Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-14 / 13. szám, vasárnap

nnM T MIT VARRJUNK 1J1VA1 A RÉGI FÉRFIÖLTÖNYBŐL? A nem túlságosan elrongyo­lódott férfiöltönyöket (különö­sen a müszálasat) gazdaságo­san kihasználhatjuk, ha a ma­gunk vagy bakfis lányunk szá­mára kétrészes ruhát varrunk belőlük. Ezt a ruhát pulóverrel, blúzzal, munkába, iskolába, ka­bát alá Jól kihasználhatjuk a téli hónapokban. A szétfejtett öltönyt minden esetben mossuk vagy tisztítsuk ki, mert a hosszabb ideig vi­selt férfiruha nem lehet tisz­ta, s a belőle varrott holmitól piszkolódna a blúzunk, fehér­neműnk. Amikor megszáradt, nedves ruhán keresztül Jól va­vasaljuk kl, hagyjuk megszá­radni, s csak azután szabjunk. Az öltöny állapotától függően hosszú vagy rövid ujjú mel­lénykét és egyenes vonalú, si­ma szoknyát varrhatunk belő­le. Szükség esetén színben ösz­szelillő két öltönyből is varr­hatunk egy-egy női ruhát. Pél­dául egyszerű szürke férfiöl­töny éppen maradt részét ügyesen kombnálhatjuk szürke alapon apróbb vagy nagyobb kockás szövetből készült öltöny részeivel. Ha egy kis jó ízléssel rendelkezünk, igen csinos összeállítású öltözékeket varrhatunk magunknak. Régi férfiöltönyből a kisebb gyerekeknek is varrhatunk ruhát. Ez természetesen nem jár annyi fejtöréssel, mert sokkal kevesebb anyagra van szükségünk, s a kikopott térd és könyökrészeket ügyesen kikerülhetjük. NÉHÁNY JÓ TANÁCS A kezdő háziasszonyok sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy hogy milyen ruhaneműt moshatnak mosógépben, s milyet kéli kéz­zel mosni. Ezért az alábbiakban adunk néhány tanácsot: • A selyem-, szllon-, kreppszl­lon harisnyát, harisnyanadrágot, kreppszilon férfizoknit mindig lavórban, kézzel mossuk. 9 A gyapjú-, pamut- és műszá­las pulóvereket, szvettereket kéz­zel mossuk. 9 A férfiruhák kitényesedett részeit is átdörzsölhetjük szalmlá­kos vízzel, azután forró vasaló­val, vizes ruhán át alaposan meggőzőljük. • Mosőgépben moshatjuk az ágyneműn, asztalneműn, törülkö­zőn és egyéb vászonneműn kívül a puplin- és vászon férfiingeket, női blúzokat, kartonruhákat és kötényeket (bár a kötény pántja miatt ajánlatosabb kézzel mosni), puplin és flanell pizsamákat, há­lóingeket, a nem túl érzékeny pamutholmlt, a zsebkendőket, az egyszerűbb házlruhákat, munka­köpenyeket, férfi vászonzubbo­nyokat, a mosőanyagből készült gyermekruhákat és kis nadrágo­kat, a karton és kretonholmit stb. • A férfiöltönyök gallérját Időnként tisztítsuk kl, mert a zsí­ros gallértól gyorsan piszkolódik a világos színű ing. Erre a célra szalmlákszeszes oldatot haszná­lunk. Egy liter vízbe egy evőka­nál szalmlákszeszt teszünk. Ha a gallér túlságosan zsíros, piszkos, tegyünk a vízbe literenként még egy kanál denaturált szeszt is. HÁZTARTÁS Mit készítünk liba­és kacsahúsból? VAGDALT LIBAMELL Hozzávalók: 75 dkg bőr nélküli libamell, 15 dkg füstölt szalon­na, só, 5 dkg zsír, 5 dkg vö­röshagyma, 1 gerezd fokhagy­ma, darált feketebors, egy csi­petnyi majoránna, egy