Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-29 / 357. szám, péntek

rn IDŐSZERŰ KÖZGAZDASÁGI KÉRDÉSEK Wj ÉRTÉK VAGY KÁR? A befejezetlen építkezések száma továbbra is növekszik Az újságíró egyik legnehe­zebb feladata, hogy olyan építő­vállalatot találjon, amely nem teljesíti tervét. Minden vállalat­ban olyan megkapó és dicséret­re méltó azámrengeteggel fo­gadnak, hogy csupa magasztaló kifejezés fut töle az ember tol­lába. Az egyoldalúság hibájának el­kerülése végett megkérdezzük a beruházókat, az építővállalatok megrendelőit is az eredmények felől. Itt már kétféle válasszal találkozunk aszerint, milyen kö­zel van a megrendelt építkezés átadásának határideje. Ott, ahol a megrendelt objektumot csak nemrég kezdték építeni, vagy a befejezés még a tervek szerint is messze van, ott rendszerint derülátó a beruházó ls: az ered­ményt a beruházásra szánt ösz­szey merítésének arányából szá­mítja ki, s ebből többnyire ki­tűnik, hogy minden rendben van. „Ennyi értékű munkát kel­lett elvégezni, ennyi értékű munkát elvégeztek". A Banská Bystrica-i új kórház építkezésén például még semmit sem kellett volna elvégezni, a talajmunká­kon azonban már több százezer korona értékű mű jött létre. A derülátó válaszok száma azonban a határidő közeledtével egyenes arányban csökken. De mivel megkezdett építkezés több van, mint befejezett, a derűlá­tásra több az alkalom. Az ösz­szegezés is a derülátóknak ad igazat: az elvégzett munkák ér­téke mindenképpen nagyobb a tervezettnél. Szinte hihetetlen, hogy a be­ruházások terén mégis súlyos lemaradás van. Pedig van. Csak­hogy az építőmunkák értékbeni kimutatása — vállalati szinten — eltakarja őket. Az új irányí­tás gyakorlatában is (mint a régiben) a terv tárgyi teljesíté­se a háttérbe szorul a globális terv teljesítése mögé. Az érték­mutatók és a tárgyi mutatók nem fedik egymást, s ebből ered a csalfa látszat. A magyarázat aránylag egyszerű: a milliós ösz­szegek impozáns számadata nem szól arról, hogy befejezett, vagy megkezdett építkezésről van-e szó. A földmunkák éppúgy milliókba kerülnek, mint az utolsó simítások és az ablak­ajtó szerelés. Tervteljesítés az alapásás is, a téglarakás is, s a kulcsátadás is. Az épltővállalat szempontjából úgyszólván mind­egy, miért számolja el a millió­kat. De nem egészen mindegy: a befejező munkákhoz több anyag, több szakember (iparos, akikből nincs elég), nagyobb munkará­fordítás kell, a földmunkákhoz pedig csak sok nagy teljesítmé­nyű gép. A nagy teljesítményű kotrógépek és földgyaluk gyor­sabban és könnyebben „tornász­szák fel" a megfelelő munkaér­téket, de — földmunkákon. Cso­da e ezek után, hogy aránytala­nul több a megkezdett, mint a befejezett építkezés? A fent vázolt gyakorlat ked­vezőtlen hatása már évtizedek óta kisért, s nyilván számoltak vele a gazdaságirányítás terve­zői és szervezői. Léteznek ter­mészetesen gazdasági ösztönzők és anyagi érdekeltség. Az Álla­mi Bank például a határidő be nem tartásáért növelheti a ka­matlábat, vagy szélsőséges eset­ben meg is vonhatja a hitelt. Hogy milyen csekély hatással van ez a fennálló helyzetre, azt az alábbi adatok mutatják. A Banská Bystrica-i járásban pél­dául 11 építkezéstől teljesen megvonták a hitelt, de tovább építik őket, persze lassacskán. Ugyanennek a járásnak a ven­déglátóipara összes beruházá­sainak csupán 53 százalékát épí­ti a megszabott kamatlábbal já­ró hitelből, a többit a lemaradás miatt 12 százalékos kamattal terhelt kölcsönből. A közép­szlovákiai központilag irányított ipari vállalatok hét építkezését terheli a határidők be nem tar­tásáért kimért magasabb kamat. Ugyanebben a kerületben a he­lyi ipar idén háromnegyed év alatt 598 építkezésbe kezdett 720 millió korona értékben, ám a befejezett építkezések száma csupán 338, s értékük 263 millió korona. Csupán ebben a kerü­letben 1080 a befejezetlen épít­kezések száma, s