Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-24 / 23. szám, szerda

A pártszervezetek évzáró taggyűléseiről A követelmények szintjén EZEN A VIDÉKEN, az érsekújvári járás délkeleti csücskében mindig keményebben meg kellett küzdeni a szülőföld „ajándékáért" mint a Garam menti síkságon. A lakosság elsősorban a földből élt, ez jelentette számára a biztonságot, a jövőt. S talán éppen ezért késlekedtek a mezsgyék feltörésével. A vidék falvaiban nehezen vert gyökeret a szövetkezés gondolata, s közel egy évtizedig itt gazdálkodtak a járás leggyengébb szövetkezetei. A fejlődés ütemét a mostohább természeti adottságok és az emberek egyaránt lassították. Erről a kérdőjelekkel teli múltról, a jelenről és a holnapról egyaránt szó esett a lelédi kommunisták évzáró tanácskozásán. Azok, akik a faluban, a szövetkezetben a vezető erőt képviselik, elfértek egy asztal mellett. Az alig négyszázhatvan lakosú kis faluban tíz tagja van a pártszervezetnek. Ketten idősek, a többség középkorú, sőt egészen fiatal. Náluk is előny — mint minden kis szervezetben — hogy könnyű névre szólón kiosztani a feladatokat. Csakhogy e néhány párttag „nem lehet ott mindenütt", s így nehezebben tud hatni az események alakulására. Márpedig a község és a szövetkezet fejlődése lényegesen függ a pártszervezet munkájától. Tavaly — ahogy a beszámoló is megállapította — eredményesen dolgozott a pártszervezet. Két éve — a három falu: Szalka, Kiskeszi, Leléd szövetkezeteinek társításával — bizonyos változás vette kezdetét a pártmunkában is. össze kellett hangolni a három pártszervezet munkáját, ezért alakították meg a társulás pártbizottságát. Ez ugyan nem felettes, csupán tanácsadó szerve az alapszervezetnek, de így is hat munkájukra. A kétéves tapasztalat azt bizonyítja, hogy bővíteni kellene a pártbizottság jogkörét. Ahhoz, hogy megfelelően érvényesíthesse irányító és vezető szerepét a társulás vezetőségével szemben, •az is szükséges, hogy az üzemi pártbizottságok mintájára irányítsa az alapszervezetek munkáját s felelősségre vonhassa az alapszervezetek pártbizottságait a határozatok teljesítéséért. Így a társulás pártbizottsága az alapszervezetek segítségével határozottabban tudná érvényesíteni az ellenőrzési Jogot. Erre azért is szükség volna, mert mint minden új, így a társulás vezetőinek munkája sem zökkenőmentes. BIZONYARA NEM VÉLETLEN, hogy a felszólalók sokat foglalkoztak az irányítás problémájával, a társulás és a szövetkezetek vezetőinek kapcsolatával. Számukra ez lényeges kérdés. A szövetkezet vezetőinek a legtöbb gondot a növénytermesztés okozza. A társulásban szakosították a termelést, így az állatállomány számára nekik kellene kitermelni a takarmányt. Ha a szomszéd faluból szállítják, akkor magasabb lesz a hús, tej stb. termelési költsége. Sajnos, a takarmánytermesztési gondokat csak az Ipoly szabályozása oldhatja meg. A folyó évente többször is eláraszt 60— 70 hektár területet, ahol jóformán semmi sem terem. Mivel az Ipoly szabályozására ezen a szakaszon csak néhány év múlva kerül sor, a felszólalók sürgették, hogy a társulás vezetősége ne várjon ölbe tett kézzel a szabályozásig. Vitára adott okot a cukorré pa 125 mázsás hektárhozama is. A késői vetés, a talajelőkészítés, a gondozás és az időjárás mind kedvezőtlenül befolyásolta a termést. Azt semmi esetre sem lehet mondani, hogy nincsen megfelelő talaj a cukorrépa termesztésére. Hiszen 1965ben 624 mázsa cukorrépa termett hektáronként. Ugyanígy a kertészetben is 40—70 ezer korona a haszon hektáronként. A társulás vezetői mégis úgy határoztak, hogy ezután Leléden nem lesz kertészet és cukorrépát sem termesztenek. Az embereknek ezzel kapcsolatban különböző a véleménye. Tudják, hogy gondot okozna a növénytermesztés, mivel kevés a munkaerő. Ugyanakkor