Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-10 / 340. szám, vasárnap

f" <s3 DIVAT A TÉLI ÜDÜLÉSRE is időben íei kell készülnünk. Akiknek maradt még néhány nap szabadságuk, szívesen utaznak a hóval borított fehér hegyek közé. A téli sportok rajongói rendszerint megszokott síöltönyüket viszik magukkal. Akik nem sportolni, hanem pihenni mennek a hegyekbe, s csak rövid sétákat, kirándulásokat tesznek, azoknak a képünkön látható, divatos összeállítást ajánljuk. A kabát készülhet oberonból vagy ballonból, szivacs vagy szőrmebéléssel. A nadrág rugalmas szövésű, testhez simuló anyagból legyen. Ez nemcsak kényelmes, hanem jó meleg is. A hosszú, divatos kötött pulóver nyakát és szélét rojtok díszítik. Az öltözéket csuklyával és puha szárú csizmával egészítjük kl. A sportöltönyön kívül szövetszoknyát, pulóvert és téli blúzokat viszünk magunkkal. Ha esténként szórakozni akarunk, szükségünk van egy megfelelő alkalmi ruhára is. Az alkalmi ruha anyagát és fazonját aszerint válasszuk meg, hogy milyen helyen üdülünk. Kisebb turistaházba egyszerűbb ruhát viszünk magunkkal, az elegáns hegyi szállókba viszont választékosabb, mutatósabb öltözék kell. Kézápolás A hűvös, szeles, nedves idő és a karácsony előtti nagytakarítás bizony rendkívül árt a kezünknek. Ha ősszel elhanyagoltuk a kézápolást, a téli időjárás ártalmai és a piszkosabb házi munka nehezen eltüntethető nyomokat hagy kezünk bőrén. Ugyanis a száraz, megrepedezett bőrből sokkal nehezebb eltávolítani a szennyeződést. Azt ajánljuk olvasóinknak, szakítsanak esténként néhány percet a rendszeres kézápolásra. Minden este alaposan mossuk meg kezünket meleg vízben, nagy zsírtartalmú szappannal és körömkefével. Ha piszkosabb munkát végeztünk, használjuk a SOLSAPON elnevezésű kézmosószappant; ezzel nagyon jól eltüntethetjük a szennyeződést, sőt a különféle festékfoltokat is. Hasznos tanácsok • Az ágyneműt és matracokat betegek után a következőképpen fertőtlenítjük: Az ágyhuzatokat erősen lúgos vízben jól kifőzzük, majd forró vassal kivasaljuk. A párnákat, paplanokat forró napra tesszük. Ha erre nincs mód (télen), akkor Ajatin-oldatos vízbe mártott kefével átkeféljük, és megszárítjuk. A matracokat először jól kiszellőztetjük, azután szintén Ajatinos vízzel átkeféljük, megszárítjuk, és szükség esetén forró vassal gyorsan átvasaljuk. Az ágyat és éjjeliszekrényt is lemossuk a fertőtlenítő szerrel. + Az influenzát és az egyéb fertőző betegségeket megelőzhetjük, ha a munkahelyünkön, különösen, ha többen dolgozunk egy szobában, gyakran szellőztetjük a helyiséget, mindig a zsebkendőnkbe tüsszentünk és köhögünk, sohasem a levegőbe, továbbá, ha megfelelően öltözködünk, táplálkozunk, s elegendő C-vitamint fogyasztunk. + Hogy a kórokozókat ne cipeljük be a lakásunkba, viseljünk otthon házicipőt, amit rögtön az előszobában felhúzunk. Ebben a papucsban aztán ne menjünk ki a folyosóra, az udvarra és az utcára. Az utcán viselt cipőt viszont ne hordjuk a lakásban. Ha fáradt a kezünk, könnyedén masszírozzuk meg. Ha úgy érezzük, hogy megerőltettük a sok munkával, burkoljuk be állott vizes borogatással, és csavarjunk a nedves ruhára száraz törülközőt. Ezt kényelmes helyzetben 15—20 percig hagyjuk rajta. Az alapos kézmosás és körömápolás után kenjük be kezünket tápláló zsíros krémmel vagy tiszta glicerinnel. Az ipari munkásoknak az Indulona bőrápoló krémet ajánljuk. Háztartás A szárnyas vadat: fácánt, foglyot pecsenyének készítjük el. A szárnyasvadat szárazon kopasztjuk meg. A tisztított vadakat előbb forró-, majd hideg vízbe mártjuk. Mivel mindkét állat húsa zsírszegény szalonnával jó bőven megtűzdeljük. Vékony, lapos szeleteket vágunk a szalonnából, s azt az állat mellehúsára helyezzük, s a combját is beborítjuk. Az idősebb állatokat először pároljuk, azután sütjük. Készíthetjük vö rös borral pácolva, gombával