ezek 5 mil­liárd 277 millió koronát képvi­selnek. A befejezetlen építke­zések száma 70-nel nőtt három­negyed év alatt. Ám a felsorolt adatok is pusz­tán számok. E számok mögött látnunk kell a határidőre be nem fejezett építkezésekből származó népgazdasági veszte­ségeket is. A hnúsfai pékség be­fejezésének eltolódása évi 6558 tonna kenyér megsütését teszi lehetetlenné, a bytőlcai forma­téglagyár évi 10 900 téglaegy­séget nem készít el, a Zilinai epoxid szűrőanyaggyár 6000 négyzetméter epoxidot nem ad­hat a népgazdaságnak, mert egyszerűen nem lett kész az üzem. Háromnegyed év alatt kö­zel 70 százalékra teljesítették a közép-szlovákiai kerületben a beruházások évi tervét — ér­tékben. Tehát nagy volt az épí­tési tempó, jó a tervteljesítés. Viszont a befejezések tervét csupán 45,1 százalékra teljesí­tették. Az utolsó három hónap alatt közel két milliárd korona értékű termelőegységet kellett volna átadni. Ekkora feladat teljesítése negyed év alatt le­hetetlenség. Negyed milliárd korona értékű befejezési mun­ka ezért „átcsúszik" 1968-ra. Ez a terv 7,1 százalékaI Nem cse­kélység. Tehát növekszik a befejezet­len építkezések száma. Az anya­gi ösztönzés, a nagyobb kamat­láb stb. ellenére! Miért? Mert az építkezések terve érték­ben az építkezések gyorsabb bejejezése nélkül is teljesíthe­tő. Mert az építővállalatot nem sújtja az a kár, amely a kapaci­tások késedelmes üzembe he­lyezésével a népgazdaságot sújtja. Negyed milliárd értékű müvet egy kerületben „csúsz­tatnak", de ez csak a népgazda­ságnak „fáj", az (és persze a fogyasztó) érzi az el nem ké­szült gyártmányok hiányát. A jelenlegi érdekeltségi rend­szer nem kapcsolja eléggé egy be a népgazdasági érdeket az építővállalatok érdekével. Ott, ahol ötmilliárd fekszik a befeje­zetlen építkezésekben, az építő­vállalatok ötmilliárd értéket el­végzett munkaként könyvelhet­nek el, s ugyanezt az ötmilliár­dot a népgazdaság ellenkezőleg, a hiány, a veszteség listájára kénytelen írni. A befejezetlen építkezés tehát érték az építő­vállalatnak, s kár a népgazda­ságnak. Ez az egyenetlenség a helyzet rosszabbodására ösztö­nöz. VILCSEK GÉZA Az elektronikus számítógépek a mezőgazdaság szolgálatában A mezőgazdasági termelés nö­velésének egyik döntő tényező­je a legmegfelelőbb vetésforgó bevezetése a kenyérgabona és azon takarmánynövények ter­mesztése érdekében, amelyek a helyi adottságoknak megfele­lően a legtöbb takarmányegysé­get és emészthető fehérjét biz­tosítják egységnyi mezőgazdasá­gi földterületről. Napjainkban a mezőgazdasági üzemek a vetésforgó összeállí­tását majdnem kizárólag csak a „józan észre" és a mezőgazda­sági üzemek dolgozóinak ta­pasztalataira támaszkodva vég­zik. Az optimális vetésforgó elké­szítését az egyes mezőgazdasági üzemekben tudományosan az ún. lineáris programozás és az eiektronikus számítógépek se­gítségével lehet elvégezni. A vetésforgó optimalizálása több szempontból végezhető. Például a maximális keményítő­egység elérésére, vagy a maxi­mális fehérjetermelés elérésére. Jelenleg nagyon fontos töreked­ni a maximális fehérjemennyi­ség kitermelésére az adott terü­letről. Ha a vetésforgót a fehér­je maximális mennyiségének a kitermelése érdekében akarjuk összeállítani, az egyes lépések a következőképpen végezhetők) 1. A kiinduláshoz szükséges adatok megállapíthatók az álla­mi tervből, illetve a megkötött szerződésekből, valamint a ta­gok önellátásából eredő felada­tok alapján. A vetésterületeket és a hektárhozamokat tartal­mazza a mezőgazdasági üzem éves terve. Az egyes növények keményítőértékének hozamát és a fehérjék hozamát 1 hektár te­rületről az adott mezőgazdasági üzem viszonyai között könnyen hozzáférhető táblázatok alapján számíthatjuk ki. 2. Az elektronikus számító­géppel meghatározott vetésfor­gó realitása nagymértékben at­tól függ, hogyan sikerült az üzem dolgozóinak megfogal­mazni az