Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-23 / 22. szám, kedd

ERDÉLYI JÁNOS 1814. IV. 1. - 1868. i. 23. MA SZÁZ ÉVE, hogy meghalt Erdélyi János, a Kölesei Ferencet követő magyar irodalmi generáció elméletileg legalaposabb és legeredetibb kritikusa és esztétája, a jeles költő és filozófus, az úttörő jelentőségű népdalgyfijtő. A jobbágy származású Erdélyi 1814. április 1-én született Kiskaposon. Tanulmányait az Európa-szerte híres sárospataki kollégiumban végezte. Összesen mintegy tíz évet töltött itt, apja halála azonban arra kényszerítette, hogy félbeszakítsa tanulmányait és házltanltőskodással keresse meg a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Az alig húszéves Erdélyi előbb Kemecsen és Cselejben, majd a Rozsnyó melletti Berzétén nevelősködött. Az utóbbi faluban töltött hónapok döntő jelentőségűek életében. Máriássy Zsigmond házában ismerkedett meg a kor politikai és kulturális életének képviselőivel, s itt írta első verseit, amelyek megszerezték számára az elismerést és ismertté tették a nevét. Verseit Bajza József pártfogolta és a kor legtekintélyesebb folyóirata, az Atheneum közölte. A csillagnak Ígérkezett Erdélyit az Akadémia 1839-ben már levelező tagjává választotta. Az ekkor 25 éves költő Pestre költözött, ahol két évvel később ügyvédi oklevelet szerzett. Kossuth Lajos Pesti Hírlapjához — a mai értelemben vett első magyar politikai laphoz — készült újságírónak. A körülmények azonban más Irányban terelték útját. Az irodalmi életben most már nemcsak mint költő, hanem mint a Regélő Pesti Divatlap kiadója, majd szerkesztője tevékenykedik. Az irodalmi életnek hamarosan az élvonalába került Erdélyit a Kisfaludy Társaság 1842-ben választotta tagjai közé, s 1843-ban már a Kisfaludy Társaság titkára. Székfoglalóját a népköltészetről című értekezésével tartotta meg. Később őt bízták meg a népdalok és mondák gyűjtésével. A század derekan nyugat-európai körúton járt. Tapasztalatairól új gondolatokat sugalló útilevelekben számolt be. Visszatérve hazájába sajtó alá rendezte a Népdalok és mondák című háromkötetes úttörő jelentőségű, ma is forrásul szolgáló gyűjteményét. A szabadságharc alatt a Nemzeti Színház igazgatója. Ekkor jelenteti meg Szabad hangok című, forradalmi gondolatoktól áthatott politikai verseit, majd a Respublika című lapot szerkesztette. Világos után neki is bűjdosnia kellett. Az abszolutizmus éveiben mint sárospataki tanárnak nagy része volt a főiskola megtartásáért és korszerűsítéséért folytatott küzdelemben. Elévülhetetlen érdeme az ls, hogy a pataki kollégium háromszázados jubileumát és az 1859. évi Kazinczyünnepségeket a nemzeti ellenállás szellemében szervezte meg. A kiegyezés után szabadulni akart a vidéki elszigeteltségből, de az 1868. január 23-án bekövetkezett váratlan halála megakadályozta, hogy a szabadságharc előtti évekre emlékeztető erővel újra részt vegyen az Irodalmi életben. A fordítóként is dolgozó Erdélyinek számottevő a szépirodalmi és az Irodalomszervező tevékenysége, ennél jóval jelentősebb azonban kritikai, filozófiai és esztétikai életműve, nem utolsósorban az Irodalmi népiesség elméleti megalapozása érdekében kifejtett erőfeszítése. Erdélyi a hegeli dialektika módszerével fordult szembe a romantika és a klasszicizáló korszak avultnak érzett esztétikájával. Elutasította azt a leginkább Toldy Ferenc által képviselt irányzatot, amely Petőfi és Arany népies, a realizmusba hajló költészetét — a romantikához viszonyítva — „hanyatlásnak" minősítette, és Vörösmarty művészetét tekintette a csúcsnak. Erdélyi Idegenszerűnek és túlhaladottnak vélte Kazinczy, Berzsenyi, Kölcsey, Bajza és Szemere költészetét, az „eszményi" és a „klasszikus" elvet képviselő irodalmi korszakot. Az „eszményi" és a „klasszikus" kategóriák, valamint e stílusirány képviselői helyett a népiességet igényelte, az Irodalmi népiesség győzelméért küzdött, a Petőfi-korszak költői forradalmát támogatta. Esztétikájának egyik alapelve: a „tiszta emberi", és az „általános emberi" számonkérése. A „tiszta emberl"-t a népköltészetben, az „általános emberl"-t a realista ábrázolásban, a hús-vér alakok megteremtésében látta és ünnepelte. Az „eszményl"-t hirdető klasszicista elvontsággal szemben az Erdélyi értelmezte és követelte „általános emberi" és „tisztán emberi" tulajdonképpen nem más, mint a realista ábrázolás — a konkrétság, a valóság és az egyszerűség — Igénylése. Az Erdélyi János kialakította költészet-eszmény az új korszak ízlését fejezte ki. A magyar költészetnek és szépprózának azt a vonalát és azt a gyökeres átalakulását igazolta, amelyet a lírában Petőfi, az epikában Arany, a regényben Jókai, az esszében pedig Gyulai képviselt és testesített meg. Furcsa kettősség és különösen paradox, hogy az új stíluseszményt hirdető és az újért küzdő Erdélyi a saját elvi célkitűzéseit a gyakorlatban nem valósította meg: művei réglesek, stílusa tekervényes ... Ez azonban semmit sem von le eszméi értékéből, amelyek több vonatkozásban ma is élők, Időszerűek. Nagy érdeme, hogy Toldy Ferenc mellett ő ápolta és építgette legjobban az irodalmi tudatot. Ha ítéleteiben néha tévedett is (egyebek között nem ismerte fel Berzsenyi értékeit, és Az ember tragédiája sem kapta meg tőle azt az elismerést, amit e nagy mű megérdemelt volna) széles látóköre és hatalmas műveltsége révén messze kimagaslott az egykorú kritika lapos hétköznapiságából. Bírálataiban Magyarországon a dialektikus módszert ő alkalmazta elsőnek következetesen. Mind az életműveket, mind az egyes irodalmi alkotásokat nem önmagukban, hanem mint az állandóan változó irodalmi élet állomásait vizsgálta és fogta fel. Elvül azt tűzte kl, hogy „csak az szép, ami igaz". A művektől az életközelséget kérte számon és meggyőzően hirdette, hogy az Irodalomban nélkülözhetetlenül szükséges az egyéni és a jellegzetes. Bár hegeli idealizmusa és polgári felfogása sok esetben befolyásolta és csökkentette ítéleteinek értékét, gyakorlatilag a realizmus híve volt. Szóban, frásban éveken át hirdette a népköltészet fontosságát, ugyanakkor fáradhatatlanul gyűjtötte a népi műveltségnek ezeket a drágaköveit. A Népdalok és mondák című gyűjteményével az egész magyar Irodalomra frissítően hatott: a költőknek témául szolgált, ugyanakkor formát és fordulatokat tanultak belőle. Kritikáival és népköltést gyűjtőmunkájával tulajdonképpen a népies költészet diadalát segítette elő. Mikor ez az Irányzat megerősödött, az epigonokat, Petőfi és Arany gyenge utánzóit bírálta. Munkásságának legnagyobb eredménye az Irodalmi népiesség elméleti megalapozása, az irodalmi kritika filozófiai színvonalának az emelése, a dialektikus szemlélet érvényesítése. ERDÉLYI JÁNOS a ml vidékünkről Indult el. Szülőföldjén, a mai Nagykaposon, ahol nevét emléktábla és múzeum őrzi, halálának századik évfordulója alkalmából a környék lakói kiállítást rendeztek műveiből és leleplezték a szobrát. Erdélyi ma is él, és örvendetes, hogy a szülőföld méltóan tiszteli emlunnt. BALÁZS BELA A holnap energiaforrásai N. N. Szemjonov Nobel-díjas szovjet akadémikus sokoldalú tudományos kutatásának kiemelkedő eredménye, hogy felfedezte a kémiai folyamatok egyik új típusát, az elágazó láncreakciót, és átfogó elméletet állított fel e jelenség magyarázatára. Kétségtelen, hogy a világ energiagondokkal küzd, hagyományos energiahordozóink nem