Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-28 / 27. szám, vasárnap

) í 50 1988. I. 28. 7 A

z utóbbi esztendőben szemlátomást változik a falusi élet. A szövetkezetek egyre kiemelkedőbb gazdasági eredményeket érnek el, s ezzel párhuzamosan növekszik a jólét. A gazdasági fejlődés — úgy is mondhatnánk — rangot, tekintélyt ad a szövetkezeteknek: biztos megélhetést, jövőt látnak benne az emberek. Sőt társadalmi vonatkozásban ls nagy jelentőségű, ha egyebeken kívül azt is tudjuk, hogy a múlt esztendőben a nemzeti jövedelem huszonöt százaléka a mezőgazdaságból származott. A gazdasági felemelkedés kísérő jelensége, hogy hovatovább egyre többen kérik felvételüket a szövetkezetekbe: olyanok is, akik annak idején a kezdeti nehézségek láttán hátat fordítottak a mezőgazdaságnak és olyanok is, akik az iskola padjából kilépve, most választanak életpályát. Jól tudjuk, hogy nem volt ez mindig így. Még ma is emlékszem Kétyi Istvánnak, a búcsi szövetkezet akkori elnökének a szavaira: „Valamit tennünk kell, mert a fiatalok menekülnek a mezőgazdaságból, már pedig ha nem lesz utánpótlás, a falu hamarosan megöregszik." A statisztika is figyelmeztette őket. Szlovákiai méretben az 50-es években a szövetkezeti tagok átlagos életkora negyvenhét év körül mozgott. Ez a kimutatás könyörtelenül igazolta Kétyi István szavait. És ma? A szövetkezeti tagok átlagos életkora viszonylag még mindig magas- negyvenhárom év körül mozog. A két adat között négy év a különbség. Ennyivel fiatalodtak a szövetkezetek. És ez már mond valamit. Történnie kellett valaminek. Igen, történt ls. Az, amit már cikk elején hangoztattunk: a szövetkezetek gazdasági fejlődése, a tagok egyre javuló anyagi helyzete becsületes nevet szerzett a szövetkezeteknek. Másrészt a nagyarányú gépesítés következtében megváltozott a mezőgazdasági munka jellege is. Ez a kettő együttvéve megfiatalította a szövetkezetet és általában a falut. Az előretörést azok ls észrevették, akik annak idején hátat fordítottak a mezőgazdaságnak, sőt még a falunak is. Észrevették, és ma már elég gyakori, hogy újból kérik felvételüket a szövetkezetbe. Jelentősebb dolog viszont az, hogy a fiatalok az iskola befejezése után már nem mennek el a faluból. £s ezzel a megállapítással eljutottunk odáig, hogy a végzős diákok az iskola kapuján kilépve, maguk keresik az utat a szövetkezetbe. Ma már gyakori jelenség, hogy egy-egy jól gazdálkodó szövetkezetbe annyi a jelentkező, hogy a vezetőknek gondot okoz, kit javasoljanak tagfelvételre, és kit utasítsanak el. Helyenként a tagfelvételnél az a gyakorlat alakult ki, hogy különbséget tesznek az olyan kérelmező között, aki egyszer már tagja volt a szövetkezetnek és a nehézségek láttán meghátrált, és az olyanok között, akik egyenesen az Iskolából jönnek a szövetkezetbe. Az ímelyl szövetkezetben például a visszatérőkkel kétezer korona belépési díjat fizettetnek. Ez az összeg a közös alap gyarapításán túl olyan kaució féle is, biztosíték arra, hogy az Illető nem old újból kereket. Hogy ez mennyire helyes, vagy kifogásolható, most ne vitassuk. Lényeg azonban — és Itt kezdődik a differenciáltság — hogy ez a döntés a fiatalokra, akik az iskolából jönnek, nem vonatkozik. A szövetkezet őket nem ezer vagy kétezer korona belépési díjjal akarja a szövetkezethez kötni, hanem azzal, hogy biztos megélhetést, kulturális szórakozást, továbbtanulási lehetőséget biztosít számukra. Ez viszont Igen jó dolog. Annyira Jő, hogy már-már megtiszteltetés, szerencse számba megy, hogy valaki tagja lehet a szövetkezetnek. Hasonló helyzet alakult ki a méhi szövetkezetben ls, a rimaszombati járásban. Az ő szövetkezetük tagsága a legfiatalabb. Kostúr Barna, a szövetkezet elnöke újságolta annak idején, hogy náluk jóformán csak fiatalok vannak. Amennyire a közös lehetőségei engedik, a kedvükben járnak. Ezt érzik a fiatalok, és ők azok, akik szorgalmukkal, fiatalos lelkesedéssel viszik előre a szövetkezet ügyét. Kostúr Barna szerint a fiatalok nélkül aligha jutottak volna odáig, ahol ma tartanak. Az első és alapvető tényező — a szövetkezet anyagi helyzetének javulása — már adva van a fiatalodáshoz. A statisztika bizonyítja, hogy amíg az 50-es évek végén, a hatvanas évek elején a szövetkezeti tagok havi jövedelme országos méretben hét-nyolcszáz korona körül mozgott, a múlt év első felében ez az átlag meghaladta az ezernégyszáz koronát. Hogy milyen lesz az év végi átlag, az majd az év végi zárszámadások után dől el, de az elért gazdasági eredmények igen biztatók. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme az utóbbi hét-nyolc esztendő alatt megkétszereződött. Ma már nem marad alatta az alkalmazottak átlagos havi keresetének. A z az egészséges folyamat ** az alapja annak, hogy ma már a szövetkezet nem taszít, hanem vonz és egyre inkább hívekre talál a fiatalság körében ls. Az anyagiakon kívül egyéb dolgok is közrejátszanak. Például a munka utáni élet lehetősége a falun. Ilyen értelemben már nincs mivel nagyon dicsekedni. Szórványos esetek kivételével a falusi, Illetve szövetkezeti fiataloknak a kocsmán kívül nincs hol meghúzódniuk; társadalmi életről, kulturális szórakozási lehetőségekről alig-alig beszélhetünk. A szövetkezetek a községek vezetőinek többsége épp Ilyen vonatkozásban nem tudja, vagy nem akarja megérteni a fiatalokat. Több esetben tapasztaltam, hogy ha a fiatalok szövetkezeti klub vagy kultúrház építését sürgetik többnyire ilyen választ kapnak: „Először mutassatok valamit, aztán majd beszélhetünk róla". A fiatalok viszont erre azt szokták mondani: „Igen, de az utcán mégsem állhatunk le színdarabot próbálni vagy táncot betanulni." így jut aztán mindig holtpontra a jó ügy. Bocsánatot kérek, hogy újból a méhieket említem, de ezt a kérdést ők Jól megoldották. Nem vitatkoztak, hanem azt mondták: kultúrház kell? Hát jó, de mindenki segítsen amivel tud, és akkor lesz. És elkészült a kultúrház. És nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek ls otthonra találtak benne. G

yakori eset az ls, hogy felépül a drága kultúrház, még sincs helye a fiatalságnak, kultúrának, szórakozásnak, mert a szövetkezet vagy a nemzeti bizottság más célokra foglalja le. Előfordul viszont az ls, hogy a szövetkezeti klub vagy kultúrház kong az ürességtől. Kl ezért a felelős? A fiatalok? Nem Is annyira. Inkább az a baj, hogy nincs a faluban, aki Irányítsa, szervezze a kulturális életet. S ezzel el ls Jutottunk egy újabb, fontos kérdéshez: az ifjúsági szervezet és a falusi értelmiség szerepéhez. Erről a kérdésről azonban majd a következő cikkben beszélünk bővebben. Most még csak annyit: elindult egy folyamat, a falu fiatalodásának folyamata, ezt viszont ápolnunk kell, elősegíteni a teljes kibontakozását. Ezt parancsolja a holnap, a Jövő. SZARKA ISTVÁN Fialnlotlik u falu Monopóliumok és az állam A mai kapitalizmus monopolkapitalizmus. A fejlett tűkésországok gazdasági élietét monopóliumok, azaz óriásvállalatok uralják, amelyek kiváltságos helyzetet élveznek az új technika alkalmazásában, a társadalmi kereslet döntő részének kielégítésében. Minden ágazatban néhány legnagyobb vállalatnak döntő szerepe van. A monopóliumok a termelés koncentrációjának és társadalmasiasodásának magas fokát képviselik. Mire képes a nagyvállalat. ,. Monopóliumok, részvénytársaságok már a múlt század végén keletkeztek, s a XX. században hatalmasodtak el. Fejlődésükre jellemző a Ford Mü- vek példája: 1903 óta áll fenn, 150 ezer dollár tőkével indult, és kezdetben 125 embert foglalkoztatott; 1964-ben már 6 milliárd dolláros alaptőkével rendelkezett, és 319 ezer embert dolgoztatott. Vállalatot alapítani ma már nem olyan egyszerű, mint hatvan évvel ezelőtt. Megnőtt a termeléshez szükséges tőke, ami részben a hosszabb átfutási idő, másrészt pedig a termelési költségek, a kutatás, fejlesztés egyre növekvő költségeinek a következménye. Más anyagok, képzett szakemberek kellenek. A modern technika a szervezésben is új követelményeket támaszt. Olyan szervezetre van