agrotechnikai és köz­dazdasági feltételeket. Miről van itt szó? Ki kell fejezni azo­kat a feltételeket, melyeket az optimális vetésforgóval szemben is támasztunk. Például egy 500 hektár területtel rendelkező mezőgazdasági üzemben nem termeszthetünk 400 hektár ta­vaszi keveréket még akkor sem, ha megfelelő másodnövénynek a beiktatásával ez nyújtana a legtöbb fehérjét 1 hektár terü­letről. Agrotechnikai és szerve­zési okokból mondjuk legfeljebb 30 hektáron termelhetünk tava­szi keveréket. Ezt a követel­ményt tehát úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a tavaszi keverék ve­tésterülete ne haladja túl a 30 hektárt. Hasonlóképpen kell megfogalmazni minden feltételt, melyet az optimális vetésforgó­val szemben támasztunk. Pél­dául a munkaerőszükségletre vonatkozóan azt, hogy a napi munkanormák száma az optimá­lis vetésforgó bevezetésével sem legyen több, mint a jelenlegi vetésforgó mellett. 3. A kiindulási táblázat ösz­szeállítása előtt tisztázni kell, milyen céllal akarjuk meghatá­rozni az optimális vetésforgót. Az elektronikus számítógép ki­számltja azt az optimális vetés­forgót, amelynél az üzem a leg­nagyobb pénzbevételt biztosít­hatja, amelynél az adott terület­ről a legtöbb keményítőértéket termelheti kl stb. Az így elkészített táblázat küldendő be a számítóközpont­ba, hogy az elektronikus számí­tógép kiszámítsa az optimális vetésforgót a választott fő cél, mondjuk a maximális fehérje­termelés szempontjából az adott területről. 4. Az elektronikus számítógép a kívánt adatokat kinyomtatja és ezt küldik vissza a mezőgaz­dasági üzemnek. A mezőgazda­sági üzemben szükséges ezen adatokat elemezni, feldolgozni. A kiinduló táblázat alapján könnyen eldönthető, melyik nö­vényből mennyit ajánlatos ter­melni az adott feltételek mel­lett, hogy a fehérjetermelés a maximális értéket érje el. 5. A döntés abban áll, hogy a mezőgazdasági üzem dolgozói elhatározzák, hogy a vetésforgó­jukat teljesen a kiszámított ér­tékek alapján vezetik be, vagy némi módosítást eszközölnek rajta, azaz elkészítik a szubop­timális variációkat. Mi értelme van az ilyen opti­mális vetésforgó kiszámításá­nak? Véleményem szerint igen nagy a jelentősége. Egy általam feldolgozott esetben például a hagyományos takarmányvetés­forgónál 794,4 métermázsa, míg az elektronikus számítógéppel megállapított optimális vetés­forgó bevezetésével 1031 méter­mázsa fehérje termelhető ugyanazon területről. Az elekt­ronikus számítógép felhasználá­sa tehát 236 métermázsa fehér­jetöbbletet jelent az adott szö­vetkezetnek évente, nem egé­szen 1000 korona „befekteté­sért", amit a számítóközpont­nak kell fizetni a számítás el­végzéséért. Jő lenne, ha a mezőgazdasá­gunk előtt álló feladatok megol­dása érdekében kihasználnánk az elektronikus számítógépek által nyújtható segítséget, és minél több mezőgazdasági üzemben — főleg a takarmány termesztésére — kiszámítanánk az optimális vetésforgót. KÖTELES GÁBOR, mérnök • •••••••••• ••••••••••• Ú I FILM £ K ••••••••••• ••••••••••• Családi vihar Hynek Bocan fenti című film­je Vladimír Páral azonos című novellája alapján készült. Bo­Cannak ez a második önálló filmalkotása, amelyben mind a szerkezeti felépítést, mind a mondanivalót és végkicsengést illetően hű marad Páral köny­véhez, amely könyörtelenül, minden kendőzéstől mentesen, a maga teljes sivárságában mutat­ja be a ma kispolgárának életét. Bocan keserű pirulát nyelet le a nézővel. Egy ma nagyon elterjedt, tipikus életsémát állít fel, amelyben körforgásszerűen ugyanazok a mozdulatok, sza­vait és szokások ismétlmlnek, s mindez mintha egy varázskör­ben történne, a körből kilépni, a szokásokon változtatni lehe­tetlen. Legfeljebb a szereplők változnak, de ez mit sem segít a lényegen, mert ezek az embe­rek a kispolgári jólét imádói, anélkül, hogy legkevésbé is ér­dekelné őket az élet értelme, erkölcsi, gondolati, művészi