Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-09 / 339. szám, szombat

rt takarít meg a para „kapitányal­ik oly sokat tö­s felesleges kész­— az ilyen hirek karva-akaratlanul lolkozniuk. gyárban — az hlr szerint — a „mellékfoglai­lán a legkorszerűbb számító­gép sem ismeri ki magát. nagyáruházakban Egyes közgazdadászok sze­rint az ipar — a termelés — és a kereskedelem közötti összhangot a jövőben csak a korszerű számítógépek te­remthetik meg. Ma, de még inkább holnap olyan bonyo­lult „képletek" szerint ala­kul a kereslet, hogy csak ^fiSSÍMÉ Épmm w­n • 40 ezer ember bérlistája — 8 láshivatal munkatársa • Megtanul­Elárusítónö — elektronikus aggyal még 40 ezer tenkénti bérel­is elvégzi. Itt „mellékfoglalko­ii a hangsúly, hetenként csak át Végez bérel­, hét többi nap ruktőrök vagy a zolók rendelke i bérelszámolást rban gyakorlati­n kívül — mind­:en végzik: egy négy adminiszt­:ó, két elektro két műszerész, inkát kézi erő­száz könyvelő elvégezni. águnkban — stősen kedvezót­nisztratív dolgo­áma — egy-egy ílentős erediné­a könyvelés — ámolás — gépe­z ostravai bá trineci kohó­a plzefti Lenin már tízezrek egyetlen gép Már bebizonyo­az egy-két év­őtt gyártott ké­ktromos számo­:nálata sem gaz­•t ezek a gépek i sok munka­le. Viszont ha jlást gépesíteni ;or azt jelentő­egyszerűsíteni, írvényes bonyo­-rendszerben ta­gyakorlati érzékkel már a legjobb kereskedő sem bol­dogulhat. Európában ma állítólag a linzi nagyáruház a legkor­szerűbb. Gondolatban utaz­zunk el Linzbe, nézzük meg, hogyan működik a Quelle szupermarket. A legudvariasabb elárusí tónő itt — egy számitógép. Hatszázezer állandó vevő adatai, érdeklődési köre, el­me, stb. van a gép „agyá­ba" betáplálva. A magnósza­lag tfibb tízezerféle áru tech nikai jellemzőit, tulajdonsá gait, árát, színét, minőségét, stb. tartalmazza. Közben a gép postán érkezett meg­rendelésekre is reagál, még pedig a legnagyobb pontos­sággal. Utasítást ad a rak­tárnak, hogy melyik meg­rendelőnek milyen árut küld­jön. Elküldés előtt számlát készít és utoljára még el­lenőrzi az elküldendő ter­mék minőségét. Tehát a mai „vágtató", ideges tempójú kor legideá­lisabb elárusítónője: a szá­mítógép. A leghumánusabb célra — a gyógyításra — ls felhasználják a számítógé­peket. Ezúttal a riporter — nem kis büszkeséggel — azt Írhatja, hogy: Csehszlovákiá­ban. Mégpedig szép sikerrel, amelyre már a világ más részein is felfigyeltek. Nádvorník docens, a Hra­dec Králové-i kórház tudo­mányos dolgozója ma már számítógépek segítségével állapítja meg a betegek diagnózisát. Abból indult ki, hogy az idegbetegségeknél — mint általában minden betegségnél — hasonló tü­netekből hasonló diagnózis­ra lehet következtetni. A tu­dós sokszáz beteg tüneteit táplálja be a gépbe és — a gép néhány perc alatt vála­szol. Kisebb-nagyobb hiba­lehetőséggel „megmondja", hogy a tünetek alapján a pa­ciens milyen betegségben szenved. Természetes, hogy bizonyos hiba-lehetőséggel számolni kell, de azért van ott az ember — az orvos — hogy ezeket a hibákat szük­ség esetén korrigálja. Társadalmi következmények Néhány esztendeje még szenzációként hatott, ami­kor hazánkban az első szá­mítógépet üzembe helyez­ték. Ma már a legkülönbö­zőbb szakterületeken több tucatnyi működik belőlüik. Az önműködő számítógépek használata még csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, És mégis, már ma számolni kell használatuk társadalmi következményei­vel. Van aki túl rózsásan Íté­li meg a helyzetet, túl opti­mistán néz a jövőbe: a szá­mítógépek majd minden munkát elvégeznek, minden