párolva, szalonnával tűzdelve. A hús előkészítése mindig azonos. A vadnyulat rendszerint savanyú, ún. vadas páccal készítjük. Sok helyen kenőt is készítenek a vadnyúl húsából. Ez úgy történik, hogy a darabokra vagdalt húst hagymás zsíron pörköltszerűen megpárolják, azután a húst lefejtik a csontról, megdarálják, fűszerezik, és áztatott zsemlével kenőt készítenek belőle. Ezenkívül készíthetjük a vadnyulat vörösborral is: A hártyájától megtisztított húst tetszés szerinti (kisebb vagy nagyobb) darabokra vágjuk, és besózzuk. Egy lábasban karikákra vágott vöröshagymát rakunk le szeletenként, erre vékony, nyers sárgarépa-szeleteket teszünk, olvasztott zsírral leöntjük, s rárakjuk a hússzeleteket. Azután egy kevés vizet öntünk alá, és a húst fedő alatt pároljuk. Ha a vize elpárolgott, s már kb. félig megpuhult, vörös borral felöntjük, és tovább pároljuk, amíg egészen megpuhul. Ha kész, a húst tálra rakjuk, a zöldséges levét áttörjük, ráöntjük a húsra, és tarhonyával vagy rizzsel tálaljuk. A tejfölösen készült vadnyúl ls igen Ízletes. Az előbb leirt módon készítjük, csak nem teszünk bele sárgarépát és vörös bort, hanem a végén tejfölös levet készítünk a hagymán párolt húshoz. BURGONYAPUDING 10 dkg vajat habosra keve rünk, adunk hozzá 2 egész tojást, 14 dkg finomra darált főtt sonkát, 25 dkg áttört, főtt burgonyát, egy nagy kanál tejfölt, 2 kanál sima lisztet, majd meg sózzuk, az egészet Jól összekeverjük és végül óvatosan hozzátesszük a 3 tojásfehérjének kemény. habját. Kikent formában kb. egy óra hosszat gőzben főzzük. Reszelt sajttal meghintve, olvasztott vajjal meglocsolva tálaljuk! Táplálkozás Immár hagyománnyá vált, hogy évente egyszer megtartjuk a helyes táplálkozás hetét. Ilyenkor járásomként hidegtál kiállításokat rendeznek, orvosi előadásokat szerveznek, propagációs filmeket vetítenek. Egyes éttermekben különleges — a helyes táplálkozás normálnak megfelelő — ételeket kínálnak a vendégnek. Mindez az egyszerű halandót meghatja, jóleső érzéssel nyugtázza a figyelmességet, hogy egészségi állapotával és ésszerű étkezésével anynyira törődnek. Valószínűleg egyesek meg ls fogadják a jótanácsot és egy bizonyos ideig élnek ls vele. Ugyanakkor azonban ezt .a nagy igyekezetet — a helyes táplálkozás szem előtt tartását — magyarázhatjuk ellentétes szemszögből is. Csak egy egyszerű kérdést kell feltennünk: miért van erre szükség? A válasz kézenfekvő: mert még mindig nem tanultuk meg a racionális táplálkozás alaptételeit, mert létfenntartásun'kat nem tudjuk összhangba hozni életstílusunkkal. Világszerte naponta még tízezren halnak éhen. Ilyen veszély bennünket nem fenyeget. Sőt, azt mondhatjuk, sohasem ettünk ennyit — erről a statisztikai adatok tanúskodnak. De az orvosok és szakértők zöme fejcsóválva tanulmányozza ezeket a kimutatásokat, mert őket nem elégíti ki a mennyiség, nem Igen szívesen vesznek tudomást a hatalmas cukor, gabonanemfi- és burgonyafogyasztásról. Hazánkban J. Maäek profeszszor vezetésével már rég létrejött a Racionális Táplálkozás Testülete. A sokéves kutatómunka eredményeit számtalan tanulmányba, brosúrába, cikkbe foglalták. A testület azonban nemcsak teoretikus kérdésekkel foglalkozik, hanem gyakorlati tevékenysége is igen jelentős. Ebben az évben, éppen a helyes táplálkozás hetében, rendezték meg Brnóban immár a XVII. országos háromnapos konferenciájukat. A konferencia témája: Táplálkozásunk és életstílusunk. A 34 előadást és számtalan vitafelszólalást képtelenség itt ismertetnünk, s végeredményben nem is ez a célunk. Nézzünk meg inkább néhány érdekes megállapítást, számadatot. Pillanatnyilag a világon az életszínvonal és a táplálkozás terén HATALMAS KÜLÖNBSÉGEK mutatkoznak. Ezt a különbséget a tudósok kalóriákban és vitaminokban fejezik ki. Nálunk a többgyermekes családokban (számottevő hányad — 12%) még mindig nem értük el a „kalorikus