Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-17 / 16. szám, szerda

A PÁRT ÉS A MŰVÉSZET Ez a címe Miloš Vacík cikkének a RUDÉ PRÁVO január 14-i számában. Olyan téma ez, amely nem először és nem utoljára ad­ja a• tollat a kommunista publicista kezébe. Az írás létjogosultságát és időszerűségét azonban az adja 1 meg, hogy kiérezzük belőle pártunk januári központi bizottsági ülésének megújhodást sejtető új szellemét. Vacík írásában hangsúlyozottan kimondja, hogy a demokratiku­sabb légkörnek át kell hatnia a kultúrát és a művészetet is. jog­gal mutat rá, főleg arra kell törekednünk, hogy a gyakorlatban továbbfejlesztve és komplex módon értelmezve eszmei támasz­ként fogjuk fel a párt XÍII. kongresszusának a kultúrára vonatko­zó rezolúcióját. Ez ugyanis igényként húzta alá ugyanazt, amit szélesebb értelmezésben a legutóbbi KB-ülés közleménye: a párt­munka módszereinek tökéletesítését. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a párt kulturális politiká­jának gyakorlati megvalósítása során előfordultak hibák is, „hely­telen és indokolatlan adminisztratív beavatkozások". Szembefor­dul az olyan magatartással is, amely már eleve pesszimizmussal vádolja meg azokat az alkotókat, akik életünk fonákságait is áb­rázolják. Nem lehet az ilyen müveket, még akkor sem, há alko­tóik tévednek, szubjektivista és autoritatív módon károsnak nyil­vánítani. Nem lehet ilyen jelenségeket általánosítani és a saját véleményét senki sem kiálthatja ki a nép hangjának. Ezt a gon­dolatsort követi az alábbi, rendkívül figyelemre méltó mondat: „Bár természetesen nem egy művészi megnyilvánulás nagyon vi­tatható lehet és teljesen ellentétes nézeteket válthat ki, az egy­oldalú általánosítás a művészetnek objektíve azt a részét sújthat­ja, amely a legjobban elősegíthetné a társadalmi haladást." Persze a nagyobb demokrácia egyben nagyobb felelősséggel jár. jobban kell tolerálnunk a művészek nézeteit, több szabad te­ret kell nekik biztosítanunk, de ennek feltétele, hogy olyan, mű­vészetre törekedjenek, amely megfelel a szocializmus haladó jelle­gének. Ugyanakkor szükséges az is, hogy az írók, művészek ma­guk is szembehelyezkedjenek olyan megnyilvánulásokkal, amelye­ket helyteleneknek tartanak. Nagyon találóan tapint rá arra, hogy a múltban sokan idegenkedtek az ilyfajta nyíltságtól, mivel nem kívántak szolidaritást vállalni a helytelen megnyilvánulásokkal szemben gyakorolt kritika nem mindig meggondolt formáival és módszereivel. A cikkíró végül ismételten kifejezésre juttatja azt a meggyőző­dést, hogy a párt januári központi bizottsági ülése megnyitja a kulturális fronton is a viszonyok normalizálásának feltételeit. „Ez természetesen nem szünteti meg az ellentmondásokat és a konf­liktusokat, amelyek továbbra is haladásra irányuló közös igye­kezetünk törvényszerű velejárói lesznek. Csakhogy ennek azzal kell járnia, hogy nyílt vitákkal és kölcsönös bizalommal fűszere­zett alkotó és termékeny légkör alakul ki, amely a további sike­reknek és a szocialista közösségünk javát szolgáló alkotó tettek nek feltétlenül szükséges táptalaja" — ezzel a gondolattal zárul ez az új egészségesebb fuvallatokról tanúskodó írás. HÁTHA RENDSZER LESZ BELŐLE Alig ötven soros, egyhasábos írás ragadta meg a figyelmünket a RUDÉ PRÁVO január 10-i számának kulturális rovatában. Rit­kaságszámba megy ugyanis, hogy a cseh-nyelvü la"pok, folyóiratok megemlékeznek egy-egy hazai magyar írónk megjelent müvéről. Az „Š" jelzésű