attól is félnek, hogy kevesebb lesz a szövetkezet jövedelme, s az egyéni kereset. A társulás vezetőinek úgy kell formálni a szakosítási tervet, hogy ne teljesüljön az említett „jóslás". A pártbizottságnak is körültekintőbbnek kell lennie a káderpolitikájában. A PARTSZERVEZET MUNKAJANAK egyik legnagyobb pozitívuma, hogy törődnek a fiatalokkal, s a legjobb munkásokból párttagokat nevelnek. Az évzáró gyűlésen két fiatal traktorost, Medvík Jánost és Záborszky Józsefet vették fel a pártba. Ók annak örülnek a legjobban, hogy végre lesz otthonuk a fiataloknak is. Jelenleg nincsen a községben szórakozásra, művelődésre alkalmas helyiség. A falu lakói minimális — 13 ezer korona — állami hozzájárulással százezer korona értékű kultúrotthont építenek társadalmi munkában. Ha -ezt az épületet majd olyan jól kihasználják, mint amilyen szorgalommal építik, akkor a falu kulturális élete nagyot lép előre. Mert igaz, hogy a gazdasági eredmények, a munkaegység növekedése kedvezően hat az emberek gondolkodására, de ez a hatás csak akkor lesz teljes, ha őszinte szóval, az események megmagyarázásával párosul. így alakíthatják ki a kommunisták az országos politikai irányvonalból a helyi politikát. S ebből a munkából minden egyes párttagnak részt kell vállalnia. Nagyon helyesen jegyezte meg az idős Bajcs Gáspár, hogy „itt csak az igaz szónak van becsülete." Vagyis: nem lehet ellentét a párttagok szavai és cselekedetei között. Az uherské hradi'stéi Mikrotechna nemzeti vállalat fejlesztési és kutatási osztályán minden évben új mérő-, jelző-, ellenőrző és egyéb speciális berendezéseket szerkesztenek. Képünkön J. Kapitán ellenőrzi a szikrabiztos szerkezet jelzőberendezését. CTK — F. Nesvadba ORVOSI TANACSADÓ ászüljünk fel az influenzaveszélyre A sajtóban megjelent hírek arról tanúskodnak, hogy az influenzaveszély világszerte nagy gondokat okoz. Közegészségügyi szerveink közleményei vis?ont megnyugtatóak, mivel hazánkban még nem fordult elő náthalázas megbetegedés. Mégis sok olvasónk intézett hozzánk az influenzára vonatkozó érdekes kérdést. A leveleket dr. Szántó György orvos, munkatársunk válaszolja meg. • Mi a náthaláz kórokozója, miért beszélnek most ázsiai nátháról? A betegséget az influenza vírusa okozza, amelynek három fő típusát, az A, B és C típust és az Ai, s A2 jelölésű altípusát ismerjük. A külföldön dühöngő náthaláz valószínűleg az a típus, amelyet 1957-ben az amerikai bulvársajtó nevezett el ázsiainak, mert Kelet-Ázsiából indult „hódító útjára". Akkoriban Csehszlovákiában is sok megbetegedést okozott ez az A2 altípus. • A kórokozó ismert, van-e tehát influenza elleni oltás? — A fertőzésnek leginkább kitett munkacsoportokat, például a vasutasokat, egészségügyi dolgozókat stb., szükség esetén beoltják, hogy a megbetegedés veszélyét csökkentsék náluk. Járvány fellépésénél azonban nem tartjuk az oltást eredményes eszköznek, Amerikában sem alkalmazzák túl nagy sikerrel. Arról van szó, hogy a vírust előbb izolálni kell, hogy megismerjék a típusát, tulajdonságait és hatását. Csak azután lehet laboratóriumi úton előállítani sajátlagos ellenszerét, amely épp csak a terjesztett típus (altípus) fertőzésétől védi a szervezetet. Mire az oltóanyag elkészül, a járvány már dúl vagy el is múlik. A következő járványt már teljesen más tulajdonságú vírus okozhatja. • Hogyan kerülhetjük el a fertőzést? — Ha a lakóhelyünkön vagy a vidéken tömeges influenza megbetegedés fordul elő, korlátozzuk a mozik, színházak, templomok, gyűlések látogatását. Vendégségbe se járjunk, mert a fertőzést könnyen hazahozhatjuk olyan családból is, amelyben még nem is tudják, hogy megbetegedtek. A fertőzés után ugyanis 2—3 napos lappangási időszak következik, amikor a beteg még tünetmentes, de az influenzát már terjeszti. • Hogyan ismerjük