kevés petrezselyem zöldje, 2 tojás, 2 db zsemle. Olaj, zsemlemorzsa és tojás a bundázáshoz. A húst a csontokról lefejtjük, a szalon­nával s a vízbe mártott, kifa­csart zsemlével együtt húsdará­lón ledaráljuk. Azután a tojás­sal és a fűszerekkel összeke­verjük, pogácsákat formálunk belőle, felvert tojásba mártjuk, majd zsemlemorzsában meg­forgatjuk, és forró olajban meg­sütjük. . LAKODALMAS KASA Hozzávalók: 3 db libacomb, 20 dkg libamáj, 15 dkg libazsír, 30 dkg rizs, 15 dkg vegyes zöld­ség, 10 dkg zeller, 1 kis fej vöröshagyma, 10 dkg gomba (lehet szárított is), 1 csomó zöldpetrezselyem, só, darált fe­ketebors. A combok húsát lefejtjük a csontról, és kisebb kockákra vágjuk. 10 dkg. libazsírban kis­sé megpirítjuk a kockára vá­gott zöldséget, zellert ós az ap­róra vagdalt vöröshagymát. Eh­hez hozzáadjuk a libahúst, meg sózzuk, megborsozzuk, majd le­födve és időnként megkeverve kevés lében pároljuk. Mikor puhulni kezd, hozzákeverjük a megmosott rizst, a vagdalt gom bát, zöldpetrezselymet, és fel­öntjük a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű vízzel. Ha felforrt, befödjük, és a sü­tőben készre pároljuk. — Tála­láskor a kása tetejére rakjuk a kis szeletekre vágott és a mara­dók zsírban pirosra sütött liba­májat, amelynek zsírjával az egészet meglocsoljuk. GOMBÁS RIZZSEL TÖLTÖTT KACSA A kacsát jól megtisztítjuk, meg­mossuk, besózzuk, kissé állni hagyjuk, majd hagymás zsíron, petrezselyemmel párolt gombá­val kevert, tojásos rizzsel meg­töltjük, és a sütőben szép pi­rosra sütjük. Savanyú uborká val tálaljuk. LIBA VAGY KACSAIIÜSBÖL KÉSZÜLT KEN0 A liba melle és combja húsát lefejtjük a csontokról, apróbb darabokra vagdaljuk, és hagy­más zsíron megpároljuk. AZ után húsdarálón ledaráljuk, majd megsózzuk, egy kevés por rá tört majoránnával és darált feketeborssal ízesítjük, s any­nyi hideg libazsírt keverünk hozzá, hogy jól kenhető masz­szát kapjunk. Nagyon ízletes kenő, tízóraira, vacsorára, teá­val vagy forralt borral. A cipőjéről is megítélhetjük az embert A régiek azt tartot­ták, semmi sem árulko­dik úgy rólunk, mint a cipőnk. Ebben igazuk volt. S nem ártana, ha ezt a fiatalok is meg­szívlelnék. Figyeljük csak meg, mennyi jól öltözött fiatal lány jár letaposott sarkú, rosz­szul tisztított vagy nemegyszer sáros cipő­ben olyankor ts, amikor már száraz az úttest. A cipőtisztításhoz is aka­raterőre van szüksé­günk. Ne mondjuk, hogy ,.ma még jó lesz Így ts , hanem minden este tisztítsuk ki azt a lábbelit, amtt másnap reggel fel akarunk ven­ni. Sokan kitisztítják ugyan a cipőjüket, de mégsem látszik rajta. Elismerjük, ennek ts, mint minden munká­nak, megvan a maga művészete. A legalap­vetőbb dolgokkal, azt hiszem, mindenki tisz­tában van, vagyis, hogy először a sarat és a port távolítjuk el a ci­pőről. Azt azonban ke­vesen tudják, hogy a túlságosan érzékeny bőrt nem ajánlatos na­gyon erős szőrű kefé­vel tisztítani. Puha ke­fével viszont nem tua juk tökéletesen eltávo lítanl róla a sarat Ilyen esetben