írás ezúttal L. Gály Olga Halkan szólok című kö­tetét recenzálja meleg szavakkal. Sőt, ennek kapcsán néhány ál­talánosított következtetésre is vállalkozik a* recenzens, amikor le­szögezi, hogy a szocialista Csehszlovákiában a magyar nemzeti­ségi irodalom és művészet eredményesen fejlődhet. Magáról a kötetről a bírálóknak az a véleménye, hogy a versek mély érzelmi életről és filozófiai gondolatiságról tanúskodnak, egyszerűek, de egyben színesek és meggyőzőek. A költőnő élmény­anyagát, kezdve a fasizmus barbarizmusától, egészen a köznapok ezernyi szép mozzanatáig egészbe fogja anélkül, hogy individua­lista módon menekülni próbálna az élet realitása elől. örülünk az elismerő szavaknak és reméljük, hogy előbb-utóbb rendszeresebben találkozhatunk a számontartásról tanúskodó Ilyen írásokkal. HITELES PORTRÉT KASSÁKRÓL! Feltehetően nem marad visszhang nélkül Taxner-Tóth Ernő cikke, amely a NÉPSZABADSÁG január 14-i számában jelent meg. Azért számolunk vitával, mivel a cikkíró egy Kassák-monográfia, illetve Veres Péternek egyik Kassák-tanulmánya alapján központi fontosságú kérdést feszeget. Kassák Lajos munkásságának és a magyar irodalomban betöltött helyének problémáját, mégpedig kimondottan polemikus hangvételben. Az említett monográfia 1 különben egy kiváló újvidéki magyar kritikusnak, Bori Imrének és a magyarországi Korner Évának a közös műve. (Az utóbb megnevezett szerző Kassák festészetével foglalkozik.) Taxner-Tóth Ernő nem vitatja el a könyv erényeit, „ ... gondolatébresztő módon elemzik a kitűnő író és festő, Kas­sák munkásságának számtalan problémáját... Bori Imre jól is­meri témáját, érzékeny hallású kritikus..." Ugyanakkor azon­ban szerinte erősen vitatható a mű alapgondolata. Mégpedig az, hogy Bori egyrészt az irodalom korszerűségét azonosítja az avant­gardizmussal, másrészt Kassákban látja azt az írói egyéniséget, aki új utakra vitte századunk magyar irodalmát. Dogmatikus be­állításnak tartja a „hagyományos irodalomj" és az avantgard szem­beállítását. S bár nem vitatja el az utóbbi törekvések újító jelen­tőségét, leszögezi, hogy alig volt számottevő és tartós magyaror­szági követőjük. Hasonlóképpen merevnek tartja Veres Péternek a Valóság ta­valy októberi számában megjelent Kassák-tanulmánya egyik gon­dolatmenetét. Eszerint Kassák helytelenül a „humánum" felé tágí­totta a maga írói horizontját, míg ő a „népközösség, a nemzet felé". Ennek következtében — s most idézzük Veres Pétert, „Kas­sák ... sohasem tudott a magyarsághoz, mint nemzethez szólni." A NÉPSZABADSÁG cikkírója ezzel szemben úgy érvel, hogy bár Kassák politikai nézeteivel sok vonatkozásban vitába lehetett szállni, „művészetének java azonban vitathatatlanul a magyar va­lóságból, nem pedig légből kapott, tartalmatlan eszmefuttatások­ból fakadt." ÉRDEKES ÚJ LAPOT KOSZONTÜNK A Szlovákiai Ojságírószövetség szlovák nyelvű lapja, a VÝBER, érzékeny űrt hivatott betölteni a sajtó rendszerében. Az új lap el­ső száma már megjelent s ezentúl kéthetente 48 oldalon mintegy 30 ezres példányszámban kerül az olvasók elé. A lap célja színes kaleidoszkóp formájában áttekintést nyújtani, tájékoztatni más külföldi, de főleg belföldi lapok legfigyelemreméltóbb események­kel, jelenségekkel foglalkozó híreiről, cikkeiről, Írásairól. Már az első szám arról tanúskodik, hogy a kis, de lelkes szerkesztőgárda valóban újat tud nyújtani az olvasók olyan számottevő rétegének, amely több forrásból is értesülni szeretne napjaink