fel a betegséget, mit tegyen a beteg, hogy mielőbb felgyógyuljon? — Az egész szervezet, nemcsak a légutak megbetegedéséről van szó. Az ember levertséget, deréktáji és végtagfájdalmakat, émelygést, izomgyengeséget érez, amihez fejfájás, néha hányás, hasmenés társulhat. A testhőmérséklet 39—40 C fokra emelkedhet. Az orr és a torok nyálkahártyáját száraznak, égetőnek érzi a beteg. Az Influenza kitörésének másnapján, száraz, erőltetett köhögés gyötrl, megfelelő kezelés és ágybanfekvés esetén a harmadik vagy a negyedik napon már csökken a láz, a beteg közérzete is javul, a betegség sok esetben 4—5 nap alatt elmúlik. • Mily szövődményekkel járhat az influenza? — A könnyelműsködő betegeknél oly gyulladások léphetnek fel, amelyek jobban megkínozzák, mint maga az influenza, amelynek a nátha sem fajlagos tünete, hanem kísérője. A nyálkahártyák gyulladásai mellett bekövetkezhet az orrmelléküregek vagy a homloküreg nehezen gyógyítható gyulladása. Gyermekeknél középfül gyulladástól kell tartanunk. Több más szövődmény mellett szólnunk kell a tüdőgyulladásról, amely a gyógyulás időszakában lepi meg leginkáb azokat a személyeket, akik nem feküdtek ágyba idejében vagy talpon járták végig a betegség első időszakát. A végzetes kimenetelű szövődmények szempontjából leginkább a csecsemőket és az öreg embereket kell körültekintően óvnunk a fertőzéstől. ® Mit tegyünk, ha influenza tör be a családba? — Igazodjunk a kezelőorvos utasításaihoz. Ezen kívül az elkülönítve fekvő betegnek adjunk elegendő számú zsebkendőt, amit köhögéskor, tüsszentéskor tartson az orra és szája elé, szennyesét gyűjtse fedett edénybe, hogy kifőzhessük. Legyen külön evőeszköze, pohara, csészéje, törülközője, fűtött szobája, de friss levegője. A gyógyszereken kívül, amelyeket pontosan be kell venni, szüksége van tápértékdús élelemre, üdítő italra. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY TOBB KEZDEMENYEZEST KIRALYHELMEC ÉS NAGYKAPOS KÖRNYÉKÉNEK NÉHÁNY ÉGETŐ KÉRDÉSE Közismert tény, hogy a tizenkét vegyes nemzetiségű déli járás — a kassai, a rozsnyói és a losonci kivételével — az Ipari foglalkoztatottság tekintetében elmaradt Szlovákia és a három kerület átlaga mögött. A legelmaradottabbak egyike a trebišovi járás. Ezért nagy figyelmet érdemel Dénes Ferenc képviselő felszólalása a Szlovák Nemzeti Tanács múlt év november 28-1 plenáris ülésén, amely nyíltan és tárgyilagosan rámutatott a trebišovi járás déli részének, — ahol túlnyomórészt magyar nemzetiségű polgárok laknak — Királyhelmec és Nagykapos környékének megoldást sürgető problémáira. Jelenleg a trebišovi járás déli részében elsőrendű feladat a munkabíró lakosság alkalmaztatásának növelésével csökkenteni a munkaerő-tartalékot és a földmüvesszövetkezetekben mutatkozó munkaerő-felesleget. Ezt kétségtelenül elsősorban új üzemek, további munkalehetőségek létesítésével lehet megoldani, amihez azonban fokozott állami segítség szükséges. Nyilvánvaló, hogy az esetben, ha az állam a beruházásból csak 15 százalékot térít meg, a központilag irányított nagyobb vállalatok az új gazdasági mechanizmus feltételei között aligha fogják magukat rászánni arra, hogy köztársaságunk keleti csücskében új üzemet építsenek. A gazdasági problémák megoldása tehát ebben a körzetben feltétlenül nagyobb állami támogatást igényel. A kellő körültekintéssel végrehajtott célszerű intézkedések jó eredményekkel járnak. Erre konkrét példa a kelet-szlovákiai kerület egy másik vegyes nemzetiségű területe, a humennéi járás, ahol a lakosság jelentős része ukrán nemzetiségű. Itt az állami szervek hatható^segítségével az utóbbi években nagy mértékben sikerült felszámolni a múlt gyászos örökét. A humennéi járásban határozottan érezhető a gazdasági fellendülés, habár még ott ís sok a tennivaló. Nem lenne