azt ajánl juk, hogy nedves rongy gyal (nem túlságosan vizessel) óvatosan tö röljük le a cipő sarká ról és talpának szélé ről a sarat. Azután hagyjuk megszáradni, s csak azután kenjük be krémmel és fényesít sük ki a bőrt. Télen a víztől, hólé tői átnedvesedett láb bellt sámfára húzva vagy fó erősen kitömve szárítsuk meg, külön ben elveszíti a forrná ját. Hogy a bőr meg ne keményedfék, alaposar dörzsöljük bele a cipő krémet. A műbőr cstz mákat óvatosan lemos­hatjuk tisztítás, fénye­sítés előtt. Az antilop, szemis vagy velúrbőr cipőt mű­anyag kefével tisztít­suk meg a sártól, s a cipőboltokban kapható folyékony tisztítószer­rel dörzsöljük át. Ha a cipő orrán a bolyhok nagyon összetapadtak, s a bőr fényesen foltos, nagyon finom dörzspa­pírral óvatosan távolít­suk el a foltokat. A ve­lúrclpőt esős időben nem ajánlatos viselni, mert megkeményedik és foltos lesz. Mivel újra divatos a lakkcipő, nem árt, ha tudjuk, hogyan kell szakszerűen tisztítani. A lakkcipőt sohasem szabad terpentines ci­pőkrémmel kenni, mert ettől elveszíti a fényét. Kefélni sem szabad, csak puha ronggyal le­törölni. Ha a cipőt a portól megtisztítottuk, kevés tejjel mossuk meg, s ha megszáradt, dörzsöljük végig ketté­vágott vöröshagymá­val, és puha, száraz ronggyal jól fényesít­sük ki. A vöröshagymá­tól a lakkbőr gyönyörű fényt kap; hátránya, hogy tisztítás után azonnal nem húzhatjuk fel a cipőt, ui. rövid időre szellős helyre kell tennünk, hogy a hagy­maszag elpárologjon. Ha a lakkcipőt hosz­szabb ideig nem hasz­náljuk, kenjük be egy kevés olívaolajjal, fi­nom, tiszta vazelinnal vagy sótalan vajjal, ígv a bőr nem szárad kt és nem repedezik meg. Nagyon fontos, hogy a lakkcipőt minden hasz­nálat után kisámfázzuk vagy legalább is papír­ral jól kitömjük. Természetesen nem­csak a lakkcipőt kell kisámfáznunk használat után, hanem a bőr, ve­lúr, sőt a vászonctpőt is, mert így sokáig megtartják a formáju­kat. A gumi lábbelit (csizmát, hócipőt j so­hase mossuk lúgos vagy erősen szappanos víz ben, mert ettől elveszí­ti a fényét. Csakis tisz­ta, langyos vizet hasz náljunk erre a célja. DIHS6 TÉLEN IS VIRÁGZŰ NÖVÉNYEK Január a hivatásos és a műked­velő kertészek egyik legszomo­rúbb hónapja. Am, ha hazánk ha­tárain tfilra, messzi keletre tekin­tünk, megállapíthatjuk, bogy ott éppen most van egy érdekes bo­korszerfi növény riigyfakadásának az Ideje. E díszcserjének növény­tani latin neve Hamamelis japo­nlca, ami ugyan az avatatlannak nem sokat mond, legfeljebb ere­detéről tájékoztat. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy az emiitett díszcserje csak japánban lehet bonos, csak ott nőhet és viríthat. Egyes, különö­sen kedvezőtlen éghajlatú tálakon kívül mindenütt meghonosodhat, és hazánkban, de külöaösen Dél­Szlovákiában ugyancsak |61 vészel­heti át akár a legzimankósabb te­let is. Hasonlök, sőt csaknem azo­nosak az eredetileg Kínában bo­nos Hamamelts mollls díszcserje tulajdonságai ls. Mindkettő na­gyon tetszetős. A Hamamells