Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-30 / 358. szám, szombat

Cigánymuzsika a hercegnőnek Moszkvai sláger — a japánok kedvence • Így mulat egy milliomos • Prímhegedű a Mihálykapu gerendájából • Montreali emlékek H 14 évesen is volt Csendesen, alig hallhatóan szűródlk kl a zene a párnázott ajtók mögül. Néha-néha csak a nagybőgő brummogását, meg az első hegedű sírását hallom. Óvatosan ajtót nyitok. A prímás magasra emelt vonóval éppen „leintette" a zenekart. Heten vannak: Jenő, a prímás, Mátyás, a cimbalmos, László, a nagybőgős, Lajos, a brácsás, Béla, 8 klarinétos — Farkas Mátyásnak, a bratislavai Stefánia Kávéház egykori cigányprímásának a fial. A hatodik: Szendrei István másodprlmás. A hetedik: Bertók Lajos csellón játszik. Hivatalos nevük: a Rádió Népizenekara. Éppen próbálnak. Előttük kottalapok, arcukon feszült figyelem. Az ismert zeneszerző eddig még Ismeretlen népdalfeldolgozását próbálják. A prímás kezét figyelem. — Mióta csinálja? Legyint. Ez azt jelenti: a kezdet régen volt... — A hegedűvel én az ábécénél is hamarabb megismerkedtem, ötéves koromban a kezembe adta az apám, azóta nem ls tettem le. Nyolcéves koromban az apám zenekara betanulta a híres Toscaériát. Hegedűmmel én is ott ténferegtem a többiek között. Otthon aztán bele-belekezdtem az ária muzsikálásába. Aztán láttam, hogy apám abbahagyta a muzsikálást, engem figyelt. „Belőled még lehet valami, gyerek!" — mondta. Aztán megengedte, hogy este tízig néha ott muzsikáljak velük. Tizennégy éves koromban már prímás voltam. Prágában, a Vencel téren a Romano-borozőnak én voltam az attrakciója. Ez a zenekar — pontosan a mai összetételében — tizenhat esztendeje alakult meg. Azóta a fél világot bejárták: voltak mindkét Németországban, Hollandiában, Svájcban, a Szovjetunióban, Mongóliában, Ausztriában, Lengyelországban, Bulgáriában és Jugoszláviában. — A legnagyobb siker? — A kanadai vendégszereplés. A montreali világkiállításon. Ezt az első naptól az utolsóig végigmuzsikáltuk. A csehszlovák expozíció szlovák éttermében — a Kolibában — játszottak. A Koliba sző azóta a világ vendéglátási szakemberei között fogalommá vált. És ebben nekik is Jelentős részük van. — Kinek muzsikáltak Montrealban? — Egyszerű farmereknek, akik negyven-ötven esztendeje voltak ntoljára az óhazában. Milliomosoknak, akik kíváncsian nézték kiállítási tárgyainkat, és termékeinket szemlélve a bejáratnál kétszer-háromszor ls elolvasták ezt a három szót: Csehszlovák Szocialista Köztársaság. És másnap-harmadnap újra megnézték az expozíciót és újra csak a Kolibában pihenték ki fáradalmaikat. Arisztokratáknak ls... — Például? — Például Margaréta angol hercegnőnek. Julianna holland hercegnő pedig egy egész estére „letelepedett" a Kolibában. Megvacsorázott és cigányzenére táncolt. Szimpatikus, közvetlen ember a hollandok hercegnője . .. — A legnagyobb montreali élmény? — Nap nap után megismétlődött egy életre szóló élmény. Ezzel — persze — nem a milliomosok vagy arisztokraták szolgáltak, hanem külföldre szakadt egyszerű hazánkfiai. Farmerek, munkások, Idős anyák, nagyanyák. Mikor meghallották a még gyerekkorból Ismert hazai muzsikát, mindnek csillogott a szeme. Volt, aki naponta eljött óhazai népdalt hallgatni. Hat hónapig tartott a vendégszereplés és a hatodik hónapban már egy sereg törzsvendége volt a Kolibának, Szlovákok, magyarok vegyesen ... Pihen a zenekar és csak természetes, hogy mindegyiküknek eszébe jut valami érdekes élmény. A milliomosról, aki — mert hallotta valahol, hogyan kell cigánymuzsika mellett mulatni — fél éjszakán át muzsikáltatott magának és közben elmondta, mekkora vagyon ura, és végül nagyvonalúan két dollár borravalót adott. Az egykori — 1948-ban „államosított" — nagyiparosról, aki a cigányzene mellett is elveszett vagyonát siratta. A környékbeli — Szlovákiából odaszármazott — családok gyakran hívták meg a Farkas zenekart. És ahányszor látogatóba mentek, mindig kijelentette a házigazda: — Én mér évek óta ismerem magukat! Először nem tudták mire vélni a kijelentést. Csak akkor értették meg, miről van szó, amikor két pohár hazai szilvórium között beindították a lemezjátszót, és sok ezer kilométerre a hazától felcsendült egy-egy ősrégi népdal. — Több száz népdalt Játszottunk fel hanglemezre az utóbbi tizenhat esztendő alatt — mondja Farkas Jenő. — Ezek Jelentős részét az Itthon maradt hozzátartozók ajándékként Kanadába vagy az Egyesült Államokba küldték. Ahány le-' mez — annyi ereklye ez ott, a távoli kontinensen. — Meglepetés is ért néha a népi zenészt? — Éppen elégszer. Csak egyet hadd mondjak el a sok közül. Egy japán Jött be a Kolibába és megkért bennünket: muzsikáljuk el kedvenc dalát. És dúdolni kezdte a „Moszkvai éjszakák" című orosz dalt. Ezen még meg se lepődtünk. Csak másnap csodálkoztunk el, amikor egy másik japán jött a Kolibába és ő is ugyanazt muzsikáltatta velünk. Száz japán közül legalább kllencvennek ez a kedvenc dala. — Persze, a zenekar Montrealban nemcsak hazai népdalokat muzsikált. Repertoárjában szinte a világ minden nemzetének egy-egy népdalát betanulta. — Teljességre viszont nem törekedhettünk, amit az is bizonyít — mondja a zenekar vezetője —, hogy Peru ENSZ-delegátusa előbb kétszer is kénytelen volt elénekelni hazája egyik népdalát. Második énekléskor csendesen kísértük, harmadszorra pedig már az egész zenekar a régi — talán azték elemeket is tartalmazó — népdalt játszotta. A prímás féltő gonddal kezébe veszi a hegedűt. A vonóval jelt ad: tovább folyik a próba, hogy holnap egy további népdal kerüljön hanglemezre. Mielőtt muzsikálni kezdenének, Farkas Jenő megmutatja a hegedűt. — Ez a szárazfa a város négy-öt évszázadára emlékszik ... — ??? — Néhány esztendeje, amikor a Mihálykaput renoválták, Wilmann mester, a város utolsó hegedűkészítője az építőktől elkérte az egyik kiselejtezett vörösfenyő gerendát. Négyszáz éves? Vagy még több? Nem tudom. Tény, hogy csodálatos hangú hegedűt készített belőle. TÓTH MIHÁLY Ilyen lesz a Skoda 1100 MB Számos olvasónk érdeklődik az iránt, miben is különbözik majd a Mladá Boleslav-i Autógyár új modellje a mai közkedvelt „embéktől". A gyárból kapott Információ alapján közölhetjük, hogy számos műszaki újítást végeznek rajta, és a legkorszerűbb kellékkel egészítik ki. Az 1968-ban gyártandó új gépkocsinak nagyobb lesz a hengerűrtartalma és a teljesítménye is< Az eddigi 5 1000 MB hengerűrtartalma 988 ccm volt, az ezeregyszázasoké 1107 ccm lesz; az utóbbiakat egyébként csak „de Luxe", azaz luxuskivitelben fogják gyártani. Leglényegesebben az alváz módosul. A hengerűrtartalom növelése érdekében az eddigi 68 mm-es dugattyúlöket mellett 68-ról 72 mm-re bővítették a hengerek furatát. Módosítani kellett a hengerblokkot ls, amelyeket több helyen megerősítettek, s ez kedvezően befolyásolja a motor élettartamát és a cseni desebb járását is. A mokradl ZVL gyár a Glacier angol cég szabadalmának alapján speciális csapágyakat gyárt az új kocsi számára, amelyek 100 000 kilométerre növelik az új modell élettartamát. Az eddigi MB kocsikon a forgattyútengely hátsó csapágya tömítőgyűrűjének elégtelen minősége Is gondot okoz. Az új autókat a Goetz cég tömítőgyűrűivel látják el, amelyek megakadályozzák az olaj kifolyását, és mivel hosszabb az élettartamuk, sok kellemetlenségtől kímélik meg az autósokat. De maradjunk csak a motornál. A kenőrendszerben az újszerű fogaskerék-olajszivattyút alkalmazták, a hajtótengely és áramelosztó közti új kapcsoló pedig az elosztó élettartamának kétszeres meghosszabbítását teszi lehetővé. A motorral kapcsolatban — az újszerű porlasztók alkalmazásán kívül — felhívjuk még a figyelmet a papírbetétes légszűrőre és az új nyomásmérőre. Lényegesen javul az 1100 MB fékezőképessége is. Az első tengelyen növelték az eddig fékeződobok méretét, ezenkívül a hátsó tengelyekre szerelt új fékezőgödrök kiküszöbölik a hátsó kerekek esetleges blokkolását is, és elősegítik a kocsi stabilitásának fokozását erőteljes fékezés esetén. Miképp változik a karosszéria? Mindenekelőtt változatosabb lesz a színek választéka, a kétrészes és kétszínű ajtók kárpitozása az eddiginél kellemesebb benyomást kelt, a kocsiba nagyobb visszapillantó tükröt, az elülső sárhányók széleire pedig nagyobb távolságból Is látható irányjelző lámpákat szerelnek. A fejlesztés további szakaszában másképp oldják meg a hátsó ablakokat, a tetőt és az ajtók közötti karosszériát is. Mindez egyrészt a jobb kilátást, másrészt a kocsiszekrény felső részének nagyobb stabilitását célozza. Befejezésül még néhány műszaki adat: a Skoda 1100 MB de Luxe 1968-as modellje öt személy számára készül. A négyajtós kocsi maximális teljesítménye 52 lóerő, legnagyobb sebessége 125 km/óra, üzemanyag fogyasztása 7,71 1/100 km, a 80 kilométeres sebességet 15 másodperc alatt éri el. 1 \. H.) 29. Viszontlátás Remény kezéből kiesett az újság. — Te vagy az? — kérdezte, és nem akart hinni a szemének. Marija becsukta az ajtót. — Mint látod ... — Hol van Szása? — kérdezte Remény még mindig sóbálványként állva. — Otthon hagytam Lena barátnőmnél, nem akartam gyötörni az utazással... Repülővel jöttem ... Remény végre magához tért, megölelte Mariját és a lány sűrű gesztenyebarna hajához szorította arcát. Sokáig üldögéltek egymásba fonódva a vetett ágyon. — Hát hogy vagy? Mi van veled? Meséli, — törte meg a hallgatást Remény. — Előbb te. — Nem, nem bírom ki, mesélj már. Marija visszaemlékezett a neki tíznek tűnő két év eseményeire, időnkint fölöslegesen az orrát törülgette. Remény meghallgatta, utána sokáig magába mélyedve üldögélt. — Es hogy áll a te dolgod? — kérdezte Marija. — Mindent elmondtam neked a levélben. Mindent, amire jogom van. — Es most mi lesz? — Nem tudom. Ha bízni fognak bennem ... — szava itt elakadt. — Lehetséges? Tőled függ? — Nincs jogom kérni, hogy... Ügy sincs miért élnem ... — Mit beszélsz, Misa? — Nem, nem akarok öngyilkos lenni. Hülyeség lenne ... Eh, Marija, húsz év sem lenne elég, hogy tOrleszthessek... Remény magához vonta és megcsókolta a lányt... Háromkor megjelent Pavel. Régi Ismerősként beszélgetett Marijával, és fesztelenül társalogtak hármasban. Pavel repülőjegyet hozott Marijának. A gép öt óra utón indul. Pavel taxi után nézett, azután kikísérték Mariját a repülőtérre. A búcsúzkodás nem volt szomorú. — A mielőbbi viszontlátásra? — kérdezte Marija a repülőgép feljárójának első lépcsőjére lépve. — Meglehet... — válaszolta Remény. — Csókoltatom Szaskát... Pavel és Remény még aznap este elutazott Leningrádból. Útközben nem beszélgettek. Már Moszkvában voltak, amikor Remény a cigarettázástől rekedt hangon, szemlesütve megjegyezte: — Ide hallgas, Pavel, nem is tudom, hogy mondjam ... — Mindegy, majd egyszer elmondod — válaszolta Pavel. Üj fordulat Nyikolaj Nyikolajevics objektívan tájékoztatta főnökét arról, milyen eredményt ért el Borkovnál. Nem túlzott, nem is kicsinyítette le sikerét, de a valutaügyről hallgatott. Antikvárius nem tehetett mást, mint beleegyezett, hogy felvegye a személyes kapcsolatot Borkovval, mert nem akart félúton lemondani tervéről. Koka közölte Borkovval a találkozás időpontját és helyét, s rövid beszélgetésük közben háromszor is megismételte kérését, hogy Vologya ne említse a főnök előtt a valutaügyet. Antikvárius nem mindjárt szánta rá magát a találkozóra. Sokáig habozott, félt közvetlen kapcsolatot teremteni egy idegennel, akivel szemben egy külföldi hírszerző szolgálat főnökeként kell fellépnie. Borkov nem Kazln. Az öreget kifutóként is használhatja, sehol sem dolgozik, nincs társadalmi állása. De egy Ilyen fiatalember alkotóerejének teljében... Nem tetszett neki, hogy ugyanabban a lakásban kell találkoznia Borkovval, ahol Borkov és Koka találkoztak, de Jobbat nem tudott kieszelni. így aztán március 7-én, szombat este elsétált a Nagy Grúz utcába. Borkov mindjárt jó benyomást tett rá. A fiatalember palástolni Igyekezett Idegességét. Koka szereplése mentesítette Antikváriust a hosszú bevezetőtől, rögtön a tárgyra térhetett. — Sok mindenről beszélnünk kell, de kevés az időm, — mondta Antikvárius, és az órájára nézett. — Időmegtakarítás céljából előbb én fogok kérdezni, aztán maga. Jó lesz így? — Rendben van. — Mondja, maga párttag. — Igen. — Mennyi a fizetése. — Százhetven meg prémium. — Nem rossz, mi? — A pénz sohasem elég. — Szolgálati beosztása tartós? — Igen. — Vannak távlatai? — Azt hiszem. A lakonikus válaszok mindjobban megnyerték Antikvárius tetszését. — Az ön munkája összefügg valahogyan katonai célokkal? — Honvédelemmel — javította ki akaratlanul Borkov. — A legközvetlenebbül. Antikvárius rövid életrajzi beszámolót kért Borkovtól. öt percig tartott. Aztán ismét kérdések következtek. — Ismeri ön intézetük általános rendeltetését? — Igen. — Vannak kihelyezett létesítményei? — Több is. — Megfordult már bennük? jár kiszállásokra? — Elég gyakran. Évente ötször-hatszor is. — V állalataikban szigorú rendszer van? Nem motozzák meg az elhaladókat a portán? — UgyanI Persze hogy nem. — ön hozzá tud férni a legtitkosabb okmányokhoz? — Igen. Antikvárius szemmel láthatóan örülni kezdett a sikernek. Ekkor hirtelen feltett egy kérdést, amely rögtön elrontotta hangulatát, sőt fordulópontot jelentett az események alakulásában. Következik: 30. ANTIKVÁRIUS AGGODALMAI