Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-20 / 19. szám, szombat

Becsvágyó tábornokok összeesküvése # Ami a SIFAR­eset mögött van % Igazat vallanak-e a bíróság előtt a puccsista főtisztek? # Az athéni puccs előbemuta­tóját tervezték Rómában? A z olasz közvéleményt már majdnem egy éve foglalkoz­tatja az ügynevezett SIFAR-botrány. A SIFAR az olasz kémelhárítás hivatalos rövidítése. Nevét akkor kezdték gyak­rabban hangoztatni, amikor kiderült, hogy bizonyos titkos okmányok, vezető politikusokról felfektetett dossziék eltűn­tek. Kinek a megbízásából vezettek dossziékat politikai szemé­lyiségekről, és hová tűnhettek a titkos okmányok? E kérdés különösen akkor vetődött fel, amikor tavaly sorozatos kudarc érte a CIA néven ismert hírhedt amerikai kémszolgálatot leleplezték, hogy nemzetközi diák-, ifjúsági és szakszerveze­teket, utazási irodákat stb. pénzel, hogy rajtuk keresztül biz­tonságosabban kémkedhessen a világ valamennyi országában. Jogosan felmerült az a gyanú, hogy a SIFAR-t is a CIA finan­szírozta. 1. A SIFAR-DOSSZIEK 1966 decemberében Tremelloni olasz szocialista hadügymi­niszter egy rendkívül feszült légkörben lefolyt párizsi NATO­tanácsülésről hazatérve sür­gősen magához kérette Beolchi­ni tábornokot. A tábornok nem tudta mire vél­ni a szokatlan utasítást, de azonnal jelent­kezett a had­ügyminiszter­nél. Tremelloni nem NATO-pi­kantériákkal akarta szórakoztatni a tábornokot, hanem egy bizalmas ügy mielőbbi kivizsgálását bízta rá. Azt kellett kiderítenie, vol­tak-e, s ha igen, hová tűntek bizonyos SIFAR-dossziék... A vizsgálat eredményeiről írásbeli jelentést kért a kormány számára... A SIFAR betűszó magyarul azt jelenti: a fegyveres erők tájékoztatási szolgálata. Valójában az olasz katonai kémelhá­rító volt. „D" osztálya, amelyben De Lorenzo csendőrtábornok, későbbi vezérkari főnök emberei ültek, különösen veszélyes volt: a kémelhárítást politikai kémkedés totális eszközévé tette. Amikor 1966-ban Henke ellentengernagy váltotta fel Allave­na tábornokot a SIFAR élén, sorra vette az egyes osztályok ellenőrzését. A „D" osztálynál megdöbbenve látta, hogy titkos dossziék léteznek... de nem a dél-tiroli terroristákról, hanem például közvetlen feletteséről. Aloia tábornok ve­zérkari főnökről, Saragat akkori belügyminiszterről, Moro miniszterelnökről és stz olasz politikai élet kimagas­ló személyiségeiről. Henke felfedezéséről rögtön beszámolt Moro kormányfőnek. Moro látni kívánta a dossziét, de Henke legnagyobb csodálkozására másnapra már eltűnt. Ezt kellett kinyoipoznia Beolchini tábornoknak, a fegyve­res erők főtanácsa tagjának. Főtiszteket, magas rangú kémelhárítókat hallgattak ki. A titkos dossziékról egyikük sem tudott. Allavona tábornok ís sorra került, de ő a kihallgatás során először azt vallotta, hogy a kérdéses dossziék nem léteztek, majd nem tartotta kizártnak, hogy bizonyos titkos iratokat személyesen meg­semmisített, nem emlékszik pontosan vissza. A kémelhárító osztály mindenképpen bizonyítani akarta, hogy „tiszta munkát" végez. A „marxista ideológia képvi­selőinek" dossziéi mellett ott voltak még azoknak a szemé­lyeknek is a dossziéi, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak a NATO val, de ezek a dossziék NOS /nulla osta sicu­rezza — a biztonságra nézve nem veszélyes) jelzéssel van­nak ellátva. Beolchini beszámolója három hónap alatt elkészült. Tavaly április 15-én összeült a minisztertanács, hogy megvitassa a jelentést. A kormánypalotát katonai alakulatok vették körül, szigorú igazoltatás volt a környéken, minden ostromállapotra emlékeztetett. Ezek a zavaró jelenségek nem lepték meg az olaszokat, mert a nem hivatalos sajtóban és a közéletben már különféle hírek keringtek. Beolchini jelentése furcsa dolgokra derített fényt. A SIFAR figyeltetett bizonyos politikusokat, lehallgatta telefonbeszélge­téseiket, meghallgatta a besúgók jelentéseit . .. Csak az nem derült ki bizonyíthatóan, hogy kikről volt szó. Taviani, aki a kérdéses időben belügyminiszter, Andreotti, aki ugyanakkor 6—7 éven át hadügyminiszter volt, óvatosan megfogalmazott véleményt olvasott fel. A lényege az volt, hogy tisztségükből kifolyólag csak azért felelnek, amit a SIFAR hivatali korlá­tain belül, tisztességesen művelt, hatáskörének esetleges át­lépéséért, „piszkos ügyeiért" felelősséggel nem tartoznak. Moro miniszterelnök akkor azzal zárta le a kormány rend­kívüli ülését, hogy a kormány majd a parlamentben válaszol a tisztázatlan kérdésekre, s De Lorenzo tábornokot Vedovato tábornokkal váltja fel. ROBBAN A BOMBA A közvélemény nem érte be ennyivel az ügy elintézését. Egy bizonyos Pacciardi nevű jobboldali ellenzéki politikus, egykori antifasiszta, republikánus, majd újabban monarchista a sajtó­ban elkezdett szellőztetni egy 1962-es esetet. Arról volt szó, hogy az egyik tartományban Pacciardi megválasztása ellen két, addig ismeretlen egyén nagy agitációt fejtett ki úgy, hogy Pacciardi csak kis többséggel szerezte meg mandátumát. Az idegenek egyike Del Amico újságíró volt, a másik pedig Buono csendőralezredes, De Lorenzo egyik embere (30 millió lírával vesztegették meg a választókat). Más politikai meg­mozdulásokat is vizsgálni kezdtek, s minden esetben kiderült, hogy a háttérben a csendőrség bújt meg, vagyis De Lorenzo emberei. (A tábornok egy időben a SIFAR élen is állt.) Külön­ben 30 millió lírát előteremteni nem kicsiség.) Nemcsak a közvélemény, hanem az illetékes kormányható­ságok is kezdtek felfigyelni a csendőrség tevékenységére, s arra az elhatározásra jutottak, hogy jó lesz egy-két dolgot tisztázni, főként a múlttal kapcsolatban. De Lorenzo emberei folyton hangoztatták, hogy mindenkor csak parancsot teljesítettek. Igen, de akkor felsőbb parancsra szennyes dolgokat is művelhettek. De kitől kaptak ilyen meg­bízatást? Ezt kellett kideríteni. Nem kétséges, hogy a kom­munista párt, a baloldali pártok kampánya, a közvélemény ereje nélkül nem sikerült volna fényt deríteni olyan tervekre, amelyek az elmúlt években. Olaszország polgári demokrati­kus államrendszerét veszélyeztették. Mivel nem egy komoly feladattal megbízott tábornok tudatosan félrevezette a kor­mányt, igen nagy szolgálatot tettek felvilágosításaikkal lanuz­zi és Scaljarl hazafias érzelmű tisztek. Következik a befejezés: 2. RÚMA X NAPJA A mezőgazdasági gépellátás idei tervei A mezőgazdaság