japonlca s a Hama­melts mollls számunkra különösen azért lehet értékes, mert a téli hónapokban virágzik. Nem túlzás, hogy minden elképzelést felül­múl az a gyönyörű látvány, ami­kor a rájuk hulló há súlya alatt hajladoznak e díszcserjék virágba borult ágai. Ám ezek a díszcserjék további „mutatványokra" Is képe­sek. Ágaik vázában Is szín­pompáson virágoznak, hasonló­képpen, mint a Forsitia (olajfa féle cserje, amelyet hamis arany­eső néven ls ismerünk) ágai, ame­lyek éppúgy, mint a Hamamelis ágak a virágokban általában sze­gény hónapokban varázsolják la­kásunkba a természet üde szépsé­gét. A Hamamelis nevfi díszcser­jék lombja nyáron rendkívül sűrfi, de a téli hónapokban sem hull le minden levelük. E díszcserjék egy­aránt |61 fejlődnek napos és félig árnyas helyeken. További előnyük, bogy a talajjal szemben sem túl Igényesek. Nehézséget csak be­szerzésük okozhat, mivel kerté­szeteinkben mindeddig tál kevés van belőlük. Sok helyütt kapba­tők és előszeretettel ajánl|ák meg­vételre a Hamamelis vlrglnlca ne­vfi díszcserjét, amely azonban ke­vésbé tetszetős és tartós. Könnyebben lehet beszerezni el említett két díszcserje magvait, da a magról termesztés túl sokáig tart. Nagyon türelmesnek kell lennie annak, aki ki akarná várni az így ültetett díszcserje virágzá­sát. A Hamamells díszcserjék sza­porítása persze más módon Is le­hetséges, ám ehhez olyan már jóf kifejlett anyanövény szükséges, amelynek földig lekonyuló ágai behatolnak a talajba, s általában gyorsan eresztenek gyökeret. A legegyszerűbb egy-egy erőteljes fiatal növény beszerzése. A gyö­kerek elültetésére különösen a tavaszi hónapok alkalmasak. Ta­pasztalataink arra utalnak, hogy a nedves, hűvös nyár rendszerint meggyorsítja virágzásukat, külö­nösen olyankor, amikor a csapa­dékos nyár után enyhe tél követ­kezik. Valószínűleg ennek köszön­hetem, hogy két évvel ezelőtt de­cembertől április derekáig élvez­hettem egy Hamamelis japonlca ragyogóan aranysárga virágainak lenyűgöző látványát. Csupán egyetlenegyszer — amikor a hő­mérő higanyszála mínusz 10 fok alá süllyedt — csukódtak össze a gyönyörű virágok, de az első meleg napsugár cirogatására Ismét feléledtek, és újból aranysárgán pompázva példázták a természet örökös megújhodását. K. WEISSDERGEK FONTOS FELADATUNK A VADVÉDELEM Fagyos napokkal és Dél-Szlo­vákiában szokatlan hótakaró­val köszöntött be a január. Me­zei és erdei vadjaink számára eljött az ínség, a szenvedések ideje. A vadját féltő és gon­dozó vadász ezért gondosan felkészült a télre. A vadásztár­sadalom feladata csökkenteni a vad téli szenvedéseit, nélkülözé­sét és ezeknek következményét: az elhullást. A növényi vegetáció szünete­lésével eltűnt növényevő vad­jaink természetes tápláléka. Mi­kor a legtöbb élelemre, kaló­riára volna szüksége, akkor jut a legkevesebb táplálékhoz a vad. Ez erőnlétének leromlásá­hoz, vészes lefogyáshoz, több­ször pusztulásához vezethet. Főleg szárnyas apróvadunkat: a fácánt, és a foglyot fenyege­ti ez a sors. A