kimeríthetetlenek. Kihasználatlan még a Föld melege, a végtelen napenergia, a tengervíz deutériumtartalma, s talán a Holdat is sikerül majd egyetlen óriási erőművé alakítani. Hogyan vélekedik erről N. N. Szemjonov? Ha a Föld bármely pontján korlátlan mennyiségű energiát lehetne termelni, az emberiség életszínvonala hihetetlen magasra szökne. Jelenleg azonban a Föld minden egyes lakójára átlagosan csak 0,1 kW teljesítmény jut, s ameddig az energiatermelésnek ezen a szintjén maradunk, elkerülhetetlen a nehéz fizikai munka, különösen az Iparilag fejletlen országokban. Bár a természetes energiaforrások is lehetővé tennék a jelenlegi termelés megsokszorozását, a szén- és az olajkészletek, az urán és a tórium, valamint a vízenergia, sajnos, nem kimeríthetetlenek. Ezért olyan energiabázisokat kell felkutatnunk, amelyek kimeríthetetlen mennyiségben rendelkezésre állnak, s aránylag könnyen kl is termelhetők. Három lehetőség Napjainkban ezek a lehetőségek kínálkoznak e létfontosságú probléma megoldására: a szabályozott termonukleáris reakció, a napenergia és a geotermikus energia hasznosítása. Merőben új és rendkívüli távlatok nyílnának az emberiség előtt, ha sikerülne megoldani a szabályozott termonukleáris reakció, vagyis a magfúziós energiatermelés problémáját. Jelenleg az a helyzet, hogy ez elvileg lehetséges, de gyakorlatilag nem. A magfúzió létrehozása ugyanis roppant nehéz feladat, de még sokkal nehezebb kordában tartani a fúzió során felszabaduló óriási energiát (ezt nevezik általában a hidrogénbomba „megszelídítésének"). A kísérletek során ugyan sikerült már rövid időre fúziót létrehozni, de fenntartani, szabályozni a folyamatot még nem tudjuk. Energie — vízből? Az egyik alapvető termonukleáris reakció a hélium előállítása deutériumból. E folyamatban egy gramm deutérium fúziója során tízmilliószor több energia szabadul fel, mint egy gramm szén elégetésekor. Az energiaforrás ebben az esetben közönséges víz lehet. A közön^ges víz minden kilogrammjában átlagosan 0,16 gramm deutérium található. (A deutériumot olyan módszerekkel lehet kivonni a vízből, amelyek már a gyakorlatban is jól beváltak. J Eszerint 1 liter vízben annyi potenciális energia van, mint amennyi 160 kg szénben, s egy 230 méter oldalú kockában elférne a világ egy évi teljes széntermelésének potenciális energiája! Lesz-e korlátja az erőművek energiatermelésének, ha egyszer majd sikerül megoldani a szabályozott termonukleáris reakciót? Bármilyen furcsa: van Ilyen határ. A reakciók során felszabaduló hőenergia ugyanis veszélyesen túlhevítheti a légkört és a földfelszínt. Ezért nem valószínű, hogy több termonukleáris energiát termelhetünk, mint a Föld és a légkör által elnyelt napenergia. A Nap mint energiaforrás Még ennél is nagyobb lehetőségeket kínál a napenergia — csak meg kell tanulnunk, hogyan lehet gazdaságosan felhasználni. A Nap másodpercenként 40 trillió kalória hőt sugároz a Földre. Igaz, ennek nagyobb részét szétszórja, illetve elnyeli a légkör (főként a felhők), Igy átlagosan ennek mindössze kb. 30 százaléka éri el a Föld felszínét. De ha ezt a 30 százalékot villamossággá alakíthatnánk át, sokkal több energiához futhatnánk, mint a termonukleáris energia maximális felhasználásával. Ez azonban teljességgel lehetetlen, mert ehhez a Föld egész felszínét (beleértve az óceánokat is), napelemekkel, hőelemekkel és egyéb energiaátalakító berendezésekkel kellene beborítani. A Földre érő teljes napenergia egytizede is elegendő lenne ahhoz, hogy a jelenleginél sok ezerszer több energiát termeljünk. A fény- és hőelektromos eljárások fejlődése azonban kétségkívül lehetővé teszi, hogy a következő tlz év