kérdést megoldanak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legkorsze­rűbb automata, a legna­gyobb teljesítményű számító­gép is holt anyag ember nél­kül. Mások borúlátóak. Azt mondják: feleslegessé válik az ember, minden tevékeny­ségünket a gép határozza majd meg. És nem kevés azoknak a száma, akik — különösen a tőkés világban — munkanélküliségtől tarta­nak. Minden attól függ, hogyan használják ki, kinek érdeké­ben helyezik üzembe a szá­mítógépet. Az amerikai pél­da azt bizonyítja, hogy az automatizálás, a legnagyobb méretű számítógép alkalma­zás se csökkentette a mun­kalehetőségeket. Sőt, a mű­szeripar fellendülése újabb, nagyobb tudású embereket kivánó munkaalkalmakat te­remtett. A korszerűsítés fo­lyamata kétségkívül bizo­nyos munkaerő átcsoporto­sításokkal jár, de ez elkerül­hetetlen. E z a helyzet a fejlett (őkésországokban. Két­ségkívül, a szocia­lista társadalomban az automatizálás, a számítógé­pek alkalmazásának a folya­mata a lehető leghumánu­sabb lesz és az ember alkotó erejének a felszabadulását eredményezi. TÓTH MIHÁLY ükomok" lyiikün ugyanolyan ked­vezményekre jogosultak, mintha bármilyen más esti iskolát látogatnának. Hallgatóink közt akad­nak háztartásbeli nők és általános mfiveltségel nyújtó iskolák tanulói is. Az utóbbiakat csak az iskola igazgatósgának be leegyezésével vehetjük fel. Az évi tandíj 300 ko rona. A tanítás betente kétszer vagy háromszor 2—2 óra. A tanfolyam kétéves, de már az első BOJNYANSZKf LÁSZLÓ, A CSEHSZLOVÁK BAJNOKA GYORSÍRÁS SOKSZOROS évfolyam befejezése után bizonyítványt adunk. A gyors- és gépíráson kívöl nyelvtant és hivatali le­velezést is tanítunk. To­vábbá a sokszorosító gé­pek kezelését ls elsajá­títhatják a hallgatók. Az első évfolyam végén 1 perc alatt 50 szót képe­sek gyorsírni, gépírás­ban pedig 140 leütést ér­nek el; a tanfolyam be­fejezésekor 70-et, illetve Z20-at. — Ogy tudjuk, a leg­jobb gyors- és gépírók versenyeken ls részt vesznek. — Mind a tanulók, mind a diplomás gyors­és gépírók számára ver­senyeket, bajnokságokat rendezünk. A gyorsírás sokszoros országos baj­noka például Bojnyan­szky László, aki intéze­tünkben tanít. Gyakran rendezünk nemzetközi gyorsíró versenyeket is. A gépírásban minden má­sodik évben világbajnok­ságra is sor kerül. lelőtt eltávoztunk, betekintettünk né­hány tanterembe. A fiatal hallgatók nagy ér­deklődéssel figyelték a táblára rajzolt és szá­momra rejtélyes jeleket, vagy szorgalmasan kat­togtatták az Írógépet. FÜLÖP IMRE # ucika betöltötte a tizennyolc évet, leérettségizett. Ügy érezte, egy­szeriben megérett az önállóságra, a szerelemre ... egyszóval az életre. De valón milyen önállóságot bizto­síthat egy nagylány számára a családi tűzhely, pontosabban az anya és az apa, akik — úgymond — száz évvel lemaradtak a mai modern életfelfogás tói? Ok és a mai fiatalok életfelfogása! Két távoli világ, összeegyeztethetetlen: víz és tűz! íme, egy kis ízelítő a szülők „szőve géböl". Ne tépd ki minden harmadik nap a szemöldöködet, így is alig látszik már!... Miért festesz fekete karikákat a szemed köré, kislányom, hiszen úgy nézel ki, mintha kriptából bújtál volna ki? ... Műszempilla egy tizennyolc éves lánynak! Ejnye, ejnye, nem vagy te színésznő, sem filmsztár!..'