korszerű termelési-műszaki bázisa gyors, rugalmas és természete­sen jó minőségű gépellátást követel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mezőgazdasági gépgyártásnak gyors ütemben alkalmazkodnia kell az új fel­tételekhez és nem szabad' olyan gépeket gyártania, ame­lyek már nem felelnek meg a nagyüzemi termelés követelmé­nyeinek — jelentette ki a sajtó képviselői előtt Prágában dr. Bohumír Safrata, a Brnói Köz­ponti Mezőgazdasági Gépértéke­sítő Vállalat igazgatója. Az idén továbbra is napiren­den marad egész sor hazai trak­tortípus korszerűsítése. Kül­földről kisebb mennyiségben importálunk traktort (közöttük Utos márkájú nagy teljesítmé­nyű román traktort). Ezenkívül arató-cséplő gépeket is impor­tálunk, amelyeken azonban* több módosítást kell elvégezni. A cukorrépa-termelés illetve betakarítás gépesítése terén újabb pozitív eredményeket ér­tünk el. 1967-ben megkezdtük a háromsoros cukorrépa-fejelő­gép gyártását, amely a három­soros kiszántógéppel együtt komplett cukorrépaszedő gép­sort alkot. Az utóbbi időben nagy érdek­lődés nyilvánul meg a nagyüze­mi baromfitenyésztés gépesíté­se iránt. Gépgyártásunk az el­következő időszakban számol a nagyüzemi baromfitenyésztés nagy arányú gépesítésével. Ma­gyarországról Szlovákia részére AZT MONDJÁK, hogy amint fehér a hő és puha a selyem, úgy keserű a méreg. Ez a mé­reg azonban kivétel. Nem kese­rű, hanem édes. Mégis méreg. A bolt, ahol árulják, nem gyógyszertár, hanem édesség­bolt. Cukrászda. Feketét iszom benne egy sa­rokban. Valahol a közelben is­kolának (kell lennie, mert óra­közti szünetre valló, meleg öl­tözet nélküli gyermekek adják egymásnak a kilincset. — Kérek két nyalókát — szól az egyik pöttömnyi gyerek tár­sa nevében is és ökölbe szorí­tott kezéből a kiszolgáló pult üveglapjára ejti a filléreseket. Ojabb két legényke jelentkezik. Azoknak rágógumi kell. Meg­kapják. Azután érkeznek a lányok. Nyolcévestől tizenötig. Csapa­tostul. Szemük belelegel az üveg alatt halmozódó sütemé­nyek katonás soraiba. Az árakat tudakolják. Nekik nem mind­egy, hogy egyötvenet vagy ket­tőt adnak egy süteményért. Nagy keletje van a rózsaszín gyümölcsízű gúlának s a habos tölcsérnek. Azoknak kereken korona az ára. Különös élvezet­tel nyelik a süldőkorú lányok. Látni rajtuk, hogy csak kezdők a méreg élvezetében. Elmúlt az óraközi szünet. El­A vásárlók igénye szerint £ Megfelelő exporttermék­ért bármilyen külföldi gép kapható # Az idén nem lesz alkatrészhiány 14 darab THB mélyalmozású, 70 ezer tyúk befogadására alkal­mas tojóházakat Importálunk. A Központi Mezőgazdasági Gépértékesítő Vállalat az idén nem vesz át a gyáraktól olyan gépeket, amelyekből elegendő van raktáron, sem olyan típu­sokat, amelyekből már újabb, korszerűsített változatok kerül­tek forgalomba. Romániától 30 darab univer­zális vetőgépet vásárolunk, amelyeket a gabona, a kukorica és a cukorrépa vetéséhez egy­aránt fel lehet használni. Az idén további ezer Horal típusú önrakodó kocsi kerül a piacra. Ausztriából, jelentős deviza­problémák ellenére, sikerült behoznunk 300 darab Reform— 158 típusú aratógépet, az NDK­ból pedig 16 darab új R—512 tí­pusú gabonakombájnt importá­lunk. A