Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-30 / 358. szám, szombat

ki úi Yűlaszfúsi rendszer ALAPELVEI 1Í100 is

m^

t válaszI'hH tások lesznek. Köztársaságunk minden 18 éves polgára nemzetiségre, nemre, vallásra, foglalkozásra, származásra és vagyoni helyzetére való tekintet nélkül leadja majd szavazatát azokra, akiket a Nemzetgyűlésbe, a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a nemzeti bizottságokba képviselői funkció betöltésére alkalmasnak és érdemesnek talál. Állami és társadalmi életünk demokratizálásának során az új gazdaságirányítási rendszer érvényesítésével összefüggő nehézségek eltávolításánál a központi és a helyi államhatalmi és államigazgatási szervek s ezek között a választott szervek Jelentősége egyre növekszik. Nem kell külön kiemelni, hogy e választott szervek aktivitása, a köz- és csoportérdekeknek megfelelő, eredményes működése elsősorban azoktól az emberektől függ, akik e választott szerveket képezik; akiket a dolgozók azért választanak, hogy érdekeiket képviseljék, megvédjék, hogy a Nemzetgyűlés, a Szlovák Nemzeti Tanács, a kerületi-, "Járási-, helyi nemzeti bizottságok alkotmányos és a CSKP által kitűzött feladatalt a legjobban teljesíthessék. E célok szem előtt tartásával és az eddigi társadalmi fejlődésünk eredményeit és lehetőségeit' számbavetve, a CSKP Központi Bizottságának 1967 szeptemberi határozata alapján a Nemzetgyűlés 1967. november 30-án a választási rendszert biztosító előírásokat újból szabályozta s azokat három törvényben (112/1967, 113/1967 és 114/ 1967 szám alatt) 1968 január elsejével érvénybe helyezte. Az utolsó választásokkal ellentétben a jövő évben a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit a nemzeti bizottságok képviselőivel és a bírákkal nem egyszerre s nem egy napon fogjuk választani. A választott szervek különböző jelentőségének megfelelően, külön választásokon lesznek megalakítva. Ez az új rend jobban kiemeli a választások fontosságát s lehetővé teszi, hogy a választők külön foglalkozzanak az egyes szervekbe választandó képviselői mandátumokra érdemes egyének kiválasztásával. Nem vitás, hogy a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői tisztségére olyan jelölteket kell kiválasztani, akik e szervek központi jelentőségét minden tekintetben felfogják, s akiknek megfelelő tehetségük, műveltségük, iskolázottságuk, élettapasztalatuk van ahhoz, hogy a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács törvényhozói, ellenőrző tevékenységében aktívan részt vegyenek. A nemzeti bizottságok képviselőinek tevékenysége Viszont attól függ, mennyire ismerik a kerületi-járási-helyi problémákat, mennyire bírják a helyi választők bizalmát, milyen mértékben képesek arra, hogy a nemzeti bizottságokról szóló új törvényt megvalósítsák s e munkájukba a választók minél Szélesebb rétegeit bevonják. E' •nnélfogva a jelöltek kiválasztása és ajánlása is bizonyos mértékben eltérő lesz. A Nemzetgyűlésbe, és a Szlovák Nemzett Tanácsba, mint a Nemzeti Front Jelöltjeit _ _ ajánlhatják: a CSKP, a többi JcRTTil politikai pártok, és a Nemzeti «Front többi társadalmi szervezetei. A kerületi választási bl1

9®

7- zottság a választókat gyüléseiXII 30 '

ten a beérkezett indítványokról és a Nemzeti Front Központi 5

Választási Bizottságának indítványáról Informálja. Ezen Indítványokhoz, tehát a Jelölésre ajánlott kandidátusokhoz a választók hozzászólhatnak s az egyes ajánlott személyekre vonatkozólag véleményüket nyilváníthatják. A hozzászólások eredményeinek feldolgozása után kerül csak sor a jelöltek listájának, illetve sorrendjének összeállítása és regisztrálása. A választási listákon átlagban harminctól ötven százalékig több jelölt szerepel, mint amennyit a választókerületben megválasztandó képviselők száma kitesz. Miután egy kerületben több képviselőt (4—8) választanak meg, a választők a szavazólistán is kiválaszthatják azokat az egyéneket, akikre szavazatukat leadni kívánják. A

nemzeti bizottságokba — külön választások során — jelölteket ajánlhatnak: a CSKP, a többi politikai pártok, a Nemzeti Front többi társadalmi szervezetei, tehát a szakszervezetek, a CSISZ, a nőszövetség, a testnevelési szövetség, a Vöröskereszt, a CSEMADOK stb., ezenkívül a dolgozók kollektívái az üzemekben, hivatalokban és községekben, valamint a katonák ls. Minden lehetőség meg van tehát adva, hogy a dolgozók és szervezeteik olyan polgárokat Jelöljenek, akik politikailag és szakmailag elég fejlettek ahhoz, hogy a nemzeti bizottságok feladatainak teljesítését biztosítsák és a dolgozók alkotóerőinek összefogását megszervezzék. A nemzeti bizottságok választásánál is átlag ötven százalékkal több Jelölt kerül majd a választólistára, mint amennyit a kerületben választandó képviselők száma kitesz. A választókerületben — a múlt választásoktól eltérően — nem egy, hanem több képviselő (a kerületi és járási nemzeti bizottságokba 4—8, a városi és helyi nemzeti bizottságokba 4—15) kerül megválasztásra. E választásoknál is lehetősége lesz tehát a választónak arra, hogy a több jelölt közül kiválassza azokat, akikre szavazatát leadni kívánja. Az a jelölt lesz megválasztva, aki a kerületben a leadott érvényes szavazatoknak több mint a felét megkapta. Miután többen elérik majd az ötven százalékot meghaladó többséget — mert több képviselőt választanak a kerületben — a választólapon levő sorrendből állapítják meg, kik lettek képviselőknek és kik pótképviselőknek, megválasztva. Ha a megválasztott képviselő bármilyen okból elveszti mandátumát, a pótképviselő kerül a helyébe, pőtválasztások nélkül. A pótképviselők — ez is újdonság nálunk — a nemzeti bizottság aktivistái lesznek. A bírákat ugyancsak külön, önálló választásokon fogjuk választani, miután a választott bírónak a választókhoz való viszonya más, mint a képviselőé. A megválasztott bíró nem a nép képviselője, hanem annak akaratából és a szocialista jogrendszer alapján kap bírói hatalmat E választásokra csak 1969-ben kerül majd sor. Az új választási rendszer alapját elsősorban a többmandátumos választási kerületek képezik. Az egy kerületben megválasztott képviselők számbelileg is jobban kifejezésre juttathatják egyrészt a kerület lakosságának szociális-politikai rétegeződését, másrészt jobb munkamegosztással, szakképzettségüknek megfelelően képviselhetik a választók érdekeit. Az egy kerületben megválasztott 4—8, illetve 4—15 képviselő testületileg ls megoldhat majd komolyabb helyi problémákat és a választókkal való kapcsolatokat is célszerűbben kiépíthetik. A többmandátumos választói kerületekben a különböző szocialista osztályok és rétegek, a nemzetek és nemzetiségek arányos képviselete is az alkotmányos jogaiknak megfelelő mértékben biztosítható lesz. S

zocialista államunkban a választások nem egymással szemben álló antagonisztikus osztályokat, érdekcsoportokat, szociális rétegeket képviselő politikai pártok harcterét képezik és a választások nem döntenek az irányban, hogy milyen osztályok kerülnek az államhatalom birtokába. A hatalom kérdése, a munkásosztály és a többi dolgozó javára minálunk már régen eldőlt. Alkotmányunk a CSKP vezető szerepét az államban és a társadalomban alapelvként rögzíti le. Ám éppen ezért felmerülhet a kérdés, minek választunk egyáltalában? . Milyen értelme van a választők akaratnyilvánításának, ha a megválasztott képviseleti államszervek azokkal a feladatokkal, azokkal a politikai problémákkal foglalkoznak, melyeket a választások által nem érintett CSKP határozatai, irányelvei tűznek ki és szabályoznak? Az ilyen formában feltett kérdés persze helytelen, mert figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a CSKP politikája egész lakosságunk, összes dolgozóink alapvető lét- és életérdekeit védi és fejezi ki (ugyanúgy, mint az egy-két-többpárt rendszerű tőkésállamokban a polgári pártok külön-külön és együtt is az uralmon levő tőkésosztály érdekeit képviselik, bármelyikük is van átmenetileg a hatalom birtokában). A kérdést tehát helyesen úgy kellene feltenni, hogy kik legyenek azok az emberek, akik a CSKP által kidolgozott, a köztársaság összes dolgozóinak érdekeit szolgáló alapelveket a Nemzetgyűlésben, a Szlovák Nemzeti Tanácsban, a nemzeti bizottságokban megvalósítják? A legjobb és legtisztább gondolatok, elvek, tervek deformálódnak, visszájukra fordulhatnak a gyakorlatban, ha hozzá nem értő, önállótlan és önállóan gondolkodni nem tudó, vagy más hiányosságokkal bíró embereket bízunk meg megvalósításukkal. A nép képviselőinek kiválasztását és megválasztását tehát minél szélesebb rétegekre, az összes választó polgárokra kell bízni, ha a hibás választások lehetőségét a minimumra akarjuk csökkenteni, mert a régi mondás, hogy „több szem többet lát", Itt ls érvényes. Mert aki a szocialista demokráciában a nép képviseletében kíván működni, annak a többség bizalmát kell elnyernie s a nép képviselője csak addig maradhat, amíg a hatalom Igazi birtokosának, a népnek, illetve a nép többségének bizalmát el nem veszíti. F

ejlődésünk mai szakaszában, állami életünk demokratizálódása megkívánja és a dolgozó tömegek politikai érettsége lehetővé teszi, hogy a választók a bizalmat nem formálisan és passzív négyévenkénti egyszerű szavazati aktussal osztogassák, hanem a Jelöltek kiválasztásánál, javaslásánál és megválasztásánál tevékeny részt vegyenek, hogy valóban a nép bizalmát élvező, megfelelő szakképzettséggel és szocialista nézetekkel és jő tulajdonságokkal bíró emberek kerüljenek azokra a helyekre, ahol szocialista köztársaságunk lakosságának életérdekeit szolgáló feladatokat kell megoldani. Dr. VIETOR MÁRTON, egyetemi tanár. vagyok képviselő... K

icsoda a tanító? Két évtizede megszoktuk, hogy a társadalom mindenesének tekintsük. Az iskolában tanító, iskolán kívül népnevelő, agitátor és aktivista. Fokozott iskolán kívüli tevékenysége gyakran hivatása teljesítésének rovására megy. Nem jut elég ideje az önművelésre, tulajdonképpeni feladataihoz való előkészületekre. Mindennap újabb és újabb dilemma elé állítja, ideje és ereje is szétforgácsolódik a sokféle kötelesség teljesítése közben, s végül rádöbben, hogy elpazarolta magát, vagy visszaéltek vele. Munkáját nem koronázta siker, nem jutalmazta elismerés, se megbecsülés. Van ilyen tanító. Van, aki meghasonlott és fellázadt a sokféle követelmény és kötelesség ellen, különösen ott, ahol indokolatlanul mindent a tanítótól várnak, s így már eleve nem felelhet meg a várakozásnak, mert munkájában nem támaszkodhat megértő és segítő közösségre. Ám ott, ahol ilyen közösségbe illeszkedhet, ahol a társadalmi szervezetekben mindenütt megfelelő emberek kerültek a nekik megfelelő helyre, a tanító is örömmel dolgozik, és iskolán kívüli tevékenysége szinte természetes életszükségletté vált számára. Léván találkoztam ilyen tanítóval, a II. alapfokú kilencéves iskola igazgatójával: Ján Mucha igazgatótanító már tizenhárom éve tagja a városi nemzeti bizottságnak. Eleinte a kulturális ügyek felelőse volt, manapság pedig a szociális és munkaerőügyi bizottság elnöke. • Javakorabeli ember. Igy szoktuk mondani arra, aki hatvanon innen, de ötvenen túl van már. Deresedik a haja, deres a bajsza, vállas, magas, kissé hajlott hátú. Kitűnően beszél magyarul, hiszen Párkánynánában született Igy mondta: Párkánynána. Aztán csak: Nána. Igen. Az a szülőfaluja. Édesapja, az újbányái család sarja, vasutasként került erre a tájra. Még jóval az első világháború előtt. Igy lett szűkebb hazája ez a mi sík vidékünk, ahol annyi különös viszontagság sújtja az embereket. Nem, nem panaszkodik, csak ... Léván járt gimnáziumba, a negyedik osztály elvégzése után ugyanitt iratkozott be a tanítóképzőbe és «• . , Nagykálnán kezdte tanítói pályafuŰ7Örí tását. Aztán jött harmincnyolc, és fUCI l ő nem tudott sehol elhelyezkedni. Tanítói oklevéllel a zsebében segédmunkásként dolgozott - a lévai dohánygyárban. Az egykori hányattatások szűkszavú közléssé zsugorodnak az ajkán. Nincs bennük panasz. Az emlékek nem keltenek benne semmilyen felindulást. Ez volt. Tények. Megüszkösödött, kialudt fekete hasábok. Nem égetnek már. Nem fájnak. De vannak! S míg beszél, arra gondolok, hogy aki itt született ezen a tájon, a világra zúdult nagy szerencsétlenségek mellett mindegyikük átélte a maga külön szerencsétlenségét, s az elmúlt két évtized legnagyobb eredménye épp az, hogy minderről iiyen nyugodtan és tényszerűen tud beszélni. Ján Mucha rövidesen átkerült a határon. A háború végéig Fakóvezekényben tanítóskodott a községi iskolában. A háború utolsó évében összeköttetést tartott fenn a partizánokkal. Negyvenötben belépett a pártba. A háború után jött volna vissza Lévára. Jött is, csakhogy akkor különös rendelet száműzte őt szűkebb hazájából: aki egykor megszállt területen élt és működött, nem taníthatott ugyanott. Az élet újabb állomásai, következtek: Púchov, majd Csejkő, eldugott kis hegyi falu, ahol fából ácsolt házakban éltek az emberek, és ahol az iskola is ácsolt faépület volt, Tizenhét évvel ezelőtt került vissza Lévára, ötvenhárom óta igazgatója a II. alapfokú kilencéves iskolának és ötvennégy óta tagja a városi nemzeti bizottságnak. A város egyre növekedik, egyre inkább városi formát és méreteket ölt, életritmusa is meggyorsult. Ám e pozitív jelenségeknek van egy visszatetsző, szomorú velejárója. A közvetlen, meghitt emberi kapcsolatok, sokszor családi kapcsolatok meglazulása. Egyre több a jólkereső erőteljes ember, de egyre több az elmagányosodó öregember, a magára hagyott idős férfi és idős asszony. A szociális ügyek bizottsága viseli gondjukat, felméri, megállapítja helyzetüket, hol egyszeri, hol ismételt segélyben részesíti őket. Gondoskodik lakásügyeik rendezéséről, télen tüzelővel való ellátásukról, nyugdíjkérvényeik és nyugdíjemelési kérvényeik elintézéséről. 1 Különös sors - gondoltam magamban, sőt szép sors jutott osztályrészül ennek a tanítónak. Ott áll a kis emberpalánta mellett, mikor első botladozó lépéseit teszi az előtte tárulkozó életbe, s ott áll az ember mellett akkor is, mikor már elerőtlenedett, és magára maradt. Kell-e ennél elhivatottabb, igazibb élet? Ján Mucha képviselő voltát, nem előnynek, kiváltságnak vagy hatalmi posztnak érzi. Azt mondja: — Azért vagyok képviselő, hogy szolgáljam Léva városát és polgártársaimat Természetesen örömei is vannak a tanító és képviselő életének: 1962-ben megkapta az „érdemes tanító" megtisztelő címet Előtte egy évvel bejárta a Szovjetuniót. Megfordult Moszkvában, Leningrádban és Kijevben. Kijevben ismerkedett meg a Sevcsenko Tudományegyetem egy kiváló tanárával, Dimitrijev Koszarikkal, akivel mindmáig levelező viszonyban van. A tanár öccse a Léva felszabadításáért vívott harcokban esett el, s megkérte őt, küldjön neki egy maréknyi földet abból a városból, amelynek felszabadulásáért életét áldozta a testvére. Teljesítette kívánságát, s azóta tart ez a megható ismerettség és levelező viszony. Magyarországi szaktársaival is kapcsolatot tart. Már harmadik éve ő szervezi a lévai tanítók magyarországi csereakcióit. Évente tíz-tizenkét pécsi tanárember látogat el Csehszlovákiába és ugyanannyi lévai tanító utazik Magyarországra. Természetesen, hogy ez is öröm; élő, eleven kapcsolat ez, s így nyer igazi tartalmat az internacionalizmus fogalma és eszméje. A

legnagyobb öröm és elégtétel számára mégis az, hogy itt élhet ebben, a városban, és itt taníthat ebben az iskolában. Hazafelé indulóban, mikor lekísért a lépcsőn, megálltunk egy pillanatra a földszint és az emelet közti pihenőn. Szemében különös meghatódottsággal nézte a lépcső csiszolt márvány karzatát, s azt mondta: - Be sokat csúszkáltam diákkoromban ezen lefelé. - S hogy kérdő pillantást vetettem rá, megmagyarázta: - Itt ebben az épületben volt valamikor a gimnázium. Négy éven át idejártam iskolába. Képzelje el, mit éreztem, mikor meglett férfikoromban idekerültem tanítónak... Az iskolaépület kapujóban vettünk búcsút egymástól egy kézszorítással. Lehetetlen volt, hogy ne érezzem ugyanazt az örömet és meghatódást. Még egyszer visszapillantottam rá, amint ott állt a sötét kapubolt alatt. Az utcai lámpa fényében erősen megcsillogott deresedő haja. Megdideregtem. Bizony itt van már a tél. BABI TIBOR