célszerű e cikk keretén belül az egész járást felölelő gazdasági kérdésekkel foglalkozni, csak egy néhány problémára kívánok rámutatni a JNB által Irányított helyi ipar és a szolgáltatások viszonylatában, tekintettel a különböző dolgozóval, míg a királyhelmeci Járási Ipari Vállalatban nem egész két százalékkal, ami mindössze 8 dolgozót jelent. Részletesebb áttekintést nyújt a következő összehasonlítás a dolgozók számának százalékos arányáról, a helyi ipari dolgozók kerületi összlétszámhoz viszonyítva: Bizonyos, hogy ez a felszólalás Is hozzájárul a kívánt eredmények eléréséhez. Főleg ahhoz, hogy a magasabb fokú állami szervek alaposan elemezzék a problémákat, átértékeljék a trebišovi járás távlati terveit, de mindenekelőtt ahhoz, hogy a közeljövőben érvényt szerezzenek ezen a területen Is a nemzetiségi kérdés marxi— lenini szellemű megoldásának. Mert a nemzetiségi kérdés nem szűkíthető le nyelvi problémákra — habár ez egyik alapvető és nagyon érzékeny területe — hanem kell, hogy feltétlenül magába foglalja a gazdasági problémák Időszerű megoldását Is. Valóság Terv Vállalat a humennéi JIV a királyhelmeci JIV 7,6 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 7,6 8,0 8,4 10,4 13,6 14,6 15,4 7,1 7,0 6,6 6,1 5,7 5,5 fejlődési ütemre az említett két gazdaságilag elmaradt területen. A humennéi járásban a JNB által irányított helyi iparban és a szolgáltatásban lényegesen nagyobb volt a beruházási tevékenység, mint a trebišovi járás déli területén. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy míg az utóbbi négy év alatt a helyi iparban kerületi átlagban 17 százalékkal nőtt a dolgozók száma, addig a humennéi Járási Ipari Vállalatban 61 százalékkal, viszont a királyhelmeci Járási Ipari Vállalatban csak egy százalékkal. Az 1968—1970. években, a terv szerint, kerületi átlagban a foglalkoztatottság 22 százalékkal nő. Ennek keretén belül a humennéi Járási Ipari Vállalatban 80 százalékkal, azaz 600 Szembeötlő, hogy míg 1964ben a két Járási Ipari Vállalatban az alkalmazottak száma a kerületi összlétszámnak egyaránt 7,6 százaléka volt, addig a következő három éven belül a terv szerint a humennéi Járási Ipari Vállalatban ez az arány több mint a kétszeresére nő, ugyanakkor a királyhelmeci járási Ipari Vállalatban 28 százalékos visszaesés várható. Ezek a tények is igazolják a lakosság alkalmaztatása kérdésének eltérő megoldását a két gazdaságilag elmaradt területen. Természetesen az alkalmaztatásnak aránya nagyban befolyásolja a vállalatok bruttó jövedelmét, a dolgozók béralapjának a növekedését, s ezzel kapcsolatban a lakosság jövedelmét, életszínvonalát is. A humennéi Járási Ipari Vállalatban 1970-ig az 1967. évhez viszonyítva a bruttó jövedelem 21,7 millió koronával és a dolgozók béralapja 12,4 millió koronával növekszik. Ezzel szemben a királyhelmeci Járási Ipari Vállalatban a bruttó jövedelem 1,5 millió koronával és a dolgozók béralapja csak 490 ezer koronával gyarapodik. Az átlagbér növekedése az elmúlt négy évben a humennéi Járási Ipari Vállalatban 4,4 százalékos, míg a királyhelmeci Járási Ipari Vállalatban 4,2 százalékos volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a királyhelmeci vállalatnál az átlagbérek minden évben kb. 200 koronával alacsonyabbak voltak, mint a humennéi vállalatnál. A terv szerint hasonló lassú ütemű átlagbér-növekedés várható mind a két vállalatban az 1968—1970. években. A csupán 5,6 százalékos bérnövekedés a humennéi vállalatban még érthető, mert itt az átlagbérek magasabbak a kerületi átlagnál és számos fiatal, kevésbé szakképzett és kisebb szakismerettel rendelkező, vagyis alacsonyabb keresetű dolgozóval növekszik az alkalmazottak száma. Csakhogy a királyhelmeci vállalatban, tekintettel a nem egészen két százalékos létszámemelésre,