ér­tékei, hogy igyekeznének egy kissé mélyebb emberi kapcsola­tokat teremteni maguk között. A film szavak helyett a legjel­legzetesebb akciók kihangsúlyo­zásával húzza alá az ilyen élet­forma hiábavalóságát. Fanyar humor és jó adag irónia fűsze­rezi a cselekményben nem dús történetet. A siker az őszinte, nyílt, gátlástalan hangvétel mellett a szereplők szerencsés megválogatásának is köszönhe­tő. Balszerencsés nap A szovjet filmgyártás az utób­bi időben egyre észrevehetőb­ben a mindennapi élet felé for­dul, elhagyja a stilizált, konst­ruált történeteket és a mában, az egyszerű emberek életében keresi a témát. Ezt igazolja Ju­rij Jegorov rendező is, amikor Balszerencsés nap című komé­diájában a mai szovjet fiatalok életét mutatja be, abban keresi a komikus elemeket. Mozaiksze­rűen pereg le előttünk a főisko­lás Nyikita egy napja, találko­zásai, örömei és problémái. Csak sajnálhatjuk, hogy ez a próbálkozás nem járt olyan si­kerrel, mint megérdemelte vol­na. A rendező nem tudott a dol­gok mélyére világítani, végig a felszínen mozog. Az egyes hely­zetek minden törekvése ellenére mesterkélten hatnak és vala­hogy a figurákból kimaradt a közvetlenség, ami pedig áltálá­ban oly jellemző a fiatalokra. Nyikita Mihalkov tehetségesen alakítja a főiskolás Nyikitát, sőt azzal a benyomással távozunk a moziból, hogy adottságai jóval többre teszik képessé, csupán a forgatókönyv gátolja. Isztambuli kalandor Szélesvásznú, látványos, szl­ues filmre vette fel Anthony Isasi az isztambuli kalandor iz­galmas, néhol képtelen történe­tét. Egy amerikai atomtudós el­rablása és az érte lefizetett egy­millió dollár váltságdíj körül folyik a hajsza. A film hőse, a fiatal kalandor Tony Maecenas, aki nyilván nem kizárólagosan becsületes úton szerzett jöve­delméből él. Tény, hogy nem Ismeri a félelmet és nem retten vissza semmilyen veszélytől. Az amerikai atomtudós kisza­badítása érdekében Tonynak há­rom fronton is harcolnia kell: azok ellen, akik a tudóst elra­bolták és most titkos helyen fogva tartják, azok ellen, akik mindent elkövetnek, hogy a tu­dóst világuralmi terveik megva­lósítása érdekében megszerez­zék, és a török rendőrség el­len, mert azok tisztában vannak vele, hogy Tony és bandája nem tartozik éppen a törvénytiszte­lők közé. Persze Tony — ahogy az már egy rendes kalandorhoz illik, — minden akadályt leküzd, min­den verekedésből és lövöldözés­ből sértetlenül kerül ki. övé a győzelem, természetesen a sze­relemben ls. Tony szerepét Horst Buchholz alakítja. Aranyásók Arkansasban Még egy nyugatnémet film ke­rül e napokban a mozik műsorá­ra, méghozzá western, a műfaj minden kellékével ellátva. Egy indián arannyal fizet a kocsmá­ban s ez az arany megszédíti a városka s a környék egész lakosságát. Felkerekednek és megindulnak, az arany délibábja csábítja őket. Így kezdődik a film, amelyben fehérek és indiá­nok harca, becsületesek és go­nosztevők küzdelme, lövöldözés a mulatóban és az aranyásók szekerei között, na meg a gyö­nyörű farmerlány és a csinos, jó szándékú farmerlegény tiszta szerelme szórakoztatja a nézőt. Minden úgy történik, ahogy egy ilyen cowboy filmben történnie kell. A nézőtől senki sem vár többet, csak annyit, hogy türel­mesen végignézze a filmet, gon­dolkodni felette teljesen feles­leges. A film érdekessége, hogy a barrandovi filmstúdióban ké­szült. A külső felvételeket sem a jugoszláv hegyekben, hanem Prága közelében, a Berounka völgyében forgatták. A film ope­ratőrje is hazai művész, Stallich, a díszleteket Ján Záz­vorka tervezte. A színészek kö­zött örömmel fedeztük fel Mary szerepében Olga Schoberovát, valamint Jaroslav Rozsivalt és Jan DivlSt. A rendező Paul Mar­tin, a nyugatnémet filmgyártás jeles egyénisége. (s. k.) josef Somr kiváló alakítást nyújt a Családi vihar című film­ben. Nyikita Mihalkov a Balszerencsés nap fiatal hőse

Next

/
Thumbnails
Contents