. Es miért pötyögteted tele az arcodat azzal a fekete ceruzával, hiszen valamikor ir­tóztak a lányok a ragyaveréstöll? .. Szép, szép a miniszoknya, de a rövid ségnek is van határa. Ezek szerint bu gyiban is végigmehetnél az utcán!.. Fiúsra vágattad a hajad, rendben van, de miért kellett szalmaszínűre szőkíttet­ned, olyan szép fekete volt, mint a bogár... S a körmöd? Hosszú, mint a sasé, jó, még ezt is elviselné az em­ber, de hogy az egyik nap ezüstös a színe, máskor meg tűzpiros! Ha így megy tovább, néhány hét múlva lila lesz vagy fekete... Meg aztán illet­len dolog ám estéről estére az utcán mászkálni, vihogni éjfélekig holmi hoz zád nem illő, taknyos kölykökkell Mit szól a falu! Már így ls beszélnek . . sok mindent beszélnek, kislányom Azért neveltünk fel, azért taníttattunk hogy most szégyent hozz a fejünkre? . . . Meg aztán a munkaI Nem foghatod meg a mosogatórongyot, mert leérettségiz tél. Nem takaríthatsz ki a lakásban, mert leérettségiztél. Nem jöhetsz ki a földekre segíteni, mikor nagyon szorít a munka, mert te leérettségiztél! Már pedig munka nélkül bajosan lehet megélni, nem is lehet. Dolgozni min denkinek kellI . .. Hát igen, ezek voltak azok a nyűg talanító gondolatok, amelyek jucika „idegeire" mentek, ezektől kapott „migrént". Kávézott, nyugtatókat szedett, s nem­egyszer megfordult a fejében, hogy na gyobb adagot kellene bevennie, amitől örökre megnyugodna. Mit ér az ilyen kalitkába zárt önállóság, mit ér így az élet? Szemére vetik, hogy felnevelték, taníttatták, hogy miatta sok mindenről lemondtak, hogy éjt nappallá téve dol goztak, csakhogy neki mindene megle qyen. Hát tehet ő arról, hogy a világra hozták? Kötelességük volt gondoskodni róla! Munka után nézett. Majd ö megmutatja nekik, hogy nem szorul az ezerszer felhányt fillérjeikre. Ügy elmegy hazulról, hogy soha többé vissza nem jön, hírét sem hallják! MTX Ihelyezkedett a városban, szobát Wf bérelt. Hogy kicsi és vizes a fala, annyi baj legyen. Ügy is csak átme­neti. Majd ő felverekedi magát. Egye lőre persze még nem tudta pontosan és határozottan, hogyan, miképp, csak a nagy fogadkozás fűtötte, és borította el az agyát. Egy szép napon összecsomagolt és elment. Édesanyja könnyes szemmel kí­sérte ki a kiskapuig, marasztalta, csen desen panaszkodott. „Ez a hála a sok jóságomért? ... Minden szülő bolond, aki egyetlen kölyköt is a világra hozl° Jucikát egy cseppet sem hatották meg anyja könnyel és szavai. Beszéld csak bajodat, nem leszek tovább a rab szolgátok! Emelt fővel ment végig az utcán, csak az állomáson szorult össze egy kicstt a szíve. No, csak semmi elérzékenyülés! A modern kor embere nem ismeri ezt az érzést! Azóta három hónap telt el. Sok min dent átélt az elmúlt hetek alatt. Elő ször, mintha kissé megrémült volna a hirtelen rászakadt nagy szabadságtól, önállóságtól. Nem tudott vele mit kez­deni. Tehetetlenül üldögélt a kis szo­bában, egyetlen épkézláb gondolat, öt­let, terv sem jutott eszébe, pedig va­lami állandóan noszogatta: mire vársz, éld világodat, élvezd az érettségedet, az önállóságodat! Megpróbálta. Az első fiúval két hétig járt. Helyes, kedves fiú volt. Gondol kozásmódjuk látszólag megegyezett, könnyedén találtak közös témát, együtt­létük alatt jól érezték magukat. Eljá­rogattak a kávéházba, ahol hetenként háromszor volt zene. Táncolgattak, egy­más fülébe dúdolgatták az ismert me lódiákat. Kávét és konyakot ittak, s ter­mészetesen mindketten cigarettáztak. A köztük úszó halványkék füstön át sok szor percekig nézték egymást szótlanul. Egyszer aztán, egy zenés, konyakos éjszakán történt valami, ami megrémí­tette Jucikát. Kéz a kézben, szótlanul LOVICSEK BÉLA: A NAGYLÁNY lépegettek egymás melett hazafelé. Az égen nem világított a telihold, csillag sem ragyogott. Borús idő volt, hűvös őszi szél fújt, mégis jól érezték magu­kat. Sétálva ballagtak, mint a