jóllakottságot", világos tehát, hogy ezekben az esetekben nem tettünk eleget a racionális táplálkozás követelményeinek. Persze megállapításunkat a dolgok széles öszszefüggésében kell látnunk. Csehszlovákia a magasan fejlett ipari államok közé tartozik, a ranglista első felében foglal helyet. Nálunk az egy főre eső valamennyi kiadás felét a táplálékra fordítjuk, ami bizony elég magas összeg (Az összehasonlítás kedvéért — az 1963-as évet véve alapul — USA 21 %, Kanada 21,8 %, Anglia 29 °/o, Svédország 32 %). Azt mondtuk, hogy havi bevételünk felét élelemre fordítjuk, de azt ls, hogy még sokan nem kielégítően táplálkoznak. Ellentmondásosnak tűnhetik ez az állítás, mégsincs Így. Tudvalevő, hogy a kakaó, csokoládé, tejszín és tejtermékek, gyümölcs, hús sokkal több kalóriát, fehérjét és vitamint tartalmaz, mint pl. a burgonya, tésztaféle, egyes zöldségek. Ezek kőzött a nyersnyagok között pedig 1000 kalóriára az árkülünbség kb. húszszoros, (pl. 1 tábla keserű teljesértékü csokoládé árán 10 kg burgonyát, vagy 4 kg kenyeret vehetünk.) A fejlett ipari államokban A KENYÉR HELYETT HÜST fogyasztanak, nálunk viszont a hús helyett zöldséget vagy tojást fogyasztunk. Étrendünk összetétele tehát visszásságokhoz vezet, — sok ugyan a kövér ember, kalóriafogyasztásunk mégsem kielégítő. Hogy eleget tegyünk a helyes táplálkozás követelményeinek, elsőés életstílus sorban étrendünk összetételén kell változtatnunk. Figyelembe véve korunkat, foglalkozásunkat, előtérbe kell helyeznünk a magas kalóriaértékű, a sok C és B

2 vitamint tartalmazó ételeket. Rohanó életritmusunkban az étkezést mint szükséges jelenséget kezeljük, rendszertelenül, meggondolatlanul táplálkozunk. Pedig az étel elfogyasztásának módja az egész emésztési rendszer, a munkabírás, sőt a jellem kialakítása szempontjából is fontos. A legtöbb fejlett államban az étkezés SZERTARTÄSSZÄMBA MEGY. Az ebéd 4—5 fogásból áll, amelyeknek összeállításánál a kalória és a vitaminmennyiség játszik döntő szerepet. Nálunk levest és főételt eszünk, legfeljebb vasárnap háromfogásos az ebéd. Háztartásainkban szinte ismeretlen az előétel, a halkülönlegesség, a sajtfelfújt stb. Ennek nemcsak gazdasági hanem, sokkal inkább Időmegtakarítás! oka van. Háziasszonyaink nagy része egytál ételt főz, azt ls úgy, hogy maradjon másnapra is. Közben eszükbe sem jut, hogy az étel minden melegítésnél 40 százalékot veszít tápértékéből (kalória és vitamin), az elkészített hús pedig 4 órai tárolás után elveszíti fehérjetartalmát. A szakértők körében számos vitára adott már okot a negatívumok mérlegelése. A legmodernebb lakótelepek konyhái sem célszerűek (a hiányosságok felsorolására ebben a cikkben nincs hely), a háztartási gépekkel való felszerelésről nem is beszélve. Közszolgáltatásunk sem segíti eléggé a háziasszonyok munkáját. Konzer-« veink és félkész árunk választéka még mindig nem kielégítő. Szabad időnk 40 százalékát ételkészítésre fordítjuk (ebben nincs benne a többi háztartási munka). A rendszeresség és időmegtakarítás céljából ELÚNYÜS VOLNA A KÖZÖS ÉTKEZÉS. Azért kell ezt feltételes módban említeni, mivel nálunk az étkezés eme formáját aránylag ritkán vesszük igénybe. (A közös étkezés rossz minőségével és az árakkal magyarázható). Állításunkat egy nagyon érdekes statisztikai kimutatással támasztjuk alá. Svédországban az egy személyre eső összbevételből 32 százalékot fordítanak élelemre, ebből 18 százalékot a közös étkezésre, főként az éttermekben való ételfogyasztásra. Angliában 29 százalékból 14 százalékot tesz ki, nálunk 47 százalékból 13 százalékot. (A munkások bérük 51 százalékát fordítják élelemre, ebből a közös konyhára 10 százalékot.) Ha szemügyre vesszük az arányokat, a különbségek (csak a mennyiségre, nem a kalóriára és vitaminra vonatkozik ez) szembeötlőek. Mivel a nap legnagyobb részét munkahelyünkön töltjük, szükséges