vad a mély és sokszor fa­gyos hóban nehezen mozog. Különösen az őz és a szarvas könnyen felsérti a lábát a je­ges hóban. Az ^tizzadás, a ne­héz mozgás következtében be­állót bél-, hashártya-, mellhár­tya-, tüdő- és petefészekhűlé­ses megbetegedések Igen gya­koriak. A nappal átizzadt vad éjjel megfázik és a megbete­gedett állat táplálék hiányában elpusztul. A hűlés következté­ben sok az elvetélés. A pete­fészek-megbetegedések követ­kezménye a gyakori meddőség. A rózsatő (homlokcsap) elfa­gyása a nagyvadnál, rendelle­nes, satnya agancsfejlődést eredményez. Meteorológusaink már az ősszel Jelezték, hogy hosszú és kemény tél várható. A kedvező nyár és ősz eredményeként me­zei és erdei vadjaink jő kondí­cióban várhatták a telet. A tél sok veszélye elkerülhető, vagy legalább is csökkenthető elő­relátó vadvédelmi munkával. Ahol Idejében gondoskodtak a vad számára szálas és szemes takarmányról, ahol még az ősz­szel felállították az etetőket, szórókat s ahol ezek meg is vannak töltve, ott bizakodással nézhettek a vadászok a tél elé. Vadásztársulatatnk becsülete­sen végzik ebbeli kötelességü­ket is. Sok vagonra becsülhe­tő — szlovákiai méretben — a vad számára előkészített szálas­és lombtakarmány. Nyári, ön­kéntes brigádmunkával nem egy vadásztársulat biztosított a cséplésnél hulladékot jelentő, de kitűnő vadtáplálék gyom­magvakat, ocsút, pelyvát. Most, hogy sok hó esett, ne késlekedjünk. Minden havazás, hófúvás után söpörjük ki az etetők alját, lássuk el friss ele­séggel. Ahol még nincs elég etetőnk, ott állítsunk fel úja­kat. Jobb későn, mint sohal Nagyvadjaink részére is bizto­sítsunk szemes takarmányt. Legjobb persze a természetes takarmány: makk, vadgeszte­nye. Ne sajnáljuk néhány órár­ra bérbevenni egy traktort, hó­ekével ösvényt húzni keresztül­kasul a vadászterületen! Tegyünk meg mindent, hogy gyönyörű vadállományunkat megóvjuk. Most még nem ké­ső" K. K. SZÓLÁSMONDÁSOK MAGYARAZATA HÁTRA VAN MEG A FEKETE LEVES — A köz­hiedelem s több kutató szerint 11. Szulejmán szultán (1521-ben lépett trónra) színlelt barátsággal ebédre hívta Enyingi Tö­rök Bálintot, hogy foglyul ejtse. Ebéd közben a vendégek gyanút fogtak, s távozni készültek. Ekkor hangzott el ez a mondás. Arany János használja fel e történetet Tö­rök Bálint című balladájában. FŰZFA POETA — E kifejezést elő­ször Czeglédi Ist­ván kassat prédi­kátor használta egytk vitairatában. A nyelvészet kide­rítette, hogy a fűz­fa szónak már ré­gebben, az 1500-as években haszonta­lan, hitvány mel­lékjelentése ts volt. így: fűzfa diák, fűzfa alma, fűzfá­ból faragott vers. S így a fűzfa poéta sem tartozik a di­csérő jelzők közé. HELYES A Bö­GES! — Shakes­peare Szentiván­éft álom című szín­művében az egytk epizód néhány athéni mesterem­ber műkedvelőskö­dését mutatja be. Az Arany-féle for­dításban az Orosz­lánt egyik ordíto­zása után valame­lyik néző megdi­cséri: Helyes a bő­gés, oroszlánt In­nen terjedt el a mondás, s oált szállóigévé,

Next

/
Thumbnails
Contents