szükség, amely megfelelően összefogja, koordinálja a sokféle szakember tevékenységét. Minderre a nagyvállalatok hivatottak és kéjjesek. A korszerű technika, a tőkeigényesség, a szervezet nagysága, a termékek kifejlesztéséhez hosszú átfutási idő, a szervezet által ellátott piac nagysága — mindezek olyan tényezők, amelyek lehetővé és szükségessé teszik a tervezést. A fejlett tőkésországokban a tervezés mindenekelőtt vállalati szinten történik. A nagyvállalat jövője, különös tekintettel a versenytársakra, tervezés nélkül kilátástalan lenne. A modern ipari nagyvállalat, részvénytársaság elszakad a tőke tulajdonosától, a részvényesektől, akiknek a vállalat döntéseibe már nincs beleszólási joguk. A vállalatok teljesen önállók, függetlenek, és saját Jövedelmükből terjeszkednek. Nyereségüket tekintve ls megőrzik önállóságukat. 1964-ben az Egyesült Államok 200 legnagyobb ipari vállalata közül csak kettő zárta veszteséggel az évet. Nagy-Britanniában ugyanebben az évben a 25 legnagyobb vállalat közül egyik sem volt veszteséges. ... s mire nem képes A tervezés mellett ts bőven marad még bizonytalansági tényező. Ilyenkor az állam magára vállalja a kockázatot és támogatja a vállalatot. A vállalat, részvénytársaság egy bizonyos határon túl már nem képes követni a gazdasági folyamatokat, elsősorban azt, hogy a kereslet és a kínálat között fennmaradjon a kívánt egyensúly. Sok területen nem tudja vállalni a műszaki és tudományos kutatás, fejlesztés költségeit és kockázatát sem. így az állam lép közbe ott, ahol a magánvállalat már neim boldogul egyedül: meghatározza a maximális árakat és béreket, mint például Nagy-Britanniában, ahol befagyasztotta a béreket. Az állam lép közbe, hogy szabályozza az összes keresletet. A tőkés gazdaságban nincs olyan mechanizmus, amely biztosítaná a felhalmozás és a beruházások összhangját, tehát ezt éppen az államnak kell megteremtenie, például az adórendszerrel. Az államnak, akárcsak a vállalatnak, elsődleges célja a biztonság. A tőkésországok gazdaságpolitikájában ugyanis a legfontosabb a válságok, depreszSziók megelőzése. Tény, hogy e tekintetben a mai kapitalizmus különbözik a XIX. század kapitalizmusától, s ez gyorsabb növekedési tendenciát hoz a múlttal szemben. Termelékenység és foglalkoztatottság az Egyesült Államokban A tőkésországok ipari termelésének több mint 45 százaléka az Egyesült Államokra jut. Az USA azok közé az országok közé tartozik, amelyekben legnagyobb a termelés növekedési üteme. Ipari termelése 1966-ban 9,2 százalékkal nőtt. Jobb eredményt csak Franciaország és Japán ért el, ahol a termelés az iparban 13,6, illetve 12,4 százalékkal emelkedett. Ez a magas növekedési ütem elsősorban a munkatermelékenység magas színvonalát tükrözi. A termelékenység növekedését sok tényező befolyásolja, mindenekelőtt azonban a legkorszerűbb technika és a tudományos ismeretek alkalmazása. Például a vegyiparban, ahol az utóbbi öt évben leggyorsabb a fejlődés (a vegyipari termelés az egész ipar termelésének 7,3 százalékos növekedésével szemben évente 11,2 százalékkal emelkedett), a munkatermelékenység 7,4 százalékkal nőtt minden évben. A termelékenységnek ez a növekedése elsősorban a tudományos kutatásba és fejlesztésbe történt beruházásoknak köszönhető. A munkatermelékenység növekedése szempontjából érdekes megfigyelni, milyen módon hat ki a legkorszerűbb technika alkalmazása a foglalkoztatottságra, a munkalehetőségekre. A legmodernebb technika és a Jobb munkamódszerek alkalmazásával elért termelékenység-növekedés csaknem mindig érinti a foglalkoztatottságot, nem kell azonban mindig létszámcsökkenést előidéznie. A vegyiparban a munkatermelékenység gyors emelkedésével egyidejűleg a foglalkoztatottság is növekedett. Egyes vállaltokban azonban a korszerűsítés és a munkafolyamatok javítása szükségképpen a dolgozók átcsoportosítását eredményezi, s ezzel a kereset ls megváltozik. Ezért sok iparvállalatban az történik, hogy a munkaadó és a szakszervezet megegyezik