Szovjetunióból valószínűleg több nagy teljesítményű, erős motorral felszerelt Niva kom­bájnt hozunk be. A Kolosz—4 és a Kolosz—6 típusú szovjet kombájnok behozataláról csak 1969-ben lehet szó. Főleg a nagyobb kapacitású mezőgazdasági üzemek számára újdonság, hogy a Központi Me­zőgazdasági Gépértékesítő vál­lalat — megrendelésre — a tő­késországokból bármilyen gé­pet behozhat, ha az érdeklődő mezőgazdasági üzem olyan ter­méket tud felajánlani exportra, Édes méreg apadt a gyerekek áramlása. De az érdeklődés most sem csap­pan meg. Meglett asszonyok vannak soron. — Régen volt már itt, Mag­duska — fogad az elárusítónő egy magas termetű világossző­ke asszonyt. — Ö — legyint —, csak teg­nap reggel! De mondja csak, Margitka, friss ez a tölcsér? — kérdezi kicsit ajkbiggyesztve, mintha csöppet sem érdekelné, s az elárusítónőnek akarna szí­vességet tenni, ha megízleli. De már nyúl is utána. — Tegnap délután hozták, Magduska. Igen finom. Magduska teletömi vele a száját. Látni, hogy egyéni mód­szere van a sütemény fogyasz­tásában. En a derekát nézem. Azt bizony két arasszal át nem érni, de tízzel sem. Pedig arc­vonásai fiatalosak. Tíz éve? Vagy tizenkettedik? Hogy ő is tizenötévesen itt latolgatta a tízperces szünetben, szánja-e rá egyetlen koronáfát krémes­re vagy a habos tölcsérre? Most pedig az egész helyiséget be­amely iránt a külföld érdeklő­dik, és nem tartozik az úgyne­vezett hiánycikkek közé. A Központi Mezőgazdasági Gépértékesítő Vállalat az idén fokozottabb mértékben gondos­kodik arról, hogy a mezőgazda­sági üzemeknek eladott gépek műszaki szerviszellátása bizto­sítva legyen. A jelenlegi 93 szerviszműhely mellé 1970-ig újabb 28-at létesítenek. Azokat a gépeket, pedig amelyeket a vállalat az előírt üzemórák (üzemeltetés) teljesítése után adott el, garanciavizsgálatnak vetik alá. Ezt az évet közel 800 millió korona értékű mezőgazdasági gép és berendezés készlettel kezdjük — mondta dr. Safrata igazgató. A hazai és külföldi .vállalatoktól vásárolt gépek ér­téke egymilliárd-hétszázhar­mincmillió koronát tesz ki. Mivel az alkatrészek iránti érdeklődés továbbra is csökken, 1968-ban a gépértékesítő válla­lat 50 millió koronával keve­sebb alkatrészt vásárol. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy „az ál­landóan keresett alkatrészek" sok ezres tömege hever a rak­tárakban. Az idén alkatrészek­ben nem lesz hiány, de szüksé­ges, hogy a mezőgazdasági üzemek ne várjanak az alkat­részvásárlással az utolsó pilla­natig, hanem már most adják be rendeléseiket. (sm) tölti terhes szuszogással. A szí­ve nem tudja követni a gyors súlygyarapodást. De a méreg tudja. Százféle vonzó alakban: tortaszeletként vagy minnyono­san, réteslemezesen vagy cso­koládénak csomagolva várja ál­dozatát. S az jön is. Teljesen etiitő az elsőtől, és mégis, mintha iker­testvére lenne. A szeme feke­tén csillog, mint a frissen hasí­tott márványdarab. Pici száján megnyerő mosoly. De ő is szu­szog. Lábán, karján, csípőjén ta­gadhatatlanul dudorodnak a ko­rai zsírpárnák. Rövid néhány bevezető szó után már őrlik is gyöngyfogai a kívánatos túrós­rétest. Ezután éltesebb asszonyok jönnek. Ezek tízesével, húszasá­val csomagoltatják