alatt új nap- és hóelemeket fejlesszenek kl, és olyan új katalizátorokat találjanak a fotokémiai eljárásokhoz, amelyek 30—40 százalékos hatásfokkal alakítják át villamosárammá a napenergiát. (Jelenleg a napelemek hatásfoka kb. 10 százalék, a hőelemeké pedig 7 százalék. J A Föld izzó belseje A harmadik, ugyancsak gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrás a Föld Izzó belseje. Ismeretes, hogy a Föld kérgében lefelé haladva 100 méterenként kb. 3 fokkal emelkedik a hőmérséklet. Így a szilárd földkéreg alsó határán már olyan magas a hőmérséklet, hogy a kőzetek is megolvadnak. E hatalmas hőenergia-készlet hasznosításához előbb gazdaságos mélyfúrási rendszereket kell kidolgozni. Bár az utóbbi években sokat fejlődött a mélyfúrás technikája, még mindig sok probléma vár megoldásra. A földkéreg átfúrására számos tervet dolgoztak ki és közülük néhány már a megvalósítás útján halad. Oj módszereket kell kidolgozni a nagy mennyiségű energia nagy távolságra való szállítására is. Valószínű, hogy erre nagyfrekvenciájú villamos áramot használnak majd fel, amely föld alatti kábelen vezethető. De úgy hiszem, hogy a lézer- és a mézer-technika tökéletesítésével a levegőben, vezeték nélkül is szállíthatunk majd energiát koncentrált fotonsugarak vagy rádióhullámok formájában. Mesterséges Mars-légkör A rendelkezésünkre álló mérhetetlen energiaforrások kiaknázásával nemcsak befolyásolhatjuk majd a Föld éghajlatát és termékeny édenné változtathatjuk bolygónkat, hanem még sokkal merészebb tervek is valóra válhatnak. Gondoljunk például arra — noha ma még fantasztikus ötletnek tűnik —, hogy a termonukleáris energia milyen szerepet tölthetne be naprendszerünk bolygóinak meghódításában. Itt elsősorban a Mars jöhetne számításba. A Marsnak is van légköre, da sokkal ritkább, mint a Földé, és — ami a legjellemzőbb — nagyon kevés oxigént tartalmaz. Talán víz is van a Marson, da mindenképpen csak kevés lehet, az éghajlat pedig valószínűleg jóval hidegebb, mint a Földé. Hogyan élhetne Ilyen körülmények között az ember? Elképzelhető, hogy egyszer majd termonukleáris reaktorok segítségével olyan légkört és éghajlatot hozunk létre a Marson, amelyben rövidebb ideig, mondjuk egy hónapig emberek ts élhetnek. Ehhez persze mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy néhány trillió tonna oxigént termeljünk. A Marson levő vízből ki lehetne vonni az oxigént, és ha ez nem lenne elegendő, a vízbontásból származó hidrogént lehetne felhasználni a bolygó oxigéntartalmú érceinek redukálására, A redukció során ugyanis oxigén szabadul fel, és egyidejűleg víz is keletkezik. Erőművek a Holdon A távolabbi jövő másik nagy álma, hogy a Holdat a Föld energiaforrásává változtassuk. A Hold felszíne tizenhatszor kisebb, mint a Földé, de mert nincs rajta légkör, háromszor annyi napsugárzás éri, mint a Föld ugyanakkora területét. Ez azt Jelenti, hogy — számításba véve a napenergia elnyelődését — a Hold felszíne megközelítőleg ugyanannyi energiát kap a Napból, mint amennyit a Föld összes szárazföldjei. Ha félvezetőkkel és nagy hatásfokú napelemekkel beboríthatnánk a Hold egész felszínét, és ha módot találnánk arra is, hogyan lehet a termelt villamos energiát elszállítani (például rádióhullámok formájában), akkor a Hold az egész Föld számára egyetlen hatalmas erőművé válhatna, amely szüntelenül energiával látná el az emberiséget. Orgonaslpokra emlékeztet a képen látható berendezés, amely nagy szerepet fog fátszani a sűrített levegővel működő atomreaktorban. A berendezés az USA-beli Yankee Atomic Power Plánt társaság számára épülő atomerőműbe kerül. Építését ebben az évben fefezik be, kapacitása 490 w lesz.