bizonyos programban, amelynek célja közvetlen érdekeltséget teremteni valamennyi alkalmazottnál a munkatermelékenység további növelésében. Két példa az acéliparból. A Kaiser Corporationban elfogadott terv szerint a termelés korszerűsítésével is stabil marad a foglalkoztatottság, s ezen kívül az alkalmazottak részesednek a termelési költségek megtakarításában. Azoknak az alkalmazottaknak, akiket a korszerűsítés miatt más munkahelyre helyeznek ét, 13 hétig Joguk van a keresetben Jelentkező különbség megtérítésre. A munka- és anyagköltségek megtakarításából származó nyereség 32,5 százalékát havonta kifizetik az alkalmazottaknak. Az Allan Vood Steel Company hasonló jellegű terve szerint azoknak az alkalmazottaknak, akik a korszerűsítés következtében kisebb keresettel járó beosztásba kerülnek, 1 évig biztosítják az eredeti jövedelem 95 százalékát, és a termelési költségek megtakarításából származó nyereség- 32,5 százaié kát az alkalmazottak között osztják szét. Születőben az új Az elmondottakbál arra következtethetünk, hogy a monopolkapitalizmusban megtaláljuk az új, a magasabb rendű társadalmi rendszer termelési viszonyainak sok elemét. Ezek közé nemcsak a tervezés tartozik, amiről már Engels ls írt, hanem a társadalmi irányítás elemeinek egész komplexuma, jelentkezzenek bár vállalati szinten, vagy érettebb formában: állami beavatkozások, Illetve államközi szabályozás és programozás formájában. A magasabb típusú gazdaság elemeit elsősorban a tulajdonviszonyokban, a tőkés tulajdon fokozatos és részleges társadalmasiasodásában találjuk meg. A termelési viszonyok, elsősorban a magántulajdon társadalmasiasodása tehát nem akkor kezdődik, amikor a munkásosztály átveszi a politikai hatalmat — a társadalom szocializmus felé ívelését a múltban nálunk is ilyen leegyszerűsítve magyarázták —, hanem már mélyen a kapitalizmus ölében. A társadalmi fejlődésnek ezt a lényegét már a marxizmus—leninizmus klasszikusai is látták. A monopolkapitalizmus megalapozza az átmenetet a teljes magántulajdonból a teljes társadalmi tulajdonba, a gazdaság teljes szocializálásába. Az a stádium, amelyben a kapitalizmus fokozatosan társadalmasiasodik, s ezért elhal. A monopolkapitalizmus elhaló kapitalizmus. A kapitalizmus elmúlásának, elhalásának, transzformálódásának folyamata azonban nagyon bonyolult. A termelőerők fejlődését tekintve a kapitalizmus monopol stádiumában kerül sor a szocializmus anyagi-műszaki bázisának legteljesebb előkészítésére. A fejlett termelőerők azonban egyre jobban beleütköznek a kapitalista termelési viszonyok határaiba. Ezért a fejlődés megköveteli a termelési viszonyok legalább részleges hozzáldomulását a termelőerők színvonalához. Oj, magasabb típusú termelési viszonyok elemei keletkeznek, szocializálódási tendencia nyilvánul meg a gazdaságiban már a kapitalista termelési mód belsejében. Ellentmondások Nagyon fontos kérdés, hogy a kapitalizmus ellentmondásai (ellentmondás a monopóliumok és a dolgozók között, az imperialista államok és az általuk kizsákmányolt országok között, az imperialista hatalmak között) hogyan alakulnak az elmúlás korában. Kétségtelen, hogy ebben a fázisban tendencia érvényesül az ellentmondások kiéleződésére. Emellett azonban fordított irányzat is megmutatkozik: a kapitalista rendszer hozzáidomul a termelőerők fejlődéséhez, s ezzel az ellentmondások bizonyos mértékben mérséklődnek. A második világháború után az állami szabályozással a monopol burzsoázia eléri, hogy a kapitalista rendszer lényegesen jobban működik, mint például a harmincas években. Más kérdés, hogy ezen Intézkedések meghozatalában a munkásosztály nyomása és a szocialista világrendszer léte és példája ls szerepet játszik. A tervszer' fejlődés, a társadalmi irányítás, vagyis a magasabb rendszer elemeinek érvényesítésével és Integrálásával működik ma jobban a kapitalizmus, és tudja bizonyos mértékben fejleszteni a társadalmi termelési v'szonyokat. JAROSLAV FIDRMUC, a közgazdaságtudományok kandidátusa t