filmek­ben. Hátuk mögött a neonlámpák hosz­szú sora sugározta a fényözönt. Hallgat­tak. Helyettük a felhajtott gallérú or kánkabátjaik susogtak hangulatos titok­zatossággal. Mintha muzsikált volna körülöttük a csendes, kihalt utca. Mikor a ház elé értek, Jucika megállt, mint mindig, hogy elbúcsúzzanak, de a fiú nem engedte még. Csókolgatta, si­mogatta, szépeket suttogott a fülébe, s mind erőszakosabbá vált. — Mit akarsz? — buggyant ki ijed ten a kérdés Jucikából. — Bemenni... hozzád ... nem ér ted? ... Már úgy is sok időt pazaroltam rád: két hosszú hetet. Nagy hülye va gyok, nem mondom! Az én koromban ennyi időt császkálni eredmény nélkül! Ezt nem lehetett félreérteni, jucikát jurcsa hullám öntötte el. Felháboro­dott. Fejébe szaladt a vér. Megalázott nak érezte magát, s tiltakozás égeti a lelkében. — Mit képzelsz te rólam? — Hogyhogy mit!? ... Eddig azzal kérkedtél, hogy modern lány vagy. Raj ta, bizonyítsd be!... Te meg a modern ség! Álszent vagy, ha tudni akarod!.. . No, gyerünk gyorsan, aztán leköpök Durmolni is kell valamit, reggel vár a meló! Jucika szó nélkül megfordult, hogy faképnél hagyja a szemtelenkedő ala kot, de a fiú elkapta és szembefordi totta. — Mit képzelsz magadról te kis rin gyöt? Rád költöm a pénzem, estéről estére a kávéházban rázlak, és sehol semmi? — mondta keserű felháborodás sal és csalódással a hangjában, majd jói arcul ütötte Jucit. Talán maga is meg rémült kissé a tettétől, mert nyomban hátrált, mafd hirtelen sarkon fordult és elviharzott. fucika sokáig sírt az ágya szélén ülve, s arra a végkövetkeztetésre Jutott, hogy a fiúk szemében a modernség fo­galma egyenlő az ággyal. Ez a I >lis­merés nagyon elkeserítette. A második fiúval egy hétig járt. Ba rátságuk ugyanúgy végződött, mint az ,elsővel. A harmadik fiú még mohóbb és tü relmetlenebb volt. Mindjárt az első este be akart menni hozzá. Miért, miért csak így akarják öt a fiúk? Mert egyedülál ló, tehát kiszolgáltatott? Akkor már kényük-kedvük szerint megdézsmálhat Iák, mint darazsak a szőlőt? Nagyon elkeseredett. Napokig nem mozdult kl. A munkahelyén igyekezett becsülettel helytállni. Munkavezetője elégedett volt a munkájával, s meleg emb°rségé­vel néhány derűs pillanatot akart sze­rezni Jucikának. Eredménytelenül. Az elkeseredése és a gondjai egyre nőt tek. Fizetése alig futotta lakbérre, ét kezésre, kávéra, cigire, s ahogy hü vösebbre fordult az időfárás, tüzelőről is kellett gondoskodnia. Nem, ő valahogy egészen másképpen képzelte az önállóságot: derűsebbnek, színesebbnek. Most már tudja, hogy té­vedett. Romantikus álmairól lekopott a romantika. Szertefoszlottak az álmai. Esténként egyedül üldögélt a duru zsoló kályha mellett. Egyedül, magá­nyosan. Szívszorító fájdalom szoron­gatta a torkát. Csend és magány vette körül, átfonta és húzta lefelé, mint a hínár. Ügy érezte, szinte lehetetlen közütük kiszabadulnia. Olvasson? ... Semmi kedve hozzá . . J * gyre gyakrabban szállt hazafelé a gondolata. Maga elé képzelte az otthoni környezetet. Szinte hal­lani vélte a rádióból kiszűrődő muzsi­kát... Látni vélte a tv képernyője előtt ülő apját, édesanyját, s érezni vélte egy pillanatig a meghitt, meleg fészek csodálatos melegét, amelyhez foghatót talán sehol a világon nem találhat.. Hogy mi lesz, hogyan lesz tovább, nem tudja. Talán modern lánnyá válik, talán ... vagy mégsem? ... Ki tudja? Annyit már mindenesetre megtanult, hogy egy-egy elhamarkodott lépés na­gyon megbosszulhatja magát, s talán végzetessé is válhat az embor. illetői­eqy nagylány életében

Next

/
Thumbnails
Contents