maguknak a süteményt. Ez a kevésbé ve­szélyes kórtünet, mert az ilyen ísomag nem egy emberé, ha­nem a családé. S a családi asz­talon már nem méreg, csak ebéd- utáni jóíz. Megittam feketémet. Búcsúz­tam. — Jól megy az üzlet — mond­tam. — Mindig ilyen nagy a forgalom? — Ű — legyintett a szintén gömbölyű elárusítónő —, így megy ez reggeltől estig! MOHR GEDEON Ő sszel cipőt vet­tem, 160 koro­náért. Amíg száraz volt az időjárás, nem volt vele semmi baj. Ellenben az első esőnél — pedig alig voltam benne az utcán — át­ázott a talpa. Ismerősömék gye­rekkocsit vettek. Borsos áron, 700 koronáért. Három nap múl­va a kocsi kerekeiből kezdtek kiesni a küllők, mivel egyálta­lán nem voltak megerősítve, meghúzva. Másik ismerősöm bundát vett a feleségének. Nem olcsón — 3500 koronáért. Ott­hon vették észre, hogy a szőr­mében több helyen kirívó si­lányságú foltok vannak, és a bunda varrása is több helyen felfeslett. Visszavitték, több he­tes huzavona, a minőségi ellen­őr még azzal is meggyanúsítot­ta őket, hogy a varrásokat ők szakították föl (1), mert a bun­da nem tetszett nekik. Végül ismerős révén eljutottak a nagykereskedelmi raktárba és kicserélték a bundát. Ismét ott­hon látták csak, hogy az is fol­tos, feslett, silány. Űjra a rak­tár: kiderült, hogy az egész raktári készletben nincs egy hi­bátlan darab sem. Háromezeröt­száz koronáért) Ha az ember A fogyasztó védelmében üveges sört vesz, akkor jól néz­ze meg, melyiket viszi el, mivel igen gyakori, hogy fél, sőt egy deciver is kevesebb sör van az üvegben. Soroljam tovább az ilyen és ehhez hasonló eseteket? Lehet­ne hosszan, mert ezek az esetek nemcsak velem, kollégáimmal, ismerőseimmel, hanem minden­kivel megtörténnek, aki ezt vagy azt vásárol. S ezek már nem itt-ott előforduló, bosszan­tó jelenségek, nem. Itt már ar­ról van szó, hogy a vásárló, a fogyasztó mindjobban ki van szolgáltatva a kereskedelem, il­letve a termelés kényének-ked­vének. Meg kell ismételni, hogy „ki van szolgáltatva", mert mit tehet az ember, ha cipőre van szüksége? Vásárolni kényszerül, de az üzletben pl. nem követel­heti, hogy hozzanak egy lavór vizet s tegyék bele a cipőt, hogy kitapasztalja: átázik-e a talpa, vagy sem. A fogyasztó számára nem megnyugtató az a törvényben biztosított joga sem, hogy a hibás árut a kereskede­lem köteles kicserélni. Mert ez­zel a jogával élve, visszaviheti a hibás árut néha, ám ismerve a hosszadalmas és bonyodalmas tortúrát, még néha sincs kedve hozzá. Hogy is volna, ha a mi­nőségi ellenőr azzal gyanúsítja meg, hogy a bundát „szándéko­san tépte szét"? A fogyasztó gyakran hibás, selejtes árut kap, vi­szont olyan árat fizet, mintha minőségileg kifogásta­lan árut kapna. A termelést, a kereskedelmet egyáltalán nem érdekli, hogy a vásárló honnan veszi a pénzt az árura, és ez természetes. De épp így termé­szetes, hogy a fogyasztót sem érdeklik a magyarázatként fel­hozott objektív és nem objektív okok arról, hogy miért olyan az áru, mint amilyen. Egy dolog érdekli, és ezt joggal megköve­teli: pénzéért tisztességes árut kapjon. És minden árkategóriá­ban tisztességes árut kapjon, 1968. I. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents