Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-30 / 358. szám, szombat

NYOMÓS ÉP.V Művezető a munkáshoz: —i Barátom, elég későn kezded a munkát! — Sebaj, — hangzik a válasz. — Majd korán befejezem. FESTŐK EGYMÁS KÖZT — Voltam a kiállításon, láttam a képed. Mondhatom, az egyetlen kép, amelyet meg lehet nézni. — Lehetetlen! — válaszolja a dicsérettől elragadtatva a fiatalabbik művész. — De igen. Esküszöm. A többi kép körül rettenetes tolongás volt. ORVOSNÁL — Mindenekelőtt abba kell hagynia az ivást és a dohányzást — mondja szigorúan az orvos betegének. A páciens megértően néz az nrvosra és megkérdi: — Mondja, doktor úr, nem volt itt előttem a feleségem? ELROMLOTT A TÉVÉ. — Milyen kár, beszél álmában! éppen ma nem (Eulenspiegel) A gyalogló A gyalogló háziasszonyokról Nemrégiben azt olvastam, hogy jó háziasszonyaink rengeteget gyalogolnak. /Ojabb statisztika megint.) Angliában mérőeszközt szereltek fel a lábukra. Ki is számították nyomban, hogy egy dolgos háziasszony, kerek perec, egy év alatt gyaloglással hová jutna. Kiderült, hogy egy év alatt körüljárhatnák a földet, habár működési helyük nem valami tágas körlet. Hasznos ez a statisztika, lássa, kinek szeme vagyon, hogy egy szegény háziasszony mint strapálja magát agyon. Ámbár azt is lemérhetnék, (nem bánnám, ha akár holnap) hogy az izmos asszonylábak férjeiken egy év alatt valón mennyit „gyalogolnak?" —des

— (Szöveg nélkfil) Sí •a* Izgatott fiatalember tolakodik és méltatlankodik: — Nohát, megtelt már ez a Noé bárkája! Egy idősebb ember utat enged neki: — Tessék igyekezni, már csak a szamár hiányzik! A vizsgálat eredményeit tanulmányozgatta az orvos, közben odaszólt a beteghez: — Nézzük tehát mik a panaszai! A beteg újból felsorolta: — Hasogatást érzek a csontjaimban, különösen esténként. Es ideges vagyok. Gyakran ok nélkül is. A legrosszabb azonban, hogy fá) a fejein. Az orvos elmélyedten olvasgatta a leleteket, közben magyarázkodott: — Itt van a vérkép, igen. A röntgenfelvétel rendben van. Ami azt illeti, az a fejfájás engem egy csöppet sem aggasztana ... A beteg idegesen közbeszólt: — Engem sem aggasztana, ha a doktor úr feje fájna! Egy bácsi véletlenül úgy fordult, hogy könyökével akaratlan meglökött egy arra haladó hölgyet. — Oh, bocsánat kisasszony. Nem akartam, kisasszony. — Kérem, én már férjnél vagyok. Es különben is... A bácsi továbbra is csak illedelmesen szabadkozott. — Sajnálom, kérem. Igazán sajnálom. — Én is ... — felelte a hölgy. —hajdú— Így év végén szinte már hagyománnyá vált, hogy kérdéssel fordulunk néhány szakma, illetve hivatás képviselőjéhez: mit tart az óév legnagyobb eseményének és mit vár a jövő évtől? Íme a válaszok. AZ ORVOS: A fokvárosi szívátültetés nemcsak az év, hanem korunk legnagyobb műtét-bravúrja. Szerintünk ez kétélű dolog. Mert azok, akiknek szívet kellene cserélni, most joggal örülnek. Ám van egy csomó egyéb fontos testrész is, amit ki-ki szívesen kicserélne... • AZ lRÖ: Szeretném az olvasók figyelmét felhívni legutóbbi regényem fontos mondanivalójára. A jövőről csak annyit, hogy óriási terveken dolgozom. Igen ám, de az olvasó meg éppen attól tart, hogy az óriási tervekből csak mini-valóság leszi • AZ ÜRHAJÖS: Miután az Idén már a Vénuszt is sikerült meghódítani, legfőbb célunk a Hold-utazás. Ezek után jó lenne a Holdra utazni kívánókról előjegyzést készíteni, hogy legalább Itt elkerüljük a sorban állást! A FŐPINCÉR: Hagyjuk a múltat. Jövő évtől emelik a fizetésünket, s remélem, ezt majd észreveszik vendégeink is. Ezt legszívesebben úgy értelmeznénk, hogy a számlát a következő megjegyzéssel nyújtja majd át a fizetőpincér: az aprót tessék meghagyni.. TÓTH GÉZA SZERÉNY KlVANSAG Pincér: — Mit óhajt? Vendég (elmélázva) — Azt, hogy ngy szolgáljon ki, mint egy ellenőrt. ELŐRELÁTÁS Egy este Kirpi azerbajdzsán paraszt gyűlésre készült, s meghagyta feleségének: — Vedd elő a ládafiából a kabátom. Magammal viszem. Csodálkozott az asszony: — Mi az, öreg, elment a jóeszed? Minek neked ebben a hőségben kabát? Kirpi higgadtan válaszolta: — Ne veszekedj, asszony. Ki tudja, mikor ér véget a gyűlés. Hisz éppen a télről lesz szó ... ILYESMI IS VAN Az igazgató beszédét befejezve elteszi az írott szöveget aktatáskájába, s megjegyzi: — Ez volt a beszámoló. Most hadd szóljak valamit én is. ORSZÁGÚTON A közlekedési rendőr megállít egy autóst: — Miért hajtott meg nem engedett gyorsasággal? — Azért, mert rosszak a fékek, s mielőbb haza akartam érni, míg nem történik valamilyen szerencsétlenség. AZ ALKOTÁS TITKA Egy neves szobrászt megkérdeztek, hogyan alkot. — Nagyon egyszerű — válaszolta. — Veszek egy hatalmas márványtömböt, s lefaragok róla minden fölöslegeset. o CO O h— < «/> o < o co o »— < t/> o < o co o t— < co O < Bújócska. (Volksstimme) AZ UTOLSÓ NAPLÓ Carla Corbus 15 éves kora ellenére fejlett, határozottan önálló, vidám teremtés volt. Jól tanult és szenvedélyesen gyűjtötte a hanglemezeket. A repülőszerencsétlenség után rögtön naplóírásba kezdett. A naplója naivságot, de lelkierőt tükröz. A repülőgép, amelyen anyjával és mostohaapjával utazott, Észak-Kalifornia havasi nyúlványain zuhant le. Alig kecmeregtek kl a roncsok alól, a pilóta naplójában elkezdte élményeinek feljegyzését. Az első feljegyzés 1967. március 11-én 12 óra 15 perckor készült, néhány perccel az egymotoros repülőgép lezuhanása után. Leírta, hogyan festenek a félig a hótakaróba fúródott repülőgép roncsai, felsorolta sérüléseiket — anyja és mos4 tohaapja kéztörését, saját zúzódásait. Ö úszta meg a legkönnyebben. Két nappal később már segítségért ment, de a szél és a hő miatt vissza kellett térnie. „Cipőmet elvesztettem a hóban, a lábam lefagyott". Közben magához tért a mostohaapja, s most ő Indult el segítséget keresni. Remény ébredt az anyában és lányában, de egy hét múlva már ezt jegyezte fel Carla: „Már csak egy pohár kocsonyánk maradt. Erőnk fogytán van". Az anya és lánya kártyázott, hogy gyorsabban múljék az idő. Maguk csinálta kártyával játszottak, vagy hosszú jegyzéket készítettek megkívánt ételekről és ajándékokról. Egy hónappal a katasztrófa után, április 11-én Carla már ezt Irta.- „Egyre kisebb a remény. Havazik. Már egészen betemetett minket, talán ki sem tudunk bújni." Április 30-1 feljegyzése: „Ma vagyok 16 éves. Jó lenne, ha már megmentenének." A mentőcsapatok azonban már egy hónapja abbahagyták a kutatást, s felhagytak minden reménnyel, hogy valaha is a szerencsétlenség nyomaira bukkanjanak ezen az erdős havasi vidéken. Egy vadász nemrégen véletlenül találta meg Carla és anyja csontvázát, meg a naplót. A feljegyzések május 4-én szakadtak meg. Senki sem tudta, menynyi Ideig pislákolt még az élet a szerencsétlenekben. /NEWSWEEK) A MINISZOKNYA KISZORÍTJA A GYÖNGYÖT Japánban egyre halmozódik az eladatlan gyöngy. Az elfekvő gyöngykészletek értékét tavaly ötmilliárd jenre becsülték. Az Idén mintegy 7 ezer kilogramm gyöngy nem talált gazdára. Túltermelés? Korántsem. Biztosat senki sem tud. A gyöngykereskedelmet mindenkor titokzatosság vette körül. A japán lapokban azonban időnkint olyan hírek látnak napvilágot, amelyek joggal keltenek pánikot a világpiacokon. Kitudódott, hogy Mie prefektúrában, ahol az ország legnagyobb gyöngytelepei vannak, egyharmadára csökkent a gyöngykitermelés. A japán gyöngytermelést 75 évvel ezelőtt egy ismeretlen zöldségtermelő, Kokito Mikimoto alapozta meg. Ö jött rá a mesterséges gyöngy titkára. A Mikimoto Pearls reklámjai Londonban és New Yorkban, Pernambucóban és Calcuttában, Sydneyben és Dakarban is fellelhetők. Ogy látszott közeleg az az Idő, amelyről a gyöngykirály álmodozott, hogy minden nő nyakát opálgyöngy fogja ékesíteni. A gyöngykereskedés azonban akadályokba ütközött. Az Egyesült Államok és Nyugat-Németország — a japán gyöngykereskedők legnagyobb üzletfelei gazdasági hanyatlással küszködnek, és sok ezer férfi képtelen drága ajándékot venni kedvesének, feleségének vagy menyasszonyának. További érzékeny csapást mért a Mikimoto-birodalomra a miniszoknyák hóbortja. A miniszoknyák divatja ugyanis megköveteli, hogy viselőik nyaka nyitott legyen, így aztán gyöngyviselés kiment a divatból. Kérdés, meddig? IMAINIT1) POLGÁRI KARRIER Sir lohn Willoughby 54 éves vezérőrnagy nem akarta, hogy felismerjék. Amikor fotoriporterek léptek a helyiségbe, ahol néhány polgári ruhás kollégájával üldögélt, elfordította névjegyét. Willoughby tábornok utoljára a dél-arábiai Adenból a Bahrein-szigetek és Becsuánföld között 11 500 „Tomy"-nak osztogatott parancsokat. Most azonban különös helyen tartózkodott. Ismét Iskolába járt, hogy jól fizetett polgári személy legyen. Németországtól eltérően, ahol a kormány a magas rangú tiszteket általában hatvanéves korukban nyugdíjazza, Anglia már ötvenéves korukban nyugállományba helyezi a törzstiszteket és tábornokokat. Az állás nélkül maradt parancsnokok — ezredestől felfelé — különleges iskolában, a School of Management Studies-ben képezhetik át magukat ipari pályafutásra. Ezt az iskolát különlegesen nekik létesítették. Ezt a tanfolyamot eddig mintegy ezer tiszt végezte el. Átlagos életkoruk: 51 év. A londoni Great Tichfield Street-l iskola végzett növendékei közé tartozik: Sir Edmund Hudleston légügyi tábornok, legutóbb a NATO közép-európai légierejének főparancsnoka; Sir Denis O'Connor altábornagy, utoljára Hongkong korona gyarmat parancsnoka; Thomas William Best ellentengernagy, utoljára a gibraltári haditengerészet parancsnoka. Ian MacHorton, a kormány támogatásával 1958-ban létesített manager-iskola vezetője előbb kénytelen volt egy kényes feladattal megbirkózni. A nagykereskedők és nagyiparosok féltek a bajúszos és szemlebotos öntelt brit katonatisztek hagyományától. MacHorton előbb kénytelen volt meggyőzni a gazdasági élet képviselőit arról, „milyen értékük van a tiszteknek az ipar szempontjából". Természetesen, a tiszteknek is „át kell váltaniuk". MacHorton szerint nehezen békülnek meg azzal a gondolattal, hogy „a gazdaságban a pénz játssza a főszerepet. Inkább a megrendelés tisztességes kivitelezésére, mint a nyereségre gondolnak". Ezenkívül hajlamosak tisztikarnak tekinteni a vállalatvezetőséget, s nézetük szerint a sztrájk lázadással ér fel. Az Iskola végzett növendékei számíthatnak rá, hogy a manager-vizsga letevése után három hónapon belül jövedelmező álláshoz jutnak. MacHorton tanítványainak átlagos kezdőfizetése évi 27 ezer nyugatnémet márka. Eddigi legtehetségesebb tanítványa, akinek nevét MacHorton nem akarja elárulni, évi 78 ezer márkát kap, s ezenfelül összes kiadásait a cég fedezi. (SPlEGEIsl