Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-30 / 358. szám, szombat

NYOMÓS ÉP.V Művezető a munkáshoz: —i Barátom, elég későn kezded a munkát! — Sebaj, — hangzik a vá­lasz. — Majd korán befejezem. FESTŐK EGYMÁS KÖZT — Voltam a kiállításon, lát­tam a képed. Mondhatom, az egyetlen kép, amelyet meg le­het nézni. — Lehetetlen! — válaszolja a dicsérettől elragadtatva a fia­talabbik művész. — De igen. Esküszöm. A töb­bi kép körül rettenetes tolon­gás volt. ORVOSNÁL — Mindenekelőtt abba kell hagynia az ivást és a dohány­zást — mondja szigorúan az orvos betegének. A páciens megértően néz az nrvosra és megkérdi: — Mondja, doktor úr, nem volt itt előttem a feleségem? ELROMLOTT A TÉVÉ. — Milyen kár, beszél álmában! éppen ma nem (Eulenspiegel) A gyalogló A gyalogló háziasszonyokról Nemrégiben azt olvastam, hogy jó háziasszonyaink rengeteget gyalogolnak. /Ojabb statisztika megint.) Angliában mérőeszközt szereltek fel a lábukra. Ki is számították nyomban, hogy egy dolgos háziasszony, kerek perec, egy év alatt gyaloglással hová jutna. Kiderült, hogy egy év alatt körüljárhatnák a földet, habár működési helyük nem valami tágas körlet. Hasznos ez a statisztika, lássa, kinek szeme vagyon, hogy egy szegény háziasszony mint strapálja magát agyon. Ámbár azt is lemérhetnék, (nem bánnám, ha akár holnap) hogy az izmos asszonylábak férjeiken egy év alatt valón mennyit „gyalogolnak?" —des — (Szöveg nélkfil) Sí •a* Izgatott fiatalember tolakodik és méltatlan­kodik: — Nohát, megtelt már ez a Noé bárkája! Egy idősebb ember utat enged neki: — Tessék igyekezni, már csak a szamár hiányzik! A vizsgálat eredményeit tanulmányozgatta az orvos, közben odaszólt a beteghez: — Nézzük tehát mik a panaszai! A beteg újból felsorolta: — Hasogatást érzek a csontjaimban, külö­nösen esténként. Es ideges vagyok. Gyakran ok nélkül is. A legrosszabb azonban, hogy fá) a fejein. Az orvos elmélyedten olvasgatta a leleteket, közben magyarázkodott: — Itt van a vérkép, igen. A röntgenfelvétel rendben van. Ami azt illeti, az a fejfájás en­gem egy csöppet sem aggasztana ... A beteg idegesen közbeszólt: — Engem sem aggasztana, ha a doktor úr feje fájna! Egy bácsi véletlenül úgy fordult, hogy kö­nyökével akaratlan meglökött egy arra haladó hölgyet. — Oh, bocsánat kisasszony. Nem akartam, kisasszony. — Kérem, én már férjnél vagyok. Es külön­ben is... A bácsi továbbra is csak illedelmesen sza­badkozott. — Sajnálom, kérem. Igazán sajnálom. — Én is ... — felelte a hölgy. —hajdú— Így év végén szinte már hagyománnyá vált, hogy kér­déssel fordulunk néhány szakma, illetve hivatás képvi­selőjéhez: mit tart az óév legnagyobb eseményének és mit vár a jövő évtől? Íme a válaszok. AZ ORVOS: A fokvárosi szívátültetés nemcsak az év, ha­nem korunk legnagyobb műtét-bravúrja. Szerintünk ez kétélű dolog. Mert azok, akiknek szívet kellene cserélni, most joggal örülnek. Ám van egy cso­mó egyéb fontos testrész is, amit ki-ki szívesen kicserél­ne... • AZ lRÖ: Szeretném az olvasók figyelmét felhívni leg­utóbbi regényem fontos mondanivalójára. A jövőről csak annyit, hogy óriási terveken dolgozom. Igen ám, de az olvasó meg éppen attól tart, hogy az óriási tervekből csak mini-valóság leszi • AZ ÜRHAJÖS: Miután az Idén már a Vénuszt is sikerült meghódítani, legfőbb célunk a Hold-utazás. Ezek után jó lenne a Holdra utazni kívánókról előjegy­zést készíteni, hogy legalább Itt elkerüljük a sorban ál­lást! A FŐPINCÉR: Hagyjuk a múltat. Jövő évtől emelik a fi­zetésünket, s remélem, ezt majd észreveszik vendége­ink is. Ezt legszívesebben úgy értelmeznénk, hogy a számlát a következő megjegyzéssel nyújtja majd át a fizetőpin­cér: az aprót tessék meghagyni.. TÓTH GÉZA SZERÉNY KlVANSAG Pincér: — Mit óhajt? Vendég (elmélázva) — Azt, hogy ngy szolgáljon ki, mint egy ellenőrt. ELŐRELÁTÁS Egy este Kirpi azerbajdzsán paraszt gyűlésre készült, s meg­hagyta feleségének: — Vedd elő a ládafiából a kabátom. Magammal viszem. Csodálkozott az asszony: — Mi az, öreg, elment a jó­eszed? Minek neked ebben a hőségben kabát? Kirpi higgadtan válaszolta: — Ne veszekedj, asszony. Ki tudja, mikor ér véget a gyűlés. Hisz éppen a télről lesz szó ... ILYESMI IS VAN Az igazgató beszédét befejez­ve elteszi az írott szöveget ak­tatáskájába, s megjegyzi: — Ez volt a beszámoló. Most hadd szóljak valamit én is. ORSZÁGÚTON A közlekedési rendőr megál­lít egy autóst: — Miért hajtott meg nem en­gedett gyorsasággal? — Azért, mert rosszak a fé­kek, s mielőbb haza akartam érni, míg nem történik valami­lyen szerencsétlenség. AZ ALKOTÁS TITKA Egy neves szobrászt megkér­deztek, hogyan alkot. — Nagyon egyszerű — vála­szolta. — Veszek egy hatalmas márványtömböt, s lefaragok ró­la minden fölöslegeset. o CO O h— < «/> o < o co o »— < t/> o < o co o t— < co O < Bújócska. (Volksstimme) AZ UTOLSÓ NAPLÓ Carla Corbus 15 éves kora ellenére fejlett, határozottan önálló, vidám teremtés volt. Jól tanult és szenvedélyesen gyűjtötte a hanglemezeket. A repülőszerencsétlenség után rögtön naplóírásba kezdett. A naplója naivságot, de lelki­erőt tükröz. A repülőgép, amelyen anyjával és mostohaapjával uta­zott, Észak-Kalifornia havasi nyúlványain zuhant le. Alig kecmeregtek kl a roncsok alól, a pilóta naplójában elkezdte élményeinek feljegyzését. Az első feljegyzés 1967. március 11-én 12 óra 15 perckor készült, néhány perccel az egy­motoros repülőgép lezuhanása után. Leírta, hogyan festenek a félig a hótakaróba fúródott repülőgép roncsai, felsorolta sérüléseiket — anyja és mos­4 tohaapja kéztörését, saját zúzódásait. Ö úszta meg a leg­könnyebben. Két nappal később már segítségért ment, de a szél és a hő miatt vissza kellett térnie. „Cipőmet elvesz­tettem a hóban, a lábam lefagyott". Közben magához tért a mostohaapja, s most ő Indult el segítséget keresni. Re­mény ébredt az anyában és lányában, de egy hét múlva már ezt jegyezte fel Carla: „Már csak egy pohár kocso­nyánk maradt. Erőnk fogytán van". Az anya és lánya kártyázott, hogy gyorsabban múljék az idő. Maguk csinálta kártyával játszottak, vagy hosszú jegy­zéket készítettek megkívánt ételekről és ajándékokról. Egy hónappal a katasztrófa után, április 11-én Carla már ezt Irta.- „Egyre kisebb a remény. Havazik. Már egészen be­temetett minket, talán ki sem tudunk bújni." Április 30-1 feljegyzése: „Ma vagyok 16 éves. Jó lenne, ha már meg­mentenének." A mentőcsapatok azonban már egy hónapja abbahagyták a kutatást, s felhagytak minden reménnyel, hogy valaha is a szerencsétlenség nyomaira bukkanjanak ezen az erdős havasi vidéken. Egy vadász nemrégen véletlenül találta meg Carla és anyja csontvázát, meg a naplót. A feljegy­zések május 4-én szakadtak meg. Senki sem tudta, meny­nyi Ideig pislákolt még az élet a szerencsétlenekben. /NEWSWEEK) A MINISZOKNYA KISZORÍTJA A GYÖNGYÖT Japánban egyre halmozódik az eladatlan gyöngy. Az el­fekvő gyöngykészletek értékét tavaly ötmilliárd jenre be­csülték. Az Idén mintegy 7 ezer kilogramm gyöngy nem ta­lált gazdára. Túltermelés? Korántsem. Biztosat senki sem tud. A gyöngykereskedelmet minden­kor titokzatosság vette körül. A japán lapokban azonban időnkint olyan hírek látnak napvilágot, amelyek joggal keltenek pánikot a világpiacokon. Kitudódott, hogy Mie prefektúrában, ahol az ország legnagyobb gyöngytelepei vannak, egyharmadára csökkent a gyöngykitermelés. A japán gyöngytermelést 75 évvel ezelőtt egy ismeretlen zöldségtermelő, Kokito Mikimoto alapozta meg. Ö jött rá a mesterséges gyöngy titkára. A Mikimoto Pearls reklámjai Londonban és New York­ban, Pernambucóban és Calcuttában, Sydneyben és Dakar­ban is fellelhetők. Ogy látszott közeleg az az Idő, amely­ről a gyöngykirály álmodozott, hogy minden nő nyakát opálgyöngy fogja ékesíteni. A gyöngykereskedés azonban akadályokba ütközött. Az Egyesült Államok és Nyugat-Németország — a japán gyöngykereskedők legnagyobb üzletfelei gazdasági hanyat­lással küszködnek, és sok ezer férfi képtelen drága aján­dékot venni kedvesének, feleségének vagy menyasszonyá­nak. További érzékeny csapást mért a Mikimoto-biroda­lomra a miniszoknyák hóbortja. A miniszoknyák divatja ugyanis megköveteli, hogy viselőik nyaka nyitott legyen, így aztán gyöngyviselés kiment a divatból. Kérdés, med­dig? IMAINIT1) POLGÁRI KARRIER Sir lohn Willoughby 54 éves vezérőrnagy nem akarta, hogy felismerjék. Amikor fotoriporterek léptek a helyiség­be, ahol néhány polgári ruhás kollégájával üldögélt, elfor­dította névjegyét. Willoughby tábornok utoljára a dél-arábiai Adenból a Bahrein-szigetek és Becsuánföld között 11 500 „Tomy"-nak osztogatott parancsokat. Most azonban különös helyen tar­tózkodott. Ismét Iskolába járt, hogy jól fizetett polgári személy legyen. Németországtól eltérően, ahol a kormány a magas rangú tiszteket általában hatvanéves korukban nyugdíjazza, Ang­lia már ötvenéves korukban nyugállományba helyezi a törzstiszteket és tábornokokat. Az állás nélkül maradt pa­rancsnokok — ezredestől felfelé — különleges iskolában, a School of Management Studies-ben képezhetik át magu­kat ipari pályafutásra. Ezt az iskolát különlegesen nekik létesítették. Ezt a tanfolyamot eddig mintegy ezer tiszt végezte el. Átlagos életkoruk: 51 év. A londoni Great Tichfield Street-l iskola végzett növendékei közé tartozik: Sir Edmund Hudleston légügyi tábornok, legutóbb a NATO közép-európai légierejének főparancsnoka; Sir Denis O'Connor altábornagy, utoljára Hongkong ko­rona gyarmat parancsnoka; Thomas William Best ellentengernagy, utoljára a gibral­tári haditengerészet parancsnoka. Ian MacHorton, a kormány támogatásával 1958-ban léte­sített manager-iskola vezetője előbb kénytelen volt egy kényes feladattal megbirkózni. A nagykereskedők és nagy­iparosok féltek a bajúszos és szemlebotos öntelt brit kato­natisztek hagyományától. MacHorton előbb kénytelen volt meggyőzni a gazdasági élet képviselőit arról, „milyen ér­tékük van a tiszteknek az ipar szempontjából". Természe­tesen, a tiszteknek is „át kell váltaniuk". MacHorton sze­rint nehezen békülnek meg azzal a gondolattal, hogy „a gazdaságban a pénz játssza a főszerepet. Inkább a meg­rendelés tisztességes kivitelezésére, mint a nyereségre gon­dolnak". Ezenkívül hajlamosak tisztikarnak tekinteni a vállalat­vezetőséget, s nézetük szerint a sztrájk lázadással ér fel. Az Iskola végzett növendékei számíthatnak rá, hogy a manager-vizsga letevése után három hónapon belül jöve­delmező álláshoz jutnak. MacHorton tanítványainak átlagos kezdőfizetése évi 27 ezer nyugatnémet márka. Eddigi leg­tehetségesebb tanítványa, akinek nevét MacHorton nem akarja elárulni, évi 78 ezer márkát kap, s ezenfelül összes kiadásait a cég fedezi. (SPlEGEIsl

Next

/
Thumbnails
Contents