volna, ha a szakszervezet üzemi bizottsága az üzemi orvossal együtt nagyobb gondot fordítana az üzemen belüli étkezésre. Közkonyháinkon sablonos az étrend, gyümölcs, esetleg süteményfogyasztásról alig beszélhetünk. Helyes volna, ha bevezetnék a teljes tízóraikat, a halételeket stb. Gyakran ez csak az igyekvés és jóindulat kérdése — főként ami az ételfogyasztás esztétikai és higiéniai követelményeit illeti. Szinte kötelezővé kellene tenni, hogy minden üzemben létesítsenek egy „tízóraizó" szobát, ahol teát, kávét lehetne főzni, ahol nyugodtan tányérról, evőeszközzel (

I) lehetne elfogyasztani az ételt. Étkezésünk kulturálatlansága szinte megdöbbentő. A bevezetőben említett konferencián elhangzott beszámolók és hozzászólások egyöntetűeri hangsúlyozták, hogy az eddigieknél SOKKAL NAGYOBB GONDOT kell fordítanunk a helyes táplálkozásra. A racionális táplálkozás sorozatos megszegése ellentétben van össztársadalmi érdekeinkkel. Az „Ép testben ép lelek" közmondás nem közhely, sokkal Inkább önmagunkkal szemben támasztott kötelesség! OZORAI KATALIN Az első tánciskola jelentős esemény a fiatalok életében. Nem csoda tehát, ha a lányok rendkívül csinosak akarnak lenni ez alkalommal. Mind egyik olyan ruhát szeretne, amilyen senkinek sincs. Ez érthető, és nem is árt, ha egyéni öltözködésre törekszenek. Azonban a gyermekcipőből még csak tegnap kinőtt bakfisok megfelelő irányítás nélkül a legritkább esetben tudják megtalálni az arany középutat. Az édesanyára hárul a feladat, hogy erre az alkalomra csinosan és korához illően öltöztesse fel kislányát. Legcsinosabb és legízlésesebb természetesen az egyszerű, fiatalos jellegű ruha. Fiatal lányoknak tánciskolába nem való a mélyen kivágott, feltűnő öltözék. A fazon és az anyag megválasztásakor tartsuk mindig szem előtt, hogy bakfisokról van szó. Ne akarják fölöslegesen öregíteni magukat. A korukhoz nem illő ruhában könnyen nevetségessé válhatnak. Részükre legmegfelelőbb az egyszerű trapéz vonalú ruha, csinos fehér gallérral és kézelővel. A sötétkék rakott szoknya és fehér blúz, kis fodor vagy csipkedísszel, klasszikus tánciskolái viselet. A záróvizsgára kissé ünnepélyesebb ruhát varrhatunk, de itt tartsuk szem előtt az előbb említett elveket. _ A fiúk öltözékével kapcsolatban kevesebb probléma merül fel. Náluk viszont a hajviseletre ügyeljünk. Bár egyre kevesebb bozontos fejű fiút láthatunk, azért nem árt figyelmeztetni a túlkapásra hajlamos legénykéket, hogy milyen nevetségesen hat ízléses öltözékükhöz az ilyen frizura. A KÖNYV a legjobb barátunk. Tanít, szórakoztat, elkísér mindenhová: útitársunk a vonaton, kiránduláson, üdülésen, és kellemessé teszi téli estéinket. A mai modern ember lakása szinte elképzelhetetlen kisebb- nagyobb könyvtár nélkül. Felnőttet és gyereket egyaránt szórakoztat a jó könyv. Ezért nem csada, hogy a legcélszerűbb karácsonyi ajándéknak tekintjük. Azonban, ha örömet aka- talánosítanl nem lehet, runk szerezni, nagyon Éppen ezért, mielőtt megfontos, hogy helyesen vá- vennénk a karácsonyra lasszuk ki az ajándék könyvet. Tudnunk kell, milyen témájú könyv érdekli hozzátartozóinkat. A férfiakat rendszerint az útleírások, komolyabb történelmi regények, tudományos munkák érdeklik. A nőket a hasznos háztartási tudnivalókat tartalmazó könyveken, a szakács- és kézimunkakönyveken kívül úgyszólván minden szépirodalmi munka érdekli. Persze álszánt könyvet, próbáljuk megtudni, ki mit szeretne legszívesebben olvasni. A kicsinyeknek szóló könyvek vásárlásával nincs különösebb probléma. Azonban a serdüló fiataloknak szánt regényeket nagyon óvatosan válasszuk ki. Mindnyájan ismerjük a könyv jellemnevelő hatását. A hazai iljúsági könyvkiadó bőséges választékban bocsátja piacra az ifjúsági könyveket, tehát ezekből vásá roljunk számukra. A felnőtteknek szóló irodalommal lesz idejük megismerkedni később.