszlovákiai kommunistával együtt lefektették a híressé vált Interhelpo szövetkezet alapjait. Alexander Dubček elvtárs apja ebben a szövetkezetben asztalos mesterként működött és különféle párttisztségeket töltött be. Alexander Dubček Kirgízia Frunze városában, majd Gorki ban járt középiskolába egészen 1938-ig, amikor családjával együtt ismét visszatért Cseh Szlovákiába. Trenčínben telepedtek le és Dubček elvtárs 1939-ben, 18 éves korában, tag ja lett az illegális kommunista pártnak. Géplakatosnak tanul, amikor Csehszlovákia népének sorsdöntő pillanatai bekövetkeznek. Alexander Dubček részt vesz a párt illegális munkájában, apjával és testvérével együtt az első pillanattól kezdve az antifasiszta ellenállási mozgalom tagja. Apját 1943ban, mint Szlovákia Kommunista Pártja illegális Központi Bizottságának tagját, letartóztatják, és egészen a felszaba dúlásig börtönben ül. Alexander Dubček az 1942—1944-es években a Dubnica nad Váhom-i Skoda Művek dolgozója. Majd testvérével együtt partizánként harcol a Szlovák Nemzeti Felkelésben, amelyben Szlovákia haladó erői a csehek és a szlovákok nemzeti, politikai és szociális vonatkozásban egyenjogú, egységes államáért küzdöttek. Július Dubček nem éri meg a felszabadulást, 1945. január 1-én, mint a Ján Zižka partizánbrigád tagja, elesik a fasiszta megszállók elleni harcban. Maga Alexander Dubček elvtárs ebben a harcban kétszer ls megsebesült. Társai az emberi jótulajdonságokat próbára tevő súlyos pillanatokban becsületes és merész férfiként, az új Csehszlovák Köztársaságnak és dolgozó népe érdekeinek harcosaként ismerték meg, aki sokak számára a szerény és áldozatkész kommunista példaképe volt. Hazánk felszabadítása után Dubček elvtárs négy évig munkás a trenčíní élesztőgyárban, s itt számos pártfunkciót is betölt. Ugyanakkor tagja a trenčíni járási pártbizottság elnökségének. Politikai széles látókörűségért és áldozatkészségéért 1949-ben előbb a járási pártbizottság szervező-, majd később vezető titkára lesz. 1951-ben már Bratislavában dolgozik Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságán. Két évre rá kinevezik a Banská Bystrica-i kerületi pártbizottság vezető titkárává. Annak ellenére, hogy ez a munka nagyon igényes volt, Dubček elvtárs levelező hallgatója a bratislavai Komenský Egyetem jogi karának. Az 1955 —1958-as években kitüntetéssel végzi el Moszkvában « Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő politikai főiskolát. Visszatérése után a bratislavai kerületi pártbizottság vezető titkárává választották meg és ugyanabban az esztendőben tagja lett az SZLKP és a CSKP Központi Bizottságának. Két év múlva a párt országos konferenciáján megválasztották a CSKP Központi Bizottságának titkárává. 1962-ben az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára lett, és a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjává választották. Egy évvel később az SZLKP Központi Bizottságának első titkára lett. Ezeket a tisztségeket mindmáig betöltötte. Alexander Dubček elvtárs a párttisztségek mellett közéleti funkciókat is betöltött. Az 1951 —1955-ös időszakban, majd 1960-tól kezdve a Nemzetgyűlés képviselője. 1964-ben megválasztották a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé Alexander Dubček elvtársat a köztársaság érdekében kifejtett áldozatos munkájáért kitüntették a Február 25. érdemrenddel, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrenddel. Megkapta az Építésben szerzett érdemekért kitüntetést és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának emlékérmét is. Élete szorosan egybefonódik Csehszlovákia munkásosztályának és kommunista pártjának küzdelmével és azzal a törekvésével, hogy sor kerüljön nemzeteink szociális, gazdasági és politikai felvirágzására a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Élete szorosan egybefonódik a proletár interná cionalizmus elvei iránti hűséggel is.