életéről. Köszöntjük a*z új lapot és a Výber-t szerkesztő kartársainknak sok sikert kívánunk. Reméljük, hogy a jövőben sikerül valamivel vonzóbbá tenniük a borítólapot is. (8-1 ) Száz kiló hústermelés 34 perc alatt ^ Az egy kiló húsra eső bérköltség csak 7 fillér # Egy személy 2600 sertést gondoz 0 Célszerű modern berendezés • A szövetkezetek az állami üzemekkel konkurráhak A múlt napokban helyezték üzembe a Párkányi Állami Gaz­daságban hazánk egyik legkor­szerűbb sertéshizlaldáját. Hogy valóban világszínvonalú hiz­laldáról van szó, azt bizonyít­ja az ott elérhető gazdaságos termelés is. A párkányiak ese­tében egy gondozó évente 6 263 400 korona értékű húst termel, vagyis a napi súlygya­rapodás darabonként eléri az 55 dpkát. Az istálló belülről Az első látszatra úgy tűnik, hogy az építkezés költséges, de ha figyelembe vesszük, hogy az évi árutermelés 9 602 424 koro­nát tesz ki, a termelési költsé­gek viszont 6 445 925 koronát, kiderül, hogy az építkezésbe fektetett 5 144 018 korona rövid időn belül megtérül. Igaz, qg előzetes kalkulációt még nem vehetjük holtbiztosnak, mivel a becslés és a valóság között lehet eltérés, amely némileg megváltoztathatja a végered­ményt. Ám még akkor sem ne­vezhetjük az építkezést költ­ségesnek, ha például egy év és hét hónap helyett 2 év alatt térül meg a befektetés. Az automatizált etetőnek több jó tulajdonsága van. A gondozó munkája egyáltalán nem megerőltető. Gombnyo­másra működő gépek segítsé­gével a központi tartályból a takarmány a keverőbe jut, ahonnan a mozgó vályúk a nedves keveréket a hízók elé viszik. Itt nem is annyira ser­tésgondozóra, mint inkább gép­lakatosra vagy villanyszerelőre van szükség. Bár a berendezés nem bonyolult (s ez nagy előny), de a szakember mégis­csak jobban boldogul vele. A sertésgondozó fizetése az emlí­tett darabszám és súlygyarapo­dás mellett havi 3043 korona. A hizlalda további előnyei, árusítóhelyeinek kiskereskedelmi forgalma 1 milliárd 200 millió ko­ronára rúgott. Ez az összeg 1GS8 végéig a becslések szerint 4,7 szá­zalékkal emelkedik. A vendé 'látó­üzemek éttermeinek és szíliotlál­nak korszerűsítése )ó ütemben fo­lyik. A Pribylinában és Dolný Ru­binban épülő szállodákat még az idén üzembe helyezik és a Tatran­ská Lomnicán tervezett szállodát is felépitik. A termelőszövetkezetek — főleg az ipari szövetkezetek jóvoltából — 7,7 milliárd értékű árut, vagyis 1,4 milliárddal tübbet állítottak elő, mint 1986 ban. Ugyanakkor a piac számos műszaki újdonságai bővült. A žilinai Pokrok, vagy a prágai Druopta és *a Mechanika gyártmányai máris igen népsze­rűek. A fafeldolgozó szövetkezetek jó munkáját dicséri több prágai és vidéki szálloda — mint például a Parkhotel és az Esplanade, vagy akár az ondŕejovi csillagvizsgáló új berendezése is. Az utóbbi idő­ben az idegenforgalom növekedé­sével magyarázható különösen az UVA és a Szlovákia népművészeti termékei iránti fokozott érdeklő­dés, ami lényegesen hozzújárul kulturális színvonalunk külföldi propagálásához. Szövetkezeteink gyártmányait a külföldnek tetemes exportszállítá­saink révén is alkalma van megis­merni. A hagyományos exportáru: bútor, játékszerek, karácsonyfadí­szek, gránátékszsrek, sokszorosí­tógépek, halászati kellékek, textil, ajándéktárgyak stb. 1967-ben 230 millió koronát jövedelmezett a szövetkezeteknek. A szövetkezetek ma már nagy súlyt helyeznek az áru minőségére Is. Ezt igazolja az 1967 ben először megrendezett „Tökéletes szövetkezeti termékért" indított vetélkedés, melybe 225 szövetkezet nevezett be több mint 1000 gyártmányával, és „Az év ki­váló terméke" című országos ver­seny. Noha a szolgáltatások terén a szövetkezetek munkája még nem kifogástalan, igyekezetükből (pl. a bratislavai ŕtrkovecen, de má­sutt is autójavitőműhelyek és szá­mos más üzem, valamint munka­hely létesül) teltétlenül a helyzet javulására következtethetünk. —km— hogy az élelmiszeripari gyárak melléktermékeit (moslék, savó, író stb.) hasznosítani tudja. Az állomány a pépszerű takar­mányt gazdaságosabban érté­kesíti a száraz takarmánynál. Ami pedig a munkaerőszükség­letet Illeti, az a szokásosnak kb. csak az egytizede. Ezt a tényt ugyan jó néhány szö­vetkezetben már kifogásolnák, mivel általában amúgy is gon­dot okoz a dolgozók ellátása megfelelő munkával. Az üzem­be helyezett korszerű hizlalda működését nem abból a cél­ból ismertettük, hogy a gazda­ságok nyomban építsenek. Egyelőre ez csak fölösleges ki­adást jelentene, mert hisz a szlovákiai hizlaldákban a jelen­legi hústermelést még 25 szá­zalékkal növelhetnénk is. Az újdonság jelentősége azonban mégis nagy. Országszerte a termelés sza­kosítására és összpontosítására törekszünk. Az állami gazda­ság két újítója, Michal Medo­varský igazgató és Árpád Se­verin főmérnök is azért kísér­letezett több éven át, hogy a találmánnyal létrehozhassák a sertéshústermelés üzemen be­lüli koncentrálását, s ez a he­lyi szakemberek segítségével sikerült. Az üzembe helyezett modern hizlalda olyan újdon­ság, amit az egyes járások ter­melésük összpontosítása során például vehetnek. Persze csak akkor, ha a jelenlegi épületek amortizálódnak vagy más hasz­nos célra használják fel őket. Néhány év alatt a gyakor­latban majd bebizonyosodik, hogy az új hizlaldának van-e létjogosultsága. Előfordulhat, hogy üzemeltetés közben kü­Kezdődik az etetés lönböző hibák merülnek fel. Többen hangoztatják, hogy az ilyen mozgó vályúk használata esetén fennáll a fertőzés ve­szélye. Ugyanis egy vályúból két részleg állománya táplál­kozik, és járvány esetén meg­fertőzhet^ egymást. Esetleg más javításra szoruló hiba is előfordulhat. Mindenesetre gyakorlat hí­ján, egyelőre még nem mond­hatunk végleges véleményt Annyi azonban bizonyos, hogy figyelemreméltó újításról van sző. Ahol a sertéshústermelés összpontosítása esedékessé vá­lik, ajánlatos, ha az illetéke­sek az új ólak építésének meg­kezdése előtt meglátogatják a Párkányi Állami Gazdaságot és megtekintik az egyszerű, de főképp célszerű modern beren­dezéseket. (bj) A hizlalda makettje Jssraa. A Szüvekezetek Központi Taná­csának Prágában megtartott sajtó­értekezletén a szövetkezetek veze­tő dolgozói múlt évi eredményeik­ről, problémáikról és legközelebbi terveikről tájékoztatták az újság­írókat. Például a fogyasztási szö­vetkezetek tavaly megnyitott el­A MAGAS-TÁTRA Zdiar-vidé kének kevésbé ismert része, a Monkov-völgy télen és nyáron a természet legszebb képét tár­ja elénk. Az első képen a Monkov csa­lád fából épült jellegzetes kú­riája a gazdasági épületekkel együtt látható. A család több mint 150 évvel ezelőtt települt le ebben a völgyben s róluk nevezték el a völgyet. Háttér­ben a 2142 m magas Zdiar­hegy és a 2152 m-es Havran­hegy. A második képen: A Monkov­völgyben néhány évvel ezelőtt felépült s a legkorszerűbben berendezett Magura nevű szak­szervezeti üdülőotthon, amely télen és nyáron nagyon kedve­ző üdülési és sportolási lehető­